Felszólalás adatai

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt kuratóriumi Elnök Asszony! Tizenöt esztendővel a rendszerváltás után ismét fel kell vetnünk egy olyan megoldatlan kérdést, amit illett volna az Országgyűlésnek megoldani már korábban, nevezetesen: az immár több mint egy évtizede működő, közszolgálatot ellátó Duna Televízió finanszírozásának az ügyét. A Duna Televízió sikeres évet tudhat maga mögött: a 2002-es esztendőt - mint ahogy képviselőtársam is elmondta - 200 millió forintos nyereséggel zárta. Annak, hogy ezt elérjék, nagyon nagy ára volt: műsorokat kellett megszüntetni, és csökkenteni kellett az egyes műsorok költségkereteit.

Ennek ellenére a Duna Televízió 2002-ben nemcsak hogy teljesítette a rá rótt feladatokat, az alapító okiratában megfogalmazott eszményeket, hanem azt is képes volt elérni, hogy akkortól huszonnégy órás műsorfolyamát már a hazai és a kárpát-medencei magyarságon kívül az Észak-Amerikában élő magyarok is foghatták. 2003. március 15-én, a nemzeti ünnep alkalmából tovább bővítette szolgáltatásait a televízió: ekkor kapcsolódhattak be adásaiba az Ausztráliában és Új-Zélandon élő magyarok is - immár csak az afrikai földrész hiányzik a térképről. Reméljük, hogy az önök segítségével, tisztelt képviselőtársaim, valóban egy globális műsorközvetítővé válhat a Duna Televízió.

De visszatérve a keserű tényekhez: felvetődik a kérdés, hogy a jelenlegi médiapiacon hogyan tud talpon maradni egy valóban közszolgálatot nyújtó intézmény, amelynek költségvetése csupán egyötöde a nagy testvér intézményének, miközben a Duna Televízió nem csupán a határokon belül élő magyarság, hanem az összmagyarság egészét szolgálja értékorientáltan és objektíven tájékoztató, oktató és szórakoztató műsoraival.

Miközben a kereskedelmi és sajnos a közszolgálati csatornák képernyőjén is egyre több olcsó, minőségében nívótlan programot láthatunk, hirdetésekkel bőven megtűzdelve, addig a nehéz anyagi helyzetben lévő Duna Televíziónak sikerült megtartani műsorainak magas színvonalát. Erre példa mindaz az elismerés, amit a televízió által készített programok vívtak ki maguknak a filmszemlén és egyéb televíziós fesztiválokon.

Mindnyájan tudjuk, hogy a Duna Televízió már eleve hátrányos helyzetből indult: alapításakor és a médiatörvény átalakulásakor sem kapta meg a működéséhez szükséges forgótőkét, amit még 1995-ben az Állami Számvevőszék csaknem 1,5 milliárd forintban állapított meg. Ugyancsak az Állami Számvevőszék 2002-ben 700 millió azonnali forgótőke-juttatást javasolt, mivel megállapította, hogy a részvénytársaság eszközei 70 százalékos avultsági fokot értek el, amit jelzett a költségvetési bizottság előadója is. A Duna Televízió ezt a pótlólagos, azonnalinak ítélt összeget megkapta. Ugyanakkor a Duna Televízió kuratóriumának elnöksége által előterjesztett 1,3 milliárd forint beruházási, fejlesztési támogatásra való kérelmet kormánypárti képviselőtársaim nem szavazták meg a bizottsági ülésen.

Visszatérve azokhoz az érvekhez, amelyek alapján pedig ezt meg lehetett, illetve meg kellett volna tenni tisztelt képviselőtársaimnak, hadd idézzem, miként érvényesültek és érvényesülnek a Duna Televízió munkájában az oly sokszor előcitált közszolgálatiság elvei. Remélem, elég, ha itt csupán példaként hozom fel az ORTT műsorfigyelő szolgálatának és panaszbizottságának a 2002-es esztendőben született jelzéseit.

A Duna Televízió ellen a 2002-es év folyamán kilenc panaszt nyújtottak be; az ORTT hét ügyben kezdett vizsgálatot; egy ügyben visszavonta az ORTT a panaszt, a testület véleményével két panaszt, míg állásfoglalásával négy panaszt utasított el. Ugyanebben az időszakban a kereskedelmi és a Magyar Televízió Rt.-nél is megközelítőleg 230, illetve 250 esetben éltek jogos panaszaikkal a nézők, vagy különböző társadalmi szervezetek tettek jelzéseket, aminek következtében bizony több esetben az adott csatornák képernyőjének elsötétítésével kellett szankcionálni az ORTT-nek. Gondolom, ezek a példák magukért beszélnek.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, még egy szempontra szeretném felhívni kedves figyelmüket, ez pedig az érték és a nézettségi mutatók konfliktusa. A Duna Televízió egyrészt figyelembe véve eredeti küldetését, másrészt felmérve az általa megszólított és szolgált közönséget, egyfajta kulturális misszió magas színvonalú teljesítése mellett döntött. Ennek sikerét nemcsak az bizonyítja, hogy elnyerte a világ legjobb kulturális televíziójának odaítélt díjat, hanem ami még ennél is fontosabb, hogy naponta másfél millió néző követi műsorait.

A Duna Televízió által követett elvek, köztük a közszolgálatiság elvének maradéktalan megvalósulását tükrözte az is, hogy a 2002-es esztendőben, amikor az általunk sajnos egy hajszállal elvesztett országgyűlési választások voltak, akkor a jelenlegi ellenzék és a mostani kormánypártok egyaránt elismeréssel nyilatkoztak arról a valóban pártatlan és objektív tájékoztatásról, amelyet a Duna Televízió nyújtott az amúgy is kellően átpolitizált magyar médiában.

Az anyaországi és a határon kívül élő magyarság között hídszerepet betöltő Duna Televízió fontossága, ha lehet, még tovább fog nőni 2004. május 1-jét követően, az európai uniós csatlakozásunk után.

(15.40)

S nem feledkezhetünk el azokról a honfitársainkról, akiknek - éljenek akár Kárpátalján, Erdélyben vagy a Vajdaságban - szükségük van egy olyan kulturális kapocsra, amely közvetítheti feléjük immár nemcsak az anyaország, hanem a bennünket befogadó tágabb Európa értékeit is.

Mindezeket figyelembe véve, kedves képviselőtársaim, azt hiszem, ideje lenne, hogy a médiatörvényben meghatározott arányos pénzügyi forrásokat megszavazzuk annak a közszolgálati intézménynek, amelynek elhivatott munkatársai mostoha körülmények között sokat tettek azért, hogy a Duna Televízió a világ magyarságának a televíziójává válhasson.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Hungária Televízió Közalapítvány 2002. évi beszámolóját elfogadásra javasolom képviselőtársaimnak; a határozati javaslat pedig szóljon arról, hogy a már korábban jelzett 1,3 milliárd forintos beruházási, fejlesztési forrást kapja meg a Hungária Televízió.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)