A felszólalás szövege:
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az előterjesztett törvényjavaslat pontos indoklását adja, hogy mely technikai követelményt tartalmazó jogszabályok hazai harmonizációja miatt válik szükségessé a hatályos törvény módosítása.
Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett megállapodás 68. cikke a jogszabályok közelítésének legfontosabb területei között sorolja fel a fogyasztói érdekvédelmet, beleértve a termékfelelősséget, a műszaki szabályokat és a szabványokat. A megállapodás 73. cikke sokkal konkrétabban fogalmaz, amikor az együttműködés céljaként a közösségi műszaki szabványok és a minőségtanúsítási eljárások használata, valamint a kölcsönös elismerések területén meglévő különbségek csökkentését említi.
A kormánynak az európai uniós csatlakozást elők
észítő jogharmonizációs programja ezeknek a területeknek a harmonizálását a csatlakozási felkészülés első szakaszára írja elő. Ehhez a benyújtott törvényjavaslat mind a harmonizálandó területet, mind az időpontot tekintve illeszkedik.Teljes mértékben egyetértek azzal a törekvéssel, amely azon túlmenően, hogy az európai uniós integrációt is elősegíti, az egyes műszaki termékek, berendezések forgalomba hozatalának könnyítése érdekében a megf
elelőségi nyilatkozattal, illetve a megfelelőségtanúsítással helyettesíti a hatósági vizsgálat és engedélyezés intézményét.A törvényjavaslat rendelkezéseinek megfelelő új szabályozás és az új eljárások lényegesen egyszerűsítik egyes termékek piacon történő elhelyezését, illetve csö
kkenti a piacra jutás költségeit, ezzel pedig a vállalkozások, a kereskedelem és végső soron a fogyasztó jár jól.Az Európai Tanács le
gutóbbi döntése a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről minőségileg új szakaszt nyitott Magyarország integrálódási folyamatában. Magyarországnak továbbra is érdeke, hogy csatlakozásunk minél gyorsabban valósuljon meg, és ez megköveteli, hogy a kölcsönös elismerésre megérett területeken folytassuk és még intenzívebbé tegyük harmonizációs törekvéseinket.A benyújtott törvényjavaslat elfogadását magam és a Magyar Demokrata Fórum nevében javasolom.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
BALOGH LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja r
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat egyrészt hosszabb távú stratégiára utal, másrészt konkrét adómértékeket, kedvezményeket állapít meg a következő esztendőre. A törvényjavaslat leginkább elismerésre méltó eleme, hogy a kormányprogramban megfogalmazott céloknak megfelelően nagy figyelmet fordít a gyermekeket nevelő családokra, azok helyzetének javítására, és ezen keresztül a drámaian romló népesedési tendenciák fékezésére.
A Magyar Demokrata Fórum különösen fontosnak tartja a gyermekek utáni adókedvezmény visszaállítását, hiszen erre az 1997. és az 1998. évi adótörvények vitája során is javaslatot tett, de javaslatait a problémára érzéketlen MSZP-SZDSZ-koalíció rendre leszavazta.
A javaslatban foglaltakat egy aktív népesedési és családpolitikai stratégia fontos, de még fejlesztésre szoruló részének tekintjük. Pozitív változásnak tartjuk, hogy a javaslat 6-ról 3-ra csökkenti az adósávok számát. Ugyanakkor nem értünk egyet azzal, hogy ebben a kormányzati ciklusban végül is a lineáris, egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszerre kellene áttérni; bár tudjuk, hogy mint mindenre, erre is vannak nemzetközi példák. Régi vita ugyanis pénzügyi berkekben, hogy az adórendszert külön kell-e választani a szociálpolitikától, vagy vegyes szemléletű - adó- és szociálpolitikai elemeket egyaránt magában foglaló - adórendszert kell-e működtetni Magyarországon. A több progresszivitást mutató sáv ez utóbbit hivatott kifejezni, és ezt helyesnek tartjuk. Így igazságosabb a közös teherviselés, így érvényesül jobban a szolidaritás egy 50 százalékban létminimum alatt élő polgárokból álló országban.
Az előttünk lévő törvényjavaslatban ugyanakkor a szociálpolitikai elem erősödését látjuk a családi kedvezmény visszaállítása és az adójóváírás rendszerének módosítása következtében. Ezt jónak tartjuk és támogatjuk.
További, hosszú távú megoldás a javaslatban, hogy az egyéni vállalkozók és az őstermelők számára egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és kedvezőbbé válik az adózás. Egyszerűbbé válik az adóelőleg fizetési módja, a kedvezmények azonossá válnak az alkalmazotti kategóriába tartozókéval. 15 millió forintra bővül az átalányadózás választásának lehetősége; a 21. § módosítása a kiskereskedelem védelmét szolgálja a nagyobb vélelmezett költséghányad-levonás lehetőségének biztosításával.
Támogatja a beruházásokat azáltal, hogy a beruházási költségeket azok üzembe helyezéséig az osztalékalapból levonhatóvá teszi, azaz mintegy adóhitelként vehető igénybe a források között az osztalékadó - és még sorolhatnám.
(10.50)
A javaslatnak az egyes jövedelmi kategóriákat érintő adóterhelése vonatkozásában orvosolandó problémákat látunk. A számítások szerint a reálkeresetek gyermektelen alkalmazottak esetén 100 ezer és 600 ezer forint között csökkennének. Ezen belül 300 ezer forintig drasztikus, 7-8 százalékos mértékben, majd 650 ezer és 850 ezer forint között némi növekedés után újból csökkenés következik be 1 millió 900 ezer forintig. Hozzátesszük, hogy a reálkeresetek csökkenése még a családi kedvezmény A-változatának figyelembevételével is fennmarad. A Magyar Demokrata Fórum az A-változat elfogadását támogatja. Ha a szülők fejenkénti jövedelme egy gyermek esetében nem haladja meg a 400 ezer forintot; két gyermek esetében, ha a szülők fejenkénti reálkeresete nem haladja meg a 300-350 ezer forintot, és alacsony jövedelem esetében három gyermek esetében is hasonló problémával találkozunk, hiszen az egyik szülője adóalapja hamar kimerül, a másik pedig a törvényjavaslat szerint gyermektelen alkalmazottnak számít.
A Magyar Demokrata Fórum nem fogadja el, hogy egy növekvő gazdaságban különböző rétegek reáljövedelmei tovább csökkenjenek, de különösen elfogadhatatlannak tartja ezt a 100 ezer és az 1 millió 200 ezer forint közötti keresettel rendelkezők körében. Tudjuk, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány korántsem a propagandájában szereplő gazdasági paradicsomot hagyta a Fidesz-MDF-Kisgazda-koalícióra, hiszen a Postabank, a Magyar Nemzeti Bank bécsi leánybankja, a felelőtlen tb-törvény, az átgondolatlan gázprivatizáció és mások több száz milliárd, közvetlenül pótlandó veszteséget okoztak az országnak. Hatalmas összegeket igényel a közbiztonság, a honvédség, az egészségügy, az oktatás és más leromlott nagy rendszerek helyreállítása. Mindezek következtében a kormány mozgástere viszonylag szerény, nagymértékű adócsökkentés elképzelhetetlen. Ugyanakkor a megoldandó problémák között elsőrendű fontosságúnak tartjuk az ország elszegényedésének megállítását, ezért tartjuk szükségesnek javaslatunk elfogadását.
Javasoljuk, hogy a 40 százalékos adókulcs csak 1 millió 200 ezer forintos jövedelemnél lépjen be. Ugyancsak javasoljuk - vagy fogalmazhatok úgy is, hogy a Magyar Demokrata Fórum fenntartja a tisztelt Ház elé már 1996-ban és 1997-ben beterjesztett azon javaslatát -, hogy amennyiben a gyermekkedvezményt az egyik szülő jövedelemkorlátaiból eredően nem tudja kimeríteni, azt a másikkal megoszthassa. Ennek a javaslatnak az elfogadásával közelebb kerülhetnénk az MDF által támogatott családi adózáshoz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakat összegezve a Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslat szellemével és törekvéseivel egyetért, egyes, nem jelentéktelen részleteit azonban módosítandónak tartja. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
BALOGH LÁSZLÓ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A körülményekre való tekintettel engedjék meg nekem, hogy a részletes indokolástól elálljak, és bejelentsem, hogy a kulturális bizottság egyhangú szavazatával támogatta az előterjesztést.
Köszönöm szépen. (Taps.)
BALOGH LÁSZLÓ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Képviselőtársaim! Előtte egy megjegyzést engedjenek meg nekem, mint olyan bizottsági tagnak, aki a költségvetési bizottságnak is tagja. Természetesen a költségvetési bizottság nevében elmondott vélemény a Televízió kuratóriumára vonatkozóan nem a bizottság véleménye volt, hanem képviselőtársam magánvéleménye. (Taps a Fidesz padsoraiban.) Amikor a Televízió kuratóriumát minősítette, az csak a magánvéleménye lehetett. Ezzel a megjegyzéssel, én úgy gondolom, hogy tisztáztuk ezt a kérdést.
A kulturális és sajtóbizottság megtárgyalta a költségvetési és pénzügyi bizottság előterjesztését. Engedtessék meg nekem, hogy eltekintsek a részletes indoklástól, s csak annyit szeretnék bejelenteni, hogy támogatja és megszavazásra javasolja az előterjesztést.
Köszönöm szépen. (Taps.)
BALOGH LÁSZLÓ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága megtárgyalta, és többségi szavazással elfogadásra javasolja a költségvetési és pénzügyi bizottság előterjesztését, amely a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Hungária Televízió Közalapítványok kiegészítő támogatásáról szól.
A kulturális és sajtóbizottság többsége egyetért azzal, hogy az ez évi gyakorlattal megegyezően 1,8 százalékos mértékben részesüljenek az ORTT Műsorszolgáltatási Alapjának bevételéből a közalapítványok. A kulturális bizottság tagjainak többsége úgy ítéli meg, hogy a 0,8 százalékos emelés szükséges a közalapítványok szakszerű és folyamatos működéséhez.
(0.20)
A Hungária Televízió Közalapítvány esetében az a sajátosság is növeli a működési költségeket, hogy határon túli kurátorai is vannak, mind a nyugati féltekéről, mind a szomszédos országokból, és az ő utaztatásuk, valamint egyéb más költségük jelentősen megváltozott. Szükségesnek látszik az is, hogy legalább a kuratórium elnöksége ne csak a határon túli kurátorok által tartsa a kapcsolatot a Kárpát-medencei nézőkkel, hanem maga is szerezzen személyes tapasztalatokat. Az idén erre már történt kísérlet, az erdélyi közönségtalálkozóknak rendkívül kedvező sajtóvisszhangja volt, ez támogatást igényel.
A Magyar Televízió Közalapítványt sokan, sokféleképpen, több fórumon támadták már. Egyet azonban nem lehet mondani róluk: azt, hogy nincsenek rendben a pénzügyeik. Az MTV Közalapítvány ésszerűen bánt a rendelkezésére álló pénzzel, így a következő év elején - hasonlóan az 1990. évihez is - az idén is átadhatja pénzmaradványát, a médiatörvény rendelkezéseinek megfelelően, a közismerten nehéz anyagi helyzetben lévő MTV Részvénytársaságnak. Természetesen ez a pénzmennyiség nem segít jelentősen a közszolgálati Magyar Televízió múltban felhalmozott adósságain, azonban egy apró takarékossági gesztusnak lehet tekinteni.
A közalapítvány ellenőrző testülete folyamatosan fokozott figyelemmel kísérte és kíséri a számviteli és pénzügyi fegyelem betartását. Hangsúlyoznom kell, a Magyar Televízió kuratóriuma ma is összesen 25 fős, a testületi üléseken egyenlő szavazati joggal rendelkező kurátorokból állt fel, nem pedig a sokat emlegetett négy elnökségi tagból. A 25 fős kuratóriumi testület tagjai is nagy érzékenységgel és felelősséggel rendelkeznek a pénzügyek megítélésénél.
A Magyar Rádió Közalapítvány a médiatörvény hatálybalépése után 15 millió forint induló vagyont kapott. A kuratórium felállásakor, működésének megkezdésekor nem részesült költségvetési támogatásban, az induló vagyont élte fel. 1997-ben már a médiatörvényben meghatározott 1 százalék nem volt elegendő, ezért az Országgyűlés az összeget 0,5 százalékkal emelte. 1998-ban is az ORTT folyósította a megemelt támogatást. 1999-ben - mint ismeretes - az Országgyűlés 1,8 százalékos részesedést hagyott jóvá. A Magyar Rádió Közalapítvány bevételei és kiadásai évek óta lényegében megegyeznek, illetve a kiadások nem haladják meg a bevételeket, tehát a közalapítvány gazdálkodása körültekintő, köszönhetően annak, hogy az elmúlt években is megemelt költségvetéssel gazdálkodott.
A bevételi oldal bizonytalansága, illetve a médiatörvényben meghatározott 1 százalék nem teszi lehetővé a nyugodt, biztonságos gazdálkodást. Véleményem szerint az eddigiek alapján nyugodtan elfogadhatjuk a közalapítványi kuratóriumok egymással egyeztetett véleményét, kérését arról, hogy az eddigiek alapján a jövő évben egységesen határozzuk meg a támogatás százalékban kifejezett mértékét.
Bizottsági ülésünkön az ellenzéki képviselők egy része az előterjesztés ürügyén a jelenlegi médiahelyzet megtárgyalását kezdeményezte. Bizottságunk többségének az az álláspontja, hogy a valós médiaproblémák megoldására a kulturális és sajtóbizottság média albizottsága, illetve a hatpárti média ad hoc bizottság illetékes. Mind a két testületben a megoldásokat keresve nyitottak vagyunk a tárgyalásra.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Én sem gondolnám, hogy most kellene újrakezdenünk a médiavitát. Pető Iván felszólalása után viszont több dolgot szükséges megjegyeznem.
(0.30)
A médiatörvény előírja, hogy közös jelölést kell tennie a kormányoldalnak és az ellenzéknek. Annak idején láttam olyan előterjesztést, amit a kormánypártok frakcióvezetői megtettek a Televízió kuratóriuma elnökségének jelölésénél, hasonlót az ellenzéki oldalról nem láttam. Lehet, hogy volt ilyen, de akkor az nem jutott el a képviselőkhöz. Tehát nem láttam olyan előterjesztést, amit a három ellenzéki frakcióvezető együttesen tett meg, a médiatörvény viszont ezt előírja.
