Felszólalás adatai

GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány gondolatot megosszak önökkel a költségvetés foglalkoztatáspolitikai fejezeteiről és azokról a kihívásokról, amelyek 2008-ban állnak a foglalkoztatáspolitika előtt.

Elöljáróban néhány általános gondolat és néhány adat. A magyar foglalkoztatási és aktivitási szint alacsonyabb, mint az európai uniós átlag, ezt nem tagadhatjuk. Magyarországon 57 százalék, míg az európai átlag 63 százalék. Ha kevés ember dolgozik, akkor a GDP sem nő megfelelő mértékben. Másrészt, ha alacsony a foglalkoztatási aktivitási szint, akkor kevés ember fizet adót és járulékot, a munkanélküliek ugyanakkor a társadalom számára kiadással járnak, így az alacsony foglalkoztatási szint felboríthatja az államháztartás egyensúlyát.

(8.30)

A tartós munkanélküliség pedig anyagi és mentális problémát jelent az egyén számára, ezért elfogadhatatlan. A teljes foglalkoztatottság csak a szocializmus korában volt álom, és mostanában választási kampányok idején a Fidesz ígéreteiben találkozhatunk vele újra. Nézzünk szembe a tényekkel! A teljes foglalkoztatottság még Európa boldogabbik felében, az úgynevezett jóléti államokban sem valósult meg soha, de az egyén és a társadalom közös érdeke, hogy a foglalkoztatási szint növekedjen, és minél több ember találjon a maga számára megfelelő, értelmes és jól fizető munkahelyet; érdekelt legyen abban, hogy segélyezés helyett munkából éljen; minél több embert ösztönözzünk a munkaerőpiacra történő belépésre, a leszakadó rétegeket pedig segítsük hozzá, hogy érdekérvényesítő képességüket minél jobban kamatoztatni tudják a számukra megfelelő munkahely megtalálásában.

Van egy mondás a szociálpolitikában, hogy az éhezőnek ne halat adj, hanem hálót, és tanítsd meg halászni. Mi, liberálisok úgy gondoljuk, hogy az államnak olyan szerepet kell vállalnia a foglalkoztatáspolitikában, ami az embereket, az egyéneket arra ösztönzi, hogy saját sorsuk iránt felelősséget érezzenek. Az állam szerepe szorítkozzon arra, hogy segítséget nyújt a munkaerő-piaci versenyben leszakadók számára, de elsődlegesen építsen az egyén öngondoskodó felelősségére.

A Gazdaságkutató Intézet közelmúltban végzett kutatásainak elemzése azt mutatja, hogy a 2005-2010 közötti időszak közepén a gazdasági egyensúly helyreállítását szolgáló intézkedések és a reformok egy része csökkenteni fogja a foglalkoztatási színvonalat. Ugyanakkor az ezt követő időszakban megindul a foglalkoztatás bővülése, egyrészt a beáramló uniós fejlesztési források, illetve a belső kereslet ismételt növekedése hatására.

Szintén ennek a kutatásnak az eredménye, hogy a foglalkoztatási színvonal 2005-2010 között várhatóan 1,8 százalék körüli mértékben fog emelkedni összességében. Évi átlagban ez 0,4 százalékos növekedési ütemnek felel meg, hozzávetőlegesen 70 ezer fős foglalkoztatási bővülést jelent. Azt gondolom ugyanakkor, hogy nem lehetünk elégedettek ezekkel a számokkal.

Nézzük meg, hogy a 2008-as költségvetésben milyen állami források segítik a foglalkoztatás bővülését! Én három főbb gondolatot emelnék ki ebben a vitában a 2008. évi költségvetésből a foglalkoztatás feladatai közül, elsődlegesen a feketegazdaság kifehérítésének kérdését, a szakképzés feladatait és az esélyegyenlőség feladatait.

