Felszólalás adatai
| 220. ülésnap (2012.09.24.), 14. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólaló | Harrach Péter (KDNP) |
| Beosztás | |
| Bizottsági előadó | |
| Felszólalás oka | napirend előtti felszólalás |
| Videó/Felszólalás ideje | 4:45 |
Felszólalások: Előző 14 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy látjuk, a napirend előtti témák nagyrészt a napi politikai vitákról szólnak. Jól van ez így, de ne feledkezzünk meg, hogy néha nagyobb összefüggésbe is kell a dolgokat helyezni, illetve talán érdemes a naptárt elővenni, és visszatekinteni a nemzeti történelem néhány napjára. Tegnap elővettem a naptárt, és megnéztem, hogy szeptember 23-án mi történt a múlt században. '44-ben ezen a napon lépték át a szovjet csapatok a magyar határt, és '51-ben ezen a napon robbantatta fel Rákosi Mátyás az egyik budapesti templomot. A kettő között persze lehet összefüggés is, és nyilván van is, de talán számunkra inkább az a fontos, hogy a második világháborúban Európában két olyan politikai hatalom csapott össze, amely a XX. század két őrült eszméjét képviselte. Mindkettő ateista világnézet volt, és mindkettő ebből következően torz emberképpel rendelkezett. Az egyik azt az ősi európai keresztényi értéket vonta kétségbe, ami az azonos emberi méltóságról szólt, mi pedig azt mondjuk, hogy ember és ember közötti különbség csak az egyediségéből fakadhat. Ez teszi széppé és gazdaggá a mi világunkat. Ők viszont a faji különbséget hirdették.
Aztán a másik eszme, ami az egyén legnagyobb ajándékát, a szabadságot vonja kétségbe, az is elfogadhatatlan volt számunkra. A templomrobbantásról csak annyit, hogy az egyházellenességen túl nyilván a kommunista kultusz színterét, a felvonulási teret kívánták megtisztítani. Ennek a két eszmének a hatalmi képviselete megszűnt. Ez nem jelenti persze azt, hogy a politikai és társadalmi életben nem lenne meg a nyoma néha erőteljesen is. Persze, ma is vannak templomrobbantások, igaz, hogy nem fizikai, hanem lelki értelemben, és ma is létezik torz emberkép. Ha megengedik, erről az eszmeiségről néhány mondatot, hogyan jelenik ez meg a magyar valóságban is. Egy példát mondanék: még a sztálinista alkotmányból sem vette ki senki a házasság és család intézményének a megkülönböztetett tiszteletét, de ma vannak olyan politikai erők, amelyeknek más véleményük van erről a két intézményről, mint a dolog természetéből adódna.
Akkor, amikor házasságról van szó, mi azt mondjuk, hogy két ember egymásra talált, és az egymásra találásban megjelenik legalább a véglegesség szándéka is. De vannak, akik meghallva ezt a szót, egy dolgot tudnak csak mondani, hogy jogod van elválni. És persze rákérdeznek arra, hogy mi van az alkalmi együttélésekkel vagy az egyneműek kapcsolatával.
(13.40)
És amikor családról vagy gyermekvállalásról beszélünk, akkor természetes, hogy a családot úgy említjük, mint aminek nincs alternatívája, a legfontosabb közösséget, a gyermekvállalás pedig az élet nagy csodája, amikor egy új személy jelenik meg ebben a világban, és valljuk azt, hogy a nő önmegvalósításának a legbiztosabb útja. És akkor jön egy válasz, ami - azt hiszem - minden normális embert megdöbbentett. Nemrégen itt a Kossuth téren olvashattuk egy transzparensen, és egy így szólt: "Nem vagyok tojós tyúk." Ezt egy leendő édesanya mondta talán? Megdöbbentő, hihetetlen nagy bunkóság! (Zaj az MSZP soraiban.)
Az ilyen válaszok megelőzésének egyetlen feltétele van, a nyugati kultúra és Európa népei csak egyetlen eséllyel rendelkeznek: visszatérni a hagyományos európai értékekhez.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj az MSZP soraiban.)
Felszólalások: Előző 14 Következő Ülésnap adatai