Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ügyrendi javaslatot elfogadom, és így fog történni, majd jelzem.

DR. GYENES GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ez a törvénytervezet, törvényjavaslat - amelynek általános vitára való alkalmasságát a Jobbik támogatta, ezt hozzá kell tennem - nem irányul az egészségügy alapvető problémáinak megoldására, nem is irányulhat, hiszen nincs költségvetési fedezete, tehát nem osztom azt a véleményt, hogy ez nagyon forradalmilag fogja az egészségügyet átalakítani, de tény, hogy az egészségügy egyes részterületein nagyon szükséges, és nagyobbrészt helyesen szabályozza a különböző problémás kérdéseket.

A javaslat javára írható továbbá, hogy lépéseket tesz az általam többször hiányolt kormányzati egészségpolitika kialakítása érdekében, amikor a térségi egészségfejlesztési program kialakítását a lakosság egészségüggyel kapcsolatos igényeinek és az ellátásukat biztosító egészségügyi szolgáltatók jellemzőinek felmérésével kezdi. Őszintén remélem, hogy jó lesz a folytatás, és sor kerül végre az elérendő célok és az elérésüket szolgáló koncepciók kidolgozására is, hogy a reá háruló gyógyító-megelőző feladatokat megfelelő szerkezetben, intézményi rendszerben és annak működéséhez szükséges feltételek, eszközök és humán erők biztosításával, egy tényleges költségeket fedező finanszírozással láthassa el feladatait az egészségügy. Hogy ez utóbbitól még igen messze vagyunk, mi sem bizonyítja jobban, mint a 2012. évi egészségügyi költségvetés számai sajnálatosan.

A módosítás, ahogy elhangzott, több egészségügyi törvényt, illetve egyéb törvényt módosít. Némelyike bizonyos EU-irányelveknek való megfelelés jegyében született. Így például az egészségügyi dolgozók védelme az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges éles, hegyes eszközök használatából eredő kockázatoktól, valamint a lakosság számára árusított termékek, beleértve az egészségügyi termékeket is, próbavásárlással történő ellenőrzése, és a többi. Tehát ilyeneket is tartalmaz, ezek nyilván EU-előírások.

Üdvözlendők az egészségügyi és a hozzákapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló rendelkezések is, hiszen a betegellátás során nyert személyhez kötött, illetve személyazonosításra alkalmatlan statisztikai adatokra nagy szüksége van a gyógyításnak, a megelőzésnek, az egészségtervezésnek, a kutatásnak, a folyamatokat ellenőrző hatóságoknak, a finanszírozónak és még sok mindenki másnak.

Szeretnék látni végre egy olyan rendelkezést is, egy olyan szabályzást, amely a gyógyításban részt vevő kezelőorvosoknak biztosít lehetőséget arra, hogy hozzáférhessenek az általuk kezelt betegek valamennyi, egészséggel kapcsolatos adataihoz. Hogy ezt miért mondom, azt engedjék meg, hogy egy gyakorlati példával világítsam meg.

Magam háziorvosként több évtizeden keresztül ügyeltem, és ha olyan beteg érkezett az ügyeletre, aki nem az én körzetembe tartozott - hiszen a központi ügyeletek egyszerre több orvos körzetét látták el -, nem hozzám, hanem más orvoshoz tartozott, én arról a betegről gyakorlatilag néha a beteg jóvoltából vagy rossz voltából nem tudtam semmit sem. Hiszen a beteg nem tudta elmondani, hogy milyen betegségekkel kezelték; lehet, hogy nem is volt olyan állapotban, hogy el tudja mondani; vagy ha megkérdezte az ember, hogy milyen gyógyszert szed, akkor az egzakt válasz sok esetben csak az volt, hogy fehéret, feketét, tarkát. Szóval, nem igazán voltak információk.

