Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Közel 3,5 millió magyar állampolgár sorsával foglalkozik a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló kormányjelentés. Míg a kilencvenes évek első felében politikai vitanapokon tárgyalt a tisztelt Ház az ifjúság helyzetének alakulásáról, az 1995. évi 106. sorszámú országgyűlési határozati javaslat arra kéri fel a mindenkori kormányt, hogy minden esztendőben március 31-éig terjessze elő jelentését a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről.

Az eddigi jelentések sorában a most tárgyalt 180 oldalas jelentés a legrészletesebb, adatok és grafikonok sokasága támasztja alá a jelentés megállapításait. A 12 fejezet témái az ifjúság legégetőbb kérdéseivel foglalkoznak, így a tanulás és a továbbtanulás helyzetével, a gyermekes családok jövedelmi viszonyaival, a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeivel, az ifjúság egészségi állapotával, a fiatalkori bűnözéssel, a kábítószerek terjedésével. Bár az otthonteremtés lehetőségeivel a szociális védőháló című fejezet röviden foglalkozik, véleményünk szerint ennek a problémának a megtárgyalására az elkövetkezendő jelentésekben egy önálló fejezetet kellene szentelni, hiszen a lakáshoz jutás a fiatal családok központi problémája. Itt kell megemlítenem azt is, hogy a lakáshoz jutás elősegítése érdekében több olyan pozitív döntés született, amelyek talán nagyobb terjedelmet érdemeltek volna a jelentésben.

Hangsúlyoznom kell, hogy a jelentés nem csupán a kormányzati erőfeszítések bemutatása, hanem a jelentésben 27 oldal taglalja a nem kormányzati tényezők, jelesül az egyházaknak és a civil szférának a fiatalok helyzetéről formált, több esetben kritikus véleményeit is. A jelentésben található adatok és vélemények gazdagságának az ismeretében értetlenül hallgattam néhány képviselőtársam véleményét az általános vita kezdetén, miszerint a jelentés hiányos, nem foglalkozik például a fiatalok és a média viszonyával, vagy másutt hallottam: nincs adat a gyermekek nyári táboroztatásának a megsegítéséről. Természetesen ennek a sokoldalú jelentésnek a tanulmányozása sokunkban kiválthatott további adatigényt, de véleményem szerint azoknak, akik 1996-ban például egy összesen ötoldalas, ifjúságról szóló jelentés benyújtásával megelégedtek és ezt el is fogadták, azoknak most enyhén szólva kevés jogalapjuk van arra, hogy egy 180 oldalas jelentéstől a szerintük hiányzó témaköröket olykor ingerült hangon számon kérjék.

Tisztelt Ház! A jelentés hangsúlyosan az ország demográfiai gondjainak ismertetésével kezdődik. Ez a figyelem és ez a sorrend egybeesik a Magyar Demokrata Fórum rangsorával és figyelmével. Valóban, véleményünk szerint is az ország jövőjének legsúlyosabb problémája a népesség mai csökkenésében, lelki, fizikai, erkölcsi állapotában és a gyors elöregedésben van. A mai koalíciót alkotó kormánypártok programjának legstabilabb közös pontja a családpolitika, és valószínűleg a korábbi kormány családellenes és antiszociális intézkedéseinek a visszahozatala riasztja el legjobban tagjainkat a mai baloldali pártokkal történő minimális együttműködéstől is. A mai kedvezőtlen népesedési folyamatok megváltoztatása közös nemzeti érdek kellene hogy legyen, hiszen a jelenlegi tendenciák megmaradása esetén stagnáló gazdasággal és az ellátatlan idősek számának a megnövekedésével kellene hamarosan szembenéznünk.

