Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, nem túlzás expozémat azzal a kijelentéssel kezdenem, hogy hazánk jogtörténetében kiemelkedő jelentőségű esemény részesei vagyunk. A rendszerváltás egyik adósságának  vagy akár nevezhetem mostohagyermekének  törvényi szintű rendezésére teszek a kormány nevében javaslatot. 1989-1990-ben sokan voltunk, akik hittük, hogy szükség van a rendes bíróságoktól elkülönült és a kommunizmus éveiben megszüntetett önálló közigazgatási bíróság visszaállítására. Erre azonban különböző okokból nem került sor, a politikai fősodor akkoriban csak a megszülető Alkotmánybíróságra figyelt. A sebtében összeállított 1991. évi XXXVI. törvény preambuluma, amely a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről rendelkezett, ekként fogalmazott: „Az Országgyűlés a közigazgatási bíráskodás teljes körű megteremtéséig a következő törvényt alkotja.” Ez a törvény nem volt hosszú életű, és a közigazgatási bíráskodás kérdése a következő évtizedekben feledésbe is merült. Az idézett fordulat egyébként nagyon hasonlított az 1989. évi alkotmány preambulumában foglalt azon kitételhez, ami az új alkotmány elfogadásáig állapította meg Magyarország alkotmányának szövegét, azzal az ideiglenesség üzenetét kívánta a törvényalkotó megfogalmazni 1991-ben.

Az önálló közigazgatási bíráskodás teljes körű megteremtésének végállomásához most az általános vita tárgyát képező törvényjavaslatok elfogadásával jutunk el. Közel 30 éves késéssel állítjuk fel a csaknem hetven évvel ezelőtt megszüntetett, a rendes bíróságtól elkülönítetten működő, jogállami garanciát jelentő közigazgatási bírósági rendszert. Figyelemmel arra, hogy jelen törvény elfogadása kiemelt figyelmet kap mind Magyarországon, mind külföldön, szeretném bemutatni azt a folyamatot, amely megelőzte a most megkezdett általános vitát. Igazságügyi miniszteri jelöltként már 2014 májusában bejelentettem az Igazságügyi bizottság előtti meghallgatásomkor, hogy a közigazgatási bíráskodás kérdését napirendre kívánom tűzni.

A polgári perrendtartás kidolgozásával egyidejűleg megkerülhetetlen kérdés volt az is, hogy miként szabályozzuk a közigazgatási pereket. 2014. június 30-án kaptam kézhez a polgári perrendtartás reformjához kapcsolódó szakértői anyagot, amit a Németh János professzor úr által vezetett szakértői munkacsoport készített. Ebben az anyagban már megjelenik az a legitim, eldöntendő kérdés, hogy vajon kell-e a polgári perrendtől elkülönült közigazgatási perrendtartás és ehhez kapcsolódó független, önálló közigazgatási bírósági szervezet. A szakértői anyag az igazságügyi miniszterre, illetve a kormányra bízta e kérdés eldöntését. A téma iránti több mint 30 éves személyes és tudományos elkötelezettségem során mindig ugyanazt az álláspontot képviseltem; nevezetesen, hogy vissza kell állítani a közigazgatási bíráskodás becsületét, továbbá a nemzetközi példák és az összehasonlító jog eredményét is figyelembe véve, vissza kell állítani a közigazgatási bírósági rendszer önállóságát.

Már az előző kormányzati ciklus kezdetétől fogva igazságügyi miniszterként minden, a közigazgatási bíráskodást érintő nyilatkozatomban egyértelműen fogalmaztam, így nem érhet az a vád, hogy valamiféle aktuális politikai sugallat hatására került ez a törvényjavaslat a tisztelt Ház elé.

