Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azon kár lamentálni, hogy van‑e olyan frakció, amelyiknek ne a gyerekek érdeke lenne talán a legfontosabb téma itt az Országgyűlésben. Én örülök annak, hogy Horváth képviselő úr sem szeretett volna beleszállni abba a versenybe, hogy ki utálja jobban a gyermekbántalmazókat, és hogy ki tett többet ellene a kormányzása alatt, hiszen azt gondolom, hogy 1990-től, sőt azt tudom mondani, hogy e tekintetben még azt megelőzően is, minden kormány ezt a témát kiemelt témaként kezelte, és ezt a témát rendkívül fontosnak tartotta. Tartottuk mi is, és tartjuk a továbbiakban is.

Ami a konkrét törvényjavaslatot illeti, ahogy Selmeczi képviselő asszony elmondta, valóban így történt, hogy a bírósági jogalkalmazásban komoly problémát okozott és okoz még a mai napig is, hogy a jogalkotó nem szabályozta megfelelően a 12. életévüket be nem töltött személyek sérelmére elkövetett szexuális erőszaknak a minősített eseteit. Ez ugye abból adódott, hogy az új büntető törvénykönyv hatálybalépésével változott a nemi erőszaknak a büntetőjogi szabályozása, és valószínűleg itt történhetett egy olyan hiba, hogy ez a minősített eset nem megfelelőképpen került megfogalmazásra. Ezt a jogalkotói hibát a Kúria megkísérelte egy jogegységi határozat megalkotásával orvosolni, azonban az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenessé nyilvánította, és 2017. október 31-i hatállyal megsemmisítette a 12. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak értelmezéséről szóló büntető jogegységi határozatot. Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában az Országgyűlés feladataként határozta meg, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények minősítéseit újraértékelje, amire a jövőbeni hatályú megsemmisítéssel lehetőséget is nyitott. Számomra az furcsa, talán államtitkár úr tud erre válaszolni, hogy a kormány nem nyújtott be egyébként egy ennek megfelelő javaslatot.

Ezt érzékelve, és úgy tűnik, hogy ezt többen érzékeltük, hiszen Szabó Timea képviselő asszonynak is van egyébként egy hasonló tárgyú benyújtott törvényjavaslata, én magam is 2017. október 30-án benyújtottam a gyermekek fokozottabb védelme érdekében a büntető törvénykönyvről szóló törvény módosításáról szóló egyéni képviselői indítványt. Sőt, figyelemmel a jogegységi határozatban megfogalmazott határidőre, kértem azt, hogy az Igazságügyi bizottság a 2017. november 7-i ülésén vegye napirendre és a törvényjavaslatot vegye tárgysorozatba. Ezt azzal utasította el a bizottság, hogy éppen ezen a napon, tehát november 7-én Selmeczi képviselő asszony is benyújtott egy javaslatot, azt, amit most itt tárgyalunk. Aztán az Igazságügyi bizottság a legutóbbi ülésén ezt a két törvényjavaslatot egymás után tárgyalta közvetlenül.

Én egy dolgot emelnék csak ki, amit, ha úgy tetszik, nem tekintek pozitívnak. Az az, hogy ezt a két törvényjavaslatot lehetett volna akár még együtt is tárgyalni, de talán érdemes lett volna tárgysorozatba venni mind a kettőt. Nemcsak azért, mert én korábban nyújtottam be, mert ilyen szempontból mindegy, hogy ki nyújtja be egy héttel előbb vagy később, hanem azért, mert egy olyan megoldásra tettem javaslatot, ami eltérő attól, amit most tárgyalunk, jogi szempontból, tehát szakmai szempontból, és legjobb tudomásom szerint a Kúria ezzel foglalkozó bíráinak az én javaslatom bírja az egyetértését.

Nyilvánvalóan képviselő asszony is egyeztetett erről a szakmával, tehát mindkét javaslatnak lehet létjogosultsága, de szerencsés lett volna az, ha itt a parlamenti vitában tudjuk kiérlelni azt, hogy melyik a jobb javaslat, és melyik az, amit a szakma szívesebben el tud fogadni.

