Felszólalás adatai

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy téma mellett szeretnék szólni, és ez a Duna-Tisza közi homokhátság ügye, kérdése, problémája, megjelenítése az országos területfejlesztési koncepcióban, és ennek kapcsán szeretném a kormánypárti módosító indítványokat és ellenzéki módosító indítványokat, valamint a területfejlesztési bizottság módosító indítványait áttekinteni.

Azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb probléma, ha a Duna-Tisza közi homokhátsággal kapcsolatban területfejlesztésről beszélünk, az az, hogy ennek a problémának a kezelése gyakran csábít arra, hogy ez leszorítkozzon pusztán vízgazdálkodási, vízpótlási ügynek. Itt szeretném megjegyezni, hogy a módosító indítványokról szóló bizottsági vitára a kormány részéről is olyan elképesztően felkészületlen előadó érkezett, aki olyan fogalmakat sem tudott értelmezni, amelyeket korábbi kormányhatározatokban megtalálhatunk.

Azt gondolom, hogy ha akár a térség szociológiai, mezőgazdasági vagy vízrajzi, geográfiai problémáit tekintjük, akkor fontos, ha azokat a célokat kijelöljük, amiket meg kell valósítani. Ezek a célok a homokhátság tekintetében a mezőgazdasági termelés biztonságának növelése, természeti változások hatásainak mérséklése, a terület népességmegtartó képességének növelése, a hátság vízháztartásának javítása. Ez egy 2004-es, szám szerint 2095. számú kormányhatározatból származik, amelyet a miniszter úr a területfejlesztési bizottság 2005. novemberi ülésén mondott el.

Ennek szellemében, azt gondolom, értelmezhető az a módosító indítvány, amely a homokhátság problémáit országos jelentőségű, integrált fejlesztési térségnek tekinti. Erre vonatkozik egy módosító indítványom, ahol geográfiai, meteorológiai, vízrajzi anomáliák összehangolt rendezésére, mezőgazdasági, környezetvédelmi, rehabilitációs problémák megoldására és a szociológiai, településszerkezeti változások koordinálására teszek javaslatot. Azt gondolom, ez egybeesik azzal a szándékkal, amelyet ez a kormányhatározat is megfogalmazott.

Ahogy én látom, a különbözőség abban van, hogy míg én arra törekedtem és az ellenzéki javaslatok arra törekedtek, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság önállóan megnevezésre kerülő, önállóan lehatárolásra kerülő térség legyen, ezzel szemben a szocialista indítványok úgy akarják a homokhátság ügyét kezelni, hogy ezt a fogalmat próbálják letisztítani. Erre vonatkozott mind dr. Balogh László és Márfai Péter javaslata, amely csökkenti, tehát ki akarja venni azt, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság releváns területei is megnevezésre kerüljenek, sajnos így azonban maga a homokhátság mint fogalom is kikerülne a területfejlesztési koncepcióból, csak a Duna mente maradna meg. Ugyanerre vonatkozik több szocialista képviselő módosító indítványa, amely a “relevánsö szót akarja kivenni a szövegből, ezáltal az egész homokhátságra kiterjeszteni ezt a problémát. A gond itt ugyanaz, vagyis az, hogy a homokhátság mint önálló pont megjelenne.

Végezetül a bizottsági módosító indítvány, ami született ebben az ügyben, próbálja a kettőt integrálni. Az én problémám, az én bajom az, hogy a homokhátság nem jelenik meg önálló fejlesztési kategóriaként itt a fogalmak szintjén sem.

Még egy dologról lesz időm beszélni, ez pedig egy olyan módosító indítványom volt, amely országos jelentőségű tématerületként jeleníti meg a megújuló energiaforrásokat, ennek speciális magyarországi bevezetési programját. Ezt nem támogatta a kormány. Én tisztelettel kérdezem a miniszter urat, hogy el tudja-e képzelni a XXI. század első negyedének fejlesztését anélkül, hogy a megújuló energiaforrások megjelenjenek, nevesítve legyenek ebben a koncepcióban. Azt gondolom, hogy ez nehezen képzelhető el, tehát fontos lenne, hogy ez megjelenjen. Ebben egyébként Gőgös képviselőtársam az MSZP részéről egy kapcsolódó módosító indítvánnyal meg is erősített. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)