Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát a további módosító javaslatok benyújtása érdekében elnapolom, lezárására ma az ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/3502. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/3502/2. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Fónagy János úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzés hatalmas piacot jelent nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió számára is. Csak a tavalyi évben mintegy 1500 milliárd forintot költöttünk el itthon a közbeszerzés rendszerén belül.

A közvélemény megítélése szerint a közpénzek a legnagyobb mennyiségben éppen az átláthatatlanul bonyolított közbeszerzések során folynak el, és kevés olyan terület van, amely annyira kedvezne a korrupciónak, mint az állami, önkormányzati szereplők által lefolytatott közbeszerzések.

A hatályos közbeszerzési törvényt 2003-ban történt elfogadása óta számos alkalommal, évente többször is módosítottuk. Az egyes módosítások miatt az eredeti törvény folyamatosan bonyolultabbá, nehézkesebbé vált, ami az alkalmazhatóság és a jogbiztonság oldaláról kérdőjelezte meg a közbeszerzési törvény működőképességét. A gyakorlat által felvetett problémákat korábban újabb és újabb részletszabályokkal próbálták - jobbára sikertelenül - feloldani.

A jelenleg is hatályos törvényt ért leggyakoribb kritikák között vezető helyen szerepel az, hogy a szabályozás átláthatatlan. Ennek fő oka éppen a törvény burjánzó szerkezete, bizonytalan nyelvezete és szerkesztésmódja. Sok helyen követhetetlen, többszörös visszahivatkozásokkal állapítja meg az alkalmazandó szabályokat.

Csak példaként említem, hogy a hatályos jogszabályban négy különböző jogszabályi helyet figyelembe véve kell megállapítani azoknak az eljárási szabályoknak a körét, amelyek az egyik leggyakrabban alkalmazott eljárásra, vagyis a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra vonatkoznak. Ez az átláthatatlanság és nehézkesség egy alapvetően rossz szemlélet eredménye. Korábban a jogalkotókat az az eleve kudarcra ítélt elgondolás vezette, hogy minden lehetséges élethelyzetet vagy visszaélésszerű magatartást le lehet fedni konkrét szabályokkal. Eljárási szabályokat ilyen szemlélet mentén nem lehet alkotni, hiszen ez egy végletekig bonyolított szabályrendszerhez vezet, vezetett; ráadásul a tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy ilyen bizonytalan jogi környezet akadályt jelent a hatékony és eredményes beszerzéseknek, és csak az a szakértői réteg tud profitálni belőle, amelynek tagjai kellően magas tiszteletdíjért képesek a jogi dzsungelt átlátni. Ezért mi nem foltozgatjuk tovább a régi törvényt, azt lecseréljük, és egy teljesen új szabályozási keretet alkotunk meg helyette. Új szemlélethez új törvény kell.

A kormányváltás után azonnal hozzáláttunk az új keretek kidolgozásához, és már tavaly nyáron olyan, halasztást nem tűrő módosításokat eszközöltünk a régi törvényen, amelyek hatásaként nagyban egyszerűsödött a jogi környezet. Az új közbeszerzési törvény megalkotását az átláthatóság, az egyszerűség, az eljárások gyorsításának követelménye vezette. A Széll Kálmán-terv strukturális szemléletéhez jól illeszkedik a korrupció visszaszorítására, az állami vagyon védelmében megtett határozott és hatékony lépés. Az új törvény megújult szerkezete és közérthető rendelkezései miatt érdemi előrehaladást jelent az egyszerűség és áttekinthetőség irányába. Az új felfogásban készített törvény megteremti annak a lehetőségét, hogy szakértői segítség nélkül bárki könnyen megértse és használja a törvény rendelkezéseit.

(11.40)

Az egyszerűség és átláthatóság jegyében az új kodifikációs megoldás három alappillére támaszkodik. Az új eljárási törvény keretjellegű, így a részletszabályokat további, kisszámú végrehajtási rendelet fogja tartalmazni; a részletszabályozás helyett alapelveket fektet le, valamint a jogorvoslat az eljárásokat gyorsító és a jogértelmezést elősegítő, egységesítő eszközként jelenik meg benne.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatban több az eddiginél általánosabb megfogalmazású szabály, az eljárások jogszerűségét új garanciális alapelvek erősítik. A gyakorlatban nem a részletszabályokat kell figyelembe venni, hanem a törvény szellemét. Rögzítjük az átláthatóság, a jóhiszeműség, a tisztesség, a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a közpénzek hatékony és felelős felhasználásának elvét is. Az új alapelvek bevezetésével a törvény teljes egészében lefedi és tiltja azokat a magatartásokat, amelyek a törvényi szabályok kijátszására irányulnak. Minden alapelv egyúttal önálló szabályként működik, azokra a közbeszerzés szereplői jogot alapíthatnak. Az alapelvek megsértése önmagában is olyan jogsértés, amellyel szemben jogorvoslattal lehet élni a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt. Az új jogalkotói megközelítés hatékonyabbá teszi mind az eljárások lefolytatását, mind a korrupciós eljárások, annak lehetőségeinek visszaszorítását.

Az új törvény abban is újszerű, hogy a Széll Kálmán-tervben foglaltaknak megfelelően kizárja az adóelkerülést célzó, átláthatatlan tulajdonosi szerkezetű, off-shore hátterű gazdasági társaságokat a közbeszerzési eljárásból. Az állami adóbevételekből a költségvetési szervek által lefolytatott beszerzés során az adóforintok a korábbi években olyan vállalkozásokhoz kerültek, amelyek tevékenységük után nem fizettek adót Magyarországon. Ezt a felelőtlen, a költségvetést kétszeresen is megkárosító gyakorlatot meg kellett állítani, ezért a tervezet fő- és alvállalkozói minőségben egyaránt kizárja a közbeszerzésekből azokat az off-shore vállalkozásokat, amelyek adókikerülés szempontjából olyan államban működnek, ahol a magyarországinál kedvezőbb vagy nincs adózás, valamint azokat a cégeket is, amelyek ilyen cégekbe irányuló költségeléssel kívánják adóalapjukat csökkenteni.

A közbeszerzések értékének egybeszámítására vonatkozó eddigi, az uniós irányelvnél is szigorúbb szabályok helyett a törvényjavaslat csak az irányelvi minimumot veszi alapul, amelynek következtében több eljárás kerül nemzeti rezsimbe. A hazai vállalkozások térnyerését meggyőződésünk szerint ez segíti leginkább. Az uniós értékhatárt el nem érő beszerzéseknél megjelenik az a szempont, amely szerint az uniós jog által megengedhető körben a lehető legegyszerűbbek legyenek az eljárások.

Fontos változást hozó újdonság a szabadon kialakított eljárás lehetősége; célja, hogy az uniós értékhatár alatti közbeszerzést közelebb hozza a helyi viszonyok között működő kisvállalkozásokhoz. Maga az eljárás egyszerűbb lesz, és a kis értékű eljárásokban nem lesz szükség az ajánlattevői oldalon speciális szakértelem igénybevételére sem az ajánlat megtételéhez.

Egy sokkal áttekinthetőbb és így könnyebben alkalmazható törvényjavaslatot tettünk le az asztalra, amely jelentős mértékben segíteni fogja a kis- és közepes vállalkozásokat. Az előző évtizedben ez a szektor szinte kiszorult a közbeszerzésekből, mert az eljárások során rendre olyan referenciákat, tőkeerőt és egyebeket követeltek meg tőlük, amelyeknek nem tudtak megfelelni, így eleve alvállalkozói szerepre lettek kárhoztatva, és ár alatt voltak kénytelenek elvégezni munkáikat, úgy, hogy a fővállalkozók pedig mindeközben bezsebelték a profitot. Mindemellett a hazai kis- és középvállalkozásokat eddig elriasztotta a közbeszerzésekkel együtt járó töméntelen mennyiségű jogszabály és adminisztrációs teher, ezért a kis- és középvállalkozások szerepének megerősítése érdekében olyan eljárási szabályokat vezetünk be, amelyek több módon is támogatják a részvételt és a sikeres pályázást. Egyszerűsítjük az uniós értékhatár alatti beszerzéseket, és a helyi viszonyok figyelembevételére nemzeti eljárásrendet alakítunk ki.

A közbeszerzés dokumentációja során alapelvként jelöltük meg a magyar nyelv használatát. Olyan szabályokat alkottunk, amelyek biztosítják az alvállalkozók kifizetését. A kis- és középvállalkozókat segítő versenyfeltételek érdekében kötelezővé tesszük a részajánlattétel intézményét. A nemzeti eljárásrenden belül lehetővé válik a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás, kifejezetten a kis- és közepes vállalkozók számára.

Az új eljárási szabályok alapján rugalmasabb, egyszerűbb, világosabb eljárásokat teszünk lehetővé: megszüntetjük az eredményhirdetés intézményét. Ez eddig egy olyan elem volt, amely csak lassította a folyamatot, hiszen az ajánlatkérő azt az írásbeli összegezést olvasta fel az eredményhirdetésen, amelyet minden ajánlattevő számára amúgy is át kellett adnia. Rugalmasabb szerződéskötési szabályokat alkottunk meg, például a szerződés megkötésének időpontját nem lesz kötelező megadni; megszűnik a korábban számos problémát felvető, erőforrást nyújtó szervezet kategóriája; polgári jogi alapon újradefiniáljuk az alvállalkozó fogalmát, szerepét; az egyes eljárástípusokat világosabban és korszerűbben szabályozzuk újra, így a tárgyalásos eljárást, keretmegállapodásos eljárást és a versenypárbeszédet is.

A jogorvoslat ésszerűsítésének legfőbb eszköze a Közbeszerzési Döntőbizottság elvi döntésének intézménye. Az új jogintézmény elsődleges célja, hogy minimálisra csökkentse a közbeszerzési törvény egyes szabályainak sokfelé ágazó értelmezési lehetőségeit. Ezzel ki lehet zárni azt a bizonytalansági tényezőt is, amelyet a múltban sorra születő, egymásnak sok esetben gyökeresen ellentmondó indokolású határozatok jelentettek. A jogorvoslatok gyorsítása érdekében - kizárólag az alkotmányosan nem kifogásolható esetekre - a bírósági felülvizsgálat is egyfokúvá válik. Ez jelentős gyorsítást jelent, hiszen a bírósági felülvizsgálatot az eddigi egy-másfél éves átlagról fél évre rövidítheti. Olyan intézkedéseket teszünk, amelyek gátat szabnak a korrupciónak. Bezárjuk a közszolgáltatók esetében a közbeszerzés megkerülésére lehetőséget adó kiskaput, így a jövőben nem kerülhetik meg leányvállalataikon keresztül a közbeszerzést; bevezetjük a fedezet összegének bontás előtti ismertetését, így a továbbiakban az ajánlatkérő nem nyilváníthatja eredménytelenné az eljárást, ha nem az általa preferált cég nyer, arra hivatkozva, hogy fedezete nem elegendő a nyertes ajánlati ár megfizetésére sem. Az ajánlattevők eddig több, tartalmilag előnyös ajánlatot is formai okok miatt érvénytelenítettek. Az új törvény kizárja a versenyt jelentősen korlátozó gyakorlat folytatásának lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi közbeszerzési törvény egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem tartalmaz olyan differenciált szankciórendszert, amely visszariasztaná azokat, akik az eljárások során rosszhiszeműen járnak el. Javaslatunk az ellenőrzés-felelősség-szankcionálás fogalmi hármasát veszi alapul, ennek szellemében felhatalmazást ad a szankciórendszer differenciálására, és emellett ellenőrzési feladatokat is delegál a létrehozandó közbeszerzési hatóságnak.

(11.50)

A Közbeszerzések Tanácsát felváltó új közbeszerzési hatóság kormányhivatalként működik majd annak érdekében, hogy a közbeszerzések eddig kevésbé ellenőrzött szegmensei is szakszerű és hozzáértő ellenőrzés alá essenek. Mindezekből kirajzolódik, hogy a közbeszerzés rendszerének átalakítása olyan elvek és irányok mentén történik, amelyek szervesen illeszkednek Magyarország megújításának programjához. A tiszta, átlátható viszonyok kialakítása, a gyors és igazságos eljárások megteremtése, a kis- és közepes vállalkozások támogatása mind a magyar gazdaságot és a versenyképességét erősíti.

Mindezek alapján tisztelettel kérem, hogy javaslatunkat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket és az elnök úr türelmét. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Bóka Istvánnak, a Számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. BÓKA ISTVÁN, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A parlament számvevőszéki és költségvetési bizottsága megtárgyalta a közbeszerzésekről szóló T/3502. számú törvényjavaslatot, és 18 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. Úgy emlékszem, tudomásom szerint kisebbségi vélemény előadására mintha nem kerülne sor a mai ülésen. Ebből következik, hogy nyilván az ellenzék részéről bizonyos kérdések, felvetések történtek, de az egész törvényjavaslat koncepcióját kardinálisan nem kérdőjelezték meg. Azt gondolom, a jogszabály-előkészítők munkáját dicséri mindenféleképpen ez a számvevőszéki és költségvetési bizottsági szavazás.

Mint ahogy mondtam, 18 igen szavazattal került elfogadásra ez a törvényjavaslat, hogy általános vitára alkalmas-e vagy nem. Szeretném előzetesen leszögezni, magam az önkormányzati szférából jöttem. Meggyőződésem, hogy az önkormányzatok többsége maximális odafigyeléssel, szakértelemmel, a jogszabályok maximális betartása mellett, a legjobb tudása szerint folytatja le és folytatta le a közbeszerzéseket Magyarországon. Azonban meg kell állapítanunk azt, hogy a mostani szabályozás, mint ahogy az előterjesztő is elmondta, rendkívül kaotikus, elképesztően bonyolult. A köznapi szereplő számára, egy egyszerű mikro- és kisvállalkozó számára a mai közbeszerzési jogszabályi dzsungel, és gyakorlat szinte átláthatatlan és követhetetlen.

Gyakorlatilag nem segítette a tisztánlátást az, amire az előterjesztő szintén hivatkozott. Ha volt egy probléma, azt a problémát valamilyen módon próbáltuk szabályozni, és az egyik problémából egy másik problémát idéztünk elő, például nagyon sok esetben gyakorlat volt, hogy sok ajánlattevőt kizártak; egyetlenegy maradt, és akkor az az egy vitte el. A jogalkotó erre nyilván próbált választ találni. Azt mondta, hogy ha egy ajánlattevő marad, akkor eredménytelen a közbeszerzési eljárás. Ez viszont azzal a következménnyel járt, hogy a vesztes pályázók, amikor már látták, hogy nincs esélyük nyerni, nem pótoltak hiányt. Egy pályázó maradt, aki gyakorlatilag a legjobb ajánlatot adta, de eredménytelennek kellett nyilvánítani. Nyilván erre következett megint egy szabálymódosítás.

Gyakorlatilag a mai rendszer már kontraproduktív volt, hiszen önálló iparággá nőtte ki magát a közbeszerzésekkel foglalkozók széles köre. Szinte csak az a gazdálkodó szervezet tudott fővállalkozóként közbeszerzési eljárást nyerni, amelyik megfelelő apparátust épített ki maga mellett a közbeszerzések megfelelő értelmezése és a megfelelő pályázatok benyújtása tekintetében. Ennek két következménye mindenféleképpen volt: 1. költségnövekedés történt a közbeszerzések tekintetében; 2. egy igazi mikro-, kis- és középvállalkozásnak esélye sem volt arra, hogy fővállalkozóként a saját hazájában közbeszerzési pályázaton elinduljon és nyerjen.

Rendkívüli módon örülünk, a bizottság jónak tartotta az új törvényt és az új koncepciót. Egy nagyon világos, nagyon egyszerű, az eddiginél jóval rövidebb szabályozást tartalmaz a törvényjavaslat. A lehető legegyszerűbb eljárási metódusokat próbálja alkalmazni, nyilván azért, hogy egy laikus számára is áttekinthető, világos és értelmezhető legyen maga a törvényszöveg, el tudjon igazodni a közbeszerzési jogszabályok hatályos, aktuális, tételes jogi normái tekintetében. Nyilván ebből nem következik még, hogy önmagában be tud majd adni egy közbeszerzési pályázatot, de azt gondolom, hogy ez is óriási eredmény. Megszűntek ezek az oda-vissza utaló szabályok, amikor visszautalok valamire, aztán majd utalok megint valamire, és nem lehet tudni, hogy milyen módon tudom majd értelmezni azt a bizonyos jogszabályt.

Nagyon fontosnak tartotta a bizottság a lánc- és körbetartozások tekintetében, szintén a mikro- és kisvállalkozások kapcsán a törvényjavaslatba beépített szabályokat. Ilyen például az előlegfizetés, a 25 százalékos szabály az alvállalkozók tekintetében, a fizetési határidők bekorlátozása 30 napra, illetve bizonyos esetekben a 60 napos szabály, és bizonyos esetekben a garantált kifizetés a másod- vagy harmadrangú alvállalkozó tekintetében.

A bizottság ezekre tekintettel általános (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. Elnézést az időtúllépésért.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Aradszki András képviselő úr a gazdasági és informatikai bizottság képviseletében.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági és informatikai bizottság 2011. június 20-án tartotta ülését, amely ülésen 18 igen és 8 nem szavazat mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Meg kell mondani, hogy a bizottságban nem alakult ki érdemi és hosszú vita. Úgy tudom, hogy az ellenzéki képviselők részéről lesz különvélemény. Az bizonyos volt a többségi álláspontot képviselők számára, hogy a hatályos közbeszerzési törvény nem elégítette ki azokat a követelményeket, amelyek az elmúlt 10-15 év alatt folyamatosan megfogalmazódtak mind az ajánlatkérők, mind az ajánlattevők részéről, nevezetesen, hogy a szabályozás átlátható legyen, a törvény által biztosított eljárás gyors és hatékony legyen, és hatékonyan fejeződjék be. Jellemzően hiányoztak a magyar prioritások érvényesítésének lehetőségei.

Ha végigvizsgáljuk a tervezetet, meg kell mondani, hogy a tervezet nagyjából és egészében megfelel az elvárásoknak, kísérletet tesz arra, hogy a gyakorlatban is sokkal jobb és alkalmazhatóbb közbeszerzési törvényt fogadjunk el. Meg kell mondanom azt is, hogy természetesen az írott szöveg, a törvény szövege kapcsán a gyakorlat próbája esetén lehet majd értékelni ezt a szöveget, hogy milyen módon tudja ezeket a célokat megvalósítani.

Az mindenesetre biztató, hogy az eddigi 402 paragrafus helyett mindössze 175 paragrafusból álló, átláthatóbb törvénytervezet van előttünk. Az is biztató, ahogy Bóka képviselőtársam elmondta, hogy a körbetartozások, az eljárások gyorsasága kapcsán, és az előterjesztő képviseletében az államtitkár úr is kiemelte azokat a fontos sarokpontokat, csomópontokat, amelyek alapján nagyon reményteli a törvény szövege.

Természetesen a gazdasági és informatikai bizottság tagjai azt is felvetették, hogy némi módosításra szorul, amit a módosító javaslatokkal fogunk javítani. Összegezve még egyszer elmondhatom, hogy a gazdasági és informatikai bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a törvénytervezetet.

Köszönöm a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(12.00)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági és informatikai bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két előadó megosztva ismerteti, mindösszesen ötperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoport tagjának.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szándék, amit megfogalmazott, hogy egyszerűbb legyen, áttekinthetőbb, és még ráadásul a korrupciót is jobban visszaszorítsa a törvényjavaslat, ezt el lehet fogadni és lehet támogatni, csak kétségeink vannak, hogy mindennek egyszerre képes lesz-e megfelelni ez a jogszabály.

Az is vitatható, hogy egyszerűbb és áttekinthetőbb lesz-e egyértelműen, még akkor is, hogyha valóban felére csökkent a paragrafusok száma, ugyanakkor számos felhatalmazást ad a jogszabály különböző rendeletek megalkotására, így aztán mégiscsak számos olyan terület lesz, amit összebogarászva kell majd összegyűjtenie az alkalmazónak.

A rugalmasság jegyében egyszerűsödik a jogszabály, de ön is elmondta, hogy a korábbi jogszabály módosításaira azért került sor, mert a tapasztalatok alapján nyilvánvalóan a jogalkotó szerette volna a visszaélés lehetőségeit visszaszorítani, ezért bonyolódott tovább a jogszabály. Most, hogy egy teljesen egyszerű jogszabály lesz, kétségeink vannak a tekintetben, hogy a bürokrácia, vagyis pontosabban a visszaélések visszaszoríthatóak lesznek.

Az is rendjén van egyébként, hogy szándék a kis- és középvállalkozások támogatása ezen jogszabály keretében, ugyanakkor hogyha ez a prioritás, akkor nem tud érvényesülni az a szabályozás, hogy a közpénzeket minél hatékonyabban és minél nagyobb hatékonysággal tudják elkölteni. Itt nem tudom, hogy a két prioritás között majd ki és hogyan fog dönteni, hogy mi a fontosabb, a kis- és középvállalkozások támogatása vagy a hatékonyabb pénzelköltés.

A lánctartozások kérdése valóban olyan problémakör, amivel itt számos alkalommal foglalkoztunk az Országgyűlésben is, kísérletek történtek nyilvánvalóan a lánctartozás visszaszorítására. Itt is van szándék ebben a törvényjavaslatban, csak hát nem írja le pontosan a törvényjavaslat, hogy mikor lesz lehetőség arra, hogy az alvállalkozót közvetlenül fizessék ki a beruházók.

Tehát vannak kétségeink, hogy a jogszabály hogyan fog e tekintetben működni, és mindezek tekintetében majd nyilván részletesen is elmondjuk a véleményünket, de általános vitára nem tartottuk alkalmasnak a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Volner János képviselő úrnak.

Öné a szó, képviselő úr.

VOLNER JÁNOS, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miért is olyan fontos számunkra a közbeszerzési törvény? Először is az állam jelen értéken körülbelül 1600 milliárd forintot költ el a közbeszerzési rendszeren keresztül, és nagyon sokszor, amikor számszerűsítik a különböző szervezetek - az előbb emlegetett Transparency International például - a korrupció okozta károkat, nagyon sokszor egy féloldalas megközelítéssel találkozhatunk, ugyanis csak a közvetlen károkozás, az a 300-400 milliárd forint az, amelyről ezek a szervezetek beszélnek. Azonban nem beszélnek arról, hogy egy jó közbeszerzési törvénnyel, egy átlátható pályázati rendszerrel milyen módon lehet ennek elejét venni, és milyen egyéb károkat okoz még a korrupció, holott ennek a tudatosítása a magyar társadalom számára rendkívül fontos lenne.

Miről is beszélünk? Arról beszélünk, hogy ha a közbeszerzési rendszer rosszul, egy magas korrupciós felárral működik, akkor törvényszerű, hogy a magyar vállalkozói társadalom kontraszelektálódik. Ugyanis mit is tesz a korrupció? Kontraszelektálja a vállalkozói társadalmat oly módon, hogy nem azok a vállalkozások jutnak közbeszerzések révén megrendeléshez magától a legnagyobb megrendelőtől, az államtól, a magyar nemzetgazdaság legnagyobb megrendelőjétől, az államtól, nem azok a vállalkozások jutnak megrendeléshez, amelyek egyébként versenyképesek lennének, és normál piacgazdasági körülmények között életképes cégként képesek túlélni akár a válság éveit is, hanem azok a vállalkozások jutnak megrendeléshez, amelyek megfelelően jó kapcsolatokat ápolnak az állami és önkormányzati rendszer döntéshozóival, és amolyan politika közeli cégeknek tekinthetőek.

Azért, hogy ebből az állapotból kikerüljünk, két dolgot szükséges különösen szem előtt tartani. Egyrészt az átláthatóság követelményét, amit én ennél a törvényjavaslatnál azért hiányolnék, hogy meg kellett volna valósítani magasabb szinten azt, hogy a nyugati országok közbeszerzési gyakorlatának megfelelően a szoftveres szűrés, a szoftveres kereshetőség feltételei fennálljanak. Ez nem azonos azzal, hogy pdf-fájlban megtekinthetem az adatokat, ez egy funkcionális, cégtevékenység, időpont, megrendelő szerinti szűrést jelentene, ennek kellett volna magasabb szinten megvalósulnia. A másik kérdés pedig, amilyen kihívásra választ kell hogy találjon a törvény, hogy hogyan tudjuk úgy kedvezményezni a magyar cégeket, hogy egyben megfelelünk az uniós eljárási jognak is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Kupcsok Lajos képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. KUPCSOK LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat komplex célokat szolgál: szolgálja a közpénzek elköltésének átláthatóságát, a verseny tisztaságának biztosítását, a visszaélések, a korrupció visszaszorítását, a könnyebb alkalmazhatóságot, a szabályozás kiszámíthatóságát. Lényeges pontja e javaslatnak a vállalati körbetartozás és lánctartozás elleni küzdelem, a kis- és középvállalkozások közbeszerzésben való részvételének elősegítése, az adminisztratív terhek csökkentése, a könnyen értelmezhető szabályok, az uniós értékhatár alatti esetekben a lehető legegyszerűbb, legrugalmasabb keretek megteremtése, amely igazodhat az ajánlatkérő által felismert környezeti sajátosságokhoz.

Az új közbeszerzési törvény szerkezete alapvetően szakít a korábbi törvény felépítésével, és a törvény első részében minden közbeszerzésre irányadó, míg a törvény második részének legnagyobb részében, a XI. fejezetig bezárólag, hasonlóan más európai törvények felépítésének logikájához, az uniós értékhatárt meghaladó közbeszerzésekre általánosan irányadó szabályokat fogalmaz meg.

A törvény felépítése hét részből áll: az első rész minden közbeszerzésre irányadó általános rendelkezések; a második rész I-XI. fejezetig az uniós értékhatárt elérő, meghaladó közbeszerzésekre általánosan irányadó szabályok, a XII. fejezet az egyes eljárási fajták, a XIII. az építési koncesszió sajátos szabályai, a XIV. a közszolgáltatói szerződésekre vonatkozó sajátos szabályok; a harmadik rész az uniós értékhatár alatti beszerzésekre alkalmazandó nemzeti eljárásrendről, a klasszikus ajánlatkérők és a közszolgáltatók beszerzései tekintetében egységesen rendelkezik; a negyedik rész a közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos szabályok; az ötödik a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati szabályok; a hatodik a közbeszerzési hatóságokra vonatkozó szabályok; míg a hetedik rész a zárórendelkezések.

Az új koncepció mellett új a szabályozás módszere: nem az irányelvi megfelelőség volt már a cél, hanem az uniós soft law, az Európai Bíróság joggyakorlata és a tagállami legjobb megoldások magyar sajátosságokhoz való igazítása. Tiszta, követhető szerkezetű törvény volt a cél. A végeredmény elhangzott: 407 paragrafusból 175 paragrafust tartalmaz az új javaslat.

Kiindulási pont az uniós értékhatár feletti eljárásrend, mert arra nézve kötelező az irányelvi szabályozás, a nemzeti rezsimre nem. Ezért először az alapelvek, az eljárások szereplőire vonatkozó előírások és a valamennyi eljárás során követendő szabályok szerepelnek az általános részben. Az eljárási szabályok teljes részletességgel az uniós eljárásokra kerültek kidolgozásra. A nemzeti eljárásnál az egyszerűség érdekében csak utalás van az uniós szabályok alkalmazására, vagy alternatívaként az alapelveknek megfelelő saját eljárásrend kidolgozására történő szabályozás olvasható.

A tervezetben a fentieken túl megjelennek a környezetvédelmi és szociális szempontok is. Az ajánlatkérő a szerződés teljesítéséhez kapcsolódóan sajátos, különösen szociális, illetőleg környezetvédelmi minőségbiztosítási feltételeket határozhat meg. A törvénytervezet szociális feltételnek minősíti különösen a szerződés védett foglalkoztató bevonásával történő teljesítését, álláskeresők, valamint munkanélküliek vagy fogva tartottak foglalkoztatását, gyermekgondozási segélyben, valamint gyermeknevelési támogatásban részesülő személynek az ellátás folyósítása alatt, illetve azt követően részmunkaidőben történő foglalkoztatását, továbbá az egyenlő bánásmód követelményének biztosítása érdekében teendő intézkedések előírását.

Ehhez kapcsolódóan a tervezet tartalmaz egy felhatalmazó rendelkezést is, amely alapján a kormány az általa irányított vagy felügyelt szervek és a tulajdonosi jog gyakorlása alá tartozó gazdálkodó szervezetek vonatkozásában előírhatja szociális és környezetvédelmi szempontoknak a közbeszerzésben történő érvényesítése kötelező eseteit és módját.

(12.10)

Ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó a szabályozás jellegéről szóló második pontban foglaltaknak is megfelelően rendeleti szintre helyezi a közbeszerzésekben kötelezően alkalmazandó, a kormányprogram céljainak megfelelő szociális és zöldszempontoknak a meghatározását, lehetőséget teremtve azon jogpolitikai célok hatékonyabb érvényesülésére, amelyek nem kizárólag a közbeszerzési jog által kezelendők.

Az előterjesztés a kormányprogram szerinti közbeszerzési fordulat végrehajtására irányul. A közbeszerzés a közvélemény megítélése szerint drága, lassú, korrupt és túlszabályozott, a pályáztatás nehézkes és bonyolult, a szakmai kérdések gyakran a háttérbe szorulnak. A törvénytervezet célja, hogy a közbeszerzés egy átlátható, a jogalkalmazók számára könnyebben érthető rendszerben kerüljön szabályozásra. Ennek érdekében a tervezet számos, a visszaélések és a korrupció visszaszorítására irányuló rendelkezést tartalmaz, az egyes eljárási fajták világosabb és egyszerűbb szabályozása pedig a könnyebb alkalmazhatóság, illetve a szabályozás kiszámíthatósága irányába hat.

