Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Elég régóta folyik ez a vita, mégis szeretnék rögtön államtitkár úrra reagálni. Kíváncsian figyeltem itt a pulpituson elmondott magasröptű szónoklatát, az expozéját, és jegyzeteltem a gondolatokat. Arról beszélt államtitkár úr, hogy a nemzeti kultúra megerősítése, megőrzése a cél; beszélt a nemzeti identitás megerősítéséről, megőrzéséről; arról beszélt, hogy nemzetstratégiai dimenzióba emelik a kultúra kérdését. Csak az fogalmazódott meg bennem  több kérdés is megfogalmazódott , államtitkár úr, hogy hogy illeszkedik ez a törvényjavaslat ebbe a sorba. Tehát ön nagyon magasröptű, hosszú távú tervekről beszél, de nem igazán látjuk, és én úgy érzem képviselőtársaim felszólalásából, hogy senki sem érti, hogy hogy került most ide ilyen ütemezéssel ez a törvényjavaslat. A következő pedig az a kérdés, hogy ezt megbeszéltee másokkal államtitkár úr, ugyanis amikor hétfőn körülbelül másfél órával az után, hogy benyújtották önök ezt a javaslatot, itt elég szép számmal voltak jelen kormánypárti képviselők, én megkérdeztem őket, hogy tegyék föl a kezüket, hogy hányan olvasták ezt a törvényjavaslatot, és kettő képviselő jelentkezett, pontosabban egy államtitkár és egy képviselő jelentkezett. Tehát nem igazán értesültek arról, hogy ennek a nagyívű stratégiai víziónak a megvalósítása egy új szakaszába lép azáltal, hogy hétfőn 8 óra 57 vagy 58 perckor  ezen vitatkozunk még  önök benyújtottak egy javaslatot. (Varju László: Napirend előtt!) Így van, napirend előttinél kérdeztem rá erre, és akkor még nem igazán voltak képben a kormánypárti képviselők.

Azt sem értem, hogy ha ilyen hosszú távú víziókról, hosszú távú stratégiai célokról beszélünk, akkor miért kellett ezt az előterjesztést, az előkészítést ilyen titokban végrehajtani, miért kellett gyakorlatilag minden érintettet kizárni ennek az előkészítéséből.

Önmagában azzal nincs probléma, ami a nemzeti identitás megőrzése, én is egy erőteljesen nemzeti elkötelezettségű képviselő vagyok, ugyanakkor a probléma az, és ez az elmúlt években nagyon sokszor kiderült, hogy önök egész mást gondolnak „nemzeti” alatt, mint a szónak a valódi jelentése. Ezt rengeteg irányba bebizonyították. De itt konkrétan a kultúra témakörében egyértelműen kimondhatjuk azt, hogy amit önök nemzeti kultúráról gondolnak, az egy olyanfajta vélt kultúra, amely egy bizonyos körnek a kultúrája, és ezt kívánják gyakorlatilag most terjeszteni. Ezt nagyon-nagyon sokan mondták, én ezt nem kívánom megismételni. De azt azért még meg szeretném ismételni, államtitkár úr, hogy a kultúra olyan terület, ahol semmi keresnivalója a politikának.

Nacsa képviselő úrra nézek, aki ilyen ifjúkommunista lelkesedéssel vesz részt ebben a vitában (Derültség az ellenzéki sorokból.), időnként megdöbben, időnként mosolyog, hogy még nem emlékszik azokra az időszakokra, amikor a tanácsi rendszer volt. Ez az őszinteség látható. Egyébként én az őszinteséget akkor láttam képviselő úron; amikor Hiller alelnök úr beszélt, én a megszeppenést láttam önön, képviselőtársam (Nacsa Lőrinc: Érdeklődés!), és még egyéb más kormánypárti képviselőtársamon is, és sokatmondó volt az a megszeppenés. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen pozitív, hogy még nyomokban tartalmaz olyan érzéseket (Derültség.), ami alkalmassá teszi önt arra, hogy egy ilyen igazságbeszéd alatt legalább egy kicsit megszeppenjen, és egy kicsit letegye a tabletjét, és odafigyeljen arra. Ez mindenképpen fontos volt.

