Felszólalás adatai

Kérdezem önöket, elfogadják-e a támogatott indítványokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatot 277 igen szavazattal, 10 nem ellenében, 52 tartózkodás mellett elfogadta.

Határozathozatalunk végére értünk. A zárószavazásra következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása. Az előterjesztést T/5842. számon, az egységes javaslatot pedig T/5842/21. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Arra figyelemmel, hogy az egységes javaslathoz módosító javaslat érkezett (Nagy zaj, az elnök csenget.), záróvitára is sor kerül. Az ehhez készített bizottsági ajánlás T/5842/28. számon a honlapon elérhető.

Kezdeményezem, hogy a záróvitában a beérkezett javaslatokat összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki idefigyelt, és ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége idefigyelt, és a javaslatot elfogadta.

Megnyitom a záróvitát az ajánlás 1-8. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki felszólalni. Látom a kijelzőn Szűcs Erika képviselő asszony nevét. Öné a szó, képviselő asszony.

SZŰCS ERIKA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy ezt már megszoktuk a kormányzattól az utóbbi időben, zárószavazás előtt mindig elkerül egy nyuszi a cilinderből, és ez a nyuszi most egy olyan javaslat, a devizakölcsönök forintosítása, az 5842/23-as, ami elsőre úgy tűnik, hogy ez egy nagyon jó javaslat. Kielégíti többek között például az OECD-nek azt az ajánlását, hogy jó lenne, ha már a devizakölcsönök problémáinál a fizetési nehézségekkel küszködőkre koncentrálna a kormány, nem pedig azokra, akiknek egyébként ilyen gondjuk nincs.

De ha alaposabban megnézzük ezt a javaslatot, akkor van vele alapvető gond, akár társadalompolitikailag, a hozzáférés szempontjából, akár gazdaságilag is. Mindenekelőtt ne feledjük, amit Rogán Antal képviselőtársunk az általános vitában elmondott a vezérszónoklatában, hogy az árfolyamgátról szóló első változat nem igazán aratott sikert a bankoknál, ezért a kormány úgy döntött, hogy megrendszabályozza őket, és előhúzta a kalapból a végtörlesztést. Azt a végtörlesztést, amelynek minden más intézkedéssel szemben az a jellegzetessége, hogy csak egy feltétele van a hozzáférésnek, az, hogy legyen pénze valakinek. (Nagy zaj. Az elnök csenget.) És ha van pénze valakinek, akkor nincs értékkorlát, nincs hitelkorlát, nincs semmiféle korlát, tehát azt lehet mondani, ha van pénzed, gyere, adok még hozzá, és a végtörlesztés kapcsán a 167 ezer érintett kilencvenvalahány százalékának svájcifrank-hiteléből egyharmadnyi hiteleltörlést eszközöltek a bankok.

Ehhez képest az eszközkezelőnél bizony komoly feltételeknek kell megfelelni, az árfolyamgát második változatánál van értékkorlát, és bizony a devizakölcsönök forintosításánál is bizonyítani kell a fizetőképesség megromlását, és csak 25 százaléknyi kedvezményt lehet kapni a hitelösszeg leírásakor. Tehát azt mondjuk, hogy ezek méltánytalan intézkedések, és 120-130 ezer olyan család van, amelynek törlesztési nehézsége van. Nekik bizony keményen meg kell felelni feltételeknek, akiket megrostál a kormány javaslata, hogy ki az, aki egyáltalán, noha komoly gondokkal küzd, segítséget kaphat. Vele szemben 167 ezer családnak számolatlanul szórta a pénzt (Babák Mihály: Ne viccelj!), 100 milliárd forint költségvetési pénzbe és 200 milliárd forint banki költségbe került a végtörlesztés.

Vannak gazdasági kockázatai is ennek a devizahitel-forintosításnak, hiszen mindössze három hónap alatt újabb, itt nem részletezett terheket ró a bankokra... (Közbeszólásra:) Öt perc.