Milyen gyógyítás az - a háziorvosi ügyelet, sürgősségi ellátás -, ahol nincsenek meg az alapvető információk, adatok? Rendben van, megvizsgálhattam a beteget, de nem csoda, hogy az ilyenkor ügyeletet ellátó orvosok nagyobb része úgynevezett alibiellátást nyújtott, pontosan azért, mert nem tudhatta meg, nem volt olyan informatikai rendszer, noha ez a mai világban már elérhető és kialakítható. Tehát úgy gondolom, hogy az előzőekben felsoroltakon kívül végre a kezelőorvosoknak is hozzá kell jutni egy olyan adatbázisból az általuk akkor adott pillanatban kezelt betegek minden egészségügyi adatához, hiszen a kezelőorvos előtt úgymond ilyen adat nem lehet titokban, különben az egész gyógyítás lényege szűnik meg.

Ezzel gyakorlatilag, hogy minden adatról tudok, amit a betegről tudnom kell, az én gyógyító munkám effekciója, hatásfoka is, minősége is javulhat. Erre jó lenne már rájönni, és jó lenne olyan egészségügyi adatbázisokat is kidolgozni, amivel ilyenformán a kezelőorvos főleg sürgősségi esetben hozzáfér a beteg minden adatához.

A kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló törvényt is módosítja a javaslat. Itt tényleg, valóban új elemek vannak, az egészségügyi alap terhére támogathatóvá tette a módosítás a biztosított számára azt, hogy a Magyarországon nem hozzáférhető gyógyító eljárásokat más országban igénybe vehessék. Valóban bővült a terhességi-gyermekágyi segélyt igénybe venni tudók köre, ez is feltétlenül pozitív. S fontos felhatalmazást kapott az egészségbiztosításért felelős miniszter - persze jellemzően az államháztartásért felelős miniszterrel együtt -, hogy szabályozhassa rendeletben a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök támogatásba való befogadását, a támogatás mértékének és felülvizsgálatának szempontrendszerét. Ezek roppant fontosak, hiszen ezek a minősítések időnként eléggé esetlegesek és érdekesek voltak, így legalább lesz mihez viszonyítani.

(15.40)

Az egészségügyről szóló '97. évi CLIV. törvény módosításai sokat tesznek az állami bevételek növekedések érdekében, hiszen az orvostechnikai eszközök forgalomba hozatalának engedélyezéséért igazgatási szolgálati díjat szed, és ha valaki az ezzel kapcsolatos jogszabályokat nem tartja be, akkor mindjárt egy bírság kiszabását is előírja. De ezt meg kell szoknunk, hogy az állami szervek működtetésének a fedezetét a hatóság különböző forrásokból, természetesen nem állami forrásból, tehát büntetésekből, illetve egyéb díjakból kell működtetnie, másképpen felkopik az álla.

Az egészségügy humánerő-gondjain is enyhít ez a rendelkezés: a működési nyilvántartással rendelkező, illetve a nyilvántartást nem megújító személyeket nem kell úgymond kizárni a rendszerből. Ez lényeges, bár eddig is úgy volt, ha valaki nem újította meg, hiányzik a továbbképzése, és ezért nem újította meg a hatóság, akkor is meg volt engedve vagy kötelezve volt, hogy bizonyos kijelölt munkáltatónál, felügyelet mellett pótolja a hiányosságait, és amikor a felügyeleti munkát ellátó orvos személye azt mondja, hogy a kolléga most már körülbelül tudja azt, amit egy szakorvosnak tudni kell a területén, akkor kvázi visszakapta a teljes szakorvosi lehetőségeit. Én úgy gondolom, valóban az, hogy ezért valakit ki kelljen zárni a működési nyilvántartásból, ez elég erős dolog volt, és mondom, ha a humánerő-gondokat is nézzük, akkor még hiba is. Természetesen az, hogy valakinek felügyelettel kell dolgoznia, nem túl kellemes dolog, de végül is azt szolgálja, hogy vissza tudjon állni a szakképesítésének megfelelően a rendszerbe dolgozni. Tehát ilyen szempontból ez érthető.

