Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslatnak az a része, ami a megfeleltetési nemperes eljárásról, az európai öröklési jogról, az európai hagyatéki eljárásjognak való megfeleltetésről szól, illetve a törvénynek az a része, ami az elektronikus úton történő ügyintézésre vonatkozik, természetesen támogatható, sőt el tudom mondani azt, hogy a törvényjavaslat legnagyobb része támogatható.

Ami az európai öröklési jogra, illetve az európai öröklési és hagyatéki joggal való harmonizációra vonatkozik, ott én is meg tudom azt ismételni, amit Gyüre Csaba kollégám az imént elmondott, hogy természetesen nagyon fontos és sajnos egyre fontosabb az, hogy ezeket a megfeleltetési szabályokat átvegyük, illetve fontos az, hogy ez a megfeleltetési nemperes eljárás beültetésre kerül, hiszen pár nappal ezelőtt napvilágra került adatok szerint egyre gyorsul és ebben a negyedévben is gyorsult a kivándorlás Magyarországról.

Ezzel kapcsolatban annyit hadd mondjak el, hogy a kormánypolitikának mégiscsak az lenne a legfontosabb feladata, hogy annak a gyökerét próbálja meg megszüntetni, hogy miért gondolja azt egyre több fiatal ebben az országban, hogy a boldogulását nem Magyarországon fogja keresni. Tehát miközben kényszerítő szükség van arra, hogy pontosan az elvándorlás miatt még jobban közelítsük az európai és a magyar öröklési, hagyatéki jogi szabályokat, a megoldás azért mégiscsak az lenne, hogy a magyar fiatalok a szülőföldjükön tudjanak boldogulni, és ne csak a közmunkáslét és az összeszerelő üzemben való robotolás legyen számukra a perspektíva. Tehát természetesen a megfeleltetési szabályokat üdvözöljük, de azt várjuk, hogy a kormány egy olyan politikába kezdjen végre bele, amely nem arra ösztönzi a fiatalokat, hogy elhagyják ezt az országot, hanem megpróbálja felszámolni azokat a viszonyokat, melyek egyre több fiatalt elkergetnek a szülőföldjükről.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslattal kapcsolatos aggályaink ugyanakkor a törvényjavaslatnak, hogy úgy mondjam, darabszámra kisebbik részében rejlenek, de pontosan abban a részében, melyek kétharmados körbe tartoznak, tehát amelyek a bírói jogállásra vonatoznak. Pontosan ezért lett volna célszerű egy ötpárti egyeztetés már a benyújtás előtt.

Megelőlegezem, hogy természetesen a bírói jogállásra vonatkozó szabályokat illetően akár még lehetnek is megfontolandó érvek az igazságügyi tárca vagy az OBH tarsolyában, csak éppen az előzmények ismeretében, egyeztetés nélkül nem tudunk felelősen igent mondani egy olyan javaslatra vagy egy olyan javaslatcsokorra, ami erősíteni látszik azokat a tendenciákat, melyek 2011-ben elindultak.

Miről van szó? Amikor úgy tűnt, hogy nemzetközi színt is kapnak a magyar igazságszolgáltatási rendszer átalakulásával összefüggő viták, mi a következő pontokat jeleztük, amelyek az alkotmánybírósági döntés után is aggályosak. Jelenleg a bírói kiválasztás szabályai között fönnmaradt az OBH elnökének egy jogosítványa a 13/2013-as alkotmánybírósági határozatot követően is, ami ugyan némileg korrigált formában, de mégiscsak egy biankó csekk az OBH elnöke, Handó Tünde kezében, hogy pályázatokat hogyan nyilváníthat eredménytelenné.

Arról van szó, hogy a 2011-12-es vitákban mi folyamatosan részben azokat a szabályokat akartuk kigyomlálni a jogállási, illetve a szervezeti törvényből, amelyek legalábbis az árnyát odateszik a bírói szervezet mellé a politikai befolyásolásnak, illetve garanciális szabályokat kértünk számon. Bent maradt az a szabály, amely az OBH elnökének gyakorlatilag továbbra is parttalan jogosítványt ad arra, hogy a bírói pályázatok elbírálásánál eredménytelenné nyilváníthat pályázatot. Tessék elolvasni a jogállási törvény 20. §-át!

A másik kérésünk, követelésünk, ami viszont egy garanciális szabály lenne, hogy a gyanú árnyéka se vetüljön egy-egy ügynél az igazságszolgáltatásra, hogy valamilyen politikai utasítás alapján születik döntés vagy egész pontosan kerül kiosztásra egy ügy: legyen bevezetve Magyarországon is az automatikus szignalizáció intézménye. Senki soha ebben az országban sem egy polgári peres ügynél, sem egy büntetőeljárásnál ne tudja megkérdőjelezni azt, hogy a bíró valóban pártalanul, politikai befolyástól mentesen jár el! Erre egyetlenegy ellenszer van: ha automatikus szignalizáció történik.