A kormányprogram kiemelten foglalkozik a vállalati körbetartozás és lánctartozás megszüntetésével, valamint a kkv-k közbeszerzésben való részvételének elősegítésével. A fenti célok elérését kívánják előmozdítani a javaslatban az adminisztratív terhek csökkentése, a könnyen, közbeszerzési tanácsadó nélkül is értelmezhető szabályok, a kkv-k és főként a mikrovállalkozások közbeszerzésekben való részvételének előmozdítása, az uniós értékhatár alatti rezsimben a lehető legegyszerűbb és legrugalmasabb keretek megteremtése, amely igazodhat az ajánlatkérő által felismert környezeti sajátosságokhoz.

A törvény mindössze néhány helyen tartalmaz eltérést engedő szabályt, így alapvetően kógens szabályozásról van szó. Lényeges különbség ugyanakkor, hogy a nemzeti eljárásrendben nagy teret kap a diszpozitivitás. A törvény rögzíti, hogy a jogszabályban nem rendezett kérdésekben a közbeszerzés alapelveinek tiszteletben tartásával kell eljárni. Az új törvényjavaslat azt a filozófiát követi, hogy nem minden magatartás alapvetően tilos.

A korábbi Kbt. alkalmazásával kapcsolatos tapasztalat, hogy a törvény részletes szabályozásra törekedett, ám minden élethelyzetet lefedő szabályokat alkotni nem lehetséges. A javaslat egyik lényeges célkitűzése, hogy növelje az alapelvek szerepét a közbeszerzési jogalkalmazásban.

A javaslatban több, az eddiginél általánosabb megfogalmazású szabály és új alapelvek is erősítik az eljárások integritását, az átláthatóság, a jóhiszeműség, a tisztesség, valamint a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a közpénzek hatékony és felelős felhasználásának elve is rögzítésre került.

A törvényi kereteket egyes speciális rendeletek egészítik ki azokon a területeken, ahol speciális jogszabályi rendelkezés indokolt. A különös szabályozás előnye, hogy az érintett érdekelti körrel egyeztetve törvénymódosítási igény nélkül igazodhat a szabályozás a gazdaság igényeihez, biztosítva ugyanakkor a jogalkotás során a közpénzek elköltésénél lényeges szempontok, a kormányzat számára előtérben álló jogpolitikai célok érvényesítését.

A közbeszerzési szabályozás változásait röviden tekintsük át! Az egyik a közbeszerzési eljárások rugalmasabbá és egyszerűbbé tétele, ezen belül az eredményhirdetés intézményének megszüntetése. Az új szabályok szerint az ajánlatkérőnek eljárást lezáró döntése meghozatalát követően egyidejűleg kell minden ajánlattevő, részvételre jelentkező számára megküldenie az írásbeli összegezést, nem kell előre megadni az összegezés megküldésének pontos időpontját.

A szerződés megkötésével kapcsolatos szabályok: nem kell megadni az eljárást indító felhívásban a szerződés megkötésének pontos napját. Az ajánlatkérő a szerződést adott esetben a szükséges moratórium kivárása után, az eredmény közlését követő 30 napon belül köteles megkötni, jogorvoslati eljárás miatt megtartandó moratórium esetén pedig az eljárás lezárultát követően, amennyiben ajánlatát a nyertes még fenntartja.

A gyorsítás igénye: az ajánlatok elbírálásának gyorsítását ösztönzik az ajánlati kötöttség szabályai. Az ajánlatkérőnek az ajánlatok elbírálásáról készített összegezést az ajánlati kötöttség időtartama alatt kell kiküldenie az ajánlattevőknek. Gyorsabb szerződéskötést tesz lehetővé, hogy a szerződéskötési moratóriumot csak olyan esetekben kell megtartani, amikor azt az irányelvi rendelkezések előírják.

Egyes eljárástípusok megújítása, rugalmasabbá tétele: a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárással kapcsolatban osztrák példára került a törvénybe az a szabály, hogy amennyiben lehetőség van rá, a kis- és középvállalkozásnak minősülő szervezetet kell ajánlattételre felhívni. A Közbeszerzési Döntőbizottság gyakorlatát tükrözi és a jobb verseny elősegítését szolgálja továbbá, hogy az ajánlatkérőnek legalább három ajánlattevőt fel kell hívnia ajánlattételre rendkívüli sürgősségre tekintettel lefolytatott, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás esetén.

A visszaélések és a korrupció visszaszorítása: a közszolgáltatók ne kerülhessék meg a közbeszerzési kötelezettséget leányvállalataikon keresztül.

A fedezet összegének bontás előtti ismertetése: új szabályként jelenik meg, hogy az ajánlatkérő a bontást megelőzően nyilvánosan ismerteti, hogy a szerződés teljesítéséhez mekkora anyagi fedezet áll rendelkezésére. Minden ajánlattevő számára kiszámíthatóvá válik így annak az eredménytelenségi oknak az alkalmazása, amikor egyik ajánlattevő sem, vagy az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő sem tett a fedezet mértékéhez mérten megfelelő ajánlatot.

Az ajánlati kötöttség tiszteletben tartása: a hiánypótlás és az ajánlatokkal kapcsolatos felvilágosítás kérése körében szintén a verseny tisztaságának szem előtt tartásával szabályozza újra a javaslat, mely körben kerülhet sor a hiányok pótlására vagy felvilágosítás megadására.

Az alvállalkozók és az ajánlattevő alkalmasságának igazolásában részt vevő szervezetek új szabályai: az új törvény megszünteti a közbeszerzés értékének 10 százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozóra vonatkozó külön szabályokat. Megszűnik az a szabályozás is, amely a 10 százalékot meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozóktól is az ajánlattevőkhöz hasonlóan kívánta meg a kizáró okokkal kapcsolatos igazolások benyújtását. A megfelelő, ajánlatkérő általi ellenőrzést - emellett a hosszú alvállalkozói lánc kialakulásának akadályozását - szolgálja ugyanakkor amellett, hogy a nyilatkozatok valóságtartalmát az ajánlatkérő maga is ellenőrizheti, hogy ha egy szervezet a közbeszerzés értékének 25 százalékát meghaladó mértékben fog közvetlenül részt venni a szerződés teljesítésében, akkor nem lehet alvállalkozónak minősíteni, hanem közös ajánlattevőként kell szerepelnie.

A szerződés teljesítése: a kis- és középvállalkozások részvételét és az alvállalkozók kifizetésének biztosítását előmozdító szabályok külön említésre méltóak. Egyaránt szolgálja az ajánlattevők és az alvállalkozók megfelelő kifizetését, hogy a szerződésben foglalt fizetési határidő a 30 napot csak akkor haladhatja meg, ha a szerződésben a felek az ellenszolgáltatás halasztott teljesítésében állapodtak meg, feltéve, hogy a választott szerződéses konstrukció vagy a szerződéssel kapcsolatos más egyedi körülmények miatt ez tényszerűen indokolt, a fizetési határidő azonban ebben az esetben sem haladhatja meg a 60 napot.

Javít, különösen a kis- és mikrovállalkozások esélyein és teljesítési képességén, hogy az új törvény szerint építési beruházást és az uniós értékhatárt elérő értékű szolgáltatás megrendelése esetén az ajánlattevők előlegre lesznek jogosultak.

Az új törvény olyan rendszer rendeleti szintű kidolgozásának alapjait adja meg, amely az alvállalkozók számára az ajánlatkérő általi közvetlen kifizetést biztosítja. A nyertes ajánlattevő felszámolás alá kerülése esetén az igazolt teljesítés alapján az alvállalkozónak közvetlenül járó összeg nem része a felszámolási vagyonnak.

Rögzítésre kerül, hogy a nyertes ajánlattevő engedményezés vagy követelés elzálogosítása útján érvénytelenség terhe mellett nem vonhatja el a közvetlen kifizetésre jogosult alvállalkozók díjának fedezetét.

Az uniós értékhatár alatti beszerzések: az uniós eljárásrendbe nem tartozó, közbeszerzésekre alkalmazandó eljárás szabályai szintén jelentősen változnak. Az ajánlatkérő alkalmazhatja, építési beruházás esetén pedig köteles alkalmazni az uniós eljárásrend eljárási fajtáit azokkal a könnyítésekkel, rövidebb határidőkkel, amelyeket a kisebb értékre tekintettel a javaslat lehetővé tesz.

Végezetül röviden a jogorvoslat szabályairól: a javaslat célja a hatékony és gyors jogorvoslat követelménye mellett különös hangsúlyt fektetni az átláthatóság és a jogbiztonság követelményének érvényesülésére is. A jogorvoslat jelentőségének újraértelmezésekor és szabályozásakor nagy hangsúlyt kell helyezni a Közbeszerzési Döntőbizottság szerepére, ami mint az első jogorvoslati fórum, tagadhatatlanul kiemelt jelentőséggel bír. Jelentős szerepe lesz a mértékadó jogorvoslati döntéseknek.

(12.20)

A javaslat alapján a KDB elvi jelentőségű kérdésekben úgynevezett elvi döntést hoz és tesz közzé a honlapján. Az új jogintézmény elsődleges célja, hogy minimálisra csökkentse a Kbt. egyes szabályainak a KDB eljárása során történő sokfelé ágazó értelmezési lehetőségeit, és egyúttal azt a bizonytalansági tényezőt is, amelyet a múltban sorra születő, egymásnak sok esetben gyökeresen ellentmondó indokolású határozatok szültek.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem a módosító javaslatok benyújtási határidejének az ülésnap végéig történő kiterjesztését.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

Öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Gondolkodtam azon, hogy a rendelkezésemre álló időben csak azokról a tételekről beszéljek, amelyekről államtitkár úr volt szíves beszélni... (Babák Mihály: Hangosabban, nem halljuk!) Elnézést, de viszonylag halk szavú vagyok, akkor nem leszek képes a 20 perces időmet végigbeszélni, ha ennél hangosabban mondom. Tehát: mégis, hadd kezdjem azzal, államtitkár úr, hogy egy olyan jogintézményről beszélünk, amely szinte az egész történelmünkre jellemző. A jelentősége napról napra növekedett, és nyugodtan mondhatjuk azt, hogy még ma is növekszik, akár ha csak a hazai, akár már az európai uniós források felhasználását vesszük figyelembe.

Már az ókori görögöknél is létezett az árlejtéses licit, igaz, hogy ennek akkor még nem volt írásos formája, ez szóbeli forma volt, de nagyon hatékony. Ők azok, akik erről egyáltalán valamilyen írásos megemlítést tesznek, ugyanakkor már akkor is hangsúlyozták, hogy rendkívül nehezen ellenőrizhető és nagyon rosszul dokumentált eljárás. Azért adok külön hangot ennek, mert összefügg a mostani törvényjavaslattal is.

Egészen a múlt századig működött ez a szóbeli forma Magyarországon, és - ennyit engedjenek nekem kitérőül - ma már kevesen tudják, hogy az egészen más értelemben használt "kótyavetye" szó valamikor az eredeti értelmében a közbeszerzést jelentette, közszállítási szabályzatként. Tehát nálunk is létezett, már a kezdetek kezdetén is, és a hazai ipar fejlesztésének céljával alkották meg az első szabályt. Hadd említsem Baross Gábor nevét, hozzá kötődik, ő már 1887-ben a vasútépítés körülményei között próbálta meg érvényesíteni azokat az elveket, amelyekről azóta is, ma is beszélünk.

Az első írott általános szabály, amely kötelezően alkalmazandó, 1907-ből való, egészen 1934-ig volt hatályban, és nagyon érdekes, hogy kikre vonatkozott; akkor is már az volt a hatály, hogy a törvényhatóságokra, az államra és a közösségekre, tehát a közpénzek elköltésére. Aztán megpróbálták egészen körülírni ezeket a módszereket, eljárási szabályokat. Az államszervezetnek saját magának a háttérintézményeiből kellett biztosítani a megrendelések nagyobb részét. Külön szabályozták, hogy melyet kell állami vállalkozásokból megrendelni, és a harmadik, ami a mostani törvényünkkel leginkább összefügg, mely az a rész, amit vállalatba, vállalkozásba lehet adni.

Ezek után azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy a közbeszerzés mindig is reflektorfényben volt, és nagy volt a kihívás. Az állami megrendelés mögött mindig a közös adóforintjaink vannak, és akik ennek a felhasználásáról döntöttek - ez már a szóösszetételből is következik - nem a saját pénzükről, hanem a mi közös adóforintjainkról döntöttek. A vállalkozók, akik ebben részt vettek, ők pedig szerettek volna bekerülni abba az úgynevezett udvari beszállítói körbe, amely azért a szokásos piaci helyzetnél mindig biztosított lehetőséget valamilyen kedvezőbb pozíció elérésére, és tulajdonképpen ezt próbálták korábban, ezt próbálja a most hatályos törvény és az előterjesztő szándéka szerint erre próbál regulát meghatározni a most benyújtott, új törvény.

Mindvégig nyomon kísérték a nyilvánosság, az ellenőrizhetőség, az ésszerűség, a hatékonyság kritériumai a törvényjavaslatot. Amiért ez most különösen nagy hangsúlyt kap nálunk, mert a hazai források mellett az európai uniós források szabályszerű felhasználásának sokkal szigorúbb szankciói vannak, mint a hazai gyakorlatban alkalmazott szankciók.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami nagyon pozitív - és akik az előző ciklusokban, a '98-2002 közötti időszakban is itt ültek a Házban, számukra érdekes csak ez a megjegyzés -, számomra a sok más pozitív dolog mellett nagyon pozitív, hogy ebben a törvényben rögzítik, hogy a jövőben minden évben lesz költségvetés. Mert ez a törvény kógensen kimondja, hogy minden évben a költségvetési törvényben kell majd közzétenni az értékhatárokat. Tehát ez azt feltételezi, hogy ilyen lesz.

Arról, hogy milyen sok, tehát 5 ezer körüli eljárás, az 1500-2000 milliárd forint közötti forrás, de ha az uniós forrásokat is hozzáveszem, akkor ennél is lényegesen több, tehát ez adja meg igazán a jelentőségét ennek a jogintézménynek, amelynek egyébként - és a példáimban majd ki fogok rá térni - bizonyíthatóan nagyon fontos gazdaságszabályozó és gazdaságirányító szerepe is van.

Engedjenek meg nekem néhány gondolatot! A hatályos jogszabály, amelynek jó néhány tételét átveszi a törvényjavaslat.. - azt csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy próbálja saját ötletként eladni, nem érdekes, egy a lényeg, hogy az, ami a hosszú szerves fejlődés során pozitív irányban változott, azok itt visszaköszönnek számtalan esetben. Amit viszont meg kell hogy említsek, és talán államtitkár úr is emlékszik rá, hogy az Orbán-kormányt megelőző időszakban az utolsó módosítás előkészítése közel másfél évet vett igénybe, ahol Állami Számvevőszék, Versenyhivatal, kamarák - nem mondom el, rabolná az időt -, tehát nagyon széles körű egyeztetés eredményeként született meg. Itt azért vélelmezem, hogy nincs meg ez a részletes mögöttes egyeztetés, mert - majd a példáimban kitérek arra - gondolom, hogy az egyes szereplők esetleg kifogást emeltek volna.

Abban is egyetértünk, mert a szocialista kormány vagy a Szocialista Párt programjában is szerepelt, hogy a most hatályos törvényt minden körülmények között meg kell változtatni, és sok elvben egyetértünk - megint csak az egyszerűbb, átláthatóbb és a hasonló elvekkel -, de annyit hadd jegyezzek meg itt, hogy a másik oldalról, a piac oldaláról mindig jelentkezik igény, ami abba az irányba mutat, hogy adott részletszabályokat egy-egy jogorvoslat végén mégiscsak rögzítsünk a jogszabályban. Nehéz azt mondani, hogy ezt vagy azt nem tesszük, és megint csak fogok hivatkozni arra, hogy milyen jogharmonizációs gondjaim, problémáim vannak a jelen törvényjavaslattal. Miközben elfogadom, hogy az átláthatóság, a verseny tisztasága, egyszerűbbé tétele, a közpénzek hatékony elköltése, a kis- és középvállalkozások pozíciójának javítása fontos és megkerülhetetlen, de hogy kiszámítható, hogy tervezhető legyen, lehetőleg egy-egy projekt gyorsan megvalósítható legyen, az adminisztrációs terhek is csökkenjenek - közbeszerzés -, ahogy ezt korábban mondták képviselőtársaim, és a végére hagytam, holott sokkal fontosabb, akár a környezetvédelmi vagy a szociális foglalkoztatás kérdése - mindezeket a követelményeket egy olyan harmonikus rendszerbe gyúrni, hogy mindennek megfeleljen, azt mondom, hogy egyszerűen lehetetlen.

(12.30)

Ennyiben elismerésem államtitkár úrnak, hogy kísérletet tesznek erre. Talán azért kellett volna hosszabb vita és egyeztetés, hogy azok az egyensúlyok, amelyeket meg kell hogy teremtsünk... (Kontur Pálnak:) Ha képviselő úr szót kér, szerintem az elnök úr biztos, hogy fog önnek szót adni. Tehát azokkal szemben, akik tényleg részt akarnak venni a közbeszerzésben ajánlattevő oldalon, számukra a lehető legkevesebb konfliktust jelentse ez a törvényjavaslat.

Ettől kezdve hadd mondjak néhány olyan dolgot, amiben én problémát látok, és remélem, hogy módosító indítványokkal lehet majd változtatni. Miközben elmondtam én magam is, hogy szimpatizálunk azzal, hogy rövidebb lett ez a törvényjavaslat, de tisztelt államtitkár úr, az átláthatóság kritériuma csak annak van meg, aki a törvényjavaslatot elolvassa. De aki azt is elolvassa, hogy milyen sok kormány- és miniszteri rendeletre ad felhatalmazást, abban a pillanatban szertefoszlik az az illúzió, hogy ez egy átlátható rendszer, sőt - bocsánatot kérek, hadd lopjam el Kupcsok képviselő úr gondolatát, ő mondta, de le van írva az általános indoklásban is - olyan egyszerű, hogy nem lesz szükség külső szakértők alkalmazására. Azt gondolom, hogy ez így már nem igaz. Majdnem azt merem bevállalni, képviselő úr, ha bárhol felütjük ezt a törvényjavaslatot, kiválasztunk tetszés szerint egy paragrafust, kettő, három, négy visszahivatkozást is lehet találni, tehát az sem igaz, hogy egyszerűbb lett a visszahivatkozások rendszere, mert igenis létezik a többszörös visszahivatkozás, sőt a ma még meg nem lévő kormányrendeletre is hivatkozik. Azt gondolom, a kormányrendelet már biztos, hogy egyes élethelyzeteket fog szabályozoni, ezért tartjuk ezt mindenképpen aggályosnak.

Amikor átláthatóságról beszélünk, akkor keserűséggel kell megjegyeznem, hogy a ma hatályos törvényben az átláthatóságnak számos garanciája volt, közte az ajánlattétel, a bontási és sok minden más folyamatnak a lehető legrövidebb időn belül a legszélesebb nyilvánosságot biztosító internetes közzététele. Ez most csak úgy szerepel, hogy a közzétételi kérdéseket majd rendelet fogja szabályozni.

Örvendetesnek tartjuk, hogy az értékhatár alatti-fölötti kör egyszerűbb lett. De azért itt is hadd jegyezzek meg egy pikírt gondolatot. Én azt vallom, hogy az igazság előbb-utóbb mindig kiderül. Az Orbán-kormány hatalomra kerülésével az elsők között próbáltak az ügyvédek számára kedvezőbb pályát biztosítani. Nagyon érdekes - még mindig nem azt mondanám, hogy teljesen korrekt a megoldás, amit javasolnak, de azt hiszem, ennél ékesebb bizonyíték nem kell, és engedjék meg, hogy szó szerint idézzem -, újra megerősítik, hogy nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni. A mellékletben hivatkoznak a megfelelő kódszámokra, de a folytatás az, hogy "a külön jogszabályban meghatározott hirdetményt közzé kell tenni, a szerződést szerepeltetni kell az éves statisztikai összegzésben". Tehát ezek szerint a kormány mégiscsak elismeri, hogy az uniós jogharmonizáció keretében a jogszolgáltatás egy része a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozik, ugyanakkor ez megkerülhető, mert az imént felolvasott szabály csak az uniós értékhatár feletti részre vonatkozik, tehát megvan a lehetőség, hogy csak alatta szerződjenek az ügyvéd urak, az ügyvédi irodák, és máris biztosított, hogy nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni.

Vitám van a korrupcióval és magával az átláthatósággal. Hadd kapcsoljam össze a kettőt. Azt mondják, hogy egyszerű, de tisztelt képviselőtársaim, ez a törvény - és úgy látszik, nem én olvastam rosszul, mert a kormánypárti vezérszónok is elmondta - lehetővé teszi az ajánlattevők számára az egyedi eljárásrend kialakítását. Tisztelt képviselőtársaim, bármilyen csúnyán hangzik, ez azt jelenti, hogy ahány ház, annyi szokás. Az ajánlattevőknek ennyi szokást kellene az alaptörvény mellett alkalmazni, és mellette még azt is el kellene tudniuk dönteni, hogy az ajánlattevő által alkalmazott egyedi eljárási rend vajon megfelel-e az e törvényben rögzített alapelveknek, amelyek egyébként nagyon helyesek és követendők. Tehát az, hogy szabadon lehet meghatározni - ne haragudjanak, ezért mondtam, hogy korrupciógyanús -, s mivel ez a közbeszerzési eljárások kétharmadára vonatkozhat, ez bizony előrevetíti a klientúraépítés lehetőségét.

Aggályosnak tartom az ajánlatkérő meglehetősen szabad, képviselőtársam úgy fogalmazott, rugalmas szerződésmódosítását. Én azt mondanám, hogy ez meg túlzott, és nem egyértelmű, hogy mikor nem élhet ezzel a lehetőséggel. Az, hogy megszünteti az eredményhirdetés rendszerét, számomra nem elfogadható. Ez is egy olyan elem, amely a nyilvánosság kizárását, a nyilvánosságrahozatali lehetőségek számát csökkenti, mert az, hogy egy-egy levélben tájékoztatják az érintetteket, már kevésbé az.

Vitatom azt, amikor azt mondják és írja a törvényjavaslat, hogy közzé kell tenni, egy adott pillanatban mennyi forrás áll az ajánlatkérő rendelkezésére. Tisztelt képviselőtársaim, ezt olyankor kell megtennie, amikor még nem tudja, hogy az adott közbeszerzési eljárás érvényes és eredményes lesz-e vagy sem. Ha itt nem tesznek valamilyen kiegészítő pontot, akkor az azt jelenti, hogy az ajánlattevő kiszolgáltatja magát egy második körös eljárás esetén az ajánlattevők kénye-kedvének. Ugyanígy az összeférhetetlenség: nem elfogadható az az egyszerű és pongyola megfogalmazás, hogy akinek a pártatlansága és tárgyilagossága nem biztosított, azt minden esetben egyedileg és külön kell vizsgálni.

Az időm rettentően fogy, de még szeretném kiemelni az alvállalkozókra vonatkozó kérdéskört. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy a Fidesz ellenzéki pártként keményen ostorozta, és azért küzdött, hogy az alvállalkozói hierarchiákat csökkentsük, zsugorítsuk, és amennyire lehet, garanciát és biztosítékot adjunk. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt, hogy a 25 százalékos alvállalkozó közös ajánlattevőnek minősül, ha ezt önmagában venném, azt mondanám, hogy ez szép. De a folytatással van a baj, azzal, hogy egyetemleges felelőssége van. Kérem gondolják ezt végig mindazok, akik azt mondják, hogy ez a kis- és középvállalkozásokat jobb helyzetbe hozza. Ha egy kis- vagy közepes vállalkozó egy nagyobb projektben 25 százalékot vállal egy munka elvégzéséből, hogyan fog tudni egyetemleges felelősséget vállalni esetlegesen az egész projekt kudarcáért? Ezt mindenképpen finomítani kell. Emellett nekem olyan gondjaim is vannak, hogy itt - ezt Kupcsok képviselő úr is említette vezérszónokként - belepiszkálnak a csődeljárásról és a felszámolásról szóló törvényjavaslatba. Nem vagyok biztos benne, mert nem vagyok jogász, de az, hogy kizárnak bizonyos bevételeket a rendszerből, nem meríti-e ki majd a csődbűntett kategóriáját mint vagyonelvonást.

(12.40)

Mert megpántlikáznak bizonyos bevételeket, tehát az általam ismert csődtörvény szerint egyfajta sorban állás van a hitelezők között, és az alvállalkozót mint ilyen különleges hitelezőt az a törvény még nem különbözteti meg, tehát mindenképpen ott a folytatást, a jogharmonizációt el kéne végezni.

És egy nagy ugrással hadd térjek ki: nekem szimpatikus, hogy a Közbeszerzések Tanácsára vonatkozóan átemelték a hatályos törvényből való gondolatokat, de ami nem elfogadható, hogy a kormány alá helyezik azt a szervezetet - és ezzel megteremtik azt a lehetőséget, hogy a legnagyobb ajánlatkérő adja meg a játékszabályokat, meg még ellenőriz is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ez, ha nem a mutyi, a klientúra és a haverok igényeinek kielégítése?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Aradszki Andrásnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban azt kell rögzítenem, hogy a közbeszerzés az államháztartás működtetésének egyik legfontosabb, formájában eljárásjogi, de tartalmi szempontból a közösségi források elosztásának fontos meghatározó eszköze és a közélet tisztaságának igen érzékeny indikátora.

A közbeszerzési törvény szabályai az elmúlt évtizedben sok változáson estek át. A változások szinte minden esetben a gyorsabb, átláthatóbb, eredményesebb eljárást biztosító, a gazdasági igényekhez jól igazodó törvény megalkotásnak igényét fogalmazták meg. Elmondható, hogy ezek az igények nem teljesültek elfogadható szinten.

Az előttünk levő új törvény tervezete reményeink szerint közelít az elvárásokhoz, alkalmazása jogkövető magatartás esetén teljesíteni fogja az államháztartás megnövekedett és szigorúbb elvárásait. A 2003. évi CXXIX., közbeszerzésekről szóló törvény felülvizsgálata és új törvénnyel történő teljes felváltása kiváló példája annak, hogy Magyarország mint az Európai Unió tagállama, egyidejűleg tud megfelelni a uniós jog összetett szabályrendszerének, és ezen keretek között messzemenően érvényesíti a nemzeti szempontrendszernek megfelelő eljárási szabályokat, prioritásokat is.

Az uniós értékhatárt elérő eljárásokra vonatkozó rendelkezések előkészítése során a kormány nem csupán az idevonatkozó közösségi jogi szabályozást, hanem az azzal összefüggő európai bírósági joggyakorlatot - szerződések megkötése és módosítása - és az Európai Bizottság értelmező jegyzeteit - versenypárbeszédi eljárás - is figyelembe vette. Utóbbiak kifejtik, árnyalják az irányelvi szabályokat, és támpontokat adnak valós nemzeti mozgásterünk megfelelő felismeréséhez.

A jogalkotás során a fentiek felismerése még további, a jogszabály minőségét megalapozó előkészítő munkához vezetett, a jog-összehasonlítás hasznosságát felismerve 10 másik tagállam közbeszerzési szabályozásának tanulságait is levonva építi a magyar joganyagot. A szabályozás megalkotásának időszerűsége vitathatatlan. A hatályos törvény 2003 óta számos módosítással terhelt szövege átláthatatlan, bonyolult, és ennek megfelelően lassú és átláthatatlan eljárásokhoz vezetett, amelyek az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai alapján a verseny tisztaságát, a közpénzek átlátható felhasználását nem tudták biztosítani.

A tisztelt Ház előtt levő javaslat és a kormány egyik legfőbb célja, hogy ezen a téren érjen el fordulatot jelentő változást a törvény átlátható szerkezetével, a kizáró okok részletesebb meghatározásával, az indokolatlanul hosszú alvállalkozói lánc kialakulását gátló szabályokkal, a garanciális közbeszerzési alapelvek minden esetben történő alkalmazásának rögzítésével. Ugyanakkor emellett egyidejűleg érdemi lépéseket tesz az eljárás gyorsítása érdekében is a közösségi jog által megengedett minimális határidők alkalmazásával, továbbá az igazolásokkal, nyilatkozattételekkel kapcsolatos adminisztratív terhek csökkentése révén.

Az igazolási kötelezettségek eddigi rendszere - hiteles másolatok, közjegyzői okiratok, követelmények túlzott száma - jelentős adminisztratív többletterheket okozott az ajánlattevő vállalkozásoknál. Erre tekintettel a fő szabályozási irány - a javaslatban foglaltakkal egyetértve - az egyszerű másolatok szélesebb körben történő felhasználhatósága irányába kell hogy mutasson.

Mindazonáltal az egyszerűsítő szándék nem vezethet más elvi célok sérelméhez, és nem gyengítheti az ajánlatkérő helyzetét, jogi lehetőségeit. Utóbbi követelményre tekintettel szerepel a javaslatban több helyen a dokumentumok eredetiségének vagy hitelességének vizsgálati lehetősége vagy a kizáró okok kapcsán az igazolási módok kormányrendeletben történő szabályozásnak lehetősége, amelyre a javaslat indokolása kifejezetten hivatkozik.

A javaslatban szereplő említett igazolási kötelezettségre tekintettel tehát szükséges egyértelműen összehangolni az egyszerű másolatok beadhatóságára vonatkozó rendelkezést, a speciális igazolásra vonatkozó előírásokkal. Ezzel összefüggésben fel kívánom hívni a figyelmet különösen az adókötelezettségek teljesítésére vonatkozó igazolásokra, a bankszámlával összefüggő igazolásokra vagy az ajánlati biztosítékok igazolására.

Utóbbi tárgykörben például egy bankgarancia nem lenne érvényesíthető egyszerű másolatban rendelkezésre álló dokumentum alapján, így az ajánlatkérő valós és hatékony jogi garanciáját csak egy minősített dokumentum biztosíthatja.

A javaslat a közbeszerzési eljárásból történő kizárást jelentő esetköröket a hatályos törvénynél részletesebben fogalmazza meg. Teret nyer számos, következetesen deklarált kormányzati szándék, az adóelkerülő off-shore vállalkozási forma elleni védekezés, az átlátható tulajdonosi háttér, az etikus magatartás követelménye.

