Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Este 10 óra után egészen más akusztikája van egy ilyen EU-irányelvet, -rendeletet vagy bármi egyebet átültető és azt egyébként a helyi szabályokkal kiegészítő, mondjuk úgy, hogy vitának, bár úgy érzem, hogy ezen indítvány kapcsán azért sokkal kisebb helye van vitának, mint amit a kormányzat adott esetben migrációs témakörben letett az asztalra az utóbbi években.

Én magam mindig kritikus vagyok a döglődő, pusztuló Európai Unió különböző rendeletei kapcsán, azok implementálási folyamata is általában nem vezet átütő eredményre. Amit a migráció kapcsán Európa művelt, az kiérdemelte a „döglődés” jelzőjét, amit pedig a terrorizmus megelőzése kapcsán művel, nem akarom csúnyán mondani, de szerintem a közröhej kategóriába sorolhatjuk itt mindannyian. Nyilvánvaló, mindemellett mindent meg kell tenni, amit ez a recsegő és rogyadozó gépezet lehetővé tesz, de annak is helyét látom és érzem, hogy Magyarország azért ne spórolja meg a saját utakon való gondolkodást sem.

Hogy mondjak két példát, pozitív és negatív irányút: a negatív egyértelműen az, hogy a migrációs áradat közepette ‑ államtitkár asszony, érdekel a személyes véleménye is erről ‑ én egész egyszerűen értetlenül álltam az előtt, hogy miközben a Keleti pályaudvarból közel-keleti pályaudvart csináltak, autópályáinkat elfoglalták azok a tömegek, amelyek magatartását ha mi utánoztuk volna, mondjuk, itt ellenzéki és kormánypárti képviselők, akkor a sitten végeztük volna nyilvánvaló módon. Ezzel párhuzamosan mindenki tudta, hogy az érkezők egy jó része az egyik pénzközvetítő cégen keresztül vagy jelszó bemondásával, vagy egy papíros átadásával jut igen komoly eurókötegekhez, és értetlenül állok az előtt, hogy az egész magyar fogyasztóvédelmi rendszer képtelen volt ennek lekövetésére, a beavatkozásra, a kormány részéről semmilyen beadvány nem született a témában. Mi bombáztuk ezt az alternatív médiaeszközökön keresztül és nagyon sok helyen, de azt, hogy különböző pénzközvetítő cégeken keresztül terroristagyanús személyek röhögve vehettek fel Magyarországon igen komoly összegeket, az a valóság terében zajlik, tehát ez nem rendelet, nem irányelv, nem implementáció, ez történt Magyarországon.

A másik ilyen példa pedig ‑ persze nagyon fontos a terrorgyanús személyek tranzakcióinak lekövetése, de -: az úgynevezett letelepedési kötvény konstrukciója kapcsán itt azért olyan közvetítő és olyan offshore-cégek merülnek fel az önök részéről, jó barátaik, üzletfeleik részéről, akiknek a hátterét azért én nagyon szívesen látnám, és nagyon sokan vannak így ezzel. Nem véletlen, hogy most körülbelül már végrehajtás folyik az illetékes bizottság ellen, hogy adja már ki azokat az adatokat, amelyek egyébként a nyilvánosságra tartoznának.

(22.10)

De hogy ne evezzek el nagyon a konkrét témától és a letett két, egymással összefüggő törvényjavaslattól, a magunk részéről támogathatónak tartjuk mind a kettőt, amellett, hogy fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy sokkal többre lenne szükség. Tehát egy rendelet, egy irányelv magyar jogrendbe ültetése kicsit valóban megkésve ‑ jogos volt ez a kritika a kormány felé ‑ nem jelent átütő erőt, főleg azért, mert ha megvizsgáljuk az utóbbi évek történéseit, tavaly összesen 8786 bejelentést tettek a NAV Pénzmosás Elleni Irodája felé cégek, szervezetek, magánszemélyek pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozása tárgyában. A legtöbb jelentést kézenfekvő módon bankok, pénzintézetek tették, amelyek automatikusan küldik a riportokat az ilyen esetekről.

S azt látjuk, hogy azért van egy működő rendszerünk, ez a működő rendszer befagyaszthat számlákat, megtagadhat tranzakciókat. S a különböző összeghatárok átemelése mellett én sokkal fontosabbnak érzem az arra való koncentrálást, hogy hogyan lehet azokat a tipikus ügyleteket, szokásokat még hatékonyabban kiszűrni, amelyek kiszűrése eddig is azért rávezetett arra, hogy a gyanús tranzakciókkal meg lehessen ismerkedni. Tipikusan ilyen a riportok szerint is, ha egy cég számlájára érkező összeget rendszeresen szinte azonnal egy összegben továbbutalnak. Azt is mondhatjuk, hogy szintén gyanús, ha egy cég számlájához nem tartoznak reális működéshez kötődő költségek, ezzel kapcsolatos kiadások. Tehát bőven van egy működő rendszerünk, amely ha nem is kellőképpen szofisztikált, de azért az alapeseteket ismeri, azon eseteket, ami terrorizmusgyanús vagy terrorizmus finanszírozását gyaníthatjuk a háttérben. S azt is látjuk, hogy bár önmagában gyanús lehet, ha egy cég számlájáról egy magánszemély szinte a bevétel keletkezésével egy időben mindig kiveszi a pénzt, de azért nem minden ilyen eset mögött húzódik terrorizmus finanszírozásának a szándéka.

Mindenesetre ezen rendszer további finomítása álláspontom szerint sokkal nagyobb eredményre vezetne, mint a különböző összeghatárokkal való bűvészkedés, hiszen nem összeghatárokon fog múlni az, hogy valaki kétes üzleteket és kétes üzelmeket finanszíroz vagy pedig sem. Éppen ezért arra biztatnám önöket, hogy ezen rendeletirányelv megkésett átültetése mellett azért a saját nemzeti hatáskörben kigondolható megoldásokon is filozofáljanak, a migráció kapcsán felvetetteket különösen szorgalmaznám, hogy legalább egy gondolatkísérlet erejéig térjünk ki ezekre, hiszen ezek Magyarországon már megtörténtek, s adja a Jóisten, hogy még egyszer ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy tömegesen megtörténjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)