Felszólalás adatai

Azt leszögezhetjük, hogy a kormány jó néhány törvény elfogadásával, alkotmányi szintű szabályozással rendületlenül küzdött a kitűzött cél elérése érdekében. Hogy néhányat említsek ezek közül: az egyes jogállási törvényeknek az alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. június 20-án elfogadott törvényt. Ez a törvény elrendelte, hogy a 2012. január 1-jéig terjedő időszakban bírósági vezetői tisztségre pályázat nem írható ki, a már kiírt pályázat nem bírálható el, továbbá bírósági vezető nem nevezhető ki, és bírósági vezetői tisztség egyéb módon sem tölthető be.

A bírósági eljárások időszerűségének biztosítása érdekében az egyes bírói álláshelyek betöltéséről szóló törvény 2011. október 10-i elfogadásával alakították ki a speciális eljárást a megüresedett bírói álláshelyek betöltésére. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény aztán teljesen átalakította a bírósági igazgatás rendszerét, amit a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény 2011. november 28-ai elfogadása követett. Ezzel látszólag véget ért a bírósági átalakítás, amelynek egyik legfőbb jellemzője, hogy a korábbi szabályozásnál lényegesen gyengébbé válnak a bírói életpálya stabilitását biztosító garanciák.

2012 júliusában már korrigálni kellett ezeket a törvényeket, mert sehogy sem sikerült meggyőzni például a Velencei Bizottságot arról, hogy milyen példaértékű a magyar bírósági reform.

Az Európai Unió alapjogi chartájának 47. cikkelye a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog alcím alatt mondja ki a független és pártatlan bírósághoz való jogot. A Tanács 2000. november 27-én a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelve pedig azt a tilalmat rögzíti, hogy tilos minden közvetlen vagy közvetett, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés. Nem véletlen tehát, hogy az Európai Bizottságot nem tudta meggyőzni a hosszú levelezés és személyes látogatás, pedig magyarázkodás volt bőven.

Ennek ellenére mindvégig egyértelmű volt, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt és a szolgálati viszony felső határát indokolatlanul kapcsolja össze a jogalkotó. A korcsoport szerinti nyugdíjkorhatárt és a megfelelő szolgálati időt elért érintett számára ugyanis a nyugdíjba vonulás egy olyan lehetőség, amelyben a nyugdíj a ledolgozott szolgálati idő utáni megélhetést biztosítja. Az állam ilyenkor ellátás formájában megfelelő ellenszolgáltatást nyújt azoknak, akik hosszú évtizedekig dolgoztak.

A jogviszony felső korhatárának meghatározása pedig a bíráknál a 70. életév volt. Ez azt teszi lehetővé, hogy a rendkívül nagy tapasztalattal és életbölcsességgel rendelkező munkaképes bírák még betölthessék a hivatásukat, ám azt követően adják át helyüket a fiatalabb nemzedékeknek. A lehetőség helyett kötelezővé tették a nyugdíjba vonulást, erre a tényre pedig jóhiszemű magyarázatot nem tudunk találni.

(15.00)

Önök, tisztelt és elsősorban kormánypárti képviselőtársaim, a nyugdíjkorhatárt csak ürügyként használták fel. Ezzel pedig durván beleavatkoztak fennálló jogviszonyokba, súlyosan megsértve a bírói függetlenséget. Bár elég későn, de megszületett az Alkotmánybíróság határozata is, az Alkotmánybíróság 33/2012. számú határozatában megállapította, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény 90. §-ának ha) pontja, illetve a 230. § alaptörvény-ellenes, ezért azt hatálybalépésének napjára, visszaható hatállyal 2012. január 1. napjával megsemmisítette.

Az indítványozó bírók alkotmányjogi panaszaikban a bírák jogállásáról szóló törvénynek azon rendelkezéseit támadták, amely szerint a bírót a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor fel kell menteni. Ezt a szabályt az indítványok mindenekelőtt a jogegyenlőség alkotmányos követelményébe ütközőnek tartották, mivel eltérő években született bírák a nyugdíjszabályok folyamatos változása folytán más-más életkorban vesztik el megbízatásukat. Az indítványozók szerint ellentétes az alaptörvény szövegével a törvényben meghatározott felmentési ok azért is, mert nem az érintettre irányadó, hanem az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig teszi lehetővé a bírói tisztség fennállását.

