Felszólalás adatai

MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A múlt év folyamán önkéntes haderőre tértünk át. Ez óriási lépés volt a magyar haderő történetében, a Magyar Honvédség magasabb osztályba lépett. Ez egy ritka pillanat volt, amikor a fiatalemberek százezrei emberi jogainak biztosítása és a Magyar Honvédség, a magyar véderő fejlesztésének érdekei teljesen párhuzamosakká váltak. Ugyanakkor ez a nagy lépés igen sok feladatot rótt a Honvédelmi Minisztérium vezetése számára, a Magyar Honvédség számára, és valamennyiünk számára, akik ezzel a területtel foglalkozunk.

Ennek a munkának egy fontos lépését jelenti a jogállási törvények rendezése. Hiszen a régi állományok mellett új állományok jöttek létre, új fogalmi rendszer jött létre, amely már egy modern, a professzionális felé közeledő hadseregnek a képét vetíti elő, és az azzal kapcsolatos problémákat veti fel, és azokra keres megfelelő megoldásokat. Tehát a tiszti állomány, a tiszthelyettesi állomány és a közalkalmazotti állomány mellett erőteljesen hangsúlyt kap a szerződéses állomány, és megjelenik egy teljesen új állomány, az önkéntes tartalékos állomány, amely a katonai szakértők és irányítók szerint megfelelő kiépítés esetén tökéletesen el tudja látni a tartalékkal szembeni követelményeket.

Igen fontos új jelenség az, hogy tágul, szélesedik a szerződéses állomány köre, nemcsak legénységi része lesz, hanem tisztek, tiszthelyettesek is szolgálhatnak szerződéses katonaként a Magyar Honvédségben. Ez igen sok problémát megold, hiszen rendkívül fontos, hogy a Magyar Honvédségen belül egyértelmű, világos, kiszámítható karriermodellek legyenek, az, hogy a személyi állomány valamennyi tagja pontosan tudja, hogy mire számíthat, milyen életpályát futhat be, meddig szolgálhat a hadseregben, és ezzel milyen jogok és kötelezettségek, előnyök és teljesítések járulnak.

Nagyon sok olyan feladat van egy véderőben, amely nem kifejezetten parancsnoki jellegű, mégis tiszti rendfokozattal jár, tiszti beosztást igényel. Gondoljunk csak az orvosokra, az egészségügyi személyzetre, a műszaki személyzetre, a mérnökökre és más természettudományos szakemberekre, akiknek a foglalkoztatása megfelelő szerződés alapján, megfelelő időre, világosan kiszámíthatóan megoldható. Tehát úgy gondolom, hogy a törvényben felvázolt és a szerződéses állomány kitágítására és általánosabb használatára vonatkozó elgondolások nagyon helyesek és előremutatóak.

A törvényjavaslat szélesebb körűvé, szilárdabbá teszi azt a viszonyt, amely a hadsereg és a katonái között alakul ki. Részletesebben kellett szabályozni, mint korábban, és mindez a stabilizálás felé mutat. Nagyon jó lenne elérni azt, hogy a Magyar Honvédség kormányváltások esetén minden különösebb változás és megrendülés nélkül folytathassa a munkáját. Ez a stabilitás szükséges ahhoz, hogy az ország védelme és a nemzetközi szövetségi feladatai ellátása biztonságos és maradéktalan legyen, másrészt pedig az ország stabilitását is növeli. A járandóságok rendezése és azok kiterjesztése a hozzátartozókra is fontos része a törvényjavaslatnak.

Egészében véve örömmel fogadtuk ennek a törvényjavaslatnak a megjelenését, van azonban néhány probléma, amelyet fel kell vetni, és amelynek a módosításán gondolkodni kell. A törvényjavaslat 27. §-ában az őrnagyi rendfokozattal rendszeresített általános előmenetelű beosztás esetén az alacsonyabb rendfokozatokban parancsnoki - vezetői - és törzsbeosztásban egyaránt eltöltött legalább egy-egy év az előmenetel feltétele.

(16.50)

Úgy gondoljuk, egy-egy év szolgálat egy-egy rendfokozatban nem biztosítja, hogy kellő mértékben elmélyedjen az illető annak a rendfokozatnak megfelelő parancsnoki beosztásnak a teljes mértékű megismerésében. Ugyanakkor pedig problémát okozhat az, hogy adott esetben nagyon gyorsan előléptetve légüres térbe kerülhetnek fiatalemberek, és bizonyos fokig ez a rendfokozatok értékét is csökkenti.

Ugyancsak meglepett az, hogy ezredesi, dandártábornoki, vezérőrnagyi és altábornagyi rendfokozatban a törvény várakozási időt egyáltalán nem tüntet fel, mégis bekerült a törvénybe. Egyrészt választ várok a törvény beterjesztőitől arra, hogy miért kellett ezt így szabályozni, és miért kellett ezt így a törvényben megfogalmazni.

Úgy gondolom, hogy az önkéntes tartalékos szolgálatot jobban meg kell alapoznunk, hiszen igen komoly terhet vállalnak azok, akik ezt a szolgálati módot választják. Nyilvánvalóan a szerződéses és a hivatásos katonák esetében ez alkalmazási feltétel lehet, hogy leszerelésük után az önkéntes tartalékos szolgálatban részt vegyenek, de azért gondoljuk meg azt, hogy a törvényben szereplő előírás, hogy háromévenként hat hónapi szolgálatra behívhatók, nagyon komoly megterhelést jelent, és a törvényben nem látom ennek sem az ellentételezését, sem a garanciáját.

A puding próbája az, ha elkezdjük enni. Úgy gondolom, hogy ezt a törvényjavaslatot is gyakorlatba kell venni, végre kell hajtani, ezért jó szívvel tudom ajánlani magam és a frakcióm nevében a törvényjavaslat elfogadását, ésszerű módosító indítványok befogadásával együtt.

Köszönöm a türelmüket.