A felszólalás szövege:

Bizonyára látott már olyan települést, ahol a település legmagasabb pontjára telepítették a temetőt, mert ez egy szokás, hogy a település magaslatára helyezik a temetőket, és mindenki látja az ablakából. Én például Miskolcon laktam olyan lakótelepen, ahol a lakótelep a temető mellett volt, ez nem sért kegyeleti jogokat. Ne haragudjon, ha ezt az érvelését sületlenségnek tartom, volt itt még más is, de arra majd az államtitkár kollégám fog válaszolni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel ennek a törvényjavaslatnak a részletes vitája már több mint egy hónappal ezelőtt indult el, és most folytatjuk és lezárjuk a részletes vitát, ha megengedi az elnök úr, az időközben bekövetkezett fejleményekről - természetesen a részletes vita keretein belül maradva - szeretnék beszámolni, ugyanis a törvényjavaslat egyik része, a bírósági szervezeti törvény módosítása elsősorban is a bírósági ügyek áthelyezésének intézményét igazítja hozzá az alaptörvény negyedik módosításához.

Nos, szeretném önöket emlékeztetni arra vagy tájékoztatni arról, ahogyan az nyilvánosságra is került, hogy a kormány úgy döntött, hogy a bírósági ügyek áthelyezése intézményét - amelyet egyébként itt az Országgyűlésben igen sokszor vitattak ellenzéki képviselőtársaim, és több módosításon is keresztülment ez az intézmény -, nos, a kormány döntése alapján azt kérjük az Országgyűléstől, hogy az ügyek áthelyezésének intézményét szüntessük meg, mégpedig a rendelkezésre álló bírósági szervezeti törvény jelen formában előterjesztett módosításai között szüntessük meg, és természetesen az ehhez fűződő, ehhez kapcsolódó alkotmánymódosításra is indítványt fog tenni a kormány.

Szeretném még egyszer felidézni, hogy a bírósági ügyek áthelyezése olyan jogintézmény, amely egyrészt 2010 óta létezik, pontosabban 2011 tavaszától, de 2010-ben fogadta el az Országgyűlés - az akkori OIT egyetértésével - a bírósági ügyek áthelyezésének intézményét. A bírósági ügyek áthelyezése egyébként számos más európai uniós tagállamban is működik, így Hollandiában és Franciaországban is. Hollandiában a bírósági szervezeti törvény 46/A. §-a tartalmazza a bírósági ügyek áthelyezését, Franciaországban pedig a közigazgatási ügyeket helyezhetik át hasonló módon.

Sajnos az ügyek áthelyezésének intézményét - amellett, hogy valóban orvosolta a legterheltebb budapesti bíróságok ügymenetét, és orvosolta ezeket az eljárások elhúzódásából adódó károkat, amelyek bekövetkezhettek volna - viszont, ahogy mondtam, számos kritika érte, és ami ennél sokkal rosszabb: ürügyül szolgált arra, hogy a magyar bíróságok függetlenségébe, az igazságszolgáltatás függetlenségébe vetett hitet megingassa, hiszen a kritikák szerint ezeket az áthelyezett ügyeket valamilyen manipulatív módon, tehát nem objektív módon kezelnék a bíróságok.

Ugyan erre egyetlenegy példát nem találtunk az elmúlt két évben szerencsére, hogy bármiféle elfogultságot lehetne az áthelyezett ügyekben megállapítani, sőt nagyon tanulságos, hogy az áthelyezett ügyeknek csak töredékében kifogásolták az ügyfelek a bírósági ügyek áthelyezését, az ügyek nagyobb részében már rég jogerősen lezárultak ezek az eljárások, és az ügyfelek megelégedésére szolgált, hogy az ügyüket soron kívül intézték vidéki bíróságok. De természetesen - mint ahogy mondtam - ez olyan jogintézmény volt, olyan intézmény volt, amely vitára adott okot, és ez a vita sajnos országhatáron túl is meglehetősen nagy hullámokat vert, így az Európai Bizottság, valamint az Európa Tanács égisze alatt működő Velencei Bizottság is gyakran kritizálta ezt az intézményt.

Összefoglalva: a kormány, mérlegelve az általam elmondott kritikákat, mérlegelve azokat az előnyöket, amelyek az ügyek áthelyezésével kapcsolatosak, és mérlegelve azokat a lehetséges károkat, amelyek a magyar igazságszolgáltatásra árnyékot vetettek, úgy döntött a kormány, hogy az Országgyűlésnek javasolja, hogy szüntessük meg az ügyek áthelyezésének intézményét. Ezt célzó módosító javaslatokat még a részletes vita során fogunk előterjeszteni, illetve még a későbbi tárgyalás folyamán - amennyiben szükség lesz rá -, a zárószavazás előtt még be tud nyújtani az Országgyűlésnek az alkotmányügyi bizottság.

Tisztelt Ház! Még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az alkotmánybírósági törvényt is érinti a törvénymódosítás. Az alkotmánybírósági törvénnyel kapcsolatban időközben - mint ahogy mondtam, több mint egy hónap telt el - az Alkotmánybíróság véleményét is folyamatosan beszereztük a módosító javaslatokról.

(14.50)

Azt tudom önöknek mondani, hogy megnyugtató módon rendezhető a kérdés, az Alkotmánybíróság, legalábbis tartalmilag, egyet tud érteni azokkal a módosító javaslatokkal, amelyeket szintén még a részletes vita folyamán be fogunk nyújtani. Amennyiben itt is további módosításra van szükség, akkor az a zárószavazás előtt még benyújtható vagy bizottság által, vagy az előterjesztő által.

Köszönöm a lehetőséget, elnök úr, hogy az elmúlt egy hónapra való tekintettel a vita újabb szakasza megnyílása előtt tájékoztathattam önöket ezekről a fejleményekről.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy éppen most jelentettem be, hogy a kormány úgy döntött, hogy megszünteti ezt a jogintézményt, nem túl sok értelme lenne, ha válaszolnék Bárándy Gergelynek, hogy eddig milyen indokok szóltak e mellett a jogintézmény mellett. De azért azt mégis meg kell jegyezzem, hogy igen, igaza van, sok mindenki kritizálta ezt a jogintézményt.

Ahogy elmondtam, egyébként ez létezik Európa más országaiban. A kormány azért védte ezt az intézményt, mert úgy gondolta, hogy a kettős mérce nem alkalmazható Magyarországgal szemben, amennyiben Hollandiában létezhet vagy Franciaországban létezhet ez az intézmény. Ahogy ott hosszú évek óta létezik, úgy nem gondoltuk, hogy az Európai Bizottság Magyarországon próbálja először majd a kötelezettségszegési eljárás irányába vinni ezt a kérdést.

De, ahogy elmondtam, nem ez volt az elsődleges ok, hanem az, hogy az ehhez az ügyek áthelyezése igazgatási lehetőséghez jóval kevesebb előny társult, mint amennyi hátrány származott abból, hogy megkérdőjelezhették emiatt az igazságszolgáltatás függetlenségét. És azt is elmondtam, mert a tényekhez hozzátartozik, hogy az áthelyezett ügyek döntő többségében maguk az ügyfelek elégedettek voltak, hogy az ügyük ésszerű határidőn belül elintéződött. Itt nem akarom megnevezni azokat a politikai ügyeket, amelyekben a védők indítványt tettek arra, hogy kerüljön vissza az eljárás a Fővárosi Törvényszékre. Ezek a tények közismertek. De az ügyek döntő többségében egyébként az ügyfelek elégedettek voltak. Tehát nem igaz az, hogy itt egy olyan intézményről beszélnénk, amely egyébként nem oldaná meg az igazságszolgáltatás túlterheltségének, leterheltségének problémáját egyes bíróságokon.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Itt az eljárási kereteket, úgy gondolom, hogy az én hozzászólásom sem sértette meg, tekintettel arra, hogy az első módosító javaslat, a 9. sorszámú arra vonatkozott, hogy két képviselő az eljáró bíróság kijelölésének intézményét kívánta törölni a büntetőeljárási törvényből és a polgári perrendtartásból. Hasonló tartalmú módosító javaslatokat az imént magam is benyújtottam, ahogyan azt jeleztem előre. De köszönöm szépen a hozzászólásukat.

Természetesen ez egy hosszú vita, amit nem először folytatunk le a bírósági ügyek áthelyezése kérdésében. Azt feltételezem, hogy természetesen az ügynek vannak tanulságai, vannak bel- és külpolitikai tanulságai. A belpolitikai tanulságok mindenképpen abban összegezhetők, hogy nem érdemes az igazságszolgáltatás függetlenségét akár okkal, akár ok nélkül bírálni úgy, hogy erre a tények nem szolgáltatnak bizonyítékul.

Azt hiszem, hogy az elmúlt három évben a magyar bíróságok egyike sem hozott olyan döntést, amelyben bármiféle politikai befolyás, különösen akár kormányzati, akár más hatalmi tényezőtől származó befolyás kimutatható lenne, sőt azt kell hogy mondjam, hogy valójában kormányzati szempontból nézve, kifejezetten inkább úgy tűnik, hogy a bíróságok kurucos módon ellenálltak mindenféle kormányzati szándéknak. Ezt egyes ügyekben inkább mint felperes kormány kicsit szomorúan állapítom meg, de lám-lám, a bíróságok nem kerültek a kormány befolyása alá, és nagyon helyesen egyébként a bíróságok teszik a dolgukat, és az igazságszolgáltatás függetlenül működik.

Ami a törvényjavaslat egészét és a hozzászólásokat illeti, még egyszer szeretném önöket megnyugtatni afelől, hogy a törvényjavaslat eredetileg az alaptörvény negyedik módosításának végrehajtására irányult, azoknak a sarkalatos törvényeknek a módosítását és néhány esetben nem sarkalatos törvények módosítását célozta meg, amelyek közvetlenül az alaptörvény negyedik módosításával összefüggnek. Tehát amikor az alkotmánybírósági törvényt vagy a bírósági szervezeti törvényt kívántuk módosítani, akkor ezek az alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosítások voltak. Tehát a salátatörvény, merthogy így mondhatnánk, a salátatörvény egy alkotmánymódosítást hajtott végre.

Való igaz, hogy egy alkotmánymódosítást kétféleképpen lehet végrehajtani, és ebben az esetben itt mind a kettőre látunk példát. Hiszen az Országos Bírósági Hivatal elnökének az ügyek áthelyezése tekintetében az alkotmány hatályos szövege az alaptörvény negyedik módosításával ad lehetőséget az ügyek áthelyezésére, azonban a javaslatunk már korábban is azt tartalmazta, hogy ezt a döntést erősen az Országos Bírói Tanács kontrollja alatt tegye meg. De ahogyan végül a törvényjavaslat alakul, lehet, hogy ilyen jogköre nem is marad az Országos Bírósági Hivatal elnökének.

A módosító javaslatokból az tűnik ki, hogy néhány képviselő magát az alaptörvény negyedik módosítását kritizálja, hiszen olyan elhagyó módosító javaslatokat tettek független képviselők például, amely az egész módosítást vagy annak egyes törvényekre vonatkozó részét érintette volna. Hogyha ezeket komolyan vesszük, akkor azt kell mondjam, hogy ezek nyilván nincsenek összhangban az alaptörvénnyel. Ha az alaptörvényből következő módosítást el akarják hagyni a képviselők, akkor az nem hajtja végre az alaptörvényt. Márpedig ezt a kormány nevében nem támogathatom, hogy az alaptörvény végrehajtására ne kerüljön sor. A kormány felelőssége az alaptörvény végrehajtása, és ezt kérjük a tisztelt Háztól is, hogy az alaptörvénynek megfelelően módosítsuk a törvényjavaslatban szereplő sarkalatos és egyéb törvényeket.

Köszönöm szépen a hozzászólásaikat, köszönöm szépen a módosító javaslataikat.

Tudtommal az alkotmányügyi bizottság a pénteki napon meg tudja tárgyalni a korábbi és a most benyújtott módosító javaslatokat is, és pénteken, amennyiben a házbizottság elfogadja a javaslatunkat, a határozathozatalokra sor kerülhet, mármint a módosító javaslatok határozathozatalára, és még az Országgyűlés nyári ülésszaka vége előtt megszülethet az alaptörvény negyedik módosítását végrehajtó törvény.

Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, elnök úr, a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden szeretném ismertetni, hogy miért nem támogatjuk az MSZP által benyújtott módosító javaslatokat. A T/11523/1. számú módosító javaslatot, amely a büntetőeljárási törvény módosítására irányul és amelynek tárgya az Országos Bírósági Hivatal elnökének soron kívüli eljárás elrendelésére vonatkozó joga, azért nem támogatjuk, képviselő úr, mert nem a törvényjavaslat teremti meg ezt a jogot az OBH elnöke számára, hanem a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM-rendelet 33. § (1) bekezdés b) pontja, amely szerint az ügy soron kívüli intézése alapulhat az OBH elnökének határozatán.

A törvényjavaslat csak sorrendet állít fel a soron kívül intézendő ügyek között. A 2. módosító javaslatot, amely a kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozik és megszüntetné ezt a kategóriát, azért nem támogatjuk, mert a kiemelt jelentőségű ügyek esetében szigorúbb eljárási határidőket ír elő a törvény. Indokolt, hogy a kiemelkedő tárgyi súlyú, illetve a közvélemény fokozott érdeklődésére számot tartó ügyek minél gyorsabban befejeződjenek, a bírósági eljárás időszerűsége biztosított legyen ezekben az ügyekben. A módosító javaslat pedig éppen ezzel ellentétes hatást váltana ki.

A 3. számú módosító javaslatot pedig, amely az előzetes letartóztatás végső határidejének letelte miatti házi őrizet elrendelésével kapcsolatos, azért nem támogatjuk, mert egyrészt indokolt, hogy ne csak a szándékos, hanem például a tudatos gondatlansággal történő akadályozás is a szabályok megszegésének minősüljön, másrészt a bíróság számára csak lehetőség van az előzetes letartóztatásnak a lakhelyelhagyási tilalom, illetve a házi őrizet szabályai megszegése esetében történő elrendelésére, így mérlegelheti a vétkesség fokát, és dönthet úgy, hogy gondatlanság esetén nem rendeli el a súlyosabb kényszerintézkedést.

Úgy látom, képviselő úr, hogy ezt a három módosító javaslatot terjesztették elő, a negyediket a Jobbik képviselői, de mivel nem szólaltak föl, most nem kívánom ezekre a választ megadni.

Köszönöm a figyelmüket, elnök úr, és köszönöm a vitában a hozzászólásokat.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években képviselőtársaim már megismerhették a külföldön működő magyar intézetek kiemelkedő jelentőségét. A magyar kulturális intézetek egyre növekvő szerepének oka elsősorban az, hogy a globális politikai és gazdasági rendszerben a kultúra mind erőteljesebben képes hatni a külkapcsolatokra.

A kormánynak a magyar kultúra külföldön történő megismertetése és ebből fakadóan a külkapcsolataink erősítése iránti elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban, hogy jelenleg 17 országban 19 magyar intézet működik, és további intézetek nyitására zajlanak előkészületek.

A kormány által kiemelten kezelt keleti nyitás politikájával összhangban fontos, hogy Ázsia és ezen belül Kína növekvő világpolitikai erejét felismerve Magyarország megfelelő szinten, a jelenleg Pekingben és Sanghajban működő oktatási és kulturális szakdiplomata szintről feljebb lépve, önálló intézettel képviselje kultúráját a világ legdinamikusabban fejlődő és legnépesebb államában.

Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat arról, hogy a pekingi magyar intézet megnyitására irányuló szándéknyilatkozatot még 2011 júniusában írta alá Réthelyi Miklós nemzeti erőforrásminiszter, és Gao Jian, a Kínai Népköztársaság korábbi budapesti nagykövete. A nyilatkozat aláírását követően a kínai féllel történő egyeztetések végeredményeként elkészült és idén június 27-én aláírásra került a két ország közötti kulturális központok kölcsönös létesítéséről rendelkező nemzetközi egyezmény, amely megteremti a törvényes kereteit a pekingi magyar intézet létrehozásának és működtetésének. A szóban forgó törvényjavaslat ennek a nemzetközi egyezménynek a törvényi szintű kihirdetéséről rendelkezik.

Bízva abban, hogy sikerült rávilágítanom a törvényjavaslatban foglaltak jelentőségére, kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a szavazatukkal támogassák a javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Röviden szeretnék szólni. Köszönöm, elnök úr, a képviselőtársaimnak a kihirdető törvényjavaslat támogatását, és nem állom meg szó nélkül, hogy mintegy keretbe foglalva a mai napot megjegyezzem, hogy Józsa képviselő úr örömét fejezte ki, hogy annak idején sikerült megakadályozniuk egy Kínát elítélő határozatot, viszont ma egy másik napirendnél örömmel üdvözölték, hogy az Európai Parlament elmarasztalta Magyarországot. Ez jól keretbe foglalta a mai napot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból. - Ékes József: Robi, nagyon jó volt!)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök úr, nagyon köszönöm a szót és köszönöm a türelmét.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság 2013 májusában az alapvető jogok biztosa indítványára megvizsgálta az alaptörvény negyedik módosítását, és a vonatkozó 12/2013. számú határozatában nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. Az indítvány elutasításával Magyarországon az új alaptörvény körüli viták időszaka lezárult.

A kormány ennek megfelelően arra törekedett és arra törekszik továbbra is, hogy az alkotmányos viták a nemzetközi színtéren is nyugvópontra jussanak. Noha mind a magyar kormány, mind egyes független nemzetközi szakértők, jogászprofesszorok arra a megállapításra jutottak, hogy a negyedik módosítást ért kritikák többsége félreértésen vagy egyes rendelkezések indokolatlanul rosszindulatú értelmezésén alapul, a kormány mégis úgy döntött, nem engedheti meg, hogy ezen alkotmányos kérdések a továbbiakban is ürügyként szolgálhassanak a Magyarország elleni támadásokhoz. Ebből a célból a kormány már június közepén benyújtotta a vonatkozó módosítási javaslatát, ám most immár a Velencei Bizottság, illetve az Európai Bizottság végleges véleményére is tekintettel kiegészítve, új változatban terjesztette az Országgyűlés elé az alaptörvény ötödik módosításáról szóló javaslatot. Ez az iromány a jelzett kérdések mellett tartalmazza a Magyar Nemzeti Bankot és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét érintő, hatásköri átrendezéssel összefüggő kérdéseket is.

Tisztelt Ház! Mielőtt az egyes változtatásokról szólnék, röviden jelezni szeretném, hogy az önök előtt fekvő ötödik módosítás nem tér el a korábbi alkotmányozói akarattól, legfeljebb hangsúlybeli változást takar. Ennek kapcsán meg kell említeni azt is, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer felügyeletének a jegybankhoz történő telepítése sem új keletű ötlet, most azonban ezt már az Európai Központi Bank is támogatni tudja.

Az egyes rendelkezésekről szólva elsőként a vallási közösségek helyzetének rendezéséről, az ezzel összefüggő változtatásról szólnék. A javaslat e körben elsősorban terminológiai változtatást hajt végre: az "egyházak" és a "vallási tevékenységet végző más szervezetek" megkülönböztetés helyett alaptörvényi szinten a "vallási közösség" összefoglaló nevet vezeti be, ezzel is kifejezve, hogy a szervezeti forma nem eredményezhet különbséget a vallásgyakorlással összefüggő jogok tekintetében. A módosítás egyértelművé teszi, hogy az Országgyűlés döntése nem a vallási közösségek teológiai értelemben vett egyházi önmeghatározását érinti, nem az egyházként való működés lehetőségének megadására vagy elutasítására irányul, hanem annak szabad mérlegelésére és eldöntésére, hogy a közösségi célok elérése érdekében az állam melyik vallási közösséggel kíván együttműködni. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az együttműködésről a vallási közösség kérelme alapján dönt az Országgyűlés, és a közösségi célok elérése érdekében történő együttműködésre tekintettel lesz lehetséges a feltételeknek megfelelők részére sajátos jogállás és jogosultságok biztosítása. Az együttműködés ugyanis a közösségi célok hatékony ellátása érdekében bizonyos többletjogosítványok biztosítását igényli, amely megkülönböztetés alkotmányos alapjait e módosítás teremti meg.

Tisztelt Ház! Másodikként a politikai reklámokkal összefüggő változtatásról szólnék. A negyedik módosítás a közszolgálati televíziókra és rádiókra szűkítette volna a reklámozás körét; a módosítás értelmében azonban bármilyen, tehát nemcsak közszolgálati médiaszolgáltatás útján közzétehető lesz politikai reklám, feltéve továbbra is, hogy az ellenérték nélkül történik. A közzétételre vonatkozó további feltételek meghatározását az alaptörvény sarkalatos törvényre utalja azzal, hogy abban biztosítani kell a politikai reklámot közzétevők esélyegyenlőségét. A rendelkezés tehát az ingyenesség előírásával továbbra is garantálja az esélyek egyenlőségét és a kampányköltések kordában tartását, ugyanakkor valamennyi televízió és rádió számára megteremti a közzététel lehetőségét.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat harmadik tárgyköre az igazságszolgáltatással függ össze. Ennek keretében a kormány az igazgatással összefüggő alaptörvényi garanciák növelésére tesz javaslatot az Országos Bírói Tanács mint az igazgatásban közreműködő önkormányzati szerv alaptörvényi nevesítésével, valamint indítványozza, hogy az eljáró bíróság kijelölésének jogintézménye helyett más módon legyen biztosítható a bíróságok egyenletes ügyterhelése. Ezzel alaptörvényi szinten is megszűnik a sokak által félreértett úgynevezett ügyáthelyezés lehetősége.

Szintén az igazságszolgáltatással összefüggő kérdés, hogy a javaslat a bírói kezdeményezésre induló alkotmánybírósági normakontroll-eljárásban az eljárásra nyitva álló határidőt a megfontoltabb döntéshozatalhoz szükséges idő biztosítása érdekében 30 napról 90 napra bővíti.

Tisztelt Ház! Most hadd szóljak a javaslat két pénzügyi tárgyú rendelkezéséről. A javaslat 4. cikkével és 7. cikk (2) bekezdésével a kormány az ország gazdasági stabilitását és az államadósság csökkentését biztosító más megoldást javasol az államot terhelő, előre nem látható fizetési kötelezettségek teljesítésének esetére. A javaslat ennek megfelelően az alaptörvény szövegét tehermentesítve deregulálja a 37. cikk jelenlegi (6) bekezdését. A költségvetési egyensúly fenntartására irányuló intézkedések alapvető és részletszabályai ugyanis egyaránt megállapíthatók sarkalatos, illetve egyszerű többséggel elfogadható törvényekben.

Végül a javaslat jegybankot érintő rendelkezéseiről szeretnék beszélni. Az 5. cikk és a 7. cikk (3) bekezdése annak lehetőségét teremti meg, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer felügyeletének feladatát a jövőben a Magyar Nemzeti Bank lássa el. A pénzügyi felügyeleti funkció jegybankba történő integrálását számos érv támasztja alá. Az integrációra elsődlegesen azért van szükség, hogy mind a pénzügyi rendszer egésze, mind pedig az egyedi intézmények szintjén a kockázatok feltárása és azok elhárítása a korábbiaknál sokkal hamarabb és hatékonyabban történjen meg. A jegybank és a felügyelet hatékony koordinációjának hiánya ugyanis jelentős mértékben járult hozzá a háztartások túlzott eladósodottságához és a devizahitelek elterjedéséhez. A teljes integrációt az indokolja, hogy a pénzügyi stabilitási és fogyasztóvédelmi funkciók potenciális szinergiái a lehető legteljesebben kiaknázásra kerüljenek, és a jegybank a jövőben ne csak a pénzügyi rendszer, hanem az ügyfelek túlzott kockázatvállalását is megakadályozza.

Ugyanakkor az új jegybanknak nemcsak az a feladata, hogy a pénzügyi rendszer stabilitása felett őrködjön, hanem a rendelkezésre álló eszközökkel annak hatékonyságát is javítsa. Erre jó példa, hogy ha túl kevés a hitel, akkor gyorsítania, ha pedig túl sok, akkor lassítania kell annak gazdaságba történő kiáramlását. De szintén lényeges, hogy a pénzügyi rendszer szereplői közötti piaci verseny feltételeit is biztosítsa.

(18.50)

A magyarországihoz hasonló felügyeleti kudarcok indokolják a jegybankok felügyeleti funkciókkal történő felruházásának nemzetközi trendjét is, amelynek részeként a világ vezető jegybankjai, így a Bank of England és a Fed mellett hamarosan az Európai Központi Bank is egyedi intézményi felügyeleti jogosítványokat kap majd.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom benne, hogy a javaslat nyomán a látszólagos jogi problémák megoldásával elülhetnek az alkotmányos viharok, másfelől a jövőre nézve biztosítható lesz a korábbiaknál hatékonyabb és összehangoltabb pénzügyi felügyeleti rendszer működése. Mindehhez azonban szükség lesz az önök szíves támogatására. Jó szívvel ajánlom figyelmükbe a javaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nagyon köszönöm a hozzászólásaikat, és különösen azoknak köszönöm a hozzászólását, akik tárgyszerűen az alaptörvény ötödik módosításának témáihoz szóltak hozzá. Ha megengedik, én elsősorban inkább ezekre a hozzászólásokra reagálnék. Kezdem Lendvai Ildikó képviselő asszonnyal, aztán Nyikos képviselő úrral folytatom, de mivel ő már elment, inkább a jelen lévő képviselőnek szeretnék válaszolni.

Képviselő asszony, amit itt az előbb elmondott, az mind szép volt, egyetlenegy apró mondatrészt vagy inkább szót hagyott ki a bevett egyház helyzetének jellemzéséből, hogy mindez, amit ön mondott, amit ön az együttműködés feltételeként írt le, mindez az adott egyház kérelmére való döntést jelenti. Tehát az adott egyház, az az egyház vagy vallási közösség, amely együtt akar működni az állammal a közösségi célok érdekében, kérheti az Országgyűléstől, hogy ilyen státust adjon neki az Országgyűlés és ilyen jogosultságokkal ruházza fel, tehát szó sincs arról, hogy egy vallási közösséget az állammal való együttműködésre kényszeríthet bárki. Tehát kizárólag arról van szó, hogy az egyébként mindenféle szervezeti formában működő vallási közösségek, pontosabban a törvények által megengedett, akár egyesületi formában, akár magasabb szervezeti formában működő vallási közösségek közül akik kérik és akiknek az Országgyűlés elfogadja ezt a kérelmét, azokkal együttműködik az állam, azoknak az egyházaknak biztosít különleges jogosultságokat. Tehát semmiféle kényszer nincs az ügyben. Abban kétségtelenül igaza van, hogy ez az Országgyűlés szuverén döntése. Az Országgyűlés - mint az állami főhatalmat gyakorló népképviselői testület - döntése, hogy kikkel kíván együttműködni.

Megjegyzem, számos országban ez így működik, számos európai országban így működik. Van, ahol nem parlamenti döntés, hanem egy konkordátum kell hozzá, egy szerződést köt az állam ilyen egyházakkal. Tehát igenis van, de egyébként ezt önök tudják, hiszen az egyházi törvény vitájában nem én, hanem az államtitkárok, a kormány képviselői és a hozzászólók elmondták, hogy Európa számos országában differenciált a vallási közösségek rendszere, nem minden vallási közösség egyforma jogosultságokkal rendelkezik, sőt vannak olyan szélsőséges példák, ahol államegyházként működik néhány egyház, de ha nem ezt a szélsőséges példát nézzük, hanem csak azt nézzük, hogy van-e vajon különbség az egyes egyházak között, akkor igen, számos országban van különbség. Azon az alapon van különbség, hogy mely egyházak céljait ítéli meg az állam olyannak, amelyeket tud támogatni, és amelyekkel együtt tud működni. Pusztán csak ez a modell került leképezésre az alaptörvény ötödik módosításában. Tehát nincs szó olyan kényszerről vagy olyan, ahogy ön mondta, hogy kezesek-e ezek az egyházak, tehát hogy valamifajta megalázó helyzetbe hozná őket, vagy alárendelt helyzetbe hozná őket az Országgyűlés. Pont arról szól egyébként, az előző mondatok arról szólnak, hogy az állam és a vallási közösségek különváltan működnek, önállóak. Gyakorlatilag minden, az együttműködésük csak a két fél közös akaratán múlhat.

Nos, természetesen az a fejtegetés is, amire azt mondta, hogy a parlament nem alkalmas arra, hogy megítélje az együttműködésre való alkalmasságot, azért ott egy ponton sántít, hogy ha nem a parlament, akkor ki. Nyilván ön azt gondolja, képviselő asszony, hogy eredetileg bíróság döntött az egyházak bejegyzéséről. Csak halkan jegyzem meg, hogy nem tudom, hogy a bíróság mitől alkalmasabb ennek a kérdésnek a megítélésére. A bírók sem végeztek teológiát valószínűleg, tehát nem biztos, hogy tudják, hogy az adott hitelvek létező állítások-e, tehát azokat a hitelveket nem a hitelv hitéleti minőségében ítélte meg a bíróság, hanem kizárólag formális szempontból ítélte meg a bíróság. De ez a joga most is megmarad a bíróságnak, hiszen a bíróság jegyzi be a vallási tevékenységet végző szervezeteket. A bíróság jegyzi be. Ez már csak egy második lépcső, amikor ők kérelemmel folyamodnak az Országgyűléshez a bevett egyházi helyzet eléréséhez, illetőleg az együttműködés kinyilvánításához.

Úgy gondolom, hogy arra a megjegyzésére, hogy hogyan jutottunk el idáig, nem akarok reagálni, hiszen ez egy ismert folyamat, hogy hogyan jutottunk el idáig, de ami így most belekerült az alaptörvény ötödik módosításába és a sarkalatos törvénybe, az minden szempontból megfelel az európai gyakorlatnak, megfelel egyébként az alkotmánybírósági határozatnak is, amely megengedte a differenciálást egyébként a vallási tevékenységet végző szervezetek között, és hadd jegyezzem meg, hogy mellesleg szerintünk megfelel az ország érdekeinek is, mert az országnak nem az az érdeke, hogy négyszáz egyház azokat a kedvezményeket élvezze, amely egyházak közül egy része nyilvánvalóan visszaélt ezekkel a kedvezményekkel.

Most térnék vissza Nyikos képviselő úr megjegyzésére. Természetesen minden képviselőnek joga van bírálni a kormány kodifikációs munkáját, de célszerű előtte utánanézni annak, amit állít egy képviselő. Így például Nyikos képviselő úr az alaptörvény ötödik módosításában szereplő, a jegybank elnökének rendeletalkotási jogára vonatkozó szabályokat bírálta. Volt időm megnézni az elmúlt percekben. Ez a mondat, ami ebben az ötödik módosításban szerepel, mármint az, hogy a rendelet nem lehet törvénnyel ellentétes, ez a mondat szerepel az Alaptörvény hatályos 49. cikk (4) bekezdésében, és akinek még ez is kevés lenne, annak elmondom, hogy az 1949. évi XX. törvény 32/D. § (4) bekezdésében is szó szerint ez a mondat szerepel. Tehát ha valaki úgy gondolja, hogy az alaptörvény nem mérce számára, Nyikos képviselő úr, aki az Állami Számvevőszék alelnöke volt, tudhatná, hogy huszonhárom éve szerepel a magyar közjogi rendszerben ez a szabály, és az alkotmány része, az alkotmányos rendelkezés része. Nos, természetesen, mondom, lehet bírálni a kormány jogalkotási munkáját, de nem árt, ha az ember előtte alaposan tájékozódik.

Összefoglalva tehát mind az itt elhangzott véleményeiket és mind a benyújtott módosító javaslatokat alaposan, legalább ilyen részletességgel meg fogjuk vizsgálni, és amennyiben valóban javításra szorul a módosítás szövege, akkor ki fogjuk javítani módosító indítványokkal.

Még egy megjegyzést engedjenek meg, mivel itt a mai estén az alaptörvény ötödik módosítását különféle jelzőkkel, illetve különféle meghatározásokkal illették. Én magam nem tudok eligazodni az MSZP álláspontján, de nemcsak én nem tudtam eligazodni, hanem a Népszava sem tudott eligazodni, amely ma 19 óra 13 perckor azt a cikket tette közzé, hogy kamu módosítások sora. Ebben szerepel Bárándy Gergely, aki szerint kapitulált a kormány. Tehát most akkor jó lenne, ha az ellenzék egy része eldöntené, hogy akkor most ezek kamu módosítások vagy az Európai Unió elvárásainak felelt meg a kormány.