ELNÖK: Három perc, a független képviselőknek három perc.

SZŰCS ERIKA (független): A bankoktól a gazdasági forrásokat vonja el... (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen.

SZŰCS ERIKA (független): ...a bankoktól a gazdaság forrásait vonja el...

ELNÖK: Képviselő asszony, fejezze be a mondatot!

SZŰCS ERIKA (független): ...és ennek súlyos árát fogja megfizetni a magyar gazdaság.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Képviselőtársaim! A hibát én követtem el, nem jeleztem előre, amit egyébként január 1-jétől tudunk, hogy meg van határozva az idő, öt percben, illetve a független képviselőknek háromperces időkeretben.

Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, és kérem, vegyék majd figyelembe, hogy öt perc a Jobbik-frakciónak is.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem is tudom, hogy hogyan osszam be a rendelkezésünkre álló öt egész percet; hatalmas áldás, hogy ennyi időt kaphatunk arra, hogy egy ilyen fontos kérdésről beszéljünk. (Nagy zaj a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.) Kérném elnök urat, hogy a szavazógépek kattogását hallgattassa el, mert nem lehet tőle elmondani a mondanivalónkat.

El kell hogy mondjuk, éppen itt volt az ideje, hogy a kormányzat előálljon olyan "megoldási" javaslattal is, ami azért legalább pár embernek segít. Mi magunk is ezért támogatjuk az árfolyamgát 2.0-s verzióját például, merthogy az 1.0-s érdeklődés hiányában senkinek nem kellett, pár ezer embert érdekelt bármilyen szinten. De látni kell azt is, hogy az előttünk fekvő javaslat és párjai, a hozzácsatoltak alapján is, hogy önök 2017-re tolják át azt a problémát, ami a hitelesek nyakába amúgy most szakadna. Levegőhöz juttatnak embereket, való igaz, csakhogy nem oldják meg a problémát. És miért csak most kezdenek hozzálátni ehhez? Hiszen ha a Jobbik javaslatának megfelelően akár az árfolyamgát rendszerét vagy még inkább a forintosítást már megvalósították volna a kormányváltást követő napon, az akkori, viszonylag kedvezőbb, mondjuk, 180 forint körüli árfolyamon, több száz milliárd forintot tudtak volna megspórolni Magyarországnak.

Ha akkor elfogadták volna, hogy a Jobbik padsoraiból egy értelmes, használható javaslat jön elő, és nem vártak volna másfél évet a nagy büdös semmire, mert lényegében semmi használhatót nem tettek le az asztalra ezen idő alatt, akkor ez a több száz milliárd forint becsatornázható lett volna a károsultak megmentésébe, egy otthonteremtési programba, akár egy osztrák mintájú bérlakás-építési programba, amire óriási szükség lenne Magyarországon, ezt önök is nagyon jól tudják. Én nagyon örülök, hogy az előttünk fekvő javaslattal, és azáltal, hogy részleges forintosításokat vezetnek be, elismerik a Jobbik igazát. De ez kevés elégtétel nekünk, mi a probléma megoldását szeretnénk elérni sokkal inkább, ez pedig a hitelek teljes körű forintosítása lenne a felvételkori árfolyamon.

Erre önök azt mondták, hogy lényegében egy megvalósíthatatlan és értelmetlen dolog. Egy éven keresztül ezt mantrázták. Aztán érdekes módon most elkezdték ezt szakaszonként megvalósítani, először az elengedések során, a 25 százalék elengedés mellett forintosítanak, a végtörlesztés is tekinthető hasonló módszernek. Mi ezt annak a pozitív jelnek vesszük, hogy elismerik a Jobbik szakmai kvalitásait, javaslatait, hiszen elkezdték ezeket megvalósítani. Nagyon jó. Csak nem értjük azt, hogy mondjuk, az alkotmányügyi bizottság egyik albizottságának jelentéstervezetéből, ahová bekerült az, hogy a teljes körű forintosítás körülményeit és költségeit meg kéne vizsgálni, és Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam és ottani jobbikos társaim végigverték ezt ezen az albizottságon, hogyan lehet az, hogy a végleges jelentéstervezetből ez egész egyszerűen kimaradt.

