Felszólalás adatai

SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha egy jelzővel kellene illetnem a költségvetést, akkor mindenképpen azt mondanám, hogy ez a megtévesztés költségvetése. Mire alapozom? Ez valójában a megszorítást teszi, hisz azzal, hogy a költségvetés egyensúlyát úgy teremtjük meg, úgy teremtik meg, hogy 3 millió embertől elveszik a megtakarításait, azt gondolom, ez mindenképp egy megszorítás, ettől komolyabb, keményebb megszorítást nem tudok elképzelni. Ezért úgy gondolom, az érintettek, a lakosság és az ország ezért nagy árat fog fizetni.

Szabad prédává válik a magántulajdon, a lakosság egyre kiszolgáltatottabbá válik. A költségvetés bevételei bizonytalanok és igazságtalanok. Gyakorlatilag ez a költségvetési politika nem ösztönzi a megtakarításokat, elbizonytalanítja a befektetőket és nem segíti a gazdasági növekedést. Ha megnézzük a részleteket, és a ma délelőtti vitából is kiderült, vesztese ennek a költségvetésnek úgy az oktatás, egészségügy, mint a szociális terület.

Nem véletlenül fogalmazódik meg erről a költségvetésről, hogy a szemfényvesztés költségvetése, mert lehet bűnbaknak kikiáltani a pénzintézeteket, a multikat, másokat, ugyanakkor ez a folyamat odavezet, halljuk a híradásokat, növekszik a gáz ára, és majd következik a tej és a kenyér árának is a drágulása. Előre elköltik a mai aktív járulékfizetők nyugdíját, az állam kiadásai viszont a költségvetés tervezetében döntően pillanatnyi érdekeket szolgálnak és nem a magyar társadalom hosszú távú érdekeit.

(12.50)

Arról sem ad számot ez a költségvetés, hogy a különadókból befolyó pénzt mire költik. Ezért sem lehet ezt elfogadni. Szeretném hangsúlyozni, hogy ideig-óráig kommunikációs eszközökkel meg lehet téveszteni a lakosságot, de előbb-utóbb mindenki érzékelni fogja, hogy becsapták, akkor, amikor majd szembesül azzal, hogy ezeknek az intézkedéseknek milyen következményei vannak, vagy például majd az állami rendszerből milyen nyugdíjat fog kapni. A költségvetésben lévő nyugdíjpénztári csomag célja, haszna, értelme rövid távon értelmezhető, ezen túl nem. Romboló hatású az ország fenntartható fejlődése szempontjából.

Hadd emeljem ki, a magánnyugdíjpénztár kapcsán a legnagyobb bizonytalanságot abban látom, hogy a kormány arra építi a prognózisát, hogy a magánnyugdíjpénztárból 90 százalék visszalép az állami rendszerbe. Az érintetteknek azt kell eldönteniük, hogy saját megtakarításaikat felcserélik-e egy meglehetősen bizonytalan ígérettel. Becsapják a lakosságot, az állam mindenhatóságát papolják, az öngondoskodás elvével szembemennek. Megtakarítások nélkül a mostani középkorúak csak nyomorogni fognak állami pénzből. Gondolom, nem ezt akarják. S ne feledjük, 2013-tól a Ratkó-korszakban születettek elérik a nyugdíjkorhatárt, kevesebb kereső lesz az országban, mint nyugdíjas. Innentől várhatóan a korábbi befizetés 25-40 százalékát teszik ki csak az állami nyugdíjak. Ilyen értelemben szükség van-e az öngondoskodásra? Úgy gondolom, hogy igen. A Költségvetési Tanács is felhívta a figyelmet a gazdasági növekedést fékező elemeire. Félő, hogy nemcsak 2011-ben, hanem később is folyó kiadásokra fordítják a nyugdíjpénztárakból befolyó összeget.

