Felszólalás adatai

Elöljáróban szeretnék utalni arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak alapvetően három szabályozási közpolitikai iránya van: az egyik az a paragrafuscsokor, ami alapvetően az iparjogvédelmi törvények módosítását célozza; a másik a K+F minősítéssel kapcsolatos módosítási javaslat; a harmadik, amiről Karácsony Gergely képviselőtársam fog beszélni, a szerzői jogi törvény, illetve az ahhoz kapcsolódó egyéb szabályok módosítása.

Az első témával, tehát az iparjogvédelmi törvények módosításával kapcsolatban annyi megjegyzést fűznék Gaudi-Nagy képviselőtársam egyébként igen tartalmas hozzászólásához, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat vagy az előttünk fekvő módosítási javaslatok teljes mértékben technikai jellegűek, tehát ezek a módosítási javaslatok azokat az alapvető fontosságú kérdésköröket, amiket Gaudi-Nagy képviselőtársam felhozott, nem érintik. Ha úgy tetszik: semlegesek ezek a módosítási javaslatok abban a vonatkozásban, hogy egyébként a hazai szellemi javakat, a hazai termelőket, a hazai gazdálkodók szellemi tulajdonát miként tudjuk megvédeni.

Viszont kétségtelen, hogy érdemes lenne, főleg akkor, hogyha több tekintetben egy korszakváltás közepén, egy világgazdasági korszakváltás kellős közepén állunk, átfogóan áttekinteni a szellemi javakra vonatkozó joganyagot.

(11.50)

Tehát a szerzői jogi törvény mellett ilyenkor beszélünk a védjegytörvényről, a szabadalmi törvényről, a formatervezési mintaoltalomról, a használati mintaoltalomról, illetve a mikroelektronikai félvezetők topográfiájának, tehát a csipeknek az oltalmáról. Ezeket a törvényeket valóban jó volna átfogóan áttekinteni, és megnézni azt, hogy egyébként a hazai kultúra, a hazai gazdálkodó szervezetek, a helyi ipar érdekében milyen átfogó módosításokat kell eszközölni.

Vagy hogy egy látszólag kevésbé homloktérben lévő szabályozási területet említsek, például a növényfajták oltalmával kapcsolatban érdemes lenne áttekinteni az egész szabályozást abban a vonatkozásban, hogy a honi tájfajták védelme, illetve piacra juttatása tekintetében mit lehetne tenni a vonatkozó törvénnyel. És ebben a vonatkozásban nyilvánvalóan - ebben a képviselőtársamnak igaza volt - a magyar kormányzatnak, a magyar törvényhozásnak meg lehetne fogalmazni azokat az elvárásait a nemzetközi fórumok felé, amelyek egyébként célozhatják akár a közösségi szabályok módosítását. Hiszen valóban a mai világban - a globalizáció árnyoldalaira tekintettel - meglehetős felelősséggel kell eljárni annak érdekében, hogy a különböző nemzetközi egyezmények alá tagolt hazai szabályozás kellő mértékben védje a Magyarországon létrejövő szellemi javakat, kellő teret biztosítson a hazai ipar, a hazai mezőgazdaság, a hazai kutatás és fejlesztés eredményeinek a védelmére.

Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ezek a nemzetközi rezsimek sok esetben csak gerjesztik az egyensúlytalanságot a világban, a jelenlegi nemzetközi iparjogvédelmi rezsimek sok esetben a különböző multinacionális cégek számára szolgálnak arra eszközül, hogy adott esetben az úgynevezett harmadik világban, a világ szerencsétlenebbik felén élő emberek elől piaci körülmények között próbáljanak elzárni például alapvető gyógyszeripari termékeket. Arra gondolok, hogy sok esetben, amit mondjuk, harmadik világbeli népek felhalmoznak természetes tudást, azt egy következő lépésben multinacionális cégek oltalom alá helyezik, és azt, ami eddig egy ott élő nép számára szabadon hozzáférhető közkincstudás volt, innentől kezdve ugyanezen emberek és népcsoportok számára kemény pénzért próbálják értékesíteni ezek a cégek. Tehát valóban van mit tenni - akár magyar vonatkozásban is - az iparjogvédelmi szabályokkal, és lenne teendője a magyar kormánynak az európai színpadon is pontosan a globális igazságosság érdekében, hogy hogyan lehetne áttekinteni az európai, illetve a nemzetközi iparjogvédelmi szabályokat, viszont ezek a módosító javaslatok alapvetően nem érintik a velejét ezeknek a problémáknak.