(22.30)

Talán nem áll messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy a kettő között van az igazság, se nem kamu, se nem kapituláció, de azért, hogy egy párt nem képes elmondani a véleményét erről az ötödik módosításról, az persze lehet az ő belügyük, de nyilván nehéz helyzetben vannak, amikor egy nemzetközi nyomásnak, amit nem utolsósorban egyébként éppen az ellenzék baloldala szabadított Magyarország nyakába, tesz eleget a kormány, egy kényszer hatása alatt nyújt be egy alaptörvény-módosítást, és ahelyett, hogy a baloldal, amely mindezt elérte az európai elvbarátain keresztül, üdvözölné a módosítást és elfogadná, kamunak és átlátszónak nevezi azokat. De mindegy, ez legyen az ő problémájuk, nyilván az alaptörvény módosításához megvan a kormányzó többség parlamenti mandátumszáma. De ajánlom a figyelmükbe, hogy ha már az Európai Unió előtti kapitulációnak nevezik, akkor talán az ötödik módosításban foglalt szabályok nagy részét mégiscsak az Európai Unióval ezek szerint összhangban terjesztette be ide a kormány. Ez talán önöknek is garancia arra - hogyha a mi álláspontunk nem lenne garancia -, az Európai Bizottság álláspontja talán garancia arra, hogy mégiscsak van értelme megszavazni ezt az ötödik módosítást.

Tisztelettel kérem mindannyiuk szavazatát. Az alaptörvény ötödik módosítása az alaptörvény eredeti szellemiségét, az alaptörvény eredeti erejét nem lerontva, de jobbá teszi, korrigálja az alaptörvényt, és ezért kérem a támogatásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat elsősorban a szerzői jogi törvény, a szabadalmi törvény, a védjegytörvény és a formatervezési mintaoltalmi törvény módosítását célozza. A törvényjavaslat emellett a szabadalmi ügyvivői törvény, az innovációs törvény, valamint a hagyatéki törvény kiigazítását is tartalmazza. A törvényjavaslat törzsét alkotó szerzői jogi törvénymódosítások célja a technikai és kodifikációs jellegű módosítások mellett elsősorban az árva művek megengedett felhasználási módjairól szóló európai uniós irányelv hazai átültetése, vagyis az irányelvnek megfelelő hazai szabályozás megteremtése. Az irányelv az árva művek, vagyis az olyan szerzői jogi védelem alatt álló alkotások felhasználásának szabályait rendezi az Európai Unióban, amelyek jogosultja a felkutatására tett gondos kutatás ellenére ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik.

Az irányelv megalkotásának fő célja, az európai kulturális örökség digitalizálásának és hozzáférhetővé tételének előmozdítása szoros összefüggésben áll az árva művek felhasználásának kérdésével. Az irányelv megalkotását megelőzően ugyanis a gyűjteményeik digitalizálásával foglalkozó tagállami intézmények számára az árva műveknek a közérdekű feladataik ellátása érdekében történő felhasználása jelentős akadályokba ütközött. A jogszabály ezért olyan szabályozási keretet teremtett, amely egységesíti és megkönnyíti az egyes közfeladatokat ellátó intézmények gyűjteményébe tartozó árva művek digitalizálását és hozzáférhetővé tételét, valamint az árva művek jogi helyzetének kölcsönös elismerése által lehetővé teszi azok jogszerű felhasználását az Európai Unió valamennyi tagállamának területén. A jogosult engedélye nélküli felhasználásnak alapfeltétele azonban, hogy a felhasználás a kedvezményezett intézmény közérdekű feladatainak ellátását, különösen a gyűjteménye megőrzését, helyreállítását vagy művelődési és oktatási célú hozzáférhetőségét szolgálja.

A magyar jogalkotó Európában elsőként már 2009-ben megalkotta az árva művek felhasználására vonatkozó szerzői jogi szabályozást, amely alapján az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésére a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által lefolytatott hatósági eljárás keretében kerül sor.

(16.40)

Az irányelv a jelenleg hatályos magyar szabályozáshoz képest több tekintetben eltérő megközelítést alkalmaz, így az uniós jogszabály elfogadásával szükségessé vált az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésére vonatkozó hatályos magyar szabályozás és a bevezetendő új szabályok összhangjának megteremtése. Ennek eredményeként a szerzői jogi törvényben új, önálló fejezetbe került az árva művek felhasználására vonatkozó összes rendelkezés.

Az egységes rendelkezések egyrészt tartalmazzák a már hivatkozott hatósági engedélyezési rendszer 2009 óta hatályos, kisebb módosítással ellátott szabályait. Másrészt a törvény az irányelv nyomán átültetett rendelkezésekkel a továbbiakban bizonyos kedvezményezett intézmények, például könyvtárak, archívumok számára azt is lehetővé teszi, hogy ezek egy erre a célra rendelt egységes európai uniós adatbázisban szereplő árva műveket szabadon digitalizáljanak vagy ilyeneket az interneten hozzáférhetővé tegyenek. Ennek feltétele, hogy az adott mű az intézmény gyűjteményének részét képezze. E kedvezményezetti körön kívüli felhasználók, illetve az irányelv hatályán kívüli felhasználási módok és műtípusok tekintetében továbbra is hatósági engedéllyel biztosítható a jogszerű felhasználás. Mindezeken túl az új rendelkezések a hazai intézmények számára egyúttal lehetőséget biztosítanak arra is, hogy amennyiben a gyűjteményükben található művel összefüggésben lefolytatott gondos jogosultkutatásuk nem vezet eredményre, akkor a művet az uniós adatbázisban maguk is rögzítsék, és azt hatósági engedély nélkül felhasználják.

Az iparjogvédelmi tárgyú módosítások közül a technikai és kodifikációs jellegű kiigazításokon túlmenően kiemelést igényelnek a szabadalmazási eljárásban az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentéssel összefüggő változások. A módosítást gyakorlati megfontolások indokolják, amelyek ennek a dokumentumnak az iparjogvédelmi oltalomszerzést, valamint a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységet támogató pályázati eljárásokban való felhasználhatóságát kívánják elősegíteni.

A változások azt a célkitűzést tartják szem előtt, hogy a szabadalmazhatóságra vonatkozó előzetes hatósági nyilatkozat igénylésének keretei rugalmasabbá váljanak a szabadalmi bejelentők számára. Ennek érdekében egyfelől nyolc hónappal meghosszabbodik a jelentésre irányuló kérelem benyújtására nyitva álló határidő, amely különösen akkor kedvező a bejelentő számára, ha olyan pályázaton kíván indulni, ahol az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés benyújtása feltétel vagy előnyt jelent. A módosítás másik iránya szintén a pályázati kiírásokban foglalt határidőknek történő megfelelést kívánja elősegíteni azzal, hogy megteremti a jelentés gyorsított, két hónapos határidővel történő elkészítése iránti kérelem benyújtásának lehetőségét.

Mindemellett a törvényjavaslat tartalmazza a kontradiktórius iparjogvédelmi eljárások egyik speciális költségviselési szabályának a pontosítását is, mely a jelenlegi jogszabályi anomáliát hivatott megszüntetni. A javaslat világossá teszi, hogy szabadalmak esetében a megsemmisítési eljárás során, védjegyekkel kapcsolatos ügyekben pedig a törlési vagy a megszűnés megállapítására irányuló eljárás során az oltalomról való lemondás csak akkor írható a jogosult javára az eljárási költségek viseléséről való döntés meghozatalakor, ha az az oltalom kezdő napjára visszaható hatállyal történt.

Az innovációs törvény kis terjedelmű kiegészítését az indokolja, hogy a törvényben meghatározott kutatás-fejlesztési ügyekben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának a Nemzeti Adó- és Vámhivatal általi kirendelés alapján végzett szakértői tevékenységére vonatkozóan az első egy év jogalkalmazási tapasztalatai alapján szükségessé vált egyes eljárási kérdések felülvizsgálata és kodifikációtechnikai megfontolások alapján való kiigazítása.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala kutatás-fejlesztési minősítésben szerzett tapasztalata, valamint a hatóságok, bíróságok részéről jelentkező igény indokolja, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala ne csupán a Nemzeti Adó- és Vámhivatal általi kirendelés alapján működhessen közre az egyes tevékenységek kutatás-fejlesztésként történő minősítése, valamint egyes költségeknek a kutatás-fejlesztési tevékenységhez való hozzárendelhetősége kérdésében, hanem a hatóságok, bíróságok megkeresése alapján is végezhessen szakértői tevékenységet.

A kutatás-fejlesztési minősítési eljárás szabályainak kiegészítését az az eljárásgazdaságossági megfontolás indokolja, hogy az ügyfél jogorvoslati kérelme alapján a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának legyen lehetősége saját hatáskörben is visszavonnia vagy módosítania döntését.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elhangzottak alapján a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát szíveskedjen támogatni és elfogadni.

Köszönöm szépen.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, csak nagyon röviden szeretném azt kérni önöktől, hogy legyenek egy kis türelemmel, a részletes vitában fogok az itt felmerült kérdésekre részletesen, aprólékosan válaszolni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Az alkotmányügyi bizottságban erről vitát folytattunk, és szeretném megismételni azt az álláspontomat, amit ott kifejtettem, amely szerint egy alkotmányos jogállamban természetesen az az alkotmányos hatalommegosztás, hogy az alkotmányozó hatalmat az Alkotmánybíróság nem kontrollálja, hanem az alkotmány védelmében lép fel az Alkotmánybíróság. Az alkotmányozó hatalom határozza meg az alkotmány tartalmát, az Alkotmánybíróság pedig megvédi az alkotmány tartalmát. Erre hozzák létre az alkotmánybíróságokat az alkotmányos jogállamokban.

Ebből az is következik, hogy az önök által beadott módosítás olyan - hogy is fogalmazott? - abszurd, képtelen - persze másra mondta ezt: abszurd, képtelen - helyzetet eredményezne, hogy az alkotmányozó hatalom öt évig vagy akár egy még erősebb minősített többséghez kötve megköti saját kezét az alkotmánymódosítás tekintetében. Arról nem is beszélve, hogy milyen praktikus hatása lenne ennek a módosításnak. Például ha az Alkotmánybíróság felülvizsgálná a teljes átmeneti rendelkezéseket, ez azt jelentené, hogy az önök módosítása következtében öt évig nem lehetne hozzányúlni az átmeneti rendelkezésekhez sem. Mi nem tervezzük ezt, de önök állítólag egyszer majd meg akarják vizsgálni az alaptörvény rendelkezéseit és módosítják azokat.

Az alkotmányos jogállamokban nincs olyan szabály, amely az Alkotmánybíróságot akár ilyen korlátozott módon is, de az alkotmány fölé emelné, merthogy az Alkotmánybíróság egyetlenegy hatalomnak van alárendelve, az alkotmánynak. Most nem az alkotmányozó hatalmat mondom, hanem egyetlenegy szempontot kell az Alkotmánybíróságnak betartania, nyilván az alkotmányt, de az alkotmánynak szigorúan alá van rendelve az Alkotmánybíróság.

Kétségtelenül igaz, hogy az alkotmánybíróságok, mint nálunk Magyarországon is, gyakran keresnek olyan hivatkozási alapot, amely inkább természetjogi eredetű. Ilyen például a láthatatlan alkotmány, a történeti alkotmány, az európai normák, és még sok ilyen íratlan normát lehetne felsorolni. Az alkotmánybíróságok megteszik az erre vonatkozó kísérletüket, néha egyébként sikerül is, néha akár két évtizeden keresztül sikerül is, hogy az alkotmány tételes rendelkezéseivel ellentétes döntéseket is hozhatnak a láthatatlan alkotmányra hivatkozva, de az alkotmányos jogállamokban mégis az a helyes, ha az alkotmányozó hatalom és az Alkotmánybíróság alkotmányos szerepe elválik egymástól, és nem az Alkotmánybíróság alkotmányoz, hanem az alkotmányozó hatalom. Ezt a mindenkori alkotmányozó hatalom védelme érdekében mondom, hiszen nem arról van szó, hogy most egy adott esetben milyen alkotmányozó hatalom és milyen akarat jött létre, hanem arról van szó, hogy ez egy hosszú távú megoldása az alkotmányos jogállamoknak.

Tehát az önök javaslata bár azt mondja, hogy az a képtelen és az az abszurd, hogy az alkotmányozó hatalom az Alkotmánybíróság döntésével ellentétes szabályokat fogalmaz az alkotmányba, én azt kell mondjam, hogy fordított a helyzet: az a képtelen és abszurd helyzet, ha az Alkotmánybíróság az alkotmánnyal ellentétes döntéseket hoz. A mindenkori alkotmány kötelezi az Alkotmánybíróságot arra, hogy az alkotmánynak megfelelő döntéseket hozzon. Még egyszer őszintén mondom, hogy az aktuális politikai helyzettől, az aktuális alkotmányozó hatalom összetételétől függetlenül ragaszkodnunk kellene ehhez. Itt mindannyian mint országgyűlési képviselők kerülhetünk abba a helyzetbe - önök is kerültek ebbe a helyzetbe -, hogy alkotmányozó hatalomként lépünk fel. Önök is módosították az 1994-98 közötti időszakban nem is egyszer az alkotmányt. Tehát a módosító indítványuk pontosan az alkotmányos jogállammal vagy az alkotmányos demokráciával ellentétes hatásokat váltana ki, még akkor is, ha az aktuálpolitikai indokait nem vitatom a mondatainak, de a jogi indokait erősen kritizálom.

Köszönöm.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Azért nem támogatjuk a módosító javaslatot, mert egyrészt azt a kérdést, hogy a bírák milyen szabályok szerint, hogyan választanak, így például hogy közvetve vagy közvetlenül választanak-e a bírák - jelenleg küldöttek útján, tehát elektorok útján választják meg az Országos Bírói Tanácsot -, ezt a kérdést nem akarjuk az alaptörvényben eldönteni. Tehát nem véletlen, hogy az alaptörvény nem tartalmazza az önök által javasolt közvetett választási módszert egyrészt, másrészt pedig valóban nem lenne szerencsés kizárni azt, hogy a bírák akár hosszú távon - persze ehhez valóban a Bszi. módosítása is szükséges - ne csak bírókat válasszanak. Nincsen akadálya ennek, az igazságszolgáltatási tanácsokban az európai gyakorlat szerint nemcsak bíró tagok ülnek, vagy például már nem aktív, hanem nyugállományú bírákat is megválasztanak vagy delegálnak néhány országban, ahol delegáció útján kerül betöltésre.

Tehát jól látja a képviselő úr, pontosan az a célunk ezzel a szövegezéssel, hogy azt a kérdést nyitva hagyjuk, hogy a bírák kiket választanak, vagy kik közül választhatnak. Ahogy ön is felhívta viszont a figyelmet, kétségtelenül igaz, hogy ennek a bírósági szervezeti törvény nem ellentmond, csak egy bizonyos értelmezését adja jelen pillanatban. Tehát a bírósági szervezeti törvény nem ellentétes az alaptörvényben foglalt új szabállyal, hiszen a bírák választják az Országos Bírói Tanács tagjait. Azt gondolom, hogy emiatt senki nem fordulhatna az Alkotmánybírósághoz, hogy a bírósági szervezeti törvény ezt tartalmazza, de kétségtelenül nagyobb a mozgástere a törvényhozónak, hogy hogyan szabályozza ezt a kérdést.

Köszönöm szépen.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Képviselő úr, hogy egészen világos legyek, a Velencei Bizottság visszatérő kritikája volt az, hogy az új bírósági szervezeti törvény szerint a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsnak, azaz az Országos Bírói Tanácsnak kizárólag bíró tagjai vannak. Ez a Velencei Bizottság visszatérő kritikája, annak ellenére, hogy a bíróságok vagy a bírák - mondjuk így -, mind a Magyar Bírói Egyesület, mind pedig a hivatalos bíróságokat képviselő személyek és szervezetek teljesen egyetértenek azzal a szabályozással, hogy csak bírók közül lehessen az Országos Bírói Tanács tagjait megválasztani.

Tehát itt némi ellentmondás feszül, miközben a Velencei Bizottság azt az elvárást vagy ajánlást fogalmazza meg Magyarországgal szemben, hogy például az igazságszolgáltatás többi szereplője is kapjon teljes jogú tagságot az Országos Bírói Tanácsban, mint ahogyan a korábbi OIT-ben egyébként részben ez megvalósult. Tehát ezt az elvárást csak úgy lehet szerintünk összeegyeztetni, hogyha maga az alaptörvény nem köti meg az Országos Bírói Tanács tagjainak forrását vagy tagjainak bírói minőségét nem írja elő, bírói tisztséget nem ír elő számukra, viszont a bírák számára biztosítja a megválasztás lehetőségét.

Kétségtelenül igaz, hogy a bírósági szervezeti törvény jelenleg azt a modellt tartalmazza, hogy csak bíró tagjai vannak az Országos Bírói Tanácsnak, az igazságszolgáltatás többi szereplője pedig tanácskozási joggal, állandó meghívottként vesz részt az Országos Bírói Tanács munkájában. Én személy szerint egyébként a bírákkal értek egyet, tehát semmi szükség nincsen arra, hogy egyébként kisebbségben lévő, és tartósan a törvény által garantáltan kisebbségben lévő külső tagok teljes joggal részt vegyenek, miközben érdemben nem tudnak beleszólni a döntésekbe.

Köszönöm szépen.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nincsen ilyen statisztikám, képviselő úr, de valószínűleg az Alkotmánybíróság honlapjáról az indítványozók szerint ki lehet gyűjteni ezt. De abban biztosan igaza van, hogy ez az ügyeknek a kisebbik hányada, amikor bírói kezdeményezésre indulnak eljárások. Nem is ez indokolja egyébként ezt a határidőt, hanem az, hogy itt ugyebár egy rendes bírósági eljárást felfüggesztenek mindaddig, míg nem dönt az Alkotmánybíróság. Ahhoz fűződik alkotmányos érdek, hogy az ésszerű bírói döntéshez való jogot biztosítani tudjuk, és az ésszerű bírói döntéshez való jog indokolja azt, hogy ezekben az ügyekben minél rövidebb időre legyen felfüggesztve egy alkotmánybírósági eljárás miatt a rendes bíróság eljárása. Köszönöm.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, csak nagyon röviden szeretnék válaszolni, mert ezzel a mostani vitánkkal lezárult az alaptörvény ötödik módosításának a vitája, és reményeink szerint már csak a határozathozatalokra kerül sor. Ez, mondhatnám, egy ünnepi alkalom, mert abban bízunk, legalábbis a kormány szándéka az, hogy az alaptörvény további módosítását már nem kezdeményezi. Persze mindig előállhat olyan helyzet, hogy szükséges ilyen módosítás, de a kormánynak nincs szándéka erre, mint ahogy az ötödik módosításra sem volt szándéka a kormánynak. A negyedik módosítás után a kormány már nem kívánta módosítani az alaptörvényt, de az ismert körülmények miatt, amiket a törvényjavaslat indoklásában elmondtam, sor került az ötödik módosítás benyújtására.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt alkalommal az általános vita során jeleztem, hogy az általános vitában elhangzott véleményekre, illetve az időközben benyújtott módosító indítványokra itt szeretnék, a részletes vitában reagálni. Ezt tenném meg most.

Elsőként Józsa István képviselő úr felszólalására kívánok válaszolni. A képviselő úr állítása szerint jelen törvényjavaslat célja azt volt, hogy növelje a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala bevételeit a szabadalmakkal kapcsolatos eljárási díjak emelésével. Majd e kijelentését azzal kívánta alátámasztani, hogy míg az újdonságkutatás 2012-ben 190 ezer forint volt áfával együtt, most a duplájára emelkedik. E kijelentésnek azonban semmilyen ténybeli alapja nincs. A szellemi tulajdonjogi alapfogalmak tekintetében is több pontatlanságot tartalmaz.

Elöljáróban tisztázni szükséges, hogy a szabadalom megadására irányuló eljárást a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala kérelemre folytatja le hatósági eljárás keretében. Az SZTNH minden szabadalmi bejelentés esetében elvégzi az újdonságkutatást, amelyről jelentést készít, és a jelentésről hatósági tájékoztatást közöl a hivatalos lapjában. Az újdonságkutatási jelentéstől meg kell különböztetni az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentést, amely csupán egy, a bejelentő által opcionálisan kérelmezhető jelentés. Az írásos vélemény egy előzetes megállapítás arról, hogy az újdonságkutatási jelentésben megjelölt iratokra és adatokra figyelemmel a találmány kielégítheti-e a szabadalmazhatóság törvényi kritériumait.

Jelen törvényjavaslat újítása, hogy meghosszabbítja ez utóbbi dokumentum iránti kérelem benyújtásának határidejét, valamint lehetővé teszi a bejelentő számára, hogy kérelmezze annak gyorsított elkészítését.

A képviselő úr állításával ellentétben jelen törvényjavaslat folyományaként az eljárási díjak nem változnak, hiszen a szabadalmi eljárási díjak szabályozása a 19/2005. GKM-rendelet, vagyis a díjrendelet feladata, ami nem tárgya a módosításnak. Az eljárási díjak tárgykörénél maradva fontos megjegyezni, hogy a hatósági eljárás részét képező újdonságkutatásnak nincs külön díjtétele, tehát nem 190 ezer forint, hanem az benne foglaltatik az eljárás megindításakor lerovandó bejelentési és kutatási díjban, amely 10 igénypontig 37 400 forint.

A képviselő úr által honlapról olvasott ár nem a hatósági tevékenység körében végzett újdonságkutatást jelenti, hanem egy piaci szolgáltatás ára. Piaci szolgáltatásként, tehát nem a szabadalom megadására irányuló eljárás részeként nyújtott újdonságkutatás ára 190 500 forint, azonban ez a hatósági eljárást nem érinti, így nem is tartozik a törvényjavaslat tárgykörébe.

Mindezeken túl a képviselő úr az általános vita során kifejtette, hogy álláspontja szerint a törvényjavaslat 7. §-a ellentétes az alaptörvénnyel, mivel visszaható hatályú jogalkotást eredményez, illetve a szabadalmi bejelentők jogvesztéséhez vezet. Dr. Simon Gábor MSZP-s képviselő úr a felszólalásával összhangban álló módosító javaslatot nyújtott be. Noha igaz, hogy az eljárási díj meg nem fizetése a módosítás hatálybalépését követően már nem eredményez hiánypótlási felhívást, nincs szó jogvesztésről, hiszen a díj meg nem fizetésének szankciója csupán annyi, hogy addig nem tekinthető benyújtottnak a kérelem, amíg a díjat meg nem fizetik. Tehát az ügyfél által bármikor orvosolható hiányosságról van szó. A 7. §-ban foglalt rendelkezés célja, hogy az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés az ügyfél érdekeinek is megfelelően minél hamarabb elkészülhessen, és annak elkészítésére rendelkezésre álló időszakot ne csökkentse a hiánypótlás beérkezéséig tartó időtartam. Ennek alapján már az ügyfél számára hátrányos szabályváltozás sem áll fel.

Másfelől látni kell azt is, hogy visszaható hatályú jogalkotásról sem beszélhetünk a törvényjavaslat 7. §-a kapcsán, a szabadalmi törvény új 117/A. §-a azt eredményezi, hogy azokban az esetekben, ahol az ügyfél a hatályos szabályok alapján már nem nyújthatna be írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés iránti kérelmet, a módosítás hatálybalépését követően újra megnyílik a kérelem benyújtásának lehetősége.

(20.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül a képviselő úrnak a kodifikáció állítása szerinti alacsony színvonalára tett megjegyzéséhez annyit fűznék hozzá, hogy egy jogszabályi rendelkezés kodifikációs színvonalát nem a benne szereplő hivatkozások száma határozza meg, sőt egy helyes hivatkozásokkal ellátott komplex szabályozási egység organikus részét képező rendelkezés éppen a gondos előkészítés tanúságául szolgál.

Staudt Gábor képviselő úrnak az általános vita során elhangzott észrevételeire, illetve az általa benyújtott módosító javaslatokra kívánok reagálni. Nem tartjuk célszerűnek az általa benyújtott módosító javaslatot, de időközben kapcsolódó módosító javaslatot nyújtott be. Részben átfedésről van szó, részben a módosító javaslat tárgya az átfedésben van. A módosító javaslat elfogadása esetén, ahogy már Józsa képviselő úrnak is említettem, olyan helyzet is előállhatna, hogy a hiánypótlási határidő meghosszabbítható két hónapja még le sem telik, de az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésnek már rendelkezésre kellene állnia.

A képviselő úr a másik javaslatában indítványozta, hogy abban az esetben, ha a gyorsított eljárásban elkészített írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentést az SZTNH nem adja ki határidőben, ne csupán az eljárási díj felét, hanem a teljes eljárási díjat köteles legyen visszafizetni a bejelentő részére. A módosító javaslatot ebben a formában nem, de kapcsolódó módosító javaslat formájában támogathatónak tartom.

Tisztelt Ház! Felszólalásom végén Staudt képviselő úr azon kérdésére is szeretnék reagálni, hogy mi az oka annak, hogy az árva művek egyes megengedett felhasználási módjáról szóló irányelvet egy évvel az átültetési határidő letelte előtt implementáljuk. Felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy az uniós jogszabályokban meghatározott átültetési határidők mindig azon legvégső időpontot jelzik, ameddig az átültetést biztosító nemzeti jogszabályokat el kell fogadniuk, és azokról tájékoztatniuk kell az Európai Bizottságot a tagállamoknak. Így tehát nincs akadálya, hogy akár egy évvel a határidő előtt teljesítsük e kötelezettségünket, sőt így segíthetjük elő a jogalkalmazókat, hogy megfelelően fel tudjanak készülni az új szabályok adaptálására.

Mindezeken túl pedig jelentős körülmény, hogy a törvényjavaslattal módosított szerzői jogi törvény ad majd felhatalmazást a végrehajtási rendeletek megalkotására, amelyekre ezt követően kerül majd sor. Tisztelt Ház! Kérem, hogy az elhangzottak alapján a törvényjavaslat zárószavazásra bocsátását szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm a lehetőséget, elnök úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy az önök előtt is ismeretes, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én lép hatályba. A polgári törvénykönyv elfogadásával egy olyan magánjogi kódexe lesz Magyarországnak, amely komplex módon tekinti át a magánjogi szabályozás hatályos jogszabályi rendszerét, beépíti a bírósági gyakorlat maradandó vívmányait, eleget tesz Magyarország európai uniós és más nemzetközi kötelezettségeinek, és tekintettel van a hazai és külföldi tudományos munkák eredményeire is.

Az új kódex, ahol csak lehetséges, fenntartja a hatályos polgári törvénykönyv szabályait, ugyanakkor a magánjogi jogviszonyok szélesebb körű szabályozása, egyes területeken a szabályozási mód koncepcionális megváltoztatása, új jogintézmények bevezetése és a régi jogintézmények részletszabályainak módosulása szükségessé teszi a teljes jogrendszer felülvizsgálatát. E körben ismételten utalok arra, hogy a hatályos polgári törvénykönyvhöz képest az új polgári törvénykönyv magában foglalja az eddig külön törvényekben szabályozott családjogi, társasági és szövetkezeti jogi normákat, valamint alapjaiban változtatja meg például a nagykorú személyek cselekvőképességének korlátozásával kapcsolatos szabályozást, a zálogjogi szabályozást, és alapvetően diszpozitívvá teszi a társasági és szövetkezeti jogi rendelkezéseket.

Az új Ptk. hatálybalépése miatt felmerülő jogalkotási feladatok egyrészt új jogszabályok megalkotását és a meglévő jogszabályok módosítását is szükségessé teszik, másrészt a jogalkotónak egyértelművé kell tenni, hogy a jogalkalmazók 2014. március 15-én melyik jogszabályt alkalmazzák. A kódex új normái ugyanis hosszú évtizedekig felvetnek még az új Ptk. és a hatályos magánjogi szabályok egymás mellett éléséből adódó, a két szabályrendszer időbeli hatályára vonatkozó kérdéseket. Elkerülhetetlen, hogy a hatályos rendelkezéseket a megkezdett ügyekben, folyamatban lévő jogviszonyokban még jó néhány évig alkalmazni kelljen.

Hölgyeim és Uraim! A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló T/12094. számú törvényjavaslat célja olyan átmeneti szabályok megfogalmazása, amelyek az új Ptk. alkalmazhatóságára nézve adnak iránymutatást, tehát azt rendezik, hogy az új Ptk. rendelkezéseit mikortól kell alkalmazni. Az átmeneti rendelkezések meghatározásán kívül a törvényjavaslat helyezi hatályon kívül többek között a hatályos polgári törvénykönyvet, a családjogi törvényt és a gazdasági társaságokról szóló jogszabályt, illetve a törvényjavaslatba kerülnek az alacsonyabb jogforrások megalkotásáról szóló felhatalmazó rendelkezések is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót az átmeneti normákról. A törvényjavaslat azon túl, hogy egy általános átmeneti rendelkezést fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy az új Ptk. rendelkezéseit a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni, az új Ptk. könyveinek sorrendjében határozza meg az egyes jogterületekhez kapcsolódó generális, illetőleg speciális átmeneti szabályokat.

Az Ember mint jogalany című könyv lényeges újítása a nagykorú természetes személyek cselekvőképességére vonatkozó szabályozás új alapokra helyezése. A bíróság a jövőben a hatályos Ptk.-tól eltérően a cselekvőképességet általános jelleggel már egyáltalán nem, hanem csak az ügyek meghatározott körére vonatkozóan korlátozhatja. További lényeges változás ezen a területen, hogy a gondnokság alá helyezés felülvizsgálata a jövőben kivétel nélkül meghatározott időközönként kötelező lesz. Az említett változások több átmeneti szabály előírását is szükségessé teszik. Így például a törvényjavaslat határozza meg azt az időtartamot, amely alatt a bíróságnak minden gondnokság alatt álló személyt viszonylag rövid idő alatt az új szabályok szerint felül kell vizsgálni, előtérbe helyezve azokat a cselekvőképtelen személyeket, akik felülvizsgálatára eddig még egyáltalán nem került sor.

A javaslat a jogi személyekkel kapcsolatban is megállapít átmeneti szabályokat, figyelemmel arra, hogy az új Ptk. minden jogi személy, ezen belül minden gazdasági társaság és szövetkezet életében változást hoz. A jogszabályi változás miatt nem maradhat el a már meglévő jogi személyek tekintetében a létesítő okirat tartalmának, valamint a jogi személy szervezeti-működési feltételeinek felülvizsgálata. A javaslat e felülvizsgálatra méltányosan hosszú átmeneti időszakot biztosít, azzal a további könnyítéssel, hogy elegendő akkor elvégezni a létesítő okirat szükséges módosítását, amikor a társaság a létesítő okiratot egyébként is módosítani kívánta.

A családjogi könyv egyrészről olyan tartós jellegű jogviszonyokat szabályoz, mint a házasság, a szülői felügyelet, a gyámság, ahol a házastársra, szülőre, gyámra előírt jogok és kötelezettségek kismértékű változása további konkrét átmeneti szabályok előírását nem indokolja.

(10.40)

Másrészről a családjogi rendelkezések között is vannak olyan változások, amelyek konkrét átmeneti szabály előírását teszik szükségessé. Így például az új Ptk. házasság felbontására vonatkozó normái kapcsán a javaslat egyértelművé teszi, hogy a házasság felbontására irányadó új szabályokat akkor kell alkalmazni, ha a válókeresetet a törvény hatálybalépése után nyújtják be.

A dologi jogi könyv is elsősorban tartós életviszonyokat szabályoz, olyan jogviszonyokat, amelyeket mindenki köteles tiszteletben tartani Ebből következően, ha az új Ptk. ilyen jogviszonyok esetén valamely jogot vagy kötelezettséget megváltoztat, akkor a szerződéses jogviszonyokkal ellentétben az adott jogviszonyhoz kapcsolódó jogra vagy kötelezettségre értelemszerűen már az új Ptk. szabályai vonatkoznak, feltéve, hogy a dologi jogviszonyok esetén érvényesülő e fő szabály alól a törvény kivételt nem tesz.

A Ptk. kötelmi jogi könyve kapcsán a jogbiztonság érdekében az átmeneti rendelkezések körében az a fő szabály érvényesül, hogy az új Ptk. hatálybalépése előtt már megkötött szerződésekre a kötelem keletkezésekor hatályos jogszabályokat, így mindenekelőtt a hatályos Ptk.-t kell alkalmazni.

