Felszólalás adatai

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvényt bevezető tegnapi pénzügyminiszteri expozé egyik hívómondata így hangzott: a költségvetés az ország hosszú távú érdekeit szolgálja.

Most tegyük fel a kérdést, hogy mi szolgálja az ország hosszú távú érdekeit. Bizony nem más, mint a legnagyobb kincsünkbe, értékünkbe, a szellemi tudásba, a szellemi javakba, ha úgy tetszik, az emberi erőforrásba történő befektetés, azaz az oktatásba. Úgy, ahogy ezt felismerte a múlt évszázad húszas éveinek politikus- és szellemóriása, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és az akkori kormányzat, vagy ahogyan felismerte Írország, Finnország, Korea és sorolhatnám a példákat. De felismerte a kormánypárt is, hiszen nem kell messzebbre menni, mint a kormányprogram szövegéhez, ahol bizony azt olvashatjuk, hogy az oktatást a jövőbe történő legfontosabb befektetésnek tekinti.

Nos, ha a költségvetés valóban az ország érdekét szolgálná, akkor azt kellene benne látnunk, hogy ezt a legfontosabb befektetést a költségvetés kedvezően bírálja el. Nos, ez nem történt meg. Az oktatásból ugyanolyan, ha nem nagyobb mértékben elvon, mint minden egyéb más területről.

(Ezért a legfontosabb kifogásunk az egész ellen ez, és ezért tartjuk elfogadhatatlannak.)

éva/Lezsák-Móring-Nyakó/ (Hoffmann Rózsa)/bl

(8.40)

Ezért a legfontosabb kifogásunk az egész ellen az, és ezért tartjuk elfogadhatatlannak, mert nemhogy az ország fejlődését szolgálja, hanem a visszafejlődését szolgálja.

Nos, kormánypárti képviselők és vezérszónokok nem fukarkodnak a dicsérő szavakat illetően. Valóban, a költségvetés elkészült, matematikailag bizonyára stimmel is. De ez-e a költségvetésnek az alapvető feladata? Hadd idézzem a Költségvetési Tanács elnökének tegnapi szavait, aki azt mondta, ami egyébként önmagában evidencia, hogy például az egyensúly, ami ennek a költségvetésnek a legnagyobb erőssége és az érdeme, tehát az egyensúly, az nem cél, hanem eszköz. Eszköz kellene hogy legyen valóban a fejlődés szolgálatában, amely nem történt meg. A legnagyobb hiányosság az, hogy nem látni mögötte azt az utat, azt a kijelölt stratégiát, azt a fejlődési utat, aminek eredményeképpen joggal-okkal remélhetjük, hogy az ország majd fölemelkedik. Ezen túl még egyéb olyan hiányokat is meg kell említenem, amelyekre az Állami Számvevőszék elnöke többször is rámutatott, hogy nem felel meg az államháztartásról szóló törvény költségvetési törvény összeállítására vonatkozó passzusainak, és sorolhatnám az egyéb hiányokat, hogy nem előzték meg számítások, tehát az egész eléggé ingatag talajon áll.

De nézzük most a legsúlyosabb területet, amelyet már a bevezető gondolataimban is érintettem, hogy az oktatás fejlődését, a szellemi fejlődést vajon mennyire szolgálja ez a költségvetés. Nos, a pénzügyminiszter azt mondta, hogy a tanulói létszám alakulása automatikusan alapja a költségvetésnek. Valóban, ha csak matematikának tekintjük a költségvetést, felfoghatjuk így is, de ha fejleszteni akarnánk, akkor bizony ebből az következne, hogy a tanulólétszám csökkenése ellenére is az oktatásban bent levő pénzek legalább ott maradjanak, ha nem, akkor emelkedjenek.

De volt olyan gyanú is bennünk, hogy a pénzügyminiszter úr talán nem is eléggé ismeri, mert olyan kijelentéseket tett itt tegnap, amin csak ámultunk és bámultunk. Például megemlítette a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó pedagógusok támogatását, mint amit növeltek. Nos, nem, ez csökkent a tavalyihoz képest. Ugyanez a helyzet az osztályfőnökökkel, akiknek a pótlékára tervezett összeg 175 millió forinttal csökkent. És ez történik olyan korban, amikor laikusok és szakemberek, az országban élő polgárok mind látják, hogy a gyerekek nevelése körül nagyon súlyos gondok, problémák vannak, erősíteni kellene tehát az iskolákban azt a területet, azt a személyt, aki a nevelésért felel, aki a nevelést sikerre vihetné, ez pedig az osztályfőnök lenne, ez sem történt meg. Ez a közoktatásunk egyik legnagyobb problémája egyébként, hogy mennyire ellehetetlenült a nevelés.

