Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még az elnök urat megelőző levezető kérdezett rá, hogy a normál felszólalásomat tartom-e. Milyen szerencse, hogy igen, hiszen így még egy ellenzéki megszólalás során ki tudjuk használni a lehetőséget, hogy a közbeszerzési rendszer tekintetében megosszuk nemcsak a kritikáinkat, de érdemi kérdéseket tegyünk fel. Különösen érdekes a 2009 és 2015 közötti korrupciós kockázatot vizsgáló anyagok összevetése a 2016-tól napjainkig tartó időszak összevetésével. Kétségtelen, hogy változások történtek, és úgy gondolom, ne legyen vita köztünk a tekintetben, hogy az EKR irányába való elmozdulás hatalmas lehetőségeket rejt magában, és ha ezt jól csinálnánk, tehát sokkal jobban csinálnánk, mint az eddigiek során, akkor bizony ez az egész piac tisztulni lenne képes. A helyzet viszont az, hogy a fideszes kormányzások időszakát vizsgáló vizsgálatok azt látták, hogy két ponton nem stimmelnek a számok. Gyanúsan kerekített számokat találtak az ajánlatok közül, az összes közbeszerzés mintegy 60 százalékánál találtak ilyet, ami azért, államtitkár úr, egy elég brutális arány. Tehát az összes, önök rendszerében keresztülvitt közbeszerzés 60 százaléka tekintetében ilyen hibát találni egészen elképesztő.

(15.30)

Aztán az árakat a Benford-törvény alapján is vizsgálták, nyilván ez önnek is mond valamit, itt ezzel a módszerrel az árakban megjelenő első számjegyek előfordulási gyakorisága alapján lehet következtetni arra, hogy reálisak-e az értékek. Ez egy másik szakágból ered, a könyvelési csalásokat és trükköket szokták ezzel kiszűrni. A túlárazásokra utaló jelek ennek alapján 2010 és ’15 között folyamatosan emelkedtek. Ugye, 2015-ben találták a „rekordévet”, amikor a legtöbb túlárazási szempontból gyanús közbeszerzést találták meg.

És most lenne itt a lehetőség előttünk, hogy miközben egy nagyon szűk üzleti kör számára kerül tulajdonképpen kiszervezésre a források döntő többsége, mégis a transzparencia, átláthatóság jegyében valamifajta változást érjünk el. Talán nem árulok el meglepetést azzal, hogy ahol alig volt verseny az érintett közbeszerzés megnyeréséért, tehát kevés vagy csak egyetlen pályázat volt, vagy nem is volt nyilvános kiírás, amiről az előző felszólalásban cseréltünk eszmét, ott jellemzően magasabb számban találtak mind túlárazásra utaló jeleket, mint ahol valódi verseny alakulhatott ki, mind pedig olyan könyvelési csalásokra emlékeztető módszereket vagy az ottani módszertannal kiszűrt különböző visszaéléseket, mint egyéb esetekben, ahol lényegében versenyről beszélhetünk.

És még egy nagyon fontos mutatószámot szeretnék megosztani képviselőtársaimmal, illetve magyarázatot kérnék arra, hogy miért romlott ez a mutatószám, illetve az EKR rendszer további finomítgatása hogyan vezethet odáig, hogy ez a mutató javuljon. Itt pedig egyértelműen arról beszélünk, hogy míg 2010-ben a közbeszerzések 9, azaz kilenc százalékánál előfordult az, hogy az állam által becsült költségnél olcsóbban végezték el a befutók az érintett munkát, tehát a nyertesek az esetek 9 százalékában tudtak „spórolni” az állam pénzén, addig 2014-15-ben már csak a beszerzések 1 százalékánál fordult elő a statisztika szerint ilyen kedvező fejlemény.

2016-ban egy kis javulás mutatkozott e tekintetben, hiszen már 1,8 százalékra emelkedett ez a mutató. Tehát százból már majdnem minden második közbeszerzés esetében elmondható volt, hogy nem volt feltétlenül túlárazott a rendelkezésünkre álló statisztikai módszerek alapján, azért azt még mindig láthatjuk, hogy töredékére csökkent azon közbeszerzések száma, ahol a vártnál olcsóbban sikerült ezeket a beruházásokat kivitelezni. Nyilvánvaló módon itt elsősorban az információtechnológiai szektorban és az építőiparban találhatók olyan túlárazások, amelyek már-már irritálnak minden jóérzésű embert.

Az is elmondható, hogy az egyszemélyes közbeszerzések elképesztően magas hányada továbbra is afelé mutat, hogy ezek a visszaélések bele vannak kódolva a rendszerbe, államtitkár úr. Tehát amíg azt látjuk, hogy még 2016-ban is a közbeszerzések 28 százalékánál csak egyetlen jelentkező volt, addig bizony vitatkozhatunk mi itt arról, hogy az EKR-en belül egy magyar kkv-nak kell-e nyilatkozatot tennie, vagy pedig ez a regisztrációjából következő módon nem lesz szükséges. Ezek fontos fejlemények, de ezt a rendszert alapjaiban kell megreformálni, mert alapjaiban rothad az a szisztéma, amelynek értelmében száz- és ezermilliárdokat lehet egy szűk, az önök jó ismeretségi körébe tartozó üzleti körhöz feltételezhető módon eljuttatni.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: engem az OLAF-jelentés nem különösebben mozgat meg, maximum orientálnak a benne leírtak a tekintetben, hogy mire lenne érdemes jobban koncentrálni Magyarországon. Engem a rögvalóság, a konkrét tapasztalatok érdekelnek, jelesül az, hogy egy magyar mikro-, kis és közepes méretű vállalkozás milyen eséllyel tud adott esetben közbeszerzés résztvevőjeként hozzájárulni magyarországi fejlesztésekhez, és önmaga hozzáadott értéke által, mondjuk, magyar munkahelyeket teremteni, fenntartani.

Ez érdekelne bennünket, és ilyen irányba mutató lépéseket nagyon elenyésző számban találunk ebben a csomagban. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)