Szeretném azért elmondani azokat a problémáimat elsősorban, amelyek nem túl nagyok, módosíthatók - végül is a tervezetet támogattuk -, de úgy gondoljuk, hogy pár apróságot lehetne módosítani. Szintén az egészségügyi törvényben új intézkedés, hogy a foglalkozástól való eltiltó, illetve az egy évet meghaladó szabadságvesztésről szóló ítéletről a bíróságnak jogszabály szerint értesítenie kell a működési nyilvántartást vezető szervet is. Mi itt javasolni fogjuk, hogy ne csak a működési nyilvántartást vezető szervet, hanem az illetékes szakmai kamarákat is értesítsék, hiszen nekik is ilyen esetben - amit itt felsoroltam - ki kell zárni a tagjait, illetve fel kell függeszteni a tagságát. Tehát jó lenne, ha a kamarák is megkapnák ezt.

Ebbe a törvénybe került be az egészségpolitika kialakításának kezdeti lépéseit már előbb is megdicsért, sokat sejtető térségi egészségfejlesztő program indítása és a megalkotására rendszeresített térségi egészségügyi tanács koncepciója is. Valóban örömünkre szolgált, hogy a bizottsági megbeszélésen az ezzel kapcsolatosan tett javaslatainkat, felvetéseinket a tárca pozitívan fogadta, úgyhogy én is remélem, hogy elfogadja. Egy ilyen javaslat volt: ha már ebbe a térségi egészségügyi tanács koncepcióba, illetve a tanácsba magába mindenki, boldog és boldogtalan beletartozik, akkor kérdéses volt, hogy éppen az azon a területen működő egészségügyi szakmai kamarák is - és nem csak az orvosi kamarára, a gyógyszerészkamarára és a szakdolgozói kamarára is gondolván - hadd vegyenek részt ebben a térségi egészségügyi tanács koncepcióban, lévén, hogy az adott szakterületek szakértői és tudói.

Létrehoz a javaslat egy új grémiumot is, a nemzeti betegfórumot, aminek természetesen majd meglátjuk, hogy a munkája kapcsán mennyire lesz értelme. A korábbi hasonló, amit nem így hívtak, hogy betegfórum és nemzeti betegfórum, hanem egészségügyi kerekasztal, ami a minisztérium területén működött, még az előző Fidesz-kormány létesítette, és a többi kormány is megtartotta, annak a működését látva olyan tapasztalatokat szerzett az ember, hogy nem sok értelme és teteje volt ennek, mindenesetre a nemzeti betegfórum címmel létrehozott formáció munkáját, úgy gondolom, lehetne javítani, hiszen a rendelet előírja, hogy milyen szervezetekkel kell kötelezően kapcsolatot tartania a betegfórumnak. Itt is kimaradtak a gyógyítás szolgálatára váró szakmai szervezetek mint szintén kvázi civil vagy köztestület, nevezzük, aminek akarjuk. Úgy gondolom, hogy a betegfórumból - legalábbis kapcsolattartás szempontjából - a három szakmai kamarát sem kellene kihagyni.

E törvénybe került be ezen túl: az állami tulajdonba, illetve fenntartásba kerülő fekvő- és járóbeteg-szakellátás intézményének irányítása átkerül az illetékes miniszter jogkörébe. Megmondom őszintén, nem kívánok ezzel kapcsolatosan nagyon fanyalogni, mert őszintén szólva úgy gondolom, hogy az egészségügy akár államosítva is tud működni, akár nem államosított formában is tud működni. Főleg, ha van pénz hozzá; ha nincs, akkor majdnem mindegy, hogy ki lesz a tulajdonosa az egészségügynek. Kétségtelen, egy nehéz helyzetben lévő egészségügynél - főleg pénzhiány miatt - bizonyosfajta centralizációnak és bizonyosfajta összevonásoknak és ésszerűsítéseknek megvan a helye. Félő, hogy ezek a politikai szempontok esetleges túlsúlyát fogja jelenteni az intézményvezetők kiválasztása tekintetében, hogy végül is mindenről a miniszter hivatott majd dönteni.