Benne maradtak a magáncsőd és a pénzügyi ismeretek alapfokú, középfokú oktatásának az amúgy nagyon fontos kitételei. De a legfontosabbat, ami az ősbűnt megszüntetné, és visszaverné a károkat okozó bankok nyakába az általuk okozott költségeket és mentesítené az adósokat, azt érdekes módon kihagyták, kifelejtették.

(17.30)

Miért van az, hogy önök mindig meghátrálnak a bankárlobbival szemben? Miért van az, hogy mindig a Bankszövetség diktál? Az a Bankszövetség diktál önöknek, amelynek egyes képviselői pontosan a problémát okozták. Miért ilyen gyávák? Miért nem szedik össze magukat a tekintetben, hogy egy azonnali huszárvágással a teljes megoldást megvalósítanák, ami a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása lenne?

És még egyszer mondom: ha azt, ami most előttünk van, egy csomagban megvalósították volna a kormányváltás fordulónapján, mintegy 600 milliárd forintot tudtak volna megspórolni, csak az árfolyamgát második verziója tekintetében Magyarországnak. Ebből a 600 milliárdból minden károsult család megmenthető lett volna, senki nem maradt volna az út szélén, és még egy átfogó, vitalizáló, gazdaságélénkítő programot is be lehetett volna indítani.

Lássák be, hogy máshonnan is jöhetnek jó ötletek, és kérem, lássák be, hogy most sem késő cselekedni! Induljanak el végre azon a nyomvonalon, amit mi javasoltunk, mert ez produkálja az egyetlen megoldást a károsultak számára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy perc egy másodperce maradt Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én csak egy percben szeretném röviden összefoglalni az álláspontomat, ráerősítve Z. Kárpát Dániel üzenetére.

Egyrészt azért jó, ha tudomásul veszik Szűcs Erika és társai, akik mindig itt ülnek nagy számban, hogy ők a felelősek jelentős mértékben azért a hihetetlen adósrabszolgaságért, amelynek a megoldása érdekében most mintegy rabszolga-felszabadítók jelentkeznek. Nevetséges, komolytalan és szégyenteljes, asszonyom, hogy ön egy ilyen ügyben úgy tesz, mint hogyha nem történt volna semmi az önök részéről!

Másrészt pedig: miért kell a bankoknál profitot hagyni? Tehát a dolognak az a lényege, hogy a forintosítási javaslatunkban, amely valóban benne szerepel a ma egyébként nem eredeti formájában megszavazott 6068-as országgyűlési határozati javaslatnak, a forintosítás eredetileg benne lett volna. És ha ezt így megcsináltuk volna, még így is egy 15-20 százalékos profit maradt volna a bankoknál. Tehát miért kell ilyen hatalmas profitszeletet biztosítani a bankoknak? Ezért mondjuk azt, hogy ezzel szemben a forintosítás a végső megoldás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), emeljük fel a fejünket, és végre most már zavarjuk el a (Az elnök újból csenget.) rabszolgatartókat!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Rogán Antal képviselő úr, bizottsági elnök úr, Fidesz.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha az eddig elhangzott hozzászólásokból - ha eddig valaki nem volt tisztában azzal, hogy a javaslat, ami a Ház elé került, jó-e vagy nem - valaki egy számtani átlagot von, akkor meg fog győződni arról, hogy a jó megoldást terjesztettük az Országgyűlés elé. Hiszen egyik oldalról elhangzottak azok a kritikák, persze azok részéről, akik talán a legnagyobb felelősséget viselik azért, hogy ez a helyzet kialakult (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Így van!), hogy miért okozunk ilyen hatalmas veszteségeket a bankoknak. A másik oldalról elhangzanak azok a kritikák, hogy egyáltalán miért hagyunk nyereséget a bankoknál. Én azt gondolom, hogy ha a kettő közötti átlagot megvonjuk, akkor egyértelműen látszik, hogy valóban a helyes irányba indultunk el. (Folyamatos zaj.)