Ami viszont az igazi gond, figyelemmel az előbbi bevezetőmre, én meglehetősen szerencsétlennek tartom azt, amikor az alapvető civilisztikai szabályokat - akár iparjogvédelmi jogszabályokról van szó, akár a csődjog szabályairól vagy a polgári törvénykönyv szabályairól - szeletelten, apránként, salátában tálalja fel előttünk a kormány. A jogbiztonság, a gazdálkodás kiszámíthatósága érdekében, azt gondolom, elvárható lenne a kormánytól, hogy például az alapvető gazdasági törvények átfogó szabályozását egyszerre, koncepcionálisan, áttekinthető módon nyújtsa be a parlamentnek.

Nagyon nehéz a különböző gazdálkodó szervezeteknek az élete akkor, amikor a működésükre vonatkozó alapvető törvények nehezen áttekinthetően, salátákba elbújtatva, sokszor évente többször változnak. Ahhoz, hogy Magyarország, a magyar gazdaság stabilizálódjon, a gazdaságpolitikai intézkedéseken kívül múlhatatlan szükség van arra, hogy a jogrendszer kiszámítható legyen, azon belül is a gazdasági jog kiszámítható legyen, előre lehessen kalkulálni azzal, hogy a kormányzatnak, a parlamentnek milyen szándékai vannak az egyes gazdasági jogi területeken. Éppen ezért - miközben a tartalmával nem vitatkozom az iparjogvédelmi módosító javaslatoknak - azt én szerencsétlennek tartom, hogy elszigetelten, apránként nyújt be amúgy egyébként szükséges módosítási javaslatokat a kormányzat.

Ami a törvényjavaslaton belül a K+F minősítésnek az új elhelyezését, illetve egyáltalán a közigazgatási rendszeren belüli elhelyezését illeti, ezt önmagában üdvözöljük. Valóban előremutató az a kezdeményezés, hogy a K+F minősítéssel egy világos közjogi felhatalmazással rendelkező közigazgatási szerv rendelkezzen. Legyen egyértelmű az, hogy mely közigazgatási szerv az, amelyik ezeket az eljárásokat lebonyolítja, illetve az ilyen minősítéseket megadja, ami alapján aztán gazdálkodó szervezetek különböző kedvezményekben részesülnek.

Tehát magát a kezdeményezést természetesen üdvözöljük, ugyanakkor két problémánk van magával a módosító javaslattal. Amikor a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához telepíti a törvényjavaslat ezt a kompetenciát, érdemes megnézni azt, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának a költségvetése hogyan alakul. A helyzet úgy néz ki a költségvetési törvényjavaslat jelenlegi állása szerint, hogy 2011-hez képest a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala alig 4 százalékos költségvetés-növekményt könyvelhet el, tehát alig inflációarányos az a növekmény, amit a jelenlegi állás szerint a költségvetés biztosít ennek a hivatalnak 2012-re. Tehát magyarul: fontos közfeladatot rendel a parlament egy közigazgatási szervhez, de közben ezzel arányosan ennek a közigazgatási szervnek a költségvetését nem növeli.

