Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszonyok, Képviselő Urak! A törvényjavaslatban foglalt intézkedésekkel a kormány folytatja azokat a lépéseket, amelyek egy igazságosabb, átláthatóbb és célzottabb szociális ellátórendszer, elsősorban szociális szolgáltatási, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatási rendszer irányába vezetnek. A törvényjavaslat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló ’93. évi III. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról ’97. évi XXXI. törvény, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításait tartalmazza. Ebben a sorrendben is venném az egyes módosításokat.

Először tehát a szociális törvény módosításáról. A kormány elkötelezett az időskori biztonság garantálásában, és ebben kiemelt jelentősége van annak, hogy az időseket segítő szociális szolgáltatások minősége kiszámítható, működése pedig hosszú távon is fenntartható legyen. A szociális szolgáltatások körében a tavalyi évben megkezdett átalakítási folyamatok folytatódnak a házi segítségnyújtás terén. A 2014. évi végrehajtási rendeleti szintű módosítás érintette a gondozási tevékenységek körét, és érintette a ponthatár módosításával a jogosultsági feltételeket is.

A jogosultsági feltételek változtatását a legrászorultabb idősek ellátáshoz való hozzájutásának segítése indokolta, erősítve az állami szerepvállalást a nagyobb gondozási, önellátási, ellátási problémával, nehézséggel, szükséglettel rendelkező személyek irányában.

(17.20)

A jelen átalakításra oly módon kerül sor, hogy a házi segítségnyújtás keretében két szolgáltatási típus, altípus kerül megkülönböztetésre a nyújtott tevékenységek mentén annak érdekében, hogy a házi gondozást a jelenleginél sokkal célzottabban lehessen nyújtani. Az egyik fajta a szociális segítés, a másik a személyi gondozás. A szociális segítés és a személyi gondozás körébe tartozó tevékenységek elválnak egymástól, így hatékonyabb, az igénylő, a kérelmező, az ellátott, a kliens szükséglete alapján célzottabb szolgáltatásnyújtást tesz lehetővé, és ezáltal biztosítja, hogy az igénybevevők szükségleteihez jobban illeszkedő szolgáltatásnyújtás történjen, továbbá minél tovább az otthonukban maradhassanak a segítségre szoruló személyek. Tehát az intenzív gondozás és ápolás biztosításán és a legrászorultabbak felé történő biztosításán keresztül sokkal tovább lehet a saját otthonukban gondozni az időseket, és az idősek életminősége szempontjából ez egy rendkívül fontos cél. Ezzel eltolható az idősotthonok, a bentlakásos intézményrendszer igénybevétele, a bentlakásos intézménybe történő beköltözés időpontja is.

A szociális segítés az alacsonyabb szintű szükséglet kielégítését szolgáló, még szakképzettség nélkül is ellátható tevékenységeket öleli fel. A másik altípus, a személyi gondozás keretében az intenzív szükségletet kielégítő gondozási tevékenységek és az ápolói kompetenciának megfelelő ápolási feladatok végezhetők a megfelelő szociális vagy egészségügyi szakképesítés birtokában.

A házi segítségnyújtás átalakításával összefüggésben az intézményvezetőknek felül kell vizsgálniuk a házi segítségnyújtásban részesülők szükségletét, és az új kategóriák szerint meg kell határozniuk, hogy szociális segítésre vagy személyi gondozásra van szükségük. Másfelől a fenntartóknak rögzíteniük kell a megállapított pontszámot és gondozási óraszámot az igénybevevői nyilvántartásban. Ez tehát a következő lépés az átalakításban. Az átalakításnak fontos alapelve a kormány részéről a fokozatosság és az, hogy mind a fenntartókat, mind a szolgáltatókat, mind az időseket, a klienseket fokozottan folyamatosan készítsük fel az átalakításra, amely tehát egy célzottabb ápolási, gondozási szükségletet jobban kielégítő átalakítást tesz lehetővé.

