Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tisztem, és nem is kívánom vitatni a "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vitanap létrejöttének szükségességét, jelentőségét és eredményességét.

Azonban el kell mondanom, hogy az elmúlt kormányzás bokros teendői bizonyára nyomasztották a honatyákat, hiszen sem bizottsági meghallgatásokat, sem parlamenti vitanapokat nem kezdeményeztek ilyen gyakorisággal, pontosítva: kétnaponta.

Szeretnék reagálni az MSZP vezérszónoka, illetve a Nagy Sándor képviselő úr által még a vita elején elmondottakra, ami szerint a Fidesz hiányos jelenlétét bírálták. Ezt a mai politikai vitanapot 79 szocialista képviselő kezdeményezte. A matematikát önöknek kellene gyakorolni, meg kellett volna számolni, hogy a nap folyamán hány képviselő jelent meg; az aláírók közel fele jelent meg a mai politikai vitanapon. Valószínű, hogy időközben ezek a képviselők meggondolták, vagy nem is tartották olyan fontosnak ezt a napot, mint ahogy önök ezt sejtetik.

Erről a hozzáállásról és az önök nyugdíjemelésről alkotott véleményéről az a mondás jut eszembe, hogy: "Fogjuk meg, és vigyétek!" (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ha-ha!) Ha arra gondolok, hogy a Házszabály értelmében minden képviselő ülésszakonként legfeljebb két politikai vitanap megtartására irányuló indítványt támogathat, úgy gondolom, lesz még lehetőségük az agilis és kezdeményező képviselőknek. De talán "október 18. doktor úr" orvosolja majd ezeket a panaszokat.

Ami a témát illeti, úgy gondolom, húsbavágó kérdés. Az, hogy ki miből, mennyiből és hogyan él, létünk alapvető eleme. A legfontosabb kérdés, képesek vagyunk-e arra, hogy szükségleteink, igényszintünk csak reális mértékben haladják meg jövedelmünket, legyen miért dolgozni, élni. Miért fontos, hogy így legyen? Ha az emberek előtt nincs valóságos, elérhető cél, abból a társadalom számára haszontalan és káros tevékenység származik. Erre két ellentétes példát szeretnék elmondani.

A jövedelemmel nem rendelkezők, a meglévő munkát, munkahelyet is kerülők csoportja választja a bűnözést, a csavargás, a betörés, a lopás válik életelemükké. Céltalanul léteznek, és mivel morális értelemben is leépülnek, önmaguk számára is "élvezhetetlenné" válnak.

A másik példa közismert és még kártékonyabb, mint az előző. Ha valaki olyan magas jövedelemhez jut, például havi 8,8 millió forinthoz, hogy elveszti józan ítélőképességét, érzéketlen a környezetére, számára nincs elérhetetlen, minden döntését helyesnek hiszi, és mindenkit a kezében tart, az ilyen emberek okoznak 110 milliárd forint hiányt a Postabanknak, és ugyanannyi vagy még több kárt az adófizető polgároknak. (Zaj.)

Erre szeretnék elmondani egy másik példát, csak azért, hogy kifejezzem, hogy másféle bankárok, másféle emberek is vannak, és vannak másként gondolkodók a jövedelem megszerzését illetően. A Magyar Hitelbank 1995 márciusában kinevezett vezérigazgatója azt kérte, hogy juttatását a pénzintézet eredménye és fejlődése alapján állapítsák meg, havi keresete a minimálbér legyen. A szerződésről a következőket mondta: "Úgy gondolom, így tisztességes. Ha a bank belebukik az én tevékenységembe, és alkalmazottak százainak mondanak fel, a vezetők ne tegyenek zsebre milliókat. Remélem, hogy ez nem következik be, sőt, ennek ellenkezőjére törekszem. Nemcsak azért, mert saját anyagi létem függ a pénzintézet helyzetétől, hanem azért is, mert teljesíteni akarom a kitűzött célt, meg akarom menteni a bankot." Ma Járai Zsigmond, a Magyar Hitelbank volt vezérigazgatója Magyarország pénzügyminisztere, és gondolkodása azóta sem változott.

Még néhány szót szeretnék szólni a minimálbér rendszeréről, ami Magyarországon 1988-ban jött létre. Néhány gondolat: miért hátrányos a jelenlegi minimálbér rendszere? Először a munkavállalók szemszögéből: azért, mert kiszolgáltatottá teszi a dolgozót egyrészt a láthatatlan, úgynevezett zsebes bérkiegészítések miatt, ami egy rosszul működő vállalkozásnál esetlegessé válhat. Másrészt keresőképtelenség esetén csak az előző évi bejelentett jövedelme után kap táppénzt, nem is beszélve arról, ha véglegesen munkaképtelenné válik.

A minimálbér - mint a biztosítási szolgáltatások alapjául szolgáló összeg - igazságtalan; az egyéni és tagi viszonyban lévő vállalkozók számára az állam által elvárt szja, társadalombiztosítás, munkaadói és szakképzési járulék, tehát a közteher összegét fejezi ki. Ez az úgynevezett békén hagyás ára. A tényleges jövedelemnek az esetek többségében azonban semmi köze nincs a bejelentett minimálbérhez. Az elmúlt években ez a rendszer teljesen elfogadottá vált mind a hatóságok, mind a vállalkozók részéről is. Mintha törvényesítve lenne ez a köztudottan hamis állapot.

Az alacsony minimálbér nem serkenti a munkanélkülit sem. Amíg a munkanélküli-járadékban vagy a jövedelempótló támogatásban részesülő csak két-háromezer forinttal kap kevesebbet annál, mint aki napi nyolc órában minimálbérért vagy alig többért dolgozik, ne várjuk tőle, hogy munkáért fog rohangálni.

Én úgy gondolom, hogy a kormányprogramban megjelölt járulékcsökkentések arra ösztönzik majd a vállalkozókat, hogy legyen vége az alkalmazottak méltatlan kihasználásának. Ezt a folyamatot a kormány programjában szeretné folytatni, és ehhez számít a tisztességes vállalkozók partnerségére is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)