Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm. A helyzet most nem fair, mert amit mondani fogok, arra a képviselő úr nem fog tudni reagálni, de ennek ellenére most ez van, úgyhogy megpróbálom. Valószínűleg gyorsan beszéltem az előbb, mert itt az utolsó felszólalásban mintha azt éreztem volna, hogy valószínűleg nem került teljesen megértésre, amit mondtam.

Kezdeném az előzővel, Farkas képviselő úr felvetéseire a válasszal. Sajnos a képviselő úr nem volt bent az expozé alatt, amikor ennek a kreditpont-követelménynek az előnyeiről beszéltem. Ennek pont az a célja egyébként, hogy az adott pillanatban akármilyen ok miatt is, de állami, magyar állami ösztöndíjat nem nyert hallgatók, akik egyébként javítottak az eredményükön, bekerülhessenek a finanszírozott formába ‑ ha még gyors, akkor esetleg jelezzék, jó? ‑, tehát ennek pont ez a célja. Az egy következmény egyébként, amiről itt beszéltünk. Annak én meg örülök, hogyha itt nem a kormány a leghatározottabb ebben a teremben, és nem mi mondjuk azt, hogy akkor a 20 pont az legyen 20 pont, hanem ezt az ellenzéki pártok mondják. Én azt gondolom, hogy itt azért a hallgatók érdekét is figyelembe kell venni, valóban meg kell nézni azt, hogy ez a pontszám hogy áll össze ‑ ahogy említettem, a bizottsági vitában erre még lesz mód. Itt mind a két javaslat nagyjából egybecseng, tehát én azt hiszem, hogy ezzel fogunk tudni mit kezdeni.

Ami a szakmai gyakorlatokat illeti, én azt hiszem, itt néhány dolog keveredik, keveredik a vállalat által élvezhető előnyök, amikor gyakorlatos hallgatót fogadnak, meg a duális képzés. Ebben a pillanatban a szabályozás az, hogy a hallgatónak, aki szakmai gyakorlaton vesz részt, és a törvény ebben elég egyértelmű, hetente a minimálbér 15 százalékát kell megkapnia.

(22.10)

Ez azt jelenti, hogy ha ezt kiszámoljuk, akkor egy hónapra a hallgató 67 ezer forintot kap most nagyjából, azt hiszem. Ez a 67 ezer forint nettó 67 ezer forint. Ez ugyan munkabérnek számít, de ez ösztöndíjként kerül kifizetésre, és a vállalatnak ez a 67 ezer forint is 67 ezer forint, tehát ő sem fizet utána közterheket. Tehát azt gondolom, hogy ennek a szabályozása rendben van.

A duális képzés esetén meg arról van szó, hogy a hallgató pedig hallgatói munkavállaló, ott egy törvény rendelkezik arról, hogy milyen szerződést kell vele kötni. Ez a szerződés a hallgató érdekeit védi. Tehát ebben olyan dolgok kerülnek leírásra a duális képzésnél, ami, azt gondolom, hogy elegendően átgondolt, és tekintve, hogy ez 2012 óta már több helyen folyik, azt hiszem, hogy a hallgató érdekeit maximálisan képviseli.

Azzal egyet tudok érteni, és azt gondolom, az egy jó ötlet, meg fogjuk fontolni, hogy a hallgató hogyan tudja minősíteni a gyakorlati képzőhelyet.

Ami a gyakorlati képzőhelyre vonatkozó kérdés volt, hogy milyen előnyöket élvez. Ez ma is úgy van, hogy a gyakorlaton lévő hallgatók után az adott vállalat a szakképzési hozzájárulásból ma is levonhatja a 450 ezer forintnak a századrészét, illetve visszaigényelheti, ha nincs neki elég. Tehát én azt hiszem, hogy ez a dolog rendezett.

Arra tettünk javaslatot egyébként, hogy ezt az összeget emeljük meg, tehát az éves normatíva a mérnökképzés vagy a felsőfokú képzés esetén ne 450 ezer forint legyen, hanem 900 ezer forint, ami megfelel nagyjából az esztergályos hallgatókénak. De erről tudunk részletesen beszélni, azt gondolom, hogy ebben nincs ellentmondás köztünk.