Hangsúlyos szerepet kap a jelentésben - s ezzel egyet is értünk - az oktatásnak, az iskolázottság alakulásának és a társadalmi esélyegyenlőség változásainak az elemzése. Sajnos, az iskolák számának a városokban történő növekedése összességében elfedi a falusi kisiskolák növekvő számú bezárásait, és ez távlatban lényegesen lerontja a kistelepülésekről eljáró, ingázó diákok továbbtanulási esélyeit. Sokuk csak a várakozástól, a zsúfolt járművön történő utazástól és a gyaloglástól fáradtan csak akkor kezdheti el a tanulást, amikor már szerencsésebb, nem ingázó társaik ezt befejezik. Nem foglalkozik ezzel a létező társadalmi gonddal a jelentés, pedig belátható időn belül meg kell oldani ezt a problémát. Megoldás lehetne az is, hogy a bezárásra ítélt iskolákat, amennyiben vállalják ezt a feladatot, vehesse át valamelyik történelmi egyház, s ez véleményünk szerint az iskolaszék szerepének növekedésével akár az egyiskolás kistelepüléseken is megtörténhetne.

(15.40)

Növelte a közelmúltban a diákok kényszerű ingázását az is, hogy a középiskolai kollégiumok száma négy év alatt 30 intézménnyel csökkent. A kedvezőtlen folyamat megállítására ezen a területen már történt kormányintézkedés.

Tisztelt Ház! Az elmúlt évek családvédő intézkedéseit összegzi a szociális védőhálóval foglalkozó fejezet. Óriási feladatot vállal magára a mai kormány akkor, amikor elhatározta a Bokros-programban megszüntetett családi ellátások ismételt bevezetését. Óriási volt ez a feladat, hiszen az akkor a gyermekes családoktól elvont jövedelmek elköltésére már berendezkedett a gazdasági élet. Ismeretes, hogy a többgyermekes családok túlnyomó része már a nyolcvanas években is az átlagjövedelem alatti szinten élt, ennek ellenére reáljövedelmük a statisztikák szerint 1993-tól '97-ig 17-18 százalékkal csökkent, kétszer olyan mértékben, mint a lakosságé általában.

A legelesettebb, legkiszolgáltatottabb és egyben a jövőnk szempontjából legértékesebb családok sorsát tették tönkre a Bokros-program intézkedései, miközben a gazdasági élet és a banki szféra jövedelemfelélő, pazarló vonásain nem sokat változtattak. Egy ellenőrizetlenül és gazdaságtalanul üzemelő banki és biztosítói rendszer működését hosszabbította meg ez a hírhedett program a családosok terhére. Igenis a mai kormány az első és legfontosabb családvédő intézkedéseit 1998-ban a társadalombiztosítási szféra és a bankrendszer területén hozta meg. A jövedelemfelélő és pazarló működés 1998-tól történő lassítása, leállítása alkalmat és lehetőséget nyújtott a családosoktól emiatt elvont összegek visszaadására.

Tisztelt Ház! Ma sokan kifogásolják, hogy például nem növekedett az elmúlt években a családi pótlék összege. Való igaz: azoknak a családoknak a körében, akik korábban is kaptak családi pótlékot, nem növekedett a pótlék összege, de egy gyermekre vetítve mintegy 15 százalékos növekedés adódik. A költségvetés lehetőségeiből az elmúlt két évben elsősorban arra tellett, hogy azoknak a kilenctized részben közepes jövedelmű gyermekes családoknak adja vissza ezt az ellátást, akiktől az úgynevezett "koraszülött jóléti állam" felszámolásának hamis indokával ezt megvonták. Csak egy példát említek: több tízezer olyan család veszítette el a családi pótlékhoz fűződő jogosítványát az Alkotmánybíróság megszüntetést késleltető döntése folytán csak 1996-tól, akik még a Horthy-korszak törvényei alapján is jogosultak lettek volna erre. Soha nagyobb elismerést nem kapott baloldali politikusoktól ez a korszak, mint akkor, amikor néhány "koraszülött jóléti"-nek minősített intézkedését 1995-ben megszüntették.

Tisztelt Ház! Nagy előrelépés történt az arányos közteherviselés megvalósítása irányába is akkor, amikor a mai kormány részben megszüntette, részben mérsékelte azokat az adóterheket, amelyek korábban a szülők gyermeknevelésre fordított kiadásait terhelték.

