Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Minden jól működő emberi kapcsolatnak az alapja a bizalom, és ez nemcsak két ember között, hanem emberi csoportokban, szervezetekben, sok ember közötti kapcsolatokban is ugyanígy van. Egy jól működő szervezet, egy jól működő közösség csakis a bizalomra tud épülni.Így van ez a politikai közösségek esetében is, így van ez egy ország, egy nemzet, egy társadalom esetében is. És bár az elmúlt hetekben fideszes államtitkárok szájából sokat hallhattuk azt az egyik legkártékonyabb neokonzervatív politikusnak tulajdonított idézetet Margaret Thatchertől, hogy a társadalom nem létezik, de az a jó hírem, hogy igenis, a társadalom létezik. Ahogy nemzet, haza, ország létezik, úgy létezik társadalom is, és ennek a társadalomnak a működése a bizalmon kell hogy alapuljon. (Nacsa Lőrinc közbeszól.  Az elnök csenget.)

Magyarország ebben a tekintetben nincs túl jó helyzetben. Az a helyzet, hogy a politikai osztály ezt a bizalmat az elmúlt harminc évben sokszorosan eljátszotta. A harmadik köztársaság húsz éve arról szólt, hogy olyan ígéreteket tett a politikai elit Magyarország polgárainak, amiket aztán nem tudott teljesíteni, vagy talán meg sem próbálta igazán. Azok az intézmények, amelyek ezeknek az ígéreteknek a beváltására jöttek létre, kudarcot vallottak. És ezek az intézmények, a képviseleti demokrácia intézményei, a beléjük vetett bizalom hiányában nem tudnak jól működni, és nem tudnak tartósan fennmaradni.

Ezt a kudarcot, amely számtalan egymást követő kormánynak a közös kudarca  beleértve itt a rendszerváltó Antall-kormányt vagy éppen az első Orbán-kormányt is , ezt a kudarcot használta ki 2010-ben Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP, amikor felszámolták a harmadik köztársaságot. És az a lassan erodálódó bizalom, ami az addig eltelt húsz évet jellemezte, egy egészen újfajta ígéretbe vetett bizalommá fordult át.

(14.40)

De ez az új és a társadalom egyik fele által megelőlegezett bizalom is hamar szertefoszlott. Sőt, ezt a bizalmat tudatosan verték szét és tudatosan építették le, tudatosan vállaltak olyan politikákat, olyan lépéseket, olyan döntéseket, amelyekre nem kaptak felhatalmazást, teljesen tudatosan és tervszerűen folytattak egy illegitim politikát. Ez az illegitim politika a köztársaság lebontására irányult, ez az illegitim politika arra irányult, hogy felszámolják a fékeket és ellensúlyokat, felszámolják a kormányzásnak, törvényhozásnak bármilyen demokratikus kontrollját. Ez az orbáni politika tulajdonképpen a hatalom totális birtoklására és kontroll nélküli gyakorlására irányult. Erről szólt az elmúlt tíz évünk.

Ez a bizalom, amely korábban, úgy általánosságban a politikai osztály és a politikai intézményrendszer iránt szertefoszlott, ez most már egy nagyon is aktív kételkedésbe csapott át. Van az egyik oldalon néhány százezer, talán egymillió ember, aki a bizalom helyére a vakhitet, a buzgó lojalitást, a megkérdőjelezés nélküli engedelmességet állította, és így követi a rezsimnek minden rezdülését, minden irányváltását, minden utasítását (Hollik István: Tisztelettel beszélj!), és van az a nagy társadalmi többség, jelentős részük nem is adja a hangját a politikai véleményformálásnál, amelynek tagjai nem bíznak ebben a kormányban, vagy éppen pontosan tudják, hogy amit elkövetnek nap-nap, hét-hét és hónap-hónap után, az éppen a magyar nép, a magyar társadalom elleni merénylet. (Nacsa Lőrinc: Szégyelld magad!)

