Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy találó hasonlattal kezdjem felszólalásomat. Az egészségügyet gyakran úgy láthatjuk, mint egy házat. A házhoz köztudomásúan erős alapra van szükség, az alapot ebben az esetben ‑ nevével egyezőleg ‑ az alapellátás jelenti. De a falak is részben az alapellátás tégláiból állnak, amely összefüggésben van az egészségügy többi dimenziójával is. A Jobbik álláspontja szerint a jelen javaslat alapellátási törvénynek mint alapnak megfelelő, tehát maga a törvény alapnak megfelelő, azonban több olyan téglával kell gyarapítani, ami az erősségét növeli, és biztosítja az időtállóságát. A Jobbik azért fogja megfogalmazni javaslatait, hogy egy állékony és időtálló egészségügyi épületet hozzunk létre.

A jogszabályt látva elmondhatjuk, hogy válaszúthoz érkezett az alapellátás. A kérdés az, hogy melyik útra lépjen. Elsőként: haladunk-e tovább azon az úton, egyre lassuló tempóban, mint amin haladtunk, vagy gyorsan más útra térünk, és öles léptekkel igyekszünk javítani az alapellátás helyzetét, mondhatjuk úgy, radikálisan? Álláspontom szerint ez a jogszabály a régi útról igyekszik letérni, de a tempót nem nagyon növelte. Sok mindenben pozitív irányban teret nyit, sok mindenben talán túlontúl is fontolva, sőt néha bántóan lassan halad. Hogy miben tér le és miben lassan, illetve fontolva halad, arra hamarosan a kritikai megjegyzésekre adott válaszokkal és a lehetőségek felmutatásával fogok rávilágítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként azt kell megvizsgálni, hogy mi az alapellátás. Ha szeretnénk tisztázni az egészségügyi ellátások területén az alapellátás helyzetét, azaz hogy miként és miért kell módosítani, miért kell az új alapellátási törvényt megalkotni, ahhoz meg kell ismerni magát azt, hogy mi az alapellátás definíciója, ismerni kell a tartalmi elemeit, és hogy milyen kívánalmak vannak a fejlődésével kapcsolatosan.

Az, hogy mi is az alapellátás, két módon határozható meg. Taxatíve szolgáltatások tárgyi és személyi hatályával magyarázható. Ebben a magyar jogi és egészségügyi környezet következetes, eszerint ma Magyarországon az egészségügyi törvény 152. §-a értelmében nem fog beállni változás, ugyanazzal a terminológiával fogunk dolgozni, tehát a háziorvosi, a házi gyermekorvosi ellátás, a fogorvosi alapellátás, az alapellátásokhoz kapcsolódó ügyeletek, a védőnői ellátás és az iskola-egészségügyi ellátás fogja képezni ennek a hatályát.

(16.00)

A definíció szerint azonban több megközelítés is ismert, így egyrészről ismert, hogy az általános megfogalmazása szerint az alapellátásnak lakosság közeli ellátási formának kell lennie, amelyben az igénybe vett alap-, nem szakellátásokat biztosítja.

Az alapellátás hosszú távú, folyamatos, személyes kapcsolaton alapuló, a lakosság által nemre, korra és a betegség természetére tekintet nélkül, a lakos által közvetlenül a lakóhelye közelében, egyenlő eséllyel igénybe vehető, behatárolt szakmai kompetenciájú gyógyító ellátások és egyes egészségügyi szakszemélyzet által nyújtott prevenciós, rehabilitációs és gondozó jellegű ellátások összessége. De merem hinni, és magam is úgy gondolom, hogy az alapellátás legpontosabb meghatározását, azaz hogy milyen az igazi alapellátás, azok a kihívások adják, amelyek részben fedik a fenti definíciót, és amelyre választ kell adnia egy alapellátási szerkezetnek és szolgáltatásnak. A nemzetközi terminológia ezt jelen esetben négy „c”-vel jelöli annak az angol szavainak a rövidítésével, így ‑ ne haragudjanak, hogy angolul is mondom ‑ elsőként a first contact, azaz az első találkozás a beteggel; legyen az ellátás continuous, azaz folyamatosan rendelkezésre álló, és egyben kiindulópont és végpont is; legyen úgynevezett comprehensive, azaz átfogó ellátás; és legyen coordinated, azaz koordinált, ami annyit jelent, hogy maga is koordinációt nyújt a többi területtel, és a szakellátással való kapcsolatban is. Ismert tehát a pontos definíció, az elvárás a rendszerrel szemben.

