Felszólalás adatai

LENÁRTEK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A beterjesztett, az adózás rendjének módosításáról szóló T/16398. számú törvényjavaslat frakciónk véleménye szerint jól beleillik abba a százlépéses kormánypropaganda-csomagba, amelynek az elkapkodottság és a kontárság a fő jellemzői. Miről is szól a Pénzügyminisztérium propagandája? Mi is az üzenet? Adminisztrációs terhek egyszerűsítése és a gazdaság kifehérítése, amely fogalmakkal és azok tartalmával természetesen frakciónk is egyetért, azonban nem ezt kapjuk a beterjesztett törvényjavaslat kapcsán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy nem ezt kapjuk, és nem ezt kapják azok a munkaadó vállalkozások és munkavállalók, sőt még maga a PM alá tartozó APEH munkatársai sem, akik bizonnyal érdeklődéssel hallják a mai napi vitát. Vegyük sorba hát a javaslat problémáit!

Kezdjük talán azzal, hogy miért most került ide ez a javaslat. Aki jártas az adózásban, az tudja, hogy minden adóügyi változtatásnak ki kell állnia a kiszámíthatóság és az átláthatóság kritériumát. Már átláthatónak sem lehetne nevezni a hatástanulmányok készítése nélkül a nyár közepén idedobott, 67 paragrafusból álló módosító csomagot, amelynél a többi javaslathoz való kapcsolódások sem lényegtelenek, és amely javaslat bevezetésére még csak nem is egy időpontban kerülne sor, hanem legalább négy különböző időpontban, azaz ez év novemberében, a következő év januárjában, bizonyos részei a következő év áprilisában, sőt még maradna olyan szabály is, amely 2007 januárjában kerülne bevezetésre.

De ez a kisebb baj, ugyanis kiszámíthatónak és következetesnek pedig végképp nem mondható a törvényjavaslat, mert az adózás szabályaihoz évente hozzányúlni nem tesz jót a munkáltatók és adózók szempontjából, de év közben bedobni egy ilyen javaslatot nemcsak túlzó, de problémás, illetve nagy károkat okozhat az adózási fegyelem, az államba vetett bizalom, és ezen keresztül a bevételek teljesülése vonatkozásában is. Arról már nem is beszélve, hogy eltereli a munkaadók és munkavállalók figyelmét a valódi gazdasági tevékenységükről.

Miért került hát sor erre? Mindannyian tudjuk, hogy nagy bajban van a költségvetés, valamit tenni kellene, vagy legalább elterelni a figyelmet róla. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a figyelemelterelés sikerült, de az ára nagy, hiszen ezzel a törvényjavaslattal ugyanúgy, mint a többi százlépéses törvényjavaslatban, nem igazán előreléptünk, nem igazán oldottuk meg a valódi problémákat, a magyar gazdaság élénkítését, a vállalkozók terheinek csökkentését, az adminisztráció egyszerűsítését, a gazdaság kifehérítését. Ugyanúgy, mint a többi, ez a javaslat sem ad valódi válaszokat ezekre a kérdésekre.

Alapvető szemléletbeli probléma, hogy egy ilyen nagyságrendű módosításhoz nem készültek hatástanulmányok, következésképpen nincs bevizsgálva, hogy mit fog jelenteni a javaslat bevezetése a vállalkozások mindennapi életére vonatkozóan vagy épp az adóhivatal belső világa tekintetében. Ha készült volna egy valódi rendszerszemléletű háttéranyag, biztos, hogy nem vágna bele a kormány ilyen, a saját szándékaival gyökeresen ellentétes változtatásba.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat nincs egyeztetve az érdekképviseletekkel sem. Akkor pedig hogyan akarja a kormány a munkaadókat, vállalkozókat, munkavállalókat megnyerni arra, hogy ezentúl precízebben adózzanak, mert megéri; vagy ezentúl közösen garantáltan tudjuk ezzel a törvényjavaslattal kiszűrni az ügyeskedőket, magyarán, tényleg teszünk egy lépést a gazdaság kifehérítése tekintetében. Eleve célszerű lett volna bevonni az érdekelteket abban a tekintetben is, hogy nekik is érdekük az egyszerűsítés, az átláthatóság, és a haszonlesők kiszűrése a folyamatokból. Így nem csoda, hogy a javaslat több helyen nemhogy javít a munkaadók és munkavállalók helyzetén, de többletterhet hoz számukra. Az adóhatóságnál pedig valószínűleg az átszervezési problémák fogják lassítani a munkát.