A törvényjavaslat öröklési jogi szabályok kapcsán általános elvként rögzíti, hogy az új öröklési jogi szabályok az új Ptk. hatálybalépése után megnyílt öröklésekre alkalmazandóak, vagyis abban az esetben, ha az örökhagyó halála 2014. március 15-e után következett be. A végrendeleti öröklésnél az általános elvből az következik, hogy az új Ptk. szabályainak csak a hatálybalépése után készített végrendeletek szempontjából van jelentősége. Ugyanakkor abból a klasszikus öröklési jogi elvből következően, hogy az örökhagyó akarata feltétel nélkül érvényre jusson, célszerű az általános szabály alól bizonyos esetekben kivételt tenni. Ennek megfelelően a törvényjavaslat olyan átmeneti szabályokat is megfogalmaz, amelyek olyan, az új Ptk. hatálybalépése előtt létrejött végintézkedések esetén lesznek irányadók, amelyek a régi szabályok szerint nem, de az új szabályok szerint már érvényesek lennének. Így például a házastársak 2014. március 15-e előtt ugyanabba az okiratba készített végakaratát is érvényesnek kell elismerni, ha az örökhagyók a Ptk. hatálybalépése után haltak meg.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót a többi előttünk lévő polgári törvénykönyvhöz kapcsolódó törvényjavaslatról is, kezdve ezt a gondnokoltak és az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló T/12096. számú törvényjavaslattal. Mint ahogy már említettem, az új polgári törvénykönyv cselekvőképességi reformja a gondnokság alatt álló emberek tömegeinek életében hoz pozitív változást. Az új polgári törvénykönyv lényeges újítása az, hogy a bíróság a jövőben a hatályos Ptk.-tól eltérően a cselekvőképességet általános jelleggel nem, hanem csak az ügyek meghatározott körére vonatkozóan korlátozza, amely meg kell hogy jelenjen a gondnokolti nyilvántartásban is. Ez garantálja a részleges gondnokság alá helyezés egyénre szabott, az adott körülményekhez rugalmasan igazodó jogkövetkezményeinek megállapítását. Ahhoz, hogy a gondnoksági reform eredményes legyen, szükség van egy naprakész, működőképes gondnoksági nyilvántartási rendszer kialakítására. Ennek megfelelően az új kódex hatálybalépésével egyidejűleg indokolttá válik a jelenlegi gondnoksági nyilvántartás felülvizsgálata. Az Országos Bírósági Hivatal gondnokoltak nyilvántartását támogató, 2002 óta használatban lévő ügyviteli rendszere továbbfejlesztésre szorul részben az új polgári törvénykönyv új szabályaira figyelemmel, másrészt amiatt, hogy az adatszolgáltatási igényeknek is jobban megfeleljen.

A nyilvántartásból egyfelől egyedi adatszolgáltatás történik annak, aki ehhez fűződő jogi érdekét igazolja. Másfelől a hatóságok közvetlen hozzáférésre jogosultak az adatok megismerésére és kezelésére. Ez utóbbira jogosultak körét kibővíti a törvényjavaslat, hogy az adatigénylés minél több ügyben valósulhasson meg gyorsabban, hatékonyabban, a postaköltségek megtakarításával.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az említett gondnokoltak nyilvántartása kapcsán szót kell ejteni az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról is. A nemzetközileg már ismert, az önrendelkezés érvényre juttatását elősegítő előzetes jognyilatkozatot a polgári kódex vezeti be. Előzetes jognyilatkozatban bárki, még cselekvőképes állapotában rendelkezhet a személyi és vagyoni ügyei vitelének módjáról, a cselekvőképességének jövőbeli korlátozása esetére, amelyet be kell jegyezni az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásába. Az előzetes jognyilatkozat hatálybalépéséről a bíróság a cselekvőképesség korlátozásáról szóló ítéletében rendelkezik. Ugyanis ekkor rendeli el annak egészének vagy egy részének alkalmazását, amelyet ugyancsak be kell jegyezni az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásába.

Az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartását is az Országos Bírósági Hivatal fogja működtetni, tekintettel arra, hogy az előzetes jognyilatkozat hatályosulása szorosan kapcsolódik a cselekvőképesség korlátozásához. Mind a gondnokoltak nyilvántartása, mind az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartása vonatkozásában az Országos Bírósági Hivatal elnöke lenne az adattovábbítás szempontjából az adatkezelő szerv. Ugyanakkor a járásbíróság vezetné be a nyilvántartásokba az új adatokat, figyelemmel arra, hogy a bíróság dönt a gondnokság alá helyezésről és az előzetes jognyilatkozat hatálybalépéséről is.

Hölgyeim és Uraim! A polgári törvénykönyv a jogi személyekre vonatkozó szabályozás területén is jelentős változást hoz azzal, hogy a magánjogi szférában működő jogi személyek minél szélesebb körére vonatkozó rendelkezések megalkotását célozta meg. Ennek alapján a jövőben a Ptk. szabályrendszerének részét fogja képezni a jelenleg még külön törvényekben megjelenő társasági jogi és szövetkezeti szabályozás is. A Ptk. a jogi személyek átalakulására, egyesülésére, szétválására vonatkozóan csak az általános szabályokat, e szervezeti változások garanciális minimumszabályait tartalmazza. Ez a megoldás magával hozza, hogy a Ptk.-ból kimaradó, ugyanakkor a jogi személyek szervezeti változásához szükséges egyéb részletszabályok külön kerüljenek rendezésre.

Az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló T/12095. számú törvényjavaslat a Ptk.-ban nevesített magánjogi jogi személyek teljes körét felöleli. A törvény hatálya alól kivételt képeznek az alapítványra és az egyesületre vonatkozó egyesülési, szétválási szabályok, ezek sajátosságaik révén a civil szervezetekre vonatkozó jogszabályban kerülnek rendezésre. Az előttünk lévő törvényjavaslat alkalmazhatóvá válik minden további olyan jogiszemély-forma esetében is, ahol a speciális törvény az átalakulás, az egyesülés, a szétválás vonatkozásában nem tartalmaz önálló megoldást, hanem utaló szabállyal a Ptk.-ra vagy kifejezetten e törvényre fog utalni.

Az átalakulás lebonyolításának szabályait gyakorlati értelemben nem kellett megalkotni, hiszen a hatályos társasági jogi szabályok már működőképes szabályrendszert alkotnak, amelyekre ezen törvényjavaslat is támaszkodhatott. Így nem volt indok a már kiforrott szabályok alapvető felülvizsgálatára. A törvényjavaslat azonban azokon a pontokon hoz változást, amelyek a Ptk. szóhasználatából, szabályozási elveiből következnek, illetve amely kérdések részletezőbb rendezésére volt szükség. Fontos kiemelni, hogy a Ptk. változtat a jelenleg alkalmazott átalakulási terminológián, az átalakulás kizárólag a jogi személy típusának, illetve a gazdasági társaság esetén a formájának megváltoztatását jelenti. A jövőben tehát az úgynevezett formaváltást kell érteni átalakulás alatt, és ehhez képest az egyesülés és szétválás önálló fogalomként és önálló eljárásként jelenik meg.

Erre figyelemmel a törvényjavaslat sem vezet be gyűjtőfogalmat, hanem az átalakulás, az egyesülés és a szétválás fogalmakat mindig külön-külön használja. Hangsúlyozandó, hogy a törvényjavaslatot a Ptk.-val együtt kell alkalmazni. Ez tartalmi oldalról az jelenti, hogy a törvényjavaslat kiegészíti, illetve kibontja a Ptk. átalakulásra vonatkozó rendelkezéseit, azokkal szerves egységes képez. A két törvény egysége a szabályozás logikája oldaláról pedig azzal jár, hogy a törvényjavaslat szervezeti eljárási rendre vonatkozó kérdésekről jellemzően nem rendelkezik, hiszen ezek a kérdések a Ptk.-ban rendezettek. Ahol a törvényjavaslat mégis szervezeti eljárási rendre vonatkozó előírást tartalmaz, azon rendelkezései a Ptk. rendszerével egyezően diszpozitívak. Példaként említhető, hogy lehetőség van arra, hogy az átalakulásról ne a törvényjavaslat szerinti modelleljárásban meghatározott két ülésen, hanem akár egy ülésen, vagy bonyolultabb szervezeti változások esetén ennél több ülésen döntsön a jogi személy. A szóbeli döntéshozatal mellett mód van az írásbeli döntéshozatalra, amelyre a törvényjavaslat az egyértelműség érdekében külön is felhívja a figyelmet.

(10.50)

Tekintettel arra, hogy az átalakulás nemcsak a jogi személy belső ügye, hanem kihatással van a külső kapcsolataira, hitelezőire, valamint számviteli, adózási következményekkel is jár, az átalakulás, az egyesülés, a szétválás folyamatában garanciális elemeknek is érvényesülniük kell. Így nyilvánvalóan nem lehet eltérni attól, hogy mi tartozik az átalakulás folyamatában elkészítendő okiratok körébe, nem lehet eltérni a vagyonmérleg-tervezetek és vagyonleltár-tervezetek könyvvizsgáló általi ellenőrzési kötelezettségétől, a tagokkal való elszámolási kötelezettségtől, illetve a hitelezők részére meghatározott esetekben biztosítékadási kötelezettségtől.

A törvényjavaslat szerkezete a szűken vett átalakulás eljárását veszi modellnek, majd ehhez képest határozza meg az egyesülés és a szétválás kiegészítő, illetve eltérő szabályait. A törvényjavaslat e logika alapján rendezi a jogi személyekre vonatkozó általános, majd ezt követően a gazdasági társaságokra és a szövetkezetekre vonatkozó sajátos előírásokat is. A gazdasági társaságokon belül speciális rendelkezéseket igényel a részvénytárságok egyesülésének és szétválásának uniós irányelveken alapuló rendszere.

Összességében elmondható, hogy a törvényjavaslat a Ptk.-val együttesen, teljeskörűen, a szükséges döntési szabadság biztosításával, valamint a kellő garanciák beépítésével szabályozza a jogi személyek átalakulásának, egyesülésének, szétválásának szabályait. A törvényjavaslat célja, hogy 2014. március 15-ét követően a Ptk. alapján is gördülékenyen, az eddig bevált rendszerben történhessen meg a jogi személyek szervezeti változása.

Tisztelt Ház! Utoljára, de nem utolsósorban hadd szóljak néhány szót a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól szóló T/12097. számú törvényjavaslatban foglaltakról. Az új kódex a korábbitól eltérően sokkal átfogóbban szabályozza a természetes és jogi személyek magánjogi viszonyait. Ez a szabályozási koncepció csak olyan szerkesztési elvek mentén volt kivitelezhető, amely a magánjog valamennyi területén közel azonos absztrakciós szintre emelte az előírásokat. A dologi jog egyébként gyökeresen nem változó területén ennek a jogalkotási megoldásnak egyik szembetűnő következménye volt, hogy a Ptk. a szomszédjogok körében a szükségtelen zavarás általános magatartási korlátja mellett csak a magasabb absztrakciós szintet képviselő előírásokat tartotta meg. Ezzel viszont mellőzésre került több olyan, a magyar jogban jelentős történeti hagyományra visszatekintő rendelkezés, amelyek túlzottan konkrét és egyedi élethelyzeteket rendeztek.

Figyelemmel arra, hogy a vonatkozó jogviszonyok nem maradhatnak jogi rendezés nélkül, a kérdéses élethelyzetekre vonatkozó szabályokat a folyamatosság és a szükséges koherencia érdekében más törvényben, külön szükséges rendezni. A törvényjavaslat az egyes szomszédjogok eddig kialakult rendszerét és hatályos szabályait ellentétes jogpolitikai indok hiányában alapvetően nem változtatja meg, és nem vezet be új jogot. A törvényjavaslat egyik lényegi eleme az előírások logikailag áttekinthető és következetes szerkezetben történő megjelenítése. A külön törvényben történő szabályozás ugyanakkor lehetőséget biztosít a hatályos szabályok felülvizsgálatára és időszerűvé tételére a gyakorlati tapasztalatok és igények alapján, hogy az irányadó magatartásokat megfelelően strukturált és a hétköznapokban könnyen alkalmazható, egyértelmű szabályrend írja elő. Erre figyelemmel egységesült a terminológia, és számos alkalmazási szabály került beépítésre.

Fontos megemlíteni, hogy a törvényjavaslat az alaptörvény hatálybalépését követő jogi környezethez igazítva megtartja azt a hatályos szabályt, amely lehetővé teszi más törvény, alacsonyabb jogforrási szinten álló jogszabály, különösen önkormányzati rendelet, illetve a felek megállapodása számára, hogy a törvény szabályaitól eltérjenek. A szomszédjog tárgyköre miatt fontos, hogy a merev előírásokkal szemben a felek az egyes kérdéseket egyéni szempontjaikra, valamint egyéb ágazati, illetve helyi viszonyokra figyelemmel szabadon rendezhessék. A törvényjavaslat ugyanakkor - a szoros tartalmi kapcsolat folytán - külön alcímben rendezi a szomszédos telkek összevonása vagy egy telek megosztása folytán szomszédossá váló, több telek által létrejött tényhelyzetben az ingatlanokra vonatkozó használati jogok jogi sorsát is. Erre vonatkozó egyértelmű törvényi előírás jelenleg a magyar jogrendszerben nincs, ezért ez jelentős, a napi gyakorlatot segítő újításnak tekinthető. A törvényjavaslat kiemelt figyelmet szán a használati joggal terhelt ingatlan tulajdonosa érdekeinek védelmére, ezért korlátozza a joggyakorlást akkor, ha a kötelezett számára a tényhelyzet változása miatt tehernövekedés állna elő, valamint szabályozza a használati jog jelentette teher alóli mentesítés lehetőségét.

Tisztelt Ház! Az említett törvényjavaslat áttekinthetően szabályozza a Ptk.-val együtt az ingatlantulajdonosok egymás közötti viszonyainak egyes konkrét élethelyzeteit, abból a célból, hogy a Ptk. 2014. március 15-ei hatálybalépését követően is az eddig kialakult szabályok szerint, megfelelő jogi iránymutatás alapján rendezhessék a jogalanyok az életviszonyaikat.

Az elhangzottakra tekintettel kérem a tisztelt Országgyűléstől a törvényjavaslatok megvitatását és elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok mindenáron vitatkozni önökkel, ígérem, hogy a felvetéseiket meg fogjuk vizsgálni, és természetesen a módosító javaslataikat meg fogjuk fontolni, hiszen ezek a törvényjavaslatok egy, már korábban az Országgyűlés által elfogadott nagy terjedelmű törvénynek, az új polgári törvénykönyvnek a végrehajtását, a zökkenőmentes végrehajtását szolgálják, ezért feltételezem mindannyiukról, hogy jó szándékú javaslataikkal segíteni kívánják a törvény hatálybalépését, a törvény zökkenőmentes végrehajtását.

Viszont szeretnék két ellenzéki véleményre, ellenzéki vezérszónok néhány felvetésére reagálni. Steiner Pál képviselő úr a vezérszónoklatában kifogásolta, úgy éreztem, hogy kifogásolta - és ez már az alkotmányügyi bizottságban is elhangzott a részéről - az új polgári törvénykönyv hatálybalépésére, életbe lépésére való felkészülési idő rövidségét.

(12.50)

Nekem úgy tűnt, hogy azért említette, azért mutatta fel azt a nagy terjedelmű könyvet, magyarázatot, hogy ilyen nagy felkészülési munkára késztetjük a jogászokat, és mintha a kormány felelősségét említette volna ebben a tekintetben. Én örülök annak, frakcióvezető-helyettes úr, hogy az MSZP frakciója fontosnak tartja, hogy a polgári törvénykönyv hatálybalépésére kellő időt adjon, mert nem volt ez mindig így. 2009-ben, a 2009. évi polgári törvénykönyv tervezetének az elfogadásakor olyan rövid időt hagytak a felkészülésre, hogy azt még az Alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek találta, és emlékszik rá, hogy akkor ebből az okból megsemmisítette a polgári törvénykönyvet hatályba léptető jogszabályt. Tehát örülök annak, hogy végre felismerte a Magyar Szocialista Párt, hogy kellő időt kell adni a nagy terjedelmű kódexekre való felkészülésre. Köszönöm szépen, hogy ebben végre egyetértünk.

Az élettársi kapcsolat szabályozásával kapcsolatban is, ha nem haragszik, szeretnék emlékeztetni arra, hogy amíg önök kormányoztak 2002 és 2010 között, az élettársi kapcsolat jogi szabályozása nem változott. Az 1959. évi IV. törvény szerinti élettársi kapcsolat szabályozását, rendezését önök nyolc évig nem tartották fontosnak. Éppen ezért amikor az új polgári törvénykönyv több jogot az élettársaknak, az élettársi kapcsolathoz kifejezetten családjogi joghatást fűz az új polgári törvénykönyv, egy kicsit igaztalannak érzem a kritikájukat, hiszen nyolc évig nem változtattak az élettársi kapcsolat szabályozásán. Ha önökön múlna, akkor a mai napig sem lenne az élettársi kapcsolatnak családjogi jogkövetkezménye. Az persze igaz, hogy a 2009-es tervezetben másként szabályozták az élettársi kapcsolatot, de ez nem jelenti azt, hogy az önök kritikája ezen a területen jogos lenne. Minimum egy kicsit meg kellene osztanunk a felelősséget, hogy miért kellene az élettársi kapcsolatot megváltoztatni, ha már hosszú évekig, sőt évtizedekig elfogadták azt a helyzetet, hogy az élettársi kapcsolat egy kötelmi jellegű kapcsolat, egy kötelmi jellegű jogviszony. Amikor az Országgyűlés elfogadta az új polgári törvénykönyvet, akkor ezen a felfogáson nem változtatott, annyiban viszont előrelépett, hogy bizonyos feltételekkel családjogi joghatást fűz ehhez a kötelmi jogi viszonyhoz.

Schiffer frakcióvezető úr már elment, de megemlítettem neki az előbb négyszemközt is, hogy azt fogom mondani, mindaz, amit itt elmondott, egyrészt a polgári törvénykönyvre vonatkozó kritikák voltak, tehát nem annyira a tárgybeli tervezetekre, előterjesztésekre vonatkoztak, hanem a már elfogadott polgári törvénykönyvet kritizálták. Akkor is elmondtam, a Ptk. vitájában is, és most is elmondom, mert kénytelen vagyok elmondani, hogy az LMP jogi álláspontja egy tucat jogászprofesszor álláspontjával szemben. Jogászprofesszorok készítették elő a polgári törvénykönyvet, és a kormány nem változtatott azokon a rendelkezéseken, azokon a részeken, amit Schiffer képviselő úr kifogásolt. Így például a cselekvőképességi szabályokat is a polgári jognak ezek a professzorai dolgozták ki. Természetesen lehet ezzel ellentétes álláspontja az LMP-nek, de ha nem haragszik a frakcióvezető úr, a kormány mégis inkább a két tucat jogászprofesszornak és gyakorló jogásznak fogadja el az álláspontját ebben az ügyben.

Nagyon köszönöm még egyszer azokat a hozzászólásokat, amelyekkel támogatták a törvényjavaslatokat, és természetesen meg fogjuk fontolni a módosító indítványokat. Úgy gondolom, nem lehet ennek a négy törvényjavaslatnak az a célja, hogy a polgári törvénykönyvben az Országgyűlés által már elfogadott intézményeket most valamilyen felülvizsgálat alá vonja az Országgyűlés, hiszen az Országgyűlés elfogadta az új polgári törvénykönyvet, annak a hatálybalépésére éppen felkészül a jogászközönség, és természetesen minden állampolgár készül fel az új polgári törvénykönyv hatálybalépésére. Nagyon szerencsétlen lenne, ha most, 2013 őszén intézményes szinten megváltoztatnánk az új polgári törvénykönyv egyes intézményeinek a szabályait, ezért kérem, hogy ilyen módosító javaslatokat ne terjesszenek be, mert azokat nem fogjuk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kértem volna szót, ha Schiffer frakcióvezető úr a törzstőke 500 ezer forintos nagyságát és az oligarchákat egy lapon nem emlegette volna. Hol van az az arányosság, ami alapján, ha 500 ezer forintnál magasabb a törzstőke, akkor már következnek az oligarchák érdekei? Ugyan már, képviselő úr, 500 ezer forint, félmillió forint egy vállalkozás felelősségének a meghatározásánál - ugyanis a kft. törzstőkéje azt jelenti, hogy ennyiért felel összesen az a korlátolt felelősségű társaság -; még annál is enyhébb a felelőssége a kft.-nek ilyen esetben, mint hogyha egy egyéni vállalkozó a saját vagyonával állna szemben, mondjuk, a vállalkozási folyamatokban, tehát a kereskedelmi forgalomban egy egyéni vállalkozónak is jóval nagyobb a felelőssége. Ön azt javasolja, hogy egy magánszemélynél is gyengébb felelősségi lábakon álló, enyhébb felelősséggel rendelkező vállalkozás is részt vehessen a forgalomban.

Én nem vitatom, hogy jelenleg ez a szabály, tehát nem vitatom, hogy ez a kiindulópontunk jelenleg. De azért ma már egy kft.-nek a törzstőkén felüli vagyonában bőven van olyan vagyontárgy, ami törzstőkévé átalakítva meg tudja teremteni ezt a 3 millió forintot. Gondoljanak bele, ha csak egy gépkocsi van, mondjuk, a kft. nevén, idézőjelben, tehát egy gépkocsi van a kft. tulajdonában, akkor bőven meghaladható a 3 milliós törzstőke.

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én értem, hogy ön az oligarchákról akart beszélni, de ennek az ügynek semmi köze az oligarchákhoz. Ez a kérdés, amiről most döntenünk kell, nem más, mint hogy mennyiért feleljen egy vállalkozás.

Köszönöm szépen.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Nehéz higgadt vitát folytatni ebben a kérdésben, ugyanis, akik ismerik a tárgyat, amiről vitatkozunk, rájöhettek arra, hogy már rég nem a tárgyban lévő törvényről vitatkozunk, hanem az elfogadott polgári törvénykönyvről vitatkozunk, mégpedig annak arról a szabályáról, hogy mennyi is legyen a kötelező törzstőke mértéke.

De mégiscsak, mivel itt a hatálybalépés kérdése érinti természetesen a vállalkozásokat, ezért engedjék meg, hogy kifejtsem azt a véleményemet, hogy először is a hárommilliós törzstőkének vagy a félmillió forintos törzstőkének a különbözősége nagyon sok vállalkozásnak a törzstőkén felüli vagyonában rendelkezésre áll. Másrészt, akiknél pedig nem áll rendelkezésre, hogy ha valaki nem akar félmillió forintot se kockáztatni, hanem egyszerűen azt mondja, hogy ő egyéni vállalkozóként folytatja a tevékenységét, akkor bizony azt kockáztatja, hogy a teljes vagyonával felel. Tehát, aki félmillió forinton akarja tartani a vállalkozások felelősségét, az azt mondja, hogy még annyival se feleljenek a vállalkozók, amennyi egyébként a saját vagyonuk.

Tehát én megfontolandónak tartom, különösen, mintha a Jobbiknak eddig nem ez lett volna a politikája, hogy a felelősséget szeretné csökkenteni a vállalkozásokban, hanem inkább a felelősség növelése a cél. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó módszer arra, hogy legalább valaki annyit áldozzon a törzstőkében a felelősség erejéig, addig emelje fel a törzstőkéjét, ami mondjuk, a törzstőkén felüli vagyonában egyébként is szerepel.

Önök is tudják, hogy a vállalkozások milyen vagyontárgyakat vesznek számlával, úgymond, a vállalkozás tulajdonába. Ezek bőven fedezik egyébként ezt a megemelt összeget. (Dr. Schiffer András közbeszól.) Ez egyébként nem a hatályosulás kérdése, valóban, hanem azé, hogy hol húzzuk meg a minimális felelősséget.

Köszönöm szépen.

(13.30)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Meghallgatva az ellenzéki képviselők kritikáját, fenntartom azt az álláspontunkat, hogy nem lehet vállalkozásellenes az a törzstőke-emelési szabály, ami a törzstőkét olyan összegre kívánja emelni, ami éppen csak hogy meghaladja, mondjuk, egy egyéni vállalkozó vagyonának nagyságát, vagy körülbelül egy egyéni vállalkozó felelősségével azonos. Bizonyos esetekben az egyéni vállalkozónak még ennél is nagyobb a felelőssége.

Most arról beszélgettünk, hogy ha valaki egyéni vállalkozóként vállalkozik, a kis- és középvállalkozó kategórián belül egyéni vállalkozóként vállalkozik, akkor egyéni vállalkozóként milyen felelősséggel tartozik a kereskedelmi forgalomban, illetve ha társaságot alapít, akkor a társaság milyen összegig felel. És azt kell mondjam, hogy 3 millió forint mint társasági cégforma felelőssége egyáltalán nem tűnik eltúlzottnak, amikor az egyéni vállalkozó néha ennél még nagyobb felelősséget is kell hogy vállaljon a saját maga által okozott szerződéses vagy szerződésen kívüli károkért.

Gondoljanak az olyan vállalkozásokra, amelyek egyes szakmák művelőit bizonyos vállalkozási formában jellemzik. Ilyen például egy orvos, egy fogtechnikus vagy bármilyen más szakmának a művelője, aki néha teljes vagyonával felel a vállalkozásáért. Ezzel szemben most arról beszélgetünk, hogy valaki 500 ezer forintért vagy 3 millió forint vállal-e felelősséget. Kifejezetten azt gondolom, hogy gazdaságélénkítő hatása van annak, ha komolyabb törzstőkével rendelkeznek a vállalkozások, és ezek a vállalkozások minél hamarabb tudják azt bizonyítani, hogy a gazdasági forgalomban valós tőkével vesznek részt, nem csak virtuális tőkével.

Köszönöm.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Csak röviden szeretnék válaszolni. Egyrészt köszönöm a hozzászólásaikat és részben a támogatásukat. Arról a kérdésről, amiről Staudt képviselő úr beszélt, a bizottsági üléseken már valóban hosszasan beszéltünk. Ez egy szabályozási koncepció eredménye.

Az új polgári törvénykönyv elfogadásával az Országgyűlés úgy döntött, hogy a kisebb jelentőségű részletkérdéseket külön jogszabályra, adott esetben törvényre utalja, tehát egy külön törvényalkotásra utalja, bár kétségtelenül elvi lehetőségként felmerülne, hogy ezeknek a szabályozási kérdéseknek a helye az új polgári törvénykönyvben legyen. De mi adottságként fogjuk fel az új polgári törvénykönyvet, egy olyan országgyűlési akaratként, amihez igazodik a további jogalkotás. Ezért nem tudjuk támogatni a Staudt képviselő úr által felvetett megoldásokat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

(14.00)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Egyetlenegy feladatom van, hogy bejelentsem, hogy a kormány nem kíván állást foglalni a vitában. Az Országgyűlés határozatának aláveti magát, és végrehajtja az Országgyűlés határozatát.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Józsa István: Ilyen még nem volt!)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Azért kértem szót, mert először nem akartam Szanyi képviselő úrnak hasonló tárgyú felszólalására válaszolni, de most már másodszor is megismételte, hogy a kormánynak nincsen álláspontja. Egyáltalán nem ezt mondtam, amikor a vitában jeleztem a kormány pozícióját, hanem azt mondtam, hogy a kormány nem kíván véleményt nyilvánítani ebben a vitában. És természetesen a kormánynak van egy saját álláspontja. De miután az Országgyűlés elindította a saját eljárását, úgy gondolja a kormány, hogy illendő dolog bevárni az Országgyűlés álláspontját.

(22.50)

Tehát van a kormánynak álláspontja. Egyébként a mai európai ügyek bizottságának ülésén erről Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter be is számolt, hogy milyen álláspontot képviselt eddig a kormány nevében ő a bel- és igazságügyi tanács ülésén. Tehát köszönöm szépen, hogy Hörcsik elnök úr emlékeztette az Országgyűlést arra, hogy a bizottság, a szakbizottság megkapta a kormány álláspontját, de engedje meg Szanyi képviselő úr, hogy maradjak annál a nyilatkozatomnál, hogy ebben a vitában érdemben nem kívánunk most nyilatkozni, ne keverje össze azt, hogy a kormánynak van-e álláspontja, vagy hogy nem kíván nyilatkozni ebben a vitában.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jogalkalmazói tapasztalatok folyamatosan a felszínre hozzák azokat a jogalkotási hiányosságokat, illetve gyakorlati igényeket, amelyek a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítását igénylik. A jogalkalmazók által jelzett tennivalóktól függetlenül azonban a kormánynak is feladata, hogy olyan jogszabályi változtatásokat javasoljon, amelyekkel a büntetőeljárások eredményes befejezését gyorsabbá, hatékonyabbá és egyszerűbbé teszi.

Az önök előtt lévő törvényjavaslat elsősorban a jogalkalmazás során felmerült jogalkotási hiányosságok megszüntetésére törekedve a büntetőeljárási törvényt módosítja, de ezzel szükségszerűen összefüggően több más, büntetőjogi és nem büntetőjogi tárgyú törvényen is átvezeti a szükséges változásokat. A törvényjavaslat célja, hogy a büntetőeljárások hatékonyabbá tétele érdekében megoldást nyújtson a jogalkalmazásban felmerült problémákra, illetve hozzáigazítsa a vonatkozó büntetőjogi tárgyú törvényeket a bekövetkezett jogszabály-változtatásokhoz, továbbá technikai pontosításokat is elvégez.

A jogalkalmazási tapasztalatok alapján a büntetőeljárások eredményének javítása, illetve racionalizálása céljából a törvényjavaslat a következő főbb módosításokat tartalmazza. A javaslat módosítja a bíróság összetételére vonatkozó szabályokat, és lehetővé teszi, hogy a másodfokú, valamint a harmadfokú bíróság a felülbírálati, illetve a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálása során is eljárhasson öt hivatásos bíróból álló tanácsban.

(14.50)

A törvényszéken tárgyalt többvádlottas, jelentős számú tárgyalási napot igénylő ügyekben előfordul, hogy a tárgyalás elnapolására kerül sor, mert a bíróság nem minden esetben tud helyettes védőt kijelölni. Az eljárások ilyen okból történő elhúzódásának megakadályozására a javaslat kibővíti az ügyvédjelöltek bírósági eljárásban történő részvételét, és lehetővé teszi, hogy az az ügyvédjelölt, aki már legalább egyéves gyakorlattal rendelkezik, a törvényszéken elsőfokú eljárásban is eljárhasson, védőbeszédet azonban nem tarthat.

Az egyes törvényeknek a Magyary Egyszerűsítési Programmal és a területfejlesztéssel összefüggő módosításáról szóló törvény 2013. március 1-jével bevezette az értesítési cím bejelentési lehetőségét. Erre figyelemmel a büntetőeljárási törvény érintett rendelkezéseinek kiegészítése vált indokolttá a hivatali kapcsolattartás eredményességének elősegítése céljából. Ennek megfelelően a javaslat a terhelt adatváltozás-bejelentési kötelezettségét kiterjeszti az értesítési címre is, az iratok kézbesítése körében rögzíti, hogy amennyiben a címzett rendelkezik értesítési címmel, és a kézbesítést arra a címre kéri, úgy az iratot arra a nyilvántartásban szereplő címére is kézbesíteni kell.

A javaslat az úgynevezett lakásmaffiaügyekben lehetőséget biztosít a sértettek jogainak és érdekeinek hatékonyabb védelmére. Ennek érdekében a zsarolás, a csalás, illetve az uzsora-bűncselekmény sértettje az ingatlannal kapcsolatos rendelkezési joggal vagy az ingatlan birtoklásának jogával kapcsolatos polgári jogi igényt is tartalmazó indítványában a polgári perrendtartásról szóló törvényben meghatározott ideiglenes intézkedésként kérheti a bűncselekmény következtében a birtokából kikerült és a terhelt által lakott vagy a terhelt hozzájárulásával más személy által ingyenesen használt ingatlan kiürítését és annak a magánfél birtokába adását.

A javaslat ehhez kapcsolódóan a polgári perrendtartásról szóló törvényt is módosítja. A javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a tanú vallomása beleegyezése esetén a kiemelt jelentőségű ügyeken kívül is poligráf alkalmazásával vizsgálható legyen. Továbbra sem lehet azonban a 18. életévét be nem töltött tanú vallomását ilyen módon vizsgálni, még a kiemelt jelentőségű ügyekben sem.

A gyakorlat, illetve a jogalkalmazók részéről egyre több javaslat érkezett a büntetőeljárás során panasszal támadható határozatok körének bővítésére. Ezen túlmenően uniós jogi kötelezettség is indokolja a nyomozás során bejelenthető jogorvoslatok szabályozásának módosítását. Mindezekre tekintettel a javaslat visszaállítja a korábbi szabályozást, amely szerint a jogorvoslati jogosultság általános, kivéve, ha azt a törvény kifejezetten kizárja. Meghagyja viszont azt a szűkítést, amely szerint panaszra csak az jogosult, akire nézve a határozat közvetlen rendelkezést tartalmaz.

A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerint, amennyiben valakit a büntetőeljárás során fogva tartanak, az illetékes hatóság birtokában lévő azon iratokat, amelyek a fogva tartás jogszerűségének felülvizsgálatához szükségesek, a terhelt vagy védője rendelkezésére kell bocsátani. Az irányelvnek történő megfelelés érdekében a javaslat úgy rendelkezik, hogy az előzetes letartóztatásra irányuló indítvány gyanúsítottnak és védőnek megküldött példányához csatolni kell az előzetes letartóztatás elrendelését megalapozó nyomozási iratok másolatát is.