A két mai törvényjavaslat közvetlen előzménye a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény elfogadása volt, ami Magyarország történetében első alkalommal határozta meg a közigazgatási bíráskodás hatáskörét, az úgynevezett generálklauzulával, vagyis a közigazgatási jogvita fogalmának bevezetésével. Ez önmagában is óriási fegyvertény volt, hiszen így ma már a közigazgatás valamennyi joghatást kiváltó cselekménye megtámadható a bíróság előtt. Érthetetlen volt számomra, és most sem értem, hogy a tisztelt ellenzéki képviselők ezt a maga nemében kiemelkedő törvényt akkor miért nem szavazták meg. Pedig a közigazgatási perrend nemzetközi viszonylatban is nagyon előremutató megoldásokat tartalmaz.

Hozzá kell tennem, hogy a közigazgatási bíráskodás autonómiáját már akkor meg akartuk teremteni, de nem kaptuk meg a szükséges támogatást. A 2018-as parlamenti választások eredménye azonban lehetővé teszi, hogy az elkezdett munkát befejezzük, és megteremtsük a rendes bíróságoktól szervezetileg elkülönült, önálló közigazgatási bírósági rendszert. Tudom, hogy a tisztelt Ház tagjai között vannak, akik a jelen törvényjavaslatot eleve gyanakvással fogadják. Az én feladatom most az, hogy igyekezzem eloszlatni a félelmeiket, még akkor is, ha biztos vagyok benne, hogy erre kevés az esélyem. Gyakran éri a kormányt és az igazságügyi kormányzatot a múltba révedés vádja. Úgy gondolom, hogy a múltat nem önmagáért kell tisztelni, hanem vissza kell nyúlnunk olyan nemes hagyományainkhoz, amelyek a jövőbe mutatnak, és amelyek a jövő számára is hordoznak üzenetet.

Felhívnám a figyelmüket arra, hogy a közigazgatási bíráskodást a kommunista rezsim szüntette meg 1949-ben. A totalitárius berendezkedés, az úgynevezett népi demokrácia ugyanis nem tűrhette független, jogállamot védő intézmények létét. A közigazgatási bíróságok ugyanakkor Európa nagy részében ma is virágzó intézmények. A mostani törvényjavaslatok célja tehát visszatérni az európai fősodorba, visszatérni az 1896-ban elfogadott törvényünkben kifejezett törekvésekhez.

Az önálló közigazgatási bíráskodás tudományos megalapozása nem új keletű hazánkban. Tudományos pályám elején, még a nyolcvanas években kezdtem el foglalkozni a témával, amikor először felmerülhetett az államigazgatásnak a jog uralma alá rendelése. Olyan nagyságoktól tanulhattam erről, mint Kilényi Géza vagy Rácz Attila, akik tudományos elkötelezettségéhez kétség nem férhet, ők mindketten az elkülönült, önálló közigazgatási bíráskodás megteremtését szorgalmazták.

(9.10)

A közigazgatási bíráskodásról szóló kandidátusi értekezésem megírása során olyan szellemi kútfőket fedezhettem fel újra, mint Boér Elek, idősebb Martonyi János vagy Szabó József, akik több nyelven voltak naprakészek a közigazgatási bíráskodás nemzetközi irodalmából és gyakorlatából.

De engedjék meg, hogy a múlt után beszéljünk a jelenről és arról, hogy hogyan született meg a jelenleg önök előtt fekvő két törvényjavaslat. Kiemelkedő tudású és hitelességű jogászok dolgoztak az önök előtt fekvő törvényjavaslatokon. Büszke vagyok arra, hogy olyan tudósok fogadták el felkérésemet a kodifikációt előkészítő szakértői bizottságban való részvételre, mint Kiss György akadémikus vagy Stipta István jogtörténész professzor, a téma kiváló szakértője.

Rajtuk kívül is egytől egyig olyan emberek vállaltak szerepet ebben a bizottságban, akik nem volnának hajlandók kockára tenni szakmai és emberi hitelességüket azzal, hogy elvakult módon, pártszempontokat kiszolgálva dolgozzanak. Felerészben tudományos, felerészben pedig bírák képviselőiből állt az általam létrehozott tudományos bizottság.

