Felszólalás adatai

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úr édes-bús búcsúbeszéde azt juttatta eszembe, amikor... (Moraj az MSZP soraiban.) - várják ki a végét, lesz majd magukhoz is egypár jó szavam (Derültség, közbeszólások az MSZP soraiban.) -, mint amikor az apa délután elmegy otthonról, a gyerekeket otthon hagyja játszani, és néhány intő szó kíséretében elmondja, hogy legyenek jók. Csak hát az a helyzet, hogy ha egy apa azt akarja, hogy a gyerekek jók legyenek, és aggodalmai vannak, akkor ott marad a gyerekekkel. Miniszterelnök úr, ha ezek a problémák, amelyeket ön itt felsorolt, önt annyira kínozzák, miért nem folytatja közéleti pályáját?

A legelegánsabb dolog elmondani, hogy ez is rossz Magyarországon, az is rossz Magyarországon (Felzúdulás az MSZP soraiban.), ezt is kellene tenni, azt is kellene tenni - egyébként pedig mindenki segítsen magán úgy, ahogy tud. Bár ahogy hallom az MSZP-frakció képviselőinek bekiabálásait - nyilván az utolsó alkalmakat akarják megragadni, amikor még lehet ebben a teremben kiabálni (Derültség, közbeszólások az MSZP soraiból, többek között: Miért? Ezután már ezt sem lesz szabad nekünk?) -, nem csodálom, hogy végül is úgy döntött, hogy ezt a frakciót ön nem vállalja fel.

Miniszterelnök úr, a beszédét két nagy részre lehetett osztani. Az első, meglehetősen rövid rész az elmúlt tíz hónap értékelése volt. Ha jól értettem, akkor ön azt mondta, hogy jó, hogy az ország ilyen helyzetben van, és ezeket a lépéseket tette meg. Következésképpen jól tette az ország, hogy azt az utat folytatta, hogy az elsők között kellett a Nemzetközi Valutaalaphoz és az Európai Unióhoz fordulni hitelért, mert a csőd szélén táncolt az ország; következésképpen jó volt az elmúlt nyolc év szocialista-szabad demokrata politikája. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igen!) Nem is mondhat mást, hiszen ön ott volt a kormányzati politikában, különösen az elmúlt négy évben két olyan terület mindenképpen kiemelésre méltó, ahol ön elsődleges politikai felelősséget látott el, és amely sajnos nem az eredményességéről híres.

Ön gazdasági miniszter volt, méghozzá azokban az időkben volt gazdasági miniszter, amikor a magyar gazdaság már növekedést sem tudott felmutatni. Ön folyamatosan vitte magával a változó tárcáiban is az európai uniós források felügyeletét. Ön, amikor megkezdte politikai pályáját, akkor azt mondta, hogy fejenként minden magyar állampolgár 800 ezer forintnyi uniós forráshoz fog jutni, annyi fejlesztési forrás jön be az országba. Most, amikor vége van ennek a ciklusnak, akkor minden magyar állampolgárnak 2,5 millió forintos része van az államadósságban. Miniszterelnök úr, erről elfelejtett beszámolni!

S ha már az Európai Uniónál tartunk, nyilván lesz viszontválasz, akkor majd lehetősége lesz arra, hogy elmagyarázza nekünk, hogyan van az, hogy 2004-től máig Csehország az európai uniós tagság időszaka alatt 25,6 százalékkal tudta növelni a GDP-jét, Lengyelország 23 százalékkal, Szlovákia 35,8 százalékkal - Magyarország pedig 9,9 százalékkal.

(13.50)

Miniszterelnök úr nyilván el fogja tudni azt is mondani nekünk majd a viszontválaszában, hogyan lehet az, hogy leszakadtunk az Európai Uniótól. Sőt, mint az adatok mutatják, nemcsak az Európai Uniótól, de leszakadtunk Közép-Európától is. Hiszen míg 2003-ban az EU27-ek átlaga egy főre jutó GDP-jének 63,2 százaléka volt a magyar egy főre jutó GDP, 2007-ben már csak 62,5. Vagyis leszakadóban vagyunk. Ez az önök időszaka, de erről elfelejtett beszámolni ebben a kissé érzelgősre sikeredett beszámolójában. De egyébként miért is ne? Persze, a jövőre vonatkozóan ön is nyugodtan megfogalmazhat terveket, vágyakat, gondolatokat, intelmeket. Csak tudja, a demokrácia egy olyan különös politikai rendszer - és ennyiben mindenképpen különbözik a diktatúráktól -, hogy itt a közéletben olyan emberek vesznek részt és olyan emberek formálnak véleményt közügyekről, akik mögött választópolgárok állnak. Az itteni képviselők - legyen szó akár szocialistáról, akár szabad demokratáról, akár fideszesről, kereszténydemokratáról - mögött választók állnak. Őket választották.