A javaslatnak van egy olyan eleme, amely a térítési díjra vonatkozik. Miután azt látjuk, hogy a mi megítélésünk szerint is a most a tervezetben szereplő javaslat formája nem eléggé árnyalt ‑ mert bár a jövedelmi rászorultságot kezeli, ugyanakkor a gondozási rászorultságot korlátozottan kezeli ‑, és miután több ellenzéki és kormánypárti frakció jelezte, hogy ezzel kapcsolatban módosítást fog benyújtani, visszavonjuk a javaslat térítési díjra vonatkozó részét azzal, hogy fontosnak tartjuk, hogy a későbbiekben erre visszatérjünk, hiszen csak akkor lehet célzott segítséget nyújtani a házi gondozás körében, ha a szolgáltatás nyújtása során mind a gondozási rászorultságot, tehát az önellátási képességet vagy annak bizonyos mértékű hiányát, mind a jövedelmi rászorultságot figyelembe vesszük mind a térítési díj differenciálásánál, a térítésidíj-szabályok átalakításánál, mind pedig a normatív finanszírozás differenciálásánál. Azt gondoljuk, hogy fontos egyszerre és egyidejűleg jobban célozni azokra is, akik alacsonyabb nyugdíjjal rendelkeznek, és azokra is, akik intenzív ápolást és gondozást igényelnek. Fontos, hogy a fenntartóknak finanszírozási, szabályozási és jogosultságszabályozási oldalon is fokozott ösztönzést adjunk arra tekintettel, hogy elsősorban azokat az időseket lássák el szakképzett módon, akiknek az önellátási problémájuk jelentősebb, magasabb, illetve ne rekesztődjenek ki a fenntartók látóköréből azok az idősek, akik alacsonyabb nyugdíjjal rendelkeznek. Tehát valamilyen módon mind a gondozási rászorultságot, mind a jövedelmi helyzetet kezelni kell, ezért, bár nem ebben a formában, de később egy differenciált finanszírozási és egy differenciált térítésidíj-szabályozás formájában vissza kívánunk térni erre a kérdésre.

A következő rész az, hogy a jogszerűtlenül működő szolgáltatások visszaszorítása érdekében az ellenőrző hatóságok eszköztárát bővíteni kell. Ez a következő lépés. Már korábban is volt erről szó. Mind a szociális ellenőrző hatóságok, mind a szociális engedélyező hatóságok, mind a Kincstár számos esetben talált visszaéléseket, talált költségvetési csalásra utaló nyomokat, talált szakmai teljesítmény és mindenféle szakmai eredményesség nélkül működő szolgáltatásokat. Jelenleg is számos intézkedés van folyamatban. Ezért fontos, hogy ne csak a bemeneti oldalon, a jogosultság tekintetében kezdjük el a célzottság erősítését, hanem a kimeneti oldalon is az ellenőrzés eszköztárát bővítsük. Nem elegendő alapvetően kizárólag papírokból, dokumentumok elemzéséből megítélni egy-egy házi gondozói és nemcsak házi gondozói szociális szolgáltatás minőségét és szakmai eredményességét, teljesítményét ‑ holott ez a legfontosabb a közpénzek felhasználása szempontjából ‑, hanem fontos az eszköztár bővítése annak érdekében is, hogy valóban azok működjenek a területen, akik a szabályok betartásával működnek, és valóban azt a szakmai eredményt produkálják, amit a jogalkotó ebben a szociális szolgáltatási rendszerben szeretne látni. Az ellenőrzési eszköztár bővítése érdekében a törvényjavaslat intézményvezetői hatáskörben megállapított gondozási szükséglet felülvizsgálatára és módosítására jogkört biztosít a működést engedélyező szerv számára, tehát hogy legyen egy ellenőrző mechanizmus, egy kontrollmechanizmus, hiszen ez, a gondozási szükséglet felülvizsgálata és módosítása jelentősen érinti a jogosultság kérdését.

Emellett új bírságtényállás kerül meghatározásra arra az esetre, ha az intézményvezető tévesen állapítja meg, hogy az ellátott számára a szociális segítés vagy személyi gondozás indokolt-e, vagy tévesen állapítja meg a gondozási szükséglet mértékét, hiszen ennek is jelentős költségvetési kihatása és szolgáltatásszervezési konzekvenciája lesz vagy lehet.

A finanszírozási rendszerbe bekerülő kapacitások az elmúlt években nem feltétlenül az igények növekedésével párhuzamban álló mértékű növekedése indokolatlan költségvetési kiadásokat eredményezett, sokszor ‑ ahogy említettem ‑ tényleges szolgáltatási tartalom nélkül. Ennek csak egy vetületét szeretném itt kiemelni. Miközben a házi gondozásban részesítettek száma 2008-ban 48 ezer idős volt, aközben jelenleg 128 ezer, és az engedéllyel rendelkező kapacitások száma 144 ezer. Tehát hat év alatt kereken háromszorosára nőtt a házi gondozási kapacitások mértéke, holott tudjuk, hogy bár van idősödés, de az nem ilyen mértékű. Emiatt látjuk azt, hogy a nem kellően célzott jogosultságszabályozás, a nem kellően differenciált szabályozás és finanszírozás, valamint az ellenőrzés problémái vezethettek ide. Ezért kell ezeken a pontokon beavatkoznunk.