Ezen a téren van egy esetkör, amelyre még a javaslat nem terjed ki; az az eset, ha valamely ágazati jogszabály speciális ágazati szempontból tilalmaz jogviszonyokat, szerződéskötést bizonyos gazdasági szereplők között. Ennek egyik esete a közszolgáltatási közbeszerzéseknél például az energetikai ágazati jog terén az Európai Unió harmadik energiacsomagjából fakadó tilalom. Erre a helyzetre egy új közbeszerzési törvényben éppúgy figyelemmel kell lenni, mint ahogy a közbeszerzési szabályrendszer évek óta figyelembe veszi ellenkező előjellel, ha valamely gazdasági szereplőt jogszabály jogosít fel egy tevékenység kizárólagos végzésére.

Az előbbiek szerint tehát az ágazati jogszabályok előírásának tiszteletben tartására csak a kizáró okok újabb esetköre biztosíthat lehetőséget. A javaslat által bevezetni kívánt új kizárási esetkörrel összefüggésben szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szakmai-etikai szabályok megszegésének kizáró okként történő megjelölése önmagában még nem biztosítja eléggé hatékonyan, hogy a közbeszerzésben részt venni kívánó gazdasági szereplők magatartásukat megfelelő etikai szabályrendszerhez tudják igazítani. Sőt, ha ilyen rögzített elvárásrendszer nincs, az a kizárási feltétel gyakorlati alkalmazhatóságát is megkérdőjelezheti. Erre tekintettel - hasonlóan az egyes gazdasági szereplők által önként alkotott belső etikai kódexekhez - szükségesnek látom a kizáró ok alkalmazásának lehetőségét egy közbeszerzési etikai kódexszel megerősíteni.

A javaslat a közösségi szabályokat tiszteletben tartva lépéseket tesz közbeszerzési jogorvoslat hatékonyságának javítása érdekében. A jogorvoslati idő rövidülése, a Közbeszerzési Döntőbizottság elvi döntéseinek bevezetése várhatóan meghozza a szükséges eredményeket ezen a téren. Ugyanakkor a jogorvoslati eljárással összefüggésben az ajánlatkérő védelme további eszközt igényel. Egyelőre ugyanis egy eredménytelen jogorvoslat esetén az ajánlatkérő hátrányt szenvedhet annak ellenére, hogy ez esetben éppen ő a jogkövető magatartás tanúsítója.

Hátrány az, ha az ajánlatkérőnek - hosszabb ideig tartó jogorvoslati eljárás esetén - a körülmények időközben bekövetkezett változására már nem állna érdekében a szerződést változatlan feltétekkel megkötni; ennek ellenére erre köteles.

(12.50)

Ezzel szemben az ajánlattevő számára biztosított, hogy döntsön arról, ajánlatát fenntartja-e. Így éppen a közpénzekkel gazdálkodó szereplő nem lenne védve egy számára már előnytelenné váló szerződés megkötésére vonatkozó kötelezettséggel szemben.

Végezetül, üdvözölve a közbeszerzési eljárás szabályrendszerének valamennyi különös eljárásra kiterjedő meghatározását, a közszolgáltatói közbeszerzés terén szükségesnek látunk egy javaslatban nem szereplő specialitás figyelembevételét. A javaslat az építési beruházások átadás-átvételi eljárását 25 napban maximalizálja. Ezzel szemben a közszolgáltatások ellátásához szükséges infrastruktúra sajátos építményeinél, például villamos vagy gázvezeték, kompresszorállomások s a többi, a hatósági előírások hosszabb határidejű, úgynevezett próbaüzemet határoznak meg. A próbaüzem az előírások értelmében akár több hónapig is eltarthat, az átadás-átvételre a beszerzés jellegéből adódóan csak az eredményes próbaüzemet követően kerülhet sor jogszerűen.

Tisztelt Ház! Az előterjesztés előbb említett úgymond gyengeségét módosító indítványokkal ki lehet javítani, amelyek eredményeként egy korszerű, a magyar prioritásokat jól kezelő közbeszerzési törvényt tud a tisztelt Ház elfogadni. Mindezek alapján a KDNP-frakció a javaslat elfogadását támogatni tudja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Apáti Istvánnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelenül nagyon vártuk az új közbeszerzési törvényjavaslat benyújtását, vártuk az új közbeszerzési törvény megszületését, de immáron sokadszor nem azt kaptuk, amit vártunk, ugyanis már tavaly nyáron, a tavaly júliusi vitában beígérték, hogy ősszel vagy legkésőbb december tájékán az Országgyűlés elé kerül egy vadonatúj közbeszerzési törvényjavaslat. Aztán ezt elhalasztották tavaszra. A tavaszból nyár lett, most nagy nehezen csak sikerült benyújtani ezt a javaslatot. Naivan azt gondoltam én magam is, szerintem több ellenzéki képviselőtársammal együtt, hogy ez azt jelenti, hogy egy minden pontjában kiérlelt, alaposan kimunkált törvényjavaslat tárgyalását kell most megkezdenünk. Hát ehhez képest azt látjuk, hogy számos sebből vérzik ez a javaslat.

Őszintén sajnálom, hogy Fónagy államtitkár urat ilyen kellemetlen helyzetbe hozta a saját minisztériuma, hogy ilyen nehéz küzdelembe küldte be, azzal együtt, hogy jól tudom én is, hogy nem tartozik államtitkár úr közvetlen szakterületéhez a közbeszerzések kérdésköre, és ahogy a jó kereskedő megpróbálja eladni a silány minőségű portékát, úgy rárótták azt a nem túl kellemes kötelezettséget, hogy egy több sebből vérző törvényjavaslatot próbáljon elfogadhatóvá vagy emészthetővé tenni a számunkra.

Kétségtelen, hogy szükséges volt több ponton változtatni. Azzal is egyetértünk, hogy a 2004. május 1-jén hatályba léptetett közbeszerzési törvényt nem lehetett tovább toldozgatni-foldozgatni, úgy, ahogy van, ki kell dobni a kukába, és egy vadonatúj törvényt kell megalkotni. Ezzel idáig tehát rendben volnánk. Csak az a helyzet, hogy ne tévesszük már össze azokat a fogalmakat, hogy ha egy törvényjavaslat elolvasásához kevesebb idő szükséges, akkor egyben azt is hisszük, hogy már rögtön egyszerűbb is lesz minden.

Ha megnézzük, ennek a törvényjavaslatnak a terjedelme indokolással együtt 244 oldalt tesz ki. Ezt mindennek nevezném, csak rövidnek nem meg könnyen emészthetőnek nem. Az oda-vissza hivatkozások ugyanúgy megmaradtak benne, lehet, hogy egy kicsivel kevesebb vagy csökkentett mennyiségben, de ugyanúgy megmaradtak. Erősen vitatkoznék azzal is, hogy közvetlen közbeszerzési szakértelem nélkül is megérthetőek a törvény különböző rendelkezései. Amikor az előbb a 244 oldalt jeleztem az indokolással együtt, akkor a pdf-formában letölthető mennyiségre vagy oldalszámra gondoltam egyébként.

Az egyszerűsítés azért ne azt jelentse, hogy a végletekig leegyszerűsítjük. Azért messze nem olyan egyszerű egy közbeszerzési eljárás, legalábbis azok számára, akik a gyakorlatban is foglalkoztak már ezzel, és nem csak elméleti szinten ismerkednek az anyaggal. Aki legalább egyszer bonyolított már le eljárást életében a piackutatástól, piacfelméréstől, becsültérték-megállapítástól kezdődően a bírálóbizottság megalakulásáig, az eljárás több tucatnyi fázisáig, a szerződéskötésig, illetve a szerződéskötésről szóló tájékoztató közzétételéig, az tudja, hogy nagyon-nagyon nehéz eligazodni a közbeszerzési törvény rendelkezéseiben. Valóban többször nekem is az volt az érzésem jogalkalmazóként még évekkel ezelőtt, hogy kvázi az Amazonas őserdeivel kell szembenéznem akkor, amikor megpróbálok valahogy eligazodni a közbeszerzési eljárásokban.

Véletlenül se merném ahhoz venni magamnak a bátorságot, hogy a közbeszerzések avatott szakértőjeként tüntessem fel magam, de azt igenis el merem mondani itt a tisztelt Ház előtt is, hogy kettő-három tucat eljárást bonyolítottam már életemben, akár kompletten, első lépéstől az utolsóig, akár különböző mértékben közreműködtem közbeszerzési eljárások lebonyolításában, akár önkormányzati ajánlatkérők, akár önkormányzati társulások vagy önkormányzati költségvetési szervek vonatkozásában. Ezzel a tevékenységemmel tavaly áprilisban hagytam fel, ugyanis a képviselői mandátum megszerzésekor egy korábban magamnak és választóimnak tett ígéretet váltottam be azzal, hogy mandátumszerzés esetén semmi mással nem foglalkozom, sem más politikai tisztséget, sem egyéb munkakört nem töltök be, minden erőmet és energiámat a képviselői munkámnak szentelem.

Viszont elevenen él az emlékezetemben a 2004 nyarától 2010 tavaszáig terjedő időszak, amikor is közbeszerzési referens képesítést szerezve rögtön a mély vízbe dobott be az akkori munkáltatóm, és több eljárást elsőtől az utolsó fázisig nekem kellett lebonyolítani, illetőleg néhány munkatársam ebben segítségemre volt.

Ezért most engedjék meg, hogy kicsit talán az általánosságon túl, némileg a részletes vita szintjén is említsek néhány olyan feltűnő hiányosságot, hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül, amit feltétlenül orvosolni kellene.

Egyrészt találunk ebben a törvényjavaslatban bőven stilisztikai, nyelvhelyességi, nyelvtani hibákat. Olyan gumifogalmakat építenek be, amivel megint nem lehet majd mit kezdeni. Ezeket nagyon sürgősen száműzni kellene. Csak néhányat említenék most önöknek: az alapos okkal feltételezheti, akik érdeklődésüket vagy érdeklődési szándékukat kifejezték, nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hiba, nagyobb módosítás - sem értelmező rendelkezések szintjén, sem az indokolás szövegében nem találunk arra útmutatást, hogy mely esetek, mely cselekmények esnek ebbe a fogalomkörbe. Ezt rögtön előrebocsátom, a jogorvoslatok során nagyon nehezen kibogozhatóvá teszi azt, hogy mi történt az eljárás során, és gyakorlatilag a "ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes" esetkörével fogunk találkozni akár a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásában, akár később a bírósági szakaszban.

A teljesség igénye nélkül említenék néhány olyan pontot, amely alapvetően ellentmond az önök kincstári optimizmusának vagy hurráoptimizmusának, nem is tudom, hogy mi a megfelelő kifejezés erre, amely szerint itt most már eljön a közbeszerzési időszak Kánaánja, és minden egy csapásra megoldódik. Hát messze nem ilyen rózsás a kép, ugyanis ha már azt akarjuk alapul venni, hogy próbálnánk segíteni, mondjuk, a nem klasszikus ajánlatkérőknek, tehát akik általában költségvetési tételekkel akkor találkoznak, ha hazai vagy uniós forrásokat elnyernek, akkor úgy gondolom, hogy alkalmazható lenne az a szabály, amely az utóbbi években megkönnyítette ezen gazdálkodó szervezetek életét, nevezetesen, hogy ne kössük ezt a többségi mértékű támogatáshoz, hanem csak akkor kelljen ilyen gazdálkodó szervezeteknek közbeszerzési eljárásokat lefolytatniuk, ha a 75 százalékot elérő vagy meghaladó mértékű uniós vagy hazai támogatásokban részesülnek.

Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben jelentősen le fog csökkenni a lefolytatandó közbeszerzési eljárások száma, de tekintettel arra, hogy egy magyar kis- és középvállalkozás, pláne mikrovállalkozás nem feltétlenül arra van kalibrálva, hogy közbeszerzési szakembereket foglalkoztasson, számukra jóval könnyebb lesz a gazdasági szférában való eligazodás, ha a lehető legkevesebb alkalommal tesszük ki őket a közbeszerzés okozta követelmények teljesítésének.

Vagy említek két példát önöknek az uniós értékhatárt elérő eljárások kivételi körének meghatározásakor. Rögtön mondanék kettőt, amit feltétlenül száműzni kellene, törölni kellene a kivételi körből. Az egyik - amelyet egyébként a még hatályban lévő közbeszerzési törvénnyel kapcsolatban pontosan tegnap fogadott el a tisztelt Ház - a közoktatási intézményekkel, közoktatási intézményfenntartói joggal kapcsolatos. Továbbra is tartjuk azon álláspontunkat, hogy ez egy közbeszerzési oldalról történő durva beavatkozás az önkormányzatok önállóságába, és a kis önkormányzatok, az alacsony lélekszámú települések ellen intézett, majd ősszel az önkormányzati törvény koncepciójában testet öltő támadás egyik közbeszerzési oldalról történő megalapozása. Tehát ezt egyrészt törölni javasoljuk.

Másrészt pedig jogi szolgáltatások esetében még uniós értékhatár esetén is csak közzétételi kötelezettsége van az ajánlatkérőnek. Persze, meg lehet közelíteni úgy is, hogy bizalmi kapcsolat az ajánlatkérő és a jogi szolgáltatást végző ügyvédi iroda, egyéni ügyvéd, jogi tanácsadó vagy különböző szintű szakértők, vagy szaktanácsadók viszonya. Na de hát ne keverjük össze a dolgokat: nem ugyanaz, amikor egy magánszemély vagy egy vállalkozó a saját magánpénzét, magánforrásait fordítja ilyen szolgáltatások igénybevételére, és teljesen más, amikor ezt közpénzből teszi. A közbeszerzési kötelezettséget itt is elő kellene írni.

(13.00)

Azok a rossz emlékek idéződnek fel bennünk, amikor azt láttuk, hogy ciklusokon átívelően - teljesen mindegy, hogy ki van kormányon, hol a szocialisták, hol a Fidesz - ilyen és ehhez hasonló rendelkezésekkel a saját ügyvédjüket, a saját tanácsadó köreiket igyekeztek nem teljesen korrekt módon helyzetbe hozni, és vég nélkül, akár több tíz vagy több száz milliós megrendeléseket is lehetett adni olyan ügyekben vagy olyan jellegű munkák elvégzésére, amelyekre egyébként egy minisztériumi szakapparátus tökéletesen alkalmas lenne, de könnyebb esetleg a haveri vagy baráti köröknek ilyen juttatásokat biztosítani, és aztán ellenőrizetlenül az ilyen és ehhez hasonló összegek, mondjuk, a pártkasszák feltöltésére vagy illegális kampányfinanszírozásra is fordíthatók.

Tehát kicsit - sőt nem is kicsit - mosolyt csalt az arcomra a szocialista képviselőtársam előző felszólalása, mert amikor a szocialisták meg a Fidesz egymást támadják korrupciógyanúval meg haveri, baráti körben végrehajtott mutyikkal, akkor a bagoly mondja verébnek közmondás jut eszembe. Igaz, hogy különböző mértékben, különböző szinten és természetesen nem általánosítva, nem mindenkire kiterjedő módon, de azért azt megállapíthatjuk, hogy az elmúlt nem nyolc évben, hanem az elmúlt húsz vagy huszonegy esztendőben korrupció terén a kormányok az elsíbolt összegeket tekintve nem győzték egymást felül-, erkölcsileg pedig alulmúlni, illetőleg a különböző kormányokhoz köthető, különböző szintű politikusok. Tehát itt azért egy nagyon éles és nagyon tisztességtelen verseny rajzolódott ki az elmúlt húsz esztendőben.

Nagyon érdekes, hogy egyszerűsítésről beszélnek, és közben az ajánlatkérők számára olyan bejelentési, tájékoztatási vagy értesítési kötelezettséget írnak elő, amely jórészt indokolatlan. Éppen ezért lesz olyan módosító javaslatunk is, amely úgy fogalmaz, hogy a törvény hatálybalépésének időpontjában már nyilvántartásban lévő ajánlatkérőket nem kell még egyszer nyilvántartásba vételre kötelezni. Elképzelhető, hogy ez volt a jogalkotó szándéka eredetileg is, de nem árt egy pontosító mondatot majd beszúrni a normaszövegbe a hiányosság, illetőleg a félreértések elkerülése végett.

Nagy érdeklődéssel vártam a közbeszerzési eljárások előkészítő szakasza szabályainak megreformálását. Vártam, és gyakorlatilag e téren szinte semmit nem kaptam, a bírálóbizottságokkal kapcsolatban szinte semmi újat nem mond a törvény, holott aki a gyakorlatban foglalkozott közbeszerzésekkel, az nagyon jól tudja, hogy nem feltétlenül a szorosabb értelemben vett közbeszerzési eljárásban dőlnek el a lényeges kérdések, hanem leginkább az előkészítő szakaszban. Tehát amíg mindenki a közbeszerzési eljárás során elkövetett esetleges korrupciós cselekményekre koncentrál, addig a dolgok már sokkal korábban eldőlnek. Itt egészen pontosan arra gondolok, hogy a költségvetés tervezésénél kellene jobban észnél lenni mindenkinek, akár áru-, akár szolgáltatásmegrendelések, különösen építési beruházások vagy különböző koncessziók esetében, a túlárazás, túlköltségelés a korrupció melegágya, tehát ha itt ágazati szinten kimunkált keretek közé szorítanánk és maximálnánk a költségelhető kölcsönöket és a beépíthető tételeket, meghúznánk egy felső határt, akkor ezen túlmenően nem lehetne semmilyen tételt beépíteni. Megszüntetnénk azokat a forrásokat, mintegy elvágnánk ezeket az utánpótlásvonalakat a korrupció vonatkozásában, tehát be sem kerülhetnek már az eljárásba olyan tételek, amelyek később a korrupció kiindulópontjai - amíg ezt a kérdést nem rendezzük, addig alkothatunk mi rövid vagy hosszabb közbeszerzési törvényeket is, a világon semmit nem fogunk tudni elérni.

Ráadásul régóta rendezetlen témakör vagy régóta megoldatlan probléma a döntés-előkészítés és a döntéshozatal folyamatának egyértelmű, meredek különválasztása. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, egy kicsit talán durva a példa, amikor az állam- és jogelmélet tantárgy keretében a jogi egyetemen oktatják az államhatalmi ágak különválasztását, ahogy minden normálisan működő rendszerben alapvető elvárás a törvényhozói, a bírói és a végrehajtó hatalom különválasztása, úgy a közbeszerzési eljárások kapcsán is külön kell választani a döntéshozatal és a döntés-előkészítés folyamatát. Aprópénzre váltva elmondom, hogy mire gondolok.

Amikor közbeszerzési szabályzatot készítettem évekkel ezelőtt, akkor mindig különös figyelmet fordítottam arra, és általában közelharcot kellett vívnom a polgármesterekkel, alpolgármesterekkel és helyi képviselőkkel, de kivétel nélkül mindenki megértette ennek a lényegét, hogy a bírálóbizottságnak nem lehet tagja olyan személy, aki a döntéshozatalban később részt vesz. Nyilván az összes képviselő-testületi tag ebből ki volt zárva, érthető módon ez sokaknak nem tetszett, mert én azt tapasztaltam - tisztelet a kivételnek egyébként -, hogy amíg nincs olyan szakember, vagy az eljárásban nem vesz részt olyan személy, aki megérteti a politikusokkal, akár a helyi politikusokkal, hogy semmi keresnivalójuk a bírálóbizottság munkájában, addig ők leküzdhetetlen vágyat éreznek arra, hogy mindenképpen ott sertepertéljenek a bírálóbizottság háza tájékán, holott ezzel több kárt okoznak, mint hasznot.

Volt szerencsém olyan építési beruházással kapcsolatos beszerzéshez is, amikor az MVH egyik akkori illetékese, közbeszerzési referense hosszan arról panaszkodott nekem, hogy milyen áldatlan állapotokkal kell szembesülni akkor, amikor az eljárások több mint 90 százalékában ugyanazok hozzák meg a döntéseket is, mint akik a döntés-előkészítésben részt vesznek. Éppen ezért egyértelműen ki kell mondani, hogy a közbeszerzési eljárásban részt vevő személyek, szervezetek esetében nem vehetnek részt a döntéshozatalban azok a személyek vagy szervezetek, akik vagy amelyek már a döntés-előkészítés fázisában részt vettek. Hiszen ha egy képviselő-testület szintjére képezzük le a döntéshozatal és a döntés-előkészítés folyamatát, akkor azért mégiscsak nonszensz, hogy mondjuk, helyi képviselők, esetleg polgármesterrel, alpolgármesterrel a soraikban, előkészítenek bírálóbizottsági tagként döntéseket délután 2 órakor, és az este 6-kor kezdődő képviselő-testületi ülésen részben vagy egészben ugyanazok a személyek majd meg is fogják szavazni azt, amit ugyanők előkészítettek. Higgyek el, ez nem valamifajta rémtörténet vagy a képzelet szüleménye, hanem egy gyakori probléma, amelyet nemcsak az MVH, hanem egyéb közreműködő szervezetek vagy támogató hatóságok is folyamatosan szajkóztak a szakma, illetve a politikum irányába, csak ez mindeddig süket fülekre talált.

Ugyanígy jó lenne, ha nem az ajánlatkérőket terhelnék azzal, hogy nagy nehezen találják ki a bírálóbizottságra vonatkozó szabályokat, hanem segítséget, eligazodást adnánk nekik. Éppen ezért kérjük módosító indítvány formájában, hogy kapjon helyet a normaszövegben az, hogy a bírálóbizottságnak - amellett, hogy legalább három tagból kell állnia - minden esetben páratlan számú tagsága kell hogy legyen, és abban kapjon helyet legalább egy közbeszerzési, legalább egy pénzügyi és legalább egy, a közbeszerzés tárgya szerinti szakértelemmel rendelkező személy, pontosan annak érdekében, hogy a megfelelő szakértelem biztosítva legyen.

Ha már itt tartunk, akkor ki kell térni a központosított közbeszerzések rendszerére is. Itt is az önkormányzati önállóság sérelmét látom, amikor az ezer fő lélekszám alatti települések esetében a kormány elrendelheti a központosított közbeszerzési rendszerhez való kötelező csatlakozást. Erre a mi álláspontunk szerint csak akkor lenne lehetőség, ha ehhez az adott, ezer fő alatti település képviselő-testülete hozzájárul; az ő hozzájárulásuk hiányában ne kényszerítsük őket arra, hogy a központosított közbeszerzés rendszerén keresztül szerezzenek be árukat és szolgáltatásokat. Ráadásul itt is van egy konkrét, öt évvel ezelőtti tapasztalatom, amikor is informatikai eszközöket kellett beszerezni, jól emlékszem egyébként még a becsült érték nagyságára is, ez egy 20-21 millió forint körüli összeg volt, és a központosított közbeszerzési rendszeren keresztül gondoltuk volna beszerezni egészen addig, amíg az ügyintéző nem vette el a kedvemet egy életre ennek a rendszernek a használatától vagy alkalmazásától. Ugyanis amikor némileg feltártam neki, hogy milyen informatikai eszközöket szereznénk be, akkor közölte, hogy bár két évvel ezelőtt készült a költségvetés, és az eltelt időszakban meredeken estek az informatikai eszközök beszerzési árai, de valószínűleg ez nemhogy csökkenést, hanem óriási emelkedést idéz elő, tehát a 20-21 milliós eszközöket, mondjuk, 25-30 millió forintért szerezhettük volna be. Mi lefolytattunk egy saját közbeszerzési eljárást, amelynek az lett az eredménye, kérem tisztelettel, hogy 10 millió forintot, 10 millió magyar forintot takarítottunk meg ezen az informatikai eszközbeszerzésen, amely egyébként egy 15-20 milliós árrést mutatott a központosított közbeszerzés értékeihez képest. Innentől kezdve arról beszélni, hogy a központosított közbeszerzés rendszere nem veti fel a korrupció gyanúját, nem veti fel a kormány közeli cégeknek való megrendelés lehetőségének megteremtését, legalábbis vagy szűklátókörűség, vagy esetleg annak, aki ezt mondja a tények ellenére, egyéb érdeke fűződik ehhez.

A határidők számításával is, úgy látom, hadilábon állunk. Ha egyszer már a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló törvényben, nagyon helyesen, visszatértünk a naptári napokban történő határidő-számításhoz, akkor mi motiválta a törvényjavaslat elkészítőit abban, hogy egy óriási káoszt idézzenek elő, és hol munkanapokban, hol naptári napokban határozzák meg a határidőket? Egyértelmű javaslatunk, hogy térjünk vissza a naptári napokban való határidő-számításra, természetesen a határidő ésszerű meghatározásának keretein belül.

Szeretném azt is jelezni az önök irányába, hogy nem feltétlenül attól lesz jó egy vadonatúj törvény, ha olyan jogintézményeket, kifejezéseket is száműzünk az előző törvényhez képest, amelyek egyébként jól működtek. Erre egy konkrét példa a közbeszerzési terv esete: jól bejáratott, mindenki által megszokott és követhető határidő volt, hogy éves összesített közbeszerzési tervet április 15-éig kell készíteni. Ehhez képest önök úgy gondolták, hogy most ezt előrehozzák március 31-ére; jelzem, hogy pláne a kistelepülések esetében ezt indokolt április 15-ében megtartani a jövőben is.

(13.10)

Másrészt egy sokkal lényegesebb szempontrendszer: nagyon jól működött a "műszaki-szakmai alkalmasság", "pénzügyi-gazdasági alkalmasság" szakkifejezések használata, ehhez képest önök a két fogalomból csináltak, ha jól emlékszem, négyet, és gyakorlatilag ezzel sem egyszerűsítették, hanem épp ellenkezőleg, bonyolultabbá és ködösebbé tették a törvény szövegét.

Arra is felhívnám a figyelmüket, hogy a támogatásban megvalósuló közbeszerzések esetében a támogatási igény elutasítása vagy kisebb mértékben történő elfogadása már rögtön szerződéskötésre való alkalmatlanságot jelent. Ezt alapvetően gondoljuk végig, hiszen ez azt is jelenti, hogy ha akár ezer-kétezer forinttal vagy jelentéktelen, csekélyebb összeggel kevesebbet kap a támogatási igényt benyújtó ajánlatkérő, akkor rögtön alkalmatlanná válik a szerződés megkötésére, és ez esetleg az uniós forrás felhasználását akadályozza. Ezt is ésszerűbben és sokkal precízebben kellene megfogalmazni; természetesen a Jobbik egyik módosító javaslata e tárgyban is segítséget, illetőleg eligazodást fog jelenteni.

Úgy látom, hogy az igen-igen rövid, 20 perces időkeret végére értem, ezért most itt be is fejezném mondandóm első részét, a többi gondolatomat pedig vagy normál vagy kétperces hozzászólások keretében kívánom elmondani. Summa summarum, jelen állapotában ez a törvényjavaslat ezer sebből vérzik, így ebben a formában elfogadhatatlan. Vagy módosító javaslatokkal próbáljuk feljavítani, kijavítani a meglévő hibákat, vagy pedig akkor nullázzuk le a számlálókat, vonják ezt vissza, kezdjünk újra egy valós egyeztetést, és annak megfelelően nyújtsunk be egy olyan törvényjavaslatot, amely valóban megfelel azoknak az egyébként teljesen nemes céloknak és jogos elvárásoknak, amelyet államtitkár úr is az expozéjában megfogalmazott.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzésekkel kapcsolatban meggyőződésem szerint három nagy problémacsokorról kell beszélnünk: az egyik ilyen nagy probléma az átláthatatlanság és a korrupció, a második nagy problémacsokor a kis- és közepes vállalkozások tarthatatlan helyzete a közbeszerzésekben - idesorolnám a tévesen lánctartozásnak nevezett jelentséget, illetve a közbeszerzés bonyolultságának a kérdését is -, a harmadik nagy problémacsokor pedig az, hogy hiányoznak a közbeszerzésekből a zöldszempontok. Amikor az LMP értékelte az új közbeszerzési törvényt, akkor azt tartotta szem előtt, hogy ezekre a problémákra milyen mértékben kínál megoldást, az LMP számára tehát a vezérfonal: az átlátható, kisvállalkozás-barát és zöldközbeszerzések.

El kell ismernem, hogy van a törvényben néhány értékelhető pont; azt is el kell ismernem, hogy a problémadefiníció terén számos egyezőséget találhatunk. Egyetértünk abban, hogy átláthatóbbá, korrupcióbiztossá és egyszerűbbé kell tenni a közbeszerzéseket. Helyes irányba tett lépésnek tartjuk az egyszerűsítés felé mutató lépéseket, azt, hogy világosan tisztázzák az alapelveket; a közbeszerzési hatóság létrehozását szintén jó gondolatnak tartjuk, még ha nem is ebben a formában. Üdvözlendő, hogy a formai hibára hivatkozás lehetőségét korlátoznák, támogatandó, hogy a közszolgáltatók esetében a leányvállalatokon keresztüli visszaéléséket fel kívánják számolni, pozitív az is, hogy célként tűzték ki a lánctartozások korlátozását - sajnálatos, hogy nagyon messzire e tekintetben nem jutottak -, és üdvözlendő fejlemény végre, hogy elfogadták az LMP közel egyéves javaslatát, és kizárták a közbeszerzésekből az off-shore cégeket; kár, hogy tegnap éppen megnyitottak egy másik kiskaput előttük.

Kormánypárti képviselőtársaim már sok pozitívumot kiemeltek, viszont ennél talán beszédesebb az, amiről nem beszéltek. Átfogóan értékelve: a kép az új közbeszerzési törvényről sajnos lesújtó. A javaslat súlyosan hátráltatja a tisztességes verseny kialakulását a gazdasági szereplők között, növeli a korrupciótól gyanús, átláthatatlan eljárások lehetőségét, s nem szolgálja sem a kkv-szektor szereplőinek érdekét, sem pedig a fenntarthatósági szempontok, a zöldközbeszerzések érvényesülését.

