Felszólalás adatai

Tavaly ősszel elkezdtem egy felszólalássorozatot ezzel az "Ellopott rendszerváltás" címmel, de viszonylag hamar be kellett látnom, hogy ezzel túl nagy fába vágtam a fejszémet, mert hiába mondom el azokat a tényeket, amik az igazságomat megalapozzák, mások számára egyrészt ez csak egy szubjektív tabló, meg hát nemhogy hegyeket nem tud megmozgatni, de viszonylag kevés emberhez jut el.

Hogy rögtön mondjam a közéleti példát: Jelenczki István kiváló dokumentumfilm-sorozata, a "Háború a nemzet ellen", hetekkel ezelőtt került letiltásra a magyar közszolgálati televízió műsoráról, mert úgy tűnik, hogy még mindig olyan erős ellenérdekek mozognak a háttérben, hogy még egy ilyen, mondjuk, a Duna TV kis nézettségű adásában is túl komoly érdekeket sértene meg az igazság kimondása arról, hogy hogyan privatizálták, hogy tették tönkre a magyar gazdaságot, és kik nyerészkedtek és gazdagodtak meg ezen. Mert az elmúlt 25 évről, amióta rendszerváltást mímeltek és hazudtak nekünk, egy nagyon siralmas mérleget lehet összességében megvonni, és ennek csak egyik vetülete az, hogy ha nem lenne az a sokszor kormányzati és állami szintre emelt korrupció, amivel tíz- és százmilliárdokat húztak ki a magyar állampolgárok és az egész nemzet zsebéből, akkor lassan Ausztria nívóját közelíthetnénk.

Kezdő minisztériumi munkatársként már a folyosón bő tíz évvel ezelőtt hallottam azt az igazságot, ami sajnos azóta is igazolódik, ha az ember egy kicsit a paravánok mögé lát, hogy 30 millió forint fölött ebben az országban már nincs pártpolitika.

Most látjuk itt a választási kampány hevében, hogy a kormánypárti média hogy igyekszik meglovagolni Simon Gábor ügyét, de amikor a szavazásokkor körbenézek ebben a nagyra becsült teremben, akkor azt látom, hogy rengeteg kisebb és nagyobb Simon Gábor üldögél elégedetten, mosolyogva, akiknek nem lesz semmiféle gondja, és nem fogja senki elszámoltatni őket.

Ugyanakkor azt látom, hogy aki ki meri nyitni a száját, azt pedig nagyon gyors úton kicsinálják. Hogy ne az elmúlt tíz évből, hanem kicsit korábbra visszamenve: csak az olajügyekre emlékezzünk, ahol az ebbe belenyúló nyomozókat és rendőröket öngyilkosságnak álcázva végezték ki, és a megvesztegethetetlen kisgazda képviselőt, Pallag Lászlót, aki ezt fölvállalta, koldusbotra juttatva nyomorították meg, és így halt meg földönfutóként két évvel ezelőtt.

Illő kontrasztként hadd állítsam ehhez, hogy Pintér Sándor nyugalmazott rendőr vezérezredes a második Orbán-kormánynak is a legstabilabb minisztere, sőt, miniszterelnök úr bejelentette, hogy jó eséllyel a következő kormányban is újrázni fog miniszter úr.

De említhetem akár Horváth András NAV-ellenőrnek az esetét is, aki megpróbálta egy bűnszervezet ügyében az igazságot nyilvánosságra tárni, és ezért a közvéleményhez fordulni. Az lesz a végeredménye, hogy itt is őt fogják meghurcolni különböző feljelentések alapján. Ahogy - emlékezzünk vissza - nemrég a meteorológus volt hibás, amikor kitört a vihar, és emberek haltak meg pár évvel ezelőtt augusztus 20-án. De Ángyán professzor kutatásai is szinte visszhang nélkül vesznek el.

Zajlik ez a kampány, aminek a színvonala sajnos egyre siralmasabb, és azt kell mondani, hogy mindig van lejjebb. Azok, akik most koalícióban, összefogásban akarják leváltani a kormányt, nemrég reggel, délben, este hazudtak, sőt loptak is előszeretettel, de akár még a gyilkosságok megrendelésétől se riadtak vissza. Volt pártom pedig, amely előtt hatalmas lehetőség állt elérni ebből az ellenzéki szerepből is, négy éve még rendszerváltást és elszámoltatást ígért, ma már a "szebb jövedelmet" az egyik fő üzenet.

(17.50)

Úgyhogy összességében azt kell megállapítsam, hogy politikai változás itt, ebben az országban addig nem lesz, amíg a szellem világossága ki nem gyúl a fejekben. De amíg - most jóindulattal mondom - a magyar lakosságnak csupán az 5-10 százaléka, és ez egy tényleg nagyon jóindulatú szám, képes a tények alapján (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) reflektálni és véleményt formálni, nem pedig vallásos áhítattal és buzgalommal járul a szavazófülkék elé, addig naivitás igazi változást elvárni; addig Orwell 1984-e demokratikus keretek között sem akkora utópia.

Köszönöm szépen.