Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök úr, és remélem, hogy én is 2 perc 10 másodpercet kapok. Üszögi-Bleyer úr nagyon nehéz helyzetben van, mert most önmagával, a saját nyugdíjas-generációjával kell szembe mennie akkor, amikor számon kéri ettől a kormánytól, hogy miért nem enged ebből a nyugdíjalapból még többet kivonni, mert az az önök helyzetét rontaná. Azért nem enged, hogy ne legyen olyan nagy hiány.

Amit Béki Gabriella mondott a magánnyugdíjpénztárakról, így van, ahogy mondta. Valóban törekedni kell arra, hogy az öngondoskodás erősödjön. De kérdezem én: Magyarország gazdasági helyzete, a polgárok gazdasági helyzete olyan-e, hogy ezt meg tudja tenni mindenki? Mert ugyanis önök egyet elfelejtenek, és soha nem emlegetnek ilyenkor: önök e nyugdíjreform oltárán föláldozták a keresztfinanszírozást.

Mert addig - most az egészségügyre térek át - a nyugdíjasok után az egészségügyi pénztárba átutaltak bizonyos összeget, mert ahogy a nyugdíjjárulék elveszett, Csehák Judit volt az önök utolsó minisztere, a kommunista miniszter, aki építőipari államkötvényekbe ajánlotta a tb-alap szufficites pénzét itt, ebben a Házban - ez '88-ban vagy '89-ben volt - és három hónap alatt elértéktelenedett az egész, úgyhogy akkor, amikor ezeket a lépéseket tesszük, akkor pont a mostani nyugdíjasok érdekében tesszük.

Mert a rendszerváltozást követően az Antall-kormánynak valóban az volt a terve, hogy valóban térjünk át az öngondoskodásra, de előbb az önkéntes nyugdíjpénztárak formájában, és amikor a gazdaság ezt lehetővé teszi, akkor lehet olyan kvázi kényszerítő eszközöket hozni, melyek a lakosság nagyobb részét hozzák olyan helyzetbe, hogy lépjenek be ezekbe. De szerintem jelenleg nincs olyan helyzetben a magyar gazdaság, hogy ezt meg tudjuk engedni.

Köszönöm szépen.