Felszólalás adatai

A gond az, hogy ezek a munkavállalók ebben a rendszerben teljes mértékben mind szakmai, mind pedig etikai értelemben kontroll nélkül maradnak. Az egészségügyben bizony mind a kettőnek, a szakmai és az etikai kontrollnak rettentő nagy szerepe van, ez egy komoly közszolgáltatás a betegek felé.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Nyilvánvaló, mondok egy példát: azok a pszichológusok, akik már dolgoznak az egészségügyben, az alrendszerben, de még nem szerezték meg a klinikai szakpszichológusi képesítésüket, ezek a pszichológusok jelen pillanatban dolgoznak a rendszerben, de nem kerülnek be egyik szakmai kamarába sem, mert, ugye, még nincs meg a szakképesítésük. Ha megszerzi egy pszichológus a szakpszichológusi képesítést, a jelenleg hatályos törvény szerint a Magyar Orvosi Kamarába kell belépnie kötelező érvénnyel. De ez a nővérekre is vonatkozik. Ha valaki segédnővérként dolgozik, elkezdi a képzést, és ő sincs egyetlenegy kamarához sem sorolva, pedig őt nyugodtan a Szakdolgozói Kamarába lehetne tagként felvenni.

Természetesen nem azért mondom ezt, hogy a kamaráknak még nagyobb legyen a tagdíjbevételük, mert megengedhető lenne a jogszabály által, ha azt mondaná a jogszabály, hogy ezek a kollégák legyenek a kamara tagjai, azért, mert szakmai és etikai kontrollt tudunk felettük biztosítani, a lakosság számára ez nagyon fontos, de ne fizessenek tagdíjat. Amikor ezek az emberek, akár a nővérek, akár az előbb említett pszichológus megszerzi majd az egészségügyi szakképesítését, abban az esetben már úgyis kötelezően be kell lépnie, és fizető tagjai lesznek, a nővér természetesen a Szakdolgozói Kamarának, a pszichológus pedig az Orvosi Kamarának, miután megszerezte a szakképesítését.

Jelen pillanatban a jogszabály úgy rendelkezik, illetve ez a módosítás is úgy szól, hogy az ilyenfajta szakképzettséggel nem rendelkező, de már az egészségügyben dolgozó kollégáknak nem kell a kamarai tagság, de akkor az a kérdésem, hogy ki és mi biztosítja azt a minőségbiztosítási kontrollt, ami az etikai és a szakmai működést vizsgálhatja esetenként a beteg érdekében.

(19.10)

Ez az egyik kérdés és probléma, amit szerintem egy módosítással lehetne orvosolni.

A másik pedig: nagyon üdvözlendő és fontos javaslata ennek a jogszabály-tervezetnek a kamarai törvényre vonatkozóan, hogy az etikai vagy bírói ítéletben megállapított kamarai tagság felfüggesztése után a meghatározott idő elteltével a tagsági jogviszony automatikusan helyreáll - mondja ez a jogszabály. Magyarán, a büntetés letelte után nem kell egy államigazgatási eljárásba bekapcsolódni a kollégának, és ezzel fölvenni ismét a kamarába. Ugyanis tudni kell, hogy a kamarai törvény előző módosítását követően most már a kamarai tagfelvétel és a kizárás államigazgatási eljárás alá tartozik.

Mi a baj ezzel a módosítással? Ezzel semmi, de a jogalkotó nem gondolt arra, hogy a jogerős etikai büntetésben részesült tag felfüggesztését is a jogerőre emelkedés napján automatikusan kellene hatályba léptetni. Mit jelent ez? Jelen pillanatban egy etikai ítélet akkor lehet jogerős, ami, mondjuk, esetleg kizárás büntetéssel sújtja azt az orvost, természetesen, aki ezt megérdemli, ha folyik egy elsőfokú etikai eljárás, ennek az ideje is lehet hosszadalmas, utána jön a fellebbezés esetén a kamarán belül az országos etikai bizottság, ez másodfok, és ha ez ellen is fellebbez a kollega, akkor a bírósági eljárás jön. Ha jól megnézzük az ügyeket, általában míg a bíróság kimondja - és ettől lesz jogerős az ítélet -, hogy igen, az első- és másodfokon eljárt kamarai etikai bizottságok törvényesen zárták ki, vagy függesztették föl a kamarai tag tagsági jogviszonyát, mert olyan etikátlan cselekedetet tett, ami ezzel büntethető, már lehet, hogy három-négy-öt év eltelt.

Mi a problémám? Az a problémám, hogy ha ezt a végre jogerős bírói ítéletet nem automatikusan léptetjük hatályba, hanem államigazgatási eljárást kell megint kezdeni azért, hogy a kamara felfüggessze a jogviszonyát a kollégának, akkor ez egy szintén háromfokú eljárás, mert első fokon kizárja a területi kamarája, fellebbez a kolléga az országos elnökségnek, az is helybenhagyja, és megint elmehet a bíróságra. Tehát egy ilyen ügy érdemi lezárása lehet, hogy öt-hat évig is elhúzódhat. Ezzel viszont különválik az elkövetett etikai vétség és a miatta kiszabott büntetés, így nem érvényesülhetnek az etikai eljárás alapvető céljai, a speciális generális prevenció.

Magyarán szólva, arra kérjük a jogalkotót, hogy ebben a kérdésben is tegye lehetővé az etikai büntetéssel történő kamarai tagság felfüggesztését, a jogerőre emelkedés pillanatában automatikusan történjen meg a kizárás, mert ha nem, hanem államigazgatási határozatot kell hozni, az további egy-két évvel is megnövelheti - annak is bírói szak a vége - az eljárásidőt. Ez, azt hiszem, hogy nemkívánatos dolog lenne.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)