Az azért meglep, hogy annak ellenére, a szakértői bizottság névsorát azonnal nyilvánosságra hoztuk, hányszor kaptam közérdekű adatot, hogy kik a bizottság tagjai. Minden egyes alkalommal azt válaszoltam, hogy változatlan, és jelen van első naptól kezdve azok névsora, akikkel együtt dolgozom. Külön is meg kell említenem Hajnal Péter kúriai tanácselnököt, aki a Közigazgatási Bírák Egyesületének elnökeként és Ferka Kálmán kúriai tanácselnököt, aki az egyesület elnökségi tagjaként vett részt a szakértői bizottság munkájában.

Nemzetközi konferenciákat tartottunk, többek között: „A végrehajtó hatalom alkotmányos felelőssége és a bírói hatalom aktuális kihívásai a XXI. században”. Mindezt csak azért mondtam és azért akartam jelezni, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előkészítését óriási munka előzte meg, és akik részt vettek benne, kiváló szakértők, bírók, egyetemi hátterű emberek. Az Országgyűlés előtt levő két törvényjavaslattal kapcsolatban pedig kikértem a Velencei Bizottság véleményét is annak érdekében, hogy azt a törvénytervezet 2020. évi hatálybalépése előtt megfontolhassuk.

Nyugodt szívvel állok a testület esetleges kritikái elébe, hisz a tervezet megalkotásának széles körű nemzetközi jogi összehasonlítását végeztük, és a legjobb gyakorlatok átvételére törekedtünk. Ennek fényében el tudjuk oszlatni azt az aggályt is szerintem, miszerint káros, de legalábbis felesleges külön bíróságot létrehozni, mert a közigazgatási jogvitákat a rendes bíróságoknak kellene eldönteniük. A példák ugyanis azt mutatják, hogy az Európai Unió tagállamainak többségében külön bíróságok ítélkeznek ezekben az ügyekben.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a következőkben tárgyalt törvényjavaslatok legfontosabb elemeiről szóljak! A bíró igazságszolgáltatásban betöltött szerepének jelentőségét kiválóan megvilágítja anyanyelvünk azzal, hogy szemben számos európai nyelvvel, a bíróság szavunkat éppen az ítélkező tevékenységet végző személy megnevezéséből képezi. Ezzel a kitüntetett figyelemmel tekintsük át elsőként az új közigazgatási bírósági szervezet bíráira vonatkozó szabályokat! Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése szerit a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók.

A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet. E rendelkezések jelentőségét és garanciális jellegét nem lehet túlbecsülni, hiszen a bírói jogállás legfontosabb elemeit határozzák meg, amelyek a bírói függetlenség kimondása mellett azok alkotmányos biztosítékait is tételezik. A bírói függetlenség pedig  ahogyan azt hosszú ideje hangoztatom és legutóbb e falak között az Alaptörvény hetedik módosításáról szóló javaslat tárgyalásakor is kifejtettem  a demokrácia állócsillaga, önmagában is kiemelt alkotmányos alapelv és érték.

Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy az idézett alaptörvényi tétel értelmében a bírói jogállás egységes: nem tesz és jogállamban nem is tehet különbséget rendes bírósági bíró és közigazgatási bíró között. A szakértői bizottságban számos kérdésben élénk vita folyt, azonban a bírói jogállás egységességét ott is a legszélesebb konszenzus övezte. A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat ezért garanciális rendelkezésként tételesen is, alapelvi éllel rögzíti, hogy a közigazgatási bíró az egységes bírói kar tagja.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy a rendes bíróságok bírái és a közigazgatási bírák között nincs különbség  sem függetlenségük és azok garanciái tekintetében , hanem azt is, hogy a bírói jogállásra alapvetően egységes szabályrendszer vonatkozik, amelyet az Alaptörvényen túl elsősorban a bírák jogállásáról szóló törvény szabályoz. Így a közigazgatási bíróra is mindazok az alapelvek és tételes szabályok vonatkoznak, amelyeket más törvény szabályoz, és amelyektől a tárgyalt törvényjavaslat sem tér el.