Kétszázhetvennégy bíró jogviszonya szűnt meg a támadott rendelkezések miatt. Az Alkotmánybíróság a tartalmi vizsgálatot a bírói függetlenség sérelmének vizsgálatára alapozta. Ennek értelmezése során az alaptörvénynek a történelmi alkotmány vívmányaival való összhangban történő alkotmányértelmezést előíró rendelkezésre is hivatkozott, amikor kimondta, hogy a magyar történeti alkotmány konszolidált értelmezésének minimumához tartozik annak elfogadása, hogy a XIX. században végbement polgári átalakulást konstituáló törvények a történelmi alkotmány részét képezik. E törvények közül viszont a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk kimondta a bírák elmozdíthatatlanságát, illetve magát a 70 éves felső korhatárt is. Emellett a történelmi alkotmány részének tekintette az Alkotmánybíróság azt is, hogy a dualizmus közjoga 1871. évi IX. törvénycikkel a bírókra és bírákra önálló nyugdíjszabályokat határozott meg.

A bírák megbízatására vonatkozó alaptörvényi szabályok értelmezése során megállapította az Alkotmánybíróság azt is, hogy bár az alaptörvény előírta, hogy a bíró szolgálati viszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn, azonban ezt az életkort nem határozta meg. Ha a korhatár változik, ennek alkotmányjogi jelentősége nem önmagában a korhatár mértékének meghatározásában, hanem az új korhatár bevezetésének módjában és határidejében, a bírákra gyakorolt hatásában lehet. Ilyen korhatárt azonban az alaptörvény mellett sem annak átmeneti rendelkezései, sem maga a támadott sarkalatos törvény nem határoz meg. A társadalombiztosítási szabályok csak olyan öregségi nyugdíjkorhatárt ismernek, amely nemtől és születési időtől függően 59 évtől 65 évig számos életkor lehet, de általános, egységes korhatárnak ezek egyike sem minősíthető.

Az Alkotmánybíróság tehát a támadott rendelkezést megsemmisítette. A megsemmisítés hatálya azért visszamenőleges, mert az az eljárást kezdeményezők különösen fontos érdeke, de a jogbiztonság érdeke is indokolja a megsemmisítés általános szabályaitól való eltérést. A döntés a már megtörtént felmentések tekintetében mindössze azt az utalást tartalmazza, hogy az alkotmányellenessé nyilvánított törvény alapján felmentett bírák szolgálati jogviszonya nem áll helyre az alkotmánybírósági döntés erejénél fogva, hanem további jogi helyzetüket a Bjt. szabályai alapján kell rendezni.

El lehet képzelni, és el is képzeltem, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők nem örültek ennek a döntésnek, bár most ugye, a kormánypárti vezérszónok, azt gondolom, bagatellizálni próbálta ennek jelentőségét. Azonban a kormány megpróbált gyorsan reagálni. Be is nyújtotta 2012. szeptember 7-én Magyarország alaptörvényének második módosítására irányuló javaslatát, valamint az egyes igazságügyi jogviszonyokban alkalmazandó, felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot. E javaslatok megerősítették, hogy a kormány nem kíván visszatérni a bírák korábbi, 70 éves felső korhatárához, csupán kicsit kerülgeti a forró kását. És ez a kása egyre forróbb lett, az egyedi ügyekben még több bírósági döntés született, amelyek jogellenesnek nyilvánították az alaptörvény-ellenes rendelkezés alapján történt bírói felmentéseket. A kormány ezért mind a T/8288., mind a 8289. számú javaslatát 2012. október 9-én visszavonta, és ehhez a visszavonáshoz természetesen az Országgyűlés is hozzájárult.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az Európai Unió Bírósága előtt, az Európai Bizottság keresetére kötelezettségszegési eljárás megállapítása miatt megindult az eljárás a kényszernyugdíjazások ügyében. A 2012. november 6-án kelt ítélet szerint a magyar szabályozás életkoron alapuló, az elérni kívánt céllal arányban nem álló, eltérő bánásmódot eredményez, így uniós kötelezettséget sért. Felül kell tehát vizsgálni a vitatott rendelkezéseket, mert azokon a vizsgálat időpontjában is hatályban volt egyedi igazgatási döntések alapulnak. Az Európai Bíróság kimondta, hogy a vitatott rendelkezések ellentétesek a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelvvel. A magyar szabályozás életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést eredményez anélkül, hogy ezt jogszerű cél igazolná. A magyar fél érvelését, amellyel a jogszerű célt igyekezett bizonygatni, a bíróság nem fogadta el.