Nézzük, hogy a feketegazdaság kifehérítése milyen feladatokat állít elénk! A munkaerőpiac szereplőinek - munkavállaló, állam és a munkáltató - érdekeltsége a legális, törvényes foglalkoztatás megvalósításában szorosan összefüggenek egymással. A munkavállalónak érdeke legális foglalkoztatásban részt venni, hiszen ezzel a társadalombiztosítási jogszerző idejének és táppénzhez való jogának biztosítása válik lehetővé. Egyre több munkavállaló ismeri fel, hogy a legális foglalkoztatásban részt venni kifizetődőbb a későbbi nyugdíjas éveire gondolva. A munkáltatót is érdekeltté kell tenni a törvényes foglalkoztatásban. Az állam érdekeltsége pedig abban áll, hogy a közterhek befizetésre kerülnek, a munkahelyteremtés bővül, a foglalkoztatási kultúra és a foglalkoztatás biztonsága növekszik.

A feketefoglalkoztatás kifehérítésében a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség intézkedési, ellenőrző szerepét megerősítendő a felügyelet számára a kormány 150 fővel megemelte a létszámát. Támogatása a 2007. évi 2 milliárd 215 millió forintról 2008-ban 3 milliárd 720 millióra növekszik.

A szakképzés feladatairól néhány gondolat. A munkaerő-piaci siker legfontosabb záloga a szakképzésben és a továbbképzésben való részvétel. Csak annak van esélye jó munkahely megszerzésére, aki jól képzett, aki a kor kihívásainak megfelelően továbbképzi magát saját szakmájában, vagy akár átképzéssel új szakképesítést tud szerezni. A regionális képzőközpontok alaptevékenysége a munkanélküliség csökkentése érdekében szakmai képzések végzése. Kilenc ilyen központ működik szerte az országban. Alaptevékenységük mellett speciális igényeket is kielégítenek. A halmozottan hátrányos helyzetűek, elsősorban a roma népesség, a megváltozott munkaképességűek, illetve a közmunkában, közhasznú munkában részt vevők számára speciális képzési programokat és tanácsadásokat szerveznek. Feladatkörükbe tartozik még olyan álláskeresési és elhelyezkedési technikák oktatása, amellyel a rászorulók nagyobb eséllyel tudnak részt venni a munkaerő-piaci versenyben.

Bár nem szorosan, de ide tartozik az az átfogó törvénymódosítás, amelyet a parlament a tavaszi ülésszakban fogadott el a szakképzés átalakításáról. Mi sem jelent nagyobb pazarlást, mint a munkaerőpiacon versenyképtelen szakmák oktatása! Eleve kódolva van a sikertelenség a rendszerben, ha ilyen szakmák képzését támogatja az állam. Jó példa erre a liberális vezetésű Fővárosi Önkormányzat, ahol a szakképzés átalakítása már a törvény megjelenése előtt megkezdődött. A fővárosban alakult meg az első térségi integrált szakképző központ, ami azóta is modellként szolgál az országban. Azt gondolom, hogy a szakképzés irányainak figyelembevételével figyelembe kell venni a piac igényeit, a piaci szereplőkkel, a kamarákkal és a munkáltatókkal szoros együttműködésben kell meghatározni, milyen szakmák oktatására van szükség.

Néhány szó az esélyegyenlőség feladatairól. Fontos feladat a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatása. A költségvetés két, pályázati úton elnyerhető támogatási elemet tartalmaz, a költségkompenzációs támogatást és a rehabilitációs költségtámogatást. Együttes előirányzatuk 37 milliárd 700 millió forint, a tavalyi előirányzathoz képest csaknem 1 milliárd forinttal növekedett 2008-ban.

A költségkompenzációs támogatás azon foglalkoztatók számára jelent keretet, amelyek megváltozott képességű munkavállalókat foglalkoztatnak. A bérköltségeken felüli többletkiadások fedezésére szolgál, ilyenek a szállítás, munkakör-átalakítás, a speciális eszközök és a segítők költségei. A rehabilitációs költségtámogatás olyan közhasznú szervezetek forrása, ahol jelentősen megváltozott munkaképességű személyek nem piaci típusú, szociális jellegű foglalkoztatása folyik.

Összességében tehát azt gondolom ezt a három fő területet kiemelve, hogy a 2008-as költségvetés a gazdaság teherbíró képességéhez képest megfelelő módon kezeli 2008-ban a foglalkoztatáspolitika támogatását. Természetesen sokkal jobb lenne, ha több forrásból gazdálkodhatnánk, de a konvergenciaprogram teljesülése és a gazdasági növekedés kedvezni fog a foglalkoztatottsági szint emelkedésének. A Szabad Demokraták Szövetsége nevében támogatásra javasolom a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)