A kormány szándéka mindenképpen az volt, és ebben a kormánypártok abszolút támogatását bírta, hogy először is a devizahitelesek mindegyikének megpróbáljon valamilyen megoldást kínálni a problémájára. Nemcsak azoknak, akik nem tudják fizetni, és már 90 napon túli tartozással rendelkeznek, hanem azoknak is, akik egyébként sokszor vért izzadva, óriási nehézségek árán, de többé-kevésbé pontosan fizették eddig a hiteleiket. Az ő problémáik sem sokkal kisebbek.

Tehát ennek megfelelően olyan megoldásokat dolgoztunk ki az elmúlt hónapokban, ami a devizahitelesek túlnyomó többsége számára lehetővé teszi, hogy kiszabaduljanak az árfolyamcsapdából. Én azt gondolom, hogy ezt a célt szolgálta a végtörlesztés; ezt a célt szolgálja most az árfolyamrögzítés; és ezt a célt szolgálja a 90 napon túli tartozással rendelkezők esetében a forintra váltás lehetősége is.

Hangsúlyoznám, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyen megoldással annak érdemes élni, akinek a terhei ennek következtében valóban csökkennek, a bank hozzá tud tenni még annyit esetleg pluszban az elengedésnél, hogy utána pontosan tudja fizetni a hiteleit. És ehhez képest természetesen a kormány is vállal terheket belőle.

Az általunk kidolgozott megoldási javaslatok mindegyike azon az elven alapul, hogy mind a három fél vállal terheket: vállal a kormány, vállalnak a bankok és vállalnak értelemszerűen a hitelfelvevők is. Meggyőződésem szerint azok a megoldások, amelyek az Országgyűlés előtt fekszenek, amelyekről részben már döntöttünk, illetve a mai napon dönteni fogunk, gyakorlatilag a devizahitelesek több mint 90 százaléka számára megoldást kínálnak.

Én arra kérném éppen ezért a nyilvánosságon keresztül is egyrészt a hiteleseket, hogy keressék fel a törvény elfogadását követően a bankjukat, és nézzék meg a számukra leginkább megfelelő megoldást. A politikai pártokat pedig hadd kérjem arra, hogy hangulatkeltés helyett mostantól kezdve mindenki inkább arra hívja fel mindenkinek a figyelmét, aki ebben a problémában szenved, hogy egyébként vannak megoldási lehetőségek azok számára is, akik tartozással rendelkeznek, azok számára is, akik nem tudtak fizetni. Mindenki nézze meg, hogy a maga számára mi az, ami a leginkább megfelelő, azt válassza ki, és ezzel a megoldással éljen a következő időszakban.

Az Országgyűlés többségét pedig kifejezetten arra biztatom, hogy a kormány által benyújtott, zárószavazás előtti módosítókat nyugodtan fogadja el, azok a probléma megoldását segítik, és egyébként az eredeti, a Bankszövetséggel kötött megállapodást gyakorlatilag technikailag pontosítják.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló Ertsey Katalin képviselő asszony, LMP.

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Rogán képviselőtársam mint előterjesztő reagálására csak annyit szeretnék mondani, hogy arról talán ne nyissunk vitát, ha már nem a hangulatkeltés a cél, hogy kinek kisebb a problémája.

Azt gondolom, hogy annak, aki kilakoltatásra vár most már hónapok, lassan évek óta, talán ne kisebbítsük a problémáját azzal, hogy annak, aki törlesztett és rendkívüli erőfeszítéseket tett azért, hogy valóban törleszteni tudjon, mekkora a problémája.