A javaslat nem titkoltan az ároktői cselekményekre és eseményekre is reagálva módosítja a büntetőeljárási törvénynek a lakhelyelhagyási tilalomra és a házi őrizetre vonatkozó szabályait. A hatályos szabályozás szerint a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközt csak akkor lehet a terhelt hozzájárulása nélkül alkalmazni, ha az előzetes letartóztatása azért szűnik meg, mert annak a törvényben meghatározott maximális tartama eltelt. A módosítás értelmében azonban a bíróság minden esetben a terhelt hozzájárulása nélkül is dönthet a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásának elrendeléséről.

A javaslat több ponton módosítja a vagyoni jogokat korlátozó büntető eljárásjogi kényszerintézkedésekre vonatkozó rendelkezéseket, és az egységes jogalkalmazás elősegítése céljából módosítja a zár alá vétel szabályozását, illetve hatályon kívül helyezi a biztosítási intézkedés jogintézményét.

A javaslat a büntetőeljárási törvény zár alá vételre vonatkozó szabályozásának változásához és a biztosítási intézkedés hatályon kívül helyezéséhez kapcsolódóan technikai pontosításokat végez további jogszabályokban is, így például a bírósági végrehajtásról szóló törvényben, a rendőrségről szóló törvényben, a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényben és a Btk.-ban is.

A javaslat a Btk.-ban a technikai pontosításokon kívül további módosításokat is végrehajt. Megteremti a lehetőségét annak, hogy az Európai Unió három fő intézményének, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak és az Európai Unió Tanácsának a védelme bármilyen hírszerző tevékenységgel szemben biztosított legyen, ezért új tényállásként vezeti be a kémkedés az Európai Unió intézményei ellen bűncselekményt a büntető törvénykönyvbe.

Az egyre szaporodó sportbeli csalások, azaz a bunda ellen is elengedhetetlen a szigorú büntetőjogi fellépés. A büntetőjog jelenleg a bundázást csalásként vagy vesztegetésként szankcionálja. Egyik tényállás sem képes azonban teljességgel kezelni azt, hogy a sporteredmény nem a szabályoknak és a fair play elveinek megfelelően alakul ki. Ezért szükségessé vált egy új tényállás megalkotása, amely szélesebb körben biztosít büntetőjogi fellépést a sportversenyek eredményének befolyásolása ellen. A javaslat ezért új tényállásként jeleníti meg a Btk.-ban a sporteredmény tiltott befolyásolása bűncselekményt.

A javaslat módosítja a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló törvény egyes rendelkezéseit is a gyakorlati tapasztalatok alapján.

A törvényjavaslat a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási eljárásról szóló 2012. évi II. törvény módosításáról is szól. A szabálysértési törvény módosításának több indoka is volt. Elsőként kiemelendő, hogy a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői eljárás jogalkalmazási tapasztalatai azt indokolják, miszerint a szabálysértések - mint a társadalomra a bűncselekményeknél csekélyebb fokban veszélyes cselekmények - esetében is lehetőség nyíljon a közvetítői eljárás igénybevételére.

A szabálysértési eljárásban alkalmazható közvetítői eljárás, a szabálysértési mediáció célja, hogy a sértett és az eljárás alá vont személy közötti konfliktus rendezésének megoldását tartalmazó, a szabálysértés következményének jóvátételét és az eljárás alá vont személy jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő, mindkét fél részéről önkéntes, írásbeli megállapodás jöjjön létre. A megállapodásban foglalt jóvátételi kötelezettség teljesítése az eljárás alá vont személyt mentesíti a szabálysértési törvényben meghatározott felelősségre vonás alól.

A büntetőügyekben alkalmazható közvetítői eljárás jogalkalmazási tapasztalatokban megmutatkozó, kiemelkedő eredményessége megalapozza azokat a jogalkotói elvárásokat, amelyek az új jogintézmény, a szabálysértési közvetítői eljárás létrehozásához fűződnek. A törvényi szabályozás ugyanakkor teljeskörűen alkalmazkodik a szabálysértési eljárás sajátosságaihoz. Így gyorsabb és egyszerűbb, egyben költséghatékonyabb közvetítői eljárásra biztosít lehetőséget.

A szabálysértési mediáció a fiatalkorúak által elkövetett, valamint a szabálysértési elzárással sújtható szabálysértések miatt indult eljárásban alkalmazható. A fiatalkorú elkövetők esetében az európai uniós és nemzetközi normák által is kiemelt fontosságúnak minősített cél a jövőbeni jogkövető magatartás elősegítése, amely a közvetítői eljárásnak is egyik alapcélja. Az elzárással sújtható szabálysértések esetében pedig, amelyek döntő többsége tulajdon elleni szabálysértés, a sértett jóvátételi igényének gyors és hatékony biztosítása, valamint az elzárási szabálysértési büntetés alkalmazásának visszaszorítása indokolja a közvetítői eljárás lehetővé tételét.

A szabálysértési ügyekben alkalmazható közvetítői feladatok teljesítése a pártfogó felügyelői szolgálat hatáskörébe tartozik majd.

(15.00)

A szabálysértési törvény módosításának másik célja az európai uniós szabályozással való összhang megteremtése volt a hazai szabálysértési jogban. Egyrészről ki kell emelni a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló irányelvet. A szabálysértési törvény jelenleg is szabályozza a szabálysértési eljárásokban igénybe vehető tolmácsolás lehetőségét, azonban az ezzel kapcsolatos szabályok nem elégítik ki teljes mértékben az irányelvben előírt követelményeket. Az irányelv szerint, amennyiben valamely tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a kisebb súlyú cselekményekre vonatkozó szankciókat a büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróságtól eltérő hatóság szabja ki, és az ilyen szankciók kiszabásával szemben bírósághoz lehet fellebbezni, az ilyen fellebbezést követően az irányelvet csak az említett bíróság előtt lefolytatott eljárásra kell alkalmazni.

Az irányelvben megjelölt bírósági eljárás a hazai szabálysértési eljárásnak felel meg, amely értendő egyrészről a bíróság előtt mind első fokon, mind pedig másodfokon indult szabálysértési ügyekre, továbbá a bíróság elé állítás, valamint a perújítás esetére is. A javaslat emellett a rendőrség előkészítő eljárása során is garanciális szabályokat épít be a magyar nyelvet nem beszélő, eljárás alá vont személyek ellen indult eljárásokba. Az uniós szabályozás rendőrségi előkészítő eljárásra történő kiterjesztésének okát a bíróság hatáskörébe tartozó, elzárással sújtható szabálysértések egységes és gyors, gördülékeny lefolytatására vonatkozó igény képezi.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az irányelv különösen nagy hangsúlyt fektet a jogorvoslati jogosultság biztosításának követelményére. Eszerint szükséges bevezetni azt, hogy az eljárás alá vont személy jogorvoslattal élhessen a tolmács kirendelésére irányuló kérelme elutasítása ellen, valamint tolmács kirendelése esetén akkor is, ha a tolmácsolás minősége a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti. A javaslat szerint az eljárás alá vont személy az iratok lefordításához való jogáról bármikor lemondhat az eljárás során. E lemondás azonban később visszavonható. A visszavonás nem járhat az eljárás késleltetésével, tehát emiatt a visszavonó nyilatkozatot megelőző eljárási cselekmények nem ismételhetők meg. Ez a szabály természetesen nem zárja ki az eljárás alá vont személy azon jogát, hogy kérje a korábban keletkezett iratok lefordítását is. Az irányelv lehetőséget biztosít azon szabály átültetésére is, amely szerint, ha a tisztességes eljárás követelménye nem sérül, a bíróság elrendelheti a lényeges iratok szóbeli összefoglalását is. Erről a tervezet szerint kizárólag akkor dönthet a bíróság vagy a rendőrség, ha az eljárás alá vont személy kifejezetten hozzájárult, ezzel megteremtve a tisztességes eljárás garanciáját.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

A szabálysértési törvény és a Btk. módosításának további okát jelentette, hogy az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló EK-rendelet vámhatósági intézkedésként bevezette az úgynevezett egyszerűsített eljárást. Az eljárás lényege, hogy a szellemi tulajdonjog jogosultjának érvényes vámfigyelési kérelme esetén, amennyiben a vámhatóság az Európai Unión kívüli államból az Európai Unión belüli állam területére, Magyarország érintésével behozott szellemi tulajdonjogot sértő terméket észlel, azt feltartóztatja, és erről a vámfigyelési kérelemmel rendelkező jogosultat értesíti.

Ezzel szemben az egyszerűsített eljárás alkalmazására a hazai jogszabálykörnyezet nem ad lehetőséget, mivel azt a büntetőjogi és a büntető eljárásjogi, illetve szabálysértési jogszabályok felülírják. Az Európai Parlament időközben elfogadta a szellemi tulajdonjogok vámhatósági érvényesítéséről szóló EU-rendeletet, amely már nem opcionális, hanem kötelezően végrehajtandó rendelkezésként szabályozza az egyszerűsített eljárást. Az új EU-rendelet hatálybalépésének időpontja 2014. január 1-je. Erre figyelemmel szükséges bevezetni, hogy a korábbi rendelet tárgyi hatálya alá tartozó cselekmények esetében magánindítvány előterjesztése alapján van helye szabálysértési és büntetőeljárásnak, ellenkező esetben a rendelet szerinti egyszerűsített vámhatósági eljárás lefolytatására van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat legfontosabb, leglényegesebb elemeinek kiemelésével és rövid bemutatásával az volt a szándékom, hogy meggyőzzem önöket arról, miszerint a javaslat helyes célokat szolgál, a kidolgozott megoldások alkalmasak a kívánt cél elérésére, és hatékonyabbá teszik mind a büntetőeljárást, mind pedig a szabálysértési eljárást. Az, hogy ez így legyen, mindannyiunk közös érdeke. Ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, hogy vitatkozni tudjunk, és nem a zárszóban válaszolok Bárándy képviselő úrnak.

Először is meglepődve hallgattam, hogy egy korábbi javaslattal, sőt nem is egy korábbi javaslattal, hanem több korábbi javaslattal vitatkozott, nyilván annak illusztrálására, hogy most elégedett a beterjesztett (Dr. Bárándy Gergely: Így van!) javaslattal, de mégis úgy tűnt, mintha ellenezné ezt a törvényjavaslatot, hiszen a végén azt mondta, hogy nem támogatja a törvényt.

(15.40)

Nem világos számomra tehát az álláspontjuk, hiszen számos ponton közeledik a javaslat az önök által korábban elutasított, pontosabban: az elutasítás indokaként szereplő javaslatokhoz. Egyrészt ezt akartam elmondani, hogy én úgy érzem, hogy nem az aktuális álláspontunkkal, az aktuális törvényjavaslattal szállt vitába, hanem korábbi törvényjavaslatokkal - egyrészt.

Másrészt pedig ez egy régi vita közöttünk, és megint elmondta Bárándy képviselő úr, hogy a javaslatok egy része érezhetően az ügyészségtől származik. Még ha így is lenne, bár én egyébként bejelentettem magában az expozéban, hogy jogalkalmazói észrevételekre nyújtottuk be a törvényjavaslatot, a jogalkalmazók észrevételeire, azért én felhívnám arra a figyelmet, hogy az ügyészség nem ellensége az államnak. Az alaptörvény 29. cikk (1) bekezdése szerint: "A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését." Tehát az ügyészség a bűnüldözés és a bűnmegelőzés egyik fontos szervezete. Aki az ügyészség javaslatait az Országgyűlés elé terjeszti, az nemhogy elfogult lenne a vád és a védelem szempontjai között, hanem szeretné segíteni az ügyészség munkáját.

Én úgy gondolom, hogy ön azt kérheti számon, hogy egyensúlyban van-e a vád és a védelem eszközrendszere a büntetőeljárásban. De ez az egyoldalú vád, ami már többször elhangzott, hogy az ügyészség irányába elfogultságot mutatnak a javaslatok, ha úgy tetszik, én ezt vállalom, igen, a bűnüldözés vagy a bűnmegelőzés irányába elfogultak ezek a javaslatok, mint ahogyan maga a büntető anyagi jog is egyébként, legalábbis ennek a kormánynak és ennek a parlamenti többségnek a büntetőjoga valóban a bűnmegelőzés és bűnüldözés irányába elfogultságot mutat. Ezt vállalom.

Ami a védői garanciákat illeti, ön is elismerte, képviselő úr, hogy ez a törvényjavaslat a védelem garanciáit erősíti. Tehát úgy gondolom, hogy kellő egyensúlyban vannak ezek az intézkedések, részben a bűnüldözés szempontjait is segítik a törvényjavaslatban megfogalmazott módosítások, részben pedig a védelem garanciáit is.

Két konkrétumról szeretnék még beszélni, az előzetes letartóztatás megalapozásához szolgáló bizonyítékok előtárása vagy a gyanúsítottnak, terheltnek a rendelkezésére bocsátása. Nos, ezt mind a ketten tudjuk, sőt itt többen is tudják, hogy a büntetőeljárásban elvileg egészen az úgynevezett iratismertetésig a büntetőügyben fellépő nyomozó hatóságok bizonyos bizonyítékokat visszatarthatnak, mindaddig visszatarthatják, amíg azokat nem használják föl a büntetőeljárásban. Legkésőbb az iratismertetéskor természetesen meg kell hogy ismertessék a gyanúsítottal és a védővel az összes iratot. Csakhogy az előzetes letartóztatásra egy korábbi időpontban kerül sor, pontosabban, ennek az indítványnak a megtételére. Ezért az teljesen elvárható, és számomra is - egyébként azt kell hogy mondjam, mint egykor védői munkát is végző ember számára vagy jogász számára - az teljesen új megközelítés és mondhatnám, hogy forradalmi megközelítés, hogy az előzetes letartóztatást megalapozó bizonyítékokkal meg kell ismertetni a gyanúsítottat és a védőjét. De ez nem azt jelenti egyébként, hogy az összes rendelkezésre álló bizonyítékot a gyanúsított és a védő elé fogják tárni. Tehát itt van egy kis félreértés.

Továbbra is az a helyzet, hogy a törvényjavaslat csak arra kötelezi a nyomozó hatóságokat, hogy az előzetes letartóztatás indokoltságát, indokait alátámasztó, megalapozó bizonyítékokat bocsássák rendelkezésre, ezek között természetesen az alapos gyanút vagy pontosabban: megalapozott gyanút alátámasztó bizonyítékoknak is helye van.

Összefoglalva, nem azt mondja ki ez az új szabály, hogy minden rendelkezésre álló bizonyítékkal már abban a pillanatban, amikor az előzetes letartóztatásra indítványt tesznek, akkor meg kell ismertetni a gyanúsítottat és a védőjét, nem ezt mondja ki ez az új szabály, hanem kifejezetten az előzetes letartóztatást megalapozó bizonyítékokat. Lehet, hogy ezek egybeesnek, tehát ad absurdum egybe is eshetnek, hogy ha nincs más bizonyíték, akkor ezek egybeeshetnek kétségtelenül, mondjuk, egy beismerő vallomás vagy más ilyen bizonyíték. De úgy érzem, hogy itt nem áll ellentétben a korábbi óvatosság, nem állnak ellentétben az ön által nyomozástaktikai szempontnak nevezett megoldások azzal a garanciális szabállyal, hogy az előzetes letartóztatást megalapozó bizonyítékokat bizony elő kell tárni, és ezekre joga van a gyanúsítottnak és a védőjének reagálni.

Megjegyzem, hogy ez nemcsak az európai uniós irányelv miatt és nemcsak a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntése miatt került ide elénk, hanem azért, mert az Emberi Jogok Európai Bíróságának elmarasztaló ítéletei is arról tanúskodnak, hogy az előzetes letartóztatásban ezt az elemet, ezt a szempontot számon kérik Magyarországon az Emberi Jogi Bíróság ítéletei, tudniillik, hogy nem kellően megalapozottak és érdemben nem tudnak védekezni a terheltek az előzetes letartóztatás indokaival szemben.

Még egy kérdés, ez a tanú érdekében eljáró ügyvéd. Igaza van, ebben teljesen megváltozott az álláspontunk, ebben igaza van. Bár az eredeti álláspontunk az volt, hogy a kiemelt büntetőügyekben nem szükséges a tanú érdekében eljáró ügyvéd, és változatlanul fenntartom azt az álláspontomat, amit egyébként többször kifejtettem, hogy büntetőeljárási garanciák szempontjából nem kötelező, hogy a tanúnak jogi képviselője legyen. Ez egyáltalán nem kötelező, mint ahogy ön is elmondta, 2003-ig nem is volt. Tehát nem szükségszerű jogállami kellék a tanú érdekében eljáró ügyvéd.

Azonban az utóbbi évek jogalkotói tapasztalatai alapján azt kell hogy mondjam, hogy számos olyan bűncselekmény és főleg új bűncselekmény került a Btk.-ba beiktatásra, amely ügyben kiderült, hogy az esetleges megfélemlítés miatt vagy az esetleges befolyásolás miatt a tanúk érdekében szükség van egy segítőre. Gondolok például az uzsora-bűncselekményre, vagy például a zsebszerződésekkel kapcsolatos bűncselekményeknél előállhat olyan helyzet, hogy a tanúnak szüksége van arra, hogy már ebben a kezdeti szakaszban, az eljárás kezdeti szakaszában is a tanú mellett ügyvéd járjon el.

Hozzáteszem, hogy az ügyvédi kamara és a 2003-as bevezetése ennek az intézkedésnek nem ezzel az érveléssel szólt, hanem azzal az érveléssel, és a mai napig is ez az álláspontja az ügyvédi kamarának, hogy azért van szükség a tanú érdekében ügyvédre, mert később a tanúból gyanúsított lehet, és már ebben a korai szakaszban kell képviselnie az érdekeit. De mi nem ezért terjesztettük ezt ide, hanem azért terjesztettük ide, mert nagyon sok esetben a tanúknak, még a nem sértett tanúknak is okuk van arra, hogy az eljárás során az érdekeiket egy ügyvéd képviselje.

Lehet, hogy most ezek az intézkedések egy irányba mutatnak és egybeesnek, de hangsúlyozom, hogy nem jogállami szükségszerűség egyrészt, másrészt pedig viszont praktikus, áldozatvédelmi szempontból szükség lehet a tanú érdekében eljáró ügyvéd szerepére.

Köszönöm szépen a figyelmet.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak, akik hozzászóltak a vitában! Szeretném kifejteni azt a véleményemet, hogy a büntetőeljárási törvénymódosítások vitájának van egy visszatérő eleme, amikor arról vitatkozunk, hogy a vád, a védelem vagy az igazságszolgáltatás szempontjai kerülnek-e előtérbe egy-egy büntetőeljárási módosításnál, és különféle oldalról nézve hol a vád, hol a védelem, hol esetleg a bíróságok túlzott kímélete vagy túlzott tiszteletben tartása, az ő szempontjaik tiszteletben tartása merül fel politikai vádként.

Én azon az állásponton vagyok, hogy természetesen az ismert garanciális elveket figyelembe véve és azokat szem előtt tartva - ilyen például a fegyveregyenlőség elve vagy a védelemhez való jog elvei -, itt meg kell próbálni megtalálni a kellő egyensúlyt a büntetőeljárás résztvevői között, pontosabban az ő érdekeik között. Mert nyilvánvaló, hogy nem lehet kizárólag csak a védelem szempontjaira fókuszálni, vagy nem lehet kizárólag csak a vád szempontjaira fókuszálni, és végső soron azt sem lehet szem elől téveszteni, hogy az igazságszolgáltatás, azaz a bíróság szempontjai a legfontosabbak, hiszen a bíróságot olyan helyzetbe kell hozni, hogy - ahogy szokták mondani - az anyagi igazságot meg tudja állapítani ezekben az ügyekben. Ez nem könnyű feladat, szerintem kár politikai vitákat folytatni ebben a kérdésben.

Nem állítom, hogy én magam nem mondtam volna hasonló felszólalásokat, mondjuk, ellenzéki koromban, amikor úgy éreztük, talán némi joggal is, hogy a védelem szempontjai sokszor előtérbe kerültek, de itt ez a törvényjavaslat megpróbálja szerintem ezt az egyensúlyt figyelembe venni. Egyrészt.

Másrészt, amit Bárándy képviselő úr a büntető anyagi jog változásairól mondott, abban részben igazat adok önnek, hogy bizonyítási nehézségek miatt nem szabad büntető anyagi jogot módosítani. De azért azt tegyük hozzá, hogy számos bűncselekmény előkészületi magatartásának vagy előkészületként, vagy pedig sui generis bűncselekményként való büntetése egy ilyen probléma, előrehozza a bizonyítás küszöbét, hogy így mondjam, a bizonyítási szükségét. Hiszen ebben az esetben is, a most ön által kritizált megoldásnál is arról van szó, hogy akár előkészületi cselekményként is felfoghatnánk a sporteredmény tiltott befolyásolásának ezeket az eseteit. Ezek az előkészületi cselekmények talán joggal érik el a kriminalizáció szintjét.

Nem azt az utat választottuk, hogy előkészületként büntessük, hanem egy sui generis bűncselekményként. De ahogyan mondta, megvizsgáltuk azt a kérdést, hogy ez vajon megfelel-e a büntetőjog ultima ratio szerepének, és az az álláspontunk, hogy mivel az úgynevezett bundázás, tehát a sporteredmény tiltott befolyásolása például az egyik legsúlyosabban büntetendő etikai vétség a különböző sportszövetségek, sportági szövetségek szabályzataiban, ezért nem túlzás az, hogy ilyen büntetőjogi következményei vannak. Illetve utaltam arra, hogy ezek egyébként már eddig is részben, ha minden eleme bizonyítható volt, akkor a vesztegetés vagy a csalás bűncselekményét valósították meg.

Tehát - hogy mondjam - jó helyen keresgél, tisztelt képviselő úr, de úgy gondolom, hogy a kormány egyébként alapos egyeztetés lefolytatása után, a jogalkalmazó szervekkel lefolytatott egyeztetés után talált olyan megoldást, amely megfelelőnek tűnik ezeknek a problémáknak a kezelésére.

Összességében köszönöm a hozzászólásaikat, és kíváncsian várom módosító javaslataikat. Mint ahogyan mindig, most is érdemben meg fogjuk vizsgálni a módosító javaslatokat, és a részletes vitában ezekről be fogok számolni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Arról kívánom önöket tájékoztatni, hogy a javaslatot benyújtása óta, tehát a képviselői indítvány benyújtása óta, október 28-a óta a kormány nem tárgyalta. Tehát a kormány mint testület nem alakított ki álláspontot. Egyébként a mai napon az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságát arról tájékoztattam, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak mint tárcának az az álláspontja, hogy a javaslat általános vitára bocsátható. Ezek a tények, ezekről szerettem volna tájékoztatni önöket.

Köszönöm szépen.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Azért kértem szót, mert egy megjegyzést tettem az ön beszédének, felszólalásának kezdetén, és szeretném, ha ez a megjegyzés jegyzőkönyvbe kerülne.

Ugyanis ön azt mondta, ha jól emlékszem, hogy ha a Heti Világgazdaság nem jelentette volna meg ezt a videót, akkor most nem lenne ügy, nem is ismernénk. Én azt a megjegyzést tettem, hogy mi volt a címe a cikkének. Ugyanis egyáltalán nem azzal a céllal jelentette meg ezt a videót a Heti Világgazdaság, hogy a videó hamisságáról vagy valótlanságáról lerántsa a leplet. Azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem a tényfeltáró újságírásnak, hanem a nagyon is pártos, a politika szolgálatába álló szenzációhajhász újságírásnak volt a példája. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiban.)

Tehát egy kicsit, úgy gondolom, hogy az ön kiindulópontja abban téves, hogy egyáltalán nem kívánatos jelenség szerintem, hogy egy sajtóorgánum úgy kíván a politikába beleszólni, hogy egyébként valótlan tartalmú videót valósnak állít be, és kifejezetten azt sugallja, hogy az abban a videóban foglaltak valósak.

Egyetlenegy olyan megjegyzést nem fűzött hozzá a HVG, amelyből kiderült volna, hogy adott esetben ez számára sem egyértelműen tisztázott, hogy ez valós videó-e. Szerintem nem volt helyes a HVG cikkére úgy hivatkozni, mint hogy az a tényfeltáró újságírás példája lett volna.

Köszönöm szépen.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az igaz, hogy az előterjesztők között nincs jogász, de a teremben ülnek jogászok, és hallgatják az ön jogi érveit. Hadd - hogy is mondjam - pontosítsam azt, amit ön mondott. Ugyanis - először kezdem az utóbb elmondottal - a gondatlan alakzat nem annak a bűncselekménynek a gondatlan alakzata, amit ön felolvasott, hanem a /B. §-sal megjelölt, egyébként súlyosabb bűncselekménynek a gondatlan alakzata. Tehát az első tévedése imígyen írható le.

A második megjegyzésem, hogy az igaz, hogy a becsületsértésnek és a rágalmazásnak nincs gondatlan alakzata, de a hamis vádnak van. Tehát azt igenis bünteti a büntető törvénykönyv, ha valaki gondatlanságból félrevezeti a hatóságokat. Tehát megfontolandó, hogy ebben a törvényjavaslatban éppen egy olyan esetet szankcionál, gondatlan elkövetést szankcionálna a törvényhozás, amely a hatóság félrevezetéséhez vagy akár a közvélemény félrevezetéséhez vezethet.

Köszönöm szépen a figyelmet.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy az önök előtt is ismeretes, a polgári törvénykönyvről szóló, közel 1600 szakaszból álló 2013. évi V. törvény 2014. március 15. napján lép hatályba. Az új polgári jogi kódex a magánjogi jogviszonyok eddigi legteljesebb körű szabályozását tartalmazza. Példaként említhető, hogy az új Ptk. a korábbiaktól eltérően szabályozni fogja a családjogi jogviszonyokat, és a törvény részét fogják képezni a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok is.

A magánjogi jogviszonyok szélesebb körű szabályozása, egyes területeken a szabályozási mód vagy az alkalmazott terminológia koncepcionális megváltozása, valamint az új jogintézmények megjelenése és a régi jogintézmények részletszabályainak módosulása szükségessé teszi a teljes jogrendszer felülvizsgálatát. Az egyes jogszabályoknak az új Ptk. szabályrendszeréhez történő igazításával valósítható meg ugyanis a jogrendszer egységessége az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggésben.

Az egyes szakminisztériumok a feladatkörüket érintő jogszabályokat e cél érdekében felülvizsgálták, és a törvényi szintű jogszabályoknak az új polgári törvénykönyvvel összefüggő módosítására javaslatot tettek. A javaslatokat a kormány megtárgyalta. A kormány az új Ptk.-val összefüggő változások utánkövetésének megkönnyítése érdekében úgy döntött, hogy a különböző tárcák gondozásába tartozó törvények, illetve törvényerejű rendeletek módosítása egy törvényben történjen meg. A jogszabályok módosításának elsődleges célja tehát az, hogy az új Ptk. által alkalmazott fogalomrendszer, valamint a kódexben szabályozott jogintézmények háttérszabályai egységesen jelenjenek meg a jogrendszerben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a jogszabály terjedelmére tekintettel a teljesség igénye nélkül szóljak néhány szót arról, hogy a törvényjavaslatba foglalt módosítások milyen jogterületeket érintenek és milyen jellegű változtatásokat tartalmaznak. A törvényjavaslat szakmai területek alapján fejezetekre oszlik. A törvényjavaslat a szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvényeket magába foglaló I. fejezetében elsősorban a terminológiai összhang biztosítását szolgáló pontosítások átvezetése valósul meg.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény módosítása a fogalomhasználat összhangjának megteremtésén túl tartalmi változásokat is magában foglal.

Az örökbefogadás előkészítésének és utánkövetésének szabályozásával összefüggésben kiemelhető, hogy az új Ptk. hatálybalépésének időpontjáig nem kötelező a nyílt örökbefogadás előkészítése, csak a felek kérelme esetén van rá lehetőség. A törvénymódosító javaslat ugyanakkor meghatározza az örökbefogadás előkészítésével kapcsolatos feladatokat, amitől az várható, hogy minden vér szerinti szülő és örökbe fogadni szándékozó személy már az örökbefogadási folyamat elején hozzájut a számára szükséges információkhoz, és segítséget is kap, ami elősegíti az örökbefogadások megfelelő lebonyolítását, de a gyermekek érdekeinek érvényesülését is.

Az örökbefogadás utánkövetésének új Ptk. általi bevezetése pedig lehetőséget teremt az örökbefogadással létrejött, illetve kibővült család sajátos problémáinak, esetleges nehézségeinek kezelésére, segíthet az örökbefogadás felbontásának megelőzésében. A törvényjavaslatban ennek megfelelően szabályozásra kerül az örökbefogadás utánkövetésének szakmai tartalma és az utánkövetés gyakorisága is. A családba fogadás szabályai az új Ptk.-ba kerülnek, ezért szükséges a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény családba fogadásra vonatkozó rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése. Ugyanakkor a nevelésbe vétel megszüntetésénél indokolt azt a speciális esetet szabályozni, amikor a gyermek családba fogadással kerülhet ki a nevelésbe vételből, mert ez a lehetőség elősegíti a gyermek saját családban való nevelkedéséhez fűződő jogának érvényesülését.

A megújult családjogi szabályozás előtérbe helyezi a családi jogviták megegyezésen, illetve kötelező közvetítésen alapuló, úgynevezett mediációval történő rendezését. A gyámhatóság meghatározott esetekben a szülők számára közvetítői eljárás igénybevételét rendelheti el. A törvényjavaslatban foglaltak szerint az úgynevezett támogatott közvetítői eljárás keretében a területi gyermekvédelmi szakszolgálat által biztosított közvetítő igénybevételére nyílik lehetőség a szülők számára kedvező feltételekkel. Ez a megoldás elősegíti a gyermekek fejlődését, a szülők hosszú távú együttműködését, csökkenti kapcsolattartási ügyekben az elhúzódó, elmérgesedő végrehajtási eseteket.

A gondnok személyének, tevékenységének alapvető jelentősége van a gondnokság alá helyezett személyek vonatkozásában. Ezért a törvényjavaslat meghatározza, hogy a hivatásos gondnok csak a szociális és gyámhivatallal kormányzati szolgálati jogviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy lehet. Ez alól kivételt csak az képezhet, ha a gyámhatóság hivatásos gondnokul a Ptk. alapján mentális zavarban szenvedő személyekkel foglalkozó jogi személyt rendel ki. A korábbiaktól eltérően törvényi szinten nyert szabályozást az is, hogy a hivatásos gondnok egyszerre hány gondnokság alá helyezett személy érdekében járhat el.

Az egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú, valamint a sporttevékenységgel összefüggő törvényeket érintő, a törvényjavaslat II. fejezetében elhelyezett módosítások javarészt jogtechnikai jellegűek. A belátási képesség fennállásának kérdésköre az egészségügyi szolgáltatás vonatkozásában mind a beteg, mind a szolgáltató oldalán garanciális jelentőséggel bír. Gondoljunk például a betegjogok gyakorlására, a tájékozott beleegyezésre, az orvosi beavatkozásokkal kapcsolatos jognyilatkozatokra vagy az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában részt vevő személy alkalmasságára. Az egészségügyi ágazati normákban erre tekintettel több helyen is fellelhetőek a cselekvőképességgel, valamint a korlátozott cselekvőképességgel kapcsolatos szabályok, amelyeket az új Ptk. szabályaival össze kell hangolni.

A törvényjavaslat módosító rendelkezései lekövetik azt a változást is, hogy a jövő márciusban hatályba lépő polgári törvénykönyv új megközelítésben szabályozza a kártérítési felelősség szabályait. Elválasztja egymástól a szerződésszegéssel és a szerződésen kívül okozott károkra vonatkozó felelősségi szabályokat. Így az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben keletkezett károkért való felelősség szabályait is ennek megfelelően kell meghatározni. Jelenleg az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben keletkezett akár vagyoni, akár nem vagyoni károk megtérítésére a bíróságok a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályait alkalmazzák. Ha erre a jogviszonyra a jövőben az új Ptk.-nak a szerződésszegéssel okozott károkra vonatkozó, jelentősen szigorúbb szabályait alkalmaznánk, azzal figyelmen kívül hagynánk az egészségügyi szolgáltatási jogviszony speciális jellegét, és felborítanánk azt az egyensúlyt, amit a jelenlegi bírói ítélkezési gyakorlat a bizonyítási teher betegek és egészségügyi szolgáltatók közötti megosztásával megteremtett.

(15.10)

Az egészségügyi szolgáltatási jogviszony ugyanis nem ítélhető meg ugyanolyan alapon, ugyanolyan módon, mint egy vállalkozási vagy akár egy megbízási típusú szerződés. Ezért a törvényjavaslat az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben keletkezett károk megtérítése tekintetében az új Ptk. szerződésen kívül okozott károkért való felelősségi szabályainak alkalmazását rendeli el.