Adódik a kérdés: megfelel-e a törvény ennek az elvárásnak, hogy a definíció egyes elemeit teljesítse, azaz papír alapon alkalmas legyen az alapellátással szembeni elvárásoknak a betöltésére? Álláspontom és a Jobbik álláspontja szerint erre részben alkalmas. Valóban, az első találkozás a beteggel, ezen nem változtat a rendszer, de a folytonossággal már gond van, hiszen a területi egyenlőtlenségek még mindig fennállnak, és ezután is lesznek, hiszen erre a jogszabály egyelőre nem ad megoldási lehetőséget, de az ügyeleti hiányosságok is azt ássák alá, bár ezen a téren igazán plauzibilisen ad megoldási lehetőséget a törvény. Azonban határozottan nem teljesül álláspontom szerint az átfogó ellátás, és a hiányosság szintén tapasztalható a koordináció területen. Ennek okai lehetnek ‑ ahogy egyébként az államtitkár úr is beazonosította ‑ az alapellátásban megindult privatizáció az 1990-es évek kezdetétől, amely kifulladt, felemésztette saját erejét és lehetőségét, és ezért indokolt, és mondhatjuk úgy: talán indokolt az állami beavatkozás, mert ha maga nem tudta megteremteni a lehetőséget, azt az államnak kell megteremtenie.

Az ideális alapellátás egyik fontos ismérve álláspontom szerint az előbb említett négy „c” betűvel jelölt terminológia, de ezen felül is az alapellátásnak, ha ideálisan fog működni, szolgálnia kell a széles spektrumú bővülési lehetőséget, erős hangsúlyt kell fektetnie a már korábban említett megelőzésre, és folyamatosan figyelni kell és figyelnie kell a technikai és menedzsmentfejlődés új irányait, és ha kell, ezekre gyorsan és hatékonyan kell reagálnia. Kérdés: megvan-e ez a törvényben? Álláspontom szerint részben megvan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért fontos nekünk az alapellátás? Az imént hallhattuk: az erős ellátás, alapellátás jó lakossági mutatókat szül. Hivatkoztuk az előbbiekben: egy friss tanulmány szerint az Európai Unió országait vizsgálva ahol erős alapellátás van, ott jobb a lakosság egészségügyi állapota. Márpedig ezen a téren bőven van mit javítanunk, európai összehasonlításban a magyar társadalom a legszerényebb mutatókkal büszkélkedhet ‑ ha mondhatjuk azt, hogy büszkélkedhet. Vannak olyan rákfajták, amelyekben sajnos a mezőny kevésbé sem előkelő vezető helyét töltjük be, éppen ezért fontos a népegészségügyi szemlélet mellé, amelyet az utóbbi időben több lépcsőben és több intézkedéssel próbál előtérbe állítani a kormányzat, szóval, a népegészségügyi szemlélet mellé fel kell zárkóztatni az egészségügy egyik fontos építő elemét, az alapellátást. De fontos számunkra a kapuőri szerep és annak a hatékonysága is.

Az alapellátásnak erősnek és hatékonynak kell lennie, mert ez az ellátási forma olyan fontos kapuőri szerepet tölt be ‑ és ezt is hallottuk már ‑, amelyet egyrészről egy szűrőrendszerként működtethetünk, de másrészről költséghatékonysági szempontból is fontos.

Ha képletesen akarunk szólni: minden, az alapellátás fejlesztésébe fektetett összeg busásan megtérül, mert jól szervezve és működtetve tehermentesíti, költségmentesíti a szakellátásokat, legyenek azok fekvő- vagy járóbeteg-ellátások. Költséghatékony akkor lehet a rendszer, és az is lehet az egyik fő cél, amit szem előtt kell tartani, tehát akkor lehet költséghatékony, ha a szakellátás és az alapellátás kapcsolata gyorssá, összehangolttá válik, teret enged az elektronikus adattovábbításra, és olyan technológiai fejlődéseknek ad teret, mint például a képalkotó diagnosztikának az előtérbe helyezése és az erre való pályázati lehetőségek biztosítása.

