Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy minden párt részletesen kifejtette a véleményét a családi csődvédelemmel kapcsolatban. Nyilván az ellenzéknek nem szeretnék tippeket adni, de én azt javasolnám, hogy ha úgy látják, hogy ez a javaslat akár egyetlenegy adósnak is segítene abban, hogy ebből az adósságspirálból kiszabaduljon, akkor szavazzák meg ezt a javaslatot. Nyilván lehet, hogy önöknek is vannak különböző módosító indítványaik, lehet, hogy lesz olyan ezek közül, amit elfogad a parlamenti többség, lehet, hogy lesz olyan, amelyiket nem fogadja el a parlamenti többség. De ettől függetlenül, ha önök úgy látják, hogy ez a javaslat akár a jelenlegi formájában, akár abban a formában, amelybe majd pár hét múlva kerül a módosító javaslatokról való döntés után, segíthet embereken… ‑ a mi meggyőződésünk szerint ez több tízezer embert fog jelenteni, itt az egyik felszólalásban egy 25 ezres szám hangzott el, bízunk benne, hogy ennél többnek is. Szerintünk ez a modell jóval több embernek fog segíteni, mint ahányan Szlovákiában vagy Ausztriában kértek hasonló védelmet. Nyilván sokan is vannak, akik erre rászorulnak, hiszen nehéz helyzetben százezres nagyságrendben vannak emberek.

Tehát ha úgy látják, hogy ez bárkinek is tud segíteni, akár szűkebb, akár tágabb csoportnak ‑ szerintünk tágabb, önök szerint szűkebb ‑, akkor kérem, hogy a végén támogassák ezt a javaslatot és szavazzák meg a KDNP által beterjesztett családi csődvédelmi javaslatot.

Szeretnék pár ellenzéki felvetésre reagálni, amiket föl tudtam írni. Az időzítéssel kapcsolatban többen szóltak, a jelenleg a teremből távol levő LMP-s képviselő asszony is és az MSZP részéről is (Z. Kárpát Dániel: Jegyző.), hogy miért nem született meg korábban ez a javaslat.

Többször elmondtuk, hogy ez a javaslat ugyan kodifikációs szinten… (Schmuck Erzsébet jelzésére:) Ja, ott van; akkor kezét csókolom, üdvözlöm. Tehát ez a javaslat már körülbelül két-három évvel ezelőtt elkészült és kodifikációs szinten is kidolgozásra került, de ugyanakkor voltak a devizahiteles-mentésnek olyan további feladatai, törvényhozási részletei, amelyek után alakult ki egy stabil adósságszerkezet, hiszen most már nincs árfolyamkockázat a magyar adósságszerkezetben, és most lehetett ezt a törvényjavaslatot idehozni a parlament elé. Különben még az árfolyamkockázatnak kitett adósok miatt nem jelenthetett volna ez hosszú távú stabil megoldást. Itt öt évre gondolkozunk vagy öt plusz két évre a törlesztési időszak esetében, ezért fontos a stabilitás.

Sok adós van, és ezek közül kinek segít ‑ tették föl a kérdést az ellenzéki képviselők. Nyilván nincs olyan javaslat és senki sem tudna a parlament asztalára tenni olyan javaslatot, amely minden adósnak egyszerre tudna segíteni, hiszen ahány család, ahány háztartás, annyiféle helyzet, és ezeket típusokba lehet sorolni. Ahogy a devizahiteles-mentés is több ütemben történt, különböző csoportoknak való segítésben, úgy ez a javaslat is nyilván az adósok egy jól meghatározott, szerintünk több tízezres csoportjának fog segíteni. De nyilván lesz, akiknek a Nemzeti Eszközkezelő kell hogy segítsen; nyilván vannak olyanok, akik kisebb adósággal rendelkeznek, azoknak a települési támogatás nyújthat segítséget; vannak olyanok, akiknek a nehéz helyzetét, mondjuk, a rezsicsökkentés segítette, mert itt az egyötödéről beszélhetünk az elmaradóknak; és volt olyan is, akinek a devizahitelek kivezetése és a bankok elszámoltatása.

A Szocialista Párt részéről felmerült a korábbi saját javaslatuk. 2010-ben, amikor a kormányzást elkezdtük, láttuk, hogy a Magyar Szocialista Párt korábban valóban kidolgozott kormányzati szinten az SZDSZ-szel közösen egy csődvédelmi javaslatot, magán csődvédelmi javaslatot, ugyanakkor ezt a saját kormányuk megtárgyalta és elvetette, és azt mondta, hogy nem alkalmas a helyzet javítására. Éppen ezért nem terjesztette be 2010 előtt azt a javaslatot az ellenzék.

