Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/9677. számú törvényjavaslat 44 törvény módosítását kezdeményezi. Valóban, a törvények nagy része technikai jellegű módosítás. Viszont van két nagyon fontos része: az egyik a közszolgálatban dolgozó, különleges státuszú új személyek és szervezetek különböző, az általánostól eltérő javadalmazási, szabadságolási és mindenféle kedvezményeket tartalmazó része; a másik pedig a versenyfelügyeleti eljárásra vonatkozó törvény meglehetősen erőteljes és álláspontom szerint nem a versenyfelügyeleti tevékenység hatékonyságát szolgáló javaslatai. Tulajdonképpen a különleges jogállású szervezetekkel és a náluk dolgozó közszolgákkal a kormányzat egy közszolgálati kasztrendszert hozott létre, lassan kezdünk valóban nemcsak társadalmi, hanem közjogi szempontból is Indiára hasonlítani. (Moraj a kormánypárti padsorokból.) Azt kell mondanom, hogy az a fajta szemlélet, amely a különleges jogállású szervezeteket és az azokban tevékenykedő, különösen vezető állású személyeket illetményhez, szabadsághoz és egyéb kedvezményhez juttatja, olyan szintű szakadást hoz létre a közszolgálat rendszerében, amilyen szakadás már a gazdagok és a szegények között a társadalomban létrejött. Meg kell mondanom, hogy amikor olvasgattam például a 20 napos pótszabadságot nagyon sok intézmény első számú vezetőjénél, illetve vezető testületi tagjainál, akkor az jutott eszembe, hogy ha valaki szenvedélyének tekinti a munkát és szenvedélye az a hivatás, amit gyakorol, elég nehezen tudom elképzelni, hogy két és fél hónapot legyen évente szabadságon.

Egészen meglepő számomra, rátérve a versenyfelügyeleti részre, amint már a vezérszónoki felszólalásomban is elmondtam, ez a fajta megközelítés, hogy a Gazdasági Versenyhivatal erőforrásai függvényében saját maga mindenféle, egyébként akár a jogsértettek álláspontja, a jogsértettek érdeke figyelmen kívül hagyásával prioritásokat határozhat meg azokon a területeken, ahol eljárást folytat, ahol aztán jogsértéseket állapít meg, ez olyanfajta alkotmányos jogsértés, amit nagyon ritkán tapasztalunk jogállami keretek között. Ha úgy ítéli meg a magyar kormány és akár az Európai Unió, mert való igaz, hogy az Európai Unióban felmerültek ezek a lehetőségek, hogy a versenyhivatalok erőforrásaikhoz igazítsák azokat a szakterületeket, amelyeket prioritásként kijelölhet a rendkívül gyorsan változó globális gazdaság kihívásai miatt, de azt gondolom, amit a vezérszónoklatomban is elmondtam, hogy Magyarország egy speciális hely, itt tulajdonképpen egy bizonyos üzleti kör kezében összpontosul a magyar piac jelentős része.

Meg kell mondanom, hogy a járványt követően  és olvassuk már nap mint nap az erről szóló szakcikkeket  olyan szintű tőkekoncentrációk lesznek és a tönkrement vállalatok piacának megszerzése érdekében, ezek felvásárlásával az iszonyatos nagy tartalékokkal bíró, ma is rendkívül erős, gyakran monopolhelyzetben lévő vállalatok révén megint olyan többlettőke-koncentráció alakul ki, ahol a Gazdasági Versenyhivatalnak nagyon is lesz feladata. Azt láttuk az elmúlt tíz évben, hogy erről a feladatáról elfeledkezett és megkapta ennek jutalmát, alkotmánybíró lett a tíz évig elnöklő gazdasági versenyhivatali vezető, de én mégis abban reménykedek, hogy hátha ezt a területet, a gazdasági versenyhivatali területet vissza lehet terelni abba, amiért annak idején a jogállami keretek között létrehozták.

Elfogadhatatlan számomra a Tptv. 55/E. §-a, amely a következőképpen szól: nem lehet felhasználni perben az ügyfél tudomására jutott információt, amíg nem fejeződött be az eljárás. De, kérem szépen, ez egy olyan komoly visszaélésre ad okot, ami elfogadhatatlan. Lehet, hogy a jogszabályban meg vannak határozva egy versenyfelügyeleti eljárásban a határidők, de azt saját maga a versenyhivatal könnyedén meghosszabbíthatja, további bizonyításokat vesz fel, szerez be adatokat, és végtelenségig tudja elhúzni, és azok a jogsérelmet szenvedettek, akik pont ezek miatt a jogsértések miatt voltak kénytelenek arra, hogy akár kártérítés iránt pert indítsanak, tulajdonképpen addig, amíg ez az eljárás nem ér véget, nem tudják a perekben az egzakt bizonyítékokat felhasználni, és ezzel tulajdonképpen maga a jogalkotó hiúsítja meg, hogy eredményesen tudják a jogsértéseiket kártérítéssel enyhíteni.

A 64/A. §: bizonyíték nem használható fel abban az esetben, ha jogsértéssel szerezték be. Ebben a vonatkozásban szeretném tisztelettel megkérdezni az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét, hogy ez a mondat nem hiányzike a büntetőeljárási törvényből és a polgári perrendtartásból. Mert már bocsánatot kérek, de rendre az anyagi igazság kiderítése érdekében jogsértéssel szerzett bizonyítékokat perdöntő bizonyítékként használnak fel, különösen a büntetőeljárásokban. Tudjuk jól, hogy jogállami keretek között, a demokrácia bölcsőiben abban az esetben, ha jogsértően szereztek be egy bizonyítékot, már száz éve nem lehet felhasználni bírósági perekben, Magyarországon azonban ez gyakorlatilag rendre így van.

Ha az egész módosítással létrejött versenyhivatali új rendszer legfőbb tulajdonságát kellene elmondanom, még ha a minisztérium álláspontja az volt is, hogy valamilyen módon cizellálja, diverzifikálja ennek az intézménynek a működését, akkor azt mondanám, hogy kifejezetten a jogsértők javára és kifejezetten a sérelmet szenvedettek terhére változik a versenyhivatali eljárás. Meg kell mondanom, az elején én még azt javasoltam a politikai közösségemnek, a frakciónak, hogy tartózkodjunk e törvénynél, de mind a kasztrendszer, mind a versenyhivatali eljárási módosítások arra a következtetésre juttattak, hogy nem javasoltam a frakciónak, hogy ezt a törvényt megszavazzuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)