Ennek megfelelően a közigazgatási bíróra is áll az a függetlenségét kiegyensúlyozó elv, hogy az ítélkező tevékenységét egy szervezet tagjaként folytatja. Ez a kiegyensúlyozó szerep abban nyilvánul meg, hogy a bíró egy többszintű szervezetben ítélkezik, a törvények által meghatározott esetekben a társasbíráskodás keretei között jár el, és a törvények által meghatározott döntés-felülvizsgálati rendszernek alávetve határoz.

További alapelvi jelentőségű elemi, hogy a bíró szolgálatot teljesít, azaz az állam igazságszolgáltatási közfeladatát látja el, ítélkező tevékenységével lényegében magas szintű közszolgáltatást nyújt. A közigazgatási bíróságok bíráit ennek megfelelően a köztársasági elnök nevezi ki azon cselekvőképes, jogász végzettségű magyar állampolgárok közül, akik a feltételeknek megfelelnek.

Nincs különbség a közigazgatási bíráskodásban sem a javadalmazásban, sem a bírói függetlenség tételes jogi garanciáiban, és a megbízatás megszűnésének feltételeiben sem. A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat csak a közigazgatási bíráskodás sajátosságai által indokolt körben állapít meg eltérő, kiegészítő rendelkezéseket, illetve többletkövetelményeket. Ezeknek azonban minden esetben közigazgatási ismeretek megléte, illetve megszerzése, ezen keresztül pedig a közigazgatási bíráskodás színvonalának növelése a célja.

122 éve, a közigazgatási bíróságról szóló törvény 1896-os képviselőházi vitájában Hieronymi Károly kifejtette: ,,Ha elismerjük azt, hogy szükségesek közigazgatási ismeretek a bíróság tagjainál, akkor nem vehetjük az elsőfokú bíróság tagjait máshonnan, mint csak a közigazgatási tisztviselői karból, mert csak a közigazgatási tisztviselői kar van abban a helyzetben, hogy a közigazgatási kérdéseket gyakorlatilag az életből megismerje.” Ugyanakkor azt is hozzátette: ,,Természetes, hogy a mostani közigazgatási tisztviselői kar legjobb elemeit fognók a közigazgatási bírói állásra alkalmazni. Hiszi-e valaki, aki viszonyainkat ismeri, hogy azokat a hézagokat, amelyeket ezáltal tisztviselői karunkban okoznánk, pótolni tudnók?!"

Látható tehát, hogy a magyar közigazgatási bíráskodás történetének egyik meghatározó kérdése a közigazgatási ismeretek biztosítása. A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat azonban nem osztja a bírói kar összetételére vonatkozó, előbb idézett álláspontot. Sőt, a magyar királyi közigazgatási bíróságról szóló törvénycikk 5. §-ával ellentétben nem határozza meg a bírói és a közigazgatási gyakorlattal rendelkezők aranyát is, mint ahogy számos országban erre van példa.

Ehelyett az esélyegyenlőséget teremti meg a bírósági és nem bírósági pályázók között. Nemcsak az én meggyőződésem, hanem a Szakértői Bizottság álláspontja is egyöntetű volt ugyanis abban, hogy a közigazgatási tapasztalat a közigazgatási bíráskodás során nemhogy hátrány nem jelent, hanem kifejezetten alkalmas az ítélkezés színvonalának emelésére.

Ennek megfelelően  hasonlóan a német szabályozáshoz  indokolt a jelenleginél sokkal szélesebb körben biztosítani, hogy a közigazgatási bírák  hangsúlyozottan: csak kérelmükre  más állami szervnél úgynevezett beosztott bíróként közigazgatási tapasztalatot szerezhessenek.

(9.20)

Jelzem, az Igazságügyi Minisztériumban is vannak jelenleg is beosztott bírák.

Amennyire fontos a közigazgatási ismeret, tapasztalat a közigazgatási bíráskodásban, legalább annyira érték a bírói tapasztalat is. Ki kell emelnem, hogy mindenki, aki közigazgatási perben ítélkezik, átvételre kerül az új bírósági szervezetbe. Senki nem veszíti el a bírói pozícióját. Az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat ezért biztosítja, hogy minden közigazgatási perben ítélkező bíró, valamennyi, a közigazgatási és munkaügyi ügyszakban szolgálatot teljesítő bírósági titkár és joggyakorlati idejének legalább a felét kitöltött bírósági fogalmazó kérelmére a törvény erejénél fogva külön pályázat vagy válogatás nélkül a közigazgatási bírósági szervezet tagjává váljon.

