Felszólalás adatai

Azt szeretném mondani, hogy az 1. és a 11. ajánlási pont között gyakorlatilag azokkal a kérdésekkel foglalkoztunk, ami a közismereti részarányok egyharmadosságát érintette. Ezt nagyjából letudtuk, bár azt hiszem, a kimondott szavak meg majd a tettek, amelyek a törvény elfogadása kapcsán vissza fognak köszönni, nem lesznek szinkronban egymással. Ezt most azért mondom, mert szeretném, hogyha a későbbiekben majd szembesülnének a fideszes kormánypárti képviselőtársaim azzal, hogy mi az, amit elfogadtak annak ellenére, amit az általános és a részletes vitában lefolytattak és álláspontként rögzítettek.

A másik fontos kérdés az, hogy a gyakorlati képzés fontosságáról akkor van értelme beszélni, ha komolyan vesszük azt, hogy az ehhez kapcsolódó forráshátteret is meg fogják teremteni; nem elvesznek, nem kivesznek belőle, hanem legalább annyit biztosítanak, mint a korábbiakban volt, vagy hozzátesznek. Magyarul: hogyha a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény módosítását megteszik annak érdekében, hogy a gyakorlati képzéshez szükséges fajlagos támogatások összege egy főre vetítetten ne 440 ezer forint legyen átlagosan, hanem a korábbi 700-800 ezer forint közötti értékhatár.

Azt gondolom, ha mindezt megteszik, akkor még mindig nem tettek eleget annak, hogy azokat a követelményeket kielégítsék, amelyek a szakképzés alapvető feltételeiként megfogalmazhatók, mert akkor még mindig segíteni kell azokat is, akik a fiatalokat és a gyermekeket okítják, hogy a megfelelő szakmai ismereteken kívül adott esetben pedagógiai ismeretekkel is bírjanak annak érdekében, hogy olyan képzés folyjon, mint amilyennek folynia kell.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)