Azt gondolom, hogy a felsorolásból képviselőtársaimnak talán ennyi is elég volt, hogy milyen jogsértéseket követtek önök el, azonban engedjenek meg még egyet. A 2012. év vége újabb gondot okozott a nyers erőt hangoztató kormánynak. Az Alkotmánybíróság Magyarország Alaptörvénye átmeneti rendelkezései egyes cikkeinek alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről rendelkező, 45/2012. számú Ab-határozatában visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az átmeneti rendelkezések 12. és 13. cikkelyét. Ezek szerint semmisek azok a szabályok, amelyek a kényszernyugdíjazáshoz kapcsolódó időpontokat határozzák meg. A kormányzati kommunikáció látszólag legyintett a döntésre, mondván, az Alkotmánybíróság az átmeneti rendelkezések jelentős részét formai alaptörvény-ellenesség miatt semmisítette meg. Ez igaz, de emlékeztetnem kell önöket a testület indoklásából arra a megállapításra, amely így szól: "A formai alkotmányellenesség pedig egyúttal a jogállam követelményeinek megsértését jelenti." A jogállamét, amelyről most már alig beszélhetünk.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat újabb szójátékkal kerülgeti a már régen elgennyesedett problémát, az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár és a felső korhatár helyett felmentési okként meghatározott életkor elérését nevezi meg a bírói, természetesen ügyészi jogviszony megszüntetési okaként. A törvényjavaslat szerint 2023. január 1-jéig a felmentést eredményező életkor oly mértékben csökken folyamatosan, amilyen mértékben az öregségi nyugdíjra jogosító életkor nő. 2023. január 1-jére ér össze a két időpont, azaz a felső korhatár és a nyugdíjkorhatár akkor lesz egységesen, várhatóan egységesen és általánosan 65 év. A megüresedő helyekre az életkor betöltését megelőző fél évvel pályázatot kell kiírni.

Nem nevezhető ki bírónak, ügyésznek az, aki a felmentési okként meghatározott életkort - tehát ez a felső korhatár új neve - elérte, vezetővé pedig az sem, akinek addig kevesebb mint 3 éve van hátra. Ez alól bíráknál egy kivétel van, a határozatlan időre kinevezett tanácselnöké. Nem nevezhető ki bírónak, ügyésznek, akinek a részére öregségi nyugdíjat, korhatár előtti ellátást vagy más ellátást folyósítanak, illetve kinevezés esetén a folyósításról le kell mondania.

A törvényjavaslat rendelkezik a szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének következményeiről.

(15.10)

Az Alkotmánybíróság határozatával megsemmisített törvényhely alapján felmentettek nyilatkozattal kérhetik korábbi tisztségükbe, például bírói tisztségükbe való visszahelyezésüket, de a benyújtott szöveg szerint vezetői megbízásukat nem kapják vissza. Ha a bíró a visszahelyezést nem kéri, vagy a munkaügyi perben nem kérte, kérheti a törvényjavaslattal bevezetett új jogintézmény, a rendelkezési állományba helyezés alkalmazását. A rendelkezési állomány csak az öregségi nyugdíjra jogosult bírót érinti, addig tarthat, míg a bíró a felmentési okként meghatározott korhatárt eléri.

A rendelkezési állományba helyezett bíró csak akkor végezhet ítélkezési tevékenységet, ha az OBH elnöke beosztja ítélkezési feladatra az utolsó szolgálati helye szerinti bíróságra vagy oda, ahová naponta el tud utazni. A rendelkezési állományban lévő bíró felveheti a nyugdíját, ha munkavégzésre beosztották, akkor a rendelkezési állományt megelőző illetménye 80 százaléka és a nyugdíja különbözetére, valamint a munkavégzéssel kapcsolatos költségtérítésre jogosult. Ha három év alatt ismételten beosztják munkavégzésre, akkor a javadalmazását a teljes korábbi illetményéhez képest számolják.

Tisztelt Ház! Szeretnék rámutatni arra, hogy míg a törvényjavaslat indoklása azt elismeri, hogy az alaptörvény végrehajtása, illetve a korábbi felső korhatárnak a mindenkori legmagasabb öregségi nyugdíjkorhatárhoz való igazítása csak fokozatosan valósítható meg, azt mondja ugyanakkor az indoklás, hogy ennek a fokozatosságnak a megteremtésével már minden rendben is lesz. Én ezt így nem tudom állítani. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslat fokozatosságot teremt, de ettől még az egypárti alaptörvénybe és továbbra is a közösségi jogba fog ütközni.

