Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. L. Simon képviselőtársamnak mondanám, hogy azt gondolom, a Fidesz-KDNP-frakcióknak a kultúrához való viszonyáról mindent elmond az az arányszám, hogy 133 képviselőjükből négy vesz részt a vitában, illetve négyen ülnek itt, és ebből hárman vesznek részt a vitában. Túl ezen, azt gondolom, hogy egyértelművé kell tenni, milyenek az egyedi megállapodások. Államtitkár úr fogalmazott úgy, hogy egyedi megállapodások alapján tud a kormány részvétel esetén részt vállalni a finanszírozásból. Mi ismerjük ezeket az egyedi megállapodásokat. Tudjuk, hogy hogyan működik ez. Megtanultuk Polt Péternél az ügyészségen. (Nacsa Lőrinc: Mi?) Tudjuk, hogyan lett kiválasztva. Hogy nem lehet párttag? Nem baj, változtatunk. De ismerjük Domokos Lászlón keresztül is, aki azután, hogy a Jobbik akkori elnöke megsértette miniszterelnök urat, gyakorlatilag soha nem látott, egymilliárdos bírságot rakott a nyakukba. És igen, látjuk az iskolaigazgatók kiválasztási technikáján, hogy mit jelentenek, tisztelt államtitkár úr, az egyedi megállapodások a kormánnyal.

Önöknek halovány elképzelésük sincs, hogy mi az a demokrácia, mi az önrendelkezés, és hogy ennek mi a jelentősége. Igen, úgy fogalmazott államtitkár úr, hogy ha jobbat vagy csillogóbbat szeretne az önkormányzat  ha jól emlékszem, ezt a két jelzőt használta , akkor finanszírozza meg az önkormányzat maga. Államtitkár úr, nem tudom, mennyit tud az önkormányzati finanszírozási rendszerről. Ha ezt a mondatot el merte mondani, akkor, azt gondolom, semmit. Semmit! Abszolút semmit, mert jól látható, hogy ez egy folyamat. Önök nem heverték ki, és igen, Nacsa képviselőtársamnak külön mondom, hogy nem heverték ki az októberi önkormányzati választások eredményét, hiszen azóta valóban már elvették az önkormányzatoktól az elsőfokú építési hatósági jogköröket, ellehetetlenítve egyébként az egységes városkép fenntartását, megcímkézték az iparűzési adót, hogy azt csak egy feladat finanszírozására kelljen elsősorban használni, de Nacsa képviselőtársamról azt gondolom, hogy látott már önkormányzati költségvetést, és pontosan tudja, hány forrást veszítettek el az önkormányzatok csak 2010 óta. Igen, hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez a folyamat korábban kezdődött. De egy dolog bizonyosan kijelenthető: önök végérvényesen megpróbálták felszámolni az önkormányzatiságot; igen, finanszírozási oldalról. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársam, hogy olyan egzisztenciális helyzetbe hozták az önkormányzatokat, hogy  jól figyeljen, mert egy nagyon érdekes aránypárt fogok mondani  attól kezdődően, hogy önök átvállalták az adósságot a Fővárosi Önkormányzattól, Tarlós István vezetése alatt visszatermelte több mint a felét, öt év alatt húszévnyi adósság felét visszatermelte a Fővárosi Önkormányzat. Ilyen gazdasági helyzetbe hozták önök az önkormányzatokat. És ilyen gazdasági helyzetben próbálják elvárni, hogy teljes mértékben finanszírozzák a színházaikat és kulturális intézményeiket.

Persze, lehet azt mondani, hogy ez nem egy kötelező önkormányzati feladat. Csak azt gondolom, hogy azt is látni kell egészen egyértelműen, hogy a baráti önkormányzatok esetében egyéb fejlesztési juttatásokon keresztül ki lesz egyenlítve a számla. Így volt ez, képviselőtársam, eddig is, az előző ciklusban is és az azt megelőzőben is. Úgyhogy azt hiszem, erről kellene beszélnünk, mert amikor az önkormányzatiság kiürítése zajlik, akkor ez történik. Most épp a színházak és a kultúra van soron.

Igen, én tökéletesen értem, hogy miért aggódnak a kultúrharc kapcsán. Én két, egyértelműen jobboldali vezetésű színházat tudok a fővárosban. Az egyik a Nemzeti Színház, a másik pedig a már sokat emlegetett Újszínház. (Nacsa Lőrinc: Tizennégyből!) Szeretném megjegyezni, hogy ha megnézzük az előadásaik telítettségét, egyértelműen kiderül, hogy mélyen alatta van ennek a két színháznak a látogatottsága az összes többi budapesti színházhoz hasonlítva. Igen, ezen az tud segíteni, hogy a Nemzeti Színházba 60 milliárdos keretösszeggel vidékről hoznak fel nézőket, busszal. (Nacsa Lőrinc: Ez miért baj?) Igen, kérem tisztelettel, az a baj, hogy vesztésre állnak a kultúrharcban. Ezt próbálják most valami egészen vállalhatatlan módon helyreigazítani. Szégyen és gyalázat!

Egy mondatot akarok még mondani, bár ma már miniszterelnök úrral is vitába keveredtem ebben. Igen, Hiller képviselőtársam tökéletesen fogalmazott: önök előhozták a kollektív bűnösség elvét. Szeretném, hogy elhangozzon a vitában, hogy a kollektív bűnösség elvét két rendszer használta és alkalmazta visszatérő módon: a náci Németország és a kommunista Szovjetunió. Nagyon szeretném, ha a Fidesz-KDNP-szövetség nem akarna ezeknek a rendszereknek a nyomába lépni. Jelen pillanatban ezen az úton vannak.

Azt gondolom, hogy az egyedi megállapodással a finanszírozási részen túl az is probléma, hogy igen, bele fog szólni a repertoárba. Ha ön volt önkormányzati képviselő, Nacsa képviselőtársam, akkor pontosan tudja, hogy azért, mert az önkormányzat finanszíroz egy kis színházat, például a IX. kerületben a Pinceszínházat, attól nem akar beleszólni a repertoárba például. Nem akar beleszólni abba, hogy kikkel játsszon a színház. Igen, azt gondolom, hogy mutogathatja a kinyomtatott törvénytervezetet, képviselőtársam, ha szövegszerűen nincs is benne, tartalmát tekintve benne van. Azt gondolom, hogy az önök gyakorlata, az önök politikai gyakorlata tökéletesen igazolja azt, hogy erre kell számítanunk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)