Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy Hoppál államtitkár úr, a Nemzeti összetartozás bizottságának a volt tagja is jelen van, mert főként nemzetpolitikai tárgyú lesz a felszólalásom, illetve a költségvetés vonatkozó soraihoz kívánok hozzászólni, illetve előtte még két másik témához röviden, engedjék meg.

Az egyik a Nemzeti Együttműködési Alap és a civil szervezetek támogatásának kérdése. Sajnálatos szégyenbe került a kormány ezen a területen ismételten. Itt Teleki MSZP-s képviselő úr még az előző felszólalásában emlékeztette önöket arra, sajnálom, hogy nekem is meg kell tennem egyébként, hogy még a szocialista kormányzás alatt is kétszer annyi állami forrás jutott a civil szervezetek támogatására, mint ahogy az önök alatt jut, elvileg egy konzervatív, a közösségeket támogató kormány idején. A Nemzeti Civil Alapprogramban annak idején a kormányváltáskor 7 milliárd forint volt. Ezt önök lecsökkentették néhány milliárdra. Az előző évben volt egy komolyabb változás, a 2014-es 3,3-ról tavaly 5,4 milliárd forintra nőtt ez az összeg. Ezt mi akkor üdvözöltük, bár akkor is kevésnek tartottuk.

Érthetetlen, hogy ez a tendencia nem folytatódik, tisztelt államtitkár úr, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hanem a jövő évi tervezetben már ismét félmilliárd forinttal kevesebb támogatás szerepel, amit a civil szervezeteknek kioszthat az egyébként Csizmadia László CÖF-vezér vezette Nemzeti Együttműködési Alap, amely itt külön megérne egy misét, de most ebbe azért talán ne menjünk bele, ez majd inkább a 2018-19-es elszámoltatási kormánybiztos hatáskörébe fog tartozni, azt hiszem, hogy ott mik történnek.

A másik téma pedig, ha mi nemzetpolitikára át akarunk térni, az a nemzetiségek támogatása. Hogy valami pozitívat is mondjak, mert ezt is el kell ismerni, mindenképpen szeretném a Jobbik nevében üdvözölni, hogy a kormánynak világos és egyértelmű törekvése van arra, hogy a nemzetiségeket, a nemzetiségi intézmények helyzetét rendezze, és a nemzetiségi támogatások az elmúlt évek során rendre növekedtek.

Mi magunk számos alkalommal elmondtuk, kulcskérdésnek tekintjük azt, hogy Magyarország példaértékű nemzetiségpolitikával járjon elöl itt a Kárpát-medencében, ennek a szellemében is kerültek be nemzetiségi szószólók a Házba. Nagy örömmel látjuk, hogy ennek a fontosságát a kormány is érzi akkor, amikor a jövő évi költségvetésben a nemzetiségi szószólók javaslatának megfelelően jelentősen meg fogja növelni azokat a költségvetési támogatásokat, amikből nemzetiségi célokat, többek között nemzetiségi intézményeket lehet majd finanszírozni.

(17.30)

Rátérve a nemzetpolitikára, az elmúlt években is mindig azért voltunk nehéz helyzetben, sőt minden évben, azt hiszem, éppen Rétvári államtitkár úr volt az ügyeletes, akivel mindig ment a vita és a szópárbaj arról, hogy valójában mégis mennyi pénz fordítódik a nemzet egynegyedére, mennyi pénzt szánnak önök a külhoni magyarságra. Ez nem teljesen világosan kiolvasható a költségvetésből. Még talán önnel is, államtitkár úr, annak idején beszélgettünk erről egyet-kettőt a bizottsági üléseken. Azért nem kiolvasható, és erre egyébként az Állami Számvevőszék is számos alkalommal felhívta az önök figyelmét, mert a nemzetpolitikai támogatások még mindig elképesztően érthetetlen módon vannak szanaszéjjel szórva a költségvetésben. Ez minden évben komoly munkát okoz nekem és munkatársaimnak, hogy nagyjából összeszedjük, és valamit tudjunk mondani.

Nos, ebből idén az derül ki, hogy érdemi változással megint nem kell számolnunk a nemzetpolitika tekintetében. Van reálértéken növelés, ha jól számolunk ‑ szeretném jelezni, ha jól számolunk ‑, akkor valamennyi kevés reálértéken való növekedés van. Talán eljutottunk most már a nemzeti együttműködés rendszerének ötödik esztendejében ahhoz, hogy reálértéken is a 2010-es kormányváltásnak megfelelő vagy az akkori összeget tudjuk a nemzetpolitikai célokra, a határon túli magyarság céljaira, kultúrájára, intézményeire, egyebekre fordítani.