Mielőtt elmerülnénk a részletekben, szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni arra az útra, amelyen a kormányzó többség ehhez a közbeszerzési törvényhez eljutott. 2010 májusában vitattuk meg a vagyongazdálkodási törvényt. Rögtön a kormány megalakulása előtt korlátozták az állampolgároknak azt a jogát, hogy közérdekre hivatkozva hozzáférhessenek többségi állami vagy önkormányzati tulajdonú cégek adataihoz, ugyanakkor ezzel párhuzamosan lehetővé tették a kormány számára azt, hogy ugyanerre a közérdekre hivatkozva pályáztatás nélkül értékesítsenek állami vagyont. Ugyanebben a törvényben banktitok alá helyeztek egy sor állami vállalatot is, 2010 júliusában ezt követően módosították a közbeszerzési törvényt; már ekkor emelték a közbeszerzési értékhatárt, amely alatt nem kötelező a közbeszerzési eljárást kiírni, és a súlyos milliárdokat érintő jogi szolgáltatásokat akkor kivonták a közbeszerzések hatálya alól.

2010 júliusában javasoltuk azt, hogy töröljük el a kiemelt beruházási törvényt, amelyhez az elmúlt évek, évtizedek számos, eléggé ismert mutyija és botránya kapcsolódik; gondoljunk csak a sukorói King's City-beruházásra. Mi javasoltuk, hogy töröljük el egyáltalán ennek a lehetőségét, hogy kiemelt beruházások legyenek; mindkét nagy párt az életben tartás mellett voksolt. Ugyanebbe a sorba illeszkedik - nem folytatnám - a nyugdíjeinstand, amely kapcsán átlátható egyéni számlákat ígértek, amelyek továbbra sincsenek sehol, és az államháztartási törvényt is több alkalommal módosították úgy, hogy ez nem szolgálja az átláthatóságot. Ez az az út tehát, amin eljutottunk idáig. Nem meglepő, hogy a törvényjavaslat újra az átláthatatlanság irányába halad tovább.

Kezdeném is rögtön, hogy mi is a problémánk az átláthatóságra vonatkozó részekkel. Annál is inkább fájlaljuk azt, hogy ezen a területen nem történt előrelépés, mert az LMP már 2008 novemberében közzétette antikorrupciós 12 pontját.

Mit mondtunk akkor? A legjelentősebb korrupciós kihívás ma Magyarországon az állami, önkormányzati, valamint az üzleti szféra találkozásánál keletkezik. Az intézményesült korrupció nemzetközi becslések szerint 20-25 százalékban drágíthatja meg a közbeszerzéseket, ami azt jelenti, hogy például 2006-ban 1700 milliárd forintból 280 milliárd forint tűnhetett el. Az akkor és ott javasolt 12 intézkedési pontunk azóta is aktuális és releváns.

Szeretném kiemelni két pontunkat, amely a törvényjavaslat kapcsán különösen releváns: a jogalkalmazó korrupcióellenes küzdelemre való felkészítését, valamint a közbeszerzési szabályok javítását. Annak érdekében, hogy a jogalkalmazók minél szélesebb köre legyen felkészült a korrupcióellenes küzdelemre, a korrupcióellenes képzéseket a bírói karon túl kiterjeszteni javasoljuk a rendőri és ügyészi szervezetekre és a közigazgatási karra. A korrupciós bűncselekmények felderítéséhez és megelőzéséhez elengedhetetlen, hogy az ellenőrzés, a nyomozati szervek tisztviselői pontosan ismerjék a jelenség társadalmi beágyazottságát, hatásait, a felderítésben felhalmozott nemzetközi tapasztalatokat.

A közbeszerzési szabályok javítása során javasoltuk egyszerűsíteni a közbeszerzési törvényt, ritkítani a kivételeket és a formai kizárási okokat, korlátozni a mérlegelési jogköröket, biztosítani a részt vevő vállalkozások tulajdoni szerkezetének átláthatóságát. A közbeszerzési eljárásokról egységes, rendszerezett, a szerződés tartalmát, összegét és a szerződő feleket is feltüntető nyilvános adatbázist javasolunk létrehozni; szükségesnek tartjuk a hiánypótlás intézményének teljes körű és érdemi biztosítását. A közbeszerzések tisztaságának is az átláthatóság a legfőbb záloga. Az eljárások fontosabb mozzanataira és dokumentumaira folyamatos és kötelező, egy központi adatbázissal összekapcsolt online-regisztrációt javasolunk előírni. Számos javaslatunk van még ezeken túl, ami a közbeszerzésekhez kapcsolódóan javítana az átláthatóságon, de ezt majd a részletes vitában, illetve egyéb hozzászólásokban bemutatnánk.

Lássuk akkor, hogy most az első problémacsokor, tehát az átláthatóság kapcsán hogyan is fest a törvényjavaslat, és újra hangsúlyoznám, hogy néhány érdemi előrelépés történt, megfontolták néhány korábbi javaslatunkat, ugyanakkor nagyon súlyos visszalépések is történtek.

Kiemelném, hogy tágítanák a kivételek körét. A javaslat indokolatlanul és feleslegesen kitágítja a korábbiakhoz képest a kivételi körbe tartozó beszerzéseket, ezzel megágyazva a baráti cégek gazdasági térnyerésének. Kivételi körbe kerül az ingatlan megvétele, ezzel szabad utat engedvén az ingatlanokkal kapcsolatos visszaéléseknek, az ismerősök ingatlanai piaci ár feletti megvásárlásának vagy bérbevételének.

(13.20)

Ugyanígy indokolatlannak tartjuk a nemzetközi beruházások kivételét a közbeszerzések hatálya alól. Gondoljunk csak például a gázvezeték-építésekre, ahol súlyos milliárdok folyhatnak el nyilvános ellenőrzés nélkül.

Másodsorban, emelnék az összeghatárt, közel megdupláznák. Az áru- és szolgáltatásbeszerzés esetén 25 millió forintot elérő beszerzéseket, építési beruházás esetén a 150 millió forintot meg nem haladó beszerzéseket gyakorlatilag az átláthatatlan, korrupciógyanús szférába tereli a szabályozási javaslat azzal, hogy a tenderre legfeljebb három ajánlattevőt kell közvetlenül meghívni, és a Közbeszerzések Tanácsát még csak tájékoztatni sem kell az eljárásról. Az ismertetett egybeszámítási szabályok okán amúgy sem lesz túlterhelve a Közbeszerzések Tanácsának hirdetmény-ellenőrzési osztálya, és a Közbeszerzési Értesítő is karcsúbb számokkal jön majd ki napról napra.

A következő probléma, hogy az egyedi eljárásrend kialakításának lehetőségét vezetnék be. A nemzeti értékhatárt elérő beszerzésekre a törvényjavaslat bevezeti az ajánlatkérő által kialakítható egyedi eljárásrend lehetőségét és fogalmát. Ennek nem az a legnagyobb baja, hogy a közbeszerzési szabályokat elkerülni, megkerülni igyekvő ajánlatkérők állapítják meg a saját szájuk íze szerint a szabályokat, hanem sokkal nagyobb problémát jelent az, hogy ezzel megszűnik az alacsonyabb értékű eljárások esetén az egységes, jogszabály által kialakított, mindenki számára ismert, komoly tapasztalatra épített szabályrendszer, rontva ezáltal a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot.

Az eddigi egységes szabályozás helyett az egyedi eljárásrendek egymásnak akár ellentmondó, többé-kevésbé részletesen szabályozott rendszere jön létre, amelyet az ajánlattevőknek újra és újra tanulmányozni kell, ki kell ismerni, és amelyek kusza rendszerében eligazodni és megfelelő időben ajánlatot tenni csak azon kevés beavatottaknak lesz lehetősége, akik a pályázat kiírójával kellően szoros kapcsolatot ápolnak.

Egységes jogalkalmazás kiforrásáról már ne is álmodjunk, persze kérdéses is, hogy joga és lehetősége nyílik-e a bíróság előtt bárkinek megtámadni az egyedi eljárásrend szerinti eljárást, főleg, ha az a jogorvoslatra lehetőséget sem teremt. Hogy a bíróságok pedig miként fognak gyorsan eljárni egy olyan ügyben, ahol az alkalmazandó szabályrendszer peres felenként változik, az az átlagember számára elképzelhetetlen. De lehet, hogy a törvényjavaslat írói tudják már azt, amit mi nem, hogy a közigazgatási bíráskodás alapkövetelménye az új alkotmánnyal együtt lekerült az asztalról?

A második nagy problémacsokor a bonyolultsághoz, és ehhez kapcsolódóan a kis- és közepes vállalkozások helyzetéhez kapcsolódik. Kezdeném azzal, hogy a külön jogszabályok létrehozásával, a vonatkozó jog feldarabolásával rontják a közbeszerzés átláthatóságát. Érteni vélem, hogy az új törvénnyel az egyik cél az volt, hogy az egyszerűbb legyen, ugyanakkor lehet, hogy a közbeszerzési törvény maga egyszerűbb lett, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a közbeszerzési eljárás jogi rendszere viszont bonyolultabb lesz.

A törvény számtalan helyen arra utal, hogy egy-egy témakört más jogszabály vagy rendelet fog szabályozni. Eddig csak egy gyakran változó, vaskos törvénnyel volt dolgunk, ezentúl a Kbt. mellett több, egyéb jogszabályra is figyelni kell. Ettől tehát nem lett egyszerűbb a rendszer, sőt inkább bonyolódott. Ha pedig majd a vonatkozó jogszabályok terjedelmét látni fogjuk, egyáltalán nem biztos, hogy azok összességében rövidebbek lesznek, mint a mai közbeszerzési törvény. Az is lehet, hogy az új közbeszerzési törvény tényleg kevesebbet fog változni, mint a mai, hiszen sok esetben elegendő lesz a hivatkozott jogszabályok módosítása.

A törvénytervezet megvan, tárgyalható, de a hivatkozott sok jogszabály még nem létezik, ezért kérdéses, hogy az új Kbt. hatályba helyezésééig ezek egyáltalán el lesznek-e fogadva. Ha nem, akkor várhatóan rengeteg joghézaggal fog elindulni az új közbeszerzési törvény.

Külön jogszabály lesz hivatott rendezni a műszaki leírásra, az ajánlatok bontásánál jelen lévő személyek körére, az alkalmassági feltételekre, az elektronikus árlejtésre, a dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó szabályokat. Ezzel igazán átláthatatlanná és kezelhetetlenné teszi a közbeszerzési szabályokat a jogalkotó.

Szintén ehhez a problémacsokorhoz tartozik az, hogy bár a szándék megvan, mégsem sikerült a kis- és középvállalkozói szektor szerepvállalását jelentősen könnyíteni. A kormány ígéretei ellenére a javaslat nem ad könnyebbséget a kkv-szektor szereplői számára. Ellenkezőleg: sok esetben megnehezíti a helyzetüket számos javaslattal. Így az egyedül alkalmassági feltétel, aminek az ajánlattevőknek, még közös ajánlattétel esetén is, külön-külön kell majd megfelelni, az a gazdasági-pénzügyi helyzetre vonatkozó alkalmassági követelmény.

Tudjuk, hogy a kkv-szektor szereplőinek legnagyobb problémája az alultőkésítettség, pontosan ezek a számszaki mutatók azok, amelyeket ez az alkalmassági követelmény mér. Az egyedi eljárásrendek alkalmazása szintén az kkv-szektor hátát sújtja, mivel ők azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a szűkös anyagi körülményeik között még egy közbeszerzési tanácsadót vagy jogászt megbízzanak az adott, kiforratlan, ismeretlen eljárásrend értelmezésével.

Ezen túl beszéltek képviselőtársaim a lánctartozások felszámolásáról. Üdvözlendő lépéseket terveznek, ugyanakkor ez vajmi kevés ahhoz, hogy ez a probléma valójában felszámolásra kerüljön. Kidolgoztunk több részletes módosító javaslatot. Ezeket majd, remélem, módomban lesz részletesen is ismertetni. A lényeg az, hogy a problémát a gyökerénél kell felszámolni, azaz meg kell szüntetni az ajánlatkérő érdekeltségét abban, hogy áron alul jusson hozzá a közbeszerzésen keresztül a beruházásokhoz. Hogyha az ajánlatkérő érdekeltségét kiszűrtük ebben, akkor tudjuk elérni azt, hogy a fővállalkozó megfelelő piaci árú ajánlatot tegyen, és ezen keresztül pedig ne kényszerítse rá az alvállalkozókat, a kis- és közepes vállalkozókat arra, hogy áron alul teljesítsenek, vagy adott esetben bizonyos szolgáltatásokért cserébe le is mondjanak a bevételük egy részéről.

A harmadik nagy problémacsokor pedig a zöld- és esélyegyenlőségi szempontok hiánya a közbeszerzésben. Az LMP különösen fájlalja, hogy a módosítás említést sem tesz a zöldberuházások, a megújuló energiaforrások felhasználásának preferálásáról, ahogy az alkalmassági feltételek között a zöldmunkahelyekre, a zöldajánlattevőkre vonatkozó javaslatot sem tesz. A zöldközbeszerzés az lenne, amikor az ajánlatkérő a beszerzési folyamat minden szakaszában figyelembe veszi a környezetvédelem szempontjait, és az életciklusuk során a környezetre a lehető legkisebb hatást gyakorló megoldások keresésével és előnyben részesítésével ösztönzi a környezetbarát technológiák elterjedését és a környezetbarát termékek előállítását.

Az állam és az önkormányzatok a beszerzési piacon ma a legnagyobb fogyasztók Európában. A közszféra beszerzései az EU-ban hozzávetőleg 2 milliárd eurót tesznek ki évente, ami nagyjából az EU GDP-jének 17 százaléka. Egyértelmű tehát, hogy az állam és az önkormányzatok bármilyen magatartást is tanúsítsanak a beszerzéseik vonatkozásában, az komoly hatást gyakorol a piacra.

Amennyiben a lefolytatott közbeszerzési eljárások során környezetbarát termékek és szolgáltatások megrendelésére kerül sor, az ajánlatkérők a zöldbeszerzéseikkel egyrészt példát mutathatnak a fogyasztóknak, másrészt érdemben befolyásolhatják a piacot, az ipar ösztönzést kaphat az ajánlatkérők igényének megfelelő zöldtechnológiák kialakítására, környezetbarát termékek fejlesztésére.

Emblematikus, hogy a mai napig a közbeszerzési tanács honlapján a zöldközbeszerzés cím egy zöldközbeszerzés című honlapra irányul, pontosabban irányult, mert azon a honlapon az utolsó bejegyzés: 2010. április 27-én született. A zöldközbeszerzés honlap a kormány által azóta megszüntetett önálló környezetvédelmi tárca, a KvVM alatt üzemelt, pótlására azóta sem került sor.

A kormány által csak szavakban hangsúlyozott zöldgazdaság-fejlesztés kiemelt eleme kellene hogy legyen egy valóban zöldközbeszerzési törvény; továbbá, hogy például az atomenergiával kapcsolatos álláspontja tekintetében az atomenergia használata kapcsán és az új paksi blokkok további erőltetésével is szembemegy a kormány a világgal, és főleg az európai trendekkel úgy, ahogy a zöldközbeszerzés teljes ignorálásával is.

Magyarországon a zöldszempontú közbeszerzéseket alig 1 százalékban alkalmazzák, míg az EU-átlag 40 százalék felett van. Az Európai Bizottságnak eddig 12 hírlevele jelent meg a témában; 2008-tól kezdve eddig 18, 2011-től további 5 termék- és szolgáltatáscsoportra dolgozott egységes zöld-követelményrendszert és alakított ki ökocímkét. Annak használatát természetesen nem tette kötelezővé, csak ajánlja. Sajnos mi tudjuk, hogy Orbán Viktor kormánya az egyoldalú erő alkalmazása és az izomból lenyomás kormánya, ismeretlenek számára az olyan fogalmak, mint a tárgyalás, a megegyezés, az ajánlás és a javaslat.

Végül egy fájó pont, ami szintén ebbe a körbe tartozik: ez a fogyatékkal élők jogainak a csorbítása. A javaslatból kimaradt az a már korábban beépített vívmány, miszerint a közbeszerzési műszaki leírást valamennyi felhasználó, ezen belül, amennyiben a közbeszerzés tárgyára nézve értelmezhető, a fogyatékos emberek számára a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés szempontjának figyelembevételével kell meghatározni.

(13.30)

Számtalan egyéb problémát említhetnék még meg, amiket az ígéretek ellenére a javaslat nem old meg. Látszatmegoldást ad a vállalkozói körbetartozások problematikájára is többek között, mint ahogy említettem. Ez a törvény nem szolgálja a közpénzek gazdaságos felhasználását, a tisztességes verseny szabályainak érvényesülését, hanem csak a mutyizást és a haveri körök további támogatását. A fenntartható fejlődés, a környezetvédelmi célok még említésre sem kerülnek benne, a fogyatékos emberek jogaira való utalást pedig egyenesen kiírták belőle.

Amennyiben a Ház ebben a formájában elfogadja ezt a javaslatot, akkor sajnálatosan megnő a korrupció tere, viszont a kis- és középvállalkozások helyzete a hangzatos ígéretek ellenére romlik, mint ahogy romlik az esélyegyenlőség is, a zöldközbeszerzéseknek pedig se híre, se hamva. Remélem, hogy elfogadják módosító javaslatainkat, és radikálisan új alapokra helyezik majd a közbeszerzési törvényt, mert ebben a formában ez támogathatatlan.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végéhez értünk.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként megadom a szót Balázs József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

BALÁZS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy nagyon fontos törvény tárgyalásánál vagyunk most jelen, hiszen a közbeszerzési törvény, a közbeszerzés szabályozása a közpénzek elköltésének felelősségéről, hatékony és felelős felhasználásáról szól. Az előttem szólók többször hivatkoztak a közbeszerzés történetiségére. Ha itt csak a rendszerváltozás utáni időszakra gondolunk, akkor is több dátumot kell felidéznünk. 1990-ben volt az első közbeszerzési törvény, '99-ben volt jelentős módosítása, majd 2005-ben, 2009-ben és 2011-ben. Úgy gondolom, ez világosan mutatja azt, hogy az adott kormányzatok milyen módon foglalkoztak, próbáltak foglalkozni a közbeszerzéssel, a közpénzek hatékony elköltésével.

Azt hiszem, a mai törvény tárgyalását alapvetően a gazdaságból érkező elvárások, a gazdasági szereplőktől, a közbeszerzésekben közreműködő szervezetektől érkező impulzusok adják meg, hiszen az elmúlt évek közbeszerzésében nagyon sok probléma halmozódott fel. Gondoljunk csak arra, hogy ha valaki közbeszerzésen indul, akkor milyen nehézkesek, milyen lassúak az eljárások. Azt gondolom, ez a törvény világosan és egyértelműen választ ad arra, hogy egyszerűbb szabályokkal, az igazolási terhek csökkentésével jelentősen csökkenti az ajánlattevők kötelezettségeit. Világosan és egyértelműen fogalmaz a törvény, hogy az ajánlati kötöttség új szabályai után gyors elbírálásra ösztönzik az ajánlatkérőt. Azt gondolom, ez egy helyes irány. Szintén fontos, hogy egyfokú bírósági jogorvoslat lép a jelenlegi kétszintű helyébe, hiszen a bírósági döntés után az ítélőtáblához történő fellebbezés megszűnik, és csak a Legfelsőbb Bíróságnak marad meg a jogorvoslati szerepe.

Fontos, azt gondolom, az a módosítás is, hogy a szerződés későbbi módosításának új szabályai az uniós gyakorlatnak megfelelőek. Az eddigi közbeszerzési törvényben az eddigi, úgynevezett "előre nem látható" kitétel eléggé tágan volt értelmezhető, és ennek megfogalmazása most sokkal pontosabbá és adekvátabbá válik. Szintén fontosnak tartom az alvállalkozó újradefiniálását, hiszen így a korábbi 10 százalékos értékhatár most 25 százalékra növekedne, ha 25 százalékos mértékben vesz részt, akkor nem alvállalkozónak, hanem közös ajánlattevőnek minősül.

Fontosnak tartom, és a törvény szellemiségének egyik fő vonulata a korrupció visszaszorítása. Azt hiszem, hogy a közszolgáltatók esetében a közbeszerzések megkerülése az elmúlt években nagyon sokszor gyakorlattá vált. Itt világosan ír a törvény arról, hogy a különböző közszolgáltatók esetében a leányvállalatok tekintetében megszünteti, bezárja a kiskapukat. Fontos az is, hogy az adott közbeszerzésben az ajánlatok bontása előtt a fedezet összegét ismertetni kell. Így világossá válik az ajánlattevők számára, mennyi fedezet áll rendelkezésre. Nagyon fontos az is, hogy eddig a gyakorlatban nagyon sokszor jó és színvonalas ajánlatok szorultak ki a közbeszerzési versenyből, mert formai okból érvénytelenítették az ajánlatkérők. Tudok olyan példát, hogy egyszerűen egy bélyegző lemaradása esetén kizártak egy ajánlattevőt a közbeszerzési versenyben, pedig az övé volt a legjobb, a legteljesebb ajánlat, mindössze egyetlenegy bélyegző hiánya miatt.

Szintén helyes, azt gondolom, a jelenlegi magyar és európai uniós szabályozásban az az irány, hogy az off-shore hátterű gazdasági társaságok pályázaton való indulását igyekszik úgy körbevenni a törvény, hogy ezek az átláthatatlan tulajdonú cégek kikerüljenek az ajánlattevői körből. Hasonlóan erénye a törvénynek a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások részleteinek segítése, különösen azon tételében, amikor lehetőséget biztosít a törvényjavaslat, hogy a fővállalkozótól származó kifizetések esetében az alvállalkozók közvetlen kifizetése biztosítva legyen, amennyiben a nyertes ajánlattevőtől legalább 500 ezer forintot meghaladó összegű díjazásra jogosultak. Egyben ezt az összeget, az alvállalkozói teljesítés összegét kivonja a felszámolási vagyon köréből, így egyfajta biztosítékot kap az alvállalkozó arra, hogy az elvégzett munkájának díjazásához hozzájusson.

Szintén a magyar kis- és középvállalkozói kört segíti, hogy részajánlattétel kötelező biztosítását segíti elő, hiszen sok kis- és középvállalkozó lehet, hogy egy teljes munkára nem, viszont a munka egy részére tud érvényes ajánlatot tenni. Ugyancsak védi az alvállalkozói teljesítéseket a törvény azzal, hogy a nyertes ajánlattevő nem vonhatja el a közvetlen kifizetéseket sem engedményezés, sem pedig más jogi formában. A törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy európai uniós értékhatár fölötti közbeszerzésnél előleget biztosítson a kis- és középvállalkozóknak.

Fontos az is, hogy az adminisztrációs terhek jelentősen csökkennek, jelentősen mérséklődnek, jóval kevesebb igazolást kell benyújtani. Az alvállalkozókra vonatkozóan nem kell külön igazolni a kizáró okok fenn nem állását, és nem kell feladni a szerződés teljesítéséről szóló tájékoztatót. Sokszor ezek apró terhek csökkentését jelentik, de mégis jelentősnek tartom.

Több új elemmel is bővül a közbeszerzési törvény. A közfoglalkoztatás, a foglalkoztatási helyzet segítése érdekében részszempontként figyelembe kell venni az ajánlatkérőknek, az ajánlattevőknek a munkanélküliek vagy tartósan munkanélküliek foglalkozatásával kapcsolatos vállalásait. Azt hiszem, hogy ez a mai gazdasági helyzetben egy rendkívül helyes és üdvözlendő irány. Vitatkoznék ellenzéki képviselőtársammal az ezer fő alatti települések kötelező csatlakozását illetően a központosított közbeszerzésekhez.

(13.40)

Én azt hiszem, hogy amikor a törvényalkotó ezt belevette a közbeszerzési törvénybe, aki találkozott már ezer fő lakos alatti települések vezetőivel, az tudja, hogy nekik a legbonyolultabb ez a feladat. Ezt én segítségként tudnám megfogalmazni, nem pedig egyfajta hatáskörelvonásként, hiszen ők - ha szabad így fogalmaznom - a legtájékozatlanabbak talán, és ezt elsősorban segítségként tudom értelmezni.

Összességében, a törvény azokra az elvárásokra, azokra a követelményekre, amelyeket a mai kor elvár, szerintem helyes és jó válaszokat ad, hiszen gyorsabbá válnak az eljárások, rugalmasabbakká, egyszerűbbekké, világosabbá. Elősegíti, támogatja a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások részvételét a közbeszerzésekben, csökkenti az adminisztrációs terheket, és több új elem - ilyen a közfoglalkoztatás - segítségével pedig új eszközrendszerrel próbálja, igyekszik elősegíteni a foglalkoztatás javítását. Azt gondolom, hogy összességében egy korszerű, a kor követelményeinek megfelelő törvény fog létrejönni.

Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Kupcsok Lajos képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az elhangzott ellenzéki észrevételek közül néhányra szeretnék reagálni, nem biztos, hogy ebben a kétpercesben mindre.

Alapvetően a célok oldaláról kritika érte az átlátható szabályozást, a gyorsítást, az eljárások rugalmasabb, egyszerűbb és világosabb szabályozását, a korrupció visszaszorítását, a kkv-k segítését, környezetvédelmi szempontokat és az adminisztratív terhek csökkentését. Nézzük meg nagyon röviden, hogy milyen eszközök mondanak ellent ezeknek az ellenzéki észrevételeknek.

Az átlátható szabályozás kérdése: az alapelvek nagyobb szerepe a jogalkalmazásban, az új törvényi szerkezet, a jogorvoslat kiszámíthatósága, a döntőbizottság elvi döntése mind olyan eszközök, amelyek az átlátható szabályozás célját szolgálják.

Vizsgáljuk meg a gyorsítást mint célt, hogy a gyorsításnak milyen eszközei vannak ebben a törvényjavaslatban. A szabályozás egyszerűsítése, az igazolási terhek csökkentése, az ajánlati kötöttség új szabályai gyors elbírálásra ösztönzik az ajánlatkérőt, a szerződés gyorsabban megköthető, mert a moratóriumi időszak csak az irányelv szerinti kötelező esetekre korlátozódik, de idesorolnám még az egyfokú bírósági jogorvoslatot is.

Aztán essen szó az eljárások rugalmasabb, egyszerűbb és világosabb szabályozásáról is, milyen eszközei vannak ennek a törvényjavaslatban: ilyen az eredményhirdetés megszüntetése, ilyenek a rugalmasabb szerződési szabályok, de idesorolom az erőforrást nyújtó szervezet kategóriájának felszámolását, az alvállalkozó újradefiniálását polgári jogi alapon, a 10 százalékos kategória megszüntetését, a tárgyalásos eljárás, keretmegállapodásos eljárás, versenypárbeszéd világosabb szabályozását, a nemzeti eljárásrendben az ajánlatkérő önálló, csak néhány garanciális rendelkezés által kötött eljárását és a szerződésmódosítás új szabályait.

A többire majd a következő kétpercesben reagálnék. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Schiffer András képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szerintem mindenekelőtt érdemes onnan közelíteni a közbeszerzési szabályozáshoz, hogy az államnak egyáltalán milyen funkciói vannak a gazdaságpolitika irányításában. Én azt gondolom, az egyik legfontosabb funkciója vagy legalábbis egy nagyon fontos funkciója az államnak, hogy egyáltalán milyen környezetet alakít ki a köztulajdonban álló cégeken belül, és akár közvetlen eszközökkel - és tipikusan ilyen a közbeszerzés -, akár közvetett eszközökkel hathat arra, hogy a gazdaság más szereplői hogyan viselkednek.

Akkor, amikor az államnak erről az általános felelősségvállalásáról beszélünk, az egyik fő funkció az lehet, hogy az állam a saját tulajdonában, illetve köztulajdonban álló cégeken keresztül milyen etikai normákat kíván érvényesíteni a gazdasági életben. Szándékosan nem rögtön a korrupcióról beszélek, mert azt gondolom, hogy önmagában a gazdasági, etikai normák meggyökereztetése, érvényesítése tágabb kategória, mint önmagában a korrupció megelőzése, hiszen nagyon sokszor úgy lehetünk tanúi üzleti etikába ütköző cselekedeteknek, hogy adott esetben egyetlen büntető törvénykönyvi tényállás sem valósul meg.

Éppen ezért lenne fontos egy új közbeszerzési törvény előkészítésénél, hogy maga a közbeszerzési törvény írja azt elő, hogy az a cég, amelyik üzleti kapcsolatra kíván lépni egy közbeszerzési eljárás keretében az állammal, önkormányzattal, az rendelkezzen egy üzleti etikai kódexszel, és ennek részletesebb ismérveit egy alacsonyabb szintű jogszabályban meg lehet határozni. Másik: ennek az előírásnak, tehát hogy megköveteljük az állammal, önkormányzattal üzleti kapcsolatba keveredő cégektől egy üzleti etikai kódexnek a meglétét, szankciót fűzünk ahhoz, hogyha ezt az üzleti etikai kódexet ez a cég megszegi. Éppen ezért én nagy tisztelettel azt javasolnám, illetve az LMP erre nyújtott is már be módosító javaslatot, hogy kerüljön meghatározott időre kizárásra az a vállalkozás a közbeszerzési eljárásokból, amelyik a saját üzleti etikai kódexét megsérti.

Ha közvetlenül a korrupcióellenes fellépésre gondolunk, akkor viszont érdemes rögtön azt megnézni, hogy maga a törvény milyen lehetőséget nyújt - történetesen ott, ahol hallgat, ahol kivesz a közbeszerzési törvény hatálya alól különböző tevékenységeket - a korrupcióra. Talán szerencsés volna a dolgot a gyökerénél megragadni, és eleve kizárni azt, hogy bizonyos alapvető funkciókat, például minisztériumok, hogy úgy mondjam, "outsource-oljanak", kiszervezzenek.

Akkor, amikor azt gondolom, joggal fölháborodtunk azon, hogy önök a szocialistákkal nagy egyetértésben tavaly ősszel a jogi szolgáltatásokat kivették a ma még hatályos közbeszerzési törvény alól, akkor azt is elmondtuk, hogy önmagában abszurditásnak tartjuk, hogy akkor, amikor nagy állami cégek, minisztériumok fönntartanak közpénzből egy jogi apparátust, ilyen alapvető tevékenységeket önök a piacról rendelnek meg. De ha már ezt teszi az állam vagy egy önkormányzat - bár ez, azt gondolom, hogy éppen az állam esetében indokolatlan és kritikus, hiszen egy kis önkormányzat akár kénytelen is megrendelni jogi szolgáltatást a piacról -, akkor egyszerűen nincsen erkölcsileg, politikailag elfogadható ok arra, hogy a jogi szolgáltatásokat kivegyék a közbeszerzési törvény hatálya alól, és egy átláthatatlan szürkezónába tereljék a jogi szolgáltatásokat. Főként furcsa ez az önök részéről, hiszen a választási kampányban okkal korholták önök is, mi is az elmúlt évek kormányzatát, Fővárosi Önkormányzatát azért, hogy különböző jogi szolgáltatásokon keresztül próbáltak kitalicskázni közpénzeket.