A nyelvtanulás ügyét illetően, azt hiszem, hogy itt nem a stratégia tartalmazza a 2020-tól kötelező nyelvvizsga-követelményt, hanem a felvételi rendelet. Tehát egyelőre ez így van.

Azt hiszem, itt Hiller képviselő úr kérdezte, hogy akkor mi a helyzet a középfokú képzésben vagy a közneveléssel. Ez az egyik interfész, amin keresztül a felsőoktatás a köznevelés irányába ‑ sok más ilyen van egyébként, emelt szintű érettségi például ‑ követelményt támaszt, aminek a köznevelésnek meg kell felelni, és ebből van azért sok hasonló dolog.

Arról, hogy a nyelvvizsgát mennyire lehet letenni, mennyire nem lehet letenni, szerintem megoszlanak a vélemények. Megnéztük a környező országokban az egy hallgatóra eső nyelvórák számát, Magyarországon mindegyiknél magasabb. Hogy miért nem tudnak a magyar hallgatók emiatt nyelvvizsgát tenni, az egyébként nem teljesen így van. Most is már az egyetemre felvételiző hallgatók 65 százaléka rendelkezik C típusú középfokú nyelvvizsgával. Tehát azt hiszem, itt azért nem akkora a baj. Hajlamosak vagyunk leértékelni a saját gyerekeinket meg a saját nyelvtanárainkat. Én azt gondolom, egyikkel sincs baj. Ha egy olyan követelményt támasztunk, ami 2020-tól követelmény, ehhez mindenki alkalmazkodni fog, úgy egyébként, hogy alkalmazkodnak azok a munkavállalók is, akik nem szerzik meg a diplomájukat.

Én értettem pontosan, hogy mi Hiller képviselő úr javaslata. A javaslat az, ami most a gyakorlat. A gyakorlat az, hogy az egyébként abszolutóriumot szerzett szakemberek, hallgatók dolgoznak, csak nem annyit fizetnek nekik, mint amennyit diplomával fizetnének. Tehát ez a probléma, és erre mondtam azt, hogy itt viszont megvan a motiváció, és nagyon gyorsan megszerzik a nyelvvizsgát.

Gúr képviselő úrnak. Most itt ez egy alapvetően politikai típusú felszólalás volt. Én nagyon szívesen beszélek erről, hogy hogy nézett ki 2010-2015 között a magyar felsőoktatás finanszírozása. Itt hajlamosak vagyunk összehasonlítani tényszámokat meg előirányzatokat. Tehát ez a 2013-as 123 milliárdos egy előirányzat volt, abban az évben 167 milliárd forint költségvetési támogatás került azon a soron egyébként a felsőoktatási intézményekhez, ami ténylegesen 2010-ben 183 milliárd volt, akkor egyébként megegyezett a tervszám a tényszámmal, ahhoz képest tizenegynéhány-milliárd forinttal volt csak alacsonyabb. Tehát igazán lehet ezekről a számokról beszélni, azt hiszem, a múltkor pont Hiller képviselő úr kérdésére válaszoltam részletesen ezeket a számokat illetően, úgyhogy ennyire nem rossz a helyzet.

Egy dolgot mindig elfelejtünk, hogy viszont itt van egy erőteljes hallgatói létszámcsökkenés. Csak 2010-2015 között nagyjából huszonegynéhány százalékkal csökkent a számított hallgatói létszám, és ha ezt 2004-5-höz képest nézzük, akkor pedig 420 ezer hallgatója volt a magyar felsőoktatásnak, most pedig 300 ezer alá csökkent ez a szám. Itt azt lehet boncolni egyébként, hogy miért van ilyen kevés gyerek, meg mi történt, ennek ellenére ezek tények.