Ez a törvényjavaslat, amit végső soron az LMP támogat, végre egy olyan megoldást nyújt, amit nagyon régen vártak. Az első verzió befulladt; a második verziót támogatjuk, mert ilyen módon segítséget nyújt azoknak, akik törlesztettek. De ez nem jelenti azt, hogy a kormánypropaganda azt sugallja, hogy az, aki nem törleszt, az esetleg azért nem törleszt, mert nem akar, vagy nem olyan szorgalmas, vagy nem olyan elkötelezett az iránt, hogy ezt az adósrabszolgaságot maga mögött tudja. Ezek az emberek azért nem törlesztenek, mert nem tudnak törleszteni. Én tudom, hogy nehéz elképzelni ezt a helyzetet, de próbálják meg!

Azok a családok, amelyek most arra várnak, hogy a kilakoltatási moratórium feloldásával mikor érkezik meg a végrehajtó, és mikor lakoltatják ki őket, nem abban a helyzetben vannak, hogy várnak arra, hogy miféle módon tudnak ebben az egészben részt venni. Egyelőre semmiféle információjuk nincsen arról, hogy az ő ingatlanukat mikor választja ki a bank, és mi történik velük.

A mai napon nyilvánosságra kerültek az ócsai telep tervei. Nagyon örülünk, hogy van egy ilyen kísérlet, de ez egy látványos és nagyon kicsi szelete annak a megoldásnak, amire a 90 napon túli tartozók várnak. Immár két éve várnak, és semmi jele nincsen annak, hogy az ő helyzetükben bármi is változzék.

Tehát ezt a javaslatot támogatni tudjuk, de nagyon szépen kérjük a kormányt, hogy immár két év halogatás után végre kezdjen el foglalkozni azoknak a helyzetével is, akik nem az önhibájukból és nem az akaratukból egyszerűen nem képesek tovább törleszteni, és nagyon súlyos helyzetben vannak. Százezrekről van szó. Kérem, hogy vegyék figyelembe az ő szempontjukat is.

Még egy dicséretet szeretnék a frakciónak címezni. Az, hogy az eredeti 30 milliós felső határt levitték 20 millió forintra, jelzi azt, hogy még önök is képtelenségnek és túlságosan a jómódúak felé való kedvezménynek tartották volna azt, amit Rogán képviselőtársunk benyújtott, és ezért levitték 20 millió forintra a felső határt. Mi ezt támogatjuk, és örülünk, hogy így történik. És azt kérjük, hogy a továbbiakban is akadályozzák meg azokat a törekvéseket, amelyek devizahiteles-ügyben megint csak a leggazdagabbaknak vagy a jobb módúaknak kedveznek. Ideje, hogy a legelesettebbek és a legrosszabb helyzetben lévők is kapjanak valamiféle segítséget, most, hogy már az összes fölöttük lévő társadalmi réteget megsegítette a kormány.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő hozzászóló Simon Gábor képviselő úr, MSZP.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy folyamatnak a vége felé járó pillanatában vagyunk, hiszen a devizahitelesek ügyét nem először, nem másodszor, hanem sokadszor tárgyalja a parlament.

Amikor a vezérszónoki kört elmondtuk, akkor én elmondtam a frakcióm képviseletében, hogy mi az alapjavaslatot támogatjuk.

