Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a költségvetési törvényjavaslat köszönő viszonyban nincs a vezető kormánypárt választási ígéreteivel, a kormány vállalt programjával, mindazzal, amit a nyilvánosság előtt a kormány tagjai hirdetnek, beszélnek, mert a nyilvánosság előtt megnyilvánulások, megszólalások elsősorban a kormánytagok vágyait tartalmazzák és legkevésbé sem a konkrét költségvetési számokat.

Nézzük a tényeket! Emlékeztetnék arra, hogy másfél évvel ezelőtt egy választási kampányban egy párt 7 százalékos gazdasági növekedést ígért, miközben a Szocialista Párt azt mondta, hogy 4-5 százaléknál nagyobb növekedés nem reális. Mi történik ma? Érdekes módon a kormány elfogadja ezt a 4-5 százalékos gazdasági növekedést mint realitást, és már nem beszél arról, hogy össze-vissza ígért 7 százalékos nagyságrendű gazdasági növekedést. A kormány a nyugdíjak reálértékének növelését ígérte, miközben ebben az évben mintegy 50 milliárd forintot, a következő esztendőben pedig mintegy 30 milliárd forintot fog a nyugdíjasok zsebéből kivenni. A kormány ígérte, hogy a közalkalmazotti, a köztisztviselői, egyáltalán a közszféra reálbére növekedni fog. Ehhez képest 1999-ben a fókuszált béremelés eredményeként a pedagógus társadalom a korábbi fizetésének a reálértékét nagyjából meg tudta őrizni, és 2000-ben, elmaradván bármifajta fókuszált béremelés, azt fogjuk tapasztalni, hogy a közszféra egyetlenegy százalékkal sem jár jobban, vagy lesz erősebb a fizetsége, a javadalmazása.

(14.10)

Mindez abból következik, hogy a kormány ebben a költségvetésben egyfajta "itt a piros, hol a piros"-t játszik, azt ígéri, hogy lesz 6-7 százalékos infláció, ezzel szemben tervezi a bérek 8,25 százalékos, a közszférában átlagosan 8,7 százalékos növekményét, és tervezi a másik költségvetésben a nyugdíjak 8 százalékos növekedését, miközben mindenki, minden hozzáértő gazdasági szakember tudja ebben az országban, hogy nem reális a 6-7 százalékos inflációval való tervezés, a 8 százalék körüli infláció a realitás. Mi következik ebből? Itt most, a költségvetési törvény vitájánál nagyon sokan elhallgatják, hogy nem lesz reálbér-növekedése a közszférának, nem lesz reálnyugdíj-emelkedése a nyugdíjasoknak, sőt ha esetleg a legrosszabb változat fordul elő, akkor még az is mondható, hogy bizonyos értelemben csökkenni fog a nyugdíjak és a fizetések reálértéke. Sokkal célszerűbb lenne ezt őszintén megmondani, mint mindenféle kommunikációs trükkökkel elfedni a valóságot.

Hasonló a helyzet a családok támogatási rendszerével. Elég sokan elmondták már itt a vitában, én csak utalok rá, hogy a családi pótlék értékvesztése két év alatt 20 százalékos nagyságrendű, ezzel szemben erőteljesen próbálja növelni a gyermekkedvezmény mértékét a kormány az adótörvények módosításakor. Kilóg a lóláb, nevezetesen, hogy bizony a szegényektől akarja a gazdagok irányába a forrásokat átcsoportosítani, mert azokat a módosító indítványokat, amelyek azt célozták volna, hogy mindazok a százezrek, akik nem tudják a gyermekkedvezményt igénybe venni, kaphassanak - ha nem is negatív adónak, hanem kiegészítő támogatásnak nevezett - családtámogatást, mind a kormány, mind a kormánytöbbség elutasította, bevallván és nyilvánvalóvá téve azt, hogy, bizony akarata, szándéka az, hogy a szegényektől a gazdagok felé csoportosítsa át a költségvetési forrásokat. Tessék őszintén beszélni e tekintetben, nem mindenféle másról, a családok költségvetéséről papolni, mert ebben a szituációban ez enyhén szólva nem felel meg a valóságnak!

Sokat beszél a kormány arról, hogy nő az önkormányzatok lehetősége, az önkormányzati feladatokhoz biztosítja a forrásokat. Az Állami Számvevőszék véleménye nyilvánvalóvá tette, hogy ez nem fog bekövetkezni, sőt ennek az ellenkezője fog bekövetkezni: az önkormányzatok számára egy feladatbővüléssel kell számolnunk egyfelől a lakástámogatási rendszerben, másfelől a munkanélküli ellátási rendszerben, az okmányirodák megszervezésében, a közoktatás területén, ahol ugyan nőnek a normatívák, de mindannyian tudjuk - itt szintén az ÁSZ véleményéből idézem a számot -, hogy mintegy 8,8 milliárd forintnyi feladat van lefedetlen finanszírozással még akkor is, ha önök a szabadon felhasználható forrásokat átcsoportosították normatív felhasználási móddal.