De nézzük, hogy a kormány a saját prioritásainak mennyire tudott kedvezni ebben a költségvetésben! Miután minden részletet nem lesz időm felsorolni, ezért előre is kijelentem, hogy semennyire, és csak néhány példával szeretném ezt alátámasztani. Két kulcsszava, két hívószava volt az oktatásirányításnak az elmúlt időszakban, az egyik a minőség, a másik pedig az esélyegyenlőség. Most nézzük, hogy a minőség emelését mennyire szolgálja a költségvetés: először is megszűnik a teljesítménymotivációs támogatás, vagy jelentős mértékben csökken. Ez alapvetően minőségellenes. 100 millió forinttal csökken a teljes egyetértéssel és mindenki támogatásával elfogadott nemzeti tehetségprogram támogatása. Megint csak a szellemi javak támogatására csökken, illetve szűnik meg a lehetőség.

Itt kell említenem a pedagógus-szakvizsga és -továbbképzés támogatásának a megszüntetését. Ez az elmúlt 10 éves időszak egyik leginkább előremutató kormányzati cselekedete volt, a pedagógusok továbbképzése. És hogy azért van némi koncepció a költségvetés mögött - önmagamnak is ellentmondva -, ezt az bizonyítja, hogy bizony már elkészült az a kormányrendelet-tervezet, amely a pedagógusok eddig államilag finanszírozott továbbképzéséről azt írja, hogy 75 százalékban majd a pedagógus-önképzéssel teljesítheti ezt a továbbképzés. Hol szolgálja ez a fejlődést, hol szolgálja ez a minőséget? Bizony sehol.

Nem sorolom a minőség romlását előrevetítő további mutatókat, nézzük a másik súlyos területet, az esélyegyenlőség biztosítását. Mindenki tudja, bizonyításra sem szorul, hogy az emberek fejlesztését kicsi korban kell elkezdeni. Ezt szolgálná az az óvodaprogram, amelyet mi is támogattunk. Nos, ezek a most benyújtott törvények a kötelező óvodáztatás időszakát kitolják újabb egy évre, az óvodaépítési programot lassítják, ami bizony azt jelenti, hogy megint csak elmarad, kimarad egy korosztály a korai fejlesztés lehetőségéből. Sokan taglalták tegnap, csak megerősítem azt a teljesen bizonytalan és ellentmondásosan tárgyalt témát, hogy a gyermekélelmezés mennyire csökken. Hogy aztán mi lesz ebből... - mert olyan ellentmondó nyilatkozatok hangzottak itt el kormánypárti politikusok szájából, hogy senki nem látja világosan, hogy mi történik, katasztrofális a helyzet ezen a területen is.

Az ösztönző támogatás a kistelepüléseknek 100 millió forinttal csökken. Amikor Magyarország fejlődésének az alapja a kistelepülésekből, az ottani emberekből, a mezőgazdaságból élőkből indulhat ki, ezért az ottani iskolák támogatása létérdekünk volna.

Az alapfokú művészeti oktatás, amely az ember fejlődése szempontjából elengedhetetlen, olyan radikális csökkenést szenved el, hogy bizony arra kell számítani, hogy nemhogy a hátrányos helyzetűek maradnak ki a művészeti oktatásból, most már ott tartunk, hogy a középréteg sem tudja kifizetni azokat a díjakat, amibe a művészeti oktatás kerül.

Diáksport - mindannyian tudjuk, hogy az iskolába járó korosztálynak közelítőleg 50 százaléka súlyos fizikai és mentális betegségekben szenved. Ennek a gyógyítására, egyrészt megelőzésére a művészetoktatás mellett a diáksport lenne az, ami leginkább alkalmas lenne, ennek a támogatása megszűnik. A szakképzés, nem is részletezem, de a szakképzés gyakorlati támogatása jelentős mértékben csökken, amikor megint csak mind a kormány, mind az ellenzék programjaiban szereplő prioritás kellene hogy legyen az oktatásügyben.

Hiányzik tehát az egész oktatási költségvetésből az az elgondolás, hogy hová akarunk eljutni, mire helyezzük a hangsúlyt, hol kell erősíteni az állami szerepvállalást, bizony azt kell látnunk, hogy mindenünnen csak elvonás, elvonás, elvonás, miközben az iskolák arról panaszkodnak, hogy kiszámították, átlagos méretű iskolának a jövő évben 20 millió forint hiánya lesz. Kérdezem: hogyan fognak működni ezek az iskolák? És nem arról van szó most, hogy mi lesz az ott dolgozó pedagógusokkal meg egyéb dolgozókkal, az is tragédia, de ez mind a gyerekeken csattan.

Tisztelt Kormányzó Párt! Az önök minisztere a tanévnyitó beszédeiben azt mondta, hogy az "Új tudás" programot nem éri hátrány, holott akkor már a költségvetést benyújtották. Az oktatásügyből, mint látjuk, 30 milliárd forintot vontak ki. Hogyan tudnak önök a választóik szemébe nézni akkor, amikor ez a költségvetés példátlan módon magas, több mint 300 milliárd forintos tartalékot képez, gyaníthatóan politikai szándékkal, a jövő évi választásokra gondolva?

Hát bizony ezek miatt és még sok egyéb miatt, amit nem volt alkalmam elmondani, ez a költségvetés az ellenzék és köztük a Kereszténydemokrata Néppárt számára ilyen módon elfogadhatatlan, jobb lenne visszavonni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)