Most is el kell mondani, hogy az MSZP mindvégig elutasította, hogy a szolgálati jogviszony felső korhatára és a nyugdíjkorhatár összekapcsolódik. Elleneztük azt is, hogy ezt a követelményt alaptörvény rögzíti, ezért akár üdvözölhetnénk is azt a tényt, hogy a Fidesz-KDNP-pártszövetség ennyi kudarc után belátta, hogy az eredeti elképzelést csak fokozatosan lehet megvalósítani. Ugyanakkor nem került sor az alaptörvény módosítására, azaz arra, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatárra mint felső korhatárra való utalást az alaptörvényből töröljék. Nem teszi meg ezt a magyar jogrendszer újabb szégyenfoltjában, a negyedik alaptörvény-módosításában sem, enélkül pedig mindenféle fogalmi trükközés ellenére a törvény, mivel az öregségi nyugdíjra jogosító életkor ezután sem tekinthető mindenkire azonos feltételek mellett általánosnak, alaptörvény-ellenes fog maradni, az Alkotmánybíróság a többségi határozat indoklásában pedig felhívta az általános nyugdíjkorhatár-megfogalmazás ellentmondásosságára a figyelmet. Az idézet így szól, mármint az Alkotmánybíróság idézete: "A rá irányadó korhatár a Bjt.-ben egy szubjektív korhatárra utal, ami számos egyéni körülménytől - például életkor - függ. Az általános korhatár az alaptörvényben ezzel szemben egy objektív korhatár abban az értelemben, hogy mindenkire irányadó kell hogy legyen, mert általános. Az alaptörvényben az általános öregségi korhatár egyes számban szerepel, vagyis ebből az következik, hogy az általános korhatár egységes kell hogy legyen." - idáig az Alkotmánybíróság döntése.

Noha a határozat elismeri, hogy a sarkalatos törvény tartalma tekintetében a törvényalkotónak viszonylag széles a szabályozási szabadsága, de még a különvélemények is magyarázkodásokra kényszerülnek, például Dienes-Oehm Egon, a többséggel szemben kialakított különvéleményében - bár szándéka valószínűleg nem erre irányult - megerősíti az aggályokat. Idézem: "Az alaptörvény elfogadása és hatálybalépése időpontjában a bírói hivatás gyakorlásának felső korhatára egy konkrétan meghatározott évben nem volt szabályozható, mivel az általános nyugdíjkorhatár a hatályos nyugdíjrendszer szabályai szerint átmenetileg egy évtizeden keresztül folyamatosan változik, fokozatosan növekszik. Az azonban nyilvánvaló, hogy az idézett alkotmányos rendelkezés valamennyi bíróra irányadó szabály, következésképpen az 1952-57 között született bírákra az általános nyugdíjkorhatár a hatályos nyugdíjrendszer vonatkozó szabályai szerint eltérően alakul." - eddig az idézet. Magyarul, ami az életkor szerint eltérő, az nem lehet általános, ez van a különvéleményben.

Szintén érdekes a Bjt. alaptörvény-ellenességét állító indítványra hozott határozathoz a Szívós Mária alkotmánybíró által csatolt különvélemény, ez ugyanis ráerősít az elhangzottakra. Idézem őt is: "Megjegyzem továbbá, hogy a panaszosok által sérelmezett helyzet nem a Bjt. hatálybalépésével, hanem az alaptörvény hatálybalépésével állott elő, hiszen maga az alaptörvény rendelkezik úgy, hogy a bíró szolgálati viszonya a 70. életév betöltése helyett az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn. A panaszosok vélt jogsérelmét tehát végső soron maga az alaptörvény okozza, melynek vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre." Ezzel egyetértünk, a legnagyobb sérelmeket maga az alaptörvény okozza.

De térjünk vissza a tárgyhoz! A törvényjavaslat a Bjt. 91. §-ának módosításával próbálja az alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésében értelmezni az általános öregségi nyugdíjkorhatárt akként, hogy azt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott legmagasabb öregségi nyugdíjra jogosító életkorhatárként, de legalább 65 évben határozza meg, ezt a rendelkezést viszont csak 2023. január 1-jétől kell alkalmazni. Gyakorlatilag a törvényjavaslat ezzel azt mondja ki, hogy az általános nyugdíjkorhatár majd 2023. január 1-jétől létezhet csak. De nézzük tovább a törvényjavaslat tartalmát!