Ugyanakkor hadd mondjam el azt, hogy az alkotmánybírósági döntés után a kormánypártok nyitottak voltak a másik két alapítvány ügyének rendezésére. A média-albizottságot megpróbáltuk összehívni, amely média-albizottság üléseit az MSZP és az SZDSZ nem látogatta. Ugyanakkor a hatpárti megbeszélés létrejött egy alkalommal, amelyen elmondta a kormányoldal, hogy minden megoldás elfogadott a részéről, hogy a másik két kuratóriumban előállt helyzetet megoldjuk.
Azt is elmondtuk, hogy a Televízió kuratóriumába is várjuk az ellenzéki oldal jelölését. Az alkotmánybírósági döntésnek megfelelően bármilyen megoldás elfogadható a kormányoldal számára, amit az alkotmánybírósági döntés leír. Azóta sem történt meg az ellenzék részéről ez a jelölés. Köszönöm szépen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is szeretném felhívni Bauer Tamás képviselőtársam figyelmét arra, hogy visszahívást nem ismer (Bauer Tamás: Lemondást!), lemondást igen, de az önkéntes. Tehát számon kérni olyan döntést egy frakción, hogy miért nem mondat le valakit, ha ő nem akar lemondani, a médiatörvény erre nem ad lehetőséget. Tehát az ön által tett javaslat nem egyeztethető össze a médiatörvénnyel.
Annak viszont nagyon örülök, hogy most a vitában Pető Iván megismételte a hatpárti tárgyaláson általam tett javaslatot, hiszen a Magyar Demokrata Fórum nevében azt mondtam, hogy el tudnánk fogadni egy olyan változatot is, hogy átmeneti ideig elfogadnánk, hogy az ellenzéki frakciók egy-egy fővel vegyenek részt ebben a munkában. Ezt a Magyar Szocialista Párt jelen lévő képviselője nem tartotta elfogadható megoldásnak.
Köszönöm szépen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, csak egy megjegyzést szeretnék tenni. Annak idején, amikor a médiatörvény elfogadásra került, épp a Fidesznek volt olyan módosító javaslata, miszerint a mandátumokat ugyanúgy, ahogy az ORTT-nél, a választásokhoz kell kötni. Ezt az akkori kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ nem fogadta el. Ha akkor elfogadta volna, akkor ez a helyzet nem állt volna elő.
Ugyanakkor ismételten csak megerősíteni tudom, hogy a kormánypártok mindegyike az összes fórumon megerősítette azt, hogy megegyezésre kész. Azért nem született megegyezés, mert egyetlenegy témában, egyetlenegy ponton az ellenzék nem volt hajlandó megegyezni - egyetlenegyben sem volt hajlandó megegyezni.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én is a médiatörvénnyel kezdem. A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény, amelynek 121. §-a (3) bekezdése előírja a műsorelosztás részletes szabályairól szóló törvény megalkotását, az Antenna Hungária Rt. budapesti AM-mikro-szolgáltatását is a műsorelosztáshoz sorolja, mint rádió távközlő eszközzel végzett műsorelosztást. A benyújtott törvényjavaslat a vezeték nélküli, vagyis rádió távközlő eszközzel végzett műsorelosztást nem szabályozza, annak ellenére, hogy előzetesen több olyan törvénytervezet is szakmai véleményezésre került, amely ezen szolgáltatás kódolására tartalmazott változatokat.
Szakmai körökben az AM-mikro-szolgáltatás hosszú ideje nyílt vitákat vált ki. A viták során az érintett Antenna Hungária kivételével általában mindig egyetértés mutatkozik abban, hogy az AM-mikro-szolgáltatás szabályozatlanul működik, és a szolgáltatás vételkörzete, Budapest és vonzáskörzete meghaladja a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény által megszabott maximális értéket is.
(21.30)
Az AM-mikro-rendszer egyértelmű versenytársa a kábeles műsorelosztó, vagyis a kábeltévérendszereknek, de ez a verseny nem azonos feltételek mellett folyik. A közcélú távközlési szolgáltatássá vált kábeltévére igen helyesen egyre szigorodó szabályok vonatkoznak, amelyek meghatározzák a szolgáltatási feltételeket, a szolgáltató fogyasztói kapcsolatait, valamint a szolgáltató ellátási és szerződéskötési kötelezettségét. Jelen törvényjavaslat ezen szabályozást finomítja, bővíti. Ugyanakkor a teljesen azonos funkciót betöltő, azonos szabályozási kategóriába tartozó AM-mikro-szolgáltatást a javaslat nem szabályozza.
Mindezek alapján mondható, hogy a rádiótávközlő eszközzel történő műsorelosztást be kell emelni a törvény hatálya alá, és az AM-mikro-szolgáltatásra ugyanazon szabályozásnak kell vonatkoznia, mint a kábeles műsorelosztásra.
Továbbá problémának érzem, hogy a törvénytervezet nem foglalkozik azzal a lehetőséggel, ha egyes műsorelosztók műsorszolgáltatóként is megjelennek, mint ahogy ezt az elmúlt hetek szakmai reklámjai bizonyítják. Természetesen nem a kisvárosi kábeltévékre gondolok, amelyek helyi műsort is készítenek, nekik ezt a lehetőséget továbbra is biztosítani kell, hanem azokra a nagy műsorelosztókra, amelyek egyébként már a médiatörvény egyhatodos kvótáját is közelítik. Ha nem szabályozzuk a műsorelosztók és a műsorszolgáltatók piaci viszonyát, akkor lehetőséget biztosítunk újfajta médiamonopóliumok kialakulására.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiból.)
BALOGH LÁSZLÓ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális és sajtóbizottság megtárgyalta az 1999 decemberében a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által beterjesztett T/1982. számú törvényjavaslatot, amely a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt módosítaná. Bizottságunk immár másodszor megtárgyalta és többségi szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést.
Bizottságunk úgy ítélte meg, hogy már eddig is a Magyar Köztársaság komoly károkat szenvedett a jogharmonizáció elmaradása miatt. Nemcsak presztízsveszteséget szenvedtünk el, hanem azzal, hogy kimaradtunk a Média-II. programból, kizárjuk magunkat minden fontosabb európai uniós együttműködési lehetőségből. A filmes szakterületet nagyon érzékeny veszteség érte, s a magyar államot sok milliós kár. Rendkívül fontos az európai csatlakozás végett a jelenleg érvényes médiatörvény módosítása, amelyből olyan elemek hiányoznak, amelyek az előttünk lévő tervezetből bekerülnének. Erre az ország szempontjából rendkívül nagy szükség van.
Továbbá fontos része az előterjesztésnek, hogy pontosítja a szakterületekhez tartozó fogalmakat, valamint teljeskörűen és egyértelműen szabályozza a reklámtevékenységeket, valamint önálló részként - nagy hiányt pótolva - központba helyezi a kiskorúak védelmét.
Fontos kiemelni, hogy a médiatörvénynek kizárólag azokra a rendelkezéseire vonatkozik ez a módosítási javaslat, amelyek az európai uniós követelményekkel nincsenek összhangban. Tehát a módosítás nem érinti a közszolgálati műsorszolgáltatókkal, a műsorszolgáltatás támogatásával, a pályáztatással, illetőleg az ORTT jogállásával, hatáskörével kapcsolatos rendelkezéseket. Éppen ezért nem értjük az MSZP és az SZDSZ álláspontját, miszerint nem támogatják a törvénytervezetet, annak ellenére, hogy Kósa Ferenc a bizottsági ülésen elismerte, hogy "az előterjesztést egy természetes és normális dolognak tartjuk, nincsenek vele alkotmányos kifogásaink se tartalmilag, se sehogyan."
Szabó Zoltán képviselőtársunk, szintén az MSZP frakciójából, ugyancsak a bizottsági ülésen a következőket mondta: "A törvényjavaslatot alapvetően tisztességesnek, korrektnek s a kitűzött cél elérésére messzemenően alkalmasnak tartom. Abban is egyetértek a kormánypárti képviselőtársaimmal, hogy az ország számára nagyon fontos volna ennek a törvénynek az elfogadása."
Ezen vélemények ismeretében az előterjesztés elfogadása érdekében - mivel kétharmados törvényről van szó - bizottságunk többsége ezúton is kéri az MSZP és az SZDSZ képviselőcsoportját, hogy változtassák meg döntésüket, és támogassák a törvénymódosítást össznemzeti érdekeinknek megfelelően.
Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt, a Fidesz és a MIÉP soraiban.)
BALOGH LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy az előttünk lévő törvénytervezet nem egy látszat. Egy valóság, amely a mi meggyőződésünk szerint, a Magyar Demokrata Fórum meggyőződése szerint már most is elkésett.
Mielőtt az érdemi hozzászólásomhoz hozzákezdenék, föl szeretném hívni MSZP-s és SZDSZ-es képviselőtársaink figyelmét arra, hogy a kulturális bizottságban éppen én voltam, aki már több mint egy évvel ezelőtt javasoltam, hogy a média-albizottság kezdjen tárgyalásokat már egy évvel ezelőtt arról, hogy hogyan tudjuk előkészíteni a médiatörvény változtatásait. Akkor az MSZP úgy döntött, hogy nem vesz részt az albizottság munkájában, tehát nem tudtuk elkezdeni az érdemi munkát.
Decemberben javasoltam, hogy kezdjük el az előkészületeket a kuratórium elnökségének megválasztásához. Nem történt két hónapig semmi, és nem a kormánypártok miatt nem történt semmi.
Mint ahogy a legutóbbi kulturális bizottsági ülésen is elhangzott épp a kormánypárti képviselőtársaim szájából is, nyitottak vagyunk minden kompromisszumra, hogy ezeket a kuratóriumi elnökségi ügyeket megtárgyaljuk, és mindenki számára elfogadható kompromisszummal - akár az Alkotmánybíróság szellemében is - megoldjuk.
Ezek után engedjék meg, hogy az érdemi hozzászólásomhoz kezdjek. A Magyar Demokrata Fórum frakciója úgy ítéli meg, hogy vitathatatlanul előrelépés volt az 1996-ban elfogadott médiatörvény. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény több ponton nem felel meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásra vonatkozó egyes európai uniós törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló irányelveknek.
Nem várhatunk tovább a médiatörvény módosításával. Nemcsak azért, mert az Európai Unió megköveteli, hogy a csatlakozás előtt elvégezzük a jogharmonizációt ebben a témában is, hanem elsősorban azért, mert ez a törvénytervezet - elfogadása esetén - alkalmas arra, hogy minőségi javulást hozzon elsősorban a kereskedelmi televíziók műsorpolitikájában.
A Magyar Demokrata Fórum frakciója úgy ítéli meg, hogy a törvénytervezet három legfontosabb része: a reklámtevékenység szabályozása és egyértelműsítése, a kiskorúak védelme, valamint az európai mű fogalmának részletes kidolgozása.
Ha valaki veszi a fáradságot, és rászán két-három órát, hogy elemző akarattal, figyelmes szemlélőként nézi valamelyik televíziós csatorna műsorát, rá kell hogy jöjjön, hogy szükséges a reklámtevékenységek pontos szabályozása.
Idézek a törvénytervezetből: "A reklám tényállásainak valósnak és tisztességesnek kell lenniük. Nem tehető közzé vallási vagy politikai meggyőződést sértő reklám. A reklám, a közérdekű közlemény, a jótékonysági felhívás és politikai hirdetés közzétételének megrendelője, továbbá az, akinek ezek közzétételéhez érdeke fűződik, nem gyakorolhat szerkesztői befolyást a műsorszámok tartalmára. Kiemelkedő fizikai teljesítményt vagy járművezetést nem mutathat be alkoholtartalmú italok fogyasztásának hatásaként. Nem kelthet olyan benyomást, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztása hozzájárul a társadalmi vagy szexuális sikerekhez. A reklám nem mutathat be kiskorút erőszakos helyzetben, és nem buzdíthat erőszakra. A kiskorúaknak szóló reklám nem építhet a szülők vagy tanárok iránti bizalomra, továbbra a kiskorúak tapasztalatlanságára és hiszékenységére, televíziós vásárlás nem szólhat kiskorúakhoz."
Meggyőződésem, hogy a törvénytervezetből idézett mondatokkal a parlamentben ülő valamennyi képviselő egyetért. Ugyanakkor a mai reklámgyakorlat mást mutat. Különösen kirívó az a tendencia, hogy a gyermekeken keresztül, a gyermekeket felhasználva ösztönöz fogyasztásra. Mindenki emlékezhet még a karácsony előtti reklámhadjáratokra, amelyek komoly gondot okoztak a gyermekes családoknak, esetenként megmérgezve még a karácsonyi hangulatot is.
Az Országgyűlés már régóta tartozik a fejlett világ átlagánál jóval többet tévéző kiskorúak védelmével. A tisztelt Ház előtt lévő törvénytervezet - szerintem és a Magyar Demokrata Fórum frakciója szerint is - legfontosabb része, amely a kiskorúak védelméről szól.
Az 5. § valamennyi pontja fontos és szakszerű, világos és átlátható, egyértelmű és másképp nem magyarázható. Külön érdeme, hogy kötelezi a műsorszolgáltatót, hogy minden műsorszámot előzetesen valamely kategóriába sorolja be, ezt a besorolást a műsorújságokban is közölje, valamint a sugárzás teljes ideje alatt a kategóriájának megfelelő piktogramot fel kell tüntetnie.
Hogy a rádióhallgató is értse, hogy miről beszélek, a törvénytervezet ezen részéből is idézek egy bekezdést. "Azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, a 4. kategóriába kell sorolni.
(23.20)
Az ilyen műsorszám minősítése: 18 éven aluliak számára nem ajánlott.
A negyedik kategóriába sorolt műsorszám csak 23 óra és reggel 5 óra között tehető közzé, megfelelő jelzés feltüntetése mellett. Az ilyen műsorszám előzetese csak 21 óra és reggel 5 óra között tehető közzé, benne 23 óra előtt nem szerepelhet olyan elem, amely a műsorszám ilyen minősítését megalapozza.
A fenti példák is bizonyítják, hogy a polgári kormány fontosnak tartja a gyermekeink védelmét a képernyőkön eluralkodott kulturális környezetszennyezés ellen.
Szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, ha másért nem, már ezért a fejezetért érdemes megszavazni ezt a törvényt, hisz a gyerekeink otthon még nem ellenzékiek és nem kormánypártiak, csak gyerekek. Ha valaki ma bekapcsolja a televíziót esti főműsoridőben, látja, hogy ha ez a törvény életbe lép, azok a filmek lekerülnek a műsorról, amelyeket most sugároz a televízió.