A sportról szóló 2004. évi I. törvénnyel kapcsolatos lényeges változás, hogy a törvényjavaslat kölcsönös alávetés hiányában is lehetővé teszi a sportágazat szereplői számára meghatározott esetekben a sport állandó választottbírósághoz történő fordulást.

A törvényjavaslat összefoglalja egyben azokat a rendelkezéseket is, amelyeket az új Ptk.-ban foglaltaktól eltérve kell alkalmazni, ha az egyesület a sportról szóló törvényben meghatározott sportegyesületként vagy sportszövetségként működik. A törvénymódosítás biztosítja továbbá az új Ptk. és a sporttörvény összhangját a sporttal kapcsolatos speciális szerződéses viszonyok, valamint a személyiségi jogok és a kárfelelősség szabályozásának területén is.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat III. fejezete foglalja magában a kulturális tárgyú törvények módosítását, amely változtatások alapvetően ugyancsak jogtechnikai jellegűek, érdemi korrekció csak a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény esetében valósul meg. A hatályos szabályozás ugyanis nem rögzíti egyértelműen a múzeumi letéttel kapcsolatos elvárásokat. A módosítás az új Ptk. rendelkezéseire figyelemmel meghatározza a letéti szerződés minimális tartalmi elemeit, rögzíti a letevő és a letéteményes jogait és kötelességeit, ezáltal pontosabb jogi környezetet teremt, és elősegíti, hogy a múzeumok által letétként átvett kulturális javak őrzése és kezelése hosszú távon is biztosított legyen. Az is indokolt, hogy a letéttel kapcsolatos részletszabályokat miniszteri rendelet állapítsa meg, erre tekintettel szükséges a törvény felhatalmazó rendelkezéseit is kiegészíteni.

A törvényjavaslat IV. fejezete a közlekedési, energetikai, hírközlési és vagyonpolitikai tárgyú törvények módosítását tartalmazza. A módosítások elsődlegesen az új Ptk. terminológiájának történő megfelelést, valamint a helytelenné váló jogszabályi utalások lecserélését szolgálják.

A törvényjavaslat V. fejezete az agrár- és környezetvédelmi tárgyú törvényekkel kapcsolatos módosító rendelkezéseket tartalmazza. A változások ezen a területen is alapvetően technikai jellegűek, jelentős tartalmi, koncepcionális változást nem tartalmaznak az agrár- és környezetvédelmi szabályozás polgári jogi elemeit illetően.

Az e fejezetben foglalt rendelkezések kapcsán megemlítendő, hogy a tisztán technikai, jogszabály-szerkesztési jellegű változtatásokon kívül a gazdálkodó szervezet gyűjtőfogalmának ágazati törvényekben való meghatározása, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok fogalmának kivezetése, továbbá a veszélyes üzemi felelősséggel, a vad tulajdonjogával, valamint a vadászható állat által okozott károkkal kapcsolatos hatályos szabályozás új Ptk.-hoz történő igazítása is megtörténik.

A törvényjavaslat VI. fejezete tartalmazza a honvédelmi tárgyú törvények módosításait, amelyek a közeli hozzátartozó fogalmával, a jognyilatkozatok megtámadhatóságával, a sérelemdíjjal, a gazdálkodó szervezet fogalmának Ptk.-ból történő elhagyásával, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság kategóriájának kivezetésével állnak összefüggésben.

A törvényjavaslat VII. fejezete tartalmazza a rendészeti, katasztrófavédelmi, önkormányzati, építésügyi tárgyú, valamint külföldre utazással kapcsolatos törvények módosítását. E módosítások egyrészt az új Ptk. hatálybalépésére tekintettel szükséges jogtechnikai módosítások megvalósítására irányulnak, másrészt tartalmazzák a korábbi fejezetek vonatkozásában már említett gazdálkodó szervezettel, közeli hozzátartozó fogalmával, a cselekvőképességi kategóriákkal, a nem vagyoni kártérítéssel és a jogi személyiség nélküli gazdasági társasággal kapcsolatos változások átvezetéséhez kapcsolódó módosításokat is.

A törvényjavaslat VIII. fejezetében tárgyalt közigazgatási és igazságügyi tárgyú törvények a technikai pontosításokon túl lényeges tartalmi változtatásokat is tartalmaznak. Fontos hangsúlyozni, hogy a hatályos gondnoksági rendszer negatív tapasztalatai önmagában az anyagi jogszabályok megváltoztatásával nem orvosolhatók. Az új Ptk. cselekvőképességi reformja ezért több ponton érinti a polgári perrendtartás szabályait is. Így például a cselekvőképességi szabályok módosulásával függ össze a perbeli cselekvőképesség kategóriájának megváltoztatása is. A Pp. módosításával lehetőség nyílik arra, hogy a korlátozottan cselekvőképes nagykorú személyek szélesebb körben járhassanak el önállóan bírósági ügyeikben.

A támogatott döntéshozatal jogintézmények bevezetése szükségessé teszi a polgári perrendtartásról szóló törvényen túl a közigazgatási hatósági eljárásról és a büntetőeljárásról szóló törvények módosítását is a támogatóval kapcsolatos eljárási szabályok meghatározása érdekében.

A korlátozottan cselekvőképes nagykorú személyekre vonatkozó szabályok változása, valamint a támogatott döntéshozatal jogintézményének bevezetése módosítási igényt vet fel a közbizalmat élvező hivatásrendekre vonatkozó szabályozások területén is. Ilyen hivatást gyakorol például a bíró, az ügyész, de az ügyvéd is. E hivatásrendek gyakorlása olyan, az állampolgárok életét alapvetően befolyásoló döntések meghozatalát feltételezi, amelyekkel nem egyeztethető össze az ítélőképesség cselekvőképességet érintő vagy cselekvőképességet nem érintő kisfokú korlátozottsága sem. Mindezekre tekintettel szükséges az érintett státustörvények módosítása oly módon, hogy az érintett hivatásrendek tagja nem lehet az, aki cselekvőképességet érintő gondnokság vagy támogatott döntéshozatal hatálya alatt áll.

Az előzetes jognyilatkozat megtételének új Ptk. szerinti lehetősége szorosan kapcsolódik a cselekvőképesség korlátozásához, ezért a gondnokság alá helyezési per szabályai is kiegészítésre szorulnak. Az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásának eljárási szabályait is meg kell határozni a jogintézmény hatályosulása érdekében.

Az új Ptk. megteremti annak lehetőségét, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben a bíróság, a gyámhatósági eljárásban pedig a gyámhatóság a feleket közvetítői eljárás igénybevételére kötelezze, ami szükségessé teszi a polgári perrendtartásról szóló törvényen túl a közvetítői tevékenységről szóló törvény egyes rendelkezéseinek kiegészítését, a kötelező közvetítésre vonatkozó eljárási szabályok megalkotását.

Az új Ptk. az eljárás gyorsításának érdekében lehetőséget teremt az apaság vélelmének megdöntésére bírósági nem peres eljárásban, amelyre tekintettel szükséges a nem peres eljárás részletszabályainak meghatározása.

Az új kódex speciális jogvédelmi eszközként határozza meg a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítésének lehetőségét. E változás szükségessé teszi az ilyen jellegű igények érvényesítése iránt indított perek általánostól eltérő szabályainak megalkotását.

Az új Ptk. lehetővé teszi azt is, hogy a tulajdonostárs - közös tulajdon fennállása esetén - a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadára vonatkozó elővásárlási jogát végrehajtási árverés esetén is gyakorolhassa. E szabályok szükségessé teszik a bírósági végrehajtásról szóló törvény egyes rendelkezéseinek módosítását, az új jogi környezethez igazítását.

Az új Ptk. a gazdasági társaságokkal kapcsolatos joganyagot magába integrálja, ami a gazdasági társaságokról szóló törvény számviteli és eljárásjogi rendelkezésektől megtisztított előírásait jelenti. A kimaradó szabályok egy részének fenntartása továbbra is indokolt, ezért szükséges módosítani többek között a cégeljárási törvényt, hogy az új Ptk.-ba nem integrált eljárási jellegű szabályok továbbra is érvényesülhessenek.

A törvényjavaslat IX. fejezetében a pénzügyi, adóügyi, lakáspolitikai és foglalkoztatáspolitikai tárgyú törvények módosítása mellett megjelenik a kereskedelmi vagy az államháztartási szabályozás módosítása is.

A pénz-, tőke- és biztosítási szabályozás tekintetében a következőket lehet kiemelni. Az új Ptk. megváltoztatja a részvények átalakítására vonatkozó szabályozást. Emiatt szükségessé vált a tőkepiacról szóló törvény módosítása is annak érdekében, hogy a dematerializált részvény nyomdai úton előállított részvénnyé való visszaalakítására vonatkozó szabályok is meghatározásra kerüljenek.

Fontos változás a biztosítási tárgyú törvények tekintetében, hogy a kárfogalom a továbbiakban csupán a vagyoni kárra vonatkozik, így a törvényeket érintő módosítások - a biztosító és a vele szerződő fél között létrejött szerződés tartalmától függően - kiterjesztik a biztosítók helytállási kötelezettségét a sérelemdíj megfizetésére is.

(15.20)

Az egyes adótörvényeket érintő módosítások célja az új Ptk. terminológiájával való összhang megteremtése.

Az új kódex a lakásbérleti szerződés szabályait is részletesebben szabályozza a hatályos Ptk.-nál. A kettős szabályozás elkerülése érdekében szükségessé vált a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény rendelkezéseinek felülvizsgálata is.

Az új Ptk. személyhez fűződő jogok helyett személyiségi jogokról rendelkezik.

Továbbá, ahogy már említettem, változást vezet be a cselekvőképességi szabályok tekintetében, ezért szükséges a munka törvénykönyvének megfelelő módosítása is.

A törvényjavaslat az államháztartásról szóló törvény megfelelő módosításával egyértelművé teszi, hogy a költségvetési szerv vonatkozásában az államháztartásról szóló törvény és a költségvetési szervre vonatkozó egyéb jogszabályok rendelkezései az irányadóak. Ez azt jelenti, hogy nem kell és nem is lehet az új Ptk. jogi személyekre vonatkozó általános szabályai közül azokat alkalmazni, amelyek a költségvetési szervek speciális jellegére tekintettel alkalmazhatatlanok.

Újdonság, hogy a javaslat kibővíti az államháztartási törvényben meghatározott, úgynevezett felülről nyitott előirányzatok költségvetési kiadásait a sérelemdíjjal.

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló, valamint a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvények módosítására a polgári törvénykönyvre történő hivatkozások pontosítása érdekében, valamint az üzleti titok fogalmának módosulása miatt van szükség.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A teljesség igénye nélkül próbáltam néhány szükséges jogszabályi változtatásra rámutatni. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy a törvénycsomag az önök által már elfogadott új Ptk.-hoz kapcsolódik, az új kódex megfelelő alkalmazásához szükséges törvényi szintű jogszabály-módosításokat tartalmazza, feltétlenül számítok ezért támogatásukra. Kérem a tisztelt Országgyűléstől a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Köszönöm a támogató nyilatkozatokat és a támogatást kifejező felszólalásokat. (Lendvai Ildikó távozni készül.) Mivel látom, hogy képviselő asszony készülődik, ezért röviden szeretnék önnek válaszolni, és igyekszem nem élezni ezt az egyébként szakmai mederben és békés körülmények között lefolyt vitát.

Egyrészt, amikor az Országgyűléshez fordultam, akkor természetesen azokhoz fordultam, akik a polgári törvénykönyvet, az új polgári törvénykönyvet megszavazták, de tekintettel arra, hogy ez az Országgyűlés jogalkotása, ezért nem tettem különbséget azok között, akik nem szavazták meg és akik megszavazták.

Úgy ítéltem meg, hogy a felszólalásában Lendvai Ildikó képviselő asszony olyan témákat hozott elő, amelyekről ő maga is elmondta, hogy már a polgári törvénykönyv tekintetében sem fogadtak el, és abban vitában álltak az előterjesztéssel. Én azért szeretném arra felhívni a figyelmet, és kicsit vitába szállva a képviselő asszonnyal, hogy mind a cselekvőképességi jog szabályozásában, mind az élettársi kapcsolat ügyében igenis előrelépést, progressziót tartalmaz az új polgári törvénykönyv, hiszen a cselekvőképesség szabályozása, a cselekvőképesség korlátozása egy jelentős változáson ment át, és az elfogadott törvény megegyezik egyébként a szakértői bizottság javaslatával. Tehát a kormány nem változtatott a cselekvőképesség tervezett szabályain, azokat jogászprofesszorok és neves gyakorló jogászok alakították ki.

(16.40)

Tehát amikor ezekkel a cselekvőképességi szabályokkal vitába száll a Magyar Szocialista Párt, akkor vegye figyelembe - mint mondtam - a progressziót, az előrelépést ezen a területen, és vegye figyelembe azt, hogy ez szakértői javaslat volt.

Hozzáteszem, hogy az Alkotmánybíróság várhatóan az alapvető jogok biztosának a beadványára meg fogja vizsgálni ezeket a szabályokat.

Az élettársi kapcsolattal is ugyanez a helyzet, bár ott eltért az Országgyűlés a szakértői bizottság javaslatától, de az élettársi kapcsolatban is az élettársak szabályozása, ha úgy tetszik, az intézményesülés irányába mutat, hiszen az élettársi kapcsolatnak vannak családjogi joghatásai, szemben egyébként a még hatályos, sok évtizeden át fennálló polgári törvénykönyvhöz képest. Tehát amikor ezt az új szabályozást bírálja a Szocialista Párt, akkor azt is vegye figyelembe, hogy egyrészt a saját kormányzásuk alatt nem változtatták meg az élettársi szabályozást, másrészt vegye figyelembe, hogy - ahogy mondtam - az intézményesülés irányába mutat az új polgári törvénykönyv; nem ment el olyan messzire, mint ahogyan a szakértői tervezet előírta.

Staudt képviselő úr felvetéseire azt tudom javasolni, hogy ha a képviselő úrnak vannak módosító indítványai ezzel kapcsolatban, akkor azt külön a bizottsági és a részletes vitában tárgyaljuk meg. Ha nincsen jobb javaslata, akkor pedig kérem, hogy támogassák a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! A kormány nevében támogatjuk az önálló képviselői indítvány elfogadását. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés az őszi ülésszak első felében fogadta el az alaptörvény ötödik módosítását, amely október 1-jén lépett hatályba. Mivel az alaptörvény "Záró és vegyes rendelkezések" 4. pontja alapján az alaptörvény végrehajtása érdekében szükséges törvényjavaslatokat a kormány terjeszti az Országgyűlés elé, a kormány áttekintette a változtatásokból eredő jogalkotási feladatokat. A törvényi szinten szükséges módosítások közül elsőként a jelen, elsősorban a választási területet érintő, illetve jogtechnikai módosításokat tartalmazó törvényjavaslat került benyújtásra az Országgyűléshez.

Tisztelt Ház! Mivel mind terjedelmét, mind jelentőségét tekintve a javaslat választással összefüggő rendelkezései a legkiemelkedőbbek, először ezekről szólnék.

Az alaptörvény ötödik módosítása megváltoztatta a politikai reklámra vonatkozó szabályozást. Eszerint politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető.

A törvényjavaslat a polgárok politikai tájékoztatásának érdekében a közszolgálati médiaszolgáltató számára kötelezővé teszi a politikai reklámok sugárzását, míg a kereskedelmi médiaszolgáltatók számára biztosítja a politikai reklámok közzétételének lehetőségét.

A törvényjavaslat az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a közszolgálati média tekintetében a következő részletes szabályozást vezeti be. A közszolgálati médiaszolgáltató az általános választásokon a legnézettebb, illetve leghallgatottabb csatornán, tehát a Magyar Televízió M1 csatornáján, a Duna Televízión, valamint a Magyar Rádió Kossuth adóján köteles közzétenni politikai reklámokat.

Az országgyűlési választásokon összesen 600 perc áll az országos listát állító jelölő szervezetek rendelkezésére. Ezen időtartamot az országos listát állító jelölő szervezetek között egyenlő arányban kell felosztani. A pártlistát állító jelölő szervezetek összesen 470 percben, a nemzetiségi listát állító jelölő szervezetek 130 percben tehetnek közzé politikai reklámokat. Az időtartam a három közszolgálati médiaszolgáltató között egyenlő arányban oszlik meg, így tehát azok 200-200 percben kötelesek politikai reklámot közzétenni.

Az összes lista nyilvántartásba vételét követően a közszolgálati médiaszolgáltató naponta három alkalommal, 6 és 8 óra, 12 és 14 óra, valamint 18 és 20 óra között kezdődő idősávokban egységes blokkokban, megszakítás nélkül köteles biztosítani a politikai reklámok közzétételét.

A pártlistát állító jelölő szervezetek, illetve a nemzetiségi listát állító jelölő szervezetek politikai reklámjai elkülönítve kerülnek közzétételre. A jelölő szervezet a politikai reklám közzétételének idejét maga választhatja meg, de egy idősávban naponta csak egyszer, legfeljebb egy percben tehet közzé reklámot. A közzétételre szánt politikai reklámot legkésőbb a közzétételt megelőző második napon át kell adni a médiaszolgáltató részére.

Az európai parlamenti választáson és az önkormányzati választáson a szabályozás megegyezik az előzőekkel, a különbség csupán annyi, hogy a rendelkezésre álló műsoridő tartama mindkét esetben 300 perc.

Önkormányzati választásokon ezen időtartamban - a korábbi szabályozásnak megfelelően - annak a nyolc jelölő szervezetnek a politikai reklámjait kell közzétenni, amelyek országos összesítésben a legtöbb jelöltet állították.

(16.20)

A nemzetiségi választásokra a javaslat egy egyszerűbb rendszert teremt. A szavazás napját megelőző napon a közszolgálati médiaszolgáltató az országos listát állító jelölő szervezetek politikai reklámjait egy alkalommal legfeljebb 30 másodperces időtartamban köteles közzétenni.

Tisztelt Ház! Az ötödik módosításnak megfelelően a javaslat újdonsága, hogy a nem közszolgálati országos médiaszolgáltatókra nézve is rögzíti a politikai reklámok közzétételének lehetőségét és módját. A közkeletű néven kereskedelmi csatornák, ha politikai reklám közzétételének lehetőségét biztosítani kívánják, az eddig ismertetett szabályozással nagyrészt egyező módon tehetik ezt meg. Az eltérések a közzététel nem kötelező, hanem választható jellege miatt a következők. Az országos kereskedelmi szolgáltató e szándékát legkésőbb a választást megelőző 50. napon köteles bejelenteni a Nemzeti Választási Bizottságnak. Amennyiben a határidőig nem nyilatkozik, politikai reklámot nem tehet közzé. Emellett a nemzetiségi választás kivételével a médiaszolgáltató meghatározhatja a közzétételre rendelkezésre bocsátott időtartamot is azzal, hogy az nem lehet kevesebb, mint az egy közszolgálati médiaszolgáltatóra eső időtartam fele, tehát száz perc.

Tisztelt Ház! A helyi és körzeti médiaszolgáltatók tekintetében a javaslat úgy szabályoz, hogy azok minden választástípusban egyenlő feltételek mellett tehetik közzé a jelölő szervezetek és a független jelöltek politikai reklámjait. Az esélyegyenlőség biztosítása során a javaslat értelmében különösen a politikai reklámok számára, megjelenési sorrendjére, időtartamára és az adásba kerülés időpontjára kell figyelemmel lenniük. Az esélyegyenlőség sérelme természetesen itt jogorvoslati eljárás alapjául szolgálhat.

A fentiek mellett a törvényjavaslat néhány pontosítást is tartalmaz a választási eljárásról szóló törvénnyel összefüggésben. Ezek egyrészt kodifikációs javítások, másrészt a választási törvények pontosítását célozzák. Ezek közül most hadd tegyek említést a fontosabbakról.

A választási eljárási törvény hatályos szabályozása lehetővé teszi, hogy a Nemzeti Választási Bizottságban egy pártnak több képviselője is legyen, akkor is delegáljon tagot az európai parlamenti választásra tekintettel, ha országgyűlési képviselőcsoportja útján már rendelkezik tagsággal. Nyilvánvaló, hogy ezt a visszásságot meg kell szüntetni. Nem rendezi a választási eljárási törvény azt az esetet, amikor a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgár levélben leadja a szavazatát, majd a szavazás napját közvetlenül megelőzően Magyarországon lakóhelyet létesít. Ebben az esetben a hatályos szabályok szerint automatikusan névjegyzékbe kell venni, így pedig jogosult lesz arra, hogy az újonnan létesített magyarországi lakcíme szerinti szavazókörben szavazhasson.

Mivel a levélben érkező szavazási iratok feldolgozását a Nemzeti Választási Iroda már a szavazás napját megelőző 6. naptól megkezdheti, a hatályos szabályozás alapján nem lenne kiszűrhető, hogy az érintett polgár leadott-e már listás szavazatot. Indokolt a szabályozást tehát úgy kialakítani, hogy ez a választópolgár az újonnan létesített lakcíme szerinti szavazókörben már csak egyéni választókerületi szavazólapon szavazhasson. Jelenleg sem az önkormányzati választási törvény, sem a választási eljárási törvény nem tartalmazza, hogy a polgármester, az egyéni választókerületi képviselők, továbbá a fővárosi és megyei önkormányzati képviselők választása során a választópolgár hány szavazatot adhat le. Indokolt ezért a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényt ennek megfelelően módosítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A választási törvények módosítása után hadd ismertessem röviden a javaslat további változtatásait is. Ezek közül a sajtóban is kiemelten hírt kapott rendelkezések az Alkotmánybíróság tagjainak megbízatását érintik. Szeretném ezt a kérdéskört jobban megvilágítani az önök és a vitát követők számára. A korábbi alkotmány, az 1949. évi XX. törvény nem tartalmazta az Alkotmánybíróság tagjainak megbízatási idejét, csak a megválasztáshoz szükséges kétharmados többségről rendelkezett. Így a részletes szabályokat, a megbízatási időt, valamint a megbízatás megszűnésének eseteit is törvény, az Alkotmánybíróságról szóló törvény határozta meg. Az új alaptörvény ugyanakkor a legfőbb közjogi tisztségviselő tekintetében kivétel nélkül rögzíti a megbízatás időtartamát. Ennek megfelelően az alkotmánybírák esetében a 24. cikk (8) bekezdése így szól: az Alkotmánybíróság 15 tagból álló testület, amelynek tagjait az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával 12 évre választja. Itt tehát maga az alaptörvény rögzíti kategorikusan, hogy 12 évre választja az Országgyűlés az Ab tagjait.

Megítélésünk szerint a törvény ezért már nem rendelkezhet szűkítően a megbízatás időtartamáról. Szeretném e körben kiemelni azt is, hogy ahol az alaptörvény kifejezetten rendelkezni kívánt a tisztség megszűnéséről a bírák és az ügyészek tekintetében, ott maga az alaptörvény meghatározta az ehhez szükséges szabályokat. De hangsúlyozni kell, hogy a legfőbb közjogi tisztségviselők, így a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész vagy az Országos Bírósági Hivatal elnöke tekintetében az alaptörvény kivételt ad, rájuk szintén nem vonatkozik a megbízatás nyugdíjkorhatárral való megszűnését előíró szabály.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat tehát az egységesítés irányába mutat, amikor az alkotmánybírák esetében eltörli a 70. életév betöltésére vonatkozó szabályt. A teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy e rendelkezéssel párhuzamosan szükségessé vált a megválasztási feltételek között annak rögzítése, hogy 70. életévét betöltött személy ne legyen megválasztható az Alkotmánybíróság tagjává.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat érdemi rendelkezéseivel kapcsolatban igyekeztem bemutatni az önök számára a szabályozási célokat és megoldásokat, a technikai változtatásokra és kodifikációs pontosításokra, ha megengedik, most nem térnék ki.

Nem tartalmazza továbbá a javaslat az alaptörvény ötödik módosításából az egyházak szabályozását érintő technikai változtatásokat sem, azok várhatóan önálló törvényjavaslatban kerülnek majd benyújtásra az Országgyűlés elé.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem, önöket, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány érvükre szeretnék reflektálni. Először is Bárándy képviselő úr és Schiffer képviselő úr is, de hát gyakorlatilag mindenki érintette az alkotmánybírák korhatárának eltörlését mint a javaslat egyik elemét. Ezzel kapcsolatban szeretném kifejteni azt az álláspontomat, hogy meggyőződésem, hogy a korhatár eltörlése a függetlenség irányába ható döntés. Amennyiben egy alkotmánybírónak gyakorlatilag a teljes mandátuma végéig, vagy ha úgy tetszik, itt időskorú alkotmánybírókról van szó, akár aktív működésének a végéig teljes, egzisztenciális függetlenséget biztosít ez a törvény, akkor az egyáltalán nem a befolyásolás irányába, hanem a függetlenség, a független működés irányába hat.

Tehát mindazok, akik azt állítják, hogy a kormánypártok részéről ez ezeknek az alkotmánybíráknak a befolyásolására történik, azok szerintem, hangsúlyozom, a saját véleményem ez, azok nagyon tévednek, valójában ezek az alkotmánybírák az egzisztenciális függetlenségük miatt teljes egészében szabadon fognak dönteni és mindenféle befolyástól mentesen.

Egyébként maga az Alkotmánybíróság a rendes bíráknak a nyugdíjkorhatárával kapcsolatos döntésében is pontosan erre az összefüggésre utal, hogy minél inkább távoli időpontban szűnik meg egy bíró mandátuma, minél inkább magasabb életkorban szűnik meg egy bíró mandátuma, megbízatása, annál inkább ez a bírói függetlenséget garantálja. Tehát erre az összefüggésre éppen az Alkotmánybíróság mutatott rá, mint ahogy mondtam, a rendes bírák nyugdíjkorhatárával kapcsolatos határozatában.

Elhangzott egy vita Dúra Dóra képviselő asszony egy mondatával kapcsolatban, nekem is megütötte a fülemet. Azt mondta, hogy boldog-boldogtalan elindulhat a választásokon. Kedves képviselő asszony, ennél nagyobb dicséretet még nem hallottam a kormánnyal szemben, hogy olyan választójogi törvényt nyújtott be az Országgyűlésnek, olyan szabályokat javasolt, amely alapján kiszélesítette a választásokon való részvétel lehetőségét. Nagyon kérem, hogy ezt ismételgesse majd akkor is, amikor a Szanyi Tibor által (Dúró Dóra: Amikor lenyúlják a pénzt, fogom ismételgetni.) a mai napon bejelentett EBESZ-megfigyelők Magyarországra érkeznek, akkor mondja el ezeknek az EBESZ-megfigyelőknek, ha ilyen választási megfigyelők érkeznek, hogy bizony-bizony, itt Magyarországon boldog-boldogtalan elindulhat a választásokon, és a választópolgárok teljes szabadsággal választhatnak közülük.

Staudt képviselő úr felszólalásában említette, és nemcsak ő, mások is említették azt, hogy a kereskedelmi médiumok nem kötelesek közzétenni politikai hirdetéseket. Igen, de ha meg éppen ezt írtuk volna elő, hogy kötelesek közzétenni, és meghatároztuk volna, hogy milyen mértékben, akkor pedig egyesek a sajtószabadság sérelmét látnák ebben a szabályban. Éppen ezért úgy gondolom, hogy nagyon helyes az a szabály, hogy a kereskedelmi médiumok eldönthetik. Ha belegondolnak abba, hogy milyen kereskedelmi csatornák léteznek Magyarországon, vannak olyan tematikus csatornák, amelyektől teljesen idegen a politikai szerepvállalás. Miért kéne nekik előírnunk azt, hogy ők politikai hirdetéseket tegyenek közzé?

Még egy mondat Staudt Gábor képviselő úr felszólalására reakcióként: az Országos Bírói Tanácsra vonatkozó módosítást érezte elégtelennek. Itt szeretném azt leszögezni, hogy az alaptörvény ötödik módosítása az Országos Bírói Tanácsot nemcsak megemlíti, tehát nemcsak az alaptörvényben határozza meg az Országos Bírói Tanács intézményét, hanem annak az alapvető feladatát is meghatározza, és itt nem történik más, mint hogy a bírósági szervezeti törvényben ez az alaptörvényben megfogalmazott alapvető feladat kerül megfogalmazásra. De szeretném azt jelezni, hogy ez egyébként csak a tényleges helyzetet deklarálja, mert az Országos Bírói Tanács ténylegesen, a legutolsó bírósági szervezeti törvényi módosítások miatt ténylegesen részt vesz a bíróságok igazgatásában. Tehát az Országos Bírói Tanácsnak számos olyan jogköre van, amellyel igazgatási feladatot lát el, vagy együttesen, az Országos Bírósági Hivatal elnökével együttesen dönt bizonyos kérdésekben, vagy pedig önmaga önállóan igazgatási feladatot lát el. Ezért helyes a bírósági szervezeti törvénynek ez a módosítása.

Összességében köszönöm szépen a hozzászólásaikat. Viszonylag kevés támogató felszólalás hangzott el, de az bőven elég ahhoz, hogy az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Kontur Pál és dr. Vas Imre tapsol.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót egyrészt, hogy Gaudi képviselő úr még be tudja nyújtani a módosító indítványait (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Már megvan!), másrészt pedig azért, hogy valóban tájékoztathassam önöket néhány módosító javaslat indokairól, konkrétan az ajánlás 5., 8., 19. és 20. pontjával kapcsolatban szeretném az álláspontunkat kifejteni.

Az ajánlás 5. pontja az a bizonyos osztott használat állami földtulajdon esetén. Én a következőkről tudom önöket tájékoztatni. Magyarországnak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében való tagságából eredő szövetségesi kötelezettségének teljesítésével összefüggésben felmerül nemzetközi szervezet vagy nemzetközi katonai parancsnokság javára szolgalom, vezetékjog, használati jog, valamint osztott tulajdon lehetősége. Még egyszer: szolgalom, vezetékjog, használati jog vagy osztott tulajdon. Fontos ugyanakkor, hogy a módosító javaslat nem terjed túl az állami vagyonban lévő ingatlanok használatához kapcsolódó jogokon, és nem irányozza elő állami földtulajdon idegen kézbe kerülését, annak lehetőségére nem terjed ki. Az osztott földtulajdon a felépítmény és a föld tulajdonjogának elválását jelenti csupán, földhasználati jog alapításával, a földtulajdon átadását nem foglalja magában. A módosítás tehát arra irányul, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon tekintetében a kormány megfelelő jogi korlátok és a NATO-kötelezettségek keretei között teljesíthesse azon nemzetközi kötelezettségeit, amelyek nemzetközi szervezetek és programok befogadásából és ebből következően a részükre megfelelő elhelyezés biztosításából erednek.

A következő pont, amiről szeretnék szólni, ha jól emlékszem, az ajánlás 8. pontja, amely a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatban merült fel. A nagyszámú devizahitel-szerződéssel összefüggő per nem arányosan oszlik el a bíróságok között, a polgári perrendtartás 23. § (1) bekezdés k) pontja alapján az ezzel kapcsolatos keresetlevelek legnagyobb mennyiségben a Fővárosi Törvényszékhez, azon belül a Gazdasági Kollégiumhoz érkeznek, ami az érintett eljárások elhúzódásához vezet. Ha a fogyasztói szerződések tisztességtelen kikötésére alapított perekben fő szabály szerint a felperes fogyasztó lakóhelye alapozná meg a bíróság illetékességét, akkor az ügyek egy részét az ország más törvényszékei bírálnák el, arányosabbá téve az ügyérkezést, kiküszöbölve a perek elhúzódását. A rendelkezés egyben a fogyasztók érdekeit is szolgálja, mert a fogyasztó lakóhelyéhez közeli bíróság bírálná el a keresettel érvényesített igényt, ami megkönnyítené a fogyasztó eljárásban való részvételét, jogérvényesítését. Ezért támogatjuk ezt a módosító javaslatot.

A következő módosító indítvány egy hosszú módosító indítvány, a 19. pontban foglalt módosító indítvány, amely az ügyvédi törvény jó néhány módosítására terjed ki. Először is szeretném jelezni a képviselő uraknak, hogy valóban átküldtem önöknek a parlamenti elektronikus postacímükre (Dr. Staudt Gábor: Köszönjük, megkaptuk.) a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének levelét. Hozzáteszem, hogy ez egy pótlólagos szolgáltatás a részemről, mert ezt megküldtük már az alkotmányügyi bizottságnak; azt pontosan én nem tudom, hogy az alkotmányügyi bizottság tagjai miért nem kapták meg az alkotmányügyi bizottságtól. Egyrészt szeretném elkerülni, hogy az ügyvédi kamara közgyűlésévé alakuljunk, és megbeszéljük, hogy mi a jó az ügyvédeknek és mi nem, én arról tájékoztatom most önöket, hogy az ügyvédi kamara kezdeményezte a módosítások egy részét, egy más részét egyébként mi magunk kezdeményeztük. Gondoljanak csak azokra a szabályokra, amelyek például a zsebszerződésekkel kapcsolatos okirat-biztonsági kérdéseket illetik.

