Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgatva most már második napja a költségvetés vitáját, kezdem megérteni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr annak idején miért ragaszkodott ahhoz, hogy legfeljebb kétévenként kerüljön sor ilyesmire.

(17.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik, ami nagyon szembeszökő volt a vita során, hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, egész egyszerűen nem mondanak igazat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nahát!) Kedvenc módszerük, hogy fölkapják a költségvetést, meglobogtatják, majd közölnek egy szörnyűnek tűnő számot. Csak azt nem tudom, hogy ezt miért teszik. Azért-e, mert nem tudnak költségvetést olvasni, és nem is olvasták el a költségvetést - én ezt megérteném, hiszen az előző ciklusban önöknek erre semmi szükségük nem volt: megmondták, melyik gombot kell megnyomni, és azt nyomták meg -, vagy azért, mert úgy gondolják, hogy ezzel kellőképpen hangolhatják az ország lakosságát. Arról a másfél éven keresztül lezajlott komoly emelkedésről, amelyről majd még szólni fogok - ezután óhatatlanul mérséklődni fog a bérek és jóléti szolgáltatások emelkedésének üteme -, kellően fölhangolva az ország lakosságát, hátha el lehet hitetni, hogy rosszabbodott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az persze, hogy egy ellenzék bírál, nemcsak hogy helyes, de az ellenzéki bírálatoknak rendszerint meg is van a maguk alapja. Azt azonban el kellene dönteni a jelenlegi ellenzéknek is, hogy a kormánynak a bőkezűségét vagy a takarékosságát kívánja-e a szemére hányni. Jelen pillanatban a kettőt egyszerre hányja a szemére, ami eléggé ellentmondásos próbálkozás. Önök, tisztelt képviselőtársaim - és talán ez az, ami leginkább szembeszökő ebben a vitában -, igazából egyetlen költségvetési értelemben komolyan vehető javaslatot sem tettek eddig, kizárólag különféle források bővítésére hívtak fel, anélkül, hogy akár csak megjelöltek volna egyetlen forrást is, ahonnan ezt el lehetne vonni. Hacsak azt nem veszem, amit már tavaly is eljátszottak, hogy az állami ünnepségekre betervezett 1 milliárd forintot 33-szor elosztották 33 különböző célra, és így mindjárt találtak 33 milliárd forintot a költségvetésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap Sümeghy Csaba képviselőtársunk, amikor fölszólalt, azt mondta - és én ebben teljesen egyetértettem vele -, hogy ez a költségvetés olyan gazdasági körülmények között készül, hogy nem is igazán lehet jó költségvetést csinálni. Én egyetértek azzal, hogy ez a költségvetés nem jó, ez a költségvetés ezer sebből vérzik. Ami számomra feltűnő, az az, hogy mi, itt, a kormányzati oldalon, sokkalta színvonalasabban tudnók ezt a költségvetést bírálni, mint ahogy önök tették eddig, másfél napon keresztül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen recept hangzott el eddig annak az ellentmondásnak az áthidalására, hogy önök egyfelől nagyobb takarékosságra szólítják fel a kormányt és felszólítják arra, hogy kevesebbet vonjon el a gazdaságtól, a polgároktól, a vállalkozóktól - a búrtól, a búrtól, a búrkalaptól -, a másik oldalon pedig szüntelenül többletforrásokat követelnek. Ez a javaslat az volt, hogy a kormánynak folytatnia kellene a Fidesz gazdaságpolitikáját, azt a gazdaságpolitikát, amely a gazdaság élénkítését tűzte ki célul, akkor alacsonyabb elvonás mellett is több bevétel keletkeznék, és így több mindenre futná. Csábító, tisztelt képviselőtársaim, hogy kövessük ezt a receptet. Csábító lenne legalábbis, ha nem állna előttünk intő példaként az, hogy a Fidesz 2000. és 2002. év között követte ezt a gazdaságpolitikát, amelynek eredményeként sikerült a 2000. év első negyedévében megvolt 6,5 százalékos gazdasági növekedést 2002 elejére 2,9 százalékra leküzdeni. Úgy gondolom tehát, hogy nem nagyon célszerű folytatnunk ezt a gazdaságpolitikát, mert ha a kormányrúd átvételekor ezt folytattuk volna, már a negatív növekedés stádiumában tartanánk.

Önök, tisztelt képviselőtársaim, azt mondták, a vezérszónokaik is és az utána felszólalók is