Ha megnézzük az OECD-jelentést ‑ azt gondolom, ezt mindenki látta ‑, ebben az egy főre jutó felsőoktatási finanszírozás ‑ és ők ugyanezt a számot veszik alapul ‑ megfelel abszolút a kelet-közép-európai országok átlagának. Nyilván ez lehetne magasabb is, ezen dolgozunk, hogy ez magasabb legyen. Az, hogy az állami finanszírozásból vagy milyen módon, arról pedig azt hiszem, hogy előtte beszéltem, bár lehet, hogy egy kicsit túl gyors voltam.

A Rektori Konferencia véleménye a konzisztóriumról. Én nem egy rektorral szoktam beszélni, hanem mindegyikkel. A Rektori Konferencia elnöke, aki képviseli a Rektori Konferenciát több mással együtt, ők javasolták ezt a megoldást, nekünk előtte másik javaslatunk volt egyébként. Én azt gondolom, hogy a rektor szempontjából ennek az előnyei nyilvánvalóak, és ezt nem akarnám most itt elismételni. Azt hiszem, hogy itt egy kis utángondolással, vagy ha a törvény szövegét valaki elolvassa, akkor pontosan érti azt, hogy a rektor, illetve az egyetem autonómiája milyen módon növekszik egyébként a kancellár funkciójával.

A vidéki tudásbázisokról meg tényleg csak nagyon röviden szeretnék szólni. Azt hiszem, hogy mind a stratégia, mind az eddigi tevékenységeink azt mutatják, hogy ahol nem volt felsőoktatás, ott szeretnénk. Salgótarján, Ózd, Kisvárda, tehát egy sor olyan terület van, ahol egyébként úgy tűnik, hogy van erre igény, és egyébként a helyi közösség ezt tudja finanszírozni.

De beszélhetnék olyan felsőoktatási intézményekről, mint Baja, Gyöngyös, Dunaújváros, Nyíregyháza, Békéscsaba, Jászberény, Szekszárd. Ezeknek az intézményeknek van egy nagyon nagy bajuk. Az intézményeknek az a bajuk, ellentétben a nagy intézményekkel és a pesti intézményekkel, hogy őket az a fajta hibás döntés, amit ők valahol 2004-5-6 környékén meghoztak, és az általuk akkor jónak tűnő ötlet, a PPP-konstrukciók létrehozása, mondjuk, az infrastruktúra-építést illetően, ez azt jelentette, hogy ezen intézményeknél, amiket fölsoroltam, a hallgatói létszámcsökkenésük jelentős volt. Gyöngyös esetében megnegyedelődött, Baja esetében szintén, Nyíregyházán körülbelül a harmadára csökkent. Viszont van egy olyan teher, amit neki viselni kell, ez jelentős, a PPP terhe.

De ha megnézzük azt, és ezeket a számokat néztük meg, hogy hány százaléka az intézmény fix költségeinek, tehát nem a munkabérnek, hanem a dologi költségeinek a PPP-teher, aminek a felét egyébként a kormány ezen normatíván felül, tehát amilyen számokról itt most beszélünk, a 153 milliárd nem 153 milliárd, az 197 milliárd ebben az évben, mert ez a maradék is a felsőoktatáshoz kerül, sőt ha ehhez hozzáadjuk a nem állami felsőoktatási intézmények támogatását, akkor az egy másik összeg lenne ‑ de most ne bonyolódjunk számháborúba ‑, aminek a felét a kormány egyébként ezen az összegen felül biztosítja. Az intézmények költségvetéséből a dologi költségeknek a 40-50 százalékát jelenti, egy csökkenő hallgatói létszámmal.

Ezért született az a döntés, és ez látszik a jövő évi költségvetésben, hogy ezeket a konstrukciókat elkezdjük kiváltani, egyszerűen azért, mert hogyha nem váltjuk ki, akkor valóban az fog történni, amit a képviselő úr mondott, hogy ezek az intézmények nem fognak tudni működni, márpedig én azt gondolom, ezeknek a működése meg azért fontos, amit elég világosan leírtunk.

Úgyhogy azt gondolom, a többire meg már részletesen válaszoltam, nem akarom senkinek az idejét igénybe venni. Köszönöm. (Dr. Pósán László tapsol.)