Miniszterelnök Úr! Önt egyetlen grémium választotta: a Magyar Szocialista Párt rendkívüli kongresszusa. (Egy hang a Fidesz soraiból: Úgy van!) Ön soha nem töltött be egyetlen választott tisztséget sem. Azt kell mondanom, hogy egy demokráciában legalábbis nagyobb önmérsékletre inthetné az embert, amikor a politikai pártok és a politikusokkal szembeni intelmeit fogalmazza meg.

Miniszterelnök úr, ön egy demokráciában nem választott emberként itt van, végrehajt egy olyan hitelfelvételi megállapodást pontról pontra, amelyre éppen azért kényszerültünk rá, mert önök tönkretették az országot, és most intelmeket fogalmaz meg a magyar demokrácia számára. (Moraj az MSZP padsoraiban. - Dr. Vojnik Mária: Nem tanultál semmit, Navracsics, a beszédből.)

Miniszterelnök Úr! Ez azért nehéz, mert ön a saját intelmeinek következményeiért sem vállal felelősséget. Nem vesz részt a politikai életben, nem tesz hozzá a hitelességhez. A hitelesség - ez nem hitelfelvételi képesség, tudja? -, a hitelesség az, amikor a választópolgárok valakit hiteles, megbízható politikusnak fogadnak el. Ezt azért tartom szükségesnek megmondani, elmondani, mert talán ennek a ciklusnak a legnagyobb tanulsága az, hogy az öntől jobbra elhelyezkedő szocialista frakció miért került abba a helyzetbe, ahol most van, itt, a ciklus vége felé; miért veszítették el a hitelességüket?

Miniszterelnök úr, ha én is megfogalmazhatok önnek egy intelmet a későbbi üzleti, esetleg még későbbi újbóli politikai pályafutásához: ne csapja be soha a választóit. Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy a Magyar Szocialista Párt becsapta a baloldali választókat; becsapta a 2006-os választási kampányban; becsapta akkor, amikor hallotta a zárt frakcióülésen Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét, és nem állt fel senki akkor Gyurcsány Ferenccel szemben, hogy miniszterelnök úr, nem erről volt szó, le kellene mondani, ön most csapta be a magyar baloldalt; hanem hónapokon keresztül úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ülj le!) S amikor szeptemberben kiszivárgott a beszéd, mindannyian, kollektíve próbálták menteni a menthetetlent. Ma a választópolgárok azt láthatják, hogy itt van egy hiteltelen, saját szavazóit becsapott Magyar Szocialista Párt, amely elárulta a magyar baloldalt.

Miniszterelnök úr, ha én megfogalmazhatok önnek jó tanácsot vagy intelmet: ilyet sohase tegyen! Ha politikus lesz, akkor az ígéreteit - az ígéreteit és ne csak a hitelszerződés pontjait - tartsa be (Dr. Vojnik Mária: Szánalmas vagy!), és folytasson olyan politikát, amelyben tekintettel van azokra az emberekre, akik nem tehetik meg, hogy más pártoknak, más politikusoknak intelmeket fogalmazzanak meg, aztán előkelően távozzanak az üzleti szférába.

Miniszterelnök Úr! A magyar demokráciának csak akkor van jövője, ha alapvető kérdésekben egyetértünk, és ha ezekben az alapvető kérdésekben nemcsak az egyetértés van meg, de ezen kérdések megoldásában a felelősség is. Ön a felelősséget most levetette magáról. Ön most elmegy az üzleti szférába, később majd kacérkodni fog a gondolattal, hogy visszatér, és megpróbál mindenkinek valami jót mondani.

Miniszterelnök úr, a tettekben van az erő, a felelősséget vállalni kell a miniszteri tevékenységért is, azért, hogy önök csődbe vitték az országot.

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)