Én kérdeztem akkor, vagy szerettem volna megkérdezni az Igazságügyi Minisztérium jelen lévő képviselőjét, hogy szakmai szempontból mi a problémája az enyémmel, miért tartja jobbnak ezt a javaslatot. Erre akkor nem kaptam választ, talán államtitkár úr, ha figyel rám, akkor most választ tud adni erre a kérdésre, nevezetesen, hogy szakmai szempontból miért tekinti ezt jobbnak, azt rosszabbnak, vagy azt miért nem tekinti támogathatónak legalább olyan szinten, hogy azt tárgysorozatba lehessen venni.

A két javaslat között egyébként a legfőbb különbség, hogy az én törvénymódosító javaslatom bevezetne egy még szigorúbb minősített esetet, mint amit a mostani tartalmaz. E szerint nem 15 év lenne a maximum, hanem 5-20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel lenne büntethető, ha a 12. életévét be nem töltött személy sérelmére, azonos alkalommal, egymás tevékenységéről tudva, többen követik el a bűncselekményt. És ha Horváth László képviselő úr azt mondta, hogy a Fidesz a legszigorúbb fellépést támogatja, akkor ebből nekem az következne, hogy az én javaslatomat támogatja. Mert az én javaslatom szigorúbb megítélésű, szigorúbb szankciót helyez kilátásba, mint amilyet egyébként Selmeczi képviselő asszony javaslata, amelyik egyébként kétségkívül tudja kezelni ezt a problémát, tehát a minősített esetet bevezeti a Btk.-ba. Én mindösszesen azt szeretném kiemelni, hogy jó lett volna, ha ezeknél a cselekményeknél valóban a legszigorúbb büntetési tételt határozzuk meg, és nem egy annál enyhébbet.

Ha a Fidesz a szigorú büntetőpolitika pártján áll, akkor én azt gondolom, hogy ezt a javaslatot támogatni kellene. Mi, akik az önökéhez képest ‑ szokták önök mondani, bár ez az én meglátásom szerint nem mindig igaz, de ‑ liberálisabb büntetőpolitikát tartunk jónak, ha még mi is ezt gondoljuk, akkor önök miért nem?

Annál is inkább kérdezem ezt, mert legjobb tudomásom szerint, és ezt államtitkár úrtól szeretném kérdezni, és örülnék, ha a vitában erről tájékoztatna minket, mert én úgy értesültem, hogy az Országos Bírósági Hivatal javasol egy módosítást ezen a törvényen, és ennek a módosításnak a tárgya pontosan az, ami a kettőnk közötti különbség a javaslatainkat illetően. Magyarán szólva, hogy ne 15 év legyen a maximum, hanem 20 év vagy életfogytig tartó szabadságvesztés.

Képviselő asszony, ha gondolja, én nagyon szívesen ezt az ön javaslatához benyújtom módosító javaslatként ‑ mármint az OBH ajánlását, ha ez igaz, államtitkár úr ezt megerősíti ‑, de ha nem, akkor is szívesen terjesztek elő egy ilyen módosító javaslatot. Örülnék, ha támogatná, és akkor valóban azt tudom mondani, hogy egy közös javaslatként tudnánk elfogadni, amit ön előterjesztett, és valójában tartalmilag akkor teljesen egy platformra tudnánk helyezkedni.