Nem mond igazat, aki azt állítja, hogy a jelenlegi bírák közül a kormány vagy az igazságügyi miniszter válogatna. Az igazság ezzel szemben az, hogy kizárólag az érintett bírák, bírósági titkárok és fogalmazók választásán múlik, hogy hivatásukat 2020. január 1. napja után melyik bírósági szervezetben kívánják folytatni. A magam részéről rendszeresen találkozom a közigazgatási bírákkal, a Közigazgatási Bírák Egyesülete rendszeresen szervez konferenciákat, és folyamatosan beszámoltam a törvényalkotás menetéről, és majdnem biztos vagyok benne, hogy valamennyi bíró át fogja kérni magát az új szervezetbe. Tehát aki bíró, az bíró is marad. Az igazságügyi miniszternek a nyilatkozatot tett bírákkal kapcsolatban egyetlen és merőben adminisztratív feladata van: a közigazgatási és munkaügyi bíróságon ítélkező bírót arra a közigazgatási törvényszékre kell beosztania, amelynek a közigazgatási bíróságokról szóló törvény szerinti illetékességi területe magában foglalja a bíró álláshelye szerinti bíróság illetékességi területét. A Fővárosi Törvényszék bírái választhatnak, hogy melyik közigazgatási törvényszékre kívánnak átkerülni, a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának tagjai pedig azt is eldönthetik, hogy a közigazgatási felsőbíróságra vagy valamely közigazgatási törvényszékre kívánnak átkerülni.

Az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat azt is rögzíti, hogy a nyilatkozattételre jogosult bírót a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépésének napjától, beosztásától függően a rendes bírósági szervezetben vagy a közigazgatási bírósági szervezetben a korábbi bírói javadalmazása illeti meg, kivéve, ha magasabb javadalmazásra lenne jogosult.

Továbbá a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépését megelőző napon tanácselnöki megbízatással rendelkező bírót a törvény hatálybalépésének napjától mindkét bírósági szervezetben pályázat nélkül tanácselnökké kell kinevezni. Figyelemmel arra, hogy a bírósági vezetők létszáma a közigazgatási és munkaügyi bíróságok megszűnése miatt csökkenni fog, az elnökök és helyetteseik, valamint a kollégiumvezetők és helyetteseik megbízatása megszűnik ugyan, azonban korábbi bírósági vezetői megbízatásuknak megfelelő javadalmazása illeti meg őket az eredeti megbízatásuk lejártának időpontjáig. Ez a szabályozás pedig megfelel még a strasbourgi követelményeknek is.

Az előbbiekben kifejtettek tehát messzemenőkig biztosítják, ismétlem, hogy aki bíró, bíró maradjon, és szabad akaratából, azonos feltételek választásának lehetősége mellett dönthessen arról, melyik bírósági szervezetben kívánja ítélkezési tevékenységét folytatni.

Ezt a szabályozást nemcsak a kormány, hanem a Szakértői Bizottság és a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesülete egyaránt megfelelőnek tartja.

Mindenképpen szólnom kell a közigazgatási bíróságok igazgatásáról is. Az Alaptörvény 25. cikke alapján biztos, hogy a közigazgatási bíróságok igazgatásának központi feladatait nem az Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi, és bírói önkormányzati szervek közreműködnek a bíróságok igazgatásában. Mindebből pedig az következik, hogy a közigazgatási bíróságok igazgatására egy olyan önálló modellt kell kialakítani, amelyben bírói testületek is közreműködnek.

A bíróságok központi igazgatásának három lehetséges modelljéből ez az alaptörvényi rendelkezés kettőt lényegében kizár. Az önálló bírósági hivatali modellel kapcsolatban ez a döntése kifejezett, különben az alkotmányozó nem vonta volna ki a közigazgatási bíróságokat az Országos Bírósági Hivatal elnökének igazgatási hatásköre alól.