Gothár Péter neve elhangzott. Itt a javaslatban, ha jól emlékszem, nem pénzügyi jellegű köztörvényes esetekről volt szó, tehát ez a bizonyos eset ilyen módon került bele ebbe a javaslatba. Ha ezekről a javaslatokról van szó, szerintem itt minden képviselőtársam teljesen egyértelműen elmondta, hogy elítéli ezeket az eseteket. (Hohn Krisztina: Így van!) Ha ebben a kérdésben akarnak érdemi lépéseket tenni, egy kérdést szeretnék a néhány, négy-öt kormánypárti képviselő felé megfogalmazni, hogy tegnap az ellenzéki képviselőtársakkal beterjesztettük az isztambuli egyezmény ratifikációjára vonatkozó javaslatot, a nők elleni erőszak, családon belüli erőszak: el fogjáke majd fogadni, képviselőtársaim? Nacsa képviselő úr, isztambuli egyezmény, elfogadjae képviselőtársam? (Nacsa Lőrinc: Genderegyezmény?) Az egy rendkívül fontos, pontosan ezt a célt megvalósító Európa tanácsi egyezmény.

(21.40)

Képviselőtársam, támogatni fogja ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét és elfogadását? Ne kelljen kimondanom, hogy akkor ön ki mellé helyezkedik és kit támogat, ha nem teszi meg. Nyilván én nem élek ilyen eszközökkel.

De értékeljük azt, hogy mi történt itt most az elmúlt hetekben, az elmúlt napokban! Bizonyították már egyébként önök hosszú-hosszú évek alatt is és az elmúlt hetekben is, sőt a mai napon is, hogy ezzel a kommunista tempóval gyakorlatilag mindent átgyalulnak itt a törvényhozáson, semmiféle érdemi egyeztetést, az érintettekkel való tárgyalást, előzetes konzultációt nem tartanak fontosnak. Nem akarom ismételni képviselőtársaimat, hogy mi mindent erőltettek át itt akár az elmúlt hónapokban, de hogy csak ma mire került sor: ma önök megszavaztak négy fideszes tagot a Médiatanácsba, a képviselők jogállásáról szóló törvényt módosították, gyakorlatilag korlátozták a képviselők munkavégzési lehetőségeit, módosították nagyon drasztikusan a házszabályt.

Ez csak a mai teljesítményük, de az elmúlt időszakban, láthatjuk, hogy az önkormányzati választási vereség után önök sorozatban hozzák be az Országgyűlés elé azokat a törvényjavaslatokat, amelyek kiürítik, gyengítik az önkormányzatiságot. Ez egy nagyon-nagyon rossz reakció, képviselőtársaim, nem ebbe az irányba kellett volna mozdulni, nem így kellett volna értelmezni az embereknek, a magyar választópolgároknak az október 13-án megfogalmazott üzenetét. S önök elkezdtek egyfajta előterjesztést kidolgozni a kormány boszorkánykonyhájában, ami kiszivárgott egész véletlenül, és erről elindult valóban egy polémia a sajtóban, és nagyon erősen fölborzolta a közéletet.

Nagyon érdekes volt az önök reakciója. Tehát érzékelték azt, hogy itt néhány nap alatt a független kultúrát támogató petíciót 50 ezren aláírták, majd valóban, tegnap volt egy nagyon komoly tüntetés, mi is ott voltunk, és tényleg rengetegen voltak, most nem tudom, hogy 13 ezren voltak-e, de nagyon-nagyon sokan voltak, a közelébe se tudtunk menni a színpadnak. Igen, én azt gondolom, hogy reális lehet a 13 ezres becslés. De nyilván önök már előbb benyújtották ezt a javaslatot, én azt gondolom, érzékelték azt, hogy itt most nagyon-nagyon hirtelen, hirtelen most nagyot futottak előre abban a hadjáratban, amit itt több képviselőtársam is megfogalmazott.