A jogellenesen felmentett bírót kérelmére, nyilatkozat alapján visszahelyezik bírói tisztségébe, de nem kaphatja vissza a vezetői beosztását. Jogállamban ez is másként lenne. Bár már több alkotmánybírósági határozat is foglalkozott a munkaügyi per eredményeként való visszahelyezés korlátozásával, és azt nem találta alkotmányellenesnek, ám esetünkben a visszamenőleges hatályú megsemmisítésről van szó, amely miatt az állam teljes reparációval tartozik, a semmis szabály alapján felmentett bírót olyan helyzetbe kell hozni, mintha fel se mentették volna. A jelen lévő Répássy államtitkár úr ezért benyújtott egy módosító indítványt, amelyet láttunk és észleltünk, talán ez orvosolja ezt a problémát, azonban kíváncsian várjuk, hogy mi lesz ennek a módosító indítványnak a sorsa, ugyanis azt is látjuk, hogy ezen álláspont, amit most ön képvisel, szöges ellentétben van azzal a küzdelemmel, amit az elmúlt két évben Orbán Viktor és Navracsics úr folytatott a bírák ellen - meglátjuk.

De menjünk egy kicsit tovább! A tisztségébe vissza nem helyezett bírót átalány-kártérítés illeti meg az elmaradt illetménye és egyéb járandósága mellett. A törvényjavaslat azon bírák és ügyészek esetében, akiket nem helyeznek vissza a tisztségükbe, 2-12 havi illetmény mértékét jelöli meg a kártérítésre, csak az alaptörvény-ellenes jogszabályhely alapján 2012-ben felmentett bírák esetében konkrét az átalány-kártérítés összege, 12 havi illetmény. Azt költői kérdésként teszem fel, hogy miért 12, miért nem 24, mint például a kormánytisztviselőknél. Most mégis az ügynek egy másik aspektusára szeretnék rávilágítani.

A törvényjavaslat indokolása például nem tér ki arra, hogy az átalány-kártérítésnek hol található a költségvetési fedezete. Pénzbe kerül az is, ha az Európai Bíróság az ítélete végrehajtását nem tartja megfelelőnek, akkor bírság kiszabása várható. Azt kérdezném tehát: valóban az egész országnak kell közpénzből fizetni a KDNP és a Fidesz ámokfutását? Mondhatnám, tiszta szerencse, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek 29. cikkelyét, amely szerint "Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, ha az Alkotmánybíróság, az Európai Unió Bírósága, illetve más bíróság vagy jogalkalmazó szerv döntéséből az állam által teljesítendő olyan fizetési kötelezettség fakad, melynek teljesítésére a központi költségvetésről szóló törvényben e célra előzetesen meghatározott összeg nem elegendő, és a hiányzó összeg a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás követelményének sérelme nélkül a központi költségvetésről szóló törvényben más célra meghatározott összeg terhére nem pótolható, tartalmában és elnevezésében is kizárólag és kifejezetten az e kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó, a közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulást kell megállapítani." Tudom, hogy szép hosszú mondat volt, de azt hiszem, a közös hozzájárulásnak van itt a legnagyobb jelentősége.

Azonban ezt az örömömet, hogy az Alkotmánybíróság így döntött, ezt még csak a múlt héten mondhattam volna, ugyanis önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, a két kormánypárti frakció valamennyi tagjának nevében benyújtották az alaptörvény negyedik módosítását.

(15.20)

Mit tesz Isten, ezt a rendelkezést is átemelték a megsemmisített átmeneti rendelkezésből, nyilván nem véletlenül. Ismét egy költői kérdés: ugye, nem gondolják, hogy ezt az elnyomorított országot még azért is különadóval sújtják, amit az önök jogalkotásnak nevezett ámokfutása miatt kell elszenvednie? Jól néznénk ki, ha még különadót is kivetnének azért, mert jogellenesen távolítottak el tiszteletre méltó, nagy tapasztalattal rendelkező bírákat, ügyészeket. Úgy gondolom, hogy a jogalkotással okozott kárt azoknak, személy szerint azoknak kellene megfizetni, akik a szavazatukat adták. (Zaj a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt úgy véli, a most előttünk fekvő törvényjavaslat ismét a demokratikus jogállamokra egyébként jellemző jogbiztonság arculcsapása. Számunkra egyedül az alaptörvény-ellenes és a közösségi joggal ellentétes szabályok alapján felmentett bírák jogviszonyának feltétel és korlátozás nélküli helyreállítása és a teljes kártalanítás fogadható el. Még ez sem képes orvosolni azt, hogy Baka András főbírót úgy távolították el, hogy a mindenkori Legfelsőbb Bíróság elnökét megillető juttatásokat neki, egyedül neki nem adták oda. Nem orvosolja azokat a megaláztatásokat sem, amelyeket az érintettek immár két éve el kell hogy szenvedjenek. Ez a bűn szerintem nem fog megbocsáttatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)