Utána ezzel a javaslattal itt találkozhattunk a parlamentben, hiszen ellenzékből benyújtotta ezt a javaslatot a Szocialista Párt, ugyanakkor kétes, hogy mennyire gondolták komolyan ennek az elfogadását, ha előtte a saját kormányzati ciklusukban ezt a modellt alkalmatlannak találták a probléma megoldására és kormányról nem merték vállalni. Talán ellenzékből könnyen benyújtották, vagy retorikailag rá hivatkozni lehet, bár a szakértőik az előtte levő kormányzati ciklusban megállapították, hogy nem egy alkalmas törvényjavaslat.

Ami a végtörlesztést illeti, sokszor hivatkoznak erre, illetőleg a Nemzeti Eszközkezelő, hogy sok vagy kevés a 23 ezer ember, akinek segítséget nyújtott.

(11.10)

Én azt gondolom, hogy a 23 ezer ember, akinek a lakhatását a Nemzeti Eszközkezelőn keresztül sikerült biztosítanunk, sikert jelent a kormányzat számára. Nem tudjuk, hogy ezek az emberek hol lennének most, hajléktalanok lennének, hajléktalanellátásban lennének, rokonoknál, ismerősöknél húznák meg magukat, vagy mi lenne a sorsuk. Igencsak fontos, hogy 23 ezer embernek tudtunk segíteni.

170 ezer végtörlesztőnél, hogy ez most kiknek kedvezett; hallottuk előtte az ellenzéki szólamokat akkor is, hogy ez a felső tízezer segítsége. A felső tízezer ebben az esetben Magyarországon 170 ezer embert jelent, és ne feledjük el, hogy a végtörlesztésnél is az átlagos hitelösszeg alig több volt, mint 5 millió forint, ami azt jelenti, hogy a hitelek többsége, amit a végtörlesztéssel sikerült az emberek válláról levenni, 3-4 millió forint körüli hitelek lehettek, és nyilván voltak magasabb összegek, amelyek az átlagot följebb húzták, és így jött ki a bő 5 millió forintos hitelvégösszeg. Én azt gondolom, hogy semmiképpen nem nevezhetjük luxusban élőknek azokat, akik 3-4 vagy akár 5 millió forintos hitelt fizettek vissza a végtörlesztéssel.

Szintén elhangzott, hogy a rezsicsökkentés a gazdagoknak kedvez. Az MSZP itt saját áfacsökkentési javaslatát is, azt hiszem, kétségbe vonja, hiszen akkor azt is mondhatná, hogy az áfa csökkentése is a gazdag emberek számára teszi a vajat vagy a kenyeret olcsóbbá. Én úgy gondolom, ez azért volt helyes döntés, hiszen magyar családoknál hagyott milliárdokat, sőt tízmilliárdokat, százmilliárdokat az elmúlt években.

Nem a luxuslakásokat kellene a költségvetésből támogatni ‑ sokszor halljuk ezt az ellenzék részéről. Nem költségvetési támogatás a rezsicsökkentés, hanem a cégek luxusprofitját csökkenti, amelyet nem visznek külföldre, hanem magyar családoknál hagynak, tehetősebb, kevésbé tehetős és szegény magyar családoknál is hagyják. Nyilván ez a szegényeknek jelenti a legnagyobb könnyebbséget, a leginkább nekik segít ez az intézkedés, de azok a magyar családok, akik több rezsit fizetnek, azok is itthon költik el azt a pénzüket, amit a rezsicsökkentésen adott esetben megspórolnak. Még mindig jobb, ha egy magyar családnál marad ez az összeg, mint ha egy külföldi multi viszi ki külföldre ezt profit formájában.

A segélyezés átalakításával kapcsolatban szintén fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nem érintette az erre fordítandó költségvetési keretösszegeket, másrészről pedig az önkormányzatokat részben tehermentesítette, hiszen a járási hivatalok által kifizetett, jövedelemkompenzáló kiadásokat most már 100 százalékban az állam fizeti, így több forrása van a kiadáskompenzáló támogatásokra, például az adósságkezelési támogatás helyébe lépő települési támogatásnak a fedezetére is nagyobb összegük van a települési önkormányzatoknak. Tehát az itteni kétmilliós alsó belépési küszöb alatti családok segítésére bővebb forrásuk van az önkormányzatoknak, hiszen sem az adósságszolgálattal nem kell már hogy foglalkozzanak, hiszen az adósságukat megváltotta az állam, illetve a járási segélyezési rendszer átvette az ő segélyezési rendszerüknek részben az önrészét, másrészt pedig a közfoglalkoztatásban sokakat a segélyezésből a közfoglalkoztatási rendszerbe segített át, onnan pedig a munka világába is.

