Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr!

Egy általános elvi vitával, felvetéssel lehetne kezdeni a mondandómat. Azért szeretném ezzel kezdeni, mert itt a Szocialista Párt részéről többször felmerült, hogy érdemes-e részt venni az egyeztetéseken vagy nem, vagy ‑ és ezt nemcsak Bárándy Gergely képviselőtársamnak címzem, hanem itt több felszólalás az elmúlt napokban, amelyen lehetőségem volt itt lenni, arra enged következtetni vagy arra világít rá ‑, hogy a szocialisták szeretnek mindenre nemet mondani akkor is, ha mondjuk, a törvény, amit beterjesztenek, adott esetben jó irányba módosítja a jelenlegi törvényi környezetet. Nem feltétlenül csak erről a törvényről beszélek, és akkor is mindent kitalálnak ‑ ahogy a régen megszokott Fidesz-MSZP-rendszerben ‑, amikor, ha az egyik előterjeszt valamit, a másiknak rögtön el kell utasítania, és ha cserélődik a „ki van kormányon, ki ellenzékben” pozíció, akkor szintén ezt el lehet játszani.

Én úgy gondolom, hogy a magyar politika azért ezen túllépett, és az emberek ennek örülnek. Az embereknek borzasztó módon elegük van abból ‑ és nekem is elegem volt, amíg nem foglalkoztam politikával ‑, hogy miért nem érdemben lehet egy javaslatot elbírálni, és érdemben részt venni annak a jobbá tételében. Egyébként itt a Belügyminisztériumban tartott egyeztetés egy másik téma volt, az e-kártya, új személyi igazolvány témája, ott az volt a baj, hogy túl későn szóltak, ami igaz is, hogy későn szóltak a minisztériumból, de ettől még elmentünk az egyeztetésre, és beépítésre kerültek a javaslataink, az ujjlenyomat kérdésében nagyon fontos javaslataink. Itt az Igazságügyi Minisztérium kapcsán, ahol még a benyújtás előtt történt az egyeztetés, az, hogy most azt tájékoztatónak vagy egyeztetésnek hívjuk, ebbe persze bele lehet kötni, de mi úgy vagyunk vele, hogy elmegyünk, és akkor kiderül, hogy a műfaj milyen lesz.

(8.50)

Hála istennek, a javaslatainkat ‑ és ezt a miniszter úrnak meg is köszönöm ‑ beépítették. Több javaslatunkat is beépítették az előttünk álló tervezetbe. Ez nem azt jelenti, hogy ne tudnánk még kritikákat megfogalmazni, és nem azt jelenti, hogy feltétlenül a Jobbik kormányzati pozícióban pont ezeket a lépéseket tenné meg. Azt viszont mindenképpen jelenti, hogy ezt a javaslatot támogatni fogjuk. Támogatni fogjuk, mert a jelenlegi helyzethez képest előrelépést jelent. Úgy gondolom, hogy felelős országgyűlési képviselőként ezt kell legfőképpen mérlegelni. El is fogom mondani egyébként, hogy melyek azok a javaslatok, amelyek a mi előzetesen megfogalmazott módosító javaslataink kapcsán bekerültek az anyagba.