Konkrétan a letétkezelés szabályaival kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a módosító javaslat ellenőrizhetőbbé és átláthatóbbá teszi az ügyvédi pénzletét kezelésének szabályait. A hatályos szabályozáshoz képest további garanciális elemeket épít az ügyvédi törvénybe, a letétek biztonsága és az ügyvédi letétkezelés számonkérhetősége érdekében. A módosító javaslat értelmében a területi ügyvédi kamara 2015. január 1-jétől letéti nyilvántartást vezet, amelyben valamennyi ügyvéd köteles lesz az általa kezelt letéteket rögzíteni. Az ügyvéd a letéti szerződést a Magyar Ügyvédi Kamara által kiadott szabályzatban előírt minimális tartalmi elemekkel és az ott előírt formában köteles megkötni, majd a törvényben előírt adatokat - letét típusa, összege, letéteményes ügyvéd neve, nyilvántartási száma, a szerződés megkötésének dátuma - a letéti nyilvántartásban rögzíteni, és ezt követően a rögzítést igazoló iratot a letevőnek átadni. A letevő ezen igazolás birtokában a területi kamarától felvilágosítást kérhet letétjének nyilvántartás szerinti adatairól. A nyilvántartás azt is lehetővé teszi, hogy a területi kamara erre irányuló vizsgálata során könnyebben kiszűrje, ha az ügyvéd az ügyvédi letétkezeléssel kapcsolatos szabályokat megszegte. Az ellenőrzés eredményeképpen szabálytalanságok esetén az ügyvéddel szemben fegyelmi eljárás indítható, így bűncselekmény elkövetésére utaló adat esetén a területi kamara elnöke köteles feljelentést tenni.

A következő kérdés, amely összefügg némileg a fegyelmi eljárással, az a bizonyos ügyvédi titoktartás kérdése a fegyelmi eljárások során. A módosító javaslat kimondja, hogy az ügyvéddel szemben indult fegyelmi és ellenőrzési eljárásokban a kamarai szervekkel és bírósággal szemben az ügyvédet nem köti titoktartási kötelezettség. Ennek indoka, hogy ennek hiányában az eljárással érintett ügyvéd titoktartási kötelezettségére hivatkozással kibújhatna a felelősség alól, másrészről pedig a tilalom olyan információ átadásában is megakadályozhatná az ügyvédet, amely a fegyelmi vétség alóli felmentéséhez szükséges. A rendelkezés összességében segíti a fegyelmi tényállások teljes körű felderítését, az eljárások eredményes lefolytatását. Fontos rámutatni ugyanakkor, hogy ez a rendelkezés nem jár azzal a következménnyel, hogy a fegyelmi eljárásban részt vevő ügyvédi kamarai személyeknek az eljárás során tudomásukra jutott hivatásbeli titkot ne kellene megőrizniük, hiszen az ügyvédekről szóló 1988. évi XI. törvény 8. § (4) bekezdése értelmében a titoktartási kötelezettség az ügyvédi szervekre is kiterjed.

Itt szeretném azt leszögezni, hogy természetesen megvizsgáljuk azokat a felvetéseket, amelyeket önök az ügyvédi titoktartással kapcsolatban felvetettek, de maga az ügyvédi kamara nem tartja aggályosnak ezeket a pontokat. Ahogyan elmondtam, az ügyvédi kamara elnökének levele erre nem tér ki, hogy ezt kifogásolná, sőt valójában a fegyelmi ügyekben való új szabályokat az ügyvédi kamara kezdeményezte.

További kérdés volt az ügyvédi törvény módosításában az ügyvédi tevékenység felfüggesztésének kérdése. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2006-os módosítása a büntetőeljárást háromfokúvá tette, azonban az ügyvédi törvény a fegyelmi eljárással érintett ügyvéd ügyvédi tevékenységének felfüggesztése körében nem követte a hivatkozott jogszabályváltozást, és ezt pótolja a módosító javaslat.

(15.40)

A módosító javaslat emellett átláthatóbbá teszi a felfüggesztés eseteit. De, ahogyan azt az alkotmányügyi bizottság ülésén is elmondtam, önmagában a felfüggesztés esetei nem változnak, nem módosulnak, tehát tartalmi értelemben nincs módosulás.

Még egy ponttal vagyok adós, amiről szerettem volna beszélni. Ez az ajánlás 20. pontja, amely a közvetítői tevékenységre vonatkozó módosítás. Gaudi képviselő úr magáról az alapjavaslatról beszélt. Én abba most nem mennék bele, mert ez a részletes vita. Tehát a módosító javaslat pontosító jellegű, egyrészt arról rendelkezik, hogy a közvetítő csak az együttműködést igazolja, annak hiánya az igazolás elmaradásából következik, másrészt a közvetítői eljárás igénybevételére kötelezés foglalja magában a közvetítői eljárás megindítását, az abban való részvételt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyiben kívántam az önök által felvetett kérdésekre magyarázatot adni. Biztosíthatom önöket arról, hogy mind a törvényjavaslat benyújtáskori szövegét, mind pedig a módosító indítványokat, különösen az alkotmányügyi bizottság módosító indítványait valóban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kodifikációs és szakmai támogatásával nyújtottuk be, az alapjavaslat a minisztérium javaslata, tehát nem értem azokat a felvetéseket, amelyek a szakmaiságot számon kérik ezeken a javaslatokon. Kétségtelenül igaz, hogy ilyen nagy terjedelmű módosító indítványok benyújtása a bizottságok által, vagy egyáltalán a részletes vita során vagy azt megelőzően nem szerencsés, de maga a törvényjavaslat is nagy terjedelmű. Én már felhívtam a figyelmet arra, hogy közel 180 törvényt módosít a benyújtott törvényjavaslat. Ezért kérem a megértésüket és a támogatásukat a módosító javaslatokhoz is.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Csak röviden szeretnék válaszolni, hiszen az előbb felszólaltam.

Egyrészt minden olyan információt megosztottam önökkel, amit a konkrét módosító javaslatokkal kapcsolatban tudok mondani. Másrészt pedig ígérem, hogy alaposan meg fogjuk vizsgálni a módosító javaslatokat, illetve most már a kapcsolódó módosító javaslatokat, és ezután állást fogunk foglalni róluk. Az alkotmányügyi bizottságban tájékoztatni fogom önöket a tárca, illetve a kormány álláspontjáról.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Az utóbbi módosító javaslat, tehát a Dúró Dóra és Gaudi-Nagy Tamás által benyújtott javaslat, amely az én információim szerint az ajánlás 4. pontjában található, tartalmazza, hogy a politikai reklám tartalmáért a médiaszolgáltató ne legyen felelős.

Nos, a képviselő urat szeretném tájékoztatni arról, hogy megoldottuk a problémát 2010-ben. Ugyanis a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 32. §-ának (3) bekezdése már tartalmaz egy ezzel egyező szabályozást.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Halász János tapsol.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon érdekes volt a fejtegetése, csak nem volt igaz. Ugyanis az elmúlt három évben, tehát a mostani kormányzati ciklusban két alkotmánybírónak szűnt meg a mandátuma 70. életéve miatt - idáig még egyetértek azzal, amit mondott -, az egyik alkotmánybíró Bihari Mihály volt, a másik alkotmánybíró pedig Holló András. Na most, ott sántít a mondanivalója, hogy Bihari Mihályt önök nem választották újra az előző ciklusban, Bihari Mihályt ebben a ciklusban, tehát 2010 után éppen a Fidesz-KDNP kétharmados többségével választották meg újból alkotmánybírónak.

Emlékszik rá, Bihari Mihályt azért nem választották meg önök alkotmánybírónak, mert Gyurcsány Ferenc megharagudott rá, azért, mert az úgynevezett szociális népszavazásnál a szavazatával, bírói döntésével támogatta azt, hogy a népszavazásra sor kerüljön. Tehát amit mondott, sajnos nem volt igaz, mert éppen egy olyan alkotmánybírónak járt le most a mandátuma, akit mi jelöltünk és mi választottunk újra. Tehát egyáltalán nem igaz az, hogy csak azoknak járt le a mandátuma, akiket önök, úgymond a baloldal javasolt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Képviselő Úr! Nem értem az indulatait. Amikor egy tévedésére rámutattam, akkor csak mondja tovább ugyanazt a mantrát (Dr. Bárándy Gergely: Nincs tévedés! Nem érted, amit mondok!), csak ugyanazt a mantrát mondja tovább. Azt állította, hogy szándékosan megvártuk azon alkotmánybírók 70. életévének betöltését, akiket a baloldal állított (Dr. Bárándy Gergely: Nem ezt mondtam!), vagy egy más fogalmazásban...

ELNÖK: Képviselő úr, bejelentkezett újabb két percre, majd el fogja mondani. Mert ha engem kihagynak, akkor vége az ülésnek, ha én kimegyek innen. Tehát ha meg akarják örökíteni a jövendőnek, amit mondanak, akkor kérem önöket. (Dr. Bárándy Gergely: Elnézést, elnök úr!) Köszönöm szépen. Folytassa!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tehát ön először azzal érvelt, hogy akiket a baloldal javasolt alkotmánybírónak, utána azzal érvelt, hogy akik úgymond a szakmai becsületükre - nem tudom - odafigyelő vagy azt őrző alkotmánybírók. (Dr. Bárándy Gergely: Kényesen!) Ez egy nagyon érdekes kategória egyébként: vannak, akik a szakmai becsületükre figyelő, azt őrző alkotmánybírók, meg vannak, akik kevésbé őrzik a szakmai becsületüket. Nem tudom pontosan, hogy egy alkotmánybírónak az-e a feladata, hogy szakmai karrierjének csúcsát az alkotmánybírósági tevékenységben megvalósítsa, vagy egyébként az a feladata, hogy az elé kerülő ügyeket a jogi tudása szerint döntse el. Mindegy, ez most részletkérdés.

Bihari Mihály esetén. Azért hoztam fel Bihari Mihályt példának, mert amikor önök az előző ciklusban Bihari Mihályt lesöpörték, nem választották újra, akkor úgy látszik, még nem gondolták annyira úgy, hogy ő a szakmai becsületét őrző alkotmánybíró, és ezért ott helye van az Alkotmánybíróságban. Ezzel szemben mi pedig javasoltuk és újraválasztottuk Bihari Mihályt.

Tehát nagyon kérem, hogy ne vádoljon bennünket olyasmivel az alkotmánybírákkal kapcsolatban, amiket önök követtek el. Hát önök követték el, hogy megbüntettek egy alkotmánybírót: azért nem választották újra Bihari Mihályt, kimondva-kimondatlanul, mert egy bizonyos véleményt, egy önöknek nem tetsző véleményt foglalt el a népszavazás kérdésében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen, köszönöm, elnök úr. Igyekszem rövid lenni, hiszen már részt vettem a vitában két témában is.

Staudt képviselő úrnak szeretném azt elmondani, hogy azt a javaslatukat, amelyik - nem merek már ajánlási számot idézni, mert valószínűleg nem jól mondom - a politikai reklámot (Dr. Staudt Gábor: A 4.) a pártoknak 600 percben és a nemzetiségi önkormányzatoknak 130 percben biztosítaná, azért nem támogatjuk, mert megítélésünk szerint ugye a tizenhárom nemzetiségi önkormányzat mindegyike állíthat nemzetiségi listát, és a nemzetiségi listák élén álló személy valószínűleg szószólójává válik a nemzetiségeknek, tehát érdekeltek a nemzetiségek abban, hogy ezt a listát állítsák, és nem is olyan magas a kvalifikáció ahhoz, hogy ne tudják elérni, hogy listát állítsanak.

Tehát mi azt prognosztizáljuk, hogy mind a tizenhárom nemzetiség állítani fog vagy legalábbis majdnem mind a tizenhárom nemzetiség állítani fog kisebbségi listákat. Ha innen nézem, akkor 130 perc tizenhárom nemzetiség között elosztva már nem olyan nagy arány. Abban az esetben igazuk lenne, ha nem használnák ki ezt a tizenhárom nemzetiségi listaállítást. Ebben az esetben valóban aránytalanul, eltúlzottan sok idő jutna nekik, de ha belegondol abba, hogy országos listát állító tizenhárom szervezet, mondjuk, 130 percet tíz-tíz percben tud egymás között felosztani, akkor ez nem tűnik egyáltalán eltúlzottnak, és nem tűnik aránytalannak a pártok rendelkezésére álló 470 perchez képest.

A politikai reklám tartalmáról már beszéltem, hogy a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény rendezi ezt a kérdést. Mi feleslegesnek tartjuk egy másik jogszabályban, másik törvényben is megismételni ezt a szabályt.

Azt hiszem, ezen kívül már csak az alkotmánybírósági törvényre vonatkozó felvetések maradtak. Megismétlem azt az álláspontomat, és szeretném megvédeni mind azt a javaslatot, amely az alkotmánybírák esetében a felső korhatárt eltörli, mind pedig azt a javaslatot, amelyet ma az alkotmányügyi bizottság nyújtott be, amely az utód megválasztásáig meghosszabbodó mandátumot eltörli a törvényből.

Először is, sokszor elmondtam, és őszinte meggyőződésem, hogy az a szabály, amellyel az alkotmánybírák korhatárát eltöröljük, tehát az alkotmánybírák korhatárának eltörlése az alkotmánybírák függetlenségét erősíti. Elmondtam sokszor - ezen polémiát is folytattunk -, hogy lehetne másként is erősíteni az alkotmánybírák függetlenségét; ez kétségtelenül igaz, de azt gondolom, minden tudásunk azt mutatja, hogy a magas életkorban biztosított személyes egzisztencia a bírók esetében függetlenséget is jelent. Valóban igaz, hogy ez a rendes bíróságok bíráira azért nem szükségszerű, merthogy az ő esetükben a bírói tevékenységet nagyon sok bíró végzi, tehát több ezer bíróról beszélünk, ellenben itt, amikor az Alkotmánybíróság tizenöt bírójáról beszélünk, vagy akár az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb bíráiról beszélünk, nyilván olyan kis létszámú testületről van szó, amely tagjainak az akár élethosszig tartó bíráskodása vagy egy magas életkorig tartó bíráskodása a függetlenségüket erősíti.

Tehát majd csak az utókor fogja igazolni, hogy ez a döntés valóban az érintett bírák függetlenségét eredményezte-e. Mondom, énnekem ez a személyes meggyőződésem, tehát bárki, aki erre spekulálna - akár üljenek itt mögöttem vagy üljenek szemben -, hogy az alkotmánybírák felső korhatárának eltörlése valamifajta igazodási kényszert idéz elő a bírák esetében, meggyőződésem, hogy csalódni fog bárki, aki erre spekulál, hiszen ahogy elmondtam, ez a függetlenséget erősítő lépés.

(22.10)

Ami pedig az utód megválasztásának időtartamáig való meghosszabbodást illeti, először nézzük az elvi oldaláról. Ezt a megoldást élesen támadták egyébként nemcsak ebben a törvényben, hanem más törvényekben is a képviselők, főleg az ellenzéki képviselők, de egyébként valóban voltak nemcsak politikusok, hanem mások is, akik ezt támadták, akár még alkotmányossági alapon is támadható, hiszen ha az alaptörvény meghatározza, hogy mennyi a mandátuma egy alkotmánybírónak, akkor ebben az esetben nyilvánvalóan meghosszabbodik ez a mandátum. Amennyiben persze az alaptörvényben lenne ez a meghosszabbítás rögzítve, akkor ez szerintem alkotmányos lenne, így viszont megkérdőjelezhető ennek az alkotmányossága. Hogy eddig erről még nem döntött az Alkotmánybíróság, először is nem volt ilyen beadvány, másrészt pedig nyilván az Alkotmánybíróságot olyan nehéz helyzetbe hozni, hogy éppen a saját mandátumuk alkotmányosságáról döntenek, ez nem túl elegáns megoldás.

Tehát szerintem ez a legtisztább megoldás, ha az alkotmánybírák kitölthetik a 12 éves mandátumukat, viszont nem hosszabbodik meg a mandátumuk automatikusan. Ezt a megoldást, amit ma az alkotmányügyi bizottság javasolt, szerintem elvi okokból mindenképpen támogatni kell.

Ami meg a konkrét alkotmánybírákat illeti, nagyon helytelen dolog egy alkotmánybíró 3 éves, 2 éves vagy néhány esetben csak 1 éves tevékenységét megítélni, és ebből a mandátumára vagy a jogi szabályozásra, a jogállásra vonatkozó szabályokra a következtetéseket levonni. Nagyon elkerülném ezt. Máskor annyira óv az ellenzék bennünket, hogy ilyen személyre szabottan alakítsuk a törvényeket, most ugyanez a helyzet, én attól óvom az ellenzéket, hogy egyes alkotmánybírók döntéseiből vonjanak le következtetéseket az alkotmánybírák státusára, jogállására vonatkozó kérdésekben. Én javaslom, hogy mégiscsak az a helyes, ha az elvi álláspontot követjük. Az alkotmánybírák általában időskorú emberek. Előfordult már sajnos eddig is, hogy akár személyes okokból, akár egészségügyi okokból vagy bármilyen más okból távozni kényszerültek.

Nyilván lesznek még a jövőben is alkotmánybíró-választások, és mindenkinek az lenne a jó, ha hosszú távon szabályoznák az alkotmánybírák megbízatását. Ezt valahol természetesen egyszer el kell kezdeni. Erre egy kiváló alkalom volt az új alaptörvény, amely elkezdte, megemelte az alkotmánybírák mandátumát 9 évről 12 évre, de úgy gondolom, hogy most nekünk be kell fejeznünk ezeket a szabályozási kérdéseket, és ezeket a szabályozásokat hosszú távra kell az Országgyűlésnek megalkotnia.

Elnézést kérek, hogy kicsit hosszú voltam. Azt gondolom, hogy a közöttünk zajló heves vita abból alakult ki, hogy megszemélyesítette a törvényjavaslatot Bárándy képviselő úr, amihez szíve joga, de ezzel óvatosan kell bánni egy ilyen kérdésnél. Ahogyan ön mondta, meglepetést okoztak már alkotmánybírák önöknek is, nekünk is okoztak már alkotmánybírák meglepetést. Nincs ebben semmi probléma, az alkotmánybírókat, egyébként a rendes bírókat sem azért szeretjük, mert mindig nekünk tetsző döntéseket hoznak. Néha olyan döntéseket is hoznak, amelyekkel nem tudunk egyetérteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években több jogterületen, így a büntetőjog vonatkozásában is megkezdődött a hatályos és gyakran több évtizedes múltra visszatekintő jogszabályok felülvizsgálata, valamint ennek nyomán a szükséges reformok, módosítások végrehajtása. E komplex munkának hangsúlyos elemét képezi az átfogó igazságszolgáltatási reform, amelynek első állomásaként 2013. július 1-jével megtörtént a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépése, az igazságszolgáltatás átalakításának következő lépéseként pedig hamarosan megkezdődhetnek az új büntetőeljárási kódex kodifikációs munkálatai is. A büntetőjoganyag átfogó megújítása keretében a trichotomikus rendszer harmadik pillérét képező büntetés-végrehajtási jog reformja is több szempontból időszerűvé vált.

Engedjék meg, hogy mielőtt az önök fekvő törvényjavaslat lényeges tartalmi elemeinek, újításainak részletesebb ismertetésébe kezdenék, pár mondatban kitérjek az új büntetés-végrehajtási törvény megalkotását szükségessé tevő legfőbb indokokra is. A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet, azaz a hatályos büntetés-végrehajtási kódex immár több mint 34 éve hatályban van. E közel három és fél évtized alatt hazánk társadalmi és gazdasági átalakulásával párhuzamosan a bűnözés szerkezete, a bűnelkövetői kör összetétele, a bűncselekmények jellege, valamint a bűnelkövetés módozatai tekintetében is lényeges változások következtek be. A változásokra - a büntető anyagi és eljárásjogi szabályok mellett - a végrehajtási joganyagnak is reagálnia kell, hiszen a kriminális cselekményeket elkövető személyekkel szembeni fellépés csak akkor érheti el a célját, ha a velük szemben kiszabott joghátrányok érvényesítése is kellően átgondolt, hatékonyan működő rendszer keretei között történik.

Ugyanakkor az élet változó körülményeihez való folyamatos jogszabályi igazodásnak is ára van. A hatályos büntetés-végrehajtási kódex 34 éve alatt számtalan módosítást megélt, amely a jogszabály belső koherenciáján is nyomot hagyott. A gyakori változtatások következtében az egységes felépítés megbomlott, amely a normaszöveg átláthatóságát és a biztonságos, hatékony jogalkalmazást negatívan befolyásolta. Az új törvénykönyv elkészítése során ezért kiemelten fontos volt, hogy egy átlátható, a gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe vevő, a jogalkalmazók által a jelenleginél könnyebben alkalmazható kódex szülessen.

(13.50)

Alapvető jogállami követelmény, hogy a legmagasabb jogszabályi szinten kell megjeleníteni azon jogkövetkezmények végrehajtását, amelyek a személyi szabadság jogszerű elvonásával vagy korlátozásával járnak együtt. E kívánalomnak való megfelelés, valamint a szabályozott terület jelentősége is indokolja, hogy a büntetés-végrehajtás legfontosabb jogforrásának hierarchikus szintje is tükrözze a jogrendszerben elfoglalt helyét, és ne törvényerejű rendeletként, hanem törvényként épüljön be a hazai joganyagba.

Az új kódex megalkotásának szükségességét támasztja alá a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 4. §-ának rendelkezése, amely szerint ha egy tárgykört törvény szabályoz, törvényben kell rendezni az alapvető jogintézményeket és a szabályozási cél megvalósulásával összefüggő lényeges garanciákat. A jelenleg hatályos végrehajtási rendeletek között ugyanis több olyan is található, amely olyan jogintézményeket szabályoz miniszteri rendeleti szinten, amelyek közvetlenül érintenek alapvető jogokat, ezért azok kizárólag törvényi szinten szabályozhatóak. E szabályokat a jogalkotási követelményeknek való megfelelés érdekében tehát törvényi szinten, az új büntetés-végrehajtási törvényben szükséges megjeleníteni.

Az 1978-as büntető törvénykönyv előkészítésekor még nem volt kiforrott büntetés-végrehajtási jogi szabályozás, sőt önállósága is tudományos viták tárgya volt, így a régi büntető törvénykönyvben a büntető anyagi jogi rendelkezések között számtalan büntetés-végrehajtási jogi rendelkezés szerepelt. A büntetéskiszabás és a büntetés-végrehajtás során érvényesülő, az eljárás különböző szereplői által érvényesítendő eltérő szempontoknak megfelelő hatékonyabb szabályozás kialakítása érdekében az új Btk. a büntető anyagi jogi és a büntetés-végrehajtási szabályokat világosan elkülönítette.

E kodifikációs irányvonalat követi jelen törvényjavaslat is, amely letisztult, tisztán végrehajtási jogi szabályokat tartalmazó kódexként kíván a jelenleg hatályos, meglehetősen kusza és vegyes szabályozást tartalmazó törvényerejű rendelet helyébe lépni. A büntetés-végrehajtási intézetek túltelítettsége, a fogvatartottak egyéniségéhez igazodó végrehajtás hiánya, a reszocializációs cél nem kellő hangsúlyozása, a fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás hézagai és a jelen rendszer egyéb nehézségei is szükségessé tették egy új, e problémákat hatékonyabban kezelni képes, a jelenkor követelményeinek megfelelő, valóban XXI. századi és a kormány büntetőpolitikáját is tükröző kódex létrehozását.

Végül, a fentieken túl, a kormány számára fontos volt a kodifikációs munkálatok során a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek és az azok hatályosulását ellenőrző monitoringrendszerek ajánlásainak figyelembevétele, hogy ezáltal a törvényjavaslat megfeleljen hazánk nemzetközi kötelezettségvállalásainak is.

Tekintettel arra, hogy egy 438 szakaszból álló, indoklással együtt 288 oldal hosszú törvényjavaslat részletes ismertetése az adott időbeli korlátok között, illetve a jelenlévők figyelmének és érdeklődésének fenntartása mellett nem lenne lehetséges, a következőkben az új kódex legfőbb újításait, lényegadó tartalmi elemeit kívánom csupán bemutatni.

Az új kódex kialakítása során alapvető szempont volt, hogy az a büntetés-végrehajtás összetett, többcélú rendszerét olyan alapokra helyezze, amely kellően szolgálja a társadalom védelmét, és egyben az elítéltek épülésére, nevelésére, jogkövető életmódra szoktatására is lehetőséget teremt. Ezért az elkövetővel szembeni joghátrány érvényesítése mellett kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a fogvatartott a büntetés-végrehajtási intézetben töltött idő alatt hasznos tevékenységet folytasson, szabadulása után pedig a társadalom értékes tagjává váljon. Ennek megfelelően a törvényjavaslat a büntetések, intézkedések hatékony érvényesítésén, azaz a szankciók szigorú végrehajtásán túl az egyéni megelőzési célok elérését, a reszocializációt, illetve az elítélt megfelelő oktatását és munkára szoktatását is célul tűzi ki.

A kódex felépítését illetően hat részből áll, amelyek további fejezetekre tagolva, logikusan felépített rendben rögzítik a végrehajtás legfontosabb kérdéseit. Az általános szabályokat tartalmazó első rész határozza meg azokat a rendelkezéseket, amelyek a büntetés-végrehajtás egészére irányadóak. Itt került megállapításra a büntetés-végrehajtás célja és feladata, a törvény hatálya, valamint értelmező rendelkezések révén a törvényszövegben alkalmazott szakkifejezések definiálása is ebben a részben történt meg.

Az első rész határozza meg a büntetés-végrehajtási jogviszony fogalmát, amelyből számos, csak a büntetés-végrehajtásra jellemző sajátos szabályozás eredeztethető, így például az, hogy az elítélt munkáltatása nem munkaviszony, hanem büntetés-végrehajtási jogviszony keretében történik. A büntetés-végrehajtási jogviszony hierarchikus jogviszony, és jellegéből következik, hogy az elítélteket speciális, erre az intézményi rendszerre jellemző jogok és kötelezettségek illetik, illetve terhelik, így például ellátásra jogosult, de a törvényben meghatározott kivételekkel köteles munkát végezni és a tartására fordítható összeghez hozzájárulni. A jogviszony másik oldalán az állam által delegált hatáskörben a végrehajtásért felelős szerv, szervezetet mint a központi büntető hatalom kizárólagos birtokosa helyezkedik el.

Az I. fejezetben az általános szabályok között szerepelnek még a büntetés-végrehajtásban érintettek legfontosabb jogai, például a büntetés-végrehajtási ügyben a védelemhez, az anyanyelv használatához, illetve a megfelelő tájékoztatáshoz való jog, a jogérvényesítésre vonatkozó szabályok, a végrehajtásért felelős szervek főbb feladatai, a kérelmek elbírálása, a panaszjog, illetve egyes, a törvényben megjelölt esetekben a határozattal szembeni bírósági felülvizsgálat biztosítása.

A törvényjavaslat II. fejezete a büntetések és intézkedések végrehajtását kizáró okokat tartalmazza, III. fejezete pedig a bíróság és az ügyész büntetés-végrehajtási feladatait meghatározó legfontosabb szabályokat rögzíti, a hatályos szabályozáshoz képest lényegesen átláthatóbban és részletesebben.

A IV. fejezetbe kerültek az adatkezelésre vonatkozó rendelkezések, amelyek az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvénnyel összhangban meghatározzák, hogy mely szervek mely adatok kezelésére és milyen feltételek mellett jogosultak.

A törvényjavaslat második része a büntetések végrehajtásával foglalkozik. E rész legelején kapott helyet az V. fejezet, amely a szabadságvesztés mint a legszigorúbb és a büntetéskiszabási gyakorlatot tekintve az egyik legelterjedtebb büntetési nem végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket foglalja össze. A jelenleg hatályos kódexhez képest a legtöbb újítást és módosítást itt lelhetjük fel, ezért véleményem szerint a nóvumok némileg részletesebb kifejtést igényelnek.

Új elemként jelennek meg a törvényjavaslatban a szabadságvesztés végrehajtásának alapelvei. A hagyományos alapelvek, mint a törvényesség, a fokozatosság, a normalizáció és az egyéniesítés elve mellett új, a jelenlegi társadalmi helyzetre reagáló alapelvek kerülnek kimondásra, úgymint a rugalmasság, a káros hatások minimalizálása, a pragmatizmus és az egyéni aktivitás. Ezek szerepe azért hangsúlyos, mert kijelölik a végrehajtás fő irányvonalait, és a jogalkalmazók számára is zsinórmértékül szolgálnak.

A törvényjavaslat a szabadságvesztés végrehajtása során továbbra is kiemelkedő célként rögzíti a társadalom védelmét és az ítéletben meghatározott joghátrány érvényesítését, ugyanakkor az eddigiekhez képest nagyobb szerepet kap az egyéniesítés, valamint fontos célként kerül meghatározásra a társadalomba való visszailleszkedés elősegítése, az elítéltek hatékonyabb oktatása és foglalkoztatása, a szabadulás utáni jogkövető életmód kialakításához szükséges feltételek biztosítása is.

A jogerős szabadságvesztésre ítélt személyek büntetés-végrehajtásának megkezdésére vonatkozó felhívását a törvényjavaslat a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága feladataként jelöli meg. Ezzel a büntetés-végrehajtási szervezet ráhatást gyakorolhat a szabadságvesztések végrehajtásával kapcsolatos feladatok ütemezésére és földrajzi elhelyezkedésére. Ez előnyös a büntetés-végrehajtási szervezet számára, hiszen a felhívások ütemezésével lehetővé válik bizonyos feladatok delegálása a szervezeten belül, amely érdemben csökkentheti a jellemzően túlzsúfolt megyei büntetés-végrehajtási intézetek telítettségét.

A módosítás az elítéltek számára is praktikus lehet, hiszen a felhívás ezentúl nem szükségszerűen a területileg illetékes megyei, fővárosi büntetés-végrehajtási intézetbe szól, hanem közvetlenül a szabadságvesztés végrehajtására kijelölt büntetés-végrehajtási intézetbe, így feleslegessé válik a megyei és a végrehajtásra kijelölt intézet közötti szállítás, illetve a végrehajtás helyének előzetes ismerete alapján tervezhetőbbé válik a kapcsolattartás. A BVOP soron kívül hívja fel az ötévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélteket, illetve a többszörös visszaesőket, továbbá a javaslat meghatározza azokat az eseteket is, amikor a szabadságvesztést azonnal foganatba kell venni.

(14.00)

A törvényjavaslat egyik legfontosabb újítása, hogy a szabadságvesztés végrehajtása körében az elítéltek osztályozási módját, a besorolás alapján kialakított végrehajtási környezetét illetően bevezeti a kockázatelemzési és kezelési rendszert, amely megteremti az elmélet, az eszközök és a módszerek szintézisét. Eddig nem voltak mérések és adatok arra vonatkozóan, hogy a szabadságvesztését megkezdő fogvatartott milyen visszaesési kockázattal lehet jellemezhető, és az sem volt mérhető, hogy a fogvatartás során milyen fejlődésen, változáson megy keresztül, azaz reintegrációs hajlandósága mely irányban változik. A rendszer csak akkor működhet megfelelően, ha az egyénre koncentráltan alakítjuk ki a hatásmechanizmust. Ennek érdekében a törvényjavaslat kellőképpen strukturált és differenciált rezsimrendszert alakított ki, amelynek egyes elemei biztosítják az elítélt személyiségéhez mért és legmegfelelőbb reintegrációs programot, amelynek elemeit áthatják az individualizációs elvek.

Ezen szakmai alapú diagnosztikai és kezelési rendszer bevezetése megköveteli egy új, speciális célkitűzésű intézet, a központi kivizsgáló és módszertani intézet létrehozását. Ez végzi majd a kockázatelemző, valamint egyéb reintegrációs programokat és döntéseket elősegítő vizsgálatokat 2016. január 1-jétől azon elítéltek esetében, akiket a bíróság legalább 18 hónapi időtartamú szabadságvesztésre ítélt. Egyéb esetben a KKMI által kiadott útmutató alapján, a KKMI felállításáig pedig a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának a módszertani iránymutatása alapján a büntetés-végrehajtási intézetek végzik el a vizsgálatot. A besorolásról mindkét esetben a Befogadási és Fogvatartási Bizottság dönt.

