Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a törvénymódosítás, amelyet kezdeményeztem Kerényi János képviselőtársammal, a tavalyi törvénymódosítás olyan anomáliáit szeretné kiküszöbölni, amelyek a vállalkozóknak, a gyakorlati életben tevékenykedőknek nagyon megnehezítik az életét.

Két körben tartottunk erről beszélgetést azon vállalkozókkal, akiket érintett a termékdíj, és azon könyvelőkkel, könyvvizsgálókkal, akik e vállalkozásoknak a termékdíjtörvény kötelezettségeit próbálják könyvelni. A második körű megbeszélésre meghívtam dr. Orosz Sándort, a parlament környezetvédelmi bizottságának alelnökét, aki elfogadta ezt a meghívást. Erre a rendezvényre az ország minden területéről mintegy 150-en érkeztek, főleg olyan, csomagolóanyaggal kapcsolatos vállalkozások és azoknak az országos szövetségei, mint például a műanyagipari feldolgozók országos szövetsége, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség, egyes kereskedelmi élelmiszerláncok képviselői; de jelen volt a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságáról az az előadó, aki országosan erre a feladatra került kijelölésre, és mint említettem, jelen volt közel 150 fő, a Magyarországon ezen területet érintő, főleg műanyagipari, de minden más terméket előállítók, akikre elméletileg vonatkozna a termékdíjtörvény, és jelen volt a KvVM képviselete is.

Az ott elhangzottak alapján mintegy 3,5-4 óra hosszú beszélgetés után, a téma kölcsönös felvetése után egyértelművé vált, hogy azonnali beavatkozásra van szükség a termékdíjtörvényben, valamint egy nagyobb időt igénybe vevő, a törvényt újragondoló, újrakodifikáló törvényalkotásra.

(20.40)

Ha jól tudom, ez az újragondolási rész elindult a szakmai szervezetekkel és a pártok szakmai képviselőivel. Az azonnali beavatkozási részből pedig Orosz Sándor képviselő úr vállalta az egyik részt; ez a törvénymódosítás meg is született, hiszen március 30-án - aki még esetleg emlékszik rá - T/9307. számon Orosz Sándor indítványt terjesztett be egy hétfői napon, és rendkívüli eljárással, Házszabálytól való eltérés keretében aznap este meg is szavazta a parlament. Egyébként nem sokan emlékszünk arra, hogy ilyen gyors törvénymódosításon túlestünk, de természetesen a Fidesz is támogatta ezt a Házszabálytól való eltérést, hiszen az úgymond megbeszéltek alapján ez logikus lépés volt.

Az a törvénymódosítás gyakorlatilag azt a képtelenséget próbálta rendezni, hogy mondjuk, egy 80 filléres előállítási költségű nejlon csomagolóanyag után, amibe élelmiszert helyeznek, hogyan lehetséges, hogy 8 forintnál magasabb termékdíjat kell most fizetni - amit természetesen nem fizetnek ki -, és elindult a feketekereskedelem, a számla nélküli forgalmazása ezen csomagolóanyagoknak.

A másik problémakör, ami azonnali beavatkozást igényelt a konferencián elhangzottak következtében, ez pedig azt a helyzetet szeretné kiküszöbölni, ami jelenleg ugyancsak egy vállalkozói körnek hihetetlenül nagy nehézséget okoz. Mégpedig leginkább az, hogy sokan az érintettek közül nem is sejtik, hogy a termékdíjtörvény rájuk is vonatkozik. Hiszen véleményünk szerint egy érthetetlen logika szerint most már nem a termékdíjköteles termék gyártója és első forgalmazója fizeti meg a termékdíjat - tehát nemcsak ő -, hanem miután ezt kibocsátja kereskedelmi forgalomba, a rengeteg kereskedelmi forgalomban részt vevő - mint az első forgalomba hozó első vevője - fogja a termékdíjat megfizetni.

Ez azt a képtelen helyzetet szülte, hogy jó néhány vállalkozás persze rá sem gondolt - nevesítve: mondjuk, egy könyvesbolt -, hogy ő is a csomagolóanyag miatt esetleg termékdíj fizetésére kötelezett, és be kell jelentkeznie a vám- és pénzügyőrséghez, akik rendszeresen ellenőrizni fogják, vagy netán egy virágboltos, aki celofánba csomagolja és netán műanyag díszekkel látja el a virágcsokrot. Tehát a képtelenebbnél képtelenebb helyzeteket eredményezte a termékdíjtörvény a gyakorlati életben, függetlenül attól, hogy valaki ezt logikusnak találta a minisztériumban.

Megjegyzem, most már egyértelműen látjuk, hogy Európában nincs ilyen termékdíjtörvény, mint amit Magyarországon az alkotók meghoztak, és sajnálatos módon a parlament ebben a változatban tavaly azt el is fogadta, azt ellenzék akkori tiltakozása ellenére. Sehol Európában ilyen módon nem próbálják a környezetet védeni. Ennél egyszerűbben, de jóval hatékonyabban védik, talán ezért is indokolt a teljes újrafogalmazás. Megjegyzem, ahogy most már tudjuk: egész Európa rajtunk nevet ezen a törvényen.