Alaptalan az a várakozás, ami a gazdaság és a foglalkoztatás bővítésével kapcsolatos. Az intézkedések összhatása inkább fékező, mint gazdasági növekedést segítő. A jelenlegi gazdaságpolitika kedvezményezettjei a magas jövedelmű rétegek. Nem véletlen, hogy a döntéshozatali folyamatokból kimaradtak az érdekképviseletek, nem történtek körültekintő előkészítések, gyakorlatilag egyéni módosító indítványokkal kerülték meg a különböző szakmai egyeztetési folyamatokat. Az állami kiadások tekintetében a költségvetés tervezete ebből következően csak pillanatnyi érdekekre épít.

Elfogadhatatlan a közszolgáltatásokban dolgozók elbocsátása, bérüknek és juttatásaiknak a befagyasztása. Itt 25-30 ezer emberről van szó. Ígéreteik ellenére nem növelik a közszolgáltatások fedezetét. Elfogadhatatlan az is, hogy a helyi önkormányzatok számára 2011-ben a központi források csökkennek 2010-hez képest, változatlan szakmai normatívák mellett. Hiányoznak a háttérszámítások is. Az önkormányzatok személyi jövedelemadóból 2009-ben 130 milliárd forintot kaptak, ami 2010-ben 135 milliárdra nőtt. Az egykulcsos adónak "köszönhetően" azonban 2011-ben csupán 126 milliárd jut a településekre. A személyi jövedelemadó-bevételek csökkenése miatti visszaeséseket a kormány nem kompenzálja, ami szintén komoly gondokat és veszteségeket fog jelenteni. A kormány a helyi önkormányzatok szociális támogatásaiból összesen 34 milliárd forintot von el. S mint ahogy délelőtt már elhangzott, gyakorlatilag leáll a panelprogram is.

Hadd emeljem ki az elmondottakhoz kapcsolódóan azt is, hogy kritikus terület az egészségügy. A Fidesz és a KDNP ellenzékben mindent megtett, hogy megakadályozza a rendszer fenntartható pályára állítását. Mindenesetre a jövő évi költségvetés az egészségügyben csupán a szinten tartást biztosítja. Csökken a szociális normatívák értéke, kevesebb jut majd az anyasági ellátásokra a családoknak, a gyermekek után járó támogatásokra, a munkanélküli-ellátásokra és a szociális intézmények támogatására is. A nyugdíjakat is csak 3,8 százalékkal emelik. Az önkormányzatok által adott szociális támogatások összegeit nem emelik, sőt a közgyógyellátás éves előirányzatát több mint 7 százalékkal csökkentik. A családi pótlékra szánt forrás összege szintén csökken, de a csökkenés látható a babakötvény éves kereténél is.

Alapvető probléma, hogy a deklarált céloknak ellentmondanak a költségvetési fejezetekben tervezett összegek. Nem javul a kisiskolák helyzete. Engem nem nyugtatott meg az, amit hallottam, hisz 300 millió forint szerepel ezen a tételen, s véleményem szerint ez nem ötven-hatvan iskola gondját fogja megoldani, hanem jóval kevesebbét. Az iskolai fejlesztési programok pedig le fognak állni, ezt pedig komoly problémának tartom. Több területen szűkül a támogatható ellátotti kör, és ez nehéz helyzetbe hozza többek között a bejáró tanulókat, a kollégistákat, a diákotthonban lakókat, a hátrányos helyzetben lévőket és az eddigi gyermekvédelmi kedvezményben részesülőket. Vesztes lesz a hátrányos helyzetű tanulók tehetséggondozása is. A társulásban működő óvodák, iskolák támogatása is csökken, és művészeti oktatásra, informatikai fejlesztésre is alig jut.

S végül néhány szó a szakképzésről. A szakképzésben megfogalmazottakkal, a gyakorlatorientáltság erősítésével, hogy a képzésben erre nagyobb hangsúly fektetődjön, azt gondolom, ezzel egyet lehet érteni, hisz ez a folyamat már az elmúlt esztendőkben is elindult. Ugyanakkor kíváncsian várjuk a részleteket, ezeknek a hangsúlyoknak a kibontását. Ugyanakkor pluszként szeretném megfogalmazni - azt gondolom, sokakkal egyetértésben -, hogy a most meglévő térségi integrált szakképző központokra építve a felnőttképzésre is nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)