Továbbá fontos lenne, hogy az európai művek kvótáját ne csak a csatlakozás után vezessük be, hanem a törvény elfogadásakor, hisz a tapasztalatok is azt mutatják, hogy az európai művek kevésbé agresszívek, közelebb állnak kulturális identitásunkhoz és tapasztalataink szerint több értéket közvetítenek. Kimondható, hogy az európai művek nagyobb arányú megjelenése a magyarországi televíziókban pozitív hatást gyakorolna kulturális környezetünkre.
Befejezésül: kérem az ellenzéket, hisz kétharmados törvényről van szó, hogy ne kösse a törvénytervezet elfogadását feltételekhez, hisz mindannyiunk közös érdeke, hogy teljesítsük vállalt kötelezettségeinket a jogharmonizációval kapcsolatban, de ennél is nagyobb közös érdekünk, hogy védjük meg gyermekeinket és emeljük vizuális kultúránk színvonalát.
Ismételten kérem önöket, elsősorban az MSZP és az SZDSZ képviselőit, hisz önökön fog múlni, lesz-e törvény a tervezetből, mert a kormánypártok kinyilvánították támogatásukat a törvénytervezettel kapcsolatban.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban azért annyit szeretnék mondani, hogy Kóródi Mária az itteni felszólalásában számon kérte a jelenlegi kormányon a bűnügyi statisztikát. Azért szeretném megerősíteni azt, hogy a mai kormány elég sokat tett a bűnözési statisztika javítására. (Derültség az MSZP soraiban.) Én úgy gondolom, hogy nincs mit szégyenkezni.
Ugyanakkor a mai napon vagy el tudjuk hitetni választóinkkal és a magyar közvéleménnyel, hogy a szervezett bűnözés gyors és radikális felszámolását akarjuk, vagy marad az olajfolt, amely egy bűnöző rágalmazása kapcsán a tisztelt Házra fröccsent. Nagyon nagy a baj, nemzetbiztonsági kérdéssé válik, ha megrendül a bizalom a rendőrségben, az ügyészségben, a bíróságban, a vámszerveinkben, a titkosszolgálatunkban, de ha az ország Házát is eléri a bizalomvesztés, akkor a demokratikus rend borulhat fel. Az emberekben hallatlan az elvárás, hogy választott képviselőik őszintén, teljes elhivatottsággal tegyenek meg mindent, ami ezen a helyen megtehető. Ha nem sikerül felgyorsítani az olajügyek feltárását, ha nem sikerül rövid időn belül leválasztani az ügyekben érintetteket és tisztára mosni az igaztalanul megrágalmazottakat, akkor a következő választásokon teljes érdektelenség alakulhat ki, az emberek hosszú időre elfordulhatnak a közélettől, a politikától, a demokratikus intézményeinktől.
A szervezett bűnözés kialakulásának körülményei mindannyiunk előtt ismertek. Szükség volt hozzá piszkos pénzre, ami jött is, többek között például a spontán privatizációból is. Kellettek hozzá ügyvédek, akik bejegyezték a fantomcégeket, könyvelők, adótanácsadók, bankhivatalnokok (Közbeszólások az MSZP soraiban.), akik eltüntették, átmosták a feketepénzeket. Természetesen kellett hozzá rendőr is, ügyész is, bíró is (Közbeszólások az MSZP soraiban.), és kellett hozzá média is. A szervezett bűnözés fejlődése során elérte a politikai szférát is. Csak emlékeztetni szeretnék a Horn-kormány lemondott, titkosszolgálatokat felügyelő miniszterének egy mellékesen elejtett mondatára, miszerint a szervezett bűnözés elérte a politikai köröket is.
(18.00)
Akkor ott (Közbeszólás az MSZP soraiból: Soha nem mondott ilyet!) ez a mondat a levegőben maradt. Néhány újság párszor felvetette, különösebben nagy visszhang nélkül. Akkor ott, az akkori Országgyűlésnek, a Horn-kormánynak, talán a médiának is állandóan napirenden kellett volna tartani a kérdést, de nem volt elég elszántság, akarat. Ezzel szemben inkább cáfolatok hangoztak el.
Mindannyiunk mulasztása - pártoknak, kormányoknak, médiának -, hogy nem tájékoztattuk elég vehemenciával a közvéleményt az időközben elért eredményekről, amelyek azért voltak. Emlékezzünk csak: az első kormány idején többek között ezredeseket ítéltek el olajügyben, a rendőrség folyamatos tisztulása sem volt véletlen. A vámszervektől eltávozók sem mentek valahányan nyugdíjba. Nagy halak is kerültek rács mögé, sokak ügye jelenleg is folyamatban van. Mindezekről pontosan tájékoztatni kellett volna a közvéleményt, hogy érzékelhető legyen: ha lassan is, de valamilyen mérvű tisztulás megindult.
Jelen pillanatban ott tartunk, hogy adva van egy bűnöző, aki ellen eljárások folytak; egy bűnbánó pillanatában önként jelentkezett az olajbizottságnál, meghallgatást kérve. Négy órán keresztül beszélt, beszélt és beszélt. Magabiztos, amikor arról szólt, hogy honnan hová szállították az anyagot, mit kellett belekeverni a tüzelőolajba, ki volt a sofőr, ki hozta a kannákat (Közbeszólás az MSZP soraiból: Biztos jegyzőkönyvet vezettek.), ki gurította a hordót s a többi. De egyszerre bizonytalanná vált, amikor a közélet szereplőiről kezdett beszélni, egyre sűrűbben pillantott jegyzeteibe, kereste a szavakat, tördelte a kezét. Amikor kérdésekre kellett válaszolnia, zavarba jött. Már itt említést tesz titkosszolgálati segítőkről. Később kérdésemre elismerte, hogy egy titkos csapat készítette fel a meghallgatásra. Befejezésül közölte, hogy bizonyító dokumentumait átadta a bizottság elnökének, és ennél többről beszámolnivalója nincs. Talán mindenki előtt ismert, hogy ezekből a papírokból, úgymond bizonyítékokból sem a bizottság elnökétől, sem Nógrádi Zsolttól még egy nagyon halovány fénymásolatot sem kaptunk. Remélem, hogy a bizottság elnökétől a holnapi nap folyamán a nála lévő dokumentumokat meg fogjuk kapni.
Később, amikor már - a szavai szerint - nem akart a bizottsággal vacakolni, egyik kereskedelmi televíziónkban hirtelen újra megszólal, és azóta is folyamatosan ontja az újabb vádakat. Természetesen ismét nem mellékel vádjaihoz bizonyítékokat. Feltehetjük magunknak a kérdést: mi történhetett időközben? Hirtelen emlékezni kezdett, esetleg a mögötte álló, titok övezte társaság súgott, hogy újra beszélni kell?
Amint látjuk, adva van egy bűnöző, akit általunk ismeretlen személyek felkészítettek arra, hogy kiről mit kell mondani és milyen időzítésben. Már jó ideje bizottságunk munkarendjét, munkamenetét a Nógrádi mögött álló titkos társaság irányítja, akik a nógrádizálódást elindították. Pontosan ismerték az ország gyenge pontjait, tudják, milyen a médiánk egy része: új, kiforratlan, a mindennapi betevő szenzációért gondolkodás nélkül kockáztatja a magasabb nemzeti érdekeket. Egy házhoz jövő művi botrány felfújásához sokkal kevesebbet kell dolgozni, mint egy igazi oknyomozó riport elkészítéséért. A közvetítő közeg tehát adva van. Tudják, hogy akik a pártérdekeknél magasabb célokat nemigen tartanak szem előtt, azokat nagyon könnyű beugrasztani egy kis szereplés reményében.
A Nógrádit felkészítők felismerték, hogy a közvélemény fokozott figyelemmel, jogos várakozással figyeli, hogy kik voltak az olajbűnözők. Tehát neveket kell produkálni, bárkiről bármit mondanak, el fogják hinni. Tehát arra kell játszani, hogy a nép veszítse el bizalmát a képviselőiben, kormányában. A választóknak felkínálható mindenkori bűnbakok tehát adva vannak: Országgyűlés, rendőrség, bíróság, kormányok, miniszterek. A rendkívül gyorsan terjedő nógrádizálódás következményeként mára eljutottunk oda, hogy mindenki gyanús, aki éppen nem rágalmaz. Az ország három részre szakadt: az egyik része vádol, a másik része védekezik, a harmadik része már nem hisz senkinek - a bűnözők meg rajtunk nevetnek. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Így van!) Aki nagyokat tud mondani, bombasztikusan előadni, sározni, rágalmazni, abból médiasztár lesz. Érvek, tények, bizonyítékok nem számítanak. Nem számít, hogy egy könnyedén összecsúsztatott mondattal, egy csattanós főcímmel, egy találomra kiragadott idézettel ártatlan embereket vádolnak meg. Ha politikusnak ment, viselje el - szokták mondani. De akkor ne csodálkozzunk, hogy a legértékesebb magyarok, akiknek van önérzetük, eltávolodnak majd a közélettől!
De hát valakik mégiscsak elkövették a csalásokat! Igen, de akkor, amikor az ország finom szőtteséből egy megbízható eljárással kellene kioldani ezt az olajos foltot, akkor valakik eldugják a folttisztító szereket, míg mások igyekeznek szétmaszatolni a szutykot minél nagyobb felületen. Nem lehet tudni, hogy a maszatolók között ki az, aki tudatosan árt, ki az, aki csak ott akar lenni, hogy lássák, ő tisztít, tehát tiszta, és az, aki jó szándékú, de nem fogja fel, hogy felültették. A bizalmatlanságot sikerült elhinteni. Képviselők nem bíznak egymásban, a bizottsági elnök nem bízik a bizottságban, a főügyészben, a rendőrségben, a polgár meg elbizonytalanodik a demokratikus intézményrendszert illetően.
Végezetül feltehetjük a klasszikus kriminalisztikai kérdést: kinek áll érdekében a jelenlegi helyzet fenntartása? Kinek az érdeke, hogy a polgárok ne bízzanak a rendőrségben, ügyészségben, bíróságban, az Országgyűlésben, a képviselőkben? A választ önökre bízom, tisztelt képviselőtársaim. De azt újra megerősíthetem, hogy a Magyar Demokrata Fórum elszánt abban, hogy segíti a teljes igazság kiderítését, és ugyanezt elvárja mindenkitől. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Helyes!)
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Én, meghallgatva Keleti Györgyöt, a következőről tudok véleményt mondani. Az olajbizottságban, ahol Nógrádi először adta elő nagyívű beszámolóját - én nem nevezném ezt tanúkihallgatásnak, nem tartom őt tanúnak, mert a bizottságunk nem alkalmas arra, hogy tanúkat hallgasson meg -, ott beszélt ő először arról, hogy bizonyos titkosszolgálati emberek is az ő felkészítő csapatában benn vannak.
Én akkor is és később, egy kisebb szobában is feltettem neki a kérdést, hogy nevesítse, kik vannak a csapatában. Soha nem állította azt, hogy jelenleg aktív titkosszolgálati emberek vannak a csapatában, pedig ilyen jellegű kérdést én megfogalmaztam. Nem volt hajlandó többet mondani, csak azt, hogy titkosszolgálati emberek. Ezt bizonyítani nem tudom természetesen, mindnyájan csak arra vagyunk ráhagyatva, amit érzünk. Nem kizárt, hogy Nógrádi körül vannak olyan emberek, amely emberek valamikor titkosszolgálati kötődéssel rendelkeztek.
Számomra megnyugtató volt, és nagyon hamar érkezett az az MTI-jelentés, amelyet még azon a bizonyos vizsgálóbizottsági ülésen én magam tudtam a jegyzőkönyv számára felolvasni, ahol Demeter Ervin közölte, hogy megvizsgálták az ügyeket, és jelenleg nincs olyan titkosszolgálati ember, aki érintett lenne ebben a kérdésben. Számomra ez egy megnyugtató válasz volt. Az más kérdés és visszatérhetünk rá, hogy esetleg régiek vagy esetleg más országból jöttek vannak-e.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): A Magyar Demokrata Fórum mindent el fog követni, hogy a koszos pohárba végre tiszta olaj kerüljön (Derültség az MSZP soraiban.), és mindenféleképpen (Dr. Kis Zoltán: Szennyezzük az olajat.) a közélet szereplői valamilyen formában nyugodtan ülhessenek itt, a parlamentben, és beszélhessenek.
Ugyanakkor szeretném megköszönni a legfőbb ügyész úrnak ezt a pontos és kimerítő választ a gyors munka után.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én magam is úgy látom, hogy az olajbizottság által kapott feladatokat az olajbizottságnak kell befejeznie. Én is ellenzem azt, hogy Nógrádi Zsoltnak ezt a mondatát ürügyül használva a nemzetbiztonsági bizottság is napirendre vegye ezeket az ügyeket.
Tájékoztatni szeretném önöket, hogy a bizottságunk, az olajbizottság határozatot hozott arról, hogy meg fogja hallgatni azokat a minisztereket, akik felelősek voltak a különböző szolgálatokért. Meggyőződésem, hogy érdemben az ügy vizsgálata és Nógrádi úr meséjének - elnézést, hogy ezt a szót használom - kivizsgálása elegendő az olajbizottságon belül. Nem tartanám jónak, ha ezt kiterjesztenénk, és egy másik bizottság, majd később tán az egész parlament erről vitatkozna.
Lehet majd erről vitatkozni - most is erről vitatkozunk - akkor, amikor a vizsgálóbizottságunk, az olajbizottság le fogja tenni a jelentését az ország Háza elé, és nyilván ki fogunk térni ezekre az ügyekre is.
Köszönöm szépen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót. Természetesen pontosítást igényelnek az előttem fölszólalók szavai, hisz az olajbizottság maga nem hitelesítette Nógrádi úr szavait. (Dr. Fazekas Sándor: Így van!) Az olajbizottság példás egységben rendkívüli ülésen tárgyalta meg azt az eseményt, ami után az olajbizottság elnöke sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozta a Nógrádi által elmondottakat. Tehát ez nem nevesíthető úgy, mintha az olajbizottság maga tette volna ugyanezt.