Miért is van szükség a törvényre? Egy dologban egyetérthetünk: az elmúlt 25 év társadalmi, gazdasági változásai az egészségügy-finanszírozás átalakítása, a technikai, jogi fejlődés mind olyan kihívás elé állította a területet, amely komoly átalakításra érett éppen ezért. Elég gondolni az állami rendelők magánkézbe kerülésére, a cégjogi világban bekövetkező változásokra, az új, hatékony távközlési eszközök, információtechnika fejlődésére. Találóan szólva: mindenképpen logikus új fazont szabni akkor, amikor már lassan a Google alapján több tucat gyógymódot lehet találni azokra a betegségekre, amelyeket 1997-ben még nem is ismertek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért is fontos továbbá az új szabályozás, mert a terület komoly kihívásokkal néz szembe. A komoly kihívás az, hogy csökkenteni kell a nyomást az alapellátáson, mellette növelni kell a hatékonyságát, és az egyik fő dilemma: választani kell egy modellt, ha egyáltalán választani kell modellt. Vegyük sorra!

Hogyan csökkentsük a nyomást az alapellátáson, és miért is van nyomás az alapellátáson? Érkezik egyrészről a kitolódott szociális gondoskodás körének egyre nagyobb területéről, illetve az egyre nagyobb érintkezési felületről, amely az állandó találkozás miatt fel-feltűnő és komoly súrlódásokat okoz a két rendszer között. Növekvő a betegelvárás is az alapellátással kapcsolatosan, de folyamatosan új szolgáltatók jelennek meg, amely a fejlődés irányába kell hogy mutasson. Növekszik a krónikus betegségekkel küzdő társadalmi rétegeknek a száma, és a lakosság száma is. Általános probléma az elidősödés, és akkor még itt tartunk, hogy ne mást említsünk, mind a brain-drain, tehát az agyelszívó hatás, amelyet a nyugat-európai országok, de mondhatjuk nyugodtan ‑ minden ország ezzel küzd ‑, bármilyen irányból tapasztalhatunk.

Az is gond, és az is további nyomás, hogy a terület nem eléggé vonzó. Ezt mutatják az említett betöltetlen praxisszámok, a pályát elhagyók és az elvándorlók száma.

Kétségtelen az is, hogy a hatékonyságot nemcsak technikai értelemben, hanem humánerőforrás-felhasználási értelemben is növelni kell. Akkor, amikor minden nyugati társadalomban orvoshiánnyal küzdenek, akkor luxus minden ki nem használt kiművelt magyar orvos, ápoló, védőnő, nem lehet erejüket nem hatékony, a betegek gyógyulását nem segítő, hanem adminisztrációt halmozó problémákkal terhelni. Így az új alapellátási törvénynek és a hozzá fűződő rendeleteknek a hatékonyság növelésének kell majd megfelelnie mind technológiai, mint humánerőforrás-értelemben, növelni kell az ágazatban dolgozóknak a kihasználtságát, mert hiú ábránd lenne azt hinni, hogy az európai átlag felé lehet vinni egyáltalán a számukat vagy arányukat. A hatékonyság egyik problémája, hogy ma tucatjával hagyják el az alapellátást olyan betegek, és indulnak szakrendelésekre, akik az alapellátásban kezelhetők lettek volna. Találóan fogalmazott a Kórházszövetség, amikor azt írta: olyan alapellátásra van szükség, amely a szakellátásba feltolt betegeket visszaadja a háziorvosoknak, és a motivált háziorvost visszaadja a betegeknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat példás időt töltött el konzultáción, társadalmi vitán, így a szakmának és a pártoknak volt elég idejük, hogy véleményüket, kritikájukat kialakítsák. Hadd említsek meg néhány olyan kritikai pontot, amely, úgy gondolom, nagyon is fontos az alapellátási törvénnyel kapcsolatosan. Az első magára a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokra vonatkozik. A rendelkezésre álló forrásokból a törvény talán nem lesz működőképes, és ezt vehetjük igaznak. Ha nem követi az alapellátásban szükséges gondolkodásmód-változást a finanszírozás, és nem kap extra költségvetési figyelmet, akkor talán minden elbukik, azaz ha nem minden nap azzal kelnek az egészségügyért felelős államtitkárságnál, hogy Varga Mihály és Banai Péter Benő költségvetésért felelős államtitkár asztalára egy post-itra ráírják, hogy még az eddiginél is több forrás kell, mert nélküle nem fog működni a jogszabályban megfogalmazott célunk, szóval, akkor nem fog működni a törvényjavaslatban megfogalmazott egyetlen cél sem.