(17.40)

Azzal egyetemben is támogatjuk, azt a kritikát akkor is megfogalmaztuk, hogy oda ad, ahol a talpon maradás lehetőségei amúgy is megvannak, s arra láthatólag nincs elképzelés, ahogyan azt előttem többen az ellenzéki padsorokból már említették, ahol a legnagyobb a probléma, ott, ahol a 90 napon túli tartozások vannak, ott, ahol a kilakoltatások mindennapi réme lebeg a családok felett, ott, ahol 150 ezer vagy ha úgy tetszik, akár 700-800 ezer hiteles problémája jelenik meg, arra nem ad választ ez az előterjesztés. Ha hozzátesszük azt, hogy az elmúlt időszakban nagyon sokszor, nagyon sok alkalommal elmondtuk például a magáncsőd intézménye bevezetésének a szükségességét, amely még mindig csak egy lehetőségként van a Ház előtt, de nincs konkrét formába öntve, tárgyalási alapként idehozva, akkor azt látjuk, hogy ez az eszközrendszer, amit önök a devizahitelesek megsegítésére fordítanak, hiányos.

Nem olyan régen Ócsáról beszéltünk, amely a mostani tervek szerint talán 80-100 családnak nyújt valamilyen megoldást, a pillanatnyi problémáikra ad választ, de nem ad választ azon nagyon sok ezer család sorsára, akik egyébként hasonló helyzetben vannak. Nem látjuk a Nemzeti Eszközkezelő érdemi működését, nem látjuk azt, hogy azok, akik ténylegesen nehéz helyzetben vannak, milyen támogatásban részesülnek.

Ez az előterjesztés azért vonz magával újabb problémákat. A napokban több hír is megjelent arról, hogy a bankok az ezt kiváltó forinthitelezés esetében olyan feltételeket akarnak majdan a kormánnyal való megállapodás során, amely a profitjukat növeli. Ez egyébként ebben a pillanatban azt jelenti, hogy nem tudnak a forinthitelhez hozzájutni az érintettek. Tehát éppen ezért a hitelezés nehézségei, a munkaerőpiac kilátásainak a romlása mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy azt mondhassuk, ezt az előterjesztést támogatjuk, mint oly sok mást is, ami egyébként segít a devizahiteles családokon, de nem gondoljuk azt, tisztelt kormánypárti többség, hogy ez az előterjesztés a devizahitelezés problémáját megoldaná, ez az előterjesztés annak a több százezer családnak a problémájára választ adna, akik egyébként nem tudnak élni ezekkel a lehetőségekkel.

Azt kérjük önöktől tisztelettel, hogyha már túl vagyunk ennek az előterjesztésnek az elfogadásán, akkor legyenek kedvesek legalább annyit megtenni, hogy az önök által most már az országgyűlési határozati javaslatban is felvetett magáncsőd intézményének, a természetes személyek adósságrendezésének az elképzelését idehozzák a parlament elé, hogy arról is tudjunk dönteni, azzal is tudjunk a családoknak segíteni.

Tehát még egyszer mondom: az előterjesztést, az alapjavaslatot támogatjuk, ugyanakkor kevésnek tartjuk, szeretnénk, ha azoknak is adnának támogatást, akik ma nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja részéről Aradszki András képviselő úr jelentkezett. Öné a szó.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy látom, egy egyéves folyamat vége felé közelgünk, amikor a devizahitelesek kedvezményeit, illetőleg törlesztési feltételeit próbáljuk olyan helyzetbe hozni, amelynek eredményeképpen minél több család, amelyek devizaadóssággal rendelkeznek, képesek megszabadulni a devizaadósság rabszolgaságából. Azt látom, azt lehet látni, a Ház abban egységes volt, hogy a hiteleket vissza kell fizetni. Abban van közöttünk vita, hogy mennyiben lehetséges ezt úgy elrendezni, hogy még az ország működőképessége, a költségvetés egyensúlya, valamint az adósok hitelképessége, fizetőképessége is egyensúlyban maradjon. E tekintetben az ellenzéki pártok részéről három igen különböző, néha a demagógiát sem nélkülöző véleményt hallottunk, de igazi megoldást, amely ezt az egyensúlyi helyzetet, az egyensúlyi követelményt is szolgálná, nem nagyon találtunk, és nem nagyon hallottunk.

