Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, egy kétoldalú, magyar-szlovák szerződés fekszik előttünk. És bár tudjuk, hogy ennek elfogadása magyar érdek is, Somoskőújfalu fontos érdeke, egy percre, ha már képviselőtársam tett egy kis kitérőt a téma kapcsán, akkor hadd tegyek én is, bár ekkora kitérőt nem fogok tenni.Hiszen nem mehetünk el szó nélkül a mellett a tény mellett, hogy azzal a Szlovákiával kötünk most egy államközi szerződést, amely továbbra is súlyosan korlátozza a területén élő magyarság jogait. Az állampolgárságról szóló törvény alapján, aki egy más állam állampolgárságát felveszi, az elveszíti a szlovák állampolgárságát, elveszíti az ezzel járó egészségbiztosítását, munkahelyét, szavazati jogát. Ez a XXI. században egy európai uniós jogállamban elfogadhatatlan gyakorlat. Ebben az ügyben önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, 8 év alatt az égvilágon semmilyen eredményt nem értek el, bár különösebben nem is törték magukat.

De máig érvényben vannak a felvidéki magyarságot hátrányosan megkülönböztető, diszkrimináló és másodrendű állampolgárrá tévő Beneš-dekrétumok, máig tisztázatlanok a dunaszerdahelyi rendőrattak körülményei. Az elmúlt években számos alkalommal kérdeztem a kormány képviselőit, még annak idején Martonyi Jánost. Többször is ígértek ez ügyben előrelépést, nem történt meg. Súlyosan korlátozzák a magyar nyelv használatát, és Esterházy Jánost a mai napig nem rehabilitálta egyetlen szlovák bíróság sem. Arról nem is beszélve, hogy milyen messze áll a felvidéki magyar közösség a megmaradásukat szavatoló, világos európai formákon vagy alapokon nyugvó területi autonómiától.

Ilyen körülmények között vizsgáljuk meg tehát ezt a kétoldalú szerződést, és rögtön egy elképesztő méltánytalansággal, egy szemet szúró kitétellel találkozhatunk. Mi a Jobbik részéről, államtitkár úr, súlyosan felháborítónak tartjuk azt, hogy a szerződés következetesen szlovák településekként utal olyan színmagyar vagy döntő többségében magyar határ menti településekre, mint Ipolyszalka, Ipolykiskeszi, Ipolyszakállas, Szete vagy Ipolyság.

Ez ügyben módosító javaslatot kívánunk benyújtani, és azt kérjük, hogy a szerződésben következetesen „a Szlovák Köztársaság területén lévő”-re változtassuk a szóhasználatot. Ez egy kétértelmű kitétel. Értem én, hogy itt nyilván arra gondolunk szlovák településként, hogy Szlovákia területén fekvő, de úgy gondolom, itt az olvasónak az az érzése támadhat, hogy itt a határ két oldalán két nép él, holott pontosan tudjuk, hogy ez nem így van. Úgy gondolom, hogy ez a megfogalmazás ezeknek a falvaknak, de a teljes felvidéki magyarság számára súlyosan sértő és bántó. Kérjük, hogy az ezzel kapcsolatos módosító javaslatunkat fogadják meg, fontolják meg.

Világos, mint ahogy itt elhangzott, hogy a szerződés aláírása Somoskőújfalu érdeke, hiszen a szennyvízelvezető telepük, a csatornájuk a határ túloldalára is átnyúlik. Ugyanakkor fontos lenne, és nem teljesen értjük, hogy ez miért nem történt meg, a határszakasz többi részének vizsgálata is, pláne, hogy ez a szerződés még a nagy Orbán-Fico barátság közepette köttetett még meg.

A bős-nagymarosi vízlépcső kapcsán ugyanis, szeretném erre felhívni a figyelmüket, a hágai nemzetközi bíróság 1997-es ítélete kimondja, idézem: „A szlovák és a magyar félnek a Duna elterelésével létrejött status quót Magyarország javára módosítania kell jóhiszemű tárgyalások útján.” Erre azonban a mai napig nem került sor. Elvileg egyeztető tárgyalások folyamatosan folynak, de erről a kérdésről ebben a szerződésben mégsem olvashatunk semmit az ezzel kapcsolatos területi intézkedésekről vagy azok szükségességéről.

Szeretném megkérdezni államtitkár urat, és kérem, hogy zárszavában válaszoljon arra, ezek a tárgyalások most miként állnak, és erre a kérdésre a jelen megállapodás miért nem tér ki. Amennyiben a tárgyalások nem jutottak még olyan szakaszba, hogy erre a megállapodásban kitérjünk, akkor miért nem rendeztük ezt a kérdést egyben, vagy miért nem vártuk meg, hogy ez a kérdés is megnyugtatóan rendeződjön?

Ennél sokkal súlyosabb ügy, hogy Magyarország határát ezen a nyomvonalon a Duna fősodorvonala alkotja, legalábbis a számunkra meglehetősen megalázó 1947-es párizsi békeszerződés értelmében. A fősodorvonalat, pontosabban a Dunát azonban a szlovák állam annak idején egyoldalúan elterelte, ezzel megváltozott a fősodorvonal. Ennek alapján pedig felvetődhet az a kérdés, hogy három település, Dobrogaz - 2011-ben 428 lakosából 299 magyar, 109 szlovák -, Vajka - 460 lakosából 327 magyar, 122 szlovák - és Nagybodak - 317 lakosából 306 magyar - nem kellene-e akkor Magyarországhoz tartozzon, hiszen a fősodorvonal elterelésével e települések elvileg kívül kerültek Szlovákia államhatárán.

Nyilván tudjuk, hogy a szlovák-magyar alapszerződés is létezik, amiben Magyarország lemondott a Szlovákiával szembeni területi követelésekről, azonban mégis úgy érezzük, hogy ezt a helyzetet tisztázni kellene. Várjuk ezzel kapcsolatban a kormány álláspontját. Ameddig az általam felvetett kérdésekben nem tudunk tisztán látni, addig a Jobbik csak tartózkodó álláspontra tud helyezkedni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)