Árulkodik a tanácstalanság és a végiggondolatlanság a tekintetben, hogy a 8,25 százalékos közalkalmazotti béremelést úgy kívánja ez a törvényjavaslat megoldani, hogy 5 százalékot biztosít a normatívában, 3,25 százalékot pedig leépítéssel kíván megoldani. Öt éve próbálja a kormány végigcsinálni ezt a fajta leépítést. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a leépítések lehetősége végső soron megszűnt, főleg azzal összefüggésben, hogy inkább a feladatok növekednek az önkormányzati szférában. A kormány pedagógusbér-vállalása pedig szertefoszlik ezáltal. Hiszen tessék csak lapozgatni az önök által elfogadott kormányprogramot, abban az van, hogy a pedagógusbérek felzárkóztatását vállalja a kormány, jövőre pedig végül is egyetlenegy százalékkal sem fog a pedagógusbérek reálértéke változni.

Nem ilyen szűkmarkú a kormány, amikor a saját igazgatási, működési költségeiről van szó, mert ebben a kategóriában 16 százalékos növekedéssel számol ez a költségvetés, vagyis amikor a kormány költeni akarja a pénzt, akkor engedékeny, amikor pedig olyan forrásokra kellene a költségvetésben biztosítani összegeket, amelyeket az önkormányzatok vagy civil szervezetek oldanak meg - erre még visszatérnék -, akkor bizony azonnal elzárul a költségvetés csapja.

Vannak áttekinthetetlen, megfejthetetlen tételei ennek a költségvetési törvénynek. Ilyen az európai uniós csatlakozásra fordított források nagyságrendje és felhasználási módja; kimutathatatlan ma, hogy ki mire, milyen hatékonysággal fog pénzt fordítani, és hogy ez egyáltalán összefüggésben legyen az országjelentés tennivalóival, hogy valamifajta szinkront lássunk, az már végképp reménytelennek látszik ebben a költségvetési törvényben.

Vannak ebben a költségvetési törvényben olyan finanszírozások, amelyek már több éve vagy legalábbis az elmúlt év óta visszatérőek, és úgy tűnik, hogy még mindig bizonyos kezdeti lépések finanszírozását akarja a kormány másfél évvel működésének kezdete után a következő évben is megoldani. Ilyen mondjuk az ifjúsági regionális irodák felállítása, a sport, drog és ifjúsági informatikai rendszer felépítése, kialakítása. Ezekre ebben az évben már kapott a kormány pénzt, még mindig nem számolt el vele, a feladat sincs elvégezve, de jövőre újra megjelenik a költségvetésben mint valamifajta új feladat. Érdekes, hogy egyáltalán az ifjúsági célú pénzeszközök nagyságrendje miért csökken nominálisan is. Csökken mintegy 62 millió forint összeggel a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány, egy '98-as adathoz képest mintegy 160 millió forintos összeggel a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, nem tervez semmit a költségvetés a nyári táborozások támogatására, miközben tudjuk, hogy több százmillió forintos támogatási igény van e tekintetben.

Árulkodó a kormány civilellenessége is ebben a költségvetési törvényjavaslatban. Tessék végignézni az idősoros táblázatokat: szinte minden esetben azt fogják tapasztalni, hogy azokon a rovatokon, ahol a civil szervezetek, egyesületek, alapítványok támogatásai szerepeltek a korábbi években, minden egyes rovaton kisebb összegek jelennek meg ebben a költségvetési törvényben, akár a Miniszterelnöki Hivatalt, akár az Oktatási Minisztériumot nézzük, de nézhetjük az országgyűlési fejezetet is, hiszen ha az 1 százalék központosított összegével összeadjuk a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását, akkor összességében itt is csökkenés áll be.

A másik sajátosság, hogy amikor ez a kormány civil támogatást szervez, akkor saját magát támogatja. Tessenek megnézni ezeket a rovatokat, minden esetben a kormány által létrehozott közalapítványokat támogatja ez a költségvetés; a valóságos, tényleges civil világ mintegy 60 ezer szervezete alig jut forráshoz, főleg úgy, hogy még a nyilvánosságra hozatal kötelezettségét is megszünteti a kormány a törvényjavaslat szövege szerint. Úgy gondolom, hogy ez árulkodó, kiáltó civilellenes megnyilvánulás. Nem hiszem, hogy egy ilyen költségvetés széles társadalmi támogatásra tarthat számot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)