Ugyanakkor magam és a Magyar Demokrata Fórum sem ellenzi azt, hogy a nemzetbiztonsági bizottság a saját hatáskörén belül hívja meg a minisztert és azt kérdezzen tőle, amit akar. De igenis nem tartanánk jónak azt az MSZP által kezdeményezett szándékot, hogy az olajbizottság munkáját kössük össze a nemzetbiztonsági bizottság munkájával. (Vancsik Zoltán: Szó nincs róla!) Csak emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat arra, hogy az MSZP-s képviselők még a két bizottság közös összejövetelét is kezdeményezték az olajbizottságban, tehát innen vettem én azt a szándékot, hogy önök ennek a két ügynek, illetve az egy ügynek a két bizottság általi tárgyalását készítik elő. Ezzel maximálisan nem tudnék egyetérteni. (Vancsik Zoltán: Én sem. Sőt!) Annak viszont nem látom értelmét, hogy országgyűlési határozattal kérjük föl az önök bizottságát arra, hogy hívja meg a minisztert. Az önök bizottsága, ha úgy dönt, meghívja a minisztert, a miniszter elmegy, és elmondja az önök kérdéseire a választ. Azt hiszem, hogy ehhez nem kell egy országgyűlési határozat.
Köszönöm szépen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én is először Vancsik képviselő úrnak szeretnék válaszolni. El szeretném oszlatni azt a félreértést, amit ő a felszólalásom után érzékelt. Szó szerint idézek az előterjesztésből: "Az Országgyűlés felkéri a nemzetbiztonsági bizottságot, hogy számoltassa be a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító minisztert..." s a többi. Ennek az előterjesztésnek csak az első részével nem értek egyet, azzal, hogy az Országgyűlés kéri fel. Ahogy az előttem szólók már többször elmondták, kérem, a bizottság saját hatáskörben összeül, napirendre veszi, és ahogy Demeter miniszter úr jelezte, örömmel elmegy, és válaszol a kérdésekre. Kérem, ehhez nincs szükség országgyűlési felkérésre, és nincs szükség határozathozatalra ilyen szempontból sem.
Ugyanakkor ezt egyébként ugyanúgy látom, mint Kóródi Mária képviselő asszony, viszont az ő egy mondatát szeretném pontosítani. Ő azt mondta, hogy mintha mi itt a kormánypárti oldalon nem vettük volna komolyan a Nógrádi által elmondottakat. Mi azt mondtuk, hogy a Nógrádi-jelentés - nemcsak mondtuk, hanem kezdeményeztük, és többségi szavazással el is értük -, a Nógrádi úr által elmondottak teljes jegyzőkönyvei, amit a bizottság előtt elmondott, amit Pallag úr szobájában elmondott és minden egyéb, ami hozzánk került, kerüljön át az ügyészségre. (Dr. Fazekas Sándor: Így van! - Vancsik Zoltán: Helyes!) Mi azt mondtuk, hogy nem a bizottságunk feladata ezeknek az ügyeknek a vizsgálata. Ez az ügyészség feladata, és mi oda át is küldettük az egészet. Nem a bizottságunknak kell ezeknek a valóságtartalmát vizsgálni. Nekem az a véleményem, hogy ez így helyes. (Vancsik Zoltán: Így van! Ebben egyetértünk. - Taps a kormánypártok soraiban.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tóth András imént elmondott érveivel szeretnénk egy kicsit vitatkozni. Bevallom őszintén, nem értettem egyet azzal, amikor Nógrádi meghallgatása után az elnök sajtótájékoztatón ismertette az elmondottak egy részét. Azért nem értettem egyet vele, mert nehezítette az ügyek felderítését és az érdemi munkát. Ugyanígy nem értettem egyet a rendkívüli ülésnappal sem, különösen annak fényében, hogy akkor még nem tudtuk, hogy milyen mélységig tud a legfőbb ügyész úr beszámolni a folyamatban lévő vizsgálati ügyekről. Miért nem értettem egyet... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)
ELNÖK: Képviselő úr, kérem, térjen a tárgyra! Az elmúlt háromnegyed percben szintén nem a tárgyról szólt az, amit elmondott, ez az általános vita tárgykörébe tartozó dolog. Kérem, a 11. ponthoz szóljon hozzá!
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Az indoklást mondtam előre, de akkor azzal fogom befejezni.
Az ön által előbb idézett utolsó mondat alkalmassá teszi azt, hogy amikor az olajbizottság benyújtja az Országgyűlés elé a határozati javaslatát, akkor ezzel összefüggésben a bizottság elnöke elmondja azt, amit azon a bizonyos parlamenti nemzetbiztonsági bizottsági ülésen megtudott.
Az indokom befejezésül az, hogy nem tartanám indokoltnak ebben az őszi ülésszakban még egyszer a plenáris ülés elé hozni ennek az egész ügynek az ilyetén való tárgyalását. Nem tartom indokoltnak, mert megint csak elviszi a lényegről, az igazi vizsgálatokról az ügyet.
Köszönöm.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a 16. ponthoz fogok hozzászólni, csak egy kicsit messzebbről fogom kezdeni. Amikor létrehoztuk ezt a bizottságot, akkor a parlament valamennyi frakciója azért döntött a bizottság létrehozása mellett, mert egy hatalmas társadalmi igény fogalmazódott meg az elmúlt 12 év ügyeinek tisztázására. Ez a társadalmi igény ma is megvan, sőt, a nyári botrányok miatt egyre nagyobb ez a társadalmi igény.
Ezt az igényt a magyar parlamentnek és a vizsgálóbizottságnak is figyelembe kell vennie, és megnyugtatóan le kell zárni, eredményt kell produkálni, akár tetszik nekünk, akár nem. Ez közös felelősségünk, és egyetértek azzal az előttem szólóval, aki azt mondta, ebből az ügyből politikai tőkét kovácsolni nem lehet, ebből csak veszteséget lehet kovácsolni saját magunknak, ha nem megnyugtatóan zárjuk le.
Én, aki részt vettem a bizottság valamennyi ülésén, nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy a bizottság a parlamenttől kapott felhatalmazást és feladatot meg tudná oldani. A bizottság le tudna ülni, és egy bizottsági ülésnap alatt ezt a jelentést, hangsúlyozom, azt a jelentést, amelyre a parlamenttől kapta a felhatalmazást, le tudná tenni. Volt is erre egy kísérlet, épp a Szocialista Párt egyik képviselője a bizottságban beterjesztett körülbelül három hónappal ezelőtt egy írásos javaslatot a bizottsági munka befejezésére. Tehát még egyszer mondom és hangsúlyozom, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a parlamenttől kaptunk, le tudnánk zárni, viszont megnyugtatóan nem tudnánk eleget tenni a társadalmi elvárásoknak. Én el tudom fogadni az október 30-ai dátumot a parlamenti feladatok elvégzésére.
Viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a bizottsági munka során a számtalan információnak, amely bejött a bizottsághoz, és tornyosul az előbb említettek szerint a bizottság irattárában, ennek az anyagnak a feldolgozása csak elkezdődött, de azt, hogy befejeződjön, akár ebben a hónapban, akár a jövő hónapban, vagy akár ebben az évben, nem tudom elképzelni. Tehát én kettéválasztanám az ügyeket. Nyilván a politikai felelősség megállapítására az eddig elvégzett munka alkalmas. A büntetőjogi felelősség megállapítására nem alkalmas. Ott meg kell és meg kellene várnunk az ügyészségi vizsgálatok befejezését. Viszont félő, hogy minden egyes újabb meghallgatás során újabb ügyészségi anyagok keletkeznek, amely ügyészségi anyagokat újra meg kell vizsgálni, és belátható időn belül újra a bizottság elé kell hozni.
Tehát én azt javaslom, hogy mindenféleképpen a bizottsági munka egyik részére egy lezárási határidőt meg kellene hogy fogalmazzunk, mert amennyiben ezt nem tesszük meg, azok a nagyotmondók, akik eddig is vakvágányra vitték a bizottság munkáját, folyamatosan jelentkeznek, és újra és újra eljönnek; most már rutinosabb a bizottság, és ha a bizottság nem hallgatja meg őket, akkor ezek a nagyotmondók elmennek, és sajtótájékoztatókon mondják el, vagy kiszivárogtatják, vagy egyszerűen egy-egy televízióban riportként hangoznak el ezek az állítások. Tehát én úgy látom, hogy vannak olyan erők, amit az előző alkalommal idéztem is, amely erőknek az a célja ma Magyarországon, hogy ez a bizottság érdemben ne tudja befejezni a munkáját, az a célja, hogy minél hosszabbra széthúzzuk ezt a vizsgálati szakaszt, és ennek a vizsgálati szakasznak az én elképzeléseim szerint pozitív eredménye nem születhet, ha ezt a forgatókönyvet hajtjuk végre.
(16.50)
Tehát egy ésszerű időpont számomra megfelel. Ugyanakkor a társadalom számára viszont lehetőséget kellene hagyni arra, hogy az ügyészi vizsgálatok befejezésével ezeknek az ügyeknek egy megnyugtató lezárása történjen meg.
Hangsúlyozom, hogy én kettősséget látok. Látom annak a csoportnak a tevékenységét - nem látom, mert ha látnám, akkor sokkal jobban érezném magam -, érzem, akik Nógrádi mögött állnak, ülnek. Az ő érdekük az, hogy újabb és újabb botrányok szülessenek, amelyeket nem lehet lezárni. Ugyanakkor mi ezt nem tehetjük meg a politikai felelősségünk és a saját presztízsünk szempontjából sem. Tehát én támogatom egy olyan időpont meghatározását, amelyben érdemileg le lehet zárni a munkát a parlamenttől kapott felhatalmazás alapján.
Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy az ügyészség számára átadott anyagok sürgősen kerüljenek vissza a bizottsághoz. Egyébként a legfőbb ügyész úr ígéretet tett arra, és most már minden bizottsági ülésünk úgy kezdődik, hogy vagy ő, vagy a megbízottja tájékoztatja a bizottságot, és a náluk lévő anyag alapján ő is azt saccolta, hogy egy-másfél hónap múlva ez részükről is lezárható. Ha viszont tovább húzzuk a bizottsági meghallgatásokat, akkor meggyőződésem, hogy nem fogunk eljutni semeddig, és csak egy olyan képet fogunk tudni kiállítani magunkról - most már nemcsak a bizottság, hanem maga a parlament is -, amely képet sajnos a nyáron kiállítottunk saját magunkról és kiállítottak rólunk.
Köszönöm szépen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen a Magyar Demokrata Fórum is elfogadja, hogy három hét múlva folytassuk le a vitát, bár megjegyzem, félő, hogy három hét alatt nem fogjuk tudni bepótolni azokat az elmaradásokat, ami miatt most elhalasztottuk ezt a vitát. Én azt hiszem, hogy némi kockázatot vállalunk akkor, amikor most három hétre elhalasztjuk, de nem fogunk most emiatt mást mondani, tehát elfogadjuk azt, hogy három hét múlva folytassuk le a vitát.
Köszönöm.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Képviselőtársaim! És külön szeretném köszönteni az ORTT képviseletében Wéber János urat.
Én annak idején, három héttel ezelőtt bizonyos észrevételeket tettem az előterjesztéshez, ezeket szeretném kiegészíteni egy-két mondattal, amelyek az ORTT '99. évi költségvetésének végrehajtására vonatkoznak.
A 1999. évben jelentős megszorítást kellett eszközölnie az ORTT-nek a gazdálkodásában. Az ORTT-hez hasonló típusú és vele összehasonlítható felépítésű hivatalok esetében általánosnak tekinthető tapasztalati szám, hogy a dologi és a felhalmozási kiadások az összkiadás 35-40 százaléka között vannak. Irodalmi adatok szerint a 40 százalékos arány tekinthető ideálisnak. Mind a megelőző, mind a következő években az ORTT költségvetésében a dologi kiadások elérték, illetve meghaladták az összkiadás 35 százalékát. A tárgyévben azonban ez 30 százalék alá került, pontosan 28 százalék volt. A dologi kiadások ilyen alacsony aránya hosszú távon nem elviselhető, ezért külön figyelmet érdemel a több mint 70 százalékot kitevő személyi kiadások összetétele. Annak ellenére, hogy a tárgyévben az ORTT irodája jelentős létszámcsökkentést hajtott végre, a személyi kiadások, a magas felmondási idő, illetőleg az akkor hatályban lévő szabályok szerinti végkielégítések miatt a megtakarítás csak a következő évben jelentkezett, a dologi kiadások megszorítása viszont az alapfeladatok színvonalas végrehajtását is veszélyeztette.
A monitoringszolgálat, az éppen az ORTT tevékenysége nyomán sok száz fős szereplővel bíró műsorszolgáltatások folyamatos kontrollja 1999-ben nélkülözte a szükséges vételtechnikai, rögzítéstechnikai és informatikai hátteret.
(22.30)
A műszaki berendezések állapota a kihasználtság normális szintjének sokszorosát kitevő igénybevétel miatt gyorsan romlott. A szükséges technikai szinten tartás, utánpótlás, csere, megfelelő források hiányában elmaradt. Remélem, hogy ezen forrásokat a következő évek költségvetésében biztosítani tudjuk, hisz pont ez a monitoring az, amelyik az egyik legfontosabb tevékenysége az ORTT-nek. Köszönöm szépen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztő! És köszöntöm az ORTT teremben megjelent képviselőit is. Az előterjesztő az Országos Rádió és Televízió Testület 2001-es kiadási és bevételi főösszegét 888 millió 279 ezer forintban határozza meg.
A kiadási oldal vizsgálatához meg kell jegyeznem, hogy a személyi juttatások és járulékaik az ORTT kiadásainak több mint 62 százalékát teszik ki.
(18.50)
A dologi kiadásokra meghatározott 262 millió 207 ezer forintból - illetőleg különösen a felhalmozási kiadásokból - félő, hogy nem lesz elégséges a pénzügyi keret az ORTT irodájában szükségessé váló fejlesztésekre. A telekommunikáció rohamos fejlődése, az internet egyre gyorsuló térhódítása, a digitális televíziózás közeljövőben való megjelenése mind-mind azt igénylik, hogy az ORTT-nek nemcsak személyi állományában, hanem technikai hátterében is fel kell vennie a versenyt a piac szereplőivel. Álláspontom szerint nem folytatható olyan gyakorlat, hogy az ORTT technikai háttere, feldolgozókapacitása, számítógépes rendszere szabjon korlátot a médiatörvényben meghatározott feladatok teljesítésének. Jelen költségvetési javaslatban nem látok kielégítő garanciát a technikai háttér megerősítésére, modernizálására.
Természetesen most, a költségvetési törvényjavaslatok vitájakor is felmerül a médiatörvény módosításának kérdése. A 2001. évi költségvetés vitájában azonban ki kell jelentenem, hogy a jelen javaslatban kért 888 millió 279 ezer forintnak elegendőnek kell lennie a médiatörvényben meghatározott feladatok teljesítéséhez, tekintettel arra, hogy az ORTT a médiatörvényben meghatározott maximális költségvetést kéri az Országgyűléstől jóváhagyni.