A teljes bírói önigazgatáson alapuló modell kizártságára pedig abból tudunk következtetni, hogy a bírói önkormányzati szervek közreműködéséről rendelkezik az Alaptörvény, nem pedig arról, hogy ezek a testületek önállóan igazgatnák a bíróságokat.

Európa több országában elkülönül, mint említettem, a rendes és a közigazgatási bíróságok igazgatása. A latin, államtanácsi modell esetében a kormány meghatározó szerepet játszik a bírósági szervezet igazgatását illetően. Lengyelországban a közigazgatási bíróságok teljes önigazgatása valósul meg. Miniszteriális igazgatási modellben is van példa az elkülönülő igazgatásra: Ausztriában egészen a közelmúltig a közigazgatási bíróság igazgatása a miniszterelnökség feladata volt, Bajorországban pedig ez a belügyminisztérium feladata ma is. Szeretném megjegyezni azt is, hogy az európai országok döntő többségében az igazságügyi miniszterek rendelkeznek az igazságügyi igazgatás valamilyen szélességű hatáskörével.

Fel szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat az igazgatási modell kialakítása során megteremti az igazgatásban feladat- és hatáskörrel rendelkezők közötti egyensúlyt. A szereplők párbeszédre és együttműködésre vannak ítélve, sem a miniszternek, sem a bírói testületeknek, sem pedig a bírósági elnököknek nincs túlhatalma. Valamennyi szereplőnek a közigazgatási bíróságok igazgatásának minden területén van feladata, együttműködniük kell.

Magyarország jogtörténeti hagyományaira figyelemmel az új modell alapvető jellemzőinek megállapításakor a javaslatunk az alternatívák alapos és körültekintő mérlegelését követően a miniszteriális igazgatási modellt követi. Az igazságügyi igazgatás közigazgatási bíróságokat érintő feladataiban  hasonlóan más európai országokhoz  a miniszternek meghatározó szerep jut. A miniszter igazgatási jogkörei  az Alkotmánybíróság által megfogalmazott alkotmányossági követelmények szem előtt tartásával, széles körű garanciák biztosítása mellett  kiterjednek a központi költségvetés közigazgatási bíróságok fejezete tekintetében a fejezetet irányító szerv hatásköreinek gyakorlására, a közigazgatási bírói pályázatokkal, bírói és bírósági vezetői kinevezésekkel kapcsolatos feladatokra, továbbá a közigazgatási bíróságok működéséhez szükséges statisztikai, infrastrukturális és informatikai feltételek biztosítására. Az osztrák igazságügyi miniszterrel személyesen találkoztam, meg a korábbival is. Mindezek, amiket Magyarországon bevezetünk, Ausztriában egy az egyben így van.

A klasszikus miniszteri igazgatási modellt követő országokban a szakirodalom megosztott a bírói önkormányzatok létjogosultságát illetően, azonban a bírói testületek ott is szereppel bírnak a bíróságok igazgatásában. A tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat azoknál sokkal szélesebb körben és sokkal jelentősebb hatáskörökkel ruházza fel a bírósági önigazgatási szerveket.

A bírói testületek hatásköreit a törvényjavaslat a nemzetközi sztenderdekkel összhangban határozza meg. Alapvetően véleményező, javaslattételi és konzultációs feladatokat látnak el, elsősorban a bírói életpályával, a bírák előmenetelével és a bíróságok működésének garanciális jellegű kérdéseivel  személyi kérdések, ügyelosztási rend meghatározása, költségvetési források biztosítása  összefüggésben. Szeretném itt kiemelni azonban az ügyelosztás rendszerét, tudniillik egy olyan garanciális kérdésről van szó, amelyik alfája és ómegája a bírósági függetlenségnek. Az ügyelosztási rendszerre az igazságügyi miniszternek semmilyen ráhatása nincs. Az ügyelosztási rendszert, amit meghatároznak, a Bírósági Tanács jogosult a Szolgálati Bíróság előtt megtámadni, amennyiben az ügyelosztási rendszer nem megfelelő. Valamennyi bíró jogosult megtámadni az ügyelosztási rendszert, ha olyan ügyet akarnak rábízni vagy elvenni tőle, amelyik nem tartozik a hatáskörébe, illetve a hatáskörébe tartozik. Olyan garanciákat építettünk ki, amelyek  ha szabad így mondanom  modernek, nagyon megfelelnek a jogállamiság követelményének, és azt gondolom, hogy európai szinten is példamutatók.