Ha visszalapozunk az időben, a kormány eredetileg olyan rendszert akart bevezetni, ahol az Országos Bírósági Hivatal elnöke és a legfőbb ügyész gyakorlatilag szabadon terelgetheti az ügyeket egyik bíróságról a másikra. Nyilvánvaló, hogy ha egy ilyen biankó csekk maradt volna Polt Péter és Handó Tünde kezében, akkor teljesen mindegy, hogy ki milyen becsületszavára esküszik, nyilvánvalóan ott maradna a gyanú a szervezetrendszer feje felett. (Dr. Vas Imre közbeszól.) Jobban örülnék, ha Vas Imre egyszer egy vitában fejtené ki a véleményét, amikor nem felolvas egy dokumentumot. Köszönöm szépen. (Dr. Répássy Róbert: Ki fogja fejteni!)

Szóval, amennyiben ez a szabad terelgetés joga megmaradt volna Polt Péternek és Handó Tündének, akkor kőkeményen ott lenne a gyanú, hogy politikai döntések alapján kívánnak ügyeket egyik bíróságról a másikra tologatni. A különböző nemzetközi viták hatására ezt a jogosítványt elfelejtette a kormányzat, de a szándék azért ott maradt a fejünkben, hogy mire törekedtek.

Ezt követően is viszont ez az egy szabály fönnmaradt, amely ad egy gyakorlatilag parttalan mérlegelési jogkört az OBH elnökének a kezébe, hogy a bírói pályázatokat indokolás, gyakorlatilag érdemi indokolás nélkül eredménytelenné nyilváníthat. A másik viszont az, hogy az ügyleosztás tekintetében az egy dolog, hogy nem lehet szabadon terelgetni ügyeket egyik bíróságról a másikra, de a meggyőző az emberek számára is az lenne, ha semmilyen szubjektív szempont nem játszhatna szerepet, mert objektíve kizárásra kerül az ügyek elosztásánál. Ezért kérjük, hogy az automatikus ügyleosztás, az automatikus szignalizáció intézményét vezessék be.

További problémánk az, hogy az igazságszolgáltatás nyilvánossága tekintetében nincs előrelépés. Szorgalmaztuk egyébként már korábban is, hogy külön törvény szülessen meg az igazságszolgáltatás nyilvánosságáról. Nem járja az ‑ és ez főleg a korrupciógyanús ügyeknél közkedvelt ‑, hogy bizonyos ügyekből bizonyos dokumentumok bizonyos sajtószerveknél landolnak, más ügyekben pedig hosszú ideje hallgatás van. Törvényben kell rendezni az igazságszolgáltatás nyilvánosságát, vonatkozzon ez a nyomozati eljárásra vagy a bírósági eljárásra.

Ilyen háttérelőzmények, ilyen kormányzati szándékok után, tehát akkor, amikor a kormányzati szándék ’11-ben nyilvánvalóan arra irányult, hogy a kétharmados többség által kinevezett, illetve Orbán Viktor által kijelölt személy, Polt Péter és Handó Tünde szabadon terelgethessen ügyeket egyik bíróságról a másikra, ilyen előzmények után a jelen törvényjavaslatban ‑ csak hogy Répássy államtitkár úr közbe ne szóljon, a 22. és 23. §-okról beszélek ‑ ezeket a javasolt szabályokat legalábbis némi gyanúval fogadjuk.

Miről van szó? Önök a következő intézményeket kívánják bevezetni a törvényjavaslat 22-23. §-ában. Lehetővé kívánják tenni azt, hogy bírósági titkárokat az Igazságügyi Minisztériumba is be lehessen osztani.

(11.20)

Itt van feketén fehéren leírva a 22. §-ban ‑ az indokolás 39. oldala, ha államtitkár úr kívánja, fel is olvasom ‑, hogy mindkét minisztériumi tevékenység, tehát a titkári és a bírói tevékenység is, amit a minisztériumban a miniszter felügyelete alatt végeznek, gyakorlatilag bírói tevékenységnek fog minősülni. A miniszteri értékelés, tehát egy politikusi értékelés pályázati szempont lesz, amikor bírói posztot akar betölteni egy titkár vagy egy bíró, aki korábban az IM-ben kvázi köztisztviselőként működik. Tehát arról van szó, hogy valaki bírósági titkárként működik a minisztériumban, kap egy politikustól egy úgymond szakmai értékelést, és ezek után ő minden zokszó nélkül kinevezhető bírának.

Lehetnek, én elhiszem, hogy lehetnek ennek szakmai indokai is, de az előzmények ismeretében ott van a gyanú a fejünkben, hogy véletlenül a Fidesz nem egy újabb kádernevelőt akar-e csinálni, és a saját képére formált bírákkal akarja teletűzdelni a bírói kart. Meggyőzhetőek vagyunk, államtitkár úr, hogy ez nem így van, egyrészt ezért kellett volna egyeztetést folytatni, egy; kettő: azért másképpen hangozna ez a szabály vagy éppen az a szabály, hogy a tényleges ítélkezési tevékenységet szintén nem végző, OBH-ba beosztott bírák ott töltött ideje is bírói tevékenységnek minősül, ha az OBH-ba, illetve IM-be beosztott titkárok, bírák számát legalábbis bekorlátozná a törvényjavaslat. Ez például egy megoldás lenne.