Tehát üdvözöljük azt, hogy egy tiszta helyzet kerekedik abban, hogy ki jogosult ilyen minősítéseket megtenni, és valóban, a hivatkozott alkotmánybírósági határozatnak megfelelően erre világosan fel kell hatalmazni egy közigazgatási szervet, viszont e helyütt is kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy tovább folyik a közszolgáltatások kivéreztetése. Közszolgáltatások alatt nemcsak az oktatást, egészségügyet vagy a szociális szférát kell érteni, hanem azokat a közigazgatási szolgáltatásokat is, amelyek egyébként megfelelő feltételeket teremthetnek a gazdaság kiszámítható működéséhez. Tehát szomorúan látjuk, hogy a kormány megszorító politikája olyan módon is tetten érhető, hogy egy hivataltól nem elvonnak pénzeket, egy közfeladatot ellátó intézménytől nem elvonnak pénzeket, hanem adnak neki egy új feladatot anélkül, hogy az ehhez szükséges költségvetési forrást hozzárendelnék.

A másik problémánk pedig ezzel a módosítási javaslattal a következő: a részletszabályokat részint a társasági adóról és az innovációs járulékról szóló törvény, illetve az innovációs törvény fogja meghatározni, ezekről viszont nem tudunk semmit. Tehát megint egy olyan jogalkotási problémával állunk szemben, amit az imént elmondtam az iparjogvédelmi szabályoknál, tehát ha és amennyiben a kormányzat észleli azt, hogy a K+F minősítés helyzete nem tisztázott, akkor tisztább lenne erről egy külön törvényjavaslatot benyújtani, és egy ilyen törvényjavaslatban megteremteni a világos jogi környezetet. Tehát nem megfelelő számunkra az, hogy itt a szabadalmi törvényben tisztázzák azt, hogy a Szabadalmi Hivatal, illetve új nevén a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala rendelkezik ezzel a hatáskörrel, és a részletszabályokat pedig különböző későbbi törvénymódosítások fogják megszabni.

Tehát miközben egyik oldalon helyeselhető az, hogy világos mandátumot kap egy állami hivatal, a másik oldalon kőkemény pénzekről van szó, tehát azt gondolom, jogos az az elvárás, hogy egy lépésben szeretnénk azt is látni, hogy az átlátható minősítésnek, az átlátható pénzköltésnek mik lesznek a garanciái. Milyen garanciális szabályok vannak arra, hogy az állam valóban jó gazdaként felelősen és az innovációt segítve fog eljárni? Milyen garanciái lesznek a minősítési eljárás átláthatóságának? Milyen garanciái lesznek arra, hogy az ilyen minősítésű eljárásban részt vevő gazdálkodó szervezetek megfelelő jogorvoslati eszközökkel rendelkezzenek?

Tehát ha és amennyiben itt ilyen odakent félmondatokkal adunk egy felhatalmazást egy állami szervnek, ez egyszersmind - anélkül, hogy én itt az államtitkár úr vagy a beterjesztő minisztérium jóhiszeműségét szeretném megkérdőjelezni - bizony óriási korrupciós nyomás alá helyezi a közigazgatási rendszert. Azt kell látni, hogy a szabadalmi törvénynek egyébként a fogalomrendszerében nem is igazán szerepelnek azok a kategóriák, amelyekkel most ezt a jogkört leírja a törvénymódosítás. Tehát ha és amennyiben elkötelezettek vagyunk a korrupcióellenes fellépés, illetve az állam működésének az átláthatósága iránt, akkor ezt a módosító javaslatot kizárólag az ahhoz kapcsolódó adó-, illetve innovációs törvénymódosításokkal együtt szabad csak beterjeszteni a parlament elé, és csak úgy lehet lelkiismeretesen elfogadni egy olyan módosítást, hogy látjuk a minősítési eljárás átláthatóságának, illetve az érintettek jogorvoslati joga gyakorlásának a garanciáit. Ezek itt hiányoznak, és ez az alapvető aggályunk ezzel a módosítási javaslattal kapcsolatban.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

(12.00)