Éppen ezért én azt ajánlom, hogy egyrészt világosan ki kéne zárni a központi hatóságok, önkormányzati hivatalok alaptevékenységét abból a körből, amit piacról az adott költségvetési szervnek meg lehet rendelnie. Jogi szolgáltatást fő szabályként ne lehessen a piacról megrendelni, de ha mégis ezt teszi például egy minisztérium vagy a Nemzeti Vagyonkezelő, semmiféle elfogadható indok nem szól amellett, hogy a jogi szolgáltatások mentesüljenek a nyilvánosság ellenőrzése és a közbeszerzés követelményrendszere alól.

Ha logikailag továbbfolytatom a sort, hogy milyen tennivalók vannak az antikorrupciós küzdelemben, akkor a következő fázis az, hogy akkor, amikor egyáltalán a kiíró megfontolja, hogy egy közbeszerzési pályázatot kiír, akkor előre föl kéne mérni, hogy önmagában a kiírásra kerülő közbeszerzési pályázat milyen korrupciós kockázatokat rejt, hiszen teljesen álszent azt gondolni, hogy létezhet olyan közbeszerzési pályázat, illetve olyan közbeszerzési megállapodás, ahonnan teljesen ki tudjuk szűrni a korrupciós kockázatokat.

Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a közbeszerzési törvény írja azt elő, hogy minden közbeszerzési tervnél még a kiírás előtt készüljön egy korrupciós hatástanulmány, egy kockázatfelmérés, tehát legyen tisztában a kiíró azzal, hogy hol vannak azok a pontok, ahol fokozottan figyelni kell a nemkívánatos befolyásra, a korrupciós nyomásra.

(13.50)

Ezenkívül pedig olyan momentumokat szeretnék még a figyelmükbe ajánlani, amik az elmúlt évek tapasztalatai alapján különös korrupciós kockázatokat rejtettek a közbeszerzési eljárások során. Először is mindenképpen le kellene szűkíteni, illetve leginkább meg kellene szüntetni azt a kört, amikor a pályázati kiírónál az egyes közbeszerzési eljárásokban az egyszemélyes döntéshozói pozíció változatlan. Mi arra tennénk javaslatot, hogy ez az egyszemélyes döntéshozói pozíció változzon időszakonként. Ezzel sem tudjuk... - hiszen nincs egyikünknél sem a bölcsek köve, nincs olyan megoldás, amivel a korrupciós kockázatot nullára tudjuk redukálni, de például az, hogyha egy adott kiírónál az egyszemélyes döntéshozó személye garantáltan változik időszakonként, ezzel megint egy olyan lépést tettünk, amivel nagymértékben tudjuk csökkenteni a korrupciós nyomást, hiszen ott, ahol mindig ugyanaz a személy az, akinél a jelentős döntések lecsapódnak, ez felhívás keringőre. Minél több embert "kell" valakinek megkörnyékeznie, annál inkább csökkentjük a korrupció esélyét.

Szintén fontos lenne, és azt gondolom, sokak, sok választó akaratával is találkozna, ha rögzítenénk a közbeszerzési törvényben, hogy az, aki felelős a közbeszerzési eljárások jogszerű lefolytatásáért, a szabálytalan eljárásokért viseljen személyében is felelősséget. Szintén nagyon sok anomália volt például a Fővárosi Önkormányzatnál, de hát lehet mondani más kiírókat is az elmúlt évekből, hogy kiderül egy közbeszerzési eljárásról, hogy szabálytalan, megsemmisíti a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy éppen a bíróság az adott eljárást vagy éppen a szerződést, többmilliárdos kára keletkezik a köznek, és azok, akik vagy hanyagságból vagy ki tudja, milyen indokból előidézői voltak egy ilyen jogtalan helyzetnek, mossák kezeiket. Hiszen személyükben semmiféle felelősséget nem vállalnak, a politikai felelősségre vonás is vagy bekövetkezik, vagy nem. Éppen ezért megfontolásra javasoljuk azt, hogy azok, akik egyébként személyükben megragadhatóan felelősséget viselnek egy-egy közbeszerzési eljárás lefolytatásáért, viseljenek vagyoni felelősséget is azért, hogyha adott esetben a közt súlyos kár éri egy szabálytalanul lebonyolított közbeszerzési eljárás miatt.

Szintén az elmúlt évek tapasztalata alapján javasoljuk azt, hogy ne lehessen minden további indokolás és következmények nélkül sikertelennek nyilvánítani egy közbeszerzési eljárást csak azért, mert az ajánlatkérő felettes szerve visszavonja a pénzügyi támogatást. Az elmúlt években ugyancsak nagyon sok olyan korrupciógyanús ügy volt, ahol azzal trükköztek az illetők, hogy akkor, amikor valakit helyzetbe akartak hozni, összebeszéltek a felettes szervvel, az minden további nélkül egyszer csak indokolás nélkül megvonta a pénzügyi támogatást, a kiíró mosta kezét, nem áll rendelkezésre a pénzügyi támogatás, kénytelen sikertelennek ítélni a közbeszerzési eljárást, majd hónapok múlva - lássunk csodát - a pénzügyi fedezet a felettes szerv részéről rendelkezésre állt, és akkor "megfelelő keretek között" már le lehetett bonyolítani a közbeszerzési pályázatot. Azt gondolom, ez megint csak egy kiskapu, amit jó volna a törvényhozónak bezárnia.

Végezetül szeretném megerősíteni azt, amit Scheiring képviselőtársam is elmondott, hogy az átláthatóság bővítése továbbra sem elégséges ebben a törvénytervezetben sem. Egyrészt mi javasolnánk azt, hogy már a benyújtási határidő elteltét követően legyen mindenki számára kereshető, hozzáférhető, összehasonlítható minden pályázati anyag. Nyilván itt a know-how-ra kell egy speciális rendelkezés, de minden, ami a know-how területén kívül eső üzleti információ, azzal kalkulálnia kell a pályázó vállalkozónak, hogy miután közpénzre áhítozik, a közzel akar kapcsolatba lépni, ez bizony közérdekű adat. Megint csak, ha az átláthatóságot már az elbírálás előtt biztosítjuk, ezzel a korrupciós kockázatokat radikálisan csökkentettük. Már az elbírálás előtt adjunk lehetőséget arra, hogy a nyilvánosság megalapozott információk alapján tudja összehasonlítani a versengő ajánlatokat.

Az LMP képviselőcsoportja már januárban beterjesztett egy törvényjavaslatot - egyébként az adatvédelmi biztos jelzése alapján - arra, hogy az alvállalkozói háló átláthatóságát biztosítsuk - ezt a törvényjavaslatot egyébként a plenáris ülés tárgysorozatba is vette, úgyhogy azt gondolom, talán nem egészen ellentétes a kormányoldal szándékával -, hogy ne legyen olyan alvállalkozói kapcsolat, amit homályban lehet hagyni, adott esetben off-shore cégeknek ki lehet szervezni. Éppen ezért azt mondjuk, hogy meghatározott értékhatár, 10 százalékos értékhatár felett legyen közzétételi kötelezettség az alvállalkozók kilétét illetően. Ilyen értékhatár alatt ugyan közzétételi kötelezettség előírása életszerűtlen, de ezek az információk, tehát a 10 százalék alatti alvállalkozói információk is minősüljenek közérdekből nyilvános adatnak. Tehát ezeket is kérésre nyilvánosságra kelljen bocsátani akár a sajtó, akár más érdeklődő állampolgárok, állampolgári közösségek számára. És nyilván, megerősítve azt, amit Scheiring képviselőtársam elmondott, ezek az átláthatósági regulák, tehát az, hogy már az elbírálás előtt legyenek összehasonlíthatók a pályázati ajánlatok, illetve az alvállalkozói háló legyen áttetsző, ez akkor hatékony, hogyha létezik ez az online adatbázis, ami kereshetővé, összehasonlíthatóvá teszi a különböző közbeszerzéseket.

Szeretném itt megjegyezni, hogy egyébként javasoltuk azt a számvevőszéki törvény vitájában - ez sajnos nem vezetett sikerre -, hogy a Számvevőszék lásson el valamiféle centrumszerepet az antikorrupciós politikában. Azt gondolom, ennek hiányában ennek az online adatbázisnak a kezelése a közbeszerzési hatóságra várna, hogy ezt felelősen kezelje.

Összességében azt tudom mondani, hogy nem elégségesek azok a megoldások, amelyek az átláthatóság irányába mutatnak. Kulcskérdésnek tartjuk az alvállalkozói hálónak az áttetszőségét, hiszen itt minden off-shore lovagok elleni szózat egyszerű blabla, ha nincs a nyilvánosság garanciája, hogy valóban nem bújtak különböző egzotikus helyekről származó off-shore cégek az alvállalkozói hálóba. Másrészt pedig az az igazi átláthatósági garancia, hogyha már elbírálás előtt összehasonlítható minden versengő pályázati ajánlat a nyilvánosság számára.

Ezenkívül pedig szeretném megerősíteni, hogy az üzleti etika meggyökereztetésében is van állami felelősség, és ennek az állami felelősségnek az egyik fő érvényesítési terepe a közbeszerzési szabályozás.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Kupcsok Lajos képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Három témára szeretnék reagálni, az előző kétpercesből is kimaradtak, de itt is aktuálisak. Ezek a korrupció visszaszorítása, a hazai kkv-k részvételének segítése és az adminisztratív terhek csökkentése.

A korrupció visszaszorítása. Az új alapelvek mellett öt eszközt találhatunk a törvényjavaslatban, a következőket: a közszolgáltatók esetében a közbeszerzés megkerülésére lehetőséget adó kiskapu bezárását; a fedezet összegének bontás előtti ismertetését; a felelősség erősítését részletszabályozás helyett; rendeleti felhatalmazás a szankciórendszer differenciálására; a verseny tisztaságának védelmét jobban szolgáló szabályokat; formai okból nem nyilváníthatók érvénytelennek az ajánlatok.

A hazai kkv-k segítésére nyolc eszközt találhatunk a törvényjavaslatban, hangsúlyozom, nyolc eszközt: az uniós értékhatár alatti beszerzések nemzeti eljárásrendjének egyszerűsítése; lehetőség a helyi viszonyok figyelembevételére; alapelv a magyar nyelv használata; előleg biztosítása; az alvállalkozók kifizetésének biztosítását előmozdító szabályok; részajánlattétel kötelező biztosítása; a lehető legtöbb eljárás tartozzon a nemzeti eljárásrendbe; hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás a nemzeti eljárásrendben; szociális szempontok érvényesítése.

(14.00)

Az adminisztratív terhek csökkentésénél öt eszközre szeretném felhívni a figyelmet: kevesebb igazolást kell benyújtani, az alvállalkozókra vonatkozóan nem kell külön igazolni a kizáró okok fenn nem állását; nem kell feladni a szerződés teljesítéséről szóló tájékoztatót; az iratokkal, a dokumentálással kapcsolatos szabályok tovább egyszerűsödnek; a nemzeti eljárásrend kötetlen eljárásában egy dokumentum, a felhívás biztosítja a gazdasági szereplők számára megfelelő ajánlattételhez szükséges minden információt; a nemzeti eljárásrendben az ajánlatkérő saját eljárási szabályai szerint megteheti, hogy nem ír elő alkalmassági követelményt. Ezek konkrétumok.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, LMP. Öné a szó, képviselő úr.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek valóban érdemi intézkedések. Kiemelném ezek közül a formai okokra hivatkozva történő kizárás lehetőségét, amely valóban súlyos korlátozását jelentette a versenynek, illetve a közszolgáltatók esetében az alvállalkozókon keresztüli mutyizás lehetőségének a korlátozását.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ugyanakkor szeretnék világosan feltenni három kérdést, és szeretném, ha erre a három kérdésre választ kapnék, mert ezek mellett a területek mellett az előbb felsorolt intézkedések eltörpülnek.

Az első kérdésem: miért van szükség a kivételek bővítésére? Mi indokolja azt, hogy a jogi szolgáltatásokat megint kivegyék a közbeszerzés hatálya alól? Mi indokolja azt, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos jogok megszerzését, ingatlan vásárlását kivonják a közbeszerzések hatálya alól? Mi indokolja azt, hogy a nemzetközi beruházásokat kivonják a közbeszerzések hatálya alól? Az első kérdésem arra vonatkozik, hogy mi indokolja a közbeszerzések alóli kivételek körének a bővítését.

A második kérdésem: mi indokolja az összeghatár megemelését, miért indokolt az, hogy az építési beruházások esetén 150 millió forintra emeljék a közbeszerzési értékhatárt?

A harmadik kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy az egyedi eljárásrend kialakításának a lehetősége számos visszaélésre ad lehetőséget, és nem látjuk a garanciát arra, hogy az egyedi eljárással élők esetében ne a mutyizás növekedne meg, hanem a közbeszerzés gyorsasága.

Ezekre a kérdésekre szeretnék világos választ kapni, és remélem, hogy majd a lánctartozások kérdésére is vissza tudunk térni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Kovács Péter képviselő úrnak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Scheiring Gábor feltett néhány kérdést, amelyek közül egyre biztosan tudok válaszolni. Hadd hozzak egy XVI. kerületi példát arra, hogy az ingatlanvásárlást miért kell kivenni a közbeszerzés alól, miért kell kivételként megjeleníteni. A XVI. kerületi önkormányzat kinézett egy balatoni üdülőt, hogy a hivatali dolgozóknak, tanároknak, pedagógusoknak legyen hol nyaralniuk. Kinéztük, majd lealkudtuk, mégis közbeszerzési eljárást kellett kiírni, holott tudtuk, hogy mit akarunk megvenni. Az ingatlannak egy tulajdonosa volt, aki el akarta adni, mi meg akartuk, mégis meg kellett kérdezni, hogy Balatonszárszón esetleg nincs-e még valaki, aki ugyanezt az ingatlant el akarja adni. Ez teljesen életszerűtlen, nagyon helyes, hogy ez kikerül ebből a körből.

A másik dolog, amire az előbb elmondottakból reagálni kívánok: szerintem meg az a legnagyobb előnye az új közbeszerzési törvénynek, hogy egy bizonyos szint alatt a nemzeti értékhatárnál például a önkormányzatokra bízza, hogy milyen módon kívánja szabályozni - de szabályoznia kell, mégpedig jogszabályban -, hogy a kereten belül milyen szabályok alapján kívánja beszerezni a közbeszerzés alá tartozó árukat, és beruházásokat miként kíván megvalósítani. Ez lehetőséget ad arra, hogy a helyi sajátságok figyelembevételével kerüljön szabályozásra a dolog. Szerintem ennek ez az egyik legnagyobb előnye, és ettől nem a mutyizás vagy a korrupció nő, hanem az önkormányzatok lehetőségei, és sokkal gyorsabb eljárásokat tudnak végrehajtani.

A korábbi közbeszerzési törvény alapján - megint csak XVI. kerületi példát mondok - előfordult, hogy az eljárás lefolytatása nagyon rövid idő alatt sikerült, ellenben a kötelezően kivárandó aláírási aktussal több időt kellett töltenünk, mint a közbeszerzési eljárással, mert a közbeszerzési törvény ezt írta elő. Szerintem tehát ez egy nagyon helyes dolog.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk az írásban előre bejelentkezett képviselői felszólalásokat. Nagy István képviselő úrnak adok szót felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az új közbeszerzési törvénnyel mindenekelőtt egy egyszerűbb és átláthatóbb jogszabályt kapunk, amely a korábbi, jelenleg hatályos 437 paragrafusból álló közbeszerzési törvény helyett mindössze 175 paragrafusból áll, ami nyilvánvalóan megkönnyíti a hétköznapi jogalkalmazók, az ajánlatkérőként eljáró állami intézmények és önkormányzatok, illetve az ajánlattevők, célzottan a kis- és középvállalkozások helyzetét. A korábbi átláthatatlan és a módosítások miatt már követhetetlenül kusza szabályrendszer helyébe így kerül egy átlátható struktúrát tükröző új rendszer, amely logikusan vezet végig az eljárás menetén, felesleges bonyolítások nélkül, közérthetően ismertetve a közpénzek elköltésének folyamatát.

A tervezet szakít a visszahivatkozások és kereszthivatkozások korábbi rendszerével, helyette a törvény elején elhelyez egy valamennyi, uniós és nemzeti eljárásra is érvényes első részt - 1-37. § -, amelyet az uniós értékhatárt elérő értékű eljárásokra vonatkozó második rész követ - 38-113. §, illetve a közszolgáltatókra vonatkozó 114-118. § -, majd a nemzeti eljárásrendnek nevezett harmadik rész következik - 119-123. § -, amelyet a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó negyedik rész - 124-132. § - zár le. Az ötödik rész rendelkezik a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásról - 136-166. § -, végül a hatodik rész szól az új közbeszerzési hatóságról - 167-175. § -, amely a Közbeszerzések Tanácsa szerepét átvéve működik közre a közbeszerzési politika alakításában, a jogszerű közbeszerzési magatartások kialakításában és elterjesztésében, elősegítve a közpénzek nyilvános és átlátható módon történő elköltését. Szakít tehát a tervezet azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a közszolgáltatókra vonatkozó rész, szinte megismételve a klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó szabályokat, önálló testként éktelenkedett a törvény közepén.

A nemzeti eljárásrendben jól érvényesül az a jogalkotói szándék, hogy az uniós szabályok által nem kötött eljárások tekintetében a lehető legegyszerűbbek legyenek az eljárások. Ennek érdekében az ajánlatkérő lényegében szabad kezet kap, maga alkothatja meg az eljárási szabályait, vagy választhatja az uniós szabályokat is. Részletesebb kifejtést kaptak az alapelvek, amelyek direktebb alkalmazására nyílik lehetőség akkor, amikor a tervezet szándékainak megfelelően nem a túlszabályozott eljárási elvekkel találkoznak az eljárás szereplői. A nemzeti eljárásrendben érvényesülő nagyobb diszpozivitás jobban kidolgozott és részben új alapelveket igényelt, így például az átláthatóság, a jóhiszeműség és tisztesség, a közpénzek hatékony és felelős felhasználásának elve új és valódi tartalmat kap a direkt alkalmazás lehetőségével.

Végül fontos megemlíteni, hogy hangsúlyosabbá fog válni a részletszabályok rendeleti szabályozásban való megjelenése a korábbi területeket kiegészítve, így az építési beruházások, a tervpályázati eljárások, a hirdetmények közzétételével kapcsolatos szabályokon túl új szabályozási területek is a rugalmasabb, az aktuális igényekre gyorsabban reagáló rendeletekben jelennek meg, mint például a kizáró okok és az alkalmasság körében szükséges igazolások szabályai, és az uniós értékhatárt el nem érő beszerzések kis- és középvállalkozások részére történő fenntartása alkalmazásának ösztönzése. A kis- és középvállalkozások közbeszerzésekben való helyzetbe hozásának intézményei hangsúlyosan megjelennek.

Mosonmagyaróvár város közbeszerzési bizottságának elnökeként négy éven át megtapasztalhattam, hogy a közbeszerzési eljárások jelentős részére erőszakosan bejelentkező építőipari multik térnyerése ellen lényegében semmiféle eszközünk nem mutatkozott. A helyben rendkívül eredményes és a helyi munkaerőpiac szempontjából nélkülözhetetlen vállalkozások fogcsikorgatva voltak kénytelenek végignézni, hogyan viszik el a tőkeerős, humán és szervezeti erőforrásokban bővelkedő nagy cégek az általunk kínált munkákat.

(14.10)

Nem beszélve arról, hogy ezen kis- és középvállalkozások azokat a drága tanácsadókat sem engedhették meg maguknak, akik nélkülözhetetlenek voltak az eredményes pályázaton való induláshoz. Ezekben a kérdésekben már a kormány tavaly szeptember közepi generális módosítása is jelentős változást hozott, és jelentőset lépett a számunkra fontos vállalkozói szektor érdekében. A pozitív folyamatot reményeink szerint az új közbeszerzési törvény teljesíti be.

Megszűnik az eljárást lezáró formális eredményhirdetés intézménye, a nyilvánvaló felesleges eljárási cselekmény helyett a már eddig is kötelező, a részvételi jelentkezések és ajánlatok elbírálásáról szóló összegzések megküldése lesz a kötelező; ennek sem kell azonban a pontos időpontját meghatározni, a megküldésre fő szabályként és logikusan az ajánlati kötöttség időtartamán belül kell sort keríteni. Valóban elmondható, hogy az eredményhirdetésekre egyrészt alig-alig jöttek el az ajánlattevők, másrészt nem is kapcsolódott hozzá semmilyen igazi joghatás, mivel az ajánlattevők általában előre kiszámolták, hogy ki nyert az adott eljáráson, aki pedig jogorvoslatot szeretett volna, már rég döntött az eredményhirdetés időpontjára.

A szerződéskötés időpontja is rugalmasabb lesz, nem lesz szűk korlátok között meghatározva vagy adott naptári naphoz kötve, az ajánlati kötöttség ideje alatt kell szerződést kötni. De megmarad a kötelező szerződéskötési moratórium intézménye, az írásbeli összegezés megküldésétől számított 10 nap, ezzel nem kockáztatja majd a közigazgatási törvény megsértését az ajánlatkérő. Rendkívül ésszerű új részletszabály, nóvum például e téren, hogy nem érvényesül az egyébként kötelező szerződéskötés-moratórium például akkor, ha nyílt eljárásban csak egy ajánlatot nyújtottak be vagy más eljárásokban akkor, ha a moratórium elhagyása más ajánlattevő jogorvoslati jogát nem sérti.

Magunk is tapasztaltuk, hogy sokszor nehezen tudjuk tartani a szerződéskötés előre rögzített időpontját, és valóban, rajtunk kívül álló okok, a bankgaranciát biztosító pénzintézet időhúzása vagy egy felelősségbiztosítási kötvény késése miatt közösen kerültünk jogsértő helyzetbe a nyertes ajánlattevővel. Sokszor a szerződéskötési moratórium kivárása is rendkívül kellemetlen, mikor a szerződés teljesítésének azonnali megkezdéséhez fokozott érdek fűződne, és valóban csak egyetlen indulni képes és ajánlatot is tett ajánlattevőnk van.

Az eljárások gyorsításának kitűzése a cél azzal, hogy az uniós eljárásrendben az uniós jogszabályok által előírt határidőkön, például nyílt eljárás kötelező 45 napos ajánlattételi határidején a jogalkotó nem tudott változtatni. Mindenekelőtt azonban az ajánlati kötöttség időtartamához kötött eredményhirdetési és szerződéskötési időtartammal a jogalkotó nagyon is érdekeltté teszi az ajánlatkérőket abban, hogy a beérkezett ajánlatokat mielőbb bírálják, és azok alapján szerződést kössenek. A gyorsítást szolgálja másodlagosan - a jogviták gyorsabb lezárulása érdekében - a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatai bírósági felülvizsgálatának egyfokúvá tétele.

A tárgyalásos eljárások és a nemzeti eljárásrend rugalmasabbá tétele, főként az utóbbi szabályok segítenek majd - indoklás szerint különösen a kisebb önkormányzati ajánlatkérők helyzetére figyelemmel - a jelenlegi helyzet oldásán. Ezt a tervezet így fogalmazza meg: "Az ajánlatkérő az uniós értékhatárokat el nem érő értékű árubeszerzésre és szolgáltatás megrendelésére irányuló közbeszerzése megvalósításakor választása szerint az e törvény második részében foglalt szabályok által nem kötött önálló eljárási szabályokat alakíthat ki. Az ajánlatkérő az általa megválasztott eljárási fajtáról a közbeszerzési eljárás során nem térhet át másikra. Ha az általa a közbeszerzés során alkalmazandó eljárás szabályait önállóan alakítja ki, köteles ezeket a szabályokat megjeleníteni az eljárást megindító felhívásban. Az eljárást megindító felhívásnak minden esetben biztosítania kell, hogy annak alapján a gazdasági szereplők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek, illetve részvételi jelentkezést nyújthassanak be."

E körben készek vagyunk olyan szabályokat alkotni, amelyek a verseny tisztaságának és átláthatóságának figyelembevétele mellett erőteljesen garantálják az eljárások gyors és egyszerű lefolytatását. Munkatársainkkal már most körvonalazzuk azokat az elképzeléseket, technikai megoldásokat, amelyek a kis- és közepes vállalkozásokat végre a nagyokkal egyenlő esélyekkel, tiszta versenyben mutathatják meg, hogy milyen erős pillérei a helyi, települési gazdasági életnek.

Intézkedések a korrupció és más visszaélések ellen. A pénzügyi fedezet összegének bontás előtti ismertetése teljesen új intézmény, amely azt biztosítja, hogy egyes ajánlattevők a rendelkezésre álló forrás ismeretében ne játszhassanak össze az ajánlatkérővel, az ajánlatkérő közvetlenül az ajánlatok, részvételi jelentkezések bontása előtt köteles lesz ismertetni a rendelkezésre álló pénzügyi fedezetet, ezt követően nem nyilvánítható eredménytelenné az eljárás akkor, ha nem az előre kiválasztott ajánlattevő tette a megfelelő ajánlatot. Erre a hatályos szabályozás lényegében lehetőséget ad. A tervezet 62. § (4) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatok, tárgyalásos eljárásban a végleges ajánlatok bontásának megkezdésekor, az ajánlatok felbontása előtt közvetlenül ismerteti a szerződés teljesítéséhez rendelkezésre álló anyagi fedezet összegét.

Az eljárási összeférhetetlenség új szabályozása ugyancsak rugalmasabb, de egyszersmind igazságosabb szabályozást vezet be az új közbeszerzési törvény 24. § (2) bekezdése alapján: összeférhetetlen, és nem vehet részt az eljárás előkészítésében és lefolytatásában az ajánlatkérő nevében olyan személy vagy szervezet, amely funkcióinak pártatlan és tárgyilagos gyakorlására bármely okból, így különösen gazdasági érdek vagy az eljárásban részt vevő gazdasági szereplővel fennálló más közös érdek miatt nem képes. A szabályozás egyszerre tágabb és követhetőbb, mint a korábbi precízkedő, de az összefonódásokat kizárni mégsem képes megoldás.

Az ajánlattevők érdekkörében közreműködő további szereplők jogállásának tisztázása. Az erőforrást nyújtó szervezettel összefüggő korlátozások feloldása egyidejűleg a felelősségvállalás kiterjesztése. A tervezet nagyon is okszerűen megszünteti a szerződés teljesítésében közre nem működő erőforrást nyújtó szervezet fogalmát, ugyanakkor az olyan alkalmassági feltételnek való megfelelés érdekében igénybe vett szervezet esetében, amely a szerződés teljesítése során közvetlenül nem használható fel - különösen a beszámoló adatai és a referenciák -, az ajánlattevőnek igazolnia kell, hogy a szakértelmet hogyan használja fel, illetve az erőforrás-biztosítónak pénzügyi felelősséget kell vállalnia.

Megszűnik a 10 százalék alatti és feletti alvállalkozók státusa közötti különbségtétel. Továbbá nem írhatók elő önálló alkalmassági feltételek az alvállalkozóra, illetve nem kell nyilatkozniuk a kizáró okok hatálya alatt nem állásról, mindez az ajánlattevő feladata lesz. Változatlanul fennmarad azonban az a szeptember 15-e óta hatályos, szintén támogatható szabály, amely szerint a 25 százaléknál magasabb mértékben igénybe kívánt venni alvállalkozó csak közös ajánlattevőként nevezhető meg. Csökkent tehát az alvállalkozókhoz kapcsolódó igazolási kötelezettség az eljárásban, ami érdemi változást jelent, mert ez igazán olyan terület, amelynek során számos ajánlat vált érvénytelenné.

A szerződésmódosítások szabályozásának újragondolása. Rugalmas szerződésmódosítási szabályok lényeges módosításokra koncentráló részletszabályokkal. A tervezet szakít a korábbi merev felfogással, és csak akkor tiltja a közbeszerzések alapján kötött szerződések módosítását, ha a módosítás a szerződés gazdasági egyensúlyát a nyertes ajánlattevő javára változtatja meg. Ilyennek minősül a törvény erejénél fogva az 5 százalékos áremelkedést eredményező módosítás.

Az eljárások átláthatóságát fokozza, hogy az előre nem látható okból előállt jogsérelem bekövetkeztekor lehetséges olyan feltétel módosítása, amely befolyásolta az ajánlattevők eljárásban kialakult sorrendjét, a módosítás jogszerűségének erősebb kontrollját biztosítja, ugyanakkor az ajánlatkérőnek ilyen esetben a módosításról és annak indokairól értesítenie kell az eljárásban részt vett versenytársakat, amelyek érdekeltek lehetnek a jogorvoslati eljárás kezdeményezésében.

Kifejezetten a kis- és középvállalkozások érdekében bevezetett új jogintézmények. A fizetési határidő szabályainak újragondolása. A 30 napos fő szabály szerinti fizetési határidőt csak akkor lehet meghaladni, ha az a szerződéssel kapcsolatos körülmények miatt kifejezetten indokolt, és a felek ebben megegyeznek. A fizetési határidő így sem lehet 60 napnál hosszabb, még bírálati részszempont alkalmazása esetén sem.

Építési beruházások esetén és valamennyi uniós értékhatárt elérő eljárás esetében előleg lesz kérhető. Az előleg az eddigi ritka alkalmazás helyett törvényi kötelezettségük lesz, 5 százalék, de maximum 10 millió forint kötelező; többen a felek megállapodhatnak.

Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(14.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek. Elsőnek Fejér Andor képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

FEJÉR ANDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, engedje meg, hogy mint a közbeszerzésben több mint tíz éve dolgozó önkormányzati vezető meg magánember elismerésemet fejezzem ki ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Ha végighallgattuk az eddigi felszólalásokat, még az ellenzéki oldalról érkező felszólalásokat is, én azt gondolom, hogy mindenféleképpen bizalmat keltő, hogy egy olyan törvényt fogunk elfogadni, amely a közpénzek felhasználásának az átláthatóságát fogja szolgálni.

Scheiring Gábor képviselő úr kérdezte, hogy miért van szükség a kivételi körre. Képviselő úr, tisztázzunk egy dolgot! A jelenlegi jogszabálytervezet a börtön- és a katasztrófavédelmi beszerzések eljárását helyezte kivételi körbe. Még a Kovács Péter képviselőtársunk által említett ingatlanbeszerzés is benne volt az előző törvényben, már a kivételi körben, tehát ez már egy előző módosításnak volt a része. Az egyedi eljárásrendről meg hosszan beszélt Nagy István képviselőtársunk. Sajnálom, hogy ön nem volt a teremben, ugyanis ott elég logikusan levezette, hogy miért is fontos eljárási forma ez, arról nem beszélve, hogy természetesen ez nem azt jelenti, hogy a közbeszerzési törvényt figyelmen kívül kell venni az egyedi eljárási rendek kidolgozásánál.

Azt gondolom, hogy a 150 millió forintos értékhatár nem sok képviselő számára kérdés ebben a teremben, ugyanis az egyik legfontosabb deklarált célja ennek a közbeszerzési törvénynek a kis- és közepes vállalkozások, valamint a mikrovállalkozások helyzetbe hozása, ezért lett megemelve ez a kör.

A további észrevételeimet majd egy másik kétperces hozzászólásban teszem meg. Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra Kupcsok Lajos képviselő úr jelentkezett. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársam hozzászólását szeretném folytatni három kérdésben, az értékhatár-változás, a lánctartozások és a kivételek témakörében.

Nos, értékhatár-változás a nemzeti rezsimben mikro-, kis- és középvállalkozások számára szóló támogatás. A jelenleg hatályos Kbt. három ajánlat bekérésével lefolytatható eljárásnál 25 millió, építési beruházásnál 80 millió forintig alkalmazható. Az új Kbt. 122. § (7) bekezdés a) pontja viszont a szolgáltatásra és árubeszerzésre 25-25, az építési beruházásra 150 millió forintot ír. Ez a kedvezményes lehetőség, mint ahogy nagyon helyesen elhangzott, kizárólag a mikro-, kis- és középvállalkozások részére jelent támogatási lehetőséget.

A lánctartozások kérdése kapcsán a jelenlegi Kbt.-ben a 305. § az, amely erről rendelkezik, az újban, tehát ami elfogadás előtt áll, a 131. § (3) bekezdése, amelynek alapján a közvetlen kifizetés lehetőségének biztosításával kezelhető a közbeszerzési törvényben. A kérdéskörrel egyébként jelenleg az NgM vezetésével a Széll Kálmán-terv keretében felállított munkacsoport is foglalkozik.

A javaslat 9. §-a pedig a törvény tárgyi hatálya alóli kivételeket sorolja föl, a javaslat e paragrafusában foglaltak minden eljárásrendben kivételt jelentenek a törvény alkalmazása alól. A kivételek meghatározása a jelenleg hatályos törvényben foglaltakhoz képest kisebb mértékben változik, az in-house beszerzések köre vagy a központi beszerző szervezettől történő beszerzés a kivételi körök sorában jelenik meg.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Jávor Benedek képviselő úr következik, az LMP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó!

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP álláspontját a közbeszerzési törvénnyel kapcsolatban Scheiring, illetve Schiffer képviselőtársaim már ismertették. Én egyetlen ponttal szeretném megerősíteni azt, amit ők is elmondtak és Scheiring Gábor viszonylag részletekbe menően megemlékezett róla, ez a zöldközbeszerzés gyakorlatának a megvalósítása.

Magyarországon évente körülbelül 1500-1700 milliárd forint közbeszerzés történik. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy ezeknek a közbeszerzéseknek a során milyen szempontok érvényesítésére kerül sor.

A jelenleg hatályos közbeszerzési törvény, illetve a beterjesztett javaslat is több, a legalacsonyabb ár mellett a műszaki szempontokat és egyéb elveket vagy szempontokat is érvényesíthetővé tesz a közbeszerzés során, például szociális jellegű szempontok érvényesítése. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ha ezeknek a közbeszerzéseknek a során képesek vagyunk a fenntarthatósági szempontrendszert előtérbe helyezni, azzal nemcsak a környezetterhelés, az erőforrás-használat visszaszorítására kerülhet sor, hanem egyben egy olyan piaci igény megteremtése is járulékos eredménye lesz ennek a folyamatnak, amely a kormány által is, legalábbis a választási kampányban elég sokat emlegetett zöld-gazdaságfejlesztés irányába egy komoly lépést jelentene.

Egy olyan, 1500-1600 milliárd forintos piac, amely igényel környezetbarát, energiatakarékos, zöldtechnológiákat alkalmazó termékeket, a hazai zöldipar számára jelenthetné azt a kiindulási pontot, amelyre támaszkodva ez a zöldiparág meg tudna erősödni, fel tudna nőni, és európai szinten is versenyképessé tudna válni.

Az előttünk levő törvénytervezet sajnálatos módon nem él azzal a lehetőséggel, hogy a zöldközbeszerzést megfelelő súllyal megjelenítse, és ezáltal részben Magyarország környezeti állapotában, részben a hazai zöldgazdaság tekintetében jelentős javulást tudjon elérni.

Az eddigi közbeszerzési törvénynek az alapelvei között legalább szerepelt a környezetvédelmi szempontok érvényesítése. Ez a jelenlegi törvényjavaslatból kikerül, gyakorlatilag megszűnik az alapelvek között szerepelni. Bár a későbbiekben a törvénytervezet helyenként érintőlegesen utal a fenntarthatósági szempontok érvényesítésére, többek között a 4. § 8. pontjában is, ahol a fenntarthatósági szempontokat definiálja, azonban ezek a pontok jobbára üresek, és egy nem létező kormányrendeletre, egy később megalkotandó kormányrendeletre utalnak, amelynek tartalmáról jelen pillanatban semmit nem tudunk.

Ebben a pillanatban gyakorlatilag a törvény nem mond semmit a zöldszempontokról, nem mond semmit a fenntarthatósági szempontokról. Ezt kitolja egy, az Országgyűlés hatáskörén kívül eső kormányrendeleti szintre. Bíznunk kell abban, hogy a kormány, amely egyébként számos helyen a környezeti szempontok figyelembevételében azért nem állított ki valami nagyon jó bizonyítványt magáról, majd ezen a ponton, a kormányrendeleti szinten megfelelő módon fogja definiálni és meghatározni ezeket a szempontokat.

Éppen ezért mi azt gondoljuk, és erre vonatkozóan módosító indítványokat is nyújtunk be a közbeszerzési törvényhez, hogy szükséges megteremteni a törvényi szinten azokat a garanciákat, amelyek a zöldközbeszerzések elterjedését és megerősítését hozzák magukkal. Nemcsak az alapelvi szinten, hanem részletes leírásokra van szükség, hogy egyáltalán mit tekinthetünk fenntarthatósági szempontnak, a kiírások és az értékelés során milyen szempontrendszereket lehet fenntarthatósági szempontként figyelembe venni.

Végezetül, nagyon fontosnak tartanánk, hogy az Európai Unió, ahogy Scheiring Gábor képviselőtársam erre már utalt, határozottan kiállt a zöldközbeszerzések uniós tagállamok kebelén belül való megvalósítására, erre ajánlásokat fogalmazott meg, és Magyarországon el is indult egy zöldközbeszerzési cselekvési terv elkészítése, amely több évvel ezelőtt tulajdonképpen már elkészült. Ennek az elfogadására gyakorlatilag sem az előző kormány, sem az új kormány nem kerített sor. Azt látjuk, hogy ez a zöldközbeszerzési cselekvési terv, amely a gyakorlat szintjén, a kivitelezés szintjén körvonalazhatná és meghatározhatná azokat a lépéseket, amelyek révén aztán a törvényben foglalt garanciák megvalósulnak, és a zöldközbeszerzés valósággá válik Magyarországon, folyamatosan halasztást szenved.

(14.30)

Éppen ezért szükségesnek látnánk, hogy a törvényben a kormány számára teremtsünk egy kötelezettséget a zöldközbeszerzési cselekvési terv megalkotására, elfogadására és hatályba léptetésére, erre vonatkozóan is módosító indítványt nyújtunk be a törvényjavaslathoz. Azt reméljük, hogy mindezek eredményeképpen megteremtődik az a törvényi keret, amelynek alapján a gyakorlatban is a közbeszerzések során a fenntarthatósági szempontok érvényesítésére sor kerül, és ezzel mind a hazai környezeti állapot, mind pedig a hazai zöldgazdaság, zöldipar számára egy olyan helyzet áll elő, amely a jelenlegihez képest a jelentős javulás lehetőségét vetíti előre.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szólláth Tibor képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Sokak szerint a XX. század elmúltával a polihisztorok kora is lejárt. Hallgatva itt az ellenzéki képviselőtársaimat, én örömmel veszem tudomásul, hogy ez talán másképp van, hiszen olyan megkérdőjelezhetetlen kijelentéseket tesznek, amelyek, azt gondolom, sokszor elgondolkodtatják az embert.

Egy másik közszereplő megnyilvánulása jut eszembe, aki egy beszédében a polihisztor helyett mindig a poliészter kifejezést használta, és ezt a gondolatívet, ha megengedik nekem, akkor összeköthetjük: a poliészter polihisztorok korába érkeztünk el, akik tulajdonképpen mindig megmondják nekünk, hogy mi a tuti. Az előbb Scheiring képviselő úrtól megtudhattuk, hogy ez a törvényi előkészítés tulajdonképpen nem más, mint az LMP programjának az ellopása, bár azt az érdekes konklúziót vonta le, hogy ezzel együtt sem ér semmit az egész - akkor ez egy furcsa program volt az önök részéről.

Visszatérve a hozzászólásom érdemi részére: a közbeszerzésről szóló T/3502. számú törvényjavaslatnak nyilván nem lehet más a lényege, mint a közpénzek átlátható, hatékony elköltésének a szabályrendszere, és ehhez képest, ami az elmúlt években volt - én is mint önkormányzati világból jövő ember azt mondhatom, hogy ez egy közbeszerzési ősdzsungel volt, ahol nyilván méregdrága szakértők és nagyon nehezen nyomon követhető folyamatok zajlottak -, azon mindenképpen változtatni kell. Talán annyi jó hír van - ugye, ezt nem vonja senki kétségbe -, hogy valamit változtatni kell ezen a törvényen.

Ha a célokról beszélünk, akkor nyilván az egyszerűsítés irányába kell menni, ami az átláthatóságot fogja erősíteni, és én nagyon fontos kitételnek tartom azt, hogy a kkv-k számára a hozzáférhetőség mindenképpen javuljon. Ha célokat fogalmazunk meg, akkor alapvetően a Kbt. szabályozásának - azon túl, hogy mennyire egyértelmű és bizonyos értelemben rugalmas szabályokat tartalmaz - arra is figyelemmel kell lennie, hogy a szabályok egyformán megfelelőek legyenek az ajánlatkérőnek és az ajánlattevőnek is. Hiszen az ajánlatkérő az, aki a pénzét költi, és megfelelő ár-érték arány garanciát vár el, a másik fél pedig egyértelmű, átlátható szabályokat, eljárásrendet vár el.

Üdvözlendőnek tartom, hogy a törvény rövidebb és átlátható lett, nyilvánvaló cél volt a szinte átláthatatlan vissza-, illetve keresztbehivatkozások megszüntetése; a célt a törvényjavaslat végigviszi, megvalósítja.

Fontos elem a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása, amelyre a 2010. szeptember 15-ei hatálybalépés már egyértelmű lépéseket tett, az előbb Kupcsok képviselő úr nyolc pontban erősítette is ezt, amelyben tulajdonképpen már jelentős módosítások vannak, és a jelen törvényben is a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokra vonatkozó szabályok ezt tovább erősítik.

Bekerült a törvény alapelvei közé a közpénzek felhasználása során a hatékony és felelős gazdálkodás elve. Ez azon túl, hogy üdvözlendő, fontos feltétel, mert valamennyi eljárás során számon kérhető, illetve amikor az ajánlatkérő a nemzeti rezsimben saját eljárásrendet dolgoz ki, akkor erre is, és ennek érvényesülésére is figyelemmel kell lenni.

Megváltozott az úgynevezett egybeszámítási szabály. Ez véleményem szerint üdvözlendő, ugyanakkor alkalmazása nem járhat a törvény megkerülésével, azzal, hogy minél több pénz kerüljön ki a Kbt. hatálya alól. Az megfelelő, hogy az indokolatlan egybeszámítások megszűnnek, de nem eshetünk a ló túlsó oldalára. Az egyik következmény az, hogy számos EU-s projekt közbeszerzési tervét, csomagját a feleknek át kell gondolniuk, át kell alakítaniuk. Mivel fontos szabályról van szó, külön figyelmet kell fordítani a megfelelő értelmezésre, az egyformán történő értelmezést minden eszközzel lehetővé kell tenni.

A magam részéről a gyorsítást, a rugalmasságot és az adminisztratív terhek csökkentését abszolút pozitívnak látom. Jó javaslat az eredményhirdetés elhagyása, valóban nincs rá szükség. Az ajánlattevők szinte sohasem mennek el, ott tényleg csak azt hallják, ami az összegzésben szerepel, amit aznap egyébként is megkapnak. Az indoklásban szereplő okok miatt a szerződéskötés időpontjára vonatkozó szabályozás rugalmassága is figyelemre méltó.

Ami véleményem szerint gyakorlati problémát okozhat, egyrészről nyilván üdvözlendő, ez a sajátos eljárásrend kialakításának, alkalmazásának a lehetősége, de nyilván ha ezzel élni fognak az ajánlatkérők, akkor számos eljárásrend lesz az országban, ami odavezethet, hogy az ajánlattevők nem tudnak megfelelően alkalmazkodni ezekhez. Sok lesz, sok lehet az érvénytelen ajánlat, és ennek nyomán a jogorvoslati eljárás. Az ajánlattevői érdekek, mint az tavaly egy konferencia előtti felmérésen kiderült, mindenhol az egységes jogalkalmazás mintadokumentációi lehetnének. Szakértőkkel konzultálva, nekik kifejezetten tetszik a szerződés módosításának az új szabályozása, amely nem annyira merev, mint a korábbi - engedi a szerződés hibáit kijavítandó módosításokat.

Amit még megemlítenék, az az, hogy a javaslat számos kérdést általánosan szabályoz, ami ismételten elvezethet oda, hogy az adott szabálynak több értelmezése lesz, a felek között sok lehet a félreértés. Nyilván, ha a célokról beszéltünk, akkor a rugalmasabb, egyszerűbb és a kis- és középvállalkozások számára átláthatóbb közbeszerzési rend megalkotása van előttünk.

Szeretnék gratulálni a törvénytervezet megalkotóinak vagy előkészítőinek. Én azt gondolom, hogy egy jó vitaanyag készült el, és nyilvánvalóan a parlamenti logika alapján pedig azért vagyunk itt, hogy ezt talán csiszoljuk és még jobbá tegyük. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Ipkovich György képviselő úr következik, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről - mint egykor sűrűn a közbeszerzési eljárásokban részes személy - üdvözlöm azt, hogy ez a szándék megfogalmazódott, hogy könnyebb, gyorsabb és alkalmazhatóbb közbeszerzési eljárást alkossunk. Hogy ez most teljesült vagy nem teljesült, az egy másik kérdés, én inkább erről szeretnék beszélni.

A magam részéről elismerem, hogy a korábbi közbeszerzési eljárási törvénnyel rengeteg probléma volt - lassú volt, nehézkes volt, nehezen volt alkalmazható -, próbálkoztunk, teljesen természetesen a jogalkotó próbálkozott hol így, hol úgy megfelelni annak a kívánalomnak, hogy a közpénzek elköltése során megfelelő szabályokat alkalmazzon. Akárhonnan nézzük a dolgot, ez az ajánlattevők részéről kötöttségeket jelent. Tehát a piacon ők úgy jelennek meg, úgy tudnak vásárolni, szolgáltatást igénybe venni, pénzt költeni, hogy betartják, be kell tartaniuk az itt írt kötöttségeket.

A magam részéről a hozzászólásomban az ajánlattevői oldal szempontjai felől közelíteném meg ezt a kérdést. Nyilvánvalóan ez a törvény részben ajánlatkérői, részben ajánlattevői érdekeket próbál megfogalmazni és keretbe foglalni. A magam tapasztalata inkább az ajánlatkérői oldalt domborította ki, végül is ezeknek a törvényeknek a megfogalmazásával, illetve használatával próbáltuk a dolgainkat csinálni.

Itt elhangzottak különböző szempontok a törvény célját tekintve: a korrupcióellenesség, a nyilvánosság, a közpénzek elköltésének a nyilvános garanciája, de lenne azért még egy szempont, nevezetesen, hogy ezt azért használni is kell majd a gazdaságnak. Ezen a törvényen keresztül milliárdok fognak elköltődni, miképpen eddig is milliárdok költődtek el, és hatalmas beruházások, beszerzések fognak megvalósulni. Én úgy látom, hogy igaza van azoknak a képviselőtársaimnak, akik azt mondják, hogy talán le kellene ülnünk még egy kicsit egy csöndes sarokba, és közösen átbeszélni ezeket a dolgokat.

Vannak ebben a törvényben valóban pozitív jelek, a kurtábbra fogása ezeknek az előírásoknak és más dolgok, ugyanakkor egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondják, hogy talán mégse kellene elkapkodni, talán mégse kellene presztízsszempontot csinálni abból, hogy hogyan fogunk majd közpénzeket elkölteni, ezen keresztül pedig beruházásokat megvalósítani. Persze, a puding próbája az evés, és ki fog derülni az elfogadás utáni alkalmazásnál, hogy ez hogyan fog sikerülni.

(14.40)

Tehát mint mondtam, a magam részéről inkább az ajánlatkérői oldalról közelítenék. Úgy gondolom, hogy a korábbi jogi szabályozás, és úgy gondolom, egy kicsit ez a szabályozás is inkább az ajánlattevői oldalt hangsúlyozza, egy kicsit azoknak az érdekeit képviseli.

Mik is az ajánlatkérői érdekek? Ha az ajánlatkérői részt megnézzük, hogy kik szerepelhetnek, nyilvánvalóan elsődlegesen az önkormányzatokra gondolok, hisz nagyrészt ők a részesei ennek a piacnak, ők a részesei e közbeszerzési törvény alkalmazásának. Az önkormányzatok általában kicsit szorított helyzetben vannak, ők rendkívül sok kötelességgel rendelkeznek: nyilvánosan működnek; ha elfogadják a költségvetésüket, a honlapjukon közzéteszik; a különböző beruházási programokat, terveket, projekteket kezdettől fogva a vállalkozói kör kísérni tudja. Aki ebből a piacból akar megélni, annak egyébként alkalma van végigkísérni a területrendezési tervek módosítását, a pályázatbenyújtási dolgokat, a beruházási programok elfogadását, a döntést magáról a beruházásról, és ehhez képest tartom én egy kicsit túlzottnak a határidő részét ennek a jogszabálytervezetnek; tegyük azt hozzá, hogy a korábbit is annak tartottam.

Úgy gondolom, hogy az a transzparencia, ami megkövetelt általában a működése során egy önkormányzattól, egy ajánlattévőtől, azt is igényelhetné, hogy a közbeszerzési eljárások során és különösen a megismételt közbeszerzési eljárások során egy kicsit feszesebb határidőket szabjunk azoktól, akik részt kívánnak venni ebben a folyamatban az ajánlattevői oldalról. Aki piacnak tekinti a közbeszerzési piacot, az kísérje figyelemmel az azon részt vevők egyébként figyelemmel kísérhető tevékenységeit. Tehát én a magam részéről a nyilatkozattételi határidőket, úgy a 45 napot, mint a további ajánlattételi minimum-határidőt egy kicsit szűkebbre venném, és inkább megkövetelném a nagyobb figyelmet az ajánlattevői oldalon.

Mondanám azt, hogy az ajánlattevő kiszolgáltatottságának a csökkentését is szeretném, ha tükrözné ez a jogszabály. Úgy látom, hogy azok a források, amiket nagyrészt elköltenek ezek az ajánlattevők és nagyrészt az önkormányzatok, nagyrészt pályázati forrásokból állnak össze. A pályázat eleve kötöttségeket tartalmaz az elköltése során az önkormányzatok felé, határidőket szab meg, más olyan dolgokat tesz kötelezővé nekik, amik esetleg nem férnek bele az itteni szabályrendszerbe vagy kicsúsznak belőle. Nemegyszer fordult az elő, hogy eredménytelen közbeszerzési eljárások után egyszerűen túllépte az önkormányzat a rendelkezésre álló határidőt, amit a forrás megszerzésekor a pályázatban vállalt, és elvesztette azokat a forrásokat, amelyek a rendelkezésére álltak. Ez is indokolná, már csak a pályázati források hatékony felhasználása, hogy egy kicsit az ajánlattevői oldalt is megszorongassuk ebben a tekintetben.

A képviselőtársaim már szóltak a központosított eljárásról az ezer fő alatti községek esetében. Én magam Vas megyéből jöttem, és ott általában az a jellemző, hogy apró települések vannak, viszonylag kis lélekszámmal, tehát ez a fajta eljárás nagyrészt Vas és Zala megyét fogja érinteni. Jobbikos képviselőtársammal teljesen egyetértek abban, hogy ez bizony adódhat úgy, hogy majd az alsóbbrendű szabályozás bizony nem biztos, hogy figyelembe veszi ezeknek a településeknek az érdekeit. Általános szabály, és megfigyelhető sajnos, hogy Budapesten viszonylag kevesen ismerik az őrségi vagy zalai életviszonyokat, és nem biztos, hogy arra megfelelő szabályozási rendszert alkotnak. Óvatosabb lennék ezzel a központosított közbeszerzési eljárással.

A kizáró okokról, illetve melyek azok az eljárások, amelyeket kivennénk ezekből az eljárásokból. Talán meg fognak lepődni, egyetértek az előterjesztéssel, hogy bővítik ezeket a köröket. Valóban - nem akarok vitatkozni képviselőtársaimmal - egy-egy ingatlan megvásárlása, ami esetleg speciális önkormányzati célokat elégít ki, vagy egy meglévő ingatlan bővítése során kinézett ingatlan elég visszás helyzeteket támaszthat, amikor közbeszerzési eljárással próbáljuk lefolytatni ezeket a dolgokat. Én itt helyénvalónak tartom ennek a kivételkörnek a bővítését.

Azonban el kell hogy mondjam önöknek, hogy az eljárások hosszabbításában, illetve a korrupció megjelenésében találok okot ebben az előterjesztésben, ezt pedig a jogorvoslati eljárás tekintetében találtam meg. Valamikor, talán tetszenek emlékezni, az volt a szabályozás, hogy a közbeszerzési eljárást követően, az eredményhirdetést követően a sérelmes ajánlattevő, akinek sérelmes volt a döntés, elvileg jogorvoslattal élhetett, és amennyiben x időn belül a döntőbizottság nem tiltotta meg a szerződéskötést, ez a szerződés megköthető volt, és a jogvita mehetett a maga útján. Mostanában ez fordítottan történik, és azt mondom, hogy ez bizony nem szolgálja az eljárások gyors és hatékony befejezését.

Azt írják elő, hogy akkor lehet szerződést kötni, ha a döntőbizottság ezt kifejezetten megengedni. A magam részéről ezt is vitatnám, mert a korábbi szabályozás a döntőbizottságot egy bizonyos fürgeségre serkentette. Volt neki nyolc napja, hogy megvalósítsa, illetve meghozza ezt a döntését; ha ezt elmulasztotta, lelke rajta, ment tovább a gazdaság a maga útján. Most más a helyzet, és nem is csak az a baj, hogy más a helyzet, hanem teljesen más helyzetbe kerül a korábbiakhoz képest a nyertes ajánlattevő. Egy rendkívül kényelmes helyzetet teremt neki ez a szabályozás, ugyanis azt mondja a törvény, az előterjesztés, hogy ebben az esetben, ha elhúzódik a jogorvoslati eljárás, befejeződik, és befejezése az ajánlati kötöttséget követően áll be, akkor ő szabadon nyilatkozhat arról, hogy fenntartja-e az ajánlatát vagy nem tartja fenn az ajánlatát.

Nos, ezt a pontot látom megint olyannak, amikor mondjuk, egy önkormányzat kiszolgáltatott helyzetbe kerül a nyertes ajánlattevőtől, mert dönthet úgy, hogy nem fogadja el az ajánlatot, új eljárást ír ki, és az változatlan határidők mellett kicsúszik, mondjuk, a pályázati határidőből, és elbukik, mondjuk, néhány százmillió forintot, vagy pedig leülnek egy kicsit könyörögni meg megédesíteni a sorsát a nyertes ajánlattevőnek, és nyilvánvalóan ő nyert helyzetből fogja diktálni a feltételeit. Úgy gondolom, e tekintetben az a szabályozás lenne a promt, és az lenne a hatékony, ami korábban volt, hogy a döntőbizottság záros határidőn belül döntsön a szerződéskötési lehetőségről, és ha ezt elmulasztotta, ne terhelje már az ajánlattevőt ez a fajta kötöttség.

Nagy valószínűséggel e dolgok tekintetében módosító indítvánnyal fogunk majd élni a tisztelt Ház felé, és azt kérem, hogy ezeket vegyék is figyelembe.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Kovács Péter képviselő úr következik, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Először is hadd kezdjem én is azzal, amivel Fejér Andor képviselőtársam kezdte, hogy megköszönjem az előterjesztőnek, hogy egy igen jól előkészített közbeszerzési törvény került ide a Házba, egy olyan, ami nem toldozgatás-foldozgatás, hanem egy teljesen újat írtak, ráadásul - én legalábbis gyanítom - olyanok írták ezt az új közbeszerzési törvényt, akik a gyakorlati életben tapasztalták az előző jó néhány közbeszerzési törvénynek a problémáit, anomáliáit, mert nagyon jól sikerült, hadd mondjam ezt a véleményemet.

A XVI. kerületből jövök én, ahol polgármester is vagyok öt éve már, és a mi közbeszerzési mérlegünk 0/2/146, ami azt jelenti, hogy 146 eljárást írt ki a XVI. kerületi önkormányzat, ebből kettő volt olyan, amit egyáltalán meg is támadtak, és ebből egy sem volt olyan, ahol a közbeszerzési eljárást megtámadónak a Közbeszerzési Döntőbizottság igazat adott volna, tehát ő nyert volna. Így nyugodtan mondhatom azt, hogy nálunk fölgyűlt némi közbeszerzési tapasztalat, és ebből a tapasztalatból is mondhatom azt, hogy igen jól előkészített ez a törvény, és ténylegesen - apróbb csiszolások mellett - szerintem tökéletesen alkalmas arra, hogy egy hosszú távon fennmaradó, jó törvény legyen.

Miért is van ez? Azért, mert egyrészt - és ezt talán az előző hozzászólásomban is említettem - a legnagyobb erényének azt tartom, hogy mivel az Európai Uniónak vagyunk a tagja, így az európai uniós értékhatár fölötti beszerzéseknél nagyon pontos szabályozást ad, de az alatt a nemzeti hatáskörben meg a magyaroké a pálya, hogy így egyszerűen fogalmazzak, tehát innentől kezdve mindenki, főleg az önkormányzatok - ahogy Ipkovich képviselő úr mondta -, akik leginkább az ajánlatkérők a közbeszerzésben, el tudják dönteni, hogy milyen szabályok alapján, hogyan tudják a közbeszerzést lefolytatni.

(14.50)

Én biztos vagyok abban, hogy az önkormányzatok meg fogják találni azokat a lehetőségeket, hogy a helyi vállalkozókat előnyben tudják majd részesíteni, és így a magyarországi források magyar vállalkozóknál lesznek majd elköltve. Úgyhogy én ezt egyértelműen az előnyének tekintem ennek a törvénynek, azzal együtt is, hogy természetesen ez veszélyeket is hordoz magában, hiszen nem biztos, hogy mindenki, minden ajánlatkérő kellően felkészült arra, hogy külön szabályzatot hozzon létre, de a törvény erre is gondolt, hiszen nekik lehetőségük van arra, hogy egyébként az európai uniós értékhatárt elérő szabályokat alkalmazzák automatikusan. Tehát az ő kezük sincsen elengedve, hanem fogja a törvényjavaslat készítője a kezüket, és nekik iránymutatást ad. De aki úgy gondolja, hogy saját maga is kellően alkalmas arra, hogy saját jogszabályt alkosson arra, hogy hogyan szeretné a közpénzeket elkölteni, akkor ezt megteheti. Mondom, szerintem ez nagyon nagy előny.

Szintén előnye a törvényjavaslatnak az, hogy gyorsítja az eljárásokat, és az eddigi, nagyon hosszú eljárások kapcsán a türelmetlen önkormányzatok számára is ad lehetőséget arra, hogy egy rövid eljárásmódban elköltsék a közpénzeket, méghozzá úgy, hogy ez átlátható legyen.

Szintén nagyon jó része a törvénynek az, hogy az off-shore cégek, illetve a bizonytalan hátterű cégek kizárása megtörténik a közbeszerzésből. Szerintem ez egy társadalmi alku kérdése. Aki Magyarországon adózik, az itt költse el Magyarország vagyonát vagy rendelkezésre álló forrásait, és ne máshol adózza le azt a hasznot, amit itt egyébként megtermelt. Ez szerintem teljesen rendben van.