Azonban azért is nehéz kiszámolni egyébként, hogy valójában mennyi pénzről beszélünk, mert nemcsak arról van szó, hogy a költségvetésben meg a minisztériumban különböző helyekre el vannak dugdosva egy-két százmillió forintok, amelyekkel önmagukban persze nem lenne probléma, mert minden ilyen célt támogatnánk, csak ez egyrészt az átláthatóságot nem igazán segíti, másrészt pedig a nemzetpolitikai célú támogatások elköltését a tavalyi évben is a miniszterelnök úr meglehetősen kreatívan értelmezte. Rendszeresen találkoztunk azzal, hogy a miniszterelnök úr valamerre járkált a Kárpát-medencében, hol éppen Beregszászra látogatott vagy ő, vagy valaki a kormányából, vagy Kolozsvárra, és akkor hipp-hopp, pikk-pakk, előkerült 1-2 milliárd forint még határon túli magyar intézménytámogatásra. Szeretném hangsúlyozni, mielőtt még bárki azzal vádolna, hogy ezt a pénzt keveslem vagy sajnálom, nyilván nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy ezekkel az összegekkel tervezetten kellene számolni. Van egy költségvetés, tessék akkor ezeket az összegeket belerakni! Azt, hogy a beregszászi Rákóczi Ferenc Főiskolának éppen szüksége van új épületre, lehetett tudni, mondjuk, tavaly is. Mondjuk, azon lehet vitatkozni, hogy éppen miért annyiba került, amennyibe, de azt egy évvel korábban is lehetett tudni, vagy azt is, hogy jó lenne a kollégiumot felújítani Kolozsváron. Főleg annak fényében nehezen érthető a pénzek ilyen irányú kezelése, pontosabban nem nehezen érthető, ennek nyilván kampánycéljai vannak, de annak fényében egy kicsit visszás, hogy egyébként önök egy viszonylag jó kezdeményezésként ‑ rosszul kivitelezve, de viszonylag jó kezdeményezésként ‑ bevezették néhány évvel ezelőtt a nemzeti jelentőségű intézmények rendszerét. Ennek az a lényege, hogy fő szabály szerint azok a legfontosabb intézmények, amelyek a külhoni magyarság életében a legfontosabb szerepet játsszák, ne legyenek kitéve annak, hogy különböző pályázatokra kelljen ácsingózniuk és ennek az összegére várniuk, hanem év elején legyen eldöntve, sőt már lehetőség szerint előző év végén, hogy a következő évben milyen összegű normatív támogatásban fognak részesülni. Ezzel kapcsolatban a mostani költségvetésben is szerepel egy rendkívül komoly összeg, nagyon helyesen. Más kérdés, hogy ezt önök a nemzeti együttműködés szellemében a szokott erőszakossággal és arroganciával, senki mást meg nem hallgatva és senkinek a véleményét tiszteletben nem tartva vitelezték ki, és vették fel azokat az intézményeket, amelyek az önök számára kedvesek, illetve amelyek önökhöz politikailag közel állnak.

Tehát van több olyan tétel a költségvetésben, és ezzel kapcsolatban természetesen pozitívumokat is meg kell hogy említsek, hogy igazságos legyek, tehát van egy-két olyan tétel, ahol komolyabb növekedés tapasztalható. Ezt mindenképpen szeretném üdvözölni, akár azt, ami a hungarikumokra vonatkozik, akár a külhoni magyar egyházi személyekhez kapcsolódó tevékenység, illetve a külhonban szolgálatot teljesítő egyházi személyek jövedelempótléka, hogy pontos legyek. Itt konkrétan a tavalyi összeg duplája szerepel. Nagyon jó és helyes, templom és iskola, erre van szükség külhonban természetesen.