Ahogy említettem, ez a növekedés nem feltétlenül járt együtt minőségjavulással, hiszen az elmúlt években több esetben tárta fel a hatósági ellenőrzés, hogy olyan igénybevevői kör számára olyan tevékenységek végzése, finanszírozása történik, amelyek nem tartoznak a közpénzből működtetett házi segítségnyújtás szakmai kompetenciájába, a szolgáltatások szakmai tartalma megkérdőjelezhető, és nem felel meg az igénybevevők szükségleteinek. Erre tekintettel tehát a kapacitások olyan irányú átszervezése kívánatos, amely a jövőben célzottan közpénzfelhasználást tesz lehetővé, és alkalmas a differenciált finanszírozás kialakításának a megalapozására is.

További hangsúlyos eleme a törvényjavaslatnak, hogy a pályázati úton, finanszírozási szerződéssel, tehát nem fejkvótával, nem normatívával finanszírozott három szolgáltatás ‑ erről az őszi vitában már volt szó ‑, a támogató szolgálat, a pszichiátriai betegek közösségi ellátása és a szenvedélybetegek közösségi ellátása visszakerül a pályázati rendszerből a normatívan finanszírozott támogatási rendszerbe.

(17.30)

Ezeket a szolgáltatásokat rendkívül fontosnak tartjuk az alapellátás fejlesztése szempontjából, fontos, hogy mind a fogyatékos embereknek, mind a szenvedélybeteg embereknek, mind a pszichiátriai beteg embereknek ‑ most már úgy mondjuk: pszichoszociális fogyatékkal élő emberek számára ‑ az alapvető szolgáltatásokhoz helyben hozzáférési esélyeik jelentősen javuljanak, és minél később kelljen a szakellátást igénybe venniük. Ennek érdekében, ennek a minőségjavulásnak és a hozzáférési esélyjavulásnak az érdekében alapvető kérdés, hogy mind a támogató szolgálatok, mind a pszichiátriai szenvedélybeteg közösségi szolgálatok esetében jelentős fejlesztést tudjunk megtenni. Az egyik fontos eleme ennek tehát a pályázati rendszernek a megszüntetése ezekben az esetekben, és a visszatérés a normatív finanszírozásba.

A pályázati rendszer hétéves működése során volt egy tisztító jellege ennek a pályázati rendszernek. A tisztító jogalkotói szándék megvalósult ugyan, azonban a hároméves ciklusokban történő finanszírozás nagyfokú bizonytalanságot jelentett a fenntartóknak, mert a hosszú távú fenntarthatóság tervezését ez nem teszi lehetővé. A tervezhetőség, a rugalmasság és a finanszírozás biztonsága érdekében az érintett szolgáltatások fenntartói a következő évtől a költségvetési törvény által meghatározott feltételek szerint fognak támogatásban részesülni. A már működő és támogatásban részesülő szolgáltatások a törvény erejénél fogva befogadásra kerülnek a finanszírozási rendszerbe, új kapacitások létrehozására, bővítésére is lesz mód befogadással.

Tehát egyszerre történik meg a pályázati rendszer megszüntetése, egyszerre történik meg az új, hosszabb távon fenntartható és biztonságosabb finanszírozási rendszerre való átállás, 1,2 milliárd forinttal nő az erre a három szolgáltatásra fordított költségvetési kiadás, tehát jelentősen emelkedik ezeknek a finanszírozása is, ráadásul ezekben az esetekben szeretnénk kiírni a jövő évben olyan pályázatokat, amelyek a hozzáférési esélyt javítják úgy, hogy fehér foltokra, tehát ahol jelenleg nincs elérhető alapszolgáltatás, ott szeretnénk új kapacitásokra lehetőséget nyitni, és az amortizálódott autók lecserélésére is szeretnénk lehetőséget biztosítani. Ez az öt intézkedés együtt tudja a fogyatékossággal élő emberek, a pszichoszociális fogyatékossággal élő pszichiátriai betegek és a szenvedélybetegek alapellátását jelentősen megerősíteni.

Az előterjesztés az említetteken túl több, a jogkövető magatartást ösztönző módosítási javaslatot is tartalmaz. Kiemelendő a módosítások közül, hogy a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal által üzemeltetett szociális ágazati portálon közzétett adatok révén a nyilvánosság számára is megismerhetőek lesznek azok a fenntartók, amelyek a törvényben meghatározott jogsértést követtek el, valamint azok, amelyek a szolgáltatói nyilvántartásba való bejegyzés nélkül nyújtanak jogsértő módon szolgáltatást. A kliensek, az idősek, az ellátottak és a gondozottak számára rendkívül fontos, hogy már a gondozási szerződés megkötését megelőzően, a jogviszony létrejöttét megelőzően az ő tájékozódásuk során pontosan tudják azt, hogy mely intézménytől milyen minőségű szolgáltatást várhatnak. A kormánynak minden eszközt meg kell ragadnia, hogy a szerződéskötést megelőzően elsősorban a szakellátásban, de az alapellátásban is az időseknek, a fogyatékos embereknek és hozzátartozóiknak részletes képük, tájékozottságuk és információjuk legyen a szolgáltatások minőségéről. Ebben ez egy fontos lépés kíván lenni. Az így hozzáférhető információk segítséget nyújtanak egy szolgáltatás igénybevétele iránti döntés meghozatala során a potenciális igénybevevőknek, egyszerre lehet alkalmas tájékoztatásukra és a jogsértő cselekmények elkövetésétől való visszatartásra is.