Ugyanúgy el tudom azt mondani, hogy Göndör képviselő úr, bár most nincsen itt, és lehet, hogy majd a részletes vitában, ha lesz módosító javaslata... (Jelzésre:) Ja, ott van, fönt ül! Pardon, csak innen nem láttam az emelvénytől, elnézést kérek. Akkor mondom: tehát Göndör képviselő úr felvetette azt a problémát, hogy a rendelkezésre álló összeg nyilvánosságra hozatala az ajánlatok felbontása előtt nem jelenti-e azt, hogy ezután már mindenki tudja, hogy mennyire kell majd a következő ajánlatot beadnia. Ez valóban így van, de ha a tapasztalatot nézzük, több volt, sokkal-sokkal több volt az én megítélésem szerint az a fajta visszaélés az ajánlatkérők részéről, hogy mivel nem tudta senki, hogy mennyi a rendelkezésre álló forrás, a neki nem tetsző vállalkozóra, aki egyébként belefért volna a költségvetési keretbe, egyszerűen azt mondta, hogy: "nincs ennyi pénzünk, és kiírtuk újra", és olyan szabályokat írt ki az új eljárásban, hogy a neki nem tetsző, egyébként olcsó, mondjuk, tegyük fel magyar vállalkozó ne indulhasson már ezen a pályázaton. Amikor még az üzleti életben dolgoztam, annál a cégnél, ahol én dolgoztam, mi elszenvedő alanyai voltunk ilyenfajta eljárásnak. Igaz, hogy ott nem arra hivatkoztak, hogy nincs elég pénz, hanem más egyéb okok miatt írták ki újra a pályázatot.

De ez az ajánlatkérőt is köti, mert hogyha az ajánlatot adók tudják, hogy mennyi volt a forrás, ami rendelkezésre állt, és ez alatt vannak az ajánlatok, akkor nagy valószínűséggel eredményes lesz a közbeszerzési eljárás, tehát nem kell új eljárást kiírni, amikor már veszélyt jelenthet esetleg az, hogy tudják, hogy mennyi a rendelkezésre álló forrás. De nemcsak ezt fogják tudni, Göndör képviselő úr, az ajánlattevők, hanem azt is, hogy ki milyen árat adott korábban. Tehát van egy másik korlát, hogy ha ez alacsonyabb, mint a rendelkezésre álló forrás, akkor nyilván megpróbálják majd erre a szintre belőni azt az árat, amit adnak. Úgyhogy én nem látom akkora gondnak ezt. Sokkal nagyobb problémát old meg ez a szabályozás, mint amekkora problémákat felvet.

Az LMP javaslatai közül én nagyon sokat nem értek, és kérem, hogy segítsenek ebben, világosítsák meg számomra. Én azt látom, hogy igazából gyakorlati közbeszerzési tapasztalat híján vannak. Tehát azt mondják el nekem, legyenek kedvesek, hogyha erre van mód - ha nem most, mert nincs itt az a képviselő úr, aki ezt mondta, akkor a részletes vitánál -, hogy miért jobb az az ajánlatkérő vagy az ajánlattevő szempontjából, ha tudjuk azt, hogy mondjuk, létrejön egy nagy adatbázis, hogy ki mennyiért adott, milyen ajánlatokat, mondjuk tudjuk azt, hogy a Gipsz Jakab Kft. 2 évvel ezelőtt az útszegélyt mennyiért rakta. Ez miért jó nekünk? Ez miért jó az ajánlatkérőnek? Miért jó az ajánlattevőnek? Én nem látom, hogy ennek mi az értelme.

Ugyanígy felvetették az egyszemélyes döntéshozókat, mondjuk, egy önkormányzatnál a polgármestert. Például nálunk a XVI. kerületben a szabályzat úgy működik, hogy bizonyos értékhatárig a képviselő-testület, aztán az alatt a közbeszerzési bizottság, és a legalacsonyabb összegeknél a polgármester egy személyben dönt a beszerzésekről. Nem értem, hogy mi az a rotációs elv. Akkor félévente az alpolgármesternek kellene majd döntést hozni a polgármester helyett, vagy kinek? A portásnak? Tehát egyszerűen nem értem ezt a javaslatot, de nyilván az én képességeimmel vannak problémák, úgyhogy kérem, ebben majd legyenek a segítségemre, hogy ténylegesen megértsem, hogy ez pontosan miért is jó.

Mert én értem, hogy mindenki lát minden számot, de ebből még nem következik az, hogy legközelebb azt a számot kell ajánlatként beadni, hiszen a XVI. kerületben rengeteg útépítés van. Tapasztaljuk azt, hogy az aszfalt ára évről évre emelkedik, és így az árak, akár egyik évről a másikra vagy egyik hónapról a másikra is változnak, merthogy a nyersanyag ára, ami leginkább szükséges az útépítéshez, változik. Tehát ha tudjuk, hogy 1 hónappal ezelőtt mondjuk Piripócs-külsőn, a XVI. kerületben munkát végző cég mennyiért adta be az ajánlatát, az egyáltalán nem jelenti azt, ha itt mondjuk, 10 százalékkal magasabb árat adott, hogy akkor itt aztán korrupció van. Itt nagy valószínűséggel a nyersanyagárakban leledzik majd a probléma. Tehát kérem, ebben legyenek nekem segítségemre.

Összefoglalva annyit tudnék mondani erről a törvénytervezetről, hogy mondom, látom, hogy gyakorlati szakemberek készítették ezt a javaslatot. Egy-két apró csiszolással én is beadtam már néhány módosító javaslatot, és lehetséges, hogy még be fogok adni a mai nap során, de alapvetően elfogadható, és nagyon jóra sikerült.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Lenhardt Balázs képviselő úrnak, jegyző úrnak adok lehetőséget, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Tisztelt Ház! A jelen törvényjavaslatban, ahogy az előterjesztő Fónagy János is hangsúlyozta, egy keretjogszabályt alkottak meg, amit majd a különböző rendeletekkel, egyéb szabályozó törvényekkel igyekeznek feltölteni. Én azt kell hogy mondjam, azon túl, hogy viszont nem látjuk át, hogy a gyakorlatban hogyan is fog működni egy-egy intézkedés, szabályozás, ennek a hátrányai már most meglátszódnak.

Rögtön utalnék a 24. §-ban rendezett összeférhetetlenség problémájára. Ez egy állatorvosi lóként mutatja, hogy ilyenfajta szabályozás nem oldja meg azt a problémát, ami felmerülhet. Az indoklásban is hangsúlyozzák, hogy ez egy keretszabály, ami felváltja az eddigi, részletekbe menő szabályozást, hogy kit zárjanak ki összeférhetetlenség miatt az eljárásból. De ez a szabály teljesen rossz. Tehát azt írja a 2. §, és itt most röviden összefoglalom a lényeget, hogy összeférhetetlen az a személy vagy szervezet, amely funkcióinak pártatlan és tárgyilagos gyakorlására gazdasági vagy más érdek miatt nem képes. Ez mi? Ezek alapján ki fogja majd akkor eldönteni, hogy akkor összeférhetetlen volt vagy nem volt összeférhetetlen? Tehát ez egy olyan rossz gumiszabály, ami semmire nem alkalmas. A bírósági gyakorlat nem fogja tudni pótolni azt a jogalkotói hiányosságot, amit önök itt törvénybe akarnak fektetni.

A 3. § írja, hogy ajánlattevőként, alvállalkozóként és a többi, nem vehet részt és összeférhetetlen, aki a verseny tisztaságának sérelmét eredményezheti. Tehát ugyanez, ezzel gyakorlatilag semmit nem mondtak, egy nesze, semmi, fogd meg jól, egy nagy általánosság, és akkor tapsoljunk, hogy milyen kiváló az új szabályozás. Ennél jobb volt a korábbi törvény vonatkozó rendelkezése, ami részletszabályokat állított föl. Ez így nem oldja meg az összeférhetetlenség kérdését, és hiába hivatkoznak rá később vissza, vagy az indoklásban is, hogy akkor majd bizonyítani lehet annak az adott ajánlattevőnek, hogy akkor ő most ténylegesen megfelelt-e az európai uniós bíróság gyakorlata szerint, ez teljesen alkalmatlan erre.

Megyek tovább. A kizáró okokat az 56. § rendezi, és itt az (1) bekezdés a) pontban, különben helyesen, szerepeltetik, hogy végelszámolás alatt áll, csődeljárás, felszámolási eljárás alatt és a többi. Ez így nagyon rendben van, csak a Jobbiknak a programjában is szerepelt, és egy nagyon fontos, alapvető követelése, hogy ezt még ennél is sokkal szigorúbban kellene venni. Tehát a csalárd alapon elkövetett csőd a magyar gazdaság nagyon fontos problémája, ami az egész körbetartozást is meghatározza.

Tehát itt egy olyan drákói szabályozásra lenne szükség, ami gátat szabna annak, és elejét venné annak a folyamatnak, hogy egyes cégvezetők szándékosan, teljesen tudatosan, adócsalás és más gazdasági visszaélés miatt, gyakorlatilag egy-két hét különbséggel alapítanak és szüntetnek meg cégeket.

(15.00)

Tehát itt is bele kellene venni, igazából ezt a csődjogban kellene szerepeltetni. Ezt azért is hoztam föl, mert jó példa mutatja, hogy ebben az esetben is aki, mondjuk, egy korábbi céggel törvénytelenül vett részt ebben az eljárásban, visszaéléseket követett el, majd az a cég megszűnik, felszámolják, végelszámolják, és utána alapít egy teljesen új céget, úgy tesz, mintha az ő előélete teljesen tiszta lenne. A törvény pedig nem zárja ki az új cégben való részvételből. Tehát meg kellene vizsgálni, hogy a csőd és a felszámolás bekövetkeztében volt-e olyan vétkes közreműködés ezen személyek részéről, ami esetleg kizárhatja a jövőre nézve a közbeszerzésekből is, de a társaság alapításából is azt, aki így tönkreteszi a céget.

Az i) pontban van egy olyan rendelkezés, szintén kizárt, aki korábbi közbeszerzési eljárás eredményeként 2010. szeptember 15-ét követően kötött szerződésével kapcsolatban nem teljesítette az alvállalkozó felé a követelését. Teljesen jogosan merül föl a kérdés, hogy miért pont 2010. szeptember 15-e ez a dátum. Aki 2009-ben vagy 2008-ban nem teljesítette, annak most már amnesztiát adunk, nyugodtan garázdálkodhat gátlástalanul tovább? Teljesen esetleges és irreális, hogy önök most itt 2010. szeptember 15-ére, egy évvel az új törvény kitűzött hatálybalépése előtt meghúzzák ezt, és akkor gyakorlatilag előtte bármit lehetett tenni. Ismerjük pontosan, hány olyan eset volt, amikor nem fizették ki az alvállalkozókat, és szerencsétlen emberek kétségbeesésükben felbontották, mondjuk az utat, és megpróbáltak jogos követelésükhöz jutni.

Önök ezt most nem veszik figyelembe, és azt írják, hogy két éven belül született jogerős és végrehajtható közigazgatási vagy bírósági határozat megállapította, hogy ezt nem fizették ki. Ezzel önmagában nincs baj, csak hát ismerjük jól, hogy a bíróságok leterheltsége és ítélkezési gyakorlata miatt olyan súlyos késedelmek vannak, amelyek sokszor több évre elhúzzák az eljárást, és nem születik meg ez az ítélet két éven belül, pláne nem jogerős. Tehát ez egy irreális kikötés. Maga az elképzelés jó lett volna, de nem ilyen feltételek között megfogalmazva. Ezért ezt újra kellene gondolni.

A 71. § az ajánlatok értékeléséről beszél, értékelési szempontokat sorol föl. Ez egy nagyon fontos kérdés. Hogy az egész közbeszerzési eljárás tiszta legyen, ne merüljön föl a korrupció, a mutyizás gyanúja, ezért olyan egyenlő esélyeket és feltételeket kell teremteni, hogy mindenki ugyanúgy tudjon indulni. Persze ez csak egy eszményi állapot. Pontosan látjuk, hogy az elmúlt 21 év nem erről szólt, ezért szokta a Jobbik bírálni az egész politikai elitet, mert a mutyikban az önök által irányított és vezetett cégek ugyanúgy részt vesznek, mint a szocialisták cégei részt vettek. Néha közösen csinálják ezeket. A mostani törvény rendelkezése alapján sem látható, hogy ennek alapján meg tudnánk ezt előzni, és máshogy működne a jövőben ez a fajta gyakorlat.

Itt a preambulumban szépen felsorolja, hogy az ajánlatkérőknek esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot kell biztosítani valamennyi gazdasági szereplő számára. De aki itt, Magyarországon él, ismeri a valóságot, az tökéletesen tisztában van vele, hogy nincs ilyen. A legtöbb közbeszerzés valamiféle mutyi lebonyolítása, ahol előre lehet pontosan tudni, hogy ki fogja megnyerni azt a közbeszerzést és milyen feltételekkel. És aki szerencsétlen módon még megpróbál elindulni, attól legfeljebb az adatokat átháramoltatják annak, aki ki van szemelve erre a győzelemre. Az itt önök által a 71-72. §-ban megfogalmazott értékelési szempontok egyébként olyan bonyolultak, ami a közember számára nehezen érthető. Igazából az a baj, hogy a gyakorlatban sem lesz ettől működő a rendelkezés. Nem teszi azt kötelezővé, hogy a legalacsonyabb ajánlatot benyújtó nyerje meg, amin csak kis feltételekkel lehessen módosítani.

Tehát a különböző részszempontokkal olyan kényelmesen el fognak tudni játszani ezek után is az önkormányzatok, hogy bőségesen ki fogják hozni azt a céget győztesnek, amelyet kiszemeltek, még akkor is, ha esetleg egy másik cég a piacról több milliárd forinttal kedvezőbb ajánlatot nyújtana be. Nem is olyan rég került nyilvánosságra, érdekes módon a Fidesz holdudvarához köthető Közgép hogy nyert 20 milliárddal drágább ajánlattal, amire Orbán Viktor személyesen adott kormányrendeletben engedélyt a Kisújszállás-Szajol közötti vasút felújítására. (Dr. Fónagy János: Püspökladány, nem Kisújszállás.) Sajnos látjuk, ezek a dolgok mennek. Önök utána elmagyarázták, hogy a műszaki paraméterek szempontjából nagyon nem mindegy, és óriási különbség van. Csak nehéz ezeket minden esetben elhinni önöknek is.

Úgyhogy sajnos, ez a mutyizás félő, hogy folytatódni fog. Ezt támasztja alá a 74. §, amikor az ajánlat érvénytelenségéről beszél. Az (1) bekezdés d) pontja alapján, ha az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező nem felel meg a szerződés teljesítéséhez szükséges alkalmassági követelményeknek, akkor kizárható. Ugye, az elmúlt évtizedekben pontosan ezt láttuk, hogy aki véletlenül elindult, és beadott egy jó ajánlatot, de nem ő volt a kiválasztott, akkor azt kizárták, mindenféle érvénytelenségi és alkalmatlansági okokra hivatkozva. Itt megint egy olyan gumiparagrafus van, amit önök majd előszeretettel fognak használni, és ki fogják zárni azokat, aki nem tartozik a haveri körbe, és nem fog tudni nyerni ezeken a pályázatokon.

Szintén rendkívüli aggályos, hogy a meghívásos kontra nyílt eljárás és a többi eljárás körében nem rendezik taxatív módon, hogy milyen esetekben lehet helye meghívásos eljárásnak. A meghívásos eljárások arról szólnak, hogy még esélye se legyen a piacról valakinek elindulnia, ajánlatot benyújtania, mert az ajánlatkérő előre elhatározza, hogy kit hív meg az adott pályázatra. Tehát ez olyan versenytorzító tényező, amit csak egész különleges esetekben szabadna megengedni. Ehelyett a törvény semmiféle feltételhez nem köti, hanem gyakorlatilag az ajánlatkérő szuverén döntésétől teszi függővé, hogy akkor most nyílt, meghívásos vagy egyéb módon akarja ezt az egész pályázatot lebonyolítani. Ez teljességgel elfogadhatatlan, szükség lenne itt a részletekbe menő felsorolásra.

És akkor rátérnék az utolsó pontra, a szerződés teljesítésénél a 131. §-ban szereplő intézkedésekre. Meg kell mondjam, hogy ez alapvetően jó, tehát ne csak a bírálat hangozzon el. Itt a 131. § (1) bekezdésében az előleget teszi lehetővé, ami a korábbi törvényben így nem szerepelt. Erre valóban szükség van. Itt önmagában az jelent csak némi aggályt, hogy 10 millió forinthoz köti, amire az indoklás szerint azért van szükség, hogy valóban a mikro- és kisvállalkozások juthassanak ahhoz a kezdő tőkéhez, amivel egy ilyen beruházást el tudnak indítani. Az indoklásban az is szerepel, hogy természetesen akár máshogy is megállapodhatnak egy adott céggel, hogy ne 10 millió forint legyen, de mivel itt kiköti a törvény, hogy legfeljebb 10 millió forint lehet, ez ilyen szempontból aggályos, tehát újra kellene gondolni, hogy akkor ne kösse ilyen módon gúzsba a szerződő feleket.

Nézzük meg a legjelentősebb problémáját az egész közbeszerzésnek, amit a Megyeri híd építésénél és rengeteg autópálya-beruházásnál láttunk, hogy a szerencsétlen alvállalkozók, akik elvégzik ezeket a munkákat, kiszolgáltatottak a fővállalkozónak, aki legtöbb esetben csak valamilyen projektcég, a munkákra nincs is kapacitása, és eleve úgy jött létre, hogy elnyerje a pályázatot, aztán majd bevon különböző alvállalkozókat, akik végrehajtják a feladatot. Na most, ezek a cégek csalárd módon szándékosan úgy adnak be rengetegszer ajánlatot, ez látszódott Budapesten különböző lakóparkok építésénél, ami sok esetben, számunkra nem meglepő módon izraeli érdekeltségű volt, hogy belekalkulálták azt, hogy ők nem is fogják kifizetni az alvállalkozókat. Azért is nyújtottak be olyan ajánlatot, ami irreálisan alacsony volt.

(15.10)

Ilyen szempontból nem haszontalan az a rendelkezés, hogy az irreális ajánlat olyan feltétel, amire külön rá kell kérdezni az ajánlattevőnél az ajánlatkérőnek, és meg kell vizsgálni, persze kérdés, hogy ezt be fogják-e tartani, de ez a legnagyobb problémája az egész kérdésnek, ami miatt kialakult a körbetartozások rendszere. Ehhez képest nagyon üdvözlendő a (3) bekezdés, amelyben azt írja, hogy majd külön kormányrendelet fogja meghatározni, hogy az ajánlatkérő által közvetlen kifizetésben is részesülhetnek majd ezek az alvállalkozások. Tehát nagyon kíváncsiak vagyunk erre a kormányrendeletre, és reméljük, hogy ez tényleg jogilag a kellő garanciákkal úgy lesz körülbástyázva, hogy ne az alvállalkozók húzzák a rövidebbet.

Egyben arra is utalnék, hogy egy jó módszer lenne, hogyha olyan bankgaranciát vagy ajánlati biztosítékot kell hogy benyújtson végül az egész pályázatot megnyerő ajánlattevőnek, amiből ezek az alvállalkozói kifizetések majd később kifizethetők, mert akkor garantálható lenne, hogy ne alakuljon ki a körbetartozások ördögi köre. Szintén helyes, hogy ezt a 7. §-ban kikötik, hogy akkor is érvényes, ha a felek nem vagy ettől eltérően állapodnak meg. Tehát ne felejtsék el, és nagyon kíváncsian várjuk, hogy ez a pont hogy valósul meg, de nagyon sok egyéb módosítást is benyújtottunk. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Ipkovich György képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert megütötte a fülemet képviselőtársam elmondásában a kizárási okok felsorolása, hogy kik nem vehetnek részt a közbeszerzési eljárásban. A mostani előterjesztés, de tegyük hozzá, a korábbi is a kizártak között emlegeti a végelszámolás, felszámolás alatt álló cégeket. Sajnos előfordul olyan dolog, hogy felszámolást rendelnek el bizonyos cégnél, a felszámoló viszont nem a cég megszüntetését, hanem reorganizációját tűzi ki célul, a cég működése közben próbálja eladhatóvá tenni a termelőegységet. Szombathelyen konkrétan van egy ilyen példa, amely egykori konfekciógyártó cég reorganizációját célozza, méghozzá eredményesen, és úgy tűnik - ahogy szokták mondani -, kijön a felszámolásból. Ebben az erőfeszítésben viszont igazán gátolja az az előírás az ilyen szervezeteket, ami viszont a piac egy részéről kitiltja őket, nevezetesen, a közbeszerzési eljárásból.

Tehát én azt ajánlanám a törvényhozó figyelmébe, hogy bizonyos feltételek mellett tegyük lehetővé a felszámolás alatt álló, de reorganizációt célul kitűző szervezetek közbeszerzési eljárási részvételét, mert igazán furcsa dolog, hogy amikor 800 vagy ezer dolgozó munkahelye megtartása rendkívül fontos egy önkormányzatnak vagy egy városi vezetőségnek, ugyanakkor nem adhat megrendelést az ilyen erőfeszítéseket tevő cégnek, mert a közbeszerzési eljárásból ki van zárva maga a cég.

Én annak a megfontolását javaslom a tisztelt törvényhozóknak, hogy bizonyos feltételekkel ne legyen kizáró ok a felszámolás alatt állás, hanem ilyen esetben pontosan tegyük lehetővé. Tudom, hogy a felszámolás alatt álló cégek egy sikamlós terület, és számos visszaélés fordult már elő velük kapcsolatban, de ilyen példák is vannak, és hasznos lenne, ha ilyen segítséget tudnánk nyújtani. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat, Varga Mihály képviselő úr, államtitkár úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

VARGA MIHÁLY, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. (Nem szól a mikrofonja.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány... (Közbeszólások: Nem hallani! - Kézi mikrofonba:) Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kérem államtitkár úr részére az időt visszaállítani.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mint az előző ciklus képviselője, volt alkalmam részt venni ennek a korábban megszületett, most hatályos törvénynek a vitájában, és annak mindenképpen örülök, hogy az eddig elhangzott felszólalásokban senki nem vonta kétségbe azt, hogy szükség volt egy új törvényre. Tehát azt gondolom, hogy legalább az a minimális összhang megvan a parlament különböző frakciói között, hogy a korábbi közbeszerzési törvény rossz volt, ezt módosítani kellett. Ez jó néhány olyan szabályt, jó néhány olyan problémát nem tudott orvosolni, amelyre itt a képviselő kollegák felhívták a figyelmet, arról pedig már nem is beszélek, hogy Magyarországgal szemben kötelezettségszegési eljárás indult ennek kapcsán, tehát szükség is volt arra, hogy ez bekövetkezzen, hiszen hogyha nem módosítjuk ezt a törvényt, akkor Magyarország uniós támogatásoktól eshet el, ez pedig nem érdeke az országnak.

Azt gondolom, hogy itt érdemes néhány olyan pontra fölhívni a figyelmet, amely az előző törvényben, a most hatályos jogszabályban nem szerepel, nem szerepelt, amire korábban mindig felhívtuk a figyelmet, amire hivatkozva egyébként a módosítást nem fogadtuk el az előző parlamenti ciklusban, és amelyet most ez az új, megjegyzem, rövidebb jogszabály, jóval rövidebb jogszabály, amely egyfajta kerettörvényként szabályozza ezt a területet, mégis kiterjed. Engedjenek meg néhány ilyen pontot!

Az egyik ilyen fölmerült kérdés, amelyre a korábbi hatályos szabályozás nem tartalmazott semmilyen pontot, az off-shore hátterű gazdasági társaságok pályázaton való indulásának a kizárása volt. Elmondtuk több alkalommal, hogy azoknál a vállalatoknál, cégeknél, ahol nem lehet biztosan tudni, hogy ki a tulajdonos, hogy milyen tulajdonosi háttér van, azokat a magyar közbeszerzési eljárásokhoz nem szabad hozzáférhetővé tenni. Ennek ellenére a hatályos jogszabályunk ezeket nem zárta ki, ezeknek lehetővé tette az indulást, és jó pár olyan közbeszerzés volt az elmúlt években, ahol olyan cégek nyerték meg a pályázatot, amelyeknél aztán egy későbbi probléma kapcsán nem lehetett kideríteni, hogy kit is tartalmaz a cég a tulajdonosi összetételben.

Most az új közbeszerzési törvény 56. § (1) bekezdés k) pontja, valamint a 125. § (4) bekezdése tételesen fölsorolja taxatíve azokat a jogszabályokat, amelyek alapján az off-shore-okba irányuló költségelést, ezeknek a pályázaton való indulását, valamint, ha ilyen előfordul, a szankcionálását meg lehet valósítani. Úgy gondolom, hogy ezzel egy jelentős előrelépést tettünk, hogy a korábbi, most hatályos jogszabály jobbá váljon.

A második ilyen kérdéskör a pótmunka kérdésköre. Itt a képviselők elmondták több alkalommal, a mostani vitában is, hogy a szerződésmódosítás lehetőségével több alkalommal éltek a közbeszerzési pályázaton indulók, szinte már-már gyakorlattá vált, hogy a közbeszerzést csak egy formának, egy keretnek tekintjük, aztán mihelyt ezt valaki megnyerte, minden módon arra törekszik, hogy vagy pótmunkán keresztül, vagy a tartalékkeret bővítésén keresztül igyekezzen azokat a pluszköltségeit elszámolni, amiket egyébként a pályázata nem tartalmazott.

Az új közbeszerzési törvény itt is korlátokat állít fel, tehát a korábbi jogszabállyal szemben igenis vannak már korlátok az új törvényben. Többek között szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 132. § és a 125. § (8) bekezdése tartalmaz tételesen ilyen korlátokat, többek között tilos a szerződéses ellenérték 5 százalékot meghaladó mértékű módosítása; ezt egyébként jogszabály szankcionálja is.

A harmadik terület, amelyet hiányoltunk a hatályos jogszabályból, ez a közfoglalkoztatás szempontként való érvényesítése, amelyet bár most is megtehet a hatályos közbeszerzési törvény, ilyenre nagyon ritka esetben került sor. Ezt bővíti ki a most beterjesztett törvényjavaslat 71. § (4) bekezdésének c) pontja, amely a szempontok között tételesen tartalmazza azt, hogy értékelhető a munkanélküli vagy tartósan munkanélküli rétegek foglalkoztatásának a közbeszerzés során megajánlott mértéke. Tehát lesz mód, lehet lehetőség arra, hogy a közbeszerzési jogszabályba belekerüljön ez a pont is, amit korábban hiányoltunk.

Egy negyedik ilyen témakör az alvállalkozók részére történő közvetlen kifizetés lehetőségének a biztosítása. Ez is egy régi vita, ez is egy régi történet, itt többen elmondtak valóban rémisztő példákat. Igen, a fővállalkozó, miután megnyerte a pályázatot, miután elvégezte vagy éppen csak részben végezte el a munkát, ezek után nem volt hajlandó több esetben kifizetni olyan alvállalkozókat, akik effektíve ténylegesen a konkrét munkát végezték el, és nem volt arra lehetőség, hogy a közbeszerzési jogszabály adott keretei között igenis közvetlenül lehessen alvállalkozókat abból az állami, önkormányzati vagy más tenderből kifizetni, amelyek egyébként a kereteket tartalmazták.

(15.20)

Klasszikus példák, hogy ilyenkor pénzvisszatartás következik be, a fővállalkozó nem jut hozzá a pénzéhez, a fővállalkozóval tart a vita, az alvállalkozó meg közben tönkremegy, és főleg magyar kis- és középvállalkozások sorát láttuk ebben a helyzetben. Itt, a 131. §-ban most tételesen megjelöljük azokat a lehetőségeket, amelyek során az ajánlatkérő által közvetlen kifizetésben részesülhetnek alvállalkozók is, tehát arra a vis maior helyzetre, ami itt nagyon sokszor bekövetkezett az elmúlt években, lesz olyan lehetőség, aminek kapcsán az alvállalkozók a közvetlen kifizetés lehetőségével élhetnek.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Még két pontot szeretnék megemlíteni az új törvény szerintünk mindenképpen pontosabbá és jobbá tett tételei közül. Az egyik a kistelepülések közbeszerzései. Egész iparág, egész ágazat alakult ki arra, hogy azon kistelepülések esetében, amelyek nem rendelkeznek a szükséges apparátussal, hogy közbeszerzési eljárást folytassanak le, hogyan lehet vagy hogyan kell magánvállalkozások, a piaci szféra vállalkozásain keresztül ilyen közbeszerzéseket lebonyolítani. A hatályos szabályozás semmilyen olyan tételt nem tartalmazott és nem tartalmaz most sem, amely a kistelepülések esetében ezt a - nyugodtan mondhatom - költségtétel-növelő és -drágító korlátot csökkentette volna. Most a 23. § (4) bekezdése alapján lesz lehetőség arra, hogy a kormány központosított közbeszerzés elvégzését rendelhesse el, és igen, meg vagyunk győződve arról, hogy ebben az esetben olcsóbbá lehet tenni ezeket a közbeszerzéseket.

Nyilván az itt ülő polgármesterek vagy megyei közgyűlési képviselők tudnak számtalan olyan példát mondani, amikor a kistelepülések rosszul hajtották végre a közbeszerzési eljárást, és olyan mértékű drágulás történt a végére, amiből effektíve nem is lehetett ténylegesen már megvalósítani az adott közbeszerzést. Reményeink szerint a jövőben ezek az esetek elkerülhetők ezzel a jogszabály-módosítással.