Akkor kitérnék a fontosabb pontokra, amelyek megváltoztatják a jelenlegi törvényi környezetet. A magyar bírósági végrehajtói kar átalakul, illetve végrehajtói karrá alakul a kamara. Ezt mi részben szimbolikus jelentőségűnek tartjuk, mindamellett, hogy a jelenlegi működéssel valóban problémák vannak, de tulajdonképpen a működés csak részben változik, bár értem én, hogy egy tisztújítást is magával von, és lehet hírértéke vagy üzenetértéke az elnevezés változásának. Tulajdonképpen ezzel nincs is probléma, de még a kardinális változás nem ettől fog eljönni. Hogy jogi egyetemi végzettség megkívántatik, ezt már régen mondtuk, és örülünk neki, hogy beépítésre került. Itt azt is elmondanám, hogy egyfajta bizonytalanság is felmerülhet, lévén, hogy az anyagban szerintem nem egyértelmű, hogy a diplomát vagy az abszolutóriumot kell megszerezni 2022-ig. Lehet, hogy ezt egyértelműsíteni kellene. Erre módosító javaslatot benyújtottunk, illetve 2017. december 31-ig kell elkezdeni, ez a határidő az elkezdésre. Bár ha utána valaki kitolja az elkezdést, akkor be is kell fejeznie öt éven belül. Itt talán már az elkezdést is lehetne korábbra venni, illetve az is egy jó javaslat, hogy igazolni kell azt, hogy valóban oda jár az egyetemre, tehát nem lehet megtenni azt, hogy valaki azt mondja, hogy mondjuk, hét év múlva úgyis nyugdíjba megyek, aztán kérjék rajtam számon. Akkor már nem lehet, hiszen a határidőből addigra kifutott, de már nyugdíjba megy az adott végrehajtó.

Aztán a Jobbik javaslatára módosult hat hónapra a fegyelmi felelősség meghosszabbítása. Ez a szubjektív határidőt jelenti. Aztán hogy ez a hat hónap elégséges-e, az majd ki fog derülni. Lehetne ez hosszabb, de a három hónapnál mindenképpen hosszabb. A képzések esetében pedig egyrészről örülünk neki, hogy nemcsak a jogi egyetemi végzettséget várják el, hanem képzések, továbbképzések szervezésére is sor kerülhet. Itt felhívtam a minisztériumban is a figyelmet, hogy ez akkor jó, ha nem egy plusz költségteher csak, amit meg kell fizetni, és egyébként a hasznos tudás adása másodlagos, vagy inkább a pénzbeszedési célzat ‑ láttunk már ilyen tanfolyamokat ‑ dominálna, az nem lenne jó, de amennyiben ez egy hasznos, számon kérhető és számon kérendő képzés, akkor ez adott esetben még jó is lehet.

Aztán egy másik ponton ‑ itt a végrehajtói szakvizsgára gondolok ‑ ez egyrészről jó, hogy ezt előírják, bár akinek jogi szakvizsgája van, úgy gondoljuk, hogy az ő számukra ez nem feltétlenül kell hogy előírásra kerüljön. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ha valaki, mondjuk, bírónak vagy ügyésznek megfelelő, mert jogi szakvizsgával rendelkezik, vagy hasonló képzettsége van, ami kapcsán bírónak kinevezhetnék, akkor azért ez egy végrehajtónál is elég kellene hogy legyen. Itt lehet, hogy a jogi szakvizsgát el kellene fogadni, bár mindenesetre örülünk neki, hogy nagyban szigorodnak a követelmények.

Aztán amit szintén a javaslatunkra szigorítottak, de még nem tartunk elégségesnek vagy kellően kidolgozottnak, az nem más, mint a pályázás. Arról van szó, hogy pályázni kell majd először nyilván a végrehajtói kinevezésre, de ha valakinek lejár a pályázata, és különböző vétségeket nem követ el, etikai vétségeket nem követ el, vagy nem olyan súlyúakat, akkor automatikus a kinevezése. Én ebben az esetben is valamiféle mérlegelést vagy az ő munkájának az értékelését mindenképpen megtenném. Lehet itt akár új pályázat, azt sem tartom ördögtől valónak, ha egy új pályázatot kellene beadni. De mondjuk, ha megfelelően végezte a végrehajtói feladatát, akkor nyilván előnyt élvezhetne, tehát figyelembe lehetne venni. De csupán az, hogy súlyosan nem ítélik el egy etikai fegyelmi vétségben, ez még önmagában szerintem egy automatikus kinevezéshez kevés, mert attól még lehet, hogy a munkáját egyébként nem végzi olyan módon, hogy ne lenne olyan pályázó, aki adott esetben ezt a feladatot jobban ellátná. Itt egy fontos szempont, hogy a legjobb embereket, a legjobb szakembereket és a legbecsületesebb embereket kellene kinevezni, és ez egy folyamatos dologként érvényesülhetne, ha lenne egy kis versenyhelyzet is kvázi.