Nagyon fontos lépésnek tartottuk mi magunk is az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény módosítását, vagy ahogy itt leánynéven ismerik, ez a praxisjog. Hivatalosan működtetési jog volt, a szleng praxisjognak nevezte, most az új jogszabály a szleng alapján praxisjognak keresztelte el a működtetési jogot, semmi problémánk ezzel nincsen. Tudni kell - sok képviselő nyilván tudja -, hogy ezt a törvényt még 2000-ben éppen az első Fidesz-kormány idején hozták, és végül is azzal a szép alapelvvel, hogy egy háziorvos, aki egy életet tölt esetleg a praxisban vagy több évet tölt a praxisában, a praxisba fektetett munkának adnak egy vagyoni értéket, hiszen a működtetési jog nem egy olyan óhatatlanul szükséges hatósági bizonyítvány, ami nélkül nem lehet dolgozni, inkább egy gesztus volt a háziorvosi munka megbecsülése irányában. Sajnálatos módon ezt a praxisjogról szóló, Fidesz által létrehozott jogszabályt a 2006-os évben, ha jól emlékszem, novemberben az Alkotmánybíróság, ennek bizonyos részeit megsemmisítette, arra való hivatkozással, hogy a kormányrendelet olyan dolgokat is szabályozott, amit csak törvény szabályozhat. Ezek után mi a szakmában - én is akkor az orvosi kamarában figyeltem az eseményeket - azt vártuk, hogy a parlament módosítani fogja a törvényt, hiszen törvénybe vissza kellett volna emelni egy-két passzust, amit a miniszteri rendeletben helyeztek el. Sajnos ez nem történt meg, úgyhogy ez az úgynevezett mulasztásos törvénysértés esete forgott fenn, amit most a jogszabályalkotók, úgy néz ki, hogy módosítottak.

Ez egy nagyon fontos dolog, és a módosításban a legfontosabb dolog az, hogy valóban a praxisjogot ahhoz a praxishoz kötik, amiben a vagyoni érték elvileg létrejön. Ennek a szétválasztása okozta azt a tragédiát, amit nem sokan értenek, hogy mit vacakolnak ezek a háziorvosok ezen. Kérem, képzeljék el ezt az esetet: valaki a törvény rendelkezésének megfelelően becsülettel be akart kerülni az alapellátásba, működtetési jogot vásárolt, esetenként több millió forintért. Utána zajlottak az események, az alkotmánybírósági beavatkozás, aminek következtében - hiszen nem volt mögötte jogszabályi fedezet - gyakorlatilag ez az egész praxisjog egy horgászengedély típusú valamivé alakult át. Ebből az következett, hogy a praxisok gyakorlatilag eladhatatlanná váltak, értéktelenné váltak, és az a háziorvos, aki megvette pénzért a praxisát, és közben megidősült már, mert akkor sem volt fiatal, amikor megvette, elment nyugdíjba, egyszerűen nem tudta eladni a praxisjogát. Hát micsoda dolog az, hogy törvényben kötelezek valakit megvásárolni?! És ő nem lottózott ezen a pénzén, vagy nem tudom én, lóversenyezett, megvette, mert előírta a jogszabály, annak tükrében, hogy majd, amikor elmegy, akkor értékesíteni tudja, és legalább ebből visszajön a vételár, amit a törvény kötelezően előírt. Ehhez képest a nyugdíjba menő orvosoknál az történt, hogy nem tudták eladni a működtetési jogukat. Az önkormányzatok olyan orvost neveztek ki a nyugdíjba menő kolléga helyébe, aki vagy máshonnan hozta át - mint horgászengedélyt - a praxisjogát, vagy betöltési jogcímen engedélyezett neki a kamarától ezt a hatósági jogkört átvett ÁNTSZ. Amikor a kamara intézte ezeket az ügyeket, ezt mi nem engedtük, mert ezt mi a praxisjog kiüresítésének tartottuk.

(15.50)

Hát, Molnár Lajosnak köszönhetően ez megváltozott. Mindenesetre most is látjuk, hogy a praxiskezelő intézményét is megalkotta, kitalálta a jogalkotó, ezt is tudjuk üdvözölni. Csak egyet nem értünk, hogy miért ne kaphatná ezt az orvosi... (Jelzésre:) Bocsánat, akkor most befejezem, átadom a társamnak, és a felszólalásoknál majd még fogok szót kérni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)