Nézzük, hogy mik az egyszerűsítésre vonatkozó kormányzati törekvések, mi is volt az előterjesztők célja. A jogszabály-módosítási tervezet az adóigazgatás korszerűsítését, egyszerűsítését, az adózók kötelezettségeinek teljesítésével összefüggő feladatainak, terheltségüknek csökkentését célozza. Ezzel szemben általánosságban elmondható, hogy a törvénymódosítási javaslat nem szolgálja kellően a kitűzött egyszerűsítési célkitűzéseket, hiszen egyrészről nézzük a munkáltatók esetében: a munkáltatóknál, a kifizetőknél, ideértve a kisvállalkozókat, egyéni vállalkozásokat is, az adatszolgáltatások és a bevallások teljesítése aránytalan többletterhet ró, ugyanis a javaslat szerint bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségeik száma gyarapszik, gyakorisága nő, az új elektronikus forma, illetve a gépi adathordozón, flopin, CD-n megvalósítandó benyújtási forma kötelező, minden adózói réteget érint.

A második, az állami adóhatóság tekintetében: ide telepítik a tradicionálisan közel egy évszázada jól működő társadalombiztosítási alapfeladatokat, az ellátások megállapításához szükséges adatbázis kezelését, ugyanakkor az egyes közigazgatási szervezetek között - tehát az adóhatóság, egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, egyéb szervezetek - olyan többlet-adatszolgáltatási kötelezettséget generál, melyhez ezeknél a szervezeteknél jelentős létszám- és informatikai erőforrás-bővítés válna szükségessé.

Harmadszor pedig: a munkáltatói személyi jövedelemadó-megállapítás megszüntetésével, amely az 1988-as adóreform óta funkcionál, a jelenleg jól működő adómegállapítási és adóelszámolási rendszer kiiktatásával, az adóhatósághoz való telepítéssel olyan többletfeladatokat okoz az adóhatóságnak, amelyeket erőforráshiány miatt ma nehezen tud megfelelő minőségben elvégezni, ugyanakkor az adatszolgáltatások előírásával, ami továbbra is a munkaadókat terheli, semmivel sem csökkennek az adózók adminisztrációs terhei.

(10.40)

Nézzük meg részleteiben, hogyan néznek ki a törvény egyes paragrafusai! Azokat a paragrafusokat hoztuk ide, amelyek véleményünk szerint a legnagyobb problémákat jelentik.

6. §. Ez a paragrafus a 2007. évtől megszünteti a munkáltatói személyi jövedelemadó-megállapítás rendszerét, helyette az adómegállapítás jogát az állami adóhatósághoz rendeli. Ez az a dolog, amivel szemben, azt hiszem, az adózók legnagyobb része szembesülni fog, hogy ezáltal nem a saját munkáltatója vonja le az adót, hanem egy külső szervezet, az adóhatóság. Kinek lesz ez jó? Egyrészt tudni kell azt, hogy a magánszemélyek egyik hányada önadózással fizeti be az adóját, őket ez nem érdekli, de nyilvánvaló, hogy a másik hányadának ez évtől volt arra lehetősége, hogy adóhatósági adómegállapítást kérjen. Ebben az évben ezzel a lehetőséggel az adózók 0,5 százaléka élt, magyarán, ez majdhogynem a nullával egyenértékű. Jó, azt elfogadjuk, hogy ebben az évben került bevezetésre, de azért mégiscsak riasztó ez a szám ahhoz, hogy mi erre építsünk.