Egy ilyen helyzetben érkeztünk meg 2020 tavaszára, amikor elérte Magyarországot is az a világjárvány, amely nyilván semmilyen összefüggésben nincs a politikai rendszerrel, viszont a megküzdés képessége, a sikeres társadalmi működés képessége pontosan egy ilyen kiélezett helyzetben mutatkozik meg a legjobban. 2020 tavaszán arra lett volna szükség, hogy a magyar polgárok bízhassanak a kormányban, bízhassanak a széles értelemben vett kormányzatban, a politikai vezetésben. Ez a bizalom hiányzott már akkor is. Erre a bizalomhiányra tudatosan ráerősítve szavazták meg az első felhatalmazási törvényt, amelyben semmilyen korlátozás, semmilyen időhatár, semmilyen limit nem szerepelt, s amely emiatt elfogadhatatlan volt akkor az ellenzék számára.

Az a helyzet, hogy ez a megelőlegezett bizalmatlanság teljesen jogosnak bizonyult. Azok az intézkedések, amelyeket a rendeleti kormányzás során idén tavasszal és kora nyáron végrehajtottak, sokszor semmilyen viszonyban nem voltak a járvány elleni védekezéssel, viszont szisztematikusan csonkolták tovább a magyar polgárok, a magyar települési önkormányzatok jogait. Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen döntések születtek a járványhelyzetben a rendeleti kormányzás keretében idén tavasszal! Ekkor vonták el az önkormányzatoknak számos bevételét, sőt sokszor már a területét is. Emlékszünk a gödi különleges gazdasági övezetre. Vagy ekkor vágták vissza még inkább az információs jogunkat, azt, hogy megismerhessük, hogyan, miként milyen adatok alapján működik a kormány, az adatigényléseket észszerűtlenül és indokolatlanul nehezítették meg. De ekkor vezették be szintén rendeleti úton a rabszolgatörvény egyik legvitatottabb elemét, a kétéves, egyoldalúan elrendelhető munkaidőkeretes munkaszervezést gyakorlatilag.

Ebben az időszakban folytatták azt a gyakorlatot is, hogy nem a magyar vállalkozásokat, nem a magyar embereket támogatják gazdaságilag, hanem kihasználva a járványt, megint csak a fideszes gazdasági holdudvarnak adtak támogatásokat. A közvetlen támogatások rendszere sosem volt talán olyan árulkodó, mint idén tavasszal. Az a gazdasági birodalomépítő törekvés, amely a magyar és az európai adófizetők pénzéből a Fidesz gazdasági holdudvarát erősíti meg és teszi képessé arra, hogy a maradék független gazdasági szereplők kárára tovább terjeszkedjen, az is ekkor mutatkozott meg leginkább. (Kocsis Máté: Miről beszélsz?)

De ugyanúgy lehetőséget teremtettek maguknak arra is, hogy a közbeszerzési törvény… Példát kíván Kocsis frakcióvezető úr. Tehát az, hogy Mészáros Lőrinc szállodái tízmilliárd számra kapták a közpénzt (Kocsis Máté közbeszól.), Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor földijének szállodái, Orbán Viktor pénztárosának szállodái tízmilliárd számra kapták a közpénzt, miközben kirúgták az ott dolgozó munkavállalókat, ez egy példátlan szégyen, de ugyanígy mondhatnám, hogy elköltik a több száz milliárdot szintén Mészáros Lőrincen keresztül a Budapest-Belgrád vasútvonalra, ahelyett, hogy a gazdasági védekezésben használnák ezeket az összegeket.

Ugyanígy lehetővé tették az előző rendeleti kormányzás során önmaguk számára, hogy úgy térjenek el a közbeszerzési törvény rendelkezéseitől, hogy ezt még utólag se lehessen semmilyen módon kontrollálni. Azt csinálták, hogy adtak maguknak egy korlátlan felhatalmazást, és ezzel visszaélve például lélegeztetőgépeket vásároltak be fölös számban, de olyannyira, hogy több tízszeres fölös mennyiségben, 300 milliárd forintért, sokszor öt-tízszeres áron, sokszor offshore cégeken és ismert bűnözőkön keresztül, és tökéletesen büntetlen, sőt felderítetlen maradt ez az egész ügysorozat.

Tehát amikor most ideérünk a felhatalmazási törvény 2.0-hoz, akkor ezekből a tapasztalatokból kell kiindulnunk, miközben a tavaszihoz képest még sokkal fontosabb lenne az, hogy a magyar polgárok, a magyar önkormányzatok és azok vezetői, a magyar ellenzéki pártok és képviselők bízhassanak a kormányban. Ahhoz, hogy sikeresen védekezzünk egy ilyen súlyos válsághelyzet idején, ahhoz működő ország, működő társadalom, működő kormányzat és az emberek és intézmények egymásba vetett bizalma lenne szükséges. De hogy bízzunk egy ilyen kormányban?