Aztán bekerült az anyagba az etikai szabályzat kérdése, de benne maradt az is, hogy a kar iránymutatásainak sértésével is fegyelmi vétség követhető el. Itt a kar iránymutatását én még mindig nem érzem kellően pontosnak vagy kellő jogi erővel bírónak, hogy ezt megfelelő módon számon kérhessük. Egy etikai szabályzat sokkal inkább ilyen. Tehát inkább legyen egy részletesebb szabályzat, amit nagyon keményen betartatunk, mint hogy mondjuk, fegyelmi vétség elkövetésével vagy iránymutatások megsértésével fegyelmi vétség miatt eljárás legyen indítható.

Egy-két olyan pontot szeretnék elmondani, illetve előtte még egy pontot említenék, ami szintén bekerült az anyagba, a felelősségbiztosítás növelése is, úgy érzem, fontos javaslatunk volt, és a minisztérium ezt támogatta, illetve beépítette. Viszont akkor a végén egy-két jobbító szándékú, és nemcsak a jelen javaslat, hanem hosszú távon is jobbító szándékú javaslattal élnék. Felmerült, és ebben az anyagban nem láttuk, de reméljük, hogy ősszel ez napirendre kerül, például a költségek előlegezésének a lehetősége. Tehát aki esetleg nem tudja kifizetni, mert mondjuk, a perek alatt teljesen kimerültek az anyagi lehetőségei, nekik is legyen lehetőségük arra, hogy mégiscsak a követelésekhez hozzájussanak. Ez a több milliárd forint például erre is felhasználható lenne, ami a kamaránál felgyülemlett. Aztán a végrehajtók motiválása kis összegű követelések végrehajtásánál is egy fontos szempont véleményem szerint, hiszen azt látjuk, hogy sok esetben, mivel gazdasági társaságként működnek, nincs az a motiváció, hogy a kisebb összegeket is behajtsák, vagy abban az esetben, amikor azt látják, hogy nincs mit behajtani, vagy akár a munkadíjuk térülése nem biztosított, akkor sokszor ‑ kis túlzással ‑ meg se mozdulnak, hogy bármit csináljanak.

Aztán elhangzott miniszter úrtól, hogy közfeladat ‑ valóban igaz ‑ a végrehajtás, de nyereségorientált irodák végzik, és nyilván egy kicsit a hibrid rendszer felé megyünk el. Én ezzel egy kicsit szintén szkeptikus vagyok, el kell hogy mondjam, de a gyakorlatban meg fogjuk látni, hogy hogyan működik. Az MSZP-nek egyedül azzal a kijelentésével értettem egyet, hogy akkor inkább legyen egy állami rendszer. Ebben egyetértünk, bár Bárándy képviselőtársam, lehet, hogy ön támogatja, de van egy olyan érzésem, hogy ha egy állami rendszerre lenne javaslat, akkor az MSZP vezetése vagy frakcióvezetése mégse állna a javaslat mellé. Lehet, hogy ön szakmailag odaállna, de én szkeptikus vagyok, hogy az MSZP, mondjuk, egy zárószavazáson egy állami rendszert támogatna; de nyilvánvalóan ezt egyelőre nem tudhatjuk meg, hogy hogyan alakulna egy ilyen szavazás. Az viszont biztos, hogy a nyereségorientáltság egy kicsit torzzá tette a rendszert. Például mondok egy gyakorlati problémát: sokszor nem egyesítik akkor sem az ügyeket, ha kellene, mondjuk, egy parkolási bírság, ugyanaz a végrehajtást kérő és az adós, de több munkadíjat lehet felszámolni, ha mondjuk, húsz ügyként tekintenek erre, és egyébként ez törvénytelen, hiszen egyesíteni kellene az ügyeket.