(16.10)

Nem lesz ugyanannyi vagy egy kicsivel sem több orvos a szakmában, nem lesz több ápoló, hogy kiegészítsék a szolgáltatásokat, nem lesznek képalkotó diagnosztikai eszközök, és nem fognak működni a praxisközösségek vagy csoportpraxisok kellő számban. Nem túlzás mondani, kellő forrás nélkül a tervezett fejlődési út biztos nem fog létrejönni, és akkor a törvényjavaslat egy lesz a tucatnyi zsákutcás egészségügyi reformkísérlet sorában. Azonban meg kell említeni, hogy nem minden a pénz, és nem minden kritika a pénzre koncentrálódik.

Nagyon fontosnak tartjuk elmondani azt is, és kritikai megjegyzésként vetődött fel, hogy a háziorvosi praxisoknak túl nagy önkormányzati függősége van. Felmerül a kérdés: valóban jó helyen van-e az önkormányzatoknál ez a feladat. Én úgy gondolom, hogy igen, hiszen ők gondoskodhatnak ekként az alapellátásról, hol máshol is lehetne. Az állami központi fenntartás kevésbé hatékony lehet, az pedig, hogy önálló bármilyen szervezettség, önszerveződés legyen, az elmúlt 25 év példája bemutatta, hogy szintén nem jó irány. Tehát helytálló az érv, az önkormányzat jó gazda és a legjobban érti a lakosság igényeit, a legalsó pont, ahol még őszintén, kevésbé technokrata módon foglalkoznak a lakossággal.

Kritikaként kívánom megjegyezni, hogy észleltünk több olyan koherenciazavart is, amely más jogszabályokkal áll összefüggésben. Vannak olyan technikai módosítások, és ezeket már benyújtottuk, bár ennél a szónál mindig kapaszkodni szoktunk, amelyek jogtechnikai jellegűek. Indokolatlan például a teljes cselekvőképtelen személyt mondani, írni, amikor a Ptk. ilyen terminológiát nem használ. A helyes terminológia a kiskorúaknál: korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy cselekvőképtelen kiskorú. De kritika az is, illetve kritikaként hangzott el a szakvizsgák felhasználása egyéb feladatokra. Ezzel kapcsolatosan képviselőtársam többet fog önöknek elmondani.

Szintén kritika, hogy túl sok helyen nyitott a rendeleti szabályozásra a törvény, bár jómagunk is tudjuk és a Jobbik is tisztában van vele, hogy olyan szövevényes jogszabályhad, illetve -tenger alkotja az egészségügyi szolgáltatásokat, amelyben ez elengedhetetlen, azonban a pontos tartalmát, a fontos tartalmát mégiscsak ezek a rendeletek fogják alkotni, így nagyon komoly figyelemmel kell lenni a társadalomnak is majd ebbe az irányba.

Szintén kritika volt a területi ellátási kötelezettség nélküli praxisok kérdése. Itt a szakma megosztott volt, szükség van-e rá vagy nincs szükség. Talán a kormánynak azt lehetne ebben mondani, illetve azt lehet üzenni, hogy végre ideje lenne őszintén tiszta vizet önteni a pohárba, szükség van-e a tek nélküli háziorvosi praxisokra avagy nem. (Az elnök csenget.)

A Jobbik összességében a benyújtott törvényjavaslatot támogatni fogja, azonban a vitában el fogja mondani és én is el fogom mondani a további kritikai, jobbító szándékú javaslataimat. Köszönöm szépen.