Nyilván ilyenkor az ember a különleges helyzetre való tekintettel erőt vesz magán és azt mondja, hogy jó, tegyük fel, önök is felnőnek a felelősséghez, és innentől kezdve derék, jó kormányos módjára irányítják Magyarország hajóját. Mutattak erre jelek. Az, hogy a felhatalmazás már csak 90 napra szól, illetve a rendeletek hatályának meghosszabbítása konkrét időszakra szól, ez egy jó jel. Az is jó jel, hogy végre az Orbán-kormány a Párbeszéd által hetek óta javasolt intézkedéseket, járvány elleni szigorító, korlátozó intézkedéseket meglépte. (Nacsa Lőrinc közbeszól.  Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ezek jó jelek, de kevés.

Egyrészt helyre kell állítani a társadalom hiányzó bizalmát. Ehhez az kell, hogy a gazdasági intézkedések, a válságkezelő intézkedések ne megint a fideszes gazdasági holdudvarra legyenek célozva, ne Mészáros Lőrinc, Tiborcz István meg az egész Orbán család legyen a kedvezményezettje a közpénzosztásoknak (Zaj a kormánypárti padsorokból.), hanem a 80 százalékos bérpótlás minden embernek járjon, az álláskeresési járadék (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hazudik!), a táppénz kiterjesztése, a nettó százszázalékos táppénz biztosítása mindenkinek, aki a járvány miatt nem tud dolgozni, a családi pótlék felemelése a gyermeket nevelő családoknak, mert most ők kerülnek a legnehezebb helyzetbe, és annak az univerzális társadalmi intézménynek a megteremtése, amely egyébként is a közbizalom, az egymás iránt kimutatott felelősség legszebb példája: az alapjövedelem bevezetése. Ez lenne az az intézkedéssorozat, amellyel az emberek bizalmát helyre lehetne állítani.

A másik: az önkormányzatok, az önkormányzati vezetők kormány iránti bizalma, ami szintén teljesen érthető módon csappant meg az elmúlt időszakban. Ezt is helyre kell állítani, vissza kell jönni azokból a megszorító intézkedésekből, amelyekkel a magyar településeket sújtotta az Orbán-kormány, el kell utasítani az Iparkamara elnökének az újabb hagymázas felvetését arról, hogy az összes iparűzési adót függesszék fel és ezzel gyakorlatilag tegyék pénzügyileg eszköztelenné az önkormányzatokat. Tehát ha helyreállították az önkormányzatok anyagi függetlenségét és biztonságát, akkor állhat helyre a települések és az ott lakó emberek kormány iránti bizalma.

És van egy rossz hírem: még az ellenzéki képviselők bizalmát is helyre kell állítani. Erre pedig ebben a helyzetben van egy nagyon egyszerű és nyilvánvaló mód. Az öt ellenzéki frakció közösen benyújtott ehhez a tárgyalt törvényhez egy módosító indítványt, amely arról szól, hogy a vitatott rendeletek esetében ne csak 50 képviselő, hanem a frakcióvezetők egy személyben az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak, amely aztán három nap alatt meg tudja állapítani egy adott rendeletnek az alaptörvény-ellenes mivoltát vagy éppen az Alaptörvénnyel való összhangját.

(14.50)

Ez az egy konkrét módosító indítvány érkezett, és én a magam részéről akkor tudom erre az átmeneti és kivételes helyzetre megelőlegezni önöknek a bizalmat, ha ezt a módosító indítványt önök támogatják. Ha nincs félnivalójuk, ha nem akarnak visszaélni megint ezzel a különleges helyzettel, ha nem akarnak eltérni a járvány elleni védekezés irányvonalától, ha vállalják, hogy legalább a saját maguk által írt Alaptörvénynek megfelelnek, akkor ettől a módosító indítványtól nincs, nem lehet félnivalójuk.

Úgyhogy amennyiben önök megszavazzák ezt a módosítást, amennyiben engedik, hogy legyen kontroll az intézkedések felett, akkor én a magam részéről tudom támogatni ezt a törvényjavaslatot, és meg tudjuk előlegezni azt a bizalmat, amely nélkül egy sikeres járvány és válság elleni védekezés nem működhet. Köszönöm szépen.