A fentieken túl a KKMI az elképzelések szerint jelentős szerepet fog vállalni a végrehajtásban alkalmazott módszerek és eljárások kidolgozásában is, a pragmatizmus alapelvével összhangban. Mivel a KKMI a tevékenységét csak 2016-tól kezdheti meg, a törvényjavaslatnak a KKMI felállításához és működése megkezdéséhez kapcsolódó rendelkezései és az egyéb rendelkezések 2015. január 1-jére tervezett hatálybalépésétől eltérően csak 2016. január 1-jén lépnek hatályba. A javaslat értelmében a végrehajtási fokozatokhoz 3-3 rezsimkategória tartozik majd, általános, szigorúbb és enyhébb szabályokkal, ami elsősorban az elítélt intézeten belüli mozgatása, zárkaajtók zárva vagy nyitva tartása, a kapcsolattartási jogosultságok mértéke és a reintegrációs programok tekintetében jelent lényegi eltérést. Azt, hogy melyik rezsimkategóriába kerül az elítélt, elsősorban a biztonsági és visszaesési kockázati besorolása, valamint a végrehajtás során tanúsított magatartása, illetve a reintegrációs programokban való előmenetele határozza meg.

A kategorizálás az elítéltek megfigyelését, a kapcsolódó iratok elemzését, a fogvatartott szakterület-specifikus szempontból történő kivizsgálását és az azt követő véleményalkotást foglalja magában. Az első 30 napot, amely szakmai szempontok alapján további 30 nappal meghosszabbítható, az úgynevezett összegző jelentés zárná, amely pontokban vagy százalékos formában határozza meg az elítélt befogadásakor mért általános visszaesési kockázatát. Az összegző jelentés kötelezően javaslatot tenne a kockázat csökkentéséhez szükséges konkrét reintegrációs programokra, azok prioritásait is meghatározza. A KKMI jelentős szerepet vállal abban is, hogy meghatározott egyéb szakmai helyzetekben, például a feltételes szabadságra bocsátás esetében elvégzi az elítélt kockázatelemzését, hiszen a KKMI tevékenysége jellegéből adódóan koncentráltan jut olyan információkhoz, amelyek mind a bűnmegelőzésben, mind a reintegrációs munkában értékes adatokat jelentenek, amelyeket elemezni és értékelni kell, továbbá megfelelő módon fel kell használni, és hasznosítani kell a mindennapokban.

A törvényjavaslat a sajátos kezelési igényű elítéltek számára speciális részlegeket alakít ki, amelyek ezen elítéltek különleges jellemzőjéhez igazodó elhelyezést, nevelést tesznek lehetővé. Közülük a gyógyító terápiás részlegen és a pszichoszociális részlegen való elhelyezést az elítélt egészségi állapota miatti különleges gondozási igénye, míg a drogprevenciós részlegen való elhelyezést a kábítószer-mentesség ellenőrzésének célja alapozza meg.

A hosszú idős speciális részleg a legszigorúbb rezsimkategóriájú körlet. A hosszú idős speciális részleg kettős funkcióval rendelkezik. Egyrészt a hosszú időtartamú, életfogytig tartó vagy legalább 15 év időtartamú büntetés végrehajtásának színtere, másrészt pedig az intézettel együttműködő elítéltek elhelyezésére szolgál, akik ugyanakkor ítéleti idejük, bűncselekményük és egyéni biztonsági kockázatértékelésük alapján kiemelt figyelmet érdemelnek. A hosszú idős speciális részlegre történő elhelyezés azon szabadságvesztés büntetésüket töltő elítéltek esetében szükséges, akiknek speciális kezelésük és elhelyezésük indokolt abból a célból, hogy a közösségbe helyezésre vagy az ismételt visszahelyezésre felkészítést nyerjenek. Végül a speciális részlegek között kell megteremteni az alacsony biztonsági kockázatú részleget, ahol az az elítélt helyezhető el, akinek biztonsági csoportba sorolása alapján a fogvatartása nem igényli magas szintű biztonsági védelmi eszközök alkalmazását.

A hatályos szabályozástól eltérően az elítéltek jogait és kötelezettségeit a törvényjavaslat részletesebben kifejti. E tekintetben lényeges újdonság a fogvatartás költségeihez való hozzájárulás törvényi szinten történő előírása. A tartási költségekhez való hozzájárulás összegét az országos parancsnok normatív utasításban rögzíti, az évente meghatározott napi összeg nem lehet kevesebb, mint az egy havi alapmunkadíj 1 százaléka. Meg kell térítenie továbbá az elítéltnek a szándékos egészségsértés vagy fegyelmi ügyekben okozott sérülések miatti költségeket, illetve az elítélt ellen folyamatban lévő büntetőeljárás vagy a büntetés-végrehajtás során keletkező iratokon kívüli egyéb iratok nyomtatása, másolása, továbbítása során jelentkező költségeket. Ezenfelül a szabályozás szerint az elítélt köteles megtéríteni a saját ruházat mosatásának, tisztíttatásának díját és a tisztálkodási felszerelés költségét. Az elítélt köteles továbbá a jogszabályban meghatározott többletszolgáltatások igénybevételét is megfizetni, így például a hűtőszekrény vagy a vízmelegítő használati díját. Tekintettel arra, hogy a fogvatartottak szabadulás utáni reszocializációja miatt fontos a fizikai állapot megfelelő szinten tartása, a térítési díjakat nem a piaci árak alapján, hanem a fogvatartottak lehetőségeinek szem előtt tartásával kell megállapítani, úgy, hogy az az átlag fogvatartott számára elérhető legyen. A többletszolgáltatások térítési díja tehát új elemként jelenik meg, amelyet a büntetés-végrehajtási intézetek önköltségszámítása (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) alapján kell megállapítani.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kódex további intézkedéseinek részletes ismertetésére most nincs módom. Kérem önöket, hogy az általam elmondott indokok alapján szíveskedjenek a törvényjavaslatot támogatni.

Köszönöm, elnök úr, a türelmét.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Hadd kérdezzem meg, elnök úr, hogy a válaszra mennyi időm van.

ELNÖK: A válasznak, aminek Gaudi képviselő úr is örülni fog, nincs időhatára; bármennyit beszélhet, mi végig itt vagyunk és hallgatjuk.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Szerettem volna segíteni Gaudi képviselő úrnak, hogy mennyi ideje van még benyújtani a módosító javaslatokat.

Tisztelt Ház! Félretéve a tréfát, egyrészt nagyon köszönöm azoknak, akik egyes vélemények szerint méltatlan időpontban, azaz a szerdai munkanapon délután fél három és öt óra között is hajlandóak voltak a büntetés-végrehajtási törvényről vitázni. Gondolom, ezt csak viccnek szánták, hiszen ez mások számára munkaidő, munkanap. (Dr. Staudt Gábor: Nincs tévéközvetítés!) Ezért nagyon köszönöm azoknak, akik itt maradtak végig, és nem tudom üdvözölni azoknak a magatartását, akik elmondták ezt a méltatlan időt, majd utána távoztak az ülésteremből. (Dr. Staudt Gábor: Egy fideszes van!)

De tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, én is szeretném megköszönni a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának és munkatársainak nemcsak azt, hogy részt vettek ezen a mai vitán, és nyilván segítik az előterjesztő munkáját, hanem azt is szeretném megköszönni, hogy az elmúlt körülbelül fél évben, amikor is felgyorsult ennek a törvénytervezetnek a kodifikációja, akkor szakmai segítséget nyújtottak, és szakmailag is részt vettek a büntetés-végrehajtási törvény kodifikációjában.

Természetesen nemcsak a büntetés-végrehajtási törvény kodifikációjáról és a törvényhozási munkánkról beszélünk most, hanem valóban a büntetés-végrehajtásról mint állami intézményről is nagyon sok szó esett, és parancsnok úron keresztül én is szeretném megköszönni a büntetés-végrehajtás dolgozóinak azt a munkát, amit a büntetés-végrehajtás működtetése, a büntetés-végrehajtás keretében végeznek.

Visszatérve a konkrét felvetésekre, igyekszem minden kérdésre vagy legalábbis minden kérdéscsoportra válaszolni. Nagyon sok észrevétel hangzott el. Összességében azt tudnám mondani, hogy kapott ez az előterjesztés hideget és meleget is egyformán. Nyilván a támogató hozzászólásokat köszönöm, és természetesen a kritikákat is meg fogjuk fontolni, és megvizsgáljuk azokat a kérdéseket, amelyeket kritikaként fogalmaztak meg.

A kódex előkészítése alapos munka eredménye volt. Nemcsak közigazgatási egyeztetés, hanem egy társadalmi vita volt a büntetés-végrehajtási kódexről. Tehát egyáltalán nem gondolom azt, hogy az Országgyűlés most egy méltatlan előkészítési folyamat után kezdte el tárgyalni a büntetés-végrehajtási kódexet. Gyakorlatilag egy fél éve kezdődött meg az a munka, amely során a szakemberek, érdekelt társadalmi szervezetek, de akár állampolgárok is megismerhették a törvénytervezetet. Ennek az eredményeként került ide az Országgyűlésbe a törvényjavaslat.

Kezdjük akkor a konkrét észrevételekkel! Voltak, akik többször is felszólaltak, ezért majd meglátják, hogy visszatérek az ő felszólalásaikra.

Staudt Gábor képviselő úr részére elmondom, hogy a kényszermunka mint olyan, nemzetközi egyezményekbe ütközik. Ezért a kódexben úgy kellett megfogalmazni a munkáltatást, és úgy kellett hangsúlyossá, általánossá tenni, hogy az semmiképpen ne sértse a nemzetközi egyezményeket, ne váljon kényszermunkává. De a kódex a munkáltatást általánosan kötelezővé teszi. A munkabérből a szabadulásra való felkészülést segítő kötelező tartalékolás mértéke is jelentősen nő a kódex szerint.

A hitgyakorlás kiemelten biztosított, indokolt és szükséges esetben - értelemszerűen az elkövető veszélyességétől függően - akár külső helyszínen is lehetővé lehet tenni.

A magánelzárás ideje csökkent, mert a büntetés-végrehajtás álláspontja szerint egyre kezelhetetlenebbé válik az elítélt, amennyiben a magánelzárás ideje a jelenlegi szabályok szerint fennmarad.

A szexuális bűnelkövetőkre vonatkozó szabály egy európai uniós irányelv átültetése. Az ilyen terápia együttműködést feltételez a kezelt részéről.

Az ösztöndíj és a fizetett szabadság a hatályos szabályozásnak is része.

És végül egy általános megjegyzés a képviselő úr felszólalására, hogy valóban csak azokat az elítélteket lehet reintegrálni, akik egyáltalán ezt elfogadják, és akik nem fogadják el, azokat természetesen nem lehet reintegrálni.

A Nemzeti Adatvédelmi Hatóság adatvédelmi észrevételeivel kapcsolatban a közigazgatási egyeztetést követően, éppen a NAIH véleményére is figyelemmel átdolgoztuk, tehát ez már egy, az adatvédelmi hatóság által is, pontosabban az ő álláspontjukat figyelembe vevő szöveg, amit ide benyújtottunk a Háznak.

A költségek a hatásvizsgálati lapokon szerepelnek, de mivel a javaslat csak 2015-ben és 2016-ban lép hatályba, ezért majd ebben a két költségvetési évben kell biztosítani a törvényjavaslat hatásaként jelentkező költségeket.

Bárándy képviselő úr, ha jól emlékszem, a látogató fogadásával kapcsolatban tett az első felszólalásában észrevételeket. Az elítélteknél változik, nő az időtartama, ameddig fogadhatnak látogatót. A jelenlegi 30 percről legalább 60, legfeljebb 90 percre nő a látogatófogadás ideje. A rezsimbesorolástól, amelyről majd egy rendelet fog szólni, függ a havi látogató fogadása, akár ennek a száma nőhet is. Törvényi szinten az általános szabályt határozzuk meg, ennél kevesebb az egyes rezsimekben nem lehet.

További válaszom a férőhelyek és a telítettség vagy túltelítettség kérdésére a következő. Egyrészt szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy 2010-ben 132 százalékos volt a büntetés-végrehajtási intézetek telítettsége. Valóban, ez ma 146 százalékos. De a túltelítettségi vagy telítettségi probléma nem az utóbbi három évben jelentkezett. Amennyiben most orvosolni kívánjuk ezeket a telítettségi és férőhelyproblémákat, akkor bizony hosszú évek elmaradását kell orvosolni. Tehát hadd osszam meg a felelősséget éppen a javaslat bírálóival, mert bizony a 132 százalék sem felel meg éppen azoknak a szempontoknak, amelyek miatt bizony az Emberi Jogi Bíróság elmarasztalhatja Magyarországot.

A telítettség csökkentésére összesen 3539 fős férőhelybővítést tervez a kormány két év alatt, 2014 és 2015 alatt.

(17.00)

Ezek részben meglévő férőhelyek, ha jól veszem, több mint 70 százalék a meglévő; meglévő intézetek férőhelyeit kívánjuk bővíteni, és az észak-magyarországi régióban egy teljesen új, legalább 1000 férőhelyes börtön épülne.

További reakcióm. Gaudi képviselő úr egyik felszólalásában a tanulmányok folytatásával vagy a tanulmányokkal kapcsolatos kérdéseket tett fel. A fiatalkorú a középiskolai tanulmányokat folytathatja, mégpedig ez a 193. § (1) bekezdésében jelenik meg. A rendes elítéltnél szintén, tehát nemcsak a fiatalkorú, hanem a felnőtt korú elítéltnél is szintén a középiskola befejezésének a lehetősége benne van, ez a 181. § (2) bekezdésében. A 133. § (2) bekezdés c) pontja, ahogyan Gaudi képviselő úr is hivatkozott rá, a munkavégzés kötelező jellegét általános szabályként kimondja, ezért azt gondolom, hogy itt a további pontosításoknak vagy értelmezéseknek nem sok terük van. Itt van egy fő szabály a munkavégzés kötelező jellegére.

A 182. § szerint a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka felsőfokú tanulmányok folytatását is támogathatja ösztöndíjjal, tehát akkor erre is van lehetőség.

További felszólalásokra Gaudi képviselő úrnak szeretném azt válaszolni, hogy a szabadulásra felkészítés hangsúlyos eleme a törvénytervezetnek, a hatásvizsgálati lapon is megjelenik a pártfogó felügyelői szolgálat bővítése ennek érdekében.

Staudt képviselő úr újabb felszólalásában a reintegrációval kapcsolatban tett észrevételeket. Éppen a kockázatelemzési és kezelési rendszer azt a célt szolgálja, hogy egyéniesítse a reintegrációs programot, az elítélt társadalomra veszélyességét, visszaesési kockázatát.

Bárándy képviselő úr újabb felszólalására szeretném megjegyezni, hogy az előzetes letartóztatás végrehajtásával kapcsolatban a kódextervezet háromféle rezsimet ír elő, háromféle rezsimre ad lehetőséget a 392. § szerint. A besorolása a gyanúsítás szerinti bűncselekménytől és az előzetesen letartóztatott veszélyességétől függ. Mindegyik rezsimre igaz, hogy többször fogadhat látogatót, mint az elítélt, többször telefonálhat, tehát összességében a kapcsolattartása kedvezőbb, mint az elítéltnek.

Tisztelt Ház! Való igaz, hogy több mondanivalóm is lett volna az expozé során, de azt szeretném önöknek előrebocsátani, hogy a kormánypárti vezérszónokok vagy a kormánypárti hozzászólók, Kozma képviselő úr elmondta a törvényjavaslatnak azokat az elemeit, amelyekről én nem tudtam beszélni, illetve a vita során és talán most a válaszaim során rá tudtam világítani azokra az újításokra és részletkérdésekre, amelyekre az expozéban nem volt időm.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy a vitában konstruktívan részt vettek, és nagyon sok módosító javaslatot szeretne még benyújtani Gaudi képviselő úr, ahogyan nekem jelzi. Nem tudom, lesz-e még arra alkalmam, hogy ezt megvárjam, elnök úr. Szívesen beszélgetnék még bármiről, de a mondandóm elfogyott. Amit még szeretnék elmondani, és tényleg talán ezzel is segítek Gaudi képviselő úrnak, hogy a büntetés-végrehajtás alapvető funkciója, hogy a büntető anyagi jogban és nem utolsósorban a bírósági ítéletekben, tehát az igazságszolgáltatásban kialakult büntetőpolitikai és igazságszolgáltatási döntéseket végrehajtsák. A büntetés-végrehajtáson nem lehet számon kérni a büntetőpolitika szempontjait. A büntetés-végrehajtásnak van egy nagyon sajátos szempontja, mégpedig ez a szempont az, hogy akármilyen büntetőpolitika van Magyarországon, akármilyen ítélkezési gyakorlat van Magyarországon, az ő feladatuk az, hogy az elítélteket biztonságosan, az elítélteket értelmes feladatokkal ellátva tartsák akár hosszú-hosszú évekig is a büntetés-végrehajtási intézetekben. Tehát a büntetés-végrehajtási intézetnek nagyon nehéz a feladata, mert egy tőle független, egy rajta kívül álló döntést úgy kell végrehajtania, hogy azt, ahogyan mondtam, biztonságosan, a társadalom biztonságát garantálva kell végrehajtania, és nem utolsósorban az elítélteknek a társadalomba való visszailleszkedését kell elősegítenie. Úgy gondolom, hogy a magyar büntetés-végrehajtás mindenféle statisztikától, rangsortól függetlenül is ezt a feladatát, ezt az alkotmányos feladatát kiválóan ellátja. Ez teljesen független kérdés attól, hogy maguk az elítéltek hogyan állnak a büntetés-végrehajtáshoz, tehát van, aki valóban talán visszavágyik oda, de én azt gondolom, azért ebből kevesebben vannak, valószínűleg a többségük szeretné, hogyha nem kerülne vissza a büntetés-végrehajtási intézetekbe.

Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek erejükön felül teljesítenek, és a büntetés-végrehajtási intézetek ezt a túlzsúfoltságot is kezelni tudják jelen pillanatban. A kormány mostani döntései és nem utolsósorban ez a törvény azt eredményezheti, hogy egy kétéves távlatban enyhülni fog az a nyomás, ami a büntetés-végrehajtási szervezeten van. Nem az elítélteken lévő nyomás enyhítéséről van szó, ne értsék félre, hanem ami a büntetés-végrehajtási állományon van, és a büntetés-végrehajtási intézetek infrastrukturális helyzetét tudja javítani a kormány. Ehhez kérem az önök támogatását, nemcsak most, ennél a törvénynél, hanem majd az ez évi vagy akár a jövő évi vagy az azt követő évi költségvetéseknél is legyenek figyelemmel erre a szempontra.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy újabb, a polgári törvénykönyvről szóló, a 2013. évi V. törvényhez kapcsolódó törvényjavaslatot tarthatnak a kezükben. Mint ahogy az önök előtt is ismeretes, a polgári törvénykönyvről szóló, közel 1600 szakaszból álló törvény 2014. március 15-én lép hatályba. Már többször elhangzott, hogy az új Ptk. hatálybalépése miatt felmerülő jogalkotási feladatok egyrészt a meglévő jogszabályok módosítását, másrészt új törvények megalkotását is szükségessé teszik.

Az előttünk lévő törvényjavaslat ez utóbbi célt szolgálja. Az új Ptk. legterjedelmesebb, Hatodik könyve szól a kötelmi jogi szabályokról. Ha képviselőtársaim már tanulmányozták az új kódex szabályait, láthatták, hogy a kötelmi jogi könyv megbízási típusú szerződések között új szerződéstípusként nevesíti a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét. A bizalmi vagyonkezelésnek nincs az európai jogrendszerekben egységesen elfogadott fogalma és modellje. Ugyanakkor Európa-szerte elterjedtek olyan, elsősorban szerződésen alapuló jogviszonyok, amelyeknek lényege, hogy a megbízott személy tulajdonosként rendelkezhet a rábízott vagyonnal, úgy, hogy a vagyon kezeléséből eredő hasznok a megbízó személyi vagyonát gyarapítják.

Ezek közé a bizalmi vagyonkezelési formák közé tartozik az angol jogban kialakított trust vagy a német jogbeli Treuhand és azok rokon intézményei. Az egyes nemzeti jogokban meghonosodott vagyonkezelési konstrukcióknak közös vonásuk, hogy a bizalmi vagyonkezelés keretét biztosító jogviszony alapján a vagyonrendelő vagyonát képező meghatározott dolgok, jogok és követelések tulajdonjogát a vagyonkezelő részére átengedi. A vagyonkezelő az ily módon megkapott döntési jogosultság gyakorlásával a rábízott vagyont a kedvezményezett javára hasznosítja. Ma már egész üzletág épült ki ezen a területen, amely magyar jogi szabályozás hiányában külföldi jogi és intézményi infrastruktúrát vesz igénybe.

A tisztelt Ház által elfogadott új Ptk. szerinti bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések saját nevében, a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő pedig díj fizetésére köteles. A bizalmi vagyonkezelés jogintézményének magyar jogrendszerbe való bevezetésének célja a tulajdonosi pozíció és a tulajdon tárgyának hasznosításával, valamint az azzal való rendelkezéssel kapcsolatos döntéshozatal szétválasztása, az erre irányuló gazdasági igény kielégítése.

A bizalmi vagyonkezelés lényege és újdonsága tehát, hogy a vagyonkezelő a tulajdonos erejével és hatalmával tudja fialtatni a vagyont más érdekében és javára. A polgári törvénykönyv a bizalmi vagyonkezelés mint polgári jogi jogügylet alapvető szabályait állapította meg azzal, hogy más jogszabályokra bízta a jogintézmény részletes szabályainak meghatározását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót arról, hogy mik is azok a rendelkezések, amelyek miatt feltétlenül szükség volt a külön törvényi szabályozás előkészítésére.

Az előttünk lévő törvényjavaslat egyrészről az üzletszerűen végzett bizalmi vagyonkezelésre ír elő követelményeket, másrészről a tevékenységet nem üzletszerűen végzőkre határoz meg szabályokat. A befektetők, illetve az ügyfelek védelme érdekében az üzletszerűen végzett bizalmi vagyonkezelői tevékenység csak megfelelő személyi és tárgyi garanciákat teljesítő vállalkozásokra bízható. A javaslat ennek érdekében előírja többek között, hogy bizalmi vagyonkezelői tevékenységet üzletszerűen csak erre irányuló engedély birtokában, főtevékenységként lehet végezni. Vagyonkezelői tevékenységet csak olyan vállalkozás láthat el, amely legalább 70 millió forint összegű pénzügyi biztosítékot tart fenn. De kiemelhető a törvényi követelmények közül az is, hogy a vállalkozásnak jogászt, közgazdászt, könyvvizsgálót kell alkalmaznia.

Ugyanakkor a javaslat nem kívánja kizárni a nem üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelővel való ügyletkötés lehetőségét sem. Az ilyen ügyletben rejlő kockázatokat a törvény a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok láthatóvá tételével kívánja kezelni. Ennek érdekében garanciális szabályként írja elő a javaslat a nem üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelővel létrejött bizalmi jogviszonyok bejelentésének és nyilvántartásának kötelezettségét.

Hangsúlyozandó, hogy a törvényjavaslat a vállalkozásokkal kötött szerződések megkötését és tartalmát szabja korlátok közé, a nem üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelők vonatkozásában ilyen szabályokat nem alkalmaz. A törvény kiemelkedő hangsúlyt fektet egyrészről arra, hogy a bizalmi vagyonkezelői tevékenységet ellátó vállalkozások széleskörűen tájékoztassák az ügyfeleket, másrészről, hogy megfelelően tájékozódjanak az ügyfél ügyleti céljairól. Az ügyfelek ellenőrzési jogának könnyebb gyakorolhatóságát szolgálják azok a törvényi rendelkezések, amelyek belső nyilvántartások vezetésére kötelezik a vállalkozásokat.

Összefoglalva az elhangzottakat, a külön törvényi szabályozás célja tehát a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok ésszerű mértékű láthatóvá tétele, az üzletszerű bizalmi vagyonkezelő vállalkozások törvényes és megbízható működésének biztosítása, az ezt szolgáló nyilvántartás jogszabályi garanciáinak megteremtése.

A javaslat számos törvényt is módosít a bizalmi vagyonkezeléssel összefüggésben. Ennek indoka, hogy a bizalmi vagyonkezelés bevezetése adózási, számviteli kérdések tisztázását is igényli, amit az ezen jogterületeket szabályozó törvényekben indokolt elhelyezni. A számviteli és adószabályok változtatására megfogalmazott rendelkezések többek között biztosítják, hogy a bizalmi vagyonkezelés jogintézményének alkalmazása ne járjon terhesebb adókötelezettséggel ahhoz képest, mint ha a vagyonrendelő közvetlenül a kedvezményezettnek juttatna vagyont.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Az elhangzottak alapján újra csak megerősíteni tudom, hogy az új polgári törvénykönyv megalkotása a magánjogi reformhoz önmagában nem volt elégséges, a polgári jogi kodifikáció a kapcsolódó törvények elfogadásával válik teljessé. Kérem a tisztelt Országgyűléstől a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr, a szót. Köszönöm tisztelt képviselőtársamnak a hozzászólásaikat. Rendkívül érdekes megközelítéseket hallottunk, és nagyon köszönöm azokat a hozzászólásokat, azoknak a hozzászólóknak, akik a törvényjavaslattal foglalkoztak, és nem mással.

A bizalmi vagyonkezelés jogintézménye a polgári törvénykönyvbe, az új polgári törvénykönyvbe került. Amikor az Országgyűlés elfogadta, hogy ilyen intézményt, jogintézményt létrehoz, akkor természetesen annak a jogintézménynek a részletszabályainak a kidolgozása már egy következő és kötelező - hogy így mondjam, kötelező - döntése kell hogy legyen az Országgyűlésnek. Természetesen tartalmi kérdésekben örömmel vesszük a jobbító szándékú módosító javaslataikat, de azt hiszem, hogy magát a polgári törvénykönyvet már nem érdemes ebben a tekintetben bolygatni.

Nem gondolom azt, hogy az a két tucat jogászprofesszor, akik a polgári törvénykönyvet előkészítették, beleértve egyébként a legjobb, igazságszolgáltatásban dolgozó bírákat, ügyvédeket is, nem gondolom, hogy ők valamifajta ármánykodásra találták ki a bizalmi vagyonkezelést, és szeretném megnyugtatni jobbikos képviselőtársaimat, inkább szeretném kérni őket, hogy ők se tételezzék fel Vékás Lajosról és professzortársairól, hogy rosszat akartak volna ennek az országnak. Bízom benne, hogy megváltoztatják még az álláspontjukat, és a polgári törvénykönyvvel szembeni elutasító döntésük fenntartása mellett, ami természetesen szívük joga, nem tételezik fel azt a jogászprofesszorokról, hogy ők olyan jogintézményeket szeretnének bevezetni Magyarországon, amelyek visszaélésre adnak lehetőséget.

Hangsúlyozom, hogy a polgári jog a szerződési szabadság elvén nyugszik, senki nem kényszeríti a polgárokat arra, hogy másra bízzák a vagyonukat, senki nem kényszeríti a polgárokat arra, hogy szerződéseket kössenek. Ez egy teljesen szabad, megengedő, diszpozitív szabályozás, mindenki szabadon dönthet arról, hogy a vagyonát, a saját tulajdonát hogyan akarja hasznosítani. Nincs szó tehát arról, hogy a magyar embereket valamilyen kötelezettség terhelné ebben az ügyben. Éppen a törvényjavaslat szabályai az átláthatóságra, a garanciákra vonatkoznak. A polgári törvénykönyv megalkotta ezt a jogintézményt, a bizalmi vagyonkezelést, ez a törvény pedig szeretné garanciákkal, jogszabályi feltételekkel körülbástyázni ennek az új jogintézménynek a bevezetését.

Kérem, támogassák ezeket a garanciákat. Szomorú lennék, ha a Jobbik nem támogatná a magyar állampolgárokat védő garanciákat, biztosan fogják támogatni ezeket, bízom benne, hiszen a törvényjavaslat nem szól másról, mint a nyilvánosságról és a garanciákról.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat az igazságügyi, a jogállási és a belügyi tárgyú jogterülethez tartozó törvények módosítását érinti. Engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam, hogy a törvényjavaslatba foglalt módosítások milyen főbb változtatásokat tartalmaznak.

Mint ahogy az önök előtt is ismert, az Országgyűlés 2011-ben fogadta el a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényeket, mely többek között új bírósági igazgatási modellt vezetett be. Az azóta eltelt közel két év alatt már összegyűlt kellő gyakorlati tapasztalat ahhoz, hogy azok felhasználásával a bíróságok működésének hatékonysága tovább növelhető legyen.

A módosító törvénycsomag a bírósági szervezeti és jogállási törvényeket, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvényt elsősorban e célok elérése érdekében néhány ponton módosítja, kiegészíti és pontosítja. Számos rendelkezés szolgál arra, hogy egy ésszerű humánerőforrás-gazdálkodás valósulhasson meg, az igazságügyi területen tapasztalatot szerzett szakembereket minél sokoldalúbban lehessen foglalkoztatni. Ennek keretében a törvényjavaslat lehetővé teszi a bírósági titkárok Országos Bírósági Hivatalba történő beosztását, a központi igazgatási munka hatékonyságának növelése érdekében.

Az arányos munkateher-elosztás érdekében a jövőben az Országos Bírósági Hivatal elnöke meghatározhatja az egyes bíróságokon a bírói létszám mellett az igazságügyi alkalmazottak létszámát is. A hatékony és minőségi ítélkezési munka támogatása érdekében lehetőség nyílik a jövőben arra, hogy a Kúrián szakirányú egyetemi végzettséggel rendelkező tisztviselők főtanácsadói munkakörben legyenek foglalkoztathatók. A Kúrián az igazgatási feladatok hatékonyságát segítené elő a jövőben a főtitkári és a főtitkár-helyettesi poszt létrehozása annak érdekében, hogy a Kúria elnöke egyes szervezési, ellenőrzési és koordinációs feladatok telepítésével elsősorban a legfőbb szakmai vezetői feladatokat láthassa el.

Ezek mellett garanciális szempontból fontosnak tartom kiemelni, hogy a bírákkal szembeni fegyelmi eljárás szabályai, valamint a szolgálati bíróságokra vonatkozó szabályok a gyakorlati tapasztalatokat alapul véve pontosításra és kiegészítésre kerültek, illetve pontosításra kerültek az összeférhetetlenségi szabályok is.

Az Országos Bírói Tanács feladatai közé emeli a törvényjavaslat többek között azt, hogy elfogadják a bírák etikai kódexét. Fontosnak tartom ugyanakkor kiemelni azt is, hogy a bírák jogállásáról szóló törvény módosításával az Országgyűlés kiküszöböli az Alkotmánybíróság 13/2013. számú Ab-határozatában megfogalmazott mulasztásos alaptörvénysértést is, mivel immár a törvényben meghatározásra kerülnek azok az esetkörök, amelyek fennállása esetén az OBH elnöke, illetve a Kúria elnöke dönthet akként, hogy a pályázók egyikével sem kívánja betölteni a bírói álláshelyet, és így a pályázatot eredménytelenné nyilvánítja.

(17.40)

A törvénycsomag emellett egyes közszolgálati jogállási törvényeket módosít. Egyértelműen kimondásra kerül, hogy az illetmény lakossági számlára történő utalásának költségeit ne az alkalmazottaknak kelljen állniuk, ahogy az illetmény készpénzben történő kifizetésének költségeit sem. Az illetménynek a bankszámláról történő egyszeri vagy többszöri felvételével járó banki költségekhez való munkáltatói hozzájárulást a módosítás az eddigi eltérő gyakorlat helyett a közszféra béreinek átláthatósága érdekében egységesen limitált összegben határozza meg. A szolgálati törvények e körben egy utaló szabályt tartalmaznak: a mindenkori összeget a költségvetési törvény állapítja meg.

Önök számára is ismert, hogy a kormány hivatalba lépését követően célul tűzte ki a közigazgatás átalakítását, ezt a munkát fogja össze a Magyary-program, ennek kiemelt területe a rendészet és a honvédelem személyi állományának megújítása, új életpályamodellek kidolgozása, az egyes közszolgálati életpályák összehangolása. A kormány többek között arra is felhívta az érintett minisztereket, hogy alakítsák ki a szolgálati jogviszonyok közötti átjárhatóság érdekében a szolgálatból kiválók közszolgálatban történő továbbfoglalkoztatásának feltételrendszerét. A szolgálati jogviszonyok közötti átjárhatóságot szolgáló továbbfoglalkoztatás feltételeit teremti meg a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény módosítása. A törvényjavaslat értelmében a honvédek jogállásáról szóló törvény alapján a rendelkezési állományba tartozó hivatásos állomány tagjai a közszolgálatban továbbfoglalkoztathatók lesznek a törvényi feltételek teljesítése esetén.