(9.00)

Aztán az előzetes végrehajtás kérdése, ami arra vonatkozna, hogy ha valaki bizonyítja, hogy neki egy olyan követelése van, amit végre szeretne hajtani, és fizetne egy összeget, akkor legyen rá lehetősége, hogy az adósnak a vagyontárgyai, vagy hogy mik kerülhetnek végrehajtás alá, erre rálátást kapjon, hiszen jelen pillanatban sokszor kifizeti vagy megelőlegezi a díjakat, és utána kiderül, hogy az adósnak nincs semmije. És akkor a végrehajtást kérő kerül rossz helyzetbe, hiszen mindent kifizetett, megelőlegezett mindenfelé, a bíróság felé kifizette a díjakat, és akkor utána azt mondja, hogy inkább ne tettem volna, hiszen nem tudok semmit végrehajtani.

Aztán a díjazás változni fog, miniszter úr elmondta. Ennek örülünk, főleg azért, mert az ügyek száma megtöbbszöröződött az elmúlt években, és az ügyértékek is nőttek, de a végrehajtók száma és a díjazásuk szabálya nem változott, tehát horribilis mértékben nőttek a bevételeik a végrehajtóknak pont emiatt. Egyébként ez a számokban is igaz, most már 500-600 ezer ügy indul évente, új ügy, hogyha jól tudom, a pontos számot talán miniszter úr jobban rendelkezésre tudja bocsátani, de én úgy tudom, hogy ez már 500-600 ezer körül van.

Aztán a díjszabás változása azért is fontos, mert sokszor ‑ és ezt már elmondtam, de elmondom újra ‑ a végrehajtó díjazása a megállapodás útjában áll. Ez azt jelenti, hogy ha megállapodik az adós és a végrehajtást kérő, mondjuk, tartozik a banknak valaki 30 millió forinttal, de azt mondja a bank, hogy ha 20 millió forintot adsz, kedves adós, akkor felejtsük el egymást, és a végrehajtó, mondjuk, nem csinált semmit az ügyben, csak elé került az adott ügy; akkor azt fogja mondani, hogy nincs vége az ügynek, ameddig az én mindenféle munkadíjam, költségem és minden egyéb kiadásom ‑ hozzáteszem, akkor is, ha adott esetben nem is dolgozott ezzel, a munkadíj jár ‑ kifizetésre nem kerül, és lehet, hogy az adós nem tudja már kifizetni. Lehet, hogy még a 20 millió forintot össze tudja szedni, hogyha ennél a példánál maradnék, de már nem lesz képes arra, hogy a végrehajtó munkadíját ‑ úgy, hogy az egyébként nem csinált semmi az ügyben ‑ kifizesse.

Elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek még? (Az elnök bólint.) És akkor le is tudom zárni. Köszönöm szépen.

Tehát nem csinált semmit az ügyben, a díjáért áll sorba, és emiatt nem tud az adós és a végrehajtást kérő megegyezésre jutni. Ez egy nagyon rossz és felszámolandó probléma, hiszen az elsődleges az, hogy az adósnak és a végrehajtást kérőnek a számításai, a követelése és az érdekei érvényesüljenek. Tehát ha egy adós és egy végrehajtást kérő azt tudja mondani, hogy köszönjük szépen, meg tudunk egyezni, van egy olyan megoldás, amivel mindketten úgy érezzük, hogy ki tudunk szállni az ügyből, akkor ne egy végrehajtó legyen az, aki ezt az egészet meggátolja. És azt is tudom, hogy azokat a visszaéléseket is meg kell gátolni, hogyha mondjuk, tényleg dolgozott a végrehajtó az ügyön, de a végén, mondjuk, tizedére csökkentenék, spekulatív jelleggel a felek a tartozás összegét, akkor így ne lehessen ezt kikerülni, de a jog azért ismeri azt a lehetőséget, hogy a spekuláció kiszűrésével is rugalmasabb és az élethez jobban igazodó szabályok bevezetését meg lehet teremteni a jogszabályokban.

Úgyhogy én ezeket szerettem volna, bár hosszan lehetne még beszélni a problémáról. Ezt a javaslatot támogatni fogjuk, de várjuk az őszi csomagot, és megoldásnak ezt még természetesen nem tekintjük. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)