A munkáltatói adómegállapításnak viszont hagyományai vannak, ez jól kialakított forma, 17 éve zökkenőmentesen működik, valószínűleg visszafejlődés lenne ennek a formának az abszolút megszüntetése. Ha már szóba kerülhetne itt változtatás, akkor legalább meg kellene hagyni a választási lehetőséget a munkavállalók részéről, már csak azért is, mert ma egy munkavállaló bizonyára jobban bízik a cégnél dolgozó munkatársában, akivel nyilván naponta találkozik, együtt ebédel, és nyilván jobban meg tud bízni benne, mint abban a távoli, láthatatlan adóhivatalban, amelyiktől ezután elvárja, hogy pontosan teljesítse az adóbevallási kötelezettségét.

Mi a helyzet az adóhatóságnál? Ez egyértelműen a feladatok bővülésével járna az adóhatóságnál, ami egyrészt többletlétszámot, másrészt számítástechnikai fejlesztéseket, többletfejlesztéseket jelent - nem is keveset, erről szó esett a bizottsági üléseken is -, és nyilván itt a beruházásra, úgy tudom, már vannak is jelentkezők. De nem is ez a probléma vele, hanem igazán a működtetés során jelentkezik majd az állami szektorban egy többletköltség nyilván, akár számítástechnika, akár ember áll mögötte.

Harmadrészt pedig továbbra sem csökkentené a munkáltatók és a kifizetők feladatait, hiszen a javaslatban megfogalmazott adatszolgáltatási rendszer kialakítása jelentős többletterheket jelentene a munkáltatónál és a kifizetőnél.

A 8. § is hasonlóan kellemetlen intézkedéseket hoz a vállalkozók életére vonatkozóan, ugyanis a javaslat az egyéni adó- és járulék-nyilvántartási rendszer kialakítása érdekében a munkáltatók és a kifizetők terhére bevezet egy személyre lebontott bevallási kötelezettséget. Az adatok bevallását havonta, a tárgyhót követő 12-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón kell teljesíteni. Ez a rendelkezés szinte vonzza a problémákat. Először is tisztázzuk, hogy eddig ilyen tartalmú adatszolgáltatást évente egyszer kellett teljesíteniük a foglalkoztatóknak a nyugdíj-biztosítási igazgatóságok felé, ezentúl az állami adóhatóság felé havonta kell majd.

Másodszor: csak interneten vagy gépi adathordozón lehet majd ezt a kötelezettséget teljesíteni. Erre ma a kisvállalkozók nincsenek felkészülve; számítástechnikai beruházási igény, informatikai szakemberigény, illetve többletköltség kell ahhoz, hogy ez valóban jól működjön. Valószínűsíthető az első időben az is, hogy a hibás bevallásokból több lesz, mint az eddigiek folyamán, hiszen évente csak egyszer kellett, és akkor jobban oda tudott figyelni a kis- és középvállalkozó, most ezt a szolgáltatást évente 12-szer kell megtennie.

Az APEH-re a központosított adatbázis kiépítése további feladatokat róhat. És érdemes lenne itt is megvizsgálni, hogy miért nem a társadalombiztosítási szerveknél jelenleg kialakított nyilvántartási rendszert teszik alkalmassá ezeknek a levált funkcióknak az ellátására.

Az is probléma, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár és a nyugdíj-biztosítási főhatóság eddig valamennyi bevallási kötelezettségből adódó feladat ellenőrzését teljesíteni tudta. Itt volt a megfelelő munkatárs, itt volt a megfelelő szakemberháttér és tapasztalat. Indokolatlan az, hogy ez most átkerül máshova.

Jellemző erre a paragrafusra, kedves képviselőtársaim, hogy az eddigi két bővített mondat helyett, az egyszerűsítés jegyében, 26 pontból álló adat-nyilvántartási kötelezettséget ír elő, aminek az ékköve az, hogy havonta kell majd adatot szolgáltatni a felszolgálási díj után felszámított nyugdíj-biztosítási járulék alapjáról és összegéről. Tehát a borravaló megadóztatásában a kormány szürkegazdaság elleni harcának fő csapásirányát látjuk - egyszerűsítés helyett bonyolítás, kifehérítés helyett elbizonytalanítás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Ezek jellemzik ezt a törvénycsomagot, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői nem tudják támogatni az előterjesztést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm az elnök úr türelmét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)