Azt lehet elmondani, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat, amely remélhetőleg elfogadást fog nyerni, megfelelő módon és arányosan biztosítja azoknak az embereknek a lehetőségeit, akik eddig nem tudtak élni az árfolyamgát által nyújtott lehetőségekkel, nem tudtak élni a végtörlesztés lehetőségével, és azoknak, akik még ezekkel a lehetőségekkel sem élnek, amelyeket ez a törvényjavaslat tartalmaz, azért ne feledjük el, hogy a másik törvényjavaslatunk, amelyik a lakóingatlanok bérleti jogviszonyt keletkeztető törvényes használatát biztosítja, az is egy megoldás lesz a devizahitelesek jelentős számának.

Én úgy látom, hogy a kormány teljesíti, ezáltal az Országgyűlés kormánypárti többsége teljesíti azt az ígéretét, hogy lehetőség szerint senki ne maradjon devizaadósság, devizahitel, lakáscélú devizahitel miatt az út szélén, senkinek ne legyen olyan érzése, hogy a kormány cserbenhagyta, illetve a magyar társadalom cserbenhagyta. Továbbá az is nagyon fontos eleme ennek a törvényjavaslatnak, hogy nem borítja fel az államháztartás, a költségvetés rendszerét, és hiteles képet nyújt arról, kérem szépen, ahogyan azt a korábban elfogadott devizaadósság, devizahitelek kialakulásának gyakorlatát és okait feltáró bizottsági jelentés is bemutatta, hogy ezt a háromosztatú felelősséget, amely egyrészt a bankok részéről, másrészt a kormányzati állami szervek részéről fennáll, harmadrészt a kellően nem tájékozott, de sokszor felelőtlen elkötelezéseket is vállaló devizahitelesek részéről is fennáll, ebben a struktúrában, amit jelen pillanatban, még egyszer mondom, az árfolyamgát, a végtörlesztés és a jelenleg előttünk álló törvényjavaslat biztosít, arányosan és kellő mértékben tudja biztosítani.

Mindezekre figyelemmel, meghallgatva és tisztelettel értékelve az ellenzéki pártok észrevételeit, úgy gondolom, lehetőségeinkhez képest egy igen jó törvényjavaslat áll előttünk, amelynek elfogadására a Kereszténydemokrata Néppárt részéről a támogatásukat kérem.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, ezért a záróvitát lezárom. Megkérdezem Szatmáry Kristóf államtitkár urat... Nem kérdezem, látom, jelzi, hogy válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában nagyjából körvonalazódott, hogy a parlamenti pártok nagy része, ha fenntartásuk vagy jobbító szándékuk is van, de támogatja az előterjesztést.

Viszont engedjék meg, mert nem tudok elmenni Szűcs Erika képviselőtársunk felszólalása mellett, aki, ha jól tudom, néhány évvel ezelőtt kormánytagként a Gyurcsány-kormányban bármikor felemelhette volna a szavát a devizahitelesek problémáinak megoldásáért, de ezt akkor nem tette meg, most viszont azzal zárta egyébként a felszólalását, hogy aggódik a bankok forráshelyzetével kapcsolatban. Én azt gondolom, ez mindent elmond azzal kapcsolatban, hogy a korábbi 8 év egyébként legsúlyosabb öröksége hogyan is alakulhatott ki Magyarországon. Valóban, ahogyan a felszólalók jelezték, itt remélhetőleg, lehet annak nevezni, egy egyéves küzdelem végére kerül talán véglegesen pont, egy több lépcsőben történő megsegítésről, a magyar családok egy jelentős részének a megsegítéséről tud ma dönteni az Országgyűlés.