De az a helyzet, hogy semmilyen korlátot nem olvasunk ki sem az eredeti törvényből, sem pedig a törvénymódosító javaslatból, amelyik legalább határok közé szorítaná, hogy egyébként időszakonként, illetve egyszerre hány titkárt, illetve bírát lehet kirendelni az OBH-ba, illetve az igazságügyi tárcához, vagy keretek közé szorítaná azt, hogy az OBH-ban, illetve IM-ben kinevelt bírók, káderek közül egyszerre vagy egy bizonyos időn belül hányat lehet bíróként újra alkalmazni, illetve bíróvá kinevezni.

De a politikai gyanú mellett egyébként szakmai aggály is felmerül, hiszen az, hogy eddig nem lehetett automatikusan bírói tevékenységként elismeri azt, hogy valaki az OBH-ban, az IM-ben igazgatási tevékenységet végez, vagy egy bírósági titkárt nem lehetett kirendelni az igazságügyi tárcához, ennek megvoltak a szakmai okai, hogy ebben az országban bíró az lehessen, aki kellő időt egyébként már a bíróságon eltöltött, tehát bírósági szakmai gyakorlatot szerzett. Ennek ez volt a szakmai indoka.

Tehát megint csak oda lyukadok ki, hogy megfontolható érveket lehet, hogy tudunk hallani az államtitkár úrtól, illetve az OBH elnökétől, de ha megfontolandó érvei vannak is a tárcának, a dolog úgy lenne korrekt szakmai szempontból is, ha limitálnák az egyszerre az OBH-ba, illetve IM-be kirendelhető titkárok, bírák számát, illetve határok közé, korlátok közé szorítanák azt, hogy egy adott időszakon belül hány olyan bírát lehet kinevezni, aki korábban a szakmai idejét az OBH-nál vagy az igazságügyi tárcánál töltötte.

Tehát egyrészt van egy politikai aggályunk, nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy a Bírói Hivatalt és főleg az igazságügyi tárcát egy ilyen fideszes bírókeltetőként kívánják használni, a másik viszont egy szakmai aggályunk, hogy ha tömegével töltik föl a bírói kart olyanokkal, akik hosszabb időt nem bírói szakmai, ítélkezési tevékenységgel töltöttek, illetve nem a bírósági szervezetrendszeren belül dolgoztak mint bírósági titkárok, ez a bírói munka színvonalát fogja rontani. Az, hogy valaki öt évet igazgatási-ügyviteli feladatokkal tölt el a tárcánál vagy OBH-nál, és utána rögtön ítélkező bíróvá nevezik ki, ez legalábbis nem teszi színvonalasabbá a bírói munkát.

Összefoglalva: jelen formájában éppen ezért kénytelenek vagyunk sajnos az egész törvényjavaslatot elutasítani, és arra kérjük a szaktárcát, hogy vagy válassza le a bírói jogállási törvényre vonatkozó részeket a törvényjavaslatról, és akkor természetesen az előterjesztést ‑ bár egyébként nem is szorul az ellenzék támogatására, de ‑ meg tudjuk szavazni, illetve a bírói jogállási részről kezdeményezzen egy ötpárti egyeztetést. Elmondtuk, azt gondolom, mind a három ellenzéki párt részéről, hogy egyébként milyen feltételek mellett tudnánk arról tárgyalni, hogy a 22-23. §-ban megfogalmazott javaslatok teljesüljenek, illetve elmondtuk azt is, hogy milyen egyéb garanciális elvárásaink vannak a bírói jogállási törvénnyel kapcsolatban annak érdekében, hogy Magyarországon egy olyan igazságszolgáltatás működjön, amellyel kapcsolatban a politikai befolyásolás árnyéka sem vetődhet fel.

Hangsúlyozom ‑ én ezt elmondtam a három évvel ezelőtti vitákban is ‑, államtitkár úr, nem azt állítjuk, hogy konkrét politikai befolyásolás vagy nyomásgyakorlás történik konkrét ügyekben. Azt állítjuk ‑ ezt viszont állítjuk ‑, hogy a jelenlegi rendszer és főleg a törvényjavaslatban megfogalmazott szándék, hogy minisztériumi alkalmazottakat rögtön bírói pulpitusra lehet repíteni, legalábbis nem zárja ki eleve a politikai befolyásolás gyanúját.

Szerintem nekünk az a feladatunk, hogy arra koncentráljuk, hogy még az árnyéka se vetődhessen egyetlen bírára, egyetlen bírói szervezetre sem a politikai befolyásolásnak. Miután ez a törvény nemhogy elhessegeti ezeket az árnyakat, hanem újabb árnyakat hoz be a bírói szervezetrendszerbe, ezért így és ebben a formában ezt a törvényjavaslatot támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)