Felszólalás adatai

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves kormánypártiak, bocsássanak meg, de nagyon sajnálom, hogy azokból az érvekből semmit nem értettek és félremagyarázták mindazt, amit szóltunk, amit mondtunk, és úgy látszik, fülek kellettek volna ahhoz, hogy önök meghallják mindazt, amit mondtunk. A 2008. évi költségvetés - a lemezük lejárt -, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, több sebből vérzik. Hát akkor vegyünk egypár érvet!

Úgy nézzük, hogy tartósan magasak a terhek és az elvonások, a létbizonytalanságot előidéző válságok, a családok eladósodnak, és nehezítik a munkavállalást a munkaadók részéről is a magas terhek miatt, és növekszik a munkanélküliség. A hazai vállalkozások is bizonytalanságot könyvelhetnek el a költségvetésből, rátelepszik a gazdaságra a sok teher, és elszívja a forrásokat.

Hölgyek, Urak! Az a nagy baj a 2008. évi költségvetéssel, hogy nem vagyunk túl a nehezén, és fáj már; ott áll a vonat az alagútban, és nem látszik a fény, mert önök nem értik, hogy mit kellene tenni. Hát, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a GDP 65,6 százaléka volt ebben az évben az adósságteher, ez jövőre tovább nő. Akkor hogyan beszélnek arról, hogy a konvergenciaprogram feltételeit teljesítik?

Ha már a konvergenciánál tartunk, hölgyeim és uraim, a konvergencia felzárkózást jelentene. Tudják, miről szól a magyar konvergenciaprogram? A leszakadásról, az ellehetetlenülésről. És akkor tudnak mosolyogni ezen a kérdésen?

Mélyen tisztelt Hölgyem és Uraim! Úgy gondolom, hogy nem reálpolitikusok, és úgy látszik, túlságosan erősre vésték azt a lemezt, amelyet ma próbálgattak elmondani. Én úgy gondolom, hogy a szociális válság már a kapuban van, dübörög Magyarországon. Nem a gazdaság, a szociális válság. Tudják önök, hogy mennyiből élnek Magyarországon ma az emberek, és mennyiből fognak jövőre élni? Tudják, milyen jövedelmek, nyugdíjak vannak vidéken? Hát nem tudják, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Egyszerűen a létfenntartás veszélye van Magyarországon, és a 2008. évi költségvetés nem prognosztizál jobbat, hanem további leszakadást.

Én úgy gondolom, hogy nagy a kockázata a 2008. évi költségvetésnek, és az, hogy reálértéken nem növekszik, eleve visszaesést jelent.

(18.00)

Önök az oktatásról és minden egyéb másról úgy beszélnek, mintha természetes lenne, közben a kistelepülések, és ilyen sok van az országban, tízmillió állampolgárt szolgálnak ki az önkormányzatok, ezek közül az önkormányzatok közül a legkisebbek felszámolását tervezi a 2008. évi költségvetés. Hölgyek, urak, Ceauşescu nem csinált ilyet! Ez falurombolás! Hogy az igazamat igazoljam, itt vannak már ebben az évben is a szociális költségek. Mert egy településen a köztemetést például a helyi szociális költségvetésből kell biztosítani, amikor valakinek nincs semmije sem, és végtisztességet kell adni. Tudják, hol van Pusztaottlaka? Békés megye szélén. Pusztaottlakán a polgármester nem tudta kifizetni a köztemetést, a negyedmillió forintot, ezért a polgármester és a képviselő-testület, akik különben nem vesznek fel tiszteletdíjat, kiásták a sírt, összedobták a koporsóra a pénzt, hogy el tudják temetni a pusztaottlakai idős asszonyt.

Hölgyek! Urak! Ez van ma Magyarországon, jó, ha tudják! Ez van! És önök beszélnek mindenféle dologról, holott ilyen nehézségben vannak a települések.

Működés! Hol beszélhetünk arról, hogy fejlesztés és uniós források vannak? A működésben van gondjuk, önök pedig a 2008. évi költségvetésben az iskolákat, a művészetoktatást és a kistelepüléseket fiskális módszerekkel ellehetetlenítik, felszámolják a kistelepülések önkormányzatát, ami azt jelenti, hogy helyben a szolgáltatásokat számolják fel. Önök nemcsak vasutat számolnak fel, hanem mindent felszámolnak.

Én úgy gondolom, hogy a 2008. évi költségvetés "nesze, semmi, fogd meg jól". Nehezíti a nyugdíjasok életkörülményeit, mert infláció van, a létfenntartás költségei emelkednek, és tovább fenntartja a leszakadásunkat. Hölgyek, urak, leszakadunk az uniós tagállamoktól. Sereghajtók sem vagyunk már. A végén vagyunk teljesen - önök meg nyugodtak? Hurráoptimizmus? Mi ez a nagy dicsőség? Holott szégyellniük kellene magukat, mert mindaz, amit elkövettek, annak a következménye, hogy nem tudtak gazdálkodni, kifolyt a kezükből a pénz, és azért van ilyen lehetetlen körülmények között a magyar költségvetés.