A Műsorszolgáltatási Alap 2001. évi költségvetése megítélésem szerint arányban van azokkal a feladatokkal, amelyeket a médiatörvény az alap számára meghatároz. Az alap esetében kedvezőbb a személyi juttatású kiadások és közterheik aránya - 56 százalék - az összkiadáshoz képest, mint az ORTT esetében. Az ORTT és az alap elhelyezésének és helyiséggondjainak megoldása tekintetében megjegyzem, hogy célszerű lenne a 2001. évi törvényjavaslat részletes indoklásában is szereplő, egy megfelelő alapterületű közös irodaépületben való elhelyezésük, mellyel csökkenteni lehet az alap irodabérleti költségeit, egyben megítélésem szerint biztosítani lehet az ORTT irodája és az alap igazgatósága zökkenőmentes együttműködését.
Ezekkel a gondolatokkal a Magyar Demokrata Fórum támogatja az előterjesztés elfogadását, és a következő előterjesztésnél fogom indokolni a 2002-es költségvetési támogatásunkat.
Köszönöm szépen. (Lezsák Sándor tapsol.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Az előterjesztő az Országos Rádió- és Televízió Testület 2002. évi kiadási és bevételi főösszegét 967 millió 363 ezer forintban állapítja meg, melyből 15 millió 700 ezer forint a működési bevétel.
(19.00)
Az ORTT működési bevételének az előző évihez képest több mint kétszeresére való növekedése jól mutatja a szakmai munka folyamatos erősödését, egyben jelzés értékű az előző éviekhez, a kihagyott lehetőségekhez képest. A személyi juttatások és járulékaik aránya azonban továbbra is magas, megközelíti a 63 százalékot. Az előző évihez képest a növekedés meghaladja a 10 százalékot. Miközben a dologi kiadások is közelítőleg 10 százalékkal emelkednek, a felhalmozási kiadások 5 százalékkal csökkennek, a két év költségvetési javaslata között közelítőleg 9 százalék a növekedés.
Rövidlátó gondolkodásnak tartom, hogy az ORTT úgy kívánja növelni személyi juttatásait és annak járulékait, valamint dologi kiadásait, hogy azt a felhalmozási-beruházási kiadásokon próbálja megtakarítani. Nem vitatom, hogy a kereskedelmi ágazatokban a személyi juttatások jelentősen meghaladják a köztisztviselői törvényben meghatározott béreket, ennek ellenére korunk telekommunikációs forradalmában a technikai háttér elhanyagolása, különösen az elektronikus média területén, hibás megközelítés. Jelen költségvetési javaslatban sem látok kielégítő garanciát a technikai háttér modernizálására. A 2002. évi költségvetés vitájában azonban - ismétlem - ki kell jelentenem, a jelen javaslatban kért 967 millió 363 ezer forintnak igenis elegendőnek kell lennie a médiatörvényben meghatározott feladatok teljesítéséhez, tekintettel arra, hogy az ORTT a 2001. évi költségvetési törvényjavaslathoz hasonlóan a médiatörvényben meghatározott maximális költségvetést kéri az Országgyűléstől jóváhagyni.
Az Műsorszolgáltatási Alap 2002. évi költségvetése megítélésem szerint arányban van azokkal a feladatokkal, amelyet a médiatörvény az alap számára meghatároz, bár meg kell jegyeznem, hogy a 2001. és a 2002. évi költségvetési javaslata között 16 százalék a növekedés, a növekedést azonban - tekintettel az alap folyamatosan növekvő feladataira - indokoltnak tartom. Az alap esetében az előző évihez hasonlóan, bár csökkenő mértékű, de kedvezőbb a személyi juttatású kiadások és közterheik aránya - 60 százalék - az összkiadáshoz képest, mint az ORTT esetében.
A Magyar Demokrata Fórum támogatja az előterjesztett 2002. évi költségvetés tervezetét.
Köszönöm szépen. (Lezsák Sándor és dr. Hende Csaba tapsol.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Egyetlen megjegyzést és egy véleményt szeretnék mondani. Örömmel hallottam, hogy a Magyar Szocialista Párt változtatott eddigi álláspontján, és elhangzott az a mondat, hogy nincs jogi akadálya a 2002-es költségvetés elfogadásának. Mi ezt köszönjük, nekünk is ez volt az álláspontunk az elmúlt két hónapban; nagyon örülök, hogy a Magyar Szocialista Párt is így látja ma már, ahogy így a vitában elhangzott.
Ugyanakkor egyet tudok érteni azzal is, amit Lendvai Ildikó elmondott, hogy szükséges lenne a médiatörvény korszerűsítése. Ehhez a kormányoldal képviselőcsoportjai már többször elmondták az ad hoc bizottságban és a kulturális bizottságban is, hogy nyitottak vagyunk.
(19.10)
Azokat a pontokat kellene előrevenni egy kétharmados törvénynél, amelyekben meg tudunk egyezni, és legalább ott lépjünk előre, amiben meg tudunk egyezni. A konfliktusokat ha nem tudjuk megoldani, akkor oldjuk föl azzal, hogy ha nem tudunk nagyot lépni előre, akkor legalább két kisebbet próbáljunk meg előrelépni.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szeretném külön köszönteni az olajbizottság itt lévő tagjait. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy módunk van erről a J/3500. számú jelentésről vitázni. Átnézve az első változatot, a második változatot, itt van a kezünkben a harmadik változat, újra és újra átolvasva, nem marad más, mint hogy kimondjuk, kimondjam: ez a jelentés annyit sem ér, mint az a papír, mint amire nyomtatták. Nemcsak azért, mert tele van helyesírási hibával, nemcsak azért, mert tele van nyomtatási hibával, nemcsak azért, mert tele van ferdítéssel, hanem azért is, mert nem mond igazat. Ezeknek a véleményeknek az igazolására később még visszatérek.
Elöljáróban: a Magyar Demokrata Fórum ezt a jelentést elfogadni nem tudja. Tehát a Magyar Demokrata Fórum frakciója nem fogja megszavazni. Azt hiszem, az ellenzéki képviselőtársaim számára ez nem egy nagy újdonság, hisz a parlamenti vizsgálóbizottság ülésein a vita után ezt elmondtam akkor, amikor az ellenzéki képviselők szavazataival belénk fojtották a szót, akkor, amikor nem engedték meg, hogy a társadalom elvárásainak megfelelően konkrét anyagokkal, konkrét adatokkal töltsük fel ezt a nagyon hiányos, nagyon nagy prekoncepcióval készült jelentést.
Nagyon sajnálom, hogy az előttem szóló Kóródi Mária különös dolgokat állított itt elsősorban a kettős árrendszerről. (Dr. Kóródi Mária elhagyja az üléstermet.) Azt is sajnálom, hogy a képviselőtársam elmegy a teremből, és nem tudom neki elmondani a válaszomat az általa itt elmondottakra, amiket ő állított.
Először is azt állította, hogy a kettős árrendszert már 1990-ben, az új kormány hatalomra lépése pillanatában meg kellett volna szüntetni.
Szeretném fölhívni a figyelmet, hogy akkor ez nem jelentett volna mást, mint hogy a háztartási tüzelőolaj árát fölemeljük a gázolaj árára. Tehát nyilván azt képviselte képviselő asszony, azt állította, hogy nekünk, az MDF vezette kormánynak akkor a tüzelőolaj árát radikálisan meg kellett volna emelnünk, hogy ugyanannyiba kerüljön, mint akkor a gázolaj ára.
(15.40)
Nagyon csodálkozom ezen, hisz annak idején a legnagyobb ellenzéki pártként a Szabad Demokraták Szövetsége egyetlenegyszer sem élt ilyen javaslattal a parlamentben. Akkor sem javasolta az áremelést, amikor a taxisblokád idején tevékenyen részt vett a blokádépítésben. Akkor ennél kisebb áremelést hajtott végre az akkori kormány, s a Szabad Demokraták Szövetsége az utcára ment a blokádozókkal együtt ez ellen az áremelés ellen.
Nagyon csodálkozom, mert a Szabad Demokraták Szövetsége most fogalmazta meg azon igényét, hogy nyitnak a társadalom egésze felé, és nem csak Budapest-centrikusan nézik a világot. Annak idején, a '90-es években a vidéki társadalom nagy része olajjal fűtött. Az olajkályhák világát éltük. Abban az időben, ha megemeltük volna, az akkori kormány megemelte volna a tüzelőolaj árát, az valóban nagy problémát nem okozott volna a fővárosban, viszont a legszegényebb, legelesettebb falusi és kisvárosi rétegre radikálisan nehéz terhet raktunk volna. Tudom, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének ez nem okozott volna akkor problémát, de hogy ma sem okoz problémát, azt már nem értem.
A másik: számon kéri rajtunk, a mostani kormányon a rendőrség által elért eredményeket. Én nagyon szívesen segítenék Kóródi képviselő asszonynak, ha a hivatalos adatokat megnézné, hogy '90 és '94 között, különösen '93-'94 fordulóján milyen mutatókat ért el az akkori rendőri vezetés a bűnelkövetőkkel szemben. Ezek a mutatók hasonlóak, mint a mostani eredmények. Csak közte volt egy négyéves másik ciklus, ahol radikálisan romlottak ezek a mutatók, épp akkor, amikor szabad demokrata belügyminisztere volt ennek az országnak.
És még azzal sem tudok mit kezdeni, hogy Boross-Pintér-doktrína. Mire? Képviselő asszony itt azt mondta: arra, hogy ki kell egyezni a maffiával. Hát ilyet senki nem mondott! Lehet, hogy képviselő asszony épp nem volt a teremben, amikor az egykori miniszter urakat meghallgattuk, mert az sűrűn előfordult a bizottsági ülésen is, ugyanúgy mint most, hogy nincs a teremben, csak állít valamit, vagy valakitől hallott valamit. Nagyon sajnálom!
De visszatérve ehhez a jelentéshez: mit vártunk mi a bizottság munkájától? Azt vártuk, hogy a társadalommal együtt mi, képviselők is nyomára tudunk jutni, hogyan alakult ki az olajbűnözés, hogyan alakult ki a szervezett bűnözés, és mit lehetett volna tenni ez ellen, illetve ma mi a teendő ezzel kapcsolatban. Kérem, képviselőtársaim, ez a jelentés erről egy sort nem ír! Innentől kezdve nyugodtan megállapíthatjuk, hogy sem a bizottság, sem az országgyűlési képviselők, sem a társadalom elvárásait nem tükrözi ez a jelentés. (Felmutatja.)
Nem tudjuk, illetve tudjuk, csak nincs benne a jelentésben, hogy kik olajoztak, hogyan alakult ki a szervezett bűnözés, kik voltak a haszonélvezői. Igen, a bizottsági munka során ezekre fény derült. Csak sajnos a jelentés elfogadói megakadályozták a bizottságot abban, hogy ezek az eredmények belekerüljenek a jelentésbe. Hogyan dolgozott a bizottság? Először voltak zárt ülések. Majd amikor vége lett a zárt ülésnek, és a képviselők hazamentek, köztük én is, kiderült, hogy a zárt ülésen konspiratív módon becsempészett úgynevezett tanúkat hallgatunk meg - mert ugye a bizottságnak nincs joga tanúkat meghallgatni -, eljátszottuk a színjátékot, hazamentünk, és a televízióban egy sokkal hosszabb interjút láttunk a titkos tanúval. Eljátszatták velünk ezeket a színjátékokat. Majd zárt ülések után sajtótájékoztatók, szelektív sajtótájékoztatók! Olyan sajtótájékoztatók, amelyekről később kiderült, hogy nem felelnek meg a valóságnak. Rágalmak; ügyészi vizsgálatok.
És kérem, még hogy nem volt elég ideje a bizottságnak a munkára?! A Nógrádival kapcsolatos adatok és a Nógrádi állításaival foglalkozó bizottsági ülések elvitték az időt. Nagyon meglepődtem itt az előttem fölszólalók véleményétől. És sajnos bebizonyosodott, hogy jól hallottam, mert a jelentéssel is ugyanez a probléma, mint az itt elhangzottakkal. Itt kérem, az előttem beszélő képviselők egy része Nógrádi Zsoltot pozitív színben tüntette föl. Én még emlékszem arra, hogy a Nógrádi-meghallgatás után, az elnök úr sajtótájékoztatója után a Fidesz, az MDF és külön az MSZP és az SZDSZ is követelte a rendkívüli bizottsági ülést a minősíthetetlen ügyek tisztázására. Most valami megváltozott! Nógrádi Zsolt újra szalonképes lett a jelenlegi ellenzék körében. Nem értem! Mi történt időközben?
Nem tudjuk valóban, hogy kik álltak Nógrádi mögött. Nem tudjuk, hogy kik készítették föl. De egy biztos, azt már mindenki elismerte, hogy fölkészítették. Milyen céllal? És milyen eredménnyel?! Kérem, az eredmény itt van; a Nógrádi mögött álló csoportok fölkészítésének eredménye itt van, ebben a jelentésben. Hisz az volt a cél, hogy ne érjük el azt, amiért mi idejöttünk. Ez van a jelentésben - a nagy semmi! És ezért mi ezt elfogadni nem tudjuk.
A meghallgatások alapján a föltett kérdésekre, az általam is föltett kérdésekre meg lehetett volna fogalmazni a válaszokat. Tettünk is egy-két kísérletet. Kérem, miután a rádióhallgatók és a képviselők nagy része sem ismeri ennek a jelentésnek a szövegszerű mélységét, engedjék meg nekem, hogy egy idézetet fölolvassak, épp egy Nógrádi Zsoltról szóló részt. Betűhűen próbálom olvasni: "Meghallgatta továbbá Nógrádi Zsoltot, aki tanúvallomásában az olajszőkítés és az olajszármazékok szabálytalan forgalmazása kapcsán a szervezett bűnözés és egyes állami tisztviselők között összefonódásokról..." Kész! Ennyi van benne. Se írásjel a végén, se a mondat nincs befejezve. Kérem, az egész jelentés ilyen színvonalú, mint ez a mondat.
Hogy mi mit szerettünk volna e helyett? Azt is fölolvasom. Sajnálatos módon ennek a résznek a jelentésbe való beemelését az SZDSZ, az MSZP és a bizottság elnökének szavazatával meggátolták. Ez így hangzik, amit mi szerettünk volna ide, ehelyett: "2000. június 8-án Nógrádi Zsolt, aki saját bevallása szerint is olajmaffiózó volt, nyilatkozatot tett az olajhamisítási ügyekben az úgynevezett olajbizottság előtt. Szabó Iván volt pénzügyminisztert, Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendőrfőkapitányt, Lezsák Sándor országgyűlési képviselőt, korábban az MDF elnökét az olajügyekben való részvétellel és más súlyos bűncselekményekkel vádolta.