Ami azt a hozzáállást illeti, hogy milyen arányban legyenek a hiteltörlesztésre és a megélhetésre fordítandó összegek: képviselőtársaim előtt is ismert az a korábbi, még 2013-as közvélemény-kutatás, amit a családi csődvédelemmel kapcsolatban végeztünk, és amely szerint az emberek elsöprő többsége egyetért a magáncsőd intézményének, a családi csődvédelemnek a bevezetésével, tehát ennek a társadalmi támogatottsága igen nagy, ezért is javasolom önöknek megfontolásra a javaslat támogatását, hiszen saját szavazóikkal mennének szembe, ha nem támogatnák ezt a javaslatot.

Ugyanakkor megkérdezte ez a közvélemény-kutatás arról is az embereket, hogy mit tartanak fontosabbnak, a megélhetési költségek prioritását ebben a konstrukcióban, a tartozások prioritását a kifizetéseknél, vagy pedig a kettő közötti egyensúlyt. Nos, az emberek 26 százaléka mondta azt, hogy a megélhetési költségeknek van elsőbbsége, 9,5 százaléka mondta az, hogy a tartozások kifizetésének van elsőbbsége, és 63,5 százaléka azt mondta, hogy mind a kettő ugyanolyan fontos, és olyan konstrukciót kell létrehozni, ahol a tartozást is tudja törleszteni az illető, de a megélhetése is biztosított, tehát egyik sem elsőbbrendű a másiknál. Ezt mondta az emberek 63,5 százaléka. Szerintem ezt is figyelembe kell venni, amikor a törvényben a belső arányokat figyelembe vesszük.

Segítsen szélesebb körön ‑ erre már kitértem, hogy nincs egy általános jó megoldás. Mi úgy gondoljuk, hogy több tízezer embernek segít ez az javaslat, úgyhogy már ennyivel biztosan előrébb vagyunk.

A családi csődbiztos mennyire szól bele a család költéseibe? Ne feledjük el, hogy abban az esetben, ha már az első ütemben kialakul a csődegyezség, és a főhitelező vezetése mellett az adós és a hitelezők megállapodnak, akkor tulajdonképpen az adós által önkéntesen elindított eljárásban az őáltala önkéntesen vállalt egyezség végrehajtását felügyeli, tehát azt nézi csak, hogy amit az adós maga vállalt, végre is hajtsa, ha pedig a következő szakaszban, a bírósági szakaszban történik meg a törlesztési terv meghatározása, akkor is a törvényi kritériumok mentén az adós által kért eljárásban létrejött csődegyezség az, aminek a végrehajtását felügyeli a családi csődbiztos. Tehát itt teljes mértékben hivatkoznék az önkéntes indításra, és arra, hogy általában egy konszenzusos vagy törvény által szabályozott rendet hajt végre. Nem önkényeskedhet, nyilván nem szólhat bele a részletekbe, nem is ez a feladata, nem azért van a családi csődbiztos, hogy beleszóljon a kis összegű havi költésekbe, hanem azért, hogy a család fizetőképességét helyreállítsák, mégpedig egy olyan terv szerint, amit közösen fogadnak el.

Fölmerült az angolszász modell kérdése, hiszen többen itt nemzetközi példákra is hivatkoztak. Mi magunk is 11 európai mintát néztünk végig. Alapvetően más lett volna akár a hitelezés rendszerének is a szabályozása, ha áttértünk volna arra a modellre, hiszen azokban az angolszász országokban, ahol valóban rövidebb a családi csődvédelmi eljárás ‑ elsétálás, walk away, ott ez ennek a neve ‑, abban az esetben sok esetben a hitelezési rendszert is át kellett volna alakítani, hiszen vannak elsétálós hiteltípusok és nem elsétálós hiteltípusok. Az elsétálós hitelnek nyilván magasabb a kamata, viszont ott igénybe vehető ilyesfajta, liberálisabb értelemben vett családi csődvédelem vagy magáncsőd, míg ott is vannak olyan hiteltípusok, ahol nincsen ilyesfajta elsétálási lehetőség, nem lehet kilépni az adósságból gyorsan, mondjuk, egy év alatt mindent lenullázni, és utána újrakezdeni. Tehát ott más az egész pénzügyi kultúra, pénzügyi struktúra, éppen ezért lehet ott ilyesfajta, elsőre könnyedebbnek tűnő, de igazából több kockázatot hordozó változatát is bevinni a családi csődvédelemnek.

