Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképpen ugyanazt szeretném egy másik oldalról megvilágítani, amiről Arató államtitkár úr beszélt.

Pósán képviselő úr azt mondta, hogy a szülő az iskola tanulmányi programjának ismeretében eldönti, hogy az ő gyermekének melyik volna a legmegfelelőbb. Idáig a sorsolásos rendszer is ugyanúgy működik, mint az összes eddigi. A probléma akkor kezdődik, amikor több szülő dönt úgy, hogy egy adott iskolába kívánja járatni a gyerekét, mint ahány gyerek oda járhat. Ebben az esetben, ha tetszik, ha nem, azokat a gyerekeket, akik majd oda járhatnak, valamilyen módon ki kell választani az összes jelentkező közül. A sorsolás az a módszer, amelyet nem tud befolyásolni a szülő annak megfelelően, hogy esetleg magasabb a társadalmi státusa, jobb az iskolázottsága, jobbak az összeköttetései, jobb a társadalmi érdekérvényesítő képessége. Ma, ha a szülő azt akarja, hogy a gyerekét az adott iskolába vegyék föl, akkor felhívja az iskolaigazgatót, a polgármesteri hivatal művelődési ügyosztályának vezetőjét, a búrt, a búrt a búrkalappal, és valaki ezt elintézi, feltéve, hogy föl tudja őket hívni.

Ez az egyik döntő különbség abban, ahogyan az iskolarendszer örökíti át a társadalmi hátrányokat szülőkről gyermekekre. Az a szülő, aki kevésbé képes gyermekének elérni azt, hogy jó iskolába járjon, annak a szülőnek a gyereke is alacsonyabb társadalmi státusú, rosszabb iskolázottságú lesz. És a dolog oda vezet, amit Arató államtitkár úr mondott, hogy ma iskola és iskola között már az alsó tagozatban jó 30 százaléknyi különbség van, és ez a gimnáziumra meg odáig megy, hogy a legjobbak, a gimnáziumi tanulók a felmérésben élen végzett finnországi diákoknál jobb teljesítményt nyújtanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a szakiskolaiak pedig a felmérés végén lévő mexikóiaknál is rosszabbat. Köszönöm.