(15.50)
Pallag László országgyűlési képviselő, a bizottság elnöke a legfőbb ügyésznél különböző feljelentést tett. A Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatala feljelentéskiegészítést követően az ügyekben nyomozást rendelt el.
2000. augusztus 23-án a parlament rendkívüli ülésén Polt Péter legfőbb ügyész bejelentette: "az ügyészségi nyomozóhivatal a beszerzett bizonyítékok alapján az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult ügyben Lezsák Sándor és Szabó Iván jelenlegi, illetve volt országgyűlési képviselőkkel, Pintér Sándor korábbi országos rendőrfőkapitánnyal, jelenleg belügyminiszterrel, valamint a Magyar Szocialista Párt meg nem nevezett pénztárnokával kapcsolatba hozott cselekmények tárgyában a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette." A határozat azóta jogerőssé vált.
Ez utóbbi meg nem nevezett személy köztudottan az a Máté László, akinek a neve az úgynevezett olajgate kapcsán is felmerült már. Nógrádi Zsolt ellen hamis vád miatt büntetőeljárást indított az ügyészség. Kérem, aki olvassa a jegyzőkönyvet vagy hallgatja a rádiót, le tudja mérni a két passzus közötti különbséget. Nemcsak nyelvhelyességi ügyben, hanem akképpen is, hogy melyiknek milyen a valóságtartalma.
Amit bele szerettünk volna tenni ebbe a jelentésbe, az pontosan fedi a legfőbb ügyész úr véleményét is. Ami itt belekerült, az nem más, mint az a rész, amire ellenzéki képviselőtársaim is utaltak: Nógrádi Zsolt újbóli felértékelése.
De azért valamit nagyon rosszul mondtam: hiszen azt mondtam az előbb, hogy ez a jelentés nem nevez meg felelősöket. Kérem, egyetlen felelőst megnevez. Ez a jelentés mindannyiunk szégyenére felelősnek nevezi a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészét. Ez tarthatatlan. Ez tarthatatlan! Ilyen jelentést elfogadni egy bizottságban, ami nem tesz mást, mint megpróbálja a bűnüldözés törvényi alapjait megrengetni a társadalom egésze előtt - ez elfogadhatatlan! Elfogadhatatlan a Magyar Demokrata Fórum számára.
Végezetül nyugodt szívvel mondhatom mindezek ellenére, hogy számomra bebizonyosodott, hogy egyetlen kormány sem támogatta intézményesen a szervezett bűnözés kialakítását. Voltak azonban olyan közéleti személyek, akik egyes tevékenységük során dokumentálhatóan, bizonyíthatóan segítették a bűn elkövetőit. Ezekre még majd az elkövetkező időben vissza fogok térni.
Én mindenféleképpen szeretném megköszönni a hivatalos szerveknek azt a segítségét, amellyel a munkánkat támogatta. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben számomra egyetlenegy gátat nem állítottak, és ugyanolyan játékszabályok alapján dolgoztam, mint ellenzéki képviselőtársaim; bemehettem bármilyen dokumentumot elolvasni, megtekinteni - az aláírásom is ott van ezeken a helyeken -, ezt bárki megtehette volna. Valóban újabb és újabb dokumentumokat is bekérhettünk; én magam több ilyen új dokumentumot is bekértem - ellenzéki képviselőtársaim is megtehették volna.
Ugyanúgy, mint az utolsó bizottsági ülésen, külön megköszönöm a sajtó támogatását, hiszen a korrupció ellen csak a nyilvánossággal együtt tudunk harcolni, és kell is hogy harcoljunk a nyilvánossággal együtt, használjuk ki a sajtó adta nyilvánosságot ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a korrupció fölszámolásához.
Nagyon sajnálom, hogy a konkrét eredmények nem kerültek bele a jelentésbe. Annak ellenére, hogy voltak konkrét eredmények. Például konkrét eredménynek tekinthetjük azt, ami a november 20-ai bizottsági ülésen is történt. A 2000. november 20-ai bizottsági ülésen meghallgatásra került Medgyessy Péter volt pénzügyminiszter, Draskovics Tibor volt pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkár és Csobánczy Péter volt pénzügyminisztériumi helyettes államtitkár. A bizottság tagjai arra kértek választ tőlük, hogy 1996-ban a Kuvait Petróleum Magyarország Kft. - ismertebb nevén Q8 - esetében milyen indokok vezérelték a Pénzügyminisztérium vezetését, hogy a VPOP által kiszabott 83 millió forintról szóló jövedéki bírság tekintetében utasítsa a VPOP-t a bírság 100 ezer forintra történő mérséklésére.
Képviselőtársaim! Jól hallották, a Pénzügyminisztérium munkatársairól van szó! Arról a Pénzügyminisztériumról, amelynek az lenne a feladata, hogy az állami bevételeket gyarapítsa. Itt egy hatóság, a VPOP szabott ki büntetést. S mi történik? 83 millió forint büntetés befizetése helyett a Pénzügyminisztérium utasítja a VPOP-t, hogy 100 ezer forintra mérsékelje ezt a büntetést. Gratulálunk! Ezeknek nyomuk van - a határozatokat aláírták.
Képviselőtársaim! Tisztelt Rádióhallgatók! Erről van szó. Arról van szó, hogy az MSZP, az SZDSZ és sajnos a bizottság elnöke nem volt partner ahhoz, hogy ezeket a konkrét tényeket beemeljük a jelentésbe azáltal, hogy mindenki számára ismertté legyenek ezek a nevek és ezek a bűncselekmények. Egyébként az ügyben a legfőbb ügyész óvást nyújtott be a pénzügyminiszterhez, egyúttal kérve a minisztert, hogy döntésének előkészítéséből zárja ki a Pénzügyminisztérium azon vezetőit és beosztottait, akiknek az utasítás létrejöttében szerepük volt vagy lehetett. Medgyessy Péter volt pénzügyminiszter az óvást helybenhagyta.
Ezen a bizottsági ülésen derült fény a MIT 2000. Kft. tekintetében a halasztott vámfizetési engedély megadásának körülményeire is. A MIT 2000. Kft. halasztott vámfizetési engedélyét a VPOP visszavonta, majd Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára mint illetékes fellebbviteli szerv határozatot hozott a halasztott vámfizetési engedély meghosszabbításáról, majd ezt az engedélyt telefax útján továbbította a céget képviselő ügyvédnek. A vizsgálóbizottság fideszes és MDF-es tagjai a TÜK szabályai szerint a legfőbb ügyészhez fordultak a fenti ügyek kivizsgálására.
Jól tetszettek hallani. Előtte a bizottsági ülésen Csobánczy úr kioktatott, hogyan gondolom én azt, hogy határozatokat hoznak a Pénzügyminisztériumban! Egy három éve országgyűlési képviselőnek tudnia kell, hogy a Pénzügyminisztériumban nem hoznak határozatokat! Vagy hogy gondolom én, hogy ők faxon küldenek különböző határozatokat különböző olajvállalkozóknak!
Kérem, ez a nagy hang csak addig tartott, amíg be nem mutattuk a határozatokat és a faxmásolatokat. (Dr. Lentner Csaba: Úgy van!) Ez kérem, szégyen! És az még nagyobb szégyen, hogy ez nem kerülhetett be a jelentésbe. Azért nem kerülhetett be, mert sajnos, akik ezt a jelentést azonnal, a 19. oldalnál lezáratták s megszavaztatták, megakadályozták! Értjük, hogy miért: szolidaritásból. Szolidaritásból, az előző kormánnyal való szolidaritásból.
Ezek súlyos dolgok. De kérem, nyolc hónap alatt nagyon sok embert hallgattunk meg. Számomra mégis ez a meghallgatás volt a legtanulságosabb! Ennyiszer nem hallottam még azt, hogy "nem emlékszem". Minden egyes konkrét kérdésre Draskovics úr és Csobánczy úr csak annyit mondott: nem emlékszem, nem emlékszem. Ő a kft.-k nevére sem emlékezett, a faxra sem emlékezett, sőt úgy emlékezett, hogy a Pénzügyminisztériumban nem születnek határozatok. Kérem, pechjük volt: a dokumentumok megvoltak, a dokumentumok megvannak. Megvárjuk a legfőbb ügyész úr vizsgálatának eredményeit. Ígérem az MDF-frakció és a Fidesz-frakció nevében, hogy nyilvánosságra fogjuk hozni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. A többi konkrét ügyet majd a vita során fogom a tisztelt Ház számára elmondani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(16.00)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Juhász képviselő úrnak szeretnék válaszolni. Szeretném felidézni azt, hogy augusztus végén, az MSZP által kezdeményezett vitanapon milyen beszédet mondtam ebben a Házban.
Hasonló stílusú beszédet mondtam, mint amit Juhász úr mondott ma itt. Nagyrészt ma is egyetértek a Juhász úr által elmondottakkal. Nyitottak voltunk arra, hogy abban a stílusban, ahogy én azt ott elmondtam és ahogy felszólaltam, konszenzusos jelentést fogadjunk el. Csak közben más történt: Juhász úr ezt mondta, és így is cselekedett. Közben a Magyar Szocialista Párt képviselői a bizottságon belül viszont folyamatosan támadták az ügyészséget, minden egyes alkalommal támadták a Belügyminisztériumot, a titkosszolgálatokért felelős minisztert és az összes intézményt, amellyel kapcsolatba kerültünk. Tehát el kellett volna dönteni, hogy most melyik stílus alapján haladunk, melyik stílust fogjuk használni.
Még az utolsó másodpercben is bíztunk abban, hogy sikerül egy megegyezéses, bár rossz jelentést áthozni. De a 19. oldalnál megszakították azt a munkamódszert, amit korábban közösen elhatároztunk - és ez a probléma. Mi nyitottak voltunk erre, de az a bizonyos szavazás sajnálatos módon nem tette lehetővé, hogy ezt befejezzük.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Én jeleztem önnek az előbb, hogy az időmet, ami maradt a Magyar Demokrata Fórum részéről, át kívánom adni a Fidesz-Magyar Polgári Párt számára, hogy hozzá tudjanak szólni. Ezek után egy kicsit csodálkozom, hogy az elnök úr úgy zárta... (A képviselő mobiltelefonja megszólal.)
ELNÖK: Most a Fidesszel kíván beszélni vagy ügyrendi javaslatot... Kérem, kapcsolja ki a telefont!
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Nem, én ügyrendi javaslatot tettem, elnök úr.
ELNÖK: Az ügyrendi javaslatának mi a lényege, képviselő úr?
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Az, hogy az én hátralévő időmet biztosítsa a Fidesz-Magyar Polgári Párt számára.
ELNÖK: Ez egy érdekes felvetés, miután lezártam a vitát. Képviselő Úr! Én önnel személyesen megbeszéltem, hogy átadhatja az időkeretet a Fidesz javára. Én vártam a jelentkezéseket, üres volt a képernyő, senki nem jelentkezett szólásra; ezek után lezártam ezt a napirendi pontot. Hogy azóta már megjelent Dorkota képviselő úr normál szót kérő jelzése, az egy dolog; a reakcióideje egy kicsit lassú ezek szerint a képviselő úrnak, én ezt a döntésemet nem tudom megmásítani. Jeleztem önnek, hogy amennyiben a Fidesz igénybe kívánja venni, szót fogok adni. Itt volt ön személyesen a pulpituson, a jegyző úr hallotta; remélem, a jegyzők tanúsítani tudják, hogy üres volt a képernyő, amikor lezártam a vitát. Lehetőség lett volna a jelentkezésre.
Arra kérem a képviselő urakat, hogy ezt vegyék tudomásul, nem tudom újra megnyitni a vitát, mert az MSZP-nek is van még időkerete, akkor természetesen nekik is szót kellene adnom, és egy olyan precedenst indítanék el, ami ebben a Házban eddig nem volt szokás, mármint azt, hogy egyszer már lezárt vitát újra megnyitok.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, egy kicsit furcsállom...
BALOGH LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Két évvel ezelőtt felkérést kaptam a Műemléklap című szakújság főszerkesztőjétől, hogy mint a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, fejtsem ki véleményemet a műemlékvédelemről. Hadd idézzek néhány bekezdést ebből a kis cikkből!
Hogy miért került előtérbe ma a védelem, a védettség kérdése? Talán kezdünk tudatára ébredni értékeink, múltunk, hagyományaink megőrzésének, ápolásának és továbbélésének fontosságára, hiszen ezek az épületek szerves részei történelmünknek. Hogy miért figyelünk talán fokozottabban napjainkban a műemlék-, illetve műemlék jellegű épületekre, indokolja az a tény, hogy ez a terület az elmúlt utóbbi 50 évben valamelyest mostohagyereknek számít, inkább a politikum határozta meg, mint a szakma.
(11.10)
A műemlékesek szélmalomharcnak érezték tevékenységüket, és ez a szélmalomharc még napjainkban is kísért. Fontos lenne ugyanakkor a régiók műemlékeit együttesen kezelni, egy átfogó rendezési tervet kidolgozni rájuk az EU keretében is, hiszen sok kárpát-medencei épületegyüttes rendbehozása is beletartozna ebbe a körbe.
Hogy miért nem működik nálunk a műemléki ház műemlékként való kezelése, hogy miért nem ösztönző egy műemlék tulajdonosának lenni, mint tőlünk nyugatra? Törvénymódosításra van szükség. A műemlék-felújítás kapjon törvényi támogatást, legyen értékmérő, ha valaki műemléki tulajdonnal bír, ne pedig büntetésként élje meg e felelősségteljes vagyont. A felújításnak függetlennek kell lennie a tulajdonos személyétől. A felújítást garantálja a törvény. Ezzel párhuzamosan érdekeltté kell tenni a tulajdonost és olyan, a nyugatihoz hasonló finanszírozási, illetve ösztönző rendszert kellene bevezetni, hogy például aki helyrehozza, karbantartja, felújítja az épületet, annak költségét, illetve egy nagyobb hányadát levonhassa, mondjuk, az adójából, rendkívüli kedvezményeket kaphasson s a többi.
Ezeket írtam két éve, és íme, itt a kívánt törvénymódosítás, amely felelni próbál néhány akkor felvetett kérdésemre is. Pontosabban szólva: egy új törvényjavaslat, újraszabályozás, amely az indoklás szövege szerint az eddiginél átfogóbban taglalja nemcsak a műemlékek sorsát, hanem valamennyi kulturális örökségünk sorsát. A szándékot mindenképpen üdvözölnünk kell.