Igazából a megítélésbeli különbség szakmai szempontból a következő: olyannyira egyetértek azzal, amit önök elmondtak a beleegyezés vonatkozásában a 12. életévét be nem töltött személyek esetében, hogy a büntetőjog évek óta, nagyon hosszú évek, talán évtizedek óta ezt a dolgot így kezeli ‑ pontosan ez a kodifikációs hiba ebben. Tehát azt mondja a büntetőjog, hogy először is, az ilyen esetekben, amikor a 12. életévét valaki nem töltötte be, akkor szó sem lehet olyanról, hogy ő beleegyezik bármibe, tehát a korábbi szabályok szerint ezt erőszakos közösülésnek kell tekinteni, a mai fogalomrendszer szerint ezt szexuális erőszaknak kell tekinteni. Ez evidens, és ez egy, a büntetőjogban régóta kijegecesedett megoldás és felfogás ‑ nagyon helyesen. Csak azt mondom, hogy régen megvolt ‑ és szeretném, ha most is meglenne ‑ az a különbségtétel, hogy abban az esetben, ha egy ilyen személyt még erőszakkal is kényszerítenek egy ilyen cselekményre, az egy úgynevezett hiperminősített eset legyen, ahogy eddig volt.

(14.40)

Tehát azt tudom mondani, hogy a legsúlyosabb megítélés akkor volt, ha a 12. életévét be nem töltötte, többen, nevelése, felügyelete és a többi alatt álló… ‑ vagy erőszakkal kényszerítik erre. Ezt, azt gondolom, érdemes egy hiperminősített esetben szabályozni, akkor van meg a fokozatosság elve a Btk.-ban. És azt tudom mondani, hogy sok helyen bíráltam meg bírálom az új Btk.-t, és sok helyen dicsértem is egyébként; ez az egyik olyan pont, ahol ez utóbbit teszem. Lehetővé vált ma egy olyan büntetési tételkeret, amelyik a bírónak hallatlanul nagy szabadságot ad a mérlegelésben. Ugyanis van egy 5-től 20 évig terjedő büntetési tételkeret plusz életfogyt. Tehát ez azt jelenti, hogy a bíró adhat 5 évtől életfogytig tartó szabadságvesztés között bármit.

Magyarán, az egyedi esetekben a bíró mérlegelhet, hogy valóban a legsúlyosabb büntetés kiszabása szükséges, vagy annál valamivel enyhébb büntetés kiszabása az, ami indokolt. Éppen ezért ennek a tételkeretnek ‑ ami már-már relatíve határozatlan büntetési tételkeretnek tekinthető, már-már szinte határozatlannak, hiszen egy ilyen esetben nyilván öt évnél kevesebbet senki nem nagyon ad, tehát simán lehetett volna azt mondani, hogy, hadd fogalmazzak úgy, nullától húsz évig, mert az öt alá nyilván nem megy épeszű ember ilyen cselekmények esetében, de szinte a határozatlan tartamú vagy meghatározatlan büntetési tételkeretet lehet itt tetten érni ‑, azt gondolom, az alkalmazása itt mindenképpen indokolt volna.

Tehát én azt szeretném pusztán javasolni, hogy ha az OBH ezzel valóban egyetért ‑ nekem e tekintetben a Kúriának és az OBH-nak a véleménye az elsődlegesen irányadó ‑, akkor próbáljuk meg ezt a minősített esetet beemelni a jogszabályba. Ha ez nem történik meg, félreértés ne essék, akkor is támogatni fogjuk ezt a javaslatot. Tehát itt valóban egy jogalkotási hibát orvosolunk, és azt mondom, hogy óriási érdek fűződik ahhoz, hogy a Ház ezt mielőbb elfogadja és mielőbb hatályba tudjon lépni.

Úgyhogy én azt kérem, tisztelt képviselő asszony, öntől ‑ a törekvésünk hasonló, mondhatnám: azonos, a jogpolitikai célunk is teljes mértékben azonos, a szakmai megoldásunk volt különböző ‑, hogy fontolják meg azokat az érveket, amelyeket én most elmondtam, fontoljuk meg együtt azokat az érveket, amelyeket a szakma részéről ebben a vonatkozásban még kapunk, és együtt alakítsunk ki egy olyan álláspontot, amely mindenki számára a legcélravezetőbb, a legjobb lesz, és ‑ ahogy Horváth képviselőtársam fogalmazott ‑ valóban a legszigorúbb fellépést tudja biztosítani az ilyen aljas cselekmények elkövetőivel szemben. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)