A konkrét példa, ami miatt a törvénymódosítást benyújtottuk Kerényi János képviselőtársammal, a következő. Jelenleg a magyarországi első belföldi forgalomba hozó - nevezzük őt gyártónak -, ha elad egy csomagolóanyaggal terhelt terméket, akkor nemcsak ő fizet termékdíjat a szabályozás szerint, hanem annak első magyarországi vásárlója is fizeti azt.

Hogy egy életszerű példát próbáljak felhozni, mondjuk egy borászat - amely természetesen mindenféle göngyölegben, üvegben, palackban, műanyag göngyölegben, rögzítőanyaggal, raklapon ad el terméket -, most már nemcsak ő fizeti meg a termékdíjat, hanem annak első vásárlója, ha közvetlenül a borászattól vásárolja meg ezt a terméket. Tehát egy étterem, kocsma, panzió, kisbolt, ők is - véleményünk szerint teljesen értelmetlenül - kötelezettek lettek arra, hogy bejelentkezzenek a vám- és pénzügyőrséghez, egy nagyon bonyolult adminisztrációs rendszert kell nekik vezetni, majd pedig a termékdíjat ki kell fizetni.

Ennek az lett a következménye, hogy jó néhány első vásárló nem tudta, hogy rá is vonatkozik a termékdíjtörvény, és elindult a hatósági büntetés. Kezemben tartok egy - de hozhattam volna sokkal több - olyan büntetési határozatot, amelyet a vám- és pénzügyőrség ki is vetett a törvényre hivatkozva, hogy mi az az úgynevezett E2-es díjtétel, amit az első továbbforgalmazó vevő elfelejtett befizetni, magyarán: nem tudta, nem gondolhatta, hogy ez neki kötelezettsége. Erre persze az lett a válasz az első vevőktől, hogy nem közvetlenül a gyártóktól vásárolnak terméket, hanem egy közbeiktatott nagykereskedelmi egységtől, olyan nagykereskedelmi egységtől, amely természetesen már az árat növelve adja tovább a terméket.

Ezzel a törvény egy mesterséges árfelhajtást hozott létre, ugyanakkor a termékek gyártói elestek az első vásárlóiktól, hiszen azok nem voltak hajlandók a gyártótól közvetlenül terméket vásárolni - jelenleg sem hajlandók -, mert ekkor termékdíj-fizetési kötelezettség, adminisztrációs bejelentési kötelezettség keletkezik a vám- és pénzügyőrség felé, és nyilvánvalóan jó néhányan azt az adminisztrációs terhet és netán a VPOP fenyegetettségét nem hajlandók felvállalni, ami a termékdíjtörvény mögött rejtőzik. Ezért inkább a nagykereskedelmi egységeknél vásárolnak, hiszen a nagykereskedelmi egység lesz az árukibocsátó első vásárlója.

Megjegyzem, rengeteg olyan vállalkozás van, akinek a könyvelője felmondta a könyvelést, miután megtudta, hogy a vállalkozás termékdíj-kötelezettség alá került, hiszen nem vállalja felelősségteljesen a könyvelési iroda a termékdíjtörvény következtében rá adódó felelősséget, éppen a termékdíjtörvény könyvelési kötelezettsége bonyolultsága miatt, vagy ha nem mondta fel, akkor duplájára emelték a könyvelési díjat ezen vállalkozóknak csak azért, mert a vállalkozó a törvény értelmében bekerült a termékdíjtörvény hatálya alá.

A benyújtott törvénymódosításunk lényege arra irányul, hogy az első belföldi forgalomba hozó első továbbforgalmazó vevője - ezt így nevezi a törvény, jól figyeljenek, ezt logikailag végigvinni is nehéz, hogy ki is ő, magyarul: az első vásárló, aki a terméket a gyártótól megveszi -, e helyett az alany helyett a termék kibocsátója, azaz a gyártója fizethesse be a termékdíjat, azaz a gyártó átvállalhassa a termékdíj-fizetési kötelezettséget az első vásárlójától. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a termékdíjösszeg nem vész el, a gyártó kifizeti az első vásárlója helyett is az úgynevezett E2-es díjtételt, de ezzel mentesítenénk az első vásárlót attól, hogy egy teljesen fölösleges és hihetetlen mértékű adminisztrációs terhet rójunk rá a vám- és pénzügyőrséghez való bejelentkezéssel. Aki ismeri ennek az adminisztrációs terhét - nem a bejelentkezést, hanem utána a termékdíj-nyilvántartási rendszert -, az külön könyvelőt igényel, gyakorlatilag a vállalkozások nem tudják már ezt önmaguk könyvelni.

Tehát az indítványunk arra irányul, hogy a törvényben, amely eredetileg is megengedi, hogy néhány esetben az előállító átvállalja a termékdíj-fizetési kötelezettséget az első belföldi forgalomba hozójától, ugyanezt ki szeretném terjeszteni, hogy kereskedelmi csomagolás esetén a termékdíjköteles termék első belföldi forgalomba hozója vállalhassa át a kötelezettséget az első vásárlótól. Így, mint említettem, adminisztrációs terhektől mentesítjük a kisvállalkozásokat, ebben az elég nehéz gazdasági helyzetben nem hozzuk még egy lépéssel közelebb a válságos helyzetükhöz, és a költségvetési bevétel pedig biztosított, hiszen a termék kibocsátója befizeti helyette a termékdíjat.

Köszönöm szépen a figyelmüket.