Viszont ha az iskolánál járunk, a kolbásztartó kezem helyett most felemelem a korbácsot tartót: Hoppál képviselő úr, államtitkár úr, miért nem fizetik ki most már negyedik éve a külhoni magyar szülőknek a nevelési-oktatási támogatást? 4,8 milliárd forint szerepel megint a költségvetésben nevelési-oktatási támogatásra. Ezek azok az összegek, azok az elvileg 22, gyakorlatilag most már csak 17 ezer forintok, amit azok a családok kapnak meg, akik magyar iskolába íratják a gyermekeiket. Ezt az összeget önök még kettő kormánnyal ezelőtt, 2002-ben vezették be, azóta egy fillért nem emeltek rajta. Annyira erős volt ez a rendszer, hál’ istennek, hogy ezt még a Gyurcsányék se merték eltörölni. Önök azonban nemhogy ezt az összeget megemelték volna, hanem az elmúlt években 5 ezer forintot elvettek, gyakorlatilag most már csak 17 ezer forintról beszélünk. Többször szóba került ez a parlamentben, vitatkoztunk erről, megígérték, hogy az összeget vissza fogják adni, nem adták vissza. Most már a jövő évi költségvetésben is teljesen egyértelműen és világosan látszik, hogy nincsen önökben szándék arra, hogy ezt az összeget kifizessék. Miért nem? Nem értem. Tényleg nem értem. Értetlenül állok az ügy felett. Számos alkalommal beszéltünk erről a Nemzeti összetartozás bizottságában. Ha valaminek van nemzetmegtartó ereje külhonban, határon túl, az a magyar iskola. A magyar iskolába járás, a magyar gyermekeknek a magyar iskolába való íratását minden lehetséges erővel a magyar kormánynak ösztönöznie kell. Tudom, persze, volt arról szó, hogy ezt az egész rendszert át fogjuk tekinteni, én ezt öt éve szajkózom itt, a parlamentben, bizottsági ülésen, hogy nem jó a rendszer, nem jó az összeg, nincsen megszűrve az, hogy pontosan a jogosultak kapják meg ezt, vagy akik megkapják, tényleg berakják-e a magyar iskolába a gyerekeket, vagy egyáltalán magyar gyerekek kapják-e meg, és például nem koszovói szerb cigányok, akik a délvidéki magyar iskolákat elárasztják, s a többi, s a többi. Ezzel kapcsolatban számos alkalommal megígérték, hogy párbeszéd fog kezdődni. Semmilyen párbeszéd nem kezdődött, a rendszer továbbra is ugyanolyan rossz, mint amilyen volt, de ráadásul legalább még a pénzt is kivették belőle.

A másik pedig a Határtalanul!-program. Ez a határon túlra irányuló osztálykirándulások, ez is egy kiváló kezdeményezés. A Jobbik programjában szerepelt még egyébként 2010-ben, de örülök, hogy megcsinálták. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr most már ötödik éve van egy hatalmas hazugságban ezzel kapcsolatban. Amikor ez a program elindult, akkor arról volt szó, hogy 2014-re, tehát az előző kormányzati ciklus végére minden magyarországi gyermek állami támogatással részt tud majd venni egy határon túlra irányuló osztálykiránduláson. Ahhoz képest itt továbbra is a tavalyi összeg szerepel, amely tavalyi összegből egyébként kevesebb mint 20 ezer gyermeknek volt erre ehetősége. Annyinak volt, még egyszer mondom, nagyon jó természetesen, csak önök nem ezt ígérték, meg nem erre lenne szükség. Arról nem is beszélve, hogy felmerülnek bizonyos kérdések a Határtalanul!-program kapcsán főleg annak a meghívásos részében, de erre majd kitérünk máskor vagy a bizottsági ülésen. Sajnos az időm lejárt, amit erre a témára fordíthattuk.

Még egyetlenegy dolgot megemlítenék, ez a Rákóczi Szövetség. Több civil szervezet is szerepel a költségvetésben, a kulturális, társadalmi, civil szervezetek, szövetségek, egyesületek támogatási sorban van például elhelyezve a Magyar Írószövetség vagy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat is. Ezek valójában civil szervezetek. A Rákóczi Szövetség is nagyjából civil szervezet volt az elmúlt években, bár kezdett már egy kicsit Fidesz-rendezvényszervező irodává átalakulni. Most érdekes módon megjelent a költségvetésben egy 50 millió forintos támogatása, amit mi alapvetően egyébként nem bánnánk, hiszen ez nagyon jó és nagyon helyes célokra fordítódik, csak sajnos érzünk némi összefüggést aközött, hogy most a Rákóczi Szövetség bekerült 50 millió forinttal a költségvetésbe, illetve hogy a múlt héten Németh Zsolt volt államtitkár úr pedig bekerült a Rákóczi Szövetség elnökségébe. Nagyon remélem, hogy nem arról van szó, hogy volt államtitkár úr ezzel az 50 millió forinttal vásárolta be magát a Rákóczi Szövetségbe. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)