Mi az európai kontinentális mintát választottuk elsősorban, német, francia vagy észak-európai mintákat néztünk végig, és ezekben jellemző a fokozatosság elve is. Hiszen itt elhangzott az LMP részéről, hogy miért van első szakasz, amikor csak a jelzáloghiteles adósokon kívánunk első körben segíteni, nekik nyitjuk meg ezt a lehetőséget, és utána következnek az egyéb hitelek miatt nehéz helyzetbe kerültek. Ez egész egyszerűen az ügyteher elosztása miatt fontos. Azok az emberek, akiknek közvetlenül a lakhatását veszélyezteti az a nehéz pénzügyi helyzet, amibe kerültek, úgy gondoltuk, hogy először ők kerüljenek bele ebbe az eljárásba, először a csődbiztosok, illetve a bíróságok velük foglalkozzanak, hiszen nekik a legkritikusabb a helyzetük, de utána nyíljon meg mindenki más számára is. Ezzel azt mondtuk, hogy aki a legnehezebb helyzetben van, ő jöjjön először, és utána jöjjenek a többiek. Természetesen ez mindenkinek ki fog nyílni.

Miért a nemzetközi példáknál hoztam ezt föl? Ha megnézik önök is a francia szabályozást, ami, ha jól emlékszem, legalább 15 éve hatályban van, de más országokban is, ahol régebb óta van törvény, mindenhol egy szűkebb körből egy folyamatosan tágabb körbe nyitották ki, tehát itt is a fokozatosság elve jellemző volt. Mi is úgy gondoltuk, hogy mindenképpen ki kell küszöböljük azt, hogy akik visszaélési szándékkal jönnek ide, tehát mondjuk, a vállalkozásukban keletkezett adósságot akarják így lenullázni, és abból akarnak így kiszabadulni, vagy más módon vissza akarnak élni a családi csődvédelem nyújtotta lehetőségekkel, előttük mindenképpen be kell zárni ennek az ajtaját, hogy ne visszaélésre, hanem valódi segítésre tudjuk fordítani ezt a lehetőséget, hiszen ez nyilván áldozatvállalást jelent az állami szervezetrendszertől és áldozatvállalást jelent a hitelezőktől is. Tehát fontos, hogy csak azok kaphassák meg ezt a kedvezményt, akik tényleg rászorultak.

Vitatkoznék azzal is, hogy ez tüneti kezelés lenne. Ez egy nagyon mélyreható kezelés, hiszen alapvetően nemcsak hogy az adósságszerkezetét változtatja meg a családnak, és segíti ki őket ebből a helyzetből, hanem egyfajta gondolkodásmódon is változtat, hogy ki-ki csak addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér; ha valakinek 200 ezer forintnyi jövedelme van, akkor nem tud tartósan 300 ezer forintot költeni, mert az előbb-utóbb ilyen csődhelyzetet eredményez.

Szintén az LMP-től jött a kritika, hogy későn jött a törvényjavaslat. Akkor jönne későn a törvényjavaslat, ha már mindenkinek az adósságproblémája megoldódott volna Magyarországon. Sajnos még százezres nagyságrendben van adósságprobléma Magyarországon, nem is tudom értelmezni, hogy mi az, hogy későn jött. Ez a törvényjavaslat szerintünk nagyon jókor jött, hiszen egy devizahiteles-mentőcsomagsorozat elfogadása után jött, és még nagyon sok tízezer embernek tud segíteni, tehát nem is tudom értelmezni ezt a kritikát.

A bevezetésütemezésre már kitértem; illetőleg az LMP javaslatai között szerepeltek olyanok, amelyeknek az irányát mi is megfogadtuk a családi csődvédelmi szolgálat képességei kapcsán, hogy milyen szakértelemmel rendelkeznek, de azok, amiket az LMP itt elmondott, inkább túlbürokratizálnák az eljárást, túl sok feltételt támasztanának, a gördülékeny előrevitelét pedig nem segítenék.

Zárásként mondanék nagyon röviden még pár gondolatot.

(11.20)

Az első: a magáncsőd és családi csődvédelem; sokszor merült fel, hogy ez magánszemélyeknek vagy családoknak kedvez. Azért adtuk neki a családi csődvédelem elnevezést, hiszen a magyar adósságszerkezet jól láthatóan általában adóstársakat hoz össze, férj-feleség együtt vették fel a hitelt, vagy kezes a szülő, tehát így is többen vannak, akik a hitelviszonyban érintettek, és a család közös vagyontárgyára vonatkozik, mondjuk, az a közösköltség-tartozás vagy személyikölcsön-tartozás, vagy más tartozás, ami itt a segítség tárgyát képezi. És maga az eljárás is bevonz több mindenkit, adóstársat, kezest, akinek érdekeltsége van a kusza viszonyokban a tisztázásra.

A fizetési fegyelmet fogja-e csökkenteni egy ilyen lehetőség? (Az elnök csenget.) Azt hiszem, hogy sikerült olyan részeket belerakni, amelyek kellő szigort jelentenek ahhoz, hogy mindenki láthassa, hogy a hitelt vissza kell fizetni. Ugyan a túladósodottakon segít, de ettől függetlenül a hiteleket ebben az esetben is vissza kell fizetni minden esetben, de csak arányos mértékben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)