Ez nem egy akármilyen küzdelem volt a magyar kormány számára, hiszen nemhogy az elődei, de talán Európában nem volt még egy olyan kormány, amely ilyen határozottan, a lakosság megóvása, a lakosság terheinek a csökkentése érdekében a bankok, a bankok közteherviselésbe való bevonása mentén próbált volna segédkezni. Azt gondolom, ez a küzdelem már csak azért is példaértékű, és majd valamikor a gazdaságtörténet biztosan elemezni is fogja, hiszen itt egy lezáró lépésről van szó, de jól tudja, aki ismeri az elmúlt fél év gazdaságtörténetét, hogy itt a végtörlesztések bejelentésének időpontjával esik egybe az a Magyarország ellen irányult pénzügyi támadás, amelynek több fejezetét láthattuk az elmúlt fél évben.

(17.50)

Valóban, itt arról van szó, hogy a kormányzat az elmúlt egy évben próbálta a korábban felelőtlen, szabályozatlan, az elmúlt időszak hibáiból kialakult rendszer terheit megosztani a családok, a kormányzat és a bankok között. (Zaj. - Az elnök csenget.) Egyébként talán válasz Z. Kárpát Dániel képviselőtársam kérdésére is, aki sürgette volna ennek a javaslatnak a korábbi elfogadását, hogy abban különbözik, és ahhoz kellett talán az idő, hogy a most előttünk lévő javaslat már nem egy konfliktusos javaslat. Ez a Bankszövetséggel kötött megállapodás alapján született egyezség, amely biztosítja egyébként a magyar családok számára azt, hogy jelentős mértékben - és most már nemcsak néhány devizahiteles számára, hanem több százezer devizahitelesről van szó a felmérések szerint -, jelentősen csökken az elkövetkezendő időszakban a havi törlesztőrészlete. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy egy átlagos 2,5 millió - mai árfolyamon számolva -, 20 éves időtartamra felvett hitel havi törlesztőrészlete 110 ezer forint körüli összegről 80 ezer forintra csökken. Jelentős, érezhető, a családok mindennapjaiban segítséget nyújtó megoldást tud ma megszavazni az Országgyűlés.

Bízom benne, hogy a benyújtott módosító indítványokkal és a végszavazással együtt valóban pontot tehetünk egy olyan másfél éves küzdelem végére, amely magyar családok százezreinek jelent megkönnyebbülést, és valóban a korábbi 8 év hibás politikájának lezárása is lehet. Ezért kérem az Országgyűlést, a képviselőtársaimat, hogy támogassák a módosító indítványokat és a zárószavazáson a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. - Csenget.) Most a benyújtott módosító javaslatokról döntünk. Ezek mindegyikét az előterjesztő nyújtotta be. Az alkotmányügyi bizottság támogatja, így ezekről együtt határozunk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadják-e az előterjesztők módosító javaslatait az ajánlás 1-8. pontjai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatot 265 igen szavazattal, 6 nem szavazat ellenében, 56 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a T/5842. sorszámú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 319 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Arra figyelemmel, hogy a frakciók bizottsági tagcserékre nem tettek javaslatot, személyi döntésekre a mai napon nem kerül sor.

Köszönöm a tisztelt Országgyűlés együttműködését. Határozathozatalunk végére értünk. Munkánk folytatása előtt 2 perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - Több képviselő távozik az ülésteremből.

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Kérem, tegyék lehetővé, hogy folytassuk a munkánkat. (Folyamatos zaj. - Csenget.)

Soron következik a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Kérem a képviselőtársaimat, hogy hagyják el a termet azok, akik nem kívánnak részt venni a vitában. Bánki Erik és Szalay Ferenc fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/6387. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Kérdezem a képviselő urat, hogy nem kíván-e ide kijönni. (Bánki Erik széttárja a karját.) Jöjjön ide, jöjjön ki, talán nagyobb hatással lesz a képviselőtársaimra. (Bánki Erik fellép a szónoki emelvényre.) Megvárjuk, képviselő úr, amíg befejezik a beszélgetést. Köszönöm szépen. Tehát az előterjesztői expozé következik.

Megadom a szót Bánki Erik bizottsági elnök úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Öné a szó.

Felszólalások:   186-188   188-210   210      Ülésnap adatai