Ugyanígy azt mondom, hogy a miniszternek a személyi kérdésekben a döntései rendkívül korlátozottak. Aki elolvassa a törvényjavaslatot, láthatja azt, hogy a transzparencia mellett kell meghoznia a döntését, minden döntése nyilvánosság előtt zajlik a bíróvá válás folyamatában is. A bírói testületek két szinten jönnek létre, van az összbírói értekezlet, a közigazgatási bírói tanács, országos szinten pedig az Országos Közigazgatási Bírói Tanács. Tehát több bírói tanács jön létre az új rendszerben, mint amennyi a jelenlegi rendszerben van.

A törvényjavaslat az egyes közigazgatási bíróságok igazgatásában a közigazgatási bírósági elnököknek juttat kiemelt szerepet, például a továbbképzés teljes mértékben az önigazgatás keretében valósul meg, és ezen az adott bíróságok működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosításával összefüggő feladatokat is érteni kell. Ebben az elnököket hivatalvezető segíti. Egyes, valamennyi közigazgatási bíróságot érintő, egységes fellépést igénylő ügyekben a közigazgatási felsőbíróság elnökéhez telepít a szabályozás javaslattételi, véleményezési és döntési hatásköröket.

A közigazgatási bíróságok önálló igazgatásának kialakításra kerülő modellje a bírói függetlenség és a hatalommegosztás elveinek tiszteletben tartásával olyan megoldásra törekszik, amely megteremti az igazságügyi miniszter igazságügyi igazgatással összefüggő hatásköreit, hogy jelenlegi eszközrendszeréhez viszonyítva nagyobb mértékben tudjon a parlament előtt felelősséget vállalni a közigazgatási bíróságok igazgatásáért és ezen keresztül a közigazgatási bírósági szervezet működésének biztosításáért. A miniszter interpellálható, a miniszter kérdezhető, a miniszternek parlament előtti felelőssége van.

A bírói testületek hatáskörei a bírói jogállás és az ítélkezést érintő igazgatás terén pedig megfelelően garantálják a bírói függetlenség elvének érvényesülését az ítélkezési tevékenységgel legszorosabban összefüggő területeken.

(9.30)

Tisztelt Ház! Szólnom kell az átmenet évéről, a 2019-es esztendő teendőiről is. Feladatunk, hogy a közigazgatási bíróság szervezetének felállítása a lehető leggördülékenyebben történjék. Erre figyelemmel az átmeneti szabályok nagyon szoros menetrendet írnak elő: meghatározzák, meddig kell a közigazgatási felsőbíróság elnökét megválasztani, milyen határnapig nyilatkozhatnak áthelyezésükről a bírók, bírósági titkárok és fogalmazók, 2019. április 30-ig, miként kell megállapítani az előzetesen rendszeresített létszámokat.

Fontos rendelkezni azokról a helyzetekről, amikor még nem áll fel az új bírósági szervezet, ezért sem a bírói testületek nem működnek, sem pedig, a közigazgatási felsőbíróság megválasztott elnökén kívül, bírósági elnökök sincsenek. Erre figyelemmel az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat biztosítja, hogy bírósági vezetői pályázatok elbírálására csak a bírói testületek felállítását követően kerüljön sor. Ez azonban rövid időtartamú megbízott vezetői kinevezéseket is szükségessé tesz.