Ugyancsak a jogellenes szolgáltatásnyújtástól való visszatartást szolgálja, hogy a szolgáltatói nyilvántartásba történő bejegyzés nélkül működő szolgáltatók esetében a szociális igazgatási bírság felső összeghatára 1 millió forintra emelkedik, míg annak legalacsonyabb összege 250 ezer forintban kerül meghatározásra.

A gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos módosítások. A kormány elkötelezett abban, hogy a gyermekek jóllétét szolgáló intézkedéscsomag keretében erősítse a gyermekjóléti alapellátásokat, a gyermekvédelmi törvény módosításának célja, hogy a kapcsolati erőszak áldozatait segítő ellátórendszer egyik speciális eleme, az úgynevezett titkos menedékház nevesítetten megjelenjen ebben a törvényben ‑ ez egy korábban indult szolgáltatástípus, de fontos, hogy törvényben is megjelenjen. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy jogszabályi szinten meghatározásra kerüljenek a titkos menedékház azon egyedi jellemzői, illetve az azokból fakadó speciális működési feltételek, amelyek megkülönböztetik a szintén kapcsolati erőszak áldozatait segítő, úgynevezett krízisközpontoktól.

A gyermekvédelmi törvény módosításával kapcsolatos másik javaslat, hogy 2014. január 1-jétől megkezdődött a remek, szakmailag bevált és jó eredményeket produkáló „Biztos kezdet” házaknak a gyermekvédelmi törvénybe való beépítése, most folytatódik ennek a bevált szolgáltatástípusnak a rendszerbe állítása. A törvény módosításával a „Biztos kezdet” gyermekházak a gyermekjóléti alapellátás rendszerének teljes körű tagjaivá válnak azzal, hogy a 2015. december 31-én működő gyermekházakat be kell jegyezni a szolgáltatói nyilvántartásba, és egyéb gyermekjóléti alapellátásokra vonatkozó rendelkezéseket is alkalmazni kell az esetükben.

A gyermekvédelmi törvény is kiegészül a szankcionálást támogató, az ellenőrzési rendszer átalakításához szorosan kapcsolódó rendelkezésekkel, így a jogsértések nyilvántartása, valamint a bejegyzés nélkül működő szolgáltatásokra kiszabható magasabb összegű bírság a szociális törvényhez hasonlóan a gyermekvédelmi törvény hatálya alá tartozó ellátások esetében is érvényes lesz.

Végül a harmadik javaslat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvényhez tartozik. A törvényjavaslatnak a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerét érintő módosítása ésszerűsíti a megváltozott munkaképességű személyek felülvizsgálati rendszerét. A módosítás egyik eleme szerint mentesülnek a felülvizsgálati kötelezettség alól azok a rokkantsági ellátásban, valamint 2012 előtt ellátásuk alapján továbbfolyósított rehabilitációs ellátásban részesülő személyek, akik a felülvizsgálat időpontjáig vagy az azt követő öt éven belül betöltik az öregségi nyugdíjkorhatárt. Természetesen a megváltozott munkaképességű személyek állapotromlás esetén továbbra is kérhetik a felülvizsgálat elvégzését.

A módosítási javaslat érinti továbbá a rehabilitációs ellátásban részesülő személy keresőképtelen állapota esetére vonatkozó felülvizsgálati szabályozást is. Jelenleg a legalább 30 napos egybefüggő keresőképtelen állapot esetén kell felülvizsgálatot végezni. A rehabilitációs ellátásban részesülő személyek körében számos esetben fordul elő a 30 napos egybefüggő keresőképtelenség, ami gyakran összefügg már korábban meglévő egészségügyi problémákkal, az állapottal kapcsolatos kivizsgálásokkal, így általában nem jelent tartós állapotromlást, ezért javasoljuk a módosításban, hogy a 30 napos időtartamot 60 napra emeljük, tehát a felülvizsgálatot 60 napos egybefüggő keresőképtelenség esetén kell elvégezni. A módosítás mind az ügyfél, mind pedig az eljáró szerv adminisztrációs terheinek csökkenését eredményezi.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)