Felszólalás adatai

SZABÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szalay Gábor képviselőtársunk a felszólalásában nagyon érdekes vonatkozását vetette fel a zárszámadási törvénynek, mégpedig azt, hogy elemezte a bizottsági vitákat és az ottani szavazásokat az általános vitára való alkalmasság megítélésében. Rávilágított arra a furcsa helyzetre, amely mindig is jellemzi azon évek zárszámadási vitáit, amikor kormányváltás történik.

Nos, két területtel kívánnék foglalkozni. Az egyik a 2002-es költségvetés európai uniós vonatkozásai és az ott előirányzottaknak a teljesülése, illetve az informatikát érintő két fejezet, az IHM és a MEH fejezet. Ezen keresztül szeretnék némi magyarázatot adni arra, hogy ellenzéki képviselők miért viszonyultak úgy a bizottsági vita alkalmával a zárszámadási törvényjavaslathoz, ahogy az a szavazataikban is megnyilvánult.

Az európai uniós csatlakozási programok megvalósulása, illetve az Európai Unióval összefüggő vonatkozások tekintetében elsősorban az ANP, a közösségi vívmányok átvételének nemzeti programjára vonatkozó 2002. évi fejezeti előirányzattal, illetve az európai uniós csatlakozási programokkal, az előcsatlakozási programokkal, ezek közül is a PHARE, illetve az ISPA vonatkozásaival szeretnék röviden foglalkozni. Majd néhány szót a SAPARD-ról is szólnék, tekintettel arra, hogy az előző felszólalásban ez is egy egészen érdekes aspektusban felmerült.

(22.00)

Alapvetően a kifogásaink abban fogalmazódtak meg - amelyek rendkívül világosan megmagyarázhatók a számokkal -, hogy az európai uniós felkészülésre, illetve az előcsatlakozási programokban való részvételre szánt pénzek, előirányzatok rendkívül alacsony szinten teljesültek.

Az ANP, az acquis átvétele nemzeti programjának intézményfejlesztési célkiadásaira szánt pénzek felhasználása nem érte el a 70 százalékot. Ez abban az esetben, ha azt tapasztalnánk - és ilyen jellegű visszajelzések érkeznének az Európai Bizottságtól -, hogy egyébként az intézményi felkészülés jó állapotban van, és tulajdonképpen minden kitűzött cél teljesült, önmagában nem lenne probléma. De a helyzet az, hogy ez a teljesülés teljes mértékben azt mutatja, az intézményi felkészülésben komoly lemaradásunk van, minden erre vonatkozó információ ezt erősíti, és ezt az Európai Unió Bizottsága is így ítéli meg.

Az előcsatlakozási alapok előirányzatainak felhasználása ennél sokkal rosszabb képet mutat: a PHARE esetében 36 százalékos, az ISPA esetében pedig 11 százalékos. Az ÁSZ-jelentés kitér arra és kifogásként említi meg, hogy a zárszámadási törvény általános indokolása nem tér ki annak taglalására, hogy ez miért történt így. Az ÁSZ maga a PHARE esetében megállapítja, hogy itt a társfinanszírozás hiánya is okozója volt az FVM fejezetében például a felhasználás alacsony szintjének.

Összességében egyébként nem tudjuk elfogadni az integrációs bizottság előtt megjelent PM-képviselőnek azt a magyarázatát, hogy azért nem lehet az általános indokolásban megfelelő következtetéseket bemutatni az alacsony felhasználás okairól, mert ezeknek a projekteknek - a PHARE esetében mintegy száz projektről van szó, az ISPA esetében több mint húsz projektről - az eltérősége nem teszi ezt lehetővé.

Szeretném hangsúlyozni azt, hogy itt, a csatlakozás küszöbén, akkor, amikor nem vagyunk képesek az egyes fejezeteknél, az egyes minisztériumoknál bonyolódó projektek, az erre szánt pénzek felhasználásának a sikertelenségéből egyfajta összegzést, egyfajta következtetéshalmazt megfogalmazni, akkor komoly gondjaink lehetnek majd az uniós alapok felhasználásával. Ezeknek a tanulságoknak a levonására, úgy gondolom, rendkívül nagy szükség lenne. Röviden ezzel tudom indokolni azt, hogy miért volt az ellenzéki képviselők szavazata e területre vonatkozóan elutasító.