Végül, de nem utolsósorban, amit az elmúlt években több alkalommal kifogásoltunk, a kormányzatnak, az előző kormányoknak az a gyakorlata, amikor bizonyos állami közbeszerzéseket indokolatlan módon nemzetbiztonsági közbeszerzések keretei közé helyezett el. Ezek az elmúlt években szinte gomba mód szaporodtak el, és exponenciálisan növekedett azok száma, amit az előző kormányzat úgy ítélt meg, hogy mindenképpen valamilyen nemzetbiztonsági érdekkörbe tartozik. Itt tiszta helyzetet kell teremteni, világosan le kell határolni, hogy mely közbeszerzési eljárásokra vonatkozhatnak ilyen nemzetbiztonsági előírások. A magyar gyakorlat ebből a szempontból az uniós irányelveket fogja átvenni és tételesen felsorolni. Tehát a kormányzatnak is csak azokban az esetekben lesz lehetősége a nemzetbiztonsági közbeszerzések kereteinek az érvényesítésére, ahol ezek egyébként teljes mértékben az uniós jogkövetelményekkel esnek majd egybe.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát azt szeretném csak mondani, örülök annak, hogy senki nem vonta kétségbe, hogy szükség van egy új közbeszerzési jogszabályra, és ez igaz is. Örülök annak, hogy az itt elhangzott beszédek mind azt segítették elő, hogy ez a közbeszerzési jogszabály, amelyet a kormányzat beterjesztett, jobb legyen a korábbinál, és bízom abban, hogy a szükséges módosítások elfogadása után olyan kerettörvényt tudunk elfogadni, amely olcsóbbá teszi a közbeszerzéseket, a magyar adófizetők számára költségkímélőbbé teszi, és megvalósult, befejezett, elkészült közbeszerzéseket fog eredményezni a jövőben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr következik rendes felszólalásra, az MSZP képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt néhány hozzászólásra reagálnék - mert nem akartam rohangálni kétpercesekkel -, hadd mondjak el két olyan gondolatot, ami már nem fért bele a vezérszónoki mondókámba, és ez részben összefügg majd Kovács Péter képviselő úr észrevételével is.

Az egyik ilyen az irreálisan alacsony ár kérdése, és megerősítem azt, amit Varga Mihály államtitkár úr mondott, hogy valójában szerintem az, hogy az időt arra fecséreljük most, hogy azt mondjuk el, hogy mi a pozitív, inkább azt, hogy hol látunk még veszélyt, és mit kellene kijavítani, ilyen a irreálisan alacsony ár kérdésének rendezése. Azt gondolom, hogy nem szerencsés, amikor azt mondja ki a törvény, hogy az adott pályázatra még ajánlatot tevők fedjék fel a saját számítási metódusukat, és ennek alapján bizonyítsák be, hogy az, aki esetleg nyert, irreálisan alacsony árat határozott meg. Azt gondolom, hogy itt vannak belső ellentmondások is a törvényjavaslatban, mert ugyan más helyen azt mondja, hogy ezeket üzleti titoknak nyilváníthatja egy ajánlattevő, de itt viszont egy másik oldalról az ajánlatkérő erre őket kérheti.

A következő, amit csak óvatosan jegyzek meg, az a paragrafus, ahol azt mondja, hogy kizárható, akinek nem kell nemzeti elbánást biztosítani. Nem akarok ezzel többet foglalkozni, hiszem, hogy akik értik vagy olvassák a törvényt, tudják, de ezt is végig kellene gondolni, hogy ennek esetleg egy más megfogalmazását alkalmazzuk.

Most hadd térjek vissza arra, amit Kovács Péter mondott! A vezérszónoklatomban azt javasoltam, és azért érzem a dolgot kritikusnak, mert a felbontás előtt nem lehet tudni - mindegy, hogy három vagy öt ajánlat érkezett -, hogy a pályázat eredményes és érvényes lesz. Tehát ad absurdum az öt beérkezettből egy sem jó, de az ajánlatkérőt előbb köteleztük a kártyáinak a bemutatására, mint a másik megtörtént. Tehát lehet, hogy itt elég annyi, hogy azt mondjuk, tegye letétbe, és amennyiben ott érvényes, akkor az övé is itt van. Tehát már menet közben ne változtathasson, ezzel egyetértek, tehát ebben nincs köztünk vita, csupán az a problémám, hogy nem kéne. Tehát miután vélelmezhető, hogy lesz második forduló, előtte ne kényszerítsük arra, hogy neki ki kelljen a kártyáit játszani.

A másik, amivel Nagy István képviselő úrral vitatkoznék, ő is és sokan mások pozitívnak említették az alvállalkozói kérdést, hogy a 25 százaléknál nagyobb. Én most is azt állítom, és kérem önöket, gondolják még egyszer végig, hogy az, aki 25 százaléknyi aránnyal részt vesz egy közbeszerzésben, és őt közös ajánlattevőnek tekintik, de egyetemleges felelőssége van a teljesítésben - nem a saját részében -, tehát lehet, hogy itt is csak egy jelző kell, hogy a saját részére önállóan is felelős; de ha az egészért, akkor az, aki a negyedre pályázott, inkább nem pályázik, mert nem mer beszállni, tehát nincs mögötte akkora anyagi fedezet. Ezt nem akarom ragozni, hát mindenki tudja, hogy a magyar kis- és középvállalkozásoknak pont az a legnagyobb problémája, hogy tőkehiányban szenvednek. Tehát nem hiszem, hogy ezt be tudnák vállalni.

Szeretném az önök figyelmébe ajánlani, ha valakik a most hatályost nézik, most is azt gondolom, hogy a nagy projektek részekre bontása, amivel a helyi önkormányzatok élhettek volna, de nagyon sok helyen nem éltek, a részekre bontás az, ami igazán lehetőséget teremt a kis- és középvállalkozások számára. Mert ha valamit részekre szedtek - villanyszerelés, víz, gáz, nem akarok konkrét példát többet -, akkor egy munkára vállalkozik, száz százalékban vállalkozik, azért felelősséget is vállal, és még garanciális kötelezettségeket is tud vállalni.

Szólláth Tibor képviselő úrnak mondanám: én azt ajánlottam föl a vezérszónoklatomban, hogy próbáljuk meg, üssük föl néhány helyen a törvényjavaslatot. Mielőtt lejöttem a pulpitusról, két helyen ütöttem föl, mind a kettőnél volt; az egyikben négy visszahivatkozás volt, nem úgy, hogy négy párhuzamos, hanem visszahivatkozik valahova, az megint hivatkozik egy másik helyre, és közben még a kormányrendeleti kötelezettség is megjelenik, tehát négyszeres. Egy másiknál ugyanilyen véletlenszerűen háromszoros visszahivatkozás van. Tehát van benne jócskán; sokat kiküszöböl, mert a szerkesztésből fakadóan van, de nem teljes.

(15.30)

Fónagy államtitkár úr az elején hangsúlyozta az alapelveket és az azokhoz való ragaszkodást. Számomra az lenne az igazi jogállam, amikor azt mondhatjuk, hogy már csak egy nagyon kicsi törvény kell, és aki azt nem tartja be, az nem tisztességesen focizik a pályán és kizárható.

Itt összekapcsolok több dolgot. Még az alvállalkozói résznél szeretném Varga Mihály államtitkár úr figyelmét is felhívni arra, hogy azt a megoldást, amit ön javasolt és ami a törvényjavaslatban szerepel, azt a csődeljárási törvénnyel mindenképpen összhangba kell hozni. Bízom benne, hogy a jegyzőkönyvben majd elolvassa államtitkár úr. (Varga Mihály: Mi történt?) Arról bátorkodtam beszélni, hogy államtitkár úr azt mondta, az alvállalkozók kifizetése mennyire pozitív. Ezzel egyetértek, de egy másik helyen azt is megfogalmazza, hogy amennyiben fővállalkozó csőd, felszámolás alá kerül, ez nem része. Ez pedig udvarias fogalmazással: csődbűntett. Valahol a zárórendelkezések között meg kellene teremteni annak az összhangját, hogy ha az alvállalkozót megillető rész nem szerepel a fővállalkozó dokumentumaiban, ha nem szerepelhet ott, mint váromány bevétel, akkor ezzel elvontak egy nem tudni, mekkora összeget - tehát ismertnek kell lenni.

Alig egy héttel ezelőtt azonnali kérdést tettem fel Fónagy János államtitkár úrnak. Ugyanaz a cég, amelyet Lenhardt Balázs szóba hozott, nem tiszta tulajdonosi háttérrel, nem első helyről, de nyert, s ugyan nem pótmunkákat, hanem - megpróbálom olyan szépen visszaidézni, ahogy államtitkár úr mondta - magasabb minőségi szintet, szabványokat s a többit. Tehát tulajdonképpen ha valaki nyert - ezért nagyon érdekes az a paragrafus, amire Varga Mihály hivatkozott -, és ez a paragrafus abból származott, hogy a kormány önmagára nézve is korlátozásokat fogad el - igaz, hogy előtte 25 milliárd forinttal megemelte a szerződéses összeget -, habár van bennem némi kétely, mert ha ez a törvényjavaslat 21-én hatályba lép, és erre a passzusra is vonatkozik, akkor nem tudom, hogy ezt a szerződést meg lehet-e majd kötni, mert ez bizony az 5 százalékot messze meghaladó szerződéses összegmódosítás.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Ipkovich György képviselő úr kért szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Göndör képviselőtársam felszólalásának ahhoz a részéhez csatlakoznék, amely a fedezet felfedésének módját, idejét, egyebeket taglalta. Én magam is úgy látom, az ajánlatkérők egy részének az igazi hátránya az, hogy pontosan tudni lehet, mennyi van a zsebükben. Ha ön úgy megy ki a piacra, hogy kirakja, 62 forint 40 fillér van a zsebében, és megkérdezi, az adott áru mennyibe kerül, akkor ki fog derülni, hogy éppen 62 forint 40 fillérbe. Tehát ha lehetséges, adjuk meg neki azt a lehetőséget, hogy ő is a piac szereplője legyen.

Követeljük meg a forrás biztosítását, garantáltassuk is, hogy ez mekkora, de ne fedjük fel az üzlet megkötése előtt. Ez egypár ajánlatkérőnél nem is nagyon lehetséges, mert ha egy önkormányzat elfogad egy beruházási programot, meg mindenki tudja, hogy mennyit nyert egy pályázaton, meg körülbelül hogy tették össze a pályázati kiírást, akkor szinte lehetetlen az ilyen jellegű lefedése a dolgoknak, de ha van rá lehetőség, én is azt pártolnám, tegye lehetővé a szabályozás, hogy megköveteljük a fedezetet, annak megjelölését is követeljük meg, csak a feltevés idejét tegyük az üzletkötést követő időszakra. Tehát az a kérésem, hogy hozzuk piaci helyzetbe az ajánlatkérőt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most rendes felszólalásra Apáti István képviselő úr következik, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném kiegészíteni a vezérszónoki felszólalásom, és a kevésbé lényeges elemtől haladnék a lényegesebbek felé, hiszen szilárd meggyőződésem, hogy ugyanolyan szavak ismételgetésével, mantrázással, belemagyarázással, belebeszéléssel nem lehet jó közbeszerzési törvényt alkotni, ez csak akkor sikerülhet, ha felfedjük a hibákat, és próbálunk rájuk megoldást is ajánlani.

Rögtön kezdeném a dokumentáció ellenértéke tárgykörével. Ez talán kevésbé tűnik izgalmasnak, ugyanakkor az ajánlatkérők számára már régóta problémát okoz, hogy milyen mértékű dokumentációs díjat merjenek kérni, és milyen költségeket jeleníthessenek meg. Régóta vallom azt az elképzelést, hogy a dokumentáció előállításával kapcsolatos tanácsadói, szakértői költségeknek részben vagy egészben meg kellene jelenniük, hiszen rendkívül hátrányos az ajánlatkérők, különösen az önkormányzati ajánlatkérők számára az a megoldás, amely szerint csak a fizikai előállítással, a nyersanyagokkal, a sokszorosítással, a fénymásolással kapcsolatos költségeket érvényesíthetik, holott jól tudjuk, hogy egy dokumentáció előállításában a különböző tanácsadóknak kifizetett munkadíj vagy megbízási díj nagyon jelentős mértékű. Célszerű lenne tehát megteremteni annak lehetőségét, hogy a dokumentációs díjba - a dokumentációs díjak nyilván jóval drágábbak lennének így - az ajánlatkérők a tanácsadói költséget is beleszámolhassák.

Az ellenőrzési, hirdetmény-ellenőrzési díjak témakörét már a tavaly nyári átfogó Kbt.-módosítás kapcsán is érintettük, és akkor nagy örömömre szolgált, hogy jobbikos javaslatot fogadtak el, amely szerint a külön jogszabályban meghatározott kedvezményezett kistérségekben található, 10 ezer lélekszámnál kevesebb lakosú települések esetében az ellenőrzési díj alól 50 százalékos kedvezmény illette meg az önkormányzatokat, önkormányzati költségvetési szerveket és önkormányzati társulásokat, ugyanakkor döbbenten tapasztaltam, hogy az új törvényjavaslatból kimaradt ez a megfogalmazás. Ezért módosító javaslat formájában szeretnénk ezt visszaemelni, és természetesen nemcsak az uniós, hanem a nemzeti eljárási rendben is megjeleníteni.

Többször elhangzott itt az anyagi fedezet kérdésköre, amely szerint az ajánlatkérőnek a bontás előtt fel kellene fednie a lapjait, és el kellene mondania, hogy milyen anyagi fedezet áll rendelkezésére. Jó szívvel csak azt tudom ajánlani, amit magam is alkalmaztam annak idején több alkalommal, ezt célszerűbb megtenni talán már az ajánlati felhívás egyéb információk részében, ugyanis a saját tapasztalataim - Ipkovich képviselőtársam tapasztalataival ellentétben - pont abba az irányba mutatnak, hogy ez nem gyengíti a versenyt, és nem jelent problémát az, ha az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet felső határát megjelöljük, amely olyan megfogalmazásban is szerepelt, hogy az ezt meghaladó mértékű ajánlatokat érvénytelennek tekinti az ajánlatkérő. Ezért kivétel nélkül minden esetben átmentek a hirdetmény-ellenőrzés próbáján, ráadásul az anyagi fedezetre való tekintettel nagyban elősegítették azt, hogy a szükséges direkt költségvetési forrásból vagy uniós hazai forrásból rendelkezésre álló kereten belül maradjon az összes ajánlat. Aki pedig ennek nem tudott megfelelni, aki ennél drágábbat adott, az el sem indult, az nem vásárolta meg a dokumentációt sem, így nem verjük felesleges költségbe az ajánlattevőket sem. De ha mindezt csak közvetlenül a bontás megkezdése előtt kell egy ajánlatkérőnek nyilvánosságra hozni, akkor az azt jelenti, hogy addig zsákbamacskát árul, és az ajánlattevők többsége számára akkor derül ki, hogy ha ezt előbb tudták volna, akkor el sem indulnak a pályázaton vagy a közbeszerzési eljárásban. Sokkal korrektebb lenne ennek a lehetőségét már a felhívásban, akár kötelező jelleggel is előírni.

Ugyanakkor értjük és egyetértünk azzal, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozókat kell helyzetbe hozni. Természetesen egyetértünk a verseny tisztaságával, a nyilvánosság szempontjainak erősítésével, a közpénzek ésszerű, tiszta és hatékony felhasználásával. Nincs olyan ember az országban, nincs olyan képviselő ebben a Házban, aki ezekkel ne értene egyet, csak az a helyzet, hogy sok esetben ezzel ellenkező tartalom jelenik meg a normaszövegben. De azért a ló másik oldalára se kellene átesni, hiszen a nemzeti eljárási rendben olyat alkalmazni, azt lehetővé tenni, hogy az ajánlatkérő saját magának önállóan alakítsa ki a szabályokat, ez megint azt a problémát veti fel, hogy a szabadságot a szabadossággal keverjük össze, illetve ha lazítunk bizonyos szabályokon, akkor az ne jelentse azt, hogy szétengedjük a ménest, bedobjuk a gyeplőt a lovak közé, és mindenki csinálhat, amit akar, hiszen ennek számos hátulütője lesz majd a jogorvoslati eljárások során, akár a döntőbizottság szintjén, akár a bírósági jogorvoslatok folyamán.

Ezt jó lenne végiggondolni, azzal együtt, hogy a hirdetmény nélküli eljárások körének bővítését önmagában én sem tartom ördögtől valónak, viszont hogy 150 millió forintos szintre emeljük, az egy építési beruházás esetében talán túlzottnak tűnik. S ha valóban a korrupció elleni harcot tűzzük a zászlónkra, akkor az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb a közbeszerzéssel kapcsolatban a korrupció visszaszorítása, a korrupció csökkentése, és legalább öt ajánlattevő számára kellene hozzáférhetővé tenni a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lehetőségét is.

(15.40)

Hiszen minél több ajánlattevő tehet ajánlatot egy eljárásban, minél több ajánlattevőnek adatik meg ez a lehetőség, minél többnek adjuk meg az esélyt, annál inkább csökken a korrupció előfordulásának valószínűsége.

Ugyanakkor az irreális ajánlati elemről is kell néhány szót szólni, hiszen a Jobbik is döbbenten állt azon megfogalmazás előtt, és teljesen indokolatlannak tartjuk ezt a bekezdést, amely szerint az irreális ajánlati elem vizsgálatánál az ajánlatkérő a többi ajánlattevőtől is kérhet összehasonlítás céljából adatokat. Nem igazán értjük, hogy mi szükség van erre. Egyrészt mintegy olyanokat is bizonyításra kényszerítünk, akik egyébként reális ajánlati elemmel rukkoltak elő az eljárásban, másrészt a bontási jegyzőkönyvön, felolvasólapon láthatóak azok az adatok - jelesül: ajánlati ár és egyéb bírálati szempontok -, amelyek alapján az ajánlatkérő már el tud igazodni. S végül, de nem utolsósorban az ajánlatnak szerves részét képezi a beárazott költségvetés, legyen szó bármilyen beszerzési tárgyról. Tehát onnantól kezdve az ajánlatkérő végignézi, nem csak végignézheti, végig is kell néznie, elemezni, ellenőrizni kell, ha másért nem, a számítási hibák kijavítása miatt is, hogy milyen a beárazott költségvetés, hogy néz ez ki részleteiben. Innentől kezdve teljesen értelmetlen olyan ajánlattevőket pluszigazolásra meg összehasonlító adatok beküldésére kényszeríteni vagy kötelezni, akik egyébként minden szempontból törvényesen jártak el, reális, arányos és korrekt ajánlatot készítettek el.

További probléma a kizáró okokkal kapcsolatban, hogy az adó- és vámtartozások esetében célszerű lenne végre pontosabban fogalmazni, hiszen a jelenlegi javaslatban szereplő "fizetési halasztást kapott" kifejezés azt a véleményem szerint hamis látszatot kelti, amely szerint arra nem vonatkozik a kizáró ok egyéb része, aki fizetési haladékot, fizetési halasztást kapott az adott tartozás megfizetésére. Célszerűbb lenne itt a fizetési halasztást vagy részletfizetési kedvezményt kapott, vagy ilyen kedvezményben részesült kifejezést használni, hiszen így mind a kettő fizetési könnyítési módra kiterjesztenénk a kizáró ok alóli kivétel lehetőségét.

Üdvözöljük, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetése is ismételten bekerült a javaslatba, ugyanakkor indokoltnak látjuk ezt kiterjeszteni vagy kiegészíteni a hűtlen kezeléssel, a hanyag kezeléssel és a költségvetési csalás tényállásával is.

Végezetül essen néhány szó a rendeleti szintű szabályozásról is. Akár még alkotmányossági vagy jogelvi szinteken is, alapelvi szinteken is problémákat okozhat, hogy egy ilyen nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű törvényt vagy törvény egyes rendelkezéseit rendeleti szinten szabályozzuk. Itt elsősorban a legtöbb problémát okozó és a korrupció szempontjából a legveszélyesebb területnek minősülő építési beruházásokra gondolok. Hiányolom azt az alapkoncepcióból és a konkrét javaslat jelenlegi szövegéből is, hogy nem szünteti meg azt a furcsa kettősséget, hogy az építési beruházások közbeszerzési szabályaira külön kormányrendeletet hoznak. Célszerű lenne a kormányrendelet szabályait egy külön fejezetben beemelni a közbeszerzési törvénybe.

Ugyanakkor annak is örülünk, szóban hangzott el a tavalyi átfogó módosítás során, amely szerint különösen a leghátrányosabb helyzetű térségekben a tartósan munkanélküliek és munkanélküliek foglalkoztatását elő kellene segíteni, ez szerepel a jelenlegi javaslatban a bírálati szempontok között. Ugyanakkor kormányrendeletben van rögzítve, amely szerint az építési beruházások esetén nem lehet csak az ajánlati ár alapján bírálni, hanem egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. Ki merem jelenteni, hogy akár bizonyos beruházási típusoknál, például nagy állami beruházásoknál, vasútépítéseknél, autópálya-építéseknél, gyorsforgalmi utak építésénél, különböző egyéb, akár mély-, akár magasépítésű beruházásoknál egyenesen kötelező szemponttá kellene tenni, hogy több pontot szerez az az ajánlattevő, nagyobb előnyöket élvez, nagyobb eséllyel nyerheti meg az adott munkát, aki több tartósan munkanélküli vagy egyáltalán simán munkanélküli személyt foglalkoztat az adott beruházás megvalósítása kapcsán.

Nem elég csak lehetőségként beletenni, akár az építési beruházások esetében jól körülbástyázott, megfelelően körülírt módon kötelezővé is kellene tenni ennek a bírálati szempontnak az alkalmazását. Egyébként ez különösen a roma lakosság érdekeit szolgálná, hiszen természetesen - illetve sajnos, nem természetes, de sajnos ez a helyzet - egyre nagyobb a magyar lakosság elszegényedési aránya is, egyre többen vannak olyan nehéz helyzetben a magyar emberek közül is, de ráadásul a segédmunkás, betanított munkás, kisebb részben a szakmunkás munkakörben jellemzően a cigány lakosság körében óriási a munkanélküliség. Most végre ők is esélyt kapnának, végre nem panaszkodhatnának arra, hogy nem adatik meg nekik az esély, és tanúbizonyságát adhatják annak, hogy ha van lehetőség, akkor megfogják a munka nehezebbik végét is, és igenis, kemény, ha kell, kemény fizikai munkát végeznek ilyen, akár mély-, akár magasépítési beruházások alkalmával.

Tehát nem látom annak értelmét, hogy pontosan az építési beruházások kapcsán egy kettősséget alakítsunk ki. Célszerűbb lenne azt, ami most kormányrendeletben van, megjeleníteni a törvény szövegében. Ráadásul egyéb helyeken is hivatkozik arra a törvényjavaslat, hogy majd a kormány rendeletben fog szabályozni. Ez a jelenlegi ellenzék amúgy sem túl erős pozícióját még tovább gyengíti, hiszen még annyi ráhatása sem lesz az ellenzéki frakcióknak ezen szabályok megalkotására, mint amennyi legalább egy parlamenti vita alkalmával talán lehetségessé válik.

Ha ezeket a javaslatokat megfontolják, és hajlandóak elfogadni, akkor úgy hiszem, hogy sokat tudnánk javítani a törvényjavaslat jelenlegi minőségén vagy jelenlegi színvonalán. Nagyon remélem, hogy akár bizottsági szinten, akár pedig majd a részletes vita, illetőleg a záróvita, zárószavazás szintjén nem a szakmai vagy a politikai presztízs vagy rosszabb esetben hiúság fogja a kormánypárti képviselőket jellemezni, hanem valóban a józan megfontolás, és nyitottak lesznek arra, sőt nemcsak nyitottak, befogadóak lesznek minden olyan javaslatra, amely ennek a törvénynek a színvonalát emelni akarja. Vannak kétségeink ez irányban, hiszen megtapasztaltuk a tavaly nyári vita alkalmával is, hogy olyan módosító javaslatok sorát szavazták le, amellyel egyébként egy-egy kormánypárti képviselő - négyszemközti beszélgetés keretében kiderült - egyet is értett, csak különböző irányvonalakra hivatkozva nem lehetett ezeket a lépéseket megtenni.

Ha már a korrupciónál tartunk, Lenhardt Balázs képviselőtársam az előbb említette, valóban azért vannak kétségeink a jelenlegi kormányzat korrupció elleni harcban tanúsított aktivitásával kapcsolatban. Ugyanis valóban ez a közgépes közbeszerzési eljárás elég sok gyanúra ad okot. Hirtelen olyan ínséges időkben, amikor az önök kormánya azt hirdeti, hogy minden forintra oda kell figyelni, azért 24 milliárd többletforrás mégiscsak valahogy jut egy vasútvonal megépítésére, akkor az finoman szólva is bicskanyitogató, és elég komoly gyanúkat ébreszt.

Természetesen olyat soha nem fognak leírni, most nyilván ironizálni is fogok, egy közbeszerzési törvényjavaslatban, hogy alkalmatlan az ajánlattevő, ha a cég elnevezésében nem a Közgép kifejezés szerepel. Tehát nyilvánvalóan ilyen kitételek soha nem fognak belekerülni, de amíg ilyen és ehhez hasonló esetek előfordulhatnak a gyakorlatban, addig egyrészt nem aludhatunk nyugodtan, másrészt pedig hiteltelenek a mikro-, kis- és középvállalkozók helyzetbe hozásával kapcsolatban mondott szavaik is, hiszen azért a Közgép finoman szólva sem a mikrovállalkozások körét gyarapítja.

Erre is tekintettel kérem, hogy számos módosító javaslatunkat fontolják meg, és a lehető legtöbbet ezek közül elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e valaki még felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, így megkérdezem Fónagy János államtitkár urat, hogy kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. Igen, kíván, államtitkár úré a szó.

Parancsoljon!

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A közel négyórás, esetenként a részletes vita számos elemét megelőlegező tárgyalás mutatja azt, hogy az általános vita is egy fajsúlyos javaslat elfogadását vetíti elő.

Engedjék meg - anélkül, hogy én viszont a részletes vitába belemennék -, hogy néhány olyan kérdésre igyekezzek reflektálni, amelyek itt az elmúlt órákban elhangzottak. Az egyik, amit már Varga képviselőtársam is az előbb elmondott, az az egésznek a pozitívuma, hiszen abban a legtöbb képviselő - tényleg elenyésző kivételtől eltekintve - egyetértett, hogy a régi és jelenleg hatályos szabály nem jó, alkalmazhatatlan, toldott-foldott, újra van szükség.

Abban is túlnyomórészt egyetértés volt, és ehhez hozzászámítom a számos szakmailag megalapozott, jó szándékú módosító javaslatot vagy annak ígéretét is, hogy egy olyan szabályt kell alkotni, amely számos szempontnak megfelel.

(15.50)

Ilyen az átláthatóság, olyan, ami a jelenleginél nagyobb beépített védelmet nyújt a korrupció ellen, ami biztosítja a hazai vállalkozóknak a hazai pályán való magabiztosabb mozgását, ezen belül értve természetesen a kis- és középvállalkozókat is. Egy olyan jogszabály kell, amely mindkét oldalon az alkalmazók számára érthetőbb és külön, bonyolult közreműködők igénybevétele nélkül alkalmazható. Felmerült teljes joggal és súllyal a zöldszempontok fokozott érvényesítése, de számos más olyan igény és nemcsak igény, hanem szempont is felmerült, amelyeknek ezen jogszabálynak eleget kell tennie, annak a jogszabálynak, amely - és ezt igyekeztem az expozé elején is hangsúlyozni - hangsúlyozottan egy keretjogszabály. Tehát nem egy olyan kódex, nem egy sok száz szakaszból álló olyan kódex, amely minden egyes felhasználó minden egyes részszabályzatára eligazítást vagy rendelkezést tartalmaz. Ez is egy szerkesztési mód egyébként, ezt is lehetett volna követni, csak akkor ott vagyunk, ahol jelenleg is vagyunk bizonyos szempontból, hogy van egy olyan nagy terjedelmű jogszabályunk, amely minden egyes, egymástól karakterében, tartalmában jelentősen eltérő, akár a megrendelői, kiírói oldalon, akár a vállalkozói oldalon mindenkinek eligazítást ad, ugyanakkor rákényszerít mindenkit, hogy mindezeket végigolvassa, alkalmazza, megtanulja, összevesse.

Nem véletlen, hogy egy évig tartott ennek a jogszabálynak az előkészítése. Ezeket az elvi vitákat a mind a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumon belül, mind a társtárcáknál, de hozzáteszem, hogy számos szakmai szervezet és egyéb gazdasági szervezet résztvevőivel kialakított álláspont szerint keretjogszabályban fogalmazták meg a szerkesztők, azok a szerkesztők - tudom, hogy itt nem szokás a parlamentben erről beszélni -, akiknek a munkájáért én itt és most is köszönetet szeretnék mondani, hiszen ez nagyon sok száz embernek egyévi, nagyon kemény, megfeszített munkája. Az elhangzott vélemények a politikai és - hozzáteszem - politikusi vérmérséklettől függően természetesen, de ezekben a dolgokban egyetértettek, és ez mindenképpen mind a mai tárgyalásnak, mind az előterjesztés tartalmának egy pozitívuma.

Ugyanakkor arra szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy nem lehet egy adott társadalom és egy adott gazdaság minden problémájára egy szakmai jogszabállyal magyarázatot, megoldást találni. Nyilvánvaló, hogy a lehetőség szerint a legkisebbre kell szorítani a korrupció lehetőségét. Na de hát az emberi magatartásokat nem lehet egy közbeszerzési jogszabállyal eleve és mindenkorra determinálni. Nyilvánvaló, hogy törekedni kell rá, nyilvánvaló, hogy a szabályoknak olyanoknak kell lenni, de nem lehet a társadalom minden visszásságát egy szakmai szabállyal megoldani.

Végezetül, de nem utolsósorban, erősítendő azt, amit most mondtam, ha már Ipkovich képviselő úr Zala megyei példát hozott, azt hiszem, engedje meg, hogy én is egy Zala vármegyei példát hozzak. (Dr. Ipkovich György: Vas!) Vas? Zala megyéből hozta a példáját, direkt fölírtam. Zala vármegye közgyűlésén mondta 1840-ben Deák Ferenc, hogy gazdaságot, kereskedést, szorgalmat törvény nem teremthet, a törvény csak ezek akadályát hárítja el, a többit idő és a nemzet ereje és gondossága fejti ki.

Én ennek jegyében kérem, hogy a módosító javaslataikkal tegyék teljesebbé a mi tervezetünket, és ennek vitája után a most beterjesztett törvényjavaslatot támogassák és fogadják el.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát a további módosító javaslatok benyújtása érdekében elnapolom, lezárására a mai ülésnap végén kerül sor.

Soron következik az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Rogán Antal és Puskás Imre fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/3505. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3505/1. és 2. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik, 20 perces időkeretben. Megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!