Mivel nem térhetek ki a törvényjavaslat minden elemére, néhány kérdés köré szeretném csoportosítani mondandómat, annál is inkább, hiszen konzultálva az érintett területek szakembereivel, néhány fontos kérdés merült fel, melyekről konzultálnunk kell.
A törvényjavaslattal kapcsolatban csupán néhány kérdést szeretnék felvetni a teljesség igénye nélkül. Az örökségvédelem pénzügyi eszközeinek felhasználásáról a 81. § így rendelkezik: "A kulturális örökség védelmével kapcsolatos költségvetési pénzeszközöket a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az állami tulajdonban lévő műemlékek esetében a Miniszterelnöki Hivatal fejezetén belül az alábbi feladatok költségeire figyelemmel kell meghatározni; mentő feltárások támogatása, a kulturális örökség védett, illetve védetté nyilvánított javai tulajdonosának, kezelőjének támogatása, a hatóság által a tulajdonosok helyett elvégzett munkák, kisajátítás, állami elővásárlás, kártalanítás, a régészeti emlékek vagy lelet felfedezőinek jutalmazása, műemléki helyreállítás - kérdés, hogy ide tartozik-e a régészeti tárgyi lelet is -, a műemlékek fennmaradását és méltó hasznosítását is szolgáló helyi önkormányzati fejlesztési programok, a műemléki többletköltség, a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökséggel kapcsolatos feladatok, nyilvántartási feladatok."
A kérdés mégis így hangzik: ki, mikor, miből, hogyan fizet és kit? Alapvetően nem tartjuk rossznak, hogy létrejön egy egységes örökségvédelmi hivatal, amely ezentúl ingó és ingatlan kulturális örökségünk védelmét látja majd el. Ez a kulturális örökségvédelmi hivatal, amely az eddigi két intézmény - az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlék-felügyeleti Igazgatósága és a Kulturális Örökség Igazgatósága - együttes szerepét és feladatát látja majd el. A két hivatal összevonásával azonban aránytalanságok lépnek fel. A műemléki jelleg dominál, amely a feltárt leletek nagy részéről azt feltételezi, hogy épületekből állnak, tehát elsősorban a látványra épülnek, valamint hogy helyben kell megőrizni, holott a feltárt leletek nagy része tárgyi dokumentum, az objektumról készült dokumentáció, amelynek legjobb megőrzése a régészeti gyűjtemény és a kiállítás.
A régészeti leletek helyben történő megőrzése nem megoldható, ha nincs műemléki kezelője, fenntartója s a többi. Fontos hangsúlyozni, hogy a történeti adatok jó része régészeti ásatásokon alapul. Aki azonban ismeri a hazai struktúrákat, tudja, hogy a Műemlékvédelmi Hivatalnak az egész országot felölelő kiépített apparátusa, hivatalrendszere van, amely építési hatósági jogkörrel is rendelkezik; míg a Kulturális Örökség Igazgatósága csupán egy-két emberrel rendelkezik megyénként, amely régészeti szakhatósági tevékenységet folytat. Fennáll az aránytalanság veszélye.
Ki végzi, végezheti majd az ásatásokat? Erről sem rendelkezik pontosan a törvény. Nagyon jó például a 23. §, amely végre kimondja, hogy a beruházó köteles a feltárás teljes költségét már a tervezés során is biztosítani. De kérdés, vajon honnan tudja meg a beruházó, hogy az adott területen régészeti lelőhely van, hiszen a tulajdoni lapon csak a régészetileg védett területek szerepelnek, ugyanis az építési törvény nem kötelezi sem a tervezőt, sem az építési hatóságot, hogy járjon utána, vajon van-e régészeti lelet az adott területen.
Az államigazgatási és építési szabályzatnak is rögzítenie kellene, hogy az építtető köteles legyen megkeresni például a múzeumot. Hiányzik az egyeztetés, hiszen az építtető nem tartja magára nézve kötelezőnek a múzeumi törvényt. Szembeszökő, hogy a régészeti feltárások egyes formáira vonatkozó különleges előírások alatt három feltárási formával találkozunk: próbafeltárás, megelőző feltárás - ezt a beruházó finanszírozza - és a mentő feltárás. A régészeti feltárásra vonatkozó általános előírások 19. §-a 3. pontjában így rendelkezik: "A régészeti feltárások költségeit a mentő feltárások kivételével annak kell fedezni, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált." Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a törvénytervezet nem ismeri a tervásatás fogalmát. Az előre megtervezett, valamilyen kutatási céllal folytatott, megtervezett feltárásról, adatgyűjtésről már nincs szó ebben a tervezetben. Vajon a régészeknek most már csak a leletmentés lesz-e a feladatuk? Reméljük, nem.
Néhány további kérdés: listás adatbázis. Milyen az adatbázis minősége? Hogyan működik? Talán hasonló elv alapján, mint az interneten a könyvtárak adatbázisa? Ez az adatbázis központi-e? Tehát a hivatal birtokolja, a többiek erre csatlakoznak, vagy megmarad az egyes múzeumok, mondjuk így, tulajdonában az adatbázis, és egységes keresőprogrammal országosan mindenütt és mindenhonnan kereshető? Ha a szakhatósági feladat kikerül a múzeumok jogköréből, úgymond az érdekütköztetést és összeférhetetlenséget elkerülvén, és mindezt a hivatal adja ki, nem áll-e ugyanúgy az érdekütköztetés és összeférhetetlenség veszélye fenn, csak most már más oldalról? Kik lesznek a hivatal tagjai az összevonás után? Az egyes szakterületek milyen arányban lesznek képviselve? A kutatási engedély megadása vonatkozik-e a raktárak látogatására is?
Tudjuk, gyakori bevett forma a műkincs-feltérképezés, amely gyakran helytörténeti kutatás fedőneve alatt történik. Az iratkezelési mintaszabályzat tartalmaz-e minden lényeges elemet, amelyet védett kulturális örökségről tudni kell és illik? Ki egyezteti és tisztázza az építési és szakhatósági engedély határidejét? Ki fogja a megyének a mentő feltárás költségeit és miből finanszírozni? Hogyan működik a visszacsatolás?
A kulturális örökség védelméről szóló törvényjavaslatot üdvözöljük. Dicséretes, hogy egységesen lép fel értékeink megőrzésében, jó, hogy valamennyi kulturális javunkat védeni akarja, tehát mind a műemléki, régészeti és tárgyi emlékünket. Azonban míg a műemlékvédelemről szóló fejezet alaposabb, átdolgozottabb javaslatokat tartalmaz, addig régészeti fejezete módosításokat kíván. Ennek koordinálásában a Magyar Demokrata Fórum szakértőivel együtt az államtitkár úr az önök rendelkezésére áll.
(11.20)
Reméljük, jelentőset léphetünk előre egyes kulturális örökségeink műemlékké nyilvánításában. De ne feledkezzünk meg azokról a leletekről, leletegyüttesekről, amelyek még a föld mélyén pihennek.
Véleményemben aránytalanul többet foglalkoztam a törvénytervezet régészetre vonatkozó részével, ezt pedig azért tettem, mert itt úgy érzem, több hiányosságot, ellentmondást, új problémát hordozó, nem tisztázott kérdéseket vet fel a javaslat. Ugyanakkor jó, hogy a törvényjavaslat kiemeli és figyelmeztet azokra a veszélyekre, mint amit az illegális régészkedés, fémdetektoros kincskeresés vagy a tömeges építkezések jelentenek, mint például az autópálya-építés, az ipari célú területfejlesztő beruházások, magánkézbe került mezőgazdasági területek, ahol nagy az elhallgatás, eltitkolás veszélye.
Jó, hogy rögzíti a tulajdonos kötelezettségét, a kötelezettség betartását; csak egy jól működő hatósági ellenőrzéssel lehet számon kérni az esetleges hiányosságokat. Jó és rendkívül fontos a műemléki érték fogalmának tisztázása, de még ennél is fontosabb ezek számbavétele. Az elővédelem és ezek listába foglalása az egyik legfontosabb feladat. Jó a kulturális javak egységesen történő védetté nyilvánítása, és ezen javak külföldre történő kivitelének szabályozása.
Jó, hogy a jogalkotó a kulturális örökség egészét értékhordozóként ismeri el, hogy kulturális örökségünket közkincsnek tekinti. Jó, hogy kulturális javainkat nemcsak a nemzeti, hanem az egyetemes kulturális örökség részének is tekinti. Jó, hogy rögzíti, miszerint mind az államnak, önkormányzatnak, egyháznak, magánszemélynek kötelességei és jogai vannak a kulturális örökséggel kapcsolatban. Jó, hogy végre kimondja a törvény, miszerint a régészeti lelőhelyek általános védelem alatt állnak. Jó, hogy a védetté nyilvánítási eljárást a műemlékvédelem általános feladatai közé sorolja. Sok műemlékünk, kulturális javunk esetében az utolsó órában vagyunk, hogy végre pótoljuk azt a több évtizedes mulasztást, amely a teljes műemléki és régészeti értékfeltárást célul tűzi ki és elvégzi.
Az új törvényjavaslat szerkezeti és tartalmi változtatást eszközöl. Jó, hogy a védett területeket a műemlékvédelem saját tárgyai közé sorolja. Egyetérthetünk a történeti táj fogalmának bevezetésével. Új elem, hogy a törvényjavaslat az általános előírásokon kívül tartalmazza és részletezi azokat az adatokat, amelyek a védetté nyilvánításhoz tartoznak. Ki kell emelni, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztását szankciók követik. A kiviteli engedélyek szabályozása is módosul, természetes, hogy a védett kulturális javak véglegesen nem vihetők ki hazánkból. Jó és új elem, hogy a gazdálkodó szervezetek, egyéni vállalkozók gazdasági tevékenységére vonatkozó adatok 15 év elteltével kutathatóvá válnak.
A törvénytervezetet a Magyar Demokrata Fórum támogatja, módosító javaslatainkat a jobbítás szándékával - különös tekintettel a régészeti részhez - be fogjuk terjeszteni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
BALOGH LÁSZLÓ, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. 2001. május 2-án tárgyalta a kulturális bizottság ismételten ezt a törvénytervezetet. Azért mondom, hogy ismételten, mert ezt megelőzően egy évvel már tettünk egy kísérletet arra, hogy ez a törvénytervezet a tisztelt Ház előtt megtárgyalva és a kétharmados többséget megkapva normális mederbe terelje Magyarország EU-csatlakozását.
A többségi vélemény megfogalmazásához - bírva a kormánypárti képviselőtársaim bizalmát - idézni szeretném a bizottsági ülésen elmondott véleményemet. Ezt megelőzően azonban tájékoztatnom kell a tisztelt Házat, hogy nem a törvényről vitatkoztunk. Arról vitatkoztunk, hogy egyáltalán hogyan viszonyuljunk ehhez az új helyzethez, ugyanis a két ellenzéki párt, az MSZP és az SZDSZ megfogalmazta azon véleményét, hogy bár a törvénytervezet minden szavával egyetért, mégsem hajlandó azt megszavazni. Innentől kezdve a bizottságunk ezzel a témával foglalkozott.
Engedje meg, elnök úr, hogy idézzem az ott elmondott szavaimat. "Azt gondoltam, hogy az ezelőtt egy évvel lefolytatott vitáink után, amikor mindnyájan elmondtuk a parlamentben, a bizottságban, az albizottságban, a sajtótájékoztatón, hogy mi a véleményünk erről, az ellenzék is megértette azt, hogy mit lehet elérni és mit lehet akadályozni e törvény hiányával. Optimistán jöttem ide, feltételeztem azt, hogy itt most nem folytatjuk a médiával kapcsolatos harcainkat, hanem meg tudunk egyezni abban, hogy amiben szakmailag egyetértünk, márpedig az ellenzék minden pártja elmondta annak idején is erről a tervezetről, hogy semmiféle szakmai kifogása nincs, meg tudunk egyezni.
Azt viszont nem tartom jó kommunikációnak, ha itt elhangzik, hogy semmi szakmai kifogás nincs, majd hozzárendelünk egy olyan problémát, amely problémák megoldását természetesen mi a kormánypárti oldalról másképp látjuk, mint az ellenzék, és ezek után nemzetközi sajtó előtt, nemzetközi szervezetek előtt arról beszélni, hogy a jogharmonizáció nem indult el ebben az ügyben, és elfelejteni azt, hogy ennek a jogharmonizációnak a jelenlegi ellenzék két pártja a gátja. Hangsúlyozom, azt hittem, hogy ma már sokkal okosabbak vagyunk ennél, és egy szakmai módosítást el tudunk fogadni Magyarország ezzel kapcsolatos szakmai tekintélye emelése érdekében."
Tisztelt Ház! Én most is optimista vagyok. Hiszem azt, hogy a bizottsági ülés óta eltelt egy hét elegendő idő volt arra, hogy az ellenzék két pártja, az MSZP és az SZDSZ átgondolja szakmailag nem tartható véleményét (Keller László: És ti is!), és ezt az előterjesztést a kétharmados törvényre való tekintettel meg fogja szavazni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Csak szeretném képviselőtársam, Szabó Zoltán figyelmét fölhívni, hogy ha idéz, akkor az Alkotmánybíróság döntését pontosan idézze, hisz nem az volt a döntés, amit ő elmondott az előbb.
Köszönöm szépen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót. Én nagyon örülök, hogy az MSZP képviselői fölvetették, hogy mely országokban van demokrácia. Nekem meggyőződésem, hogy abban az országban, ahol nem lehet szabad a sajtó, nincs demokrácia. A polgári kormány alatt Magyarországon szabad a sajtó; a nemzetközi szervezetek által a Horn-Kuncze-kormány alatt a részben szabad sajtó kategória állt. Örülök annak, hogy fölvetették ezt a kérdést, és mód volt ezt a megjegyzést megtenni.
Köszönöm szépen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindent lehet magyarázni így is, úgy is, a tények magukért beszélnek. Akkor nem volt szabad a sajtó, most szabad a sajtó. (Bauer Tamás: Ez hülyeség!) Le van írva, el lehet olvasni, kérem, és nagyon örülök neki, hogy Szabó képviselő úr nagyon pontosan tudja, hogy miért történtek ezek a besorolások, azért én másra is emlékszem. (Bauer Tamás: Mire?) Emlékszem arra, hogy a közszolgálati televízióból hogyan távolították el azokat az embereket, akik nem a Szocialista Párthoz vagy az SZDSZ-hez tartoztak, arra is emlékszem, hogy polgári lapokat hogyan tüntettek el annak idején, arra is emlékszem, hogy mi módon és hogyan kerültek újságírók utcára.