Furcsa vitának vagyunk itt szem- és fültanúi. Bizony ellenzéki politikusok sérelmezik ezt az adócsökkentést, és azon családok számára is adó-visszatérítést szorgalmaznak, amely családokban a gyermeknevelést fedező jövedelmeket semmilyen adó sem terhelte sem korábban, és nem terheli ma sem. Meghallgatva azokat az indokolhatatlan érveket, miszerint azoknak is kellene adó-visszatérítést kapniuk, akiktől nem is vontak el személyi jövedelemadót, nos, meghallgatva ezeket, meg lehet érteni azt, hogy miért olyan elterjedt országunkban az adócsalás és a korrupció. Hiszen ha már a parlament üléstermeiben is elhangozhatnak olyan követelések, hogy fizessen az adóhivatal azoknak is, úgymond, adó-visszatérítést, akiktől nem is vont el adót, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy milyen sokan hamis áfa-visszaigénylést nyújtanak be, holott nem is volt ilyen adóterhük. Ne csodálkozzunk azon, hogy milyen sokan igényt tartanak például a gázolaj jövedéki adójának a visszatérítésére, miközben nem is működtetnek mezőgazdasági gépeket.

Itt kell felhívnom a szíves figyelmüket arra, hogy a méltatott előrelépés ellenére összességében nem teljesültek a Magyar Demokrata Fórumnak a családosok adóterheit mérséklő elvárásai. Amikor ugyanis a Horn-kormány megszüntette a gyermekes családok korábbi adókedvezményeit a személyi jövedelemadózás területén, akkor 1994-ben a Horn-kormány nemcsak azt nem vette figyelembe, hogy a gyermekek eltartásához szülői jövedelmekre van szükség, hanem azt sem vette figyelembe, hogy a gyermekek felneveléséhez lakóhelyre van szükség, lakóterületre. Az akkori Országgyűlés megszüntette a helyi adózásban azt a családosokat védő korábbi szabályt, miszerint minden lakót 25 négyzetméter adómentes lakóterület illet meg. Azóta is keményen adóznak a nagyobb családok, akik értelemszerűen nagyobb területű lakásokban kell hogy lakjanak, hacsak a helyi önkormányzat nem méltányolja a helyzetüket. Semmiképpen nem lenne szabad helyi megfontolások kiszolgáltatottjaivá tenni a többgyermekes családokat. Vissza kellene térnünk az első, szabadon választott kormány helyi adózására, amely szerint személyenként 25 négyzetméter adómentes lakóterület minden állampolgárt megillet. Ennek elérését annyira fontosnak érezzük, hogy amennyiben a kormány nem orvosolja a gyermekes családoknak ezt az érdeksérelmét, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja önállóan kezdeményezi a helyi adókról szóló törvény ilyen céllal történő módosítását.

Tisztelt Ház! Hadd állítsam még szembe az előző és a mostani kormány családpolitikáját csak néhány adattal. Míg a lakossági jövedelmeket felmérő statisztikák szerint - amint már említettem - a nagycsaládosok reáljövedelme csökkent legjobban az előző kormány időszakában, 17-16 százalékkal, addig most azoknál a családoknál, ahol a szülők dolgoznak és legalább három gyermeket nevelnek, ott az éves jövedelem tavaly közel 40 százalékkal növekedett.

Tovább idézve a miniszterelnök úr országértékelő beszédéből, míg a kilencvenes évek közepén minden harmadik gyermek szegénységbe született Magyarországon, hiszen a gyermekvállalás egyúttal a szegénység vállalását is jelentette, addig ma már csak minden ötödik születik ilyen helyzetbe. Ez is méltánytalanul sok. De egy családpárti kormány sem tud minden megörökölt családellenes intézkedést felszámolni két-három esztendő alatt.

Végezetül, tisztelt Ház, azon gondolkodtam, hogy vajon mit is értékelünk most: a jelentést, avagy az elmúlt esztendő kormányzati intézkedését? Úgy gondolom, hogy ha osztályozni kellene, akkor a jelentés négyötödöt kapna, a gyermekek és az ifjúság érdekében tett kormányzati intézkedéseket pedig négyes alára értékelném.

Köszönöm szépen.