Láthatják a tisztelt képviselők, hogy ezúttal nem egy kódexjellegű szabályozásról van szó, hanem kisebb, célzott beavatkozásokat valósít meg a törvényjavaslat. Ezek a kisebb lépések ugyanakkor sokszor éppen a mindennapokban jelentkező problémák gyors és hatékony megoldásához szükségesek, ezért kérem támogatásukat a parlamenti vita során.

Kérem a tisztelt Országgyűléstől a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert már másodszor keveredek Bárándy képviselő úrral egy olyan vitába, hogy az Országos Bírósági Hivatal vagy akár az OBT bírósági önigazgatás-e. Nem bírósági önigazgatás, hanem úgynevezett külső igazgatás, a végrehajtó hatalomtól független külső igazgatás.

Egyébként számos európai országban létezik külső igazgatás, mint ahogyan például Ausztriában vagy Németországban is külső igazgatás létezik, de ott nem a végrehajtó hatalomtól független, hanem éppen maga a végrehajtó hatalom az igazságügy-miniszter útján igazgatja a bíróságokat. És lám-lám, ez is egy európai modell, nem kell ahhoz bírósági önigazgatás, hogy európai sztenderdeknek megfeleljen egy bírósági igazgatás.

Köszönöm szépen. (Dr. Rétvári Bence és dr. Vas Imre tapsol.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Elsősorban az igazságszolgáltatási, tehát a bírósági törvényekkel kapcsolatos véleményekre szeretnék válaszolni, és szeretném megismételni, elsősorban Bárándy képviselő úr kritikáira, hogy ezek a javaslatok a bírósági szervezettől jöttek, azok legitim képviselőitől, tehát mind az OBH elnökétől, mind a Kúria elnökétől. Ezeket a javaslatokat az Országos Bírói Tanács is ismeri, egy korábbi ülésén véleményezte és néhány pontosítással elfogadhatónak találta. Ezek a pontosítások később beépültek az OBH elnökének a javaslatába. Tehát teljességgel kizárt az, amit ön állított, hogy a Kúria elnökének akarata ellenére kerülne sor a Kúria főtitkári posztjának a bevezetésére. Én magam személyesen hallottam tőle egy bírósági tanácsülésen, hogy egyetért a főtitkári pozíció bevezetésével. Mint ahogy ön is emlékezhet arra, hogy a Kúria főtitkára jelenleg is egy létező tisztség, bár nem ezzel a tartalommal, hanem egy más tartalommal. Szeretném még egyszer megnyugtatni, hogy mind a legmagasabb bírói önkormányzati fórum, mind pedig a bírósági szervezet hivatalban lévő vezetői egyetértenek ezekkel a módosításokkal.

Ismét szeretném leszögezni, hogy a magyar bírósági igazgatási rendszer egy külső igazgatás, ahogy ezt az előbb is kifejtettem. Nem kívánom újból elmondani, hogy ez milyen összetevőkből áll. Lehet, hogy elszomorítja, amit mondok, de az új bírósági igazgatási rendszer 2011 óta nem változott, hiszen 2011-ben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökét az Országgyűlés egy törvénymódosítással rendkívül sok új jogkörrel és egy személyben gyakorolható, tehát nem testületi, hanem személyes felelősséggel ruházta fel. Nos, az egyszemélyi felelősség erősödött a bírósági igazgatásban, és a bírói önkormányzati szervek is részt vesznek a bírósági igazgatásban, úgy, ahogy azt az alaptörvény kezdettől fogva, tehát 2012. január 1-jétől előírja. A bírósági igazgatásban tehát a külső igazgatást az Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi, részben az Országos Bírói Tanáccsal egyetértésben, tehát bizonyos esetekben közösen döntenek vagy egyetértési joga van a Bírói Tanácsnak, és a Bírói Tanács emellett kontrollt gyakorol. Természetesen lehet kritizálni ezt a bírósági igazgatást, mint ahogy megtették önök is és különböző véleményformálók is, sőt a Velencei Bizottság is megtette ezt, de hozzáteszem, szerintünk ez a bírósági igazgatási modell még mindig sokkal jobban megfelel egy jogállami igazgatási modellnek, mint amikor számos európai országban az igazságügy-miniszter gyakorolja a bírósági igazgatási feladatokat. Az is egy jogállami modell lenne, mindenesetre a külső igazgatásnak a végrehajtó hatalomtól elválasztott modellje szerintünk jobban megfelel a bírósági szervezet hatékonyságának és függetlenségének.

A javaslatok nagy része, amelyek ebben a törvénymódosításban szerepelnek, ahogy mondtam, a bírósági igazgatás hatékonyságát növeli. Ilyen hatékonyságnövelő tényező az, hogy az Országos Bírósági Hivatalban nemcsak bírák dolgoznak, mint ahogy minden igazgatási szervezetben - legyen az akár közigazgatási szervezet is - nyilván kell lenni gazdasági szakembereknek, informatikusoknak és olyan személyeknek, akik nem az igazgatott állami szervezet fő tevékenységéhez értenek, hanem magához az igazgatási területekhez, az igazgatási szerepekhez. Ezért szükséges az Országos Bírósági Hivatalba ilyen személyek bevonása.

Schiffer képviselő úr ugyan már elment, de nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, hogy egy országgyűlési képviselő ne lehessen a Független Rendészeti Panasztestület tagja. Ha egy volt országgyűlési képviselő lehet az Alkotmánybíróság tagja - szeretném hozzátenni, hogy ez a magyar alkotmányos rendszerben mindig is így volt, hiszen emlékszünk rá, hogy Bihari Mihály nem most, hanem egy évtizeddel, sőt másfél évtizeddel korábban lett alkotmánybíró -, akkor miért ne lehetne a Független Rendészeti Panasztestület tagja. Ugyanis a Független Rendészeti Panasztestületnek az a funkciója, hogy a rendőrségtől független panasztestületnek kell lennie, erre pedig egy nem hivatalban lévő országgyűlési képviselő - hangsúlyozom, hogy nem hivatalban lévő országgyűlési képviselőről van szó, hanem olyan személyről, aki már nem gyakorolja az országgyűlési képviselői megbízatást - megfelel, hogy ő a rendőrségtől független bírálatot vagy kritikát tud megfogalmazni, illetőleg el tudja bírálni a beadványokat. Ha ez nem így lenne, akkor például a nemzeti médiahatóságnak, pontosabban a Médiatanácsnak nem lehetne volt országgyűlési képviselő a tagja, hiszen ők is gyakorolnak bizonyos hatósági jogköröket. Vagy ugyanígy a Nemzeti Választási Bizottságnak sem lehetne egy volt országgyűlési képviselő a tagja. Ez a fajta kifordított logika, amit Schiffer képviselő úr elképzel, abban testesülhetne meg, ha azt javasolná, hogy volt országgyűlési képviselő semmilyen állami funkciót ne vállalhasson, mert a volt országgyűlési képviselői mivolta vagy a megbízatása rávetül arra az állami intézményre. Gondolom, itt országgyűlési képviselők talán megegyezhetünk abban, hogy nem attól lesz valaki független, hogy országgyűlési képviselő volt, hanem az általa ellenőrzött szervezettől való függetlenségét a jogállása biztosítja, és ezeket a jogállási törvényeket, ezeket a garanciákat kell megállapítani. (Dr. Bárándy Gergely: Erre Schmitt Pál a jó példa.) Köszönöm szépen, hogy egyetértenek ezzel a Szocialista Párt képviselői is, hiszen ezért javasolták ők először az Országgyűlés padsoraiból Bihari Mihályt alkotmánybírónak. Tökéletesnek tartották ezt a modellt, bízom benne, hogy kitartanak e mellett az álláspontjuk mellett. És egyébként Bihari Mihály életpályája, sőt szakmai pályája bizonyította, hogy független tudott lenni attól a szervezettől, amelyik egykor javasolta őt.

Itt szeretnék egy kitérőt tenni, mivel van némi összefüggés a ma meghozott alkotmánybírósági határozattal és a törvényjavaslat tárgyával kapcsolatban, meg hát ezt érintette két felszólaló is. Mondhatnám azt, hogy az alkotmánybírósági határozat pontot tett egy ügy végére, persze számos kérdést azért nyitva hagyott, így a konkrét eljárásokra nem adott választ ez az alkotmánybírósági határozat; azonban magát a jogintézményt már fél évvel ezelőtt megszüntette az Országgyűlés a kormány javaslatára, ezért nem hiszem, hogy ez meglepetést okozott volna a jelenlévőknek. Hozzáteszem, az is elgondolkodtató, hogy a bírósági ügyek áthelyezésével érintett vagy az áthelyező határozatokkal érintett ügyek ügyfeleinek csak a töredéke fordult az Alkotmánybírósághoz. A legtöbb ügyfél megelégedéssel vette tudomásul, hogy az ügyét ésszerű határidőn belül elintézték. Természetesen ez önmagában egy jogi kérdést nem dönt el, de azért elgondolkodtató, hogy számukra megoldást jelentett, hogy akármilyen jogi feltételek mellett is, de az ügyüket határozathozatalra eljuttatta a bíróság, és az ügyük jogerősen lezárult már azóta.

Tisztelt Ház! Még egyszer köszönöm szépen a hozzászólásokat. Túl sok támogató hozzászólás nem volt, leszámítva természetesen a kormánypárti padsorokból. Mégis azt kérem, hogy fontolják meg a törvényjavaslatot. A módosító indítványokat mi is meg fogjuk fontolni. Már most láttam olyat közöttük, amelyeket lehet támogatni. Természetesen minden módosító indítványt alaposan meg fogunk fontolni.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Mint oly sokszor, a kormány most is középen áll abban a vitában, amely a Jobbik képviselői és az ön által liberálisnak nevezett álláspont között kialakult.

Valóban, Dorosz Dávid pontosan a lényegét szüntetné meg ennek a törvénynek, az önök javaslata pedig szerintünk eltúlzott joghátrányt ír elő egyes bűncselekményeknél. A megoldás egyébként nagyon egyszerű: amennyiben a bíróság úgy látja, hogy a foglalkozásától vagy a tevékenységétől - tehát a gyermekkel való foglalkozástól, olyan foglalkozástól, amelyben gyermeket nevelhet, gyermek a felügyelete alatt áll - el kell tiltani valakit, akár határozatlan időre is, tehát véglegesen is eltilthatja a bíróság. Tehát ha a bíróság olyannak ítélte meg ezt a bűncselekményt, hogy szükséges, hogy valakit véglegesen például a pedagógusszakmától, a pedagógushivatásától eltiltson, akkor ezt megteheti a bíróság. Mi túlzásnak tartjuk, hogy a bíróság nem találta ezt megalapozottnak, viszont a törvény mondjon ki egy ilyen következményt annak ellenére, hogy a bíróság nem tiltotta el végleges hatállyal a foglalkozásától vagy a tevékenységétől. Ezért nem tartjuk támogathatónak a módosító javaslatot.

Egyebekben köszönöm szépen a hozzászólásokat és a módosító javaslataikat, mindig is alaposan meg szoktuk fontolni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Most két lehetőség van: vagy az ajánlás mind a 35 pontjára válaszolok, mert nagyjából körülbelül ha nem is mindet, de mondjuk, a felét érintették a képviselők, vagy megpróbálok összefogóan válaszolni. Elnök úr, ha van egy kis idejük, akkor belemegyek a részletekbe.

ELNÖK: A jelenleg érvényes Házszabály szerint nincs ennek határideje - később lesz -, úgyhogy határtalan időben várjuk államtitkár úr válaszát.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, igyekszem nem visszaélni a türelmükkel, de a képviselő urak olyan sok számsort mondtak be - például Staudt képviselő úr bemondott vagy nyolc módosító javaslatot is hatperces felszólalásához -, hogy megpróbálok válaszolni ezekre a kérdésekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 1. pontjában szereplő módosító javaslatukat azért nem támogatjuk, mert a Btk. 79. §-a szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.

Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy a büntetés-végrehajtás feladata a büntetési célok érvényesítése, a büntetés, illetve az intézkedés végrehajtásán keresztül, ezért nem indokolt a normaszövegben külön célként feltüntetni a büntetést és elrettentést, hiszen ezeket a jelenlegi szöveg is magában foglalja.

Az együttműködő és a törvénytisztelő életmódra hajlandóságot nem mutató elkövetők elkülönítésének ilyen megjelenítése a szövegben szintén nem szükséges, hiszen az egyéniesítés szempontjainak biztosítását a törvényjavaslat jelenleg is előírja.

Nos, a következő módosító javaslat, amelyről Staudt képviselő úr beszélt, ha jól emlékszem..., bocsánat, sorrendben Vágó Sebestyén 9. számú módosító javaslata, ami hasonló a 10. és a 11. számú ajánlási pontokhoz, sőt össze is függnek. Ezzel kapcsolatban az az álláspontunk, hogy nem minden esetben szükséges a pártfogó felügyelői vélemény beszerzése, így célszerű a büntetés-végrehajtási bíró szabad mérlegelésére bízni, hogy a körülményeket figyelembe véve szükségesnek tartja-e a vélemény bekérését. Továbbá a rendszeres érintkezés előírása egy meglehetősen rugalmas szabály. Ezt alapul véve a kötelező érintkezés kikötése ahhoz vezetne, hogy a pártfogó felügyelő olyan esetekben is az elítélttel való többszöri érintkezésre lenne kénytelen, amikor ezt a körülmények egyáltalán nem indokolják. Ez a meglévő erőforrások elaprózását, nem kellően hatékony felhasználását eredményezné.

A következő valóban az ajánlás 12. pontja, Staudt képviselő úr és dr. Gaudi-Nagy Tamás képviselő urak módosító javaslata, amit a következők miatt nem támogatunk. A törvényjavaslat jelenlegi változata megfelelően kifejezi, hogy a társadalomba visszailleszkedés a szabadságvesztés végrehajtásának kiemelkedő célja, és e cél elérésének eszközeként határozza meg a reintegrációs tevékenységben való részvételt.

A törvényjavaslat egyik meghatározó jelentőségű eleme a reintegráció, amelynek szellemisége az egész jogszabályon végigvonul. Ráadásul a törvényjavaslat 1. § (1) bekezdése szerint a végrehajtás során az egyéniesítés szempontjait biztosítani kell, ami a kockázatelemzési és -kezelési rendszer működtetésére vonatkozó rendelkezésekkel együtt megfelelően biztosítja, hogy az elkövető sajátosságaihoz, a reintegrációs programokban való részvételi hajlandóságához és a visszaesési kockázatához mérten alakítsák a végrehajtás körülményeit. A reintegráció megkérdőjelezése bármilyen összefüggésben a törvény alapvető szellemiségét sértené, ezért nem támogatjuk a módosító javaslatot.

A 13. pontban foglalt módosító javaslatot azért nem támogatjuk, mert a törvényjavaslat ezen szabálya, mármint az a szabály, amit a képviselő urak elhagyni kívánnak, alapelvi követelményt határoz meg, amelyet több jogvédő szervezet is rendkívül előremutatónak tartott. A szabadságvesztésben a leghangsúlyosabb büntetőelem a személyi szabadság jogszerű elvonása. Ez azt jelenti, hogy ennél több joghátrány az elítéltet nem érheti. Ahhoz, hogy mindez érvényesülni tudjon, a végrehajtás körülményeit a lehetőségekhez és a bíróság ítéletében meghatározottakhoz mérten a szabad élet körülményeihez kell közelíteni. A normalizáció elve az egyik legfontosabb alapelv a hatályos szabályozásban, az európai börtönszabályokban is érvényesülő szabály.

(13.40)

A következő a 17. pont volt, amiről Staudt Gábor képviselő úr beszélt. Azért nem támogatjuk, mert a törvényjavaslat 356. § (1) bekezdésének d) pontja jelenleg is előírja, hogy a javítóintézeti nevelés végrehajtása során a fiatalkorú tanulmányait a köznevelésről szóló törvényben meghatározott életkorig vagy a köznevelésről szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetében azt követően is köteles folytatni. A törvényjavaslat 192. § (4) bekezdése emellett kiemeli, hogy a szabadságvesztés végrehajtása során különös gondot kell fordítani a fiatalkorú oktatására, valamint a tankötelezettség érvényesítésére.

A 18. pontban foglalt módosító javaslatot azért nem támogatjuk, mert álláspontunk szerint méltánytalan lenne, ha a magatartási szabályok bármely, akár csekély jelentőségű megsértése is ahhoz vezetne, hogy a legkedvezőbb jutalmakból azonnal kizárnák az elítéltet, hiszen így a büntetés mértéke és az elkövetett szabályszegés súlya nem lenne arányban egymással. Az ismételt vagy súlyos kitétel kivétele a törvényjavaslatból csökkenti a jogalkalmazó mérlegelési lehetőségét.

Képviselő úr, ígérem, már rövidebb leszek. A 19. és a 20. pontról is beszélt, de szerintem csak azért, hogy hozzászóljon. De ha akarja, elmondom a véleményem a 19. ajánlási pontról is, ahol a magánelzárásra vonatkozó szabályokat akarja szigorítani. A büntetés-végrehajtás szakembereinek tapasztalatai alapján megállapítható, tisztelt Ház, hogy a túl hosszú magánelzárás nem alkalmas az elítélt nevelésére, ehelyett fokozza az agressziót, az elszigeteltség érzését, amely a magánelzárás letöltése után lévő elítéltet nehezebben kezelhetővé teszi, mint amilyen e fenyítés végrehajtása előtt volt. Ezen túlmenően sem a reszocializációs célokat nem szolgálja, hiszen a magánelzárás alatt az elítélt kapcsolattartási lehetőségei beszűkülnek, sem az önellátó büntetés-végrehajtás kialakítását nem segíti elő, mivel a magánelzárás alatt álló a munkáltatásban nem vehet részt. Végül a nemzetközi szervezetek is többször állást foglaltak arra vonatkozóan, hogy az ilyen jellegű fenyítéseket a lehető legrövidebb időre célszerű szorítani.

Tisztelt Ház! Még egy kérdés, amiben úgy éreztem, hogy alapvetően eltér az álláspontunk, ez a bizonyos csoportos kimaradás kérdése. Az ajánlás 21. pontjában megfogalmazott módosító javaslatról van szó. A hatályos büntetés-végrehajtási törvényerejű rendelet a csoportos kimaradásra 1993. április 15-étől lehetőséget biztosít - ez tehát egy meglehetősen régi szabály -, és az eddigiek során nem jelentett problémát az alkalmazása. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a csoportos kimaradás engedélyezése esetén a bv-intézet parancsnoka dönthet úgy, hogy a kimaradást csak kísérővel teszi lehetővé. A csoportos kimaradás igazodik a fokozatosság elvéhez, továbbá a közösség építő ereje is megjelenik ebben az intézetelhagyási formában.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Higgyék el, hogy alaposan megfontoltuk a módosító javaslataikat. A módosító javaslataikat minden esetben véleményeztettük büntetés-végrehajtási szakemberekkel, és ezek alapján tudom kérni a megértésüket, hogy noha alapvetően egyetértünk a büntetés-végrehajtás céljaiban és a büntetés-végrehajtás eszközrendszerének a fejlesztésében, de fogadják el, hogy a büntetés-végrehajtási szakma az önök módosító javaslatai miatt sokkal nehezebben tudná megoldani a feladatát, és sokkal nehezebben tudná a büntetés céljait érvényesíteni, és nem utolsósorban a reszocializáció, azaz a társadalomba való visszailleszkedés nemcsak nemes gondolat, hanem a XXI. századi büntetés-végrehajtás alapvető gondolata is. Ezt nehezen tudná megvalósítani a büntetés-végrehajtás, ha az önök módosító javaslatait elfogadná a tisztelt Ház.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a kormány eredeti javaslatát. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt önök is tudják, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulás kérdését maga az alaptörvény rendezi. Tehát ebben a törvényjavaslatban nem lehet számon kérni olyan kérdéseket, amelyek egy magasabb szintű jogszabályban, az alaptörvényben rendezettek.

Az alaptörvényben az Alkotmánybírósághoz fordulás jogát az ombudsman mint önálló hatáskört, egy önálló mérlegelésen alapuló hatáskört kapta meg. Tehát amikor az alapvető jogok biztosa úgy dönt, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul, vagy úgy dönt, hogy nem fordul az Alkotmánybírósághoz, akkor a saját meggyőződése szerint dönt, és nem feltétlenül a beadványozó meggyőződése szerint. Tehát nem postás az alapvető jogok biztosa, hanem saját jogon fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Ez a magyarázata annak, hogy nincs szükség továbbcizellálni ezt a kérdést.

Ami azt illeti, hogy lehet-e az Alkotmánybírósághoz fordulni az alaptörvény hatálybalépése után is, önök is tudják, hogy az, akit konkrét jogsérelem ér, vagy aki csak valószínűsíti ezt a jogsérelmét, ezt megteheti. Hogy egy példát mondjak: a legutolsó alkotmánybírósági döntés olyan kérdésben született, amelyben elfogadta az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt bizonyos titkosszolgálati lehallgatásokkal, megfigyelésekkel kapcsolatos jogszabály miatt, mivel azt mondta az Alkotmánybíróság, hogy potenciálisan ennek a jogszabálynak bárki az érintettje lehet. Ilyen értelemben nagyon is széles a lehetősége az Alkotmánybírósághoz fordulásnak, mert mindazok, akik az alkotmányellenes vagy annak vélt jogszabály alapján érintettek lehetnek, az Alkotmánybírósághoz tudnak fordulni, mint ahogy ez a precedens is mutatja, az Alkotmánybíróság elfogadta a beadványozókat.

Egyébként pedig arra biztatom az ellenzéki pártokat, hogy az országgyűlési képviselők egynegyede (Dr. Schiffer András: Persze!) az Alkotmánybírósághoz fordulhat (Dr. Schiffer András: Így van!), kérhet tőlük absztrakt normakontrollt. Amennyiben az ellenzék úgy gondolja, hogy egy jogszabály, egy törvény vagy akár egy rendelet sérti az alaptörvényt, akkor tudnak (Dr. Schiffer András közbeszólása.) fordulni az Alkotmánybírósághoz. Tehát nem veszett el az ellenzéknek az a joga (Dr. Schiffer András: Nem, nem!), hogy az Alkotmánybírósághoz tudjon fordulni. (Dr. Schiffer András: A cinizmus sem veszett el! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: A 39. § hiánya?)

Köszönöm szépen, elnök úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, államtitkár úr. Nagyon sajnálom, hogy a Jobbik álláspontját Staudt képviselő úr nem tudta elmondani, de hát (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Korábban elmondta, kellett volna figyelni akkor!) végül is én már ismerem a Jobbik álláspontját, mert ez már a záróvita.

Tisztelt Ház! Tisztelt Gaudi Képviselő Úr! Szeretném önnek elmondani, mert nem először mondja el, nemcsak ennek a törvénynek a vitájánál, más törvény vitájánál is a bírók felelősségéről alkotott véleményét. Én alapvetően természetesen egyetértek azzal, hogy mindenki, aki hivatalt visel, és mindenki, aki felelős döntési pozícióban van, az felelősségre vonható, és természetesen úgy kell dolgozni, hogy felelősségteljesen végezze a munkáját. De szerintem jó lenne, ha itt az Országgyűlésben arra a konszenzusra jutnánk, hogy bírót csak bíró vonhat felelősségre. Gyakorlatilag ez a jogállam lényege, hogy ha bírót nem az előre meghatározott, például fegyelmi eljárásban egy külön, erre a célra felállított fegyelmi bíróság von felelősségre, akkor az nem jogállam, az igazságszolgáltatás függetlenségét nem biztosítja az az állam, amelyik a bírót nem így kezeli.

Tehát független attól, hogy mit gondolunk a bíróságok tevékenységéről, hogy a bíróságok tevékenységeiben, döntéseiben van-e kivetnivaló, ettől függetlenül azt gondolom, hogy ez egy alapszabály, és én még az önök egyetlenegy módosító indítványában sem láttam ezt leírva, amit a bírók felelősségre vonásáról alkotott, hogy bíróságnak vagy valamilyen bírói szervezetnek kell ezt a kérdést eldönteni. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Van ilyen, szavaztunk is róla név szerint.)

Tisztelt Ház! Amennyiben tehát ilyen módosító indítványokat nyújtottak volna be az igazságügyi jogállási kérdésekről szóló törvényhez, akkor lehet, hogy közelebb jutott volna az álláspontunk, addig viszont nem tudjuk támogatni ezeket a módosító javaslatokat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, azért kértem szót, mert a 98 százalékos adóval kapcsolatban szeretném tájékoztatni önöket, amit egyébként valószínűleg tudnak, hiszen a hírekből is lehetett tudni, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság előtt Magyarország, a magyar állam pert veszített a 98 százalékos adó ügyében. Ezek után a kormány megvizsgálta, hogy milyen adósávok és adómértékek azok, amelyeket elfogadott eddig a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság, és a mi tapasztalatunk, a mi legjobb tudásunk szerint a 75 százalékos adókulcsot fogadta el eddig a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság, amely még nem minősül a magántulajdon elvonásának. Tehát a 75 százalékos legmagasabb adókulcs az, amelyet a strasbourgi bírósági gyakorlat elfogadott. Ezért van a 75 százalékos adókulcsra javaslattétel. Ellenkező esetben viszont a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlata miatt meg kellene szüntetni ezt a 98 százalékos adókulcsot.

Tehát egyértelmű, hogy azért módosítja a Ház, hogyha módosítja a 98 százalékos adókulcsot, mert fenn akarja tartani azt az eredeti szándékot, hogy a végkielégítésekre és egyéb végkielégítés-szerű juttatásokra nagyon magas, a legmagasabb adókulcsot alkalmazza, olyan adókulcsot, amely még az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatában elfogadható.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(19.10)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr, a szót. Csak röviden szeretnék válaszolni Gaudi képviselő úr egyik felvetésére, arra a zárószavazás előtti módosító javaslatra, amelyik a párttörvényt érinti, és a pártok felszámolására vonatkozó új rendelkezésekkel egészíti ki.

(19.30)

Nyilvánvaló, hogy nem kerülhetett volna ebbe a törvénybe ez a zárószavazás előtti módosítás, ha a párttörvény nincs megnyitva, azaz nem érinti az eredeti javaslat. Az eredeti javaslat érinti a párttörvényt, való igaz, hogy nem a felszámolással kapcsolatban érintette, de éppen az elmúlt napok, hetek közéleti vitái mutattak rá arra a hiányosságra, hogy a pártok megszűnéséről, jogutód nélküli megszűnéséről nem rendelkeznek jogszabályok, pedig a párt is, ugye, egyfajta speciális egyesületként ugyanúgy megszüntetésre kell hogy kerüljön. Éppen ezért az előterjesztő azt javasolja, hogy a polgári törvénykönyvvel összefüggő és a felszámolási eljárásokkal összefüggő kérdésekben a pártok felszámolására vonatkozó szabályokkal egészüljön ki a párttörvény.

Nem hiszem, hogy ez olyan kérdés lenne, ami nagy vitát váltana ki. Abban valószínűleg mindannyian egyetértünk, hogy törvényes keretekben kell a pártok megszüntetéséről rendelkezni. Sajnos nem orvosolja ez a múltban megszűnt vagy megszüntetett pártok helyzetét. Azonban előremenőleges szabályként mindenképpen egy joghézagot pótol, ezért javasoljuk a törvénybe iktatását, törvénybe foglalását. Egyébként a még meg nem szüntetett pártokra még vonatkozik ez az új szabály, tehát ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a Szabad Demokraták Szövetsége ügyében ezt alkalmazni majd mindaddig, amíg ugye jogerősen nem szűnt meg, vagy hogy mondjam, joghatályosan nem szűnt meg a Szabad Demokraták Szövetsége, addig lehet alkalmazni ezeket a szabályokat a Szabad Demokraták Szövetségére is.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet.

(A jegyzői székben Spaller Endrét
Móring József Attila váltja fel.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék reagálni, hiszen a felszólalók egy része valójában nem a záróvitához szólt hozzá, hanem a törvényjavaslat eredeti tervezetéhez szólt hozzá.

A záróvitával kapcsolatban el szeretném mondani, hogy a mai ülésén az alkotmányügyi bizottság megvizsgálta a zárószavazás előtti módosító javaslatokat, és nem vetett fel házszabály-ellenességet ezzel kapcsolatban, tehát én is állíthatom, hogy a kormány által mint előterjesztő által beterjesztett zárószavazás előtti módosító javaslatok megfelelnek a jelenlegi házszabályi rendelkezéseknek.

A zárószavazás előtti módosító javaslatok érdemére szeretnék felolvasni egy részt a zárószavazás előtti módosító javaslatból, ami fontos rész, mert ez rávilágít arra, hogy mi is az értelme és miért van szükség ennek a zárószavazás előtti módosító javaslatnak az elfogadására.

A csődtörvény 27/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, amennyiben a tisztelt Ház elfogadja a törvényt: "A bíróság elektronikus, véletlenszerű kiválasztás segítségével, a külön jogszabályban meghatározott eljárási szabályok szerint haladéktalanul kirendeli a felszámoló szervezetet. Az eljáró felszámoló kirendelése átlátható, ellenőrizhető módszertan szerint és olyan elvek alapján történhet, amelyek biztosítják az eljárás hatékony lefolytatásához szükséges felszámolói kapacitásokat, a felszámolók arányos munkaterhelését, és az eljárás költségeinek csökkentése érdekében figyelembe veszik a felszámoló, valamint az adós gazdálkodó szervezet földrajzi elhelyezkedését. Felszámolóként - mondja a módosító javaslat - az a gazdálkodó szervezet rendelhető ki, amely szerepel a felszámolók névjegyzékében. A felszámolói névjegyzék adatai nyilvánosak."

A módosító javaslatnak többek között tehát az a célja, hogy a felszámolók kijelölését átláthatóvá és véletlenszerűvé tegye, azaz finoman szólva is a szubjektív lehetőségeket, amelyek a felszámoló kijelölésénél megvoltak eddig, ezeket a szubjektivitásokat küszöbölje ki a törvény, és határozottan írja elő a törvény, hogy a felszámolók között arányosan és véletlenszerűen kell elosztani az ügyeket; ez megakadályozhatja az úgynevezett felszámolói monopóliumok létrejövetelét és fennmaradását. Nagyon fontos tehát, hogy az Országgyűlés elfogadja ezt az új módosítást annak érdekében, hogy az egyébként a napokban nyilvánosságra hozandó új felszámolói névjegyzékben, az új felszámolók között már véletlenszerűen és arányosan kerüljenek szétosztásra a felszámolói ügyek.

Tehát kérem a tisztelt Házat, hogy immáron az alkotmányügyi bizottság által házszabályszerűnek tartott módosító javaslatot támogassa, amely valóban nem az eredeti törvényjavaslat kereteiben került benyújtásra, hanem zárószavazás előtt került benyújtásra, de mégiscsak házszabályszerűen. Kérem, hogy a tisztelt Ház támogassa ezt a zárószavazás előtti módosító javaslatot.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ami a képmutatást illeti, arról az jutott eszembe (Dr. Józsa István: Az a Fidesz baja!), hogy két évvel ezelőtt a Népszabadság egy olyan fotót közölt, amelyen Tóth Imre diósgyőri olvasztár a Parlamentben bemutat a kormánynak, egészen pontosan Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak mutatott be, mivel Simon Gábor és Tóth Imre - és egyébként Gúr Nándor és Nyakó István - együtt meneteltek ebben az éhségmenetben. Nagyon bízom benne, hogy a borsodi Gúr Nándor és Nyakó István és az egyébként szintén Simon Gábor nevű diósgyőri országgyűlési képviselő (Dr. Józsa István: Doktor, doktor!), remélem, felkeresik majd Tóth Imre olvasztárt, és a szemébe néznek, és megpróbálják elmagyarázni, hogy hogyan lehet, hogy az éhségmenetben egy multimilliomos szocialista politikus is részt vett, a képmutatás csimborasszóját bemutatva. Egyébként utána Martin Schulzhoz zarándokoltak az éhségmenet résztvevői. Remélem, hogy nemcsak Tóth Imre olvasztár, hanem Martin Schulz is megkapja a magyarázatot a Magyar Szocialista Párttól, hogy vajon az MSZP elnökhelyettesének eltitkolt százmillióiról mi a párt hivatalos véleménye.

Ami pedig a konkrét kérdéseit illeti, a mai napon már a hírekből tudjuk, hogy megindult a büntetőeljárás Simon Gábor ügyében. Tehát ahogyan az egy büntetőügy esetén szükséges, az ügyben hatáskörrel rendelkező ügyészségi nyomozók már a lakásán nyomozati cselekményeket végeztek. Várhatóan ettől az eljárástól többet tudunk meg, mert az MSZP-től és Simon Gábortól láthatóan nem tudjuk meg, hogy mi a pénz eredete. Egyébként pedig a Magyar Szocialista Párt éves költségvetési támogatása a költségvetési törvényben szerepel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és minden évben az Országgyűlés határozza meg.

Köszönöm szépen a kérdését, képviselő úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)