Egy mondat erejéig még szeretnék a SAPARD-ra visszatérni. Komoly csúsztatás és tévedés merült fel a SAPARD-ra vonatkozóan: az, hogy 2000-ben már volt SAPARD. Az Unió 2000-től érvényes költségvetésében jelent ez meg mint lehetőség, és ekkor kezdődött el Magyarországon az a munka, amely ezen pénzek fogadására alkalmassá teszi a magyar közigazgatást. (Gőgös Zoltán felé:) Ez pontosan így van, kedves képviselőtársam. Ez tévedés. Az elmúlt évben történt az első tagjelölt országok irányába a kifizetés, 2002-ben, a bolgárok is néhány hónappal előztek meg bennünket. Tehát e tekintetben az ön értesülései tévesek, kedves képviselőtársam.

De továbblépve az informatika területére, az IHM- és a MEH-fejezet vonatkozó részeire, amelyek érintettek az informatika vonatkozásában: itt kicsit, azt kell mondanom, az ellenérzéseinket erőteljesebben felkorbácsolta egy bizonyos jelenség. Elöljáróban szeretném azt elmondani, hogy az előző kormány idején először volt arra példa, hogy a kormányzati struktúrában olyan elem, olyan intézményi szint jelent meg, amely önállóan próbálta kezelni az informatika, az információs társadalom kihívásainak való megfelelés kérdéskörét. Mindemellett a távközlési piaccal, a távközlési piac liberalizációjával kapcsolatos törvényi-jogszabályi előkészítés olyan folyamat volt, amely a piachoz igazodó jogszabályok létrehozatalát kívánta meg. Ilyen jogszabályokat kellett elkészíteni, és ezen jogszabály-előkészítési munkában a piacon megvásárolható szakértelem nélkül elképzelhetetlen volt előrelépni. Az a sajátos helyzet állt elő, hogy a jogszabály-előkészítésnek ezt a gyakorlatát rendkívül élesen bíráló ellenzékiek, ellenzéki pártok ezt a törvény-előkészítési gyakorlatot kormányon tovább folytatták, pontosan ilyen módon végzik a törvény-előkészítést, amelyet egyébként ugyanúgy kritika illet.

Példaként említeném, hogy hasonló okok miatt kellett távoznia az Oktatási Minisztériumból az ottani közigazgatási államtitkárnak. Tehát azt tapasztaljuk, hogy nem sikerült orvosolni az előző ciklus ez irányú problémáit.

Egy másik érdekes terület az In-Forrás Kht. működése, amely, mint tudjuk, informatikai pályázatok lebonyolítására volt hivatott. Az ÁSZ jelentése is komoly hiányokat jelez, ugyanakkor azt látjuk, hogy titokzatos projektek kapcsán már a kormányváltást követően volt egy egészen elképesztő költekezés: 322 millió forintos szerverbeszerzés ehhez a titokzatos adatvédelmi projekthez kapcsolódóan, vagy több mint 260 millió forintért vírusirtó szoftverek beszerzése, amelyeknek a telepítését végül nem végezték el, tehát ez önmagában is rendkívül nagy hiányt eredményezett a kht. gazdálkodásában. Tehát itt sincs valamiféle összefüggő, következetes, konzekvens viselkedés a kormány részéről.

Végső soron pedig a legfőbb problémánk ezzel a zárszámadással, ami az informatika területét illeti, hogy azt a látszatot kelti egy KEHI-vizsgálatra alapozva, és azt kéri az Országgyűléstől, hogy a MEH-fejezetből 3 milliárd forintot, az IHM-ből pedig 13 milliárd forintot ne kelljen a minisztériumoknak a központi költségvetésbe visszaadniuk, mert azt sugallják, hogy egyébként a szabálytalan gazdálkodás miatt erre lenne szükség. Teszik mindezt egy KEHI-jelentésre hivatkozva; az ÁSZ-jelentés egyébként nem tesz ilyen megállapításokat. Ez számunkra teljességgel elfogadhatatlan, és nem fér bele egy zárszámadási törvény kereteibe. Ezért utasította el ezt a zárszámadási törvényt az informatikai bizottságban is az ellenzék.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzék padsoraiban.)