Gondolják csak végig! Magyarországon nő a munkanélküliség. Beszélnek önök a foglalkoztatásról természetesen, de úgy gondolom, hogy a munkanélküliekről kell beszélni, mert szeretnének dolgozni tisztességes emberek, de nincs meg rá a lehetőség. Szociálisan is elnehezítik a helyzetet. Tudják, mire szoktak kérni Szarvason, a polgármesteri hivatalban rendkívüli segélyt? És milyen indokolással? Ötezer forintot negyedévenként? Éhes vagyok. Tűzifára kell. Télikabátra kell. Hölgyek, urak, ezek vannak benne a kérelmekben. Miután a polgármester utalványoz, látom a jövedelmeket. Látom azt, hogy mennyiből kell megélni egy főre jutóan a településen élőknek.

Úgy gondolom, hogy pont amiatt továbbra is lebegtetik az euró bevezetését, ami stabilitást jelentene, hogy nem tud a 2008. évi költségvetés, állítom, egyetlenegy konvergenciaprogram-feltételt sem teljesíteni. Továbbra is nő az államadósság, a hiány, és ez nincs így jól. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a beterjesztett költségvetésnek, tisztelt kormánypártiak, nem csak a kistelepülések a vesztesei. Mindenki vesztese. A gazdaság, a nyugdíjas, a gyermek, a család. Vesztese az egész ország ennek a költségvetésnek. Úgyhogy, ha nem tudnák, hogy miért nem szavazzuk meg, azért nem szavazzuk meg, mert elmondtuk ezeket az érveinket, és van még száz buktatója a 2008. évi költségvetésnek, mondják a hazugságokat lépten-nyomon, éjjel-nappal. Jól mondta Gyurcsány Ferenc, tényleg hazudnak. Még most is hazudnak. Miért hazudnak, mondják már meg! Hát nagy baj van! Nagy a baj, hölgyek, urak!

Tudják, hogy végveszély van akkor egy családban, ha nem tudják kifizetni a villanyszámlát, és nincs mit adni a gyerekeknek enni, vagy ruhát venni? Gabika! Ne gondolja, a nyugdíjas sincs biztonságban! Látja! És száz, ezer kistelepülés van az országban, amelyeknek önök ezzel a 2008. évi költségvetéssel a felszámolásukat, a halálukat mondják ki. Az ott élőknek az ellehetetlenítését mondják ki. Hölgyek, urak, ott az emberek élni szeretnének, dolgozni szeretnének. Ezen kellene elgondolkodni. És akkor mit tesznek? Feszítik tovább az adóprést, a gazdaságból kivonnak pénzt, szűkítik a gazdaságot, nem forog a pénz, és tovább romlik, tovább szakadunk le.

Hölgyek, urak, nem gondolják, hogy nincs ez így jól? Egyáltalán nincsen jól. Komolyan gondolják, hogy a 2008. évi költségvetés helyénvaló? Ahelyett, hogy leszámolnának azzal, hogy tovább pazarolják a központi kiadásokra a költségvetés forrásait? Hát gondolkozzanak ezen el! Tessenek megszorítani, de itt fönt, Pesten, az állami költségvetésben, az állami működésben. Kell nekünk különben mindenféle vízágyú és ekkora rendőri felszereltség a rendőrattakokra? Ne félemlítsék meg az országot! Ne erre költsenek! Ne páncélautóra költsenek, és ne harminc kordonra költsenek ebben az országban, hanem hagyják meg a kistelepüléseknek a létüket, és az ott élőknek, az önkormányzatoknak. Ne zülljön odáig ez az ország, hogy ostobák országa lesz, a betegek országa lesz, ahol nincs más lehetőség, mint a temető. Azt is így.

Hölgyek! Urak! Nem dramatizálni kívánom, de arra a hurráoptimizmusra, amit önök egész nap sugalltak, és azokra az érvekre, amiket önök mindig meg akartak hazudtolni, arra szeretném önöknek válaszolni, hogy ez nincs rendjén így. Tényleg elbeszélnek a problémák felett. Illene meghallgatniuk azt, amit mondunk. Jó lenne, ha magukba szállnának, és abból a gőgösségből, dölyfösségből leadnának, és spórolnának. Tudják, micsoda pénz az, amit az adósságszolgálatért kell fizetni? És ez is nő jövőre. Akkor miről beszélnek? Úgy megugrott az államadósság, hogy az unokáink is nyögni fogják. Eladtak már mindent. Eladtak. Mindent. Alig maradt még valami. A levegőt is pénzért fogják adni? Hány adót kívánnak még bevezetni a bevételekre? Tessenek ésszerűen gazdálkodni! Hatodik éve kormányoznak, és nem tanulták meg. Kérem, ez a költségvetés az egész országnak rossz, minden magyar állampolgárnak, kiváltképp az időseknek, a családoknak, a gyerekeknek és a gazdaságnak. De minden magyar állampolgárnak.

Szálljanak magukba! Próbáljanak higgadtan, őszintén és reális érvek alapján, ne vagdalózva és ne hazug számokat blöffölve érvelni a költségvetés mellett. Mert meg lehetne csinálni jól, de önök tőlünk egy javaslatot sosem fogadnak el, és ez nem helyénvaló. Pedig rosszul csinálják, jó, ha tudják!

Köszönöm, elnök úr, a szólás lehetőségét. Kérem mély tisztelettel a parlament kormánypárti képviselőit, szálljanak magukba, és próbáljanak alázattal egy országot szolgálni, az állami költségvetéssel is.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokban.)