Felszólalás adatai

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A Jobbik nagyon örül annak, hogy a kormányzat dinamizálni kívánja a gazdaságot, a tudományos innováció előtérbe helyezésével, nagyon örülünk annak, hogy végre ez kiemelt területként kaphat helyet, de akkor hogyan fordulhatott elő, hogy az összesített, aggregált innovációs ráfordítás szinte csak az inflációval növekszik az előző évhez képest, a válság előtti időszakot pedig értelemszerűen meg sem közelíti, de nem is közelít afelé.

Ugyanakkor nagyon fontos, érdekes vitákat hallhattunk arról, hogy a GDP hány százalékát kell K+F-re vagy innovációra fordítani; hát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen ágazatokra fordítjuk ezt. Még az említett 1,8 százalék is kevés lenne, hiszen bármely mértékadó kutatás szerint egy 3 százalékos GDP-arányos K+F ráfordítással is épphogy csak közelítenénk a bizonyos és vágyott - bár általam annyira nem vágyott - nyugat-európai átlag felé, legalábbis sok tekintetben.

Sokkal fontosabb az, ami az általános indokolásból kiviláglik, hogy a kutatói mobilitást támogatja az előterjesztés, ugyanakkor pont az agyelszívást kellene megállítanunk, hiszen a bejegyzett szabadalmak száma élesen csökken, a multinacionális gondolatgyár lényegében elviszi Magyarországról a magyar koponya, a magyar szellem gyümölcsét, és a szellemi termékeink elhagyják az országot, ebből nem Magyarország profitál. Az előterjesztés és sajnos a költségvetési sarokszámok ezen jelen pillanatban nem változtatnak. Pedig a szingapúri példa felé lehetne elindulni, igenis, a minisztériumok működési költségeibe lehetne bevonni azt, hogy adott esetben konzultációkat folytassanak a magyar koponya értékeit kitalálókkal, tehát azokkal a feltalálókkal, szabadalmakat bejegyzőkkel, akikre igenis lehet saját gazdaságot építeni.

Természetszerűen egy Magyarországhoz hasonló méretű ország esetében az alapkutatásnak is irányt kellene szabni - jelen pillanatban ez sem látható -, és a magyar értékláncot kellene erősíteni. Tehát a kutató, a fejlesztő, és igenis, adott esetben a vállalkozó is legyen szinte kizárólag magyar; természetszerű, hogy a produktumot már külföldön is lehet értékesíteni. Ennek nyomait szintén nem látjuk.

Ugyanakkor - az MTA-fejezetet egy pillanatig érintve - érdekességekre is találunk. Nagyon fontos társaságok, mint a Bolyai Műhely Alapítvány, vagy említhetném a Kolozsvári Akadémiai Bizottságot, szinte fillérre ugyanannyit kapnak, mint a 2010. évben. Itt lényegi változás nem látható, pedig talán egy olyan tehetségkutató műhely, mint a Bolyai Alapítvány, 1500 tehetséges, határon innen és határon túl élő diák támogatásával több pénzt érdemelhetne, mint az a Nagy Imre Társaság, amely nemzeti jelképeinket gyalázza, és amelynek vezetősége egyértelműen nem az önök kormányzatához köthető. Ha ez megengedhető, ezek nagyon rossz jelzésértékű momentumok. Jó lenne ezzel szakítani, de sajnálatos módon az egész költségvetési előterjesztés nem erről szól, ugyanis - jelentsük ki, hölgyeim és uraim - ez egy következmények nélküli költségvetés.

Semmi nem biztosítja, hogy az ebben foglaltak vagy az általános indoklásban lévők be lesznek tartatva, ha pedig nem lesznek betartatva, akkor milyen következményekkel kell hogy számoljunk. Sajnálatos módon ki kell jelenteni, hogy sokat kell még tanulni a költségvetés elkészítésének módjáról.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)