Tehát ez mind hozzátartozik ahhoz, hogy a Horn-Kuncze-kormány alatt nem volt szabad Magyarországon a sajtó, és erre nemzetközi - ha így tetszik - pecsét is került.
Köszönöm szépen.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Eddig igyekeztem a kuratóriumok ügyét kikerülni, viszont most kénytelen vagyok válaszolni Hegyi Gyulának.
Képviselő úr, tessenek jelölni, tessenek a másik két ellenzéki párttal megegyezni! Vakon leadom a szavazatomat, bárkit jelöl! Ha az az ön által előbb említett nagyszerű író lesz, őt is meg fogom szavazni. Egyet ne tessék kérni tőlünk: hogy mi válogassunk szavazatainkkal az ellenzéki jelöltek közül. Ezt a médiatörvényt annak idején az MSZP és az SZDSZ terjesztette be. Ebben a médiatörvényben így szabályozták a kurátorok jelölését. Kérem, tessék jelölni, én - hajlandó vagyok ezt itt kijelenteni - vakon meg fogom szavazni azokat a jelölteket, akiket önök jelölnek.
Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum nevében többször jeleztem a médiabizottságban, az albizottságban is, hogy bármilyen kérdésben hajlandók vagyunk önökkel kompromisszumot kötni a kuratóriumok létszámát illetően, a jelölteket illetően. Ez a törvény valóban nem erről szól. De mondjuk már ki: tegyenek javaslatot. Ezek a javaslatok számunkra bármik lehetnek. Lehet az is, hogy több legyen a kurátor, az is lehet, hogy átmenetileg, ha nem tud megegyezni a három ellenzéki frakció, egy-egy kurátort küldjenek, hogy ne érezze kirekesztve magát.
Mondom, bármely megoldás érdekel minket, és konstruktívan fogunk hozzá viszonyulni. Csak tessenek lépni, mert ez nem a mi kompetenciánk!
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy külön köszöntsem a szakértői páholyban az ORTT megjelent képviselőit, akik e fontos törvénytervezet vitáját kísérik figyelemmel itt helyben.
Látszólag most is csak egy jogharmonizációs rutinfeladatról van szó. Arról, hogy összehangoljuk '96-os médiatörvényünket Európa hasonló kódexeivel és irányelveivel. Úgy gondolnánk, hogy az európai közösségi irányelveket ma már ebben a Házban senki sem vitatja. Tehát nagy egyetértésben és nagy többséggel fogjuk megszavazni, ellenzék és kormánykoalíció együtt.
Így volt ez '95-96 fordulóján is, amikor a honi rádiózásról és televíziózásról nyújtott be törvényt a Horn-kabinet. A partvonalra kiszorított akkori ellenzék természetesnek vette az együttes szavazást, aminek folyományaként az ország akár egy lépéssel is közelíthet az Unióhoz. Tudtuk, most is tudjuk, itt, valahányan, hogy a médiatörvény kulcsfontosságú dokumentum a jogharmonizáció folyamatában. Pártérdeknél magasabb, alku tárgyává nem tehető, kampánycéloknál előbbre való. Ahhoz ugyanis, hogy csatlakozhassunk, ugyanúgy kellene viszonyulnunk a médiához, mint Európa demokratikus felében. Sajnálom, hogy az MSZP és az SZDSZ ezt nem akarja. Pedig az MSZP-SZDSZ-kormány ellenzékének bőven lett volna oka tiltakozni, obstruálni, ellenszavazni. Emlékezzünk: dühödt tisztogatások a tévében, rádióban, Hornéknak otthonos sajtótájékoztatókat rendeznek, a média-össztüzek rendre elvbaráti csevegésbe torkollanak, a kormánybírálat mint publicisztikai kategória megszűnik. Már Horn Gyulának is kínossá válik, úgyhogy nyilvánosan szólítja fel a magyar mediátorokat egy kis keménységre. Más kérdés, hogy a gyámoltalan számonkérések után rendre megsértődik.
Akkor, '95 végén nagyon távolinak tűnt az európai világ. Jobboldali fogantatású vélemény, a nemzeti gondolatok kifejezése, konzervatív eszmefuttatás alig kapott lehetőséget a közszolgálati médiákban. Recsegett az egyszólamúság. Szerencse, hogy a jogharmonizációs kötelezettségek szorították a bal kormányt is, így rendeznie kellett az áldatlan médiaállapotokat. A médiatörvény tervezete a reményt villantotta föl: ha ennek a fele megvalósul, már lesz lehetőség a teljesen balra billent magyar médiahajót némileg egyensúlyba hozni. Dehogy jutott volna eszébe a nemzeti ellenzéknek, hogy feltételekhez kösse az együtt szavazást, hogy a nemzet szempontjából fontos kérdéshez hamarjában összecsapjon egy kis pártérdeket vagy egyéni érvényesülési feltételeket! Az MSZP és az SZDSZ ugyanúgy, mint az egy évvel ezelőtti törvénymódosítási kísérletnél, most ismét ilyen árukapcsolással próbálkozik.
Az előttünk álló, nemzetstratégiailag fontos törvényt végre össze kellene csiszolnunk az európai ajánlásokkal. Az ellenzék részéről sem tartalmi, sem formai kifogások a módosító javaslatra nem merültek fel. Ezért felfoghatatlan, hogy az MSZP-SZDSZ-blokk a kétharmadiság birtokában ismét köti a médiakuratóriumok kérdését az obstrukció karójához, csökönyösen és cinikusan. Pedig milyen egyszerű lenne a dolgunk itt a Házban, ha a fontos és sürgető ügyekben egyként tudnánk szavazni! Az ellenzék egyébként jó képességű szakemberei érdemben hozzájárulhatnának a törvényjavaslat tökéletesítéséhez, aminek eredményeként aztán a jobbnál jobb ötletek versengésében végül közösen meghozzuk a legjobb médiatörvényt mindenki megelégedésére.
Az országpatkó mindegyik szegmensében ülnek olyan képviselők, akik ezt a munkát kitűnően elvégezhetnék. De nem - mi már másodszor veselkedünk neki eredmény nélkül. A parlament meddőségéért, minden kétharmados törvény sikertelenségéért az itt ülők kétharmada felelős! Nem lehetséges a kormányra hárítani! Ezzel a munkával, amit itt végzünk, minden itt helyet foglaló képviselőtársam számoljon el a választói előtt és önmagával a tükör előtt!
A formai, nyelvészeti részleteken, fogalommeghatározásokon tessék nyugodtan vitázni, évődni, az nem árthat - de a végén törvényt kell szülni, tudniillik ez a dolgunk! Annál is inkább meg kell tennünk, mert ezúttal nemcsak jogharmonizációs kötelezettségről van szó, sokkal többről. Tartalmában is fontos jogi csomagot kaptunk itt ajándékba a jó öreg kontinenstől. Trianon és Strasbourg torkolatvidékéről egyenesen ide, a kietlen magyar médiaugarra érkezett az áldás.
Átolvasva a csomagot azt kell tapasztalnunk, hogy ezúttal - nem mindig volt így, de ezúttal - Európától tanulhatunk. Bizony, ők már keményen védik magukat törvénnyel is az erőszakos médiától, a tolakodó és mértéktelen reklámtól, a zabolátlan műsoroktól, az erőszaktól és erkölcstelenségtől.
Igen tisztelt MSZP-s és SZDSZ-es Képviselőtársaim! A Lajtától nyugatra törvényt alkottak a közízlésről, védik gyermekeik álmát, és megszabják, hogy mi nézhető a tévében, mi sugározható a rádióban! A szellemi és erkölcsi fejlődést súlyosan romboló műsorokat egyszerűen merik törvénnyel letiltani! Nem jajveszékelnek demokratikus charták az emberi szabadságjogok sérelme miatt, nincs interpelláció azért, hogy diszkriminálnak és kirekesztenek. Pedig olyan kategóriákat vezettek be, mint európai mű, amelyet például a tengerentúli művekkel szemben megkülönböztetett előnyben részesítenek; pártfogolják a hazait, és kikötik, hogy a műsoridő mekkora részét kötelező európai filmalkotásokkal kitölteni. Ráadásul mindezt nemcsak a közszolgálati médiáknak teszik kötelezővé, de a nálunk érintetlennek hitt kereskedelmi műsorszórókra is - és eleddig nem dőlt össze a világ.
(16.30)
Európa pedig így marad meg Európának a globalizmus hullámverése közepette is. Aki megvédi sajátosságait, önmagával törődik, a nemzeti jelleget gondozza, és van ereje bezárni kapuit az értéktelen, a bóvli, a romboló, a züllesztő előtt, annak van jövője! Magyarország olyan közösséghez kíván csatlakozni, amelynek jövője van. A törvényalkotási munkát persze nem úszhatjuk meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még mindig nem késő. A zárószavazásig meggondolhatják magukat.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ezennel bejelentem, hogy a Lezsák Sándor képviselőtársammal együtt benyújtott valamennyi módosító javaslatunkat és kapcsolódó módosító javaslatunkat visszavonjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A mai napon a kormánykoalíció ismételten egy olyan törvény tervezetét terjeszti be önök elé, amely az együttgondolkodásra adhat okot. Ez a tagállamok területéről jogellenesen kiszállított kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezet. Az előttünk álló fontos törvényt sikerült összecsiszolnunk az európai ajánlásokkal. Elfogadása esetén újra egy lépéssel közelebb kerülünk az úgynevezett európai elvekhez.
A Magyar Demokrata Fórum szorgalmazza, hogy minden nemzeti örökség kerüljön vissza, illetve maradjon abban az országban, ahonnan származik. Ez a törvénytervezet Magyarország európai uniós taggá válása után lép életbe, tehát majdan e törvény segítségével élhetünk jogos igényünkkel, hogy a magyar nemzet majdan visszakaphassa a tőle eltulajdonított értékeket. Sajnos, csak a csatlakozás után.
(22.10)
E törvény elfogadásakor azonban nemcsak az ingóságok tulajdonjogi előzményeire hivatkozhatunk, hanem az érzelmekre is kell apellálnunk. A nemzetünk nagyjai által megálmodott és megalkotott művek, műremekek sokasága napjainkban nem a mi múzeumunk falait díszíti, nem az elkövetkezendő generációk ízlésvilágát színesíti. A magyar ember emlékeit, emlékeihez kötődő tárgyait, műalkotásait tisztelő ember volt és ma is az. E törvény elfogadásával nagyobb lehetőségünk nyílik kultúránk megőrzésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvény elfogadásával a jövő generációnak adjuk meg azt a biztonságot, hogy nemzeti kulturális javainkat a jövőben jogellenesen nem lehet elvenni a nemzettől. Cselekedetünkkel reményeim szerint utat mutathatunk azon nemzeteknek, amelyek velünk együtt kopogtatnak az egyesült Európa kapuján, hogy bebocsátást nyerjenek az őket megillető helyre. Tettünk bizonyságul szolgálhat a magyar nemzet nyitottságára, és arra, hogy mi - mint a történelemben mindenkor - az igazságos döntéseknek voltunk és vagyunk a hívei. Egy ország népe sem vállalhatja többé, hogy döntéseivel a kisemmizett nemzetek sorát gyarapítsa. Nyilvánvalóvá tesszük, hogy a tervezet által tárgyalt kulturális tárgyak az adott országok, nemzetek kulturális örökségét képviselik, s mint ilyeneket, vissza kell juttatni őket származási helyükre alkotóikhoz, megálmodóikhoz. Példát kell mutatnunk, hogy az Európába tartó nemzetek erényére válik, ha önmaguk értékeivel törődnek, egymás nemzeti jellegét tisztelik, sajátjukat gondozzák és ezzel is demonstrálják kontinensünk sokszínű mivoltát. E fenti irányvonalak felvállalásával is helyt adunk az Európai Unió határozott törekvéseinek.
Remélem, az előterjesztett törvényt a parlament nagy többséggel fogadja el. Egy fejezetet zárhatunk le Európa történetében, hiszen kontinensünk egyes nemzetei máig nem tudtak felocsúdni a második világháború okozta sokkból, amikor nemzetek, országok, kulturális kincseit lopták el, sokszor a tolvajok még egymástól is. Az eltulajdonított kulturális értékek nagy része sajnos örökre eltűnt előlünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! E törvény elfogadásával egy európai uniós kötelezettségünknek teszünk eleget, és egyben nemzeti értékeinket és nemzeti érdekeinket is képviseljük.
Kérem, velem együtt támogassák a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A 24. §-hoz szeretnék hozzászólni, és egy kicsit vitatkozni is Bauer Tamás képviselőtársammal, hisz mindenféleképpen jogharmonizációs szándéknak érzem és tartom ezt a két módosító javaslatot. Hiszen nem arról van szó, hogy betűhűen kell átvenni bizonyos törvényeket más országokból, és nem arról szól, hogy csak az lehet benne egy jogharmonizációs csomagban, amely már egyszer valamely országban törvényerőre emelkedett. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a törvény kitér a magyar nyelven készített műsorokra is, és hangsúlyozom, egyáltalán nem tartom ellentmondásnak, hogy ezt jogharmonizációs törvénycsomagnak tartjuk.
Ugyanakkor - kicsit egyet is értve vele a magyar nyelven készült mű fogalmánál - ott, ahol a Magyarországon elismert kisebbségek nyelve kitétel is olvasható, elismerem, hogy ez félreérthető. Itt már elhangzott, hogy kapcsolódó módosító javaslatok már kerültek benyújtásra, én is remélem, hogy a mai nap folyamán még lesz módom egy kapcsolódó módosító javaslat benyújtására. Hiszen egyetértve Bauer Tamással, aki azt mondta, nagyon pozitívnak ítéli ennek a módosítónak a szellemiségét, hogy az itt élő nemzetiségiek nyelvét is egyenjogúan befogadjuk ebbe a törvénycsomagba, én azt a kapcsolódó módosító javaslatot fogom benyújtani, amely azt mondja, hogy a kisebbségek nyelvén magyar gyártásban Magyarországon készült filmek kerüljenek ebbe a kategóriába. Így talán Bauer Tamás képviselő úrral közösen át tudjuk hidalni azt a problémát, amelyet ő fölvetett, és bizonyos szempontból én is úgy érzem, hogy pontosítani kell ezt a fogalmat, de összességében mind a két, illetve mind a három módosító javaslatot a jogharmonizációs menetben elfogadottnak és támogatandónak ítélem.
Köszönöm szépen.