A tervezett bírósági szervezeti és közigazgatási eljárási változtatások miatt kétséges, hogy kizárólag az átvett bírókkal a szervezet működőképessége biztosítható. A teljes körű működőképesség biztosítása érdekében, a megnövekedett ügyteher ellátása miatt, még a közigazgatási bírósági szervezet felállítása előtt szükségessé válhat új bírók kinevezése is. A miniszter a betöltetlen álláshelyek legfeljebb felére ír ki pályázatot 2019. június 15-ig, ez is a Közigazgatási Bírák Egyesületével egyeztetett módon került meghatározásra, a betöltetlen álláshelyek másik felére legkorábban 2020-ban kerülhet sor a pályázat kiírására.

E pályázatok elbírálása a közigazgatási bírói pályázatok eljárásrendjével azonosan történik majd azzal, hogy abban a többségében bírákból álló véleményező bizottság jár el a még fel nem állított Országos Közigazgatási Bírói Tanács személyi tanácsának hatáskörében. Szeretném jelezni, hogy az Országos Közigazgatási Bírói Tanács is többségében bírókból fog állni. Ez is megfelel a Velencei Bizottságban meghatározott sztenderdeknek.

Tisztelt Ház! Végül, de nem utolsósorban szólnom kell arról is, miért Esztergomban lesz a közigazgatási felsőbíróság székhelye. Távolról sem magától értetődő, hogy egy ország bírósági szervezetének legfőbb szervei a fővárosban működjenek. Csehországban a legfelsőbb bíróság és a legfelsőbb közigazgatási bíróság székhelye is Brünnben van, Németországban a legfelsőbb bíróság az alkotmánybírósághoz hasonlóan Karlsruhéban, a szövetségi közigazgatási bíróság Lipcsében, a szövetségi pénzügyi bíróság Münchenben, a szövetségi munkaügyi bíróság Erfurtban, a szövetségi szociális bíróság pedig Kasselben székel. Megemlíthetjük még, hogy a szlovák alkotmánybíróság Kassán működik.

Az 1989-es alkotmánybírósági törvény meglehetősen sommásan fogalmazva a „történelmi és közjogi hagyományainkra tekintettel, valamint a hatalom fővárosi centralizációjának oldásra érdekében” jelölte meg az Alkotmánybíróság székhelyeként Esztergomot. Esztergom története a magyar államisággal összeforrt, királyi székhelyként működött, s mint ilyen, az igazságszolgáltatásban betöltött szerepe is évezredes múltra tekint vissza.

Esztergom városa ugyanakkor a XX. század nagy vesztesei közé tartozik. A trianoni békeszerződés megfosztotta természetes vonzáskörzetétől, Esztergom vármegye északi részétől és az esztergomi érsekség területének 90 százalékától. A második világháborút követően történelmi jelentősége és egyházi központi múltja miatt a kommunista kormányok folyamatosan büntették, és funkcióit más városokba telepítették. Például a megyei bíróság Tatabányán van és nem Esztergomban, holott korábban Esztergomban volt a megyei bíróság is.

Bízunk abban, hogy ezzel a döntéssel segítjük Esztergom régiós fejlődését, csökkentjük az ország Budapest-központúságát, és az egykori királyváros magyar állami működésben betöltött szerepét is újra megteremtjük. Jómagam megtekintettem azt az épületet, ami a közigazgatási felsőbíróság székhelye lesz, a déli kanonoksoron, egy fantasztikus épület, amelynek felújítási munkálatai megkezdődnek, és bízunk abban, hogy 2020. január 1-ével a közigazgatási felsőbíróságnak méltó helye lesz ebben az épületben.

Tisztelt Országgyűlés! Legjobb szakmai-tudományos meggyőződésem szerint alkotmányos és közjogi hagyományainkkal és az európai fősodorral egyaránt összhangban lévő, korszerű törvényjavaslatok kerültek a tisztelt Ház napirendjére. Természetesnek tartom, hogy erről komoly vita alakulhat ki, sőt ki is kell alakulnia. Mindazonáltal az igazságügyi miniszter törekedett a tökéletességre, igyekezett arra, hogy egy olyan anyagot terjesszen a tisztelt Ház elé, amelyik megfelel az európai normáknak, kiállja a Velencei Bizottság kritikáját, és szolgálja a magyar állam érdekét, Magyarország érdekét.

Kérem a tisztelt Háztól ennek elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)