Konkrétan kaptak önök egy igen komoly pofont, és mondhatjuk, hogy látszólag részleges visszavonulást hajtottak végre, csak szerintem nagyon sokan gondolják azt, és nagyon sokan joggal feltételezik, hogy önök egy taktikai visszavonulást hajtottak végre, tehát most sok mindent, sok elemet kivettek ebből az előkészített törvényjavaslatból, de azt senki nem gondolja  önöket ismerve  komolyan, hogy ezek majd, ezek a súlyosbító elemek majd nem fognak a későbbiekben visszatérni. Én azt gondolom, hogy mindenki erre számít. Úgy gondolják, egy kicsit elülnek az indulatok, majd mindenki kicsit másra figyel, majd valami újabb gumicsontot bedobnak itt a törvényhozásba, ahogy szoktak, és akkor majd szépen visszacsempészik azokat az elemeket, amelyeket önök még szükségesnek éreznek.

Nos, nagyjából mindent elmondtak, hogy ugyan már, és mindenféle ellenzéki vádaskodás alaptalan volt, amit mi megfogalmaztunk, csak azt nem értem, ön is államtitkár úr, visszaüzent, hogy micsoda sajtóhírek alapján vitatkozik meg hangulatot kelt az ellenzék. Hát, akkor miért nem folytattak egyeztetést?! Tényleg, miért kellett ezt ilyen módon, stikában, az utolsó pillanatban, hétfőn, az ülésszak utolsó hetén beterjeszteni? Ha lett volna erről egy érdemi egyeztetés, akkor az ellenzék sem fogalmazott volna meg olyan kritikákat vagy olyan félelmeket, amiket önök alaptalannak tekintettek. Erre próbáljon államtitkár úr valamiféle választ adni! Látom, hogy szorgalmasan jegyzetel, majd biztos minden kérdésünkre remek választ ad.

Én csak arról beszéltem, hogy ez a törvényjavaslat milyen aljas módon lett előterjesztve, és hogy ez milyen módon szimbolizálja az önök hatalomfelfogását és hatalomgyakorlását, és az, hogy konkrétan mi a baj ezzel a törvényjavaslattal, azt valóban a Kulturális bizottság elnöke, Pósán képviselő úr elmondta; itt valóban konkrétan az intézményvezetők, a megegyezési kényszer, az intézményvezető kinevezésének a lehetősége, ez a lényege egyébként.

Azt hadd jegyezzem meg, Pósán képviselő úr, hogy én örülök, hogy itt van mint a Kulturális bizottság elnöke, annak kevésbé, hogy mondhatjuk, az illetékes bizottság elnökeként egy olyan pártpolitikai fröcsögésre sikeredett vagy odáig jutott az első felszólalásban, ahol arról beszélt éppen a legnagyobb lendülettel, hogy ki kit követett a gyurcsányi úton. Én azt gondolom, hogy méltatlan, viszont szimbolikus az, hogy a Kulturális bizottság fideszes elnökének ennyire futotta a felszólalásából.

Én nem kívánom hosszan szaporítani a szót, viszont szeretném megköszönni mindenkinek, aki ebben az ügyben most bátran kiállt. Én azt gondolom, hogy ez egy valódi, nagyon-nagyon komoly pofon volt a kormány számára vagy a kormányoldal számára, ezt a pofont önök most érezték, ez látható volt ebből a részleges taktikai visszavonulásból. Én köszönöm mindenkinek, aki ebben az ügyben megnyilvánult, művészeknek, közéleti szereplőknek és annak a nagyon-nagyon sok embernek, aki ezt a bizonyos petíciót aláírta, és aki a tegnapi tüntetésen ott volt. De ez megfogalmazódott tegnap, és megfogalmazódott a nyilvános nyilatkozatokban is, hogy itt most, úgy tűnik, hogy sikerült egy komoly pofont bevinni a kormánynak, sikerült egy picit, mondhatni, rövid távon legalább észhez téríteni önöket, de ennek a harcnak biztosan nincs vége, úgyhogy én azt gondolom, hogy nagyon sok embernek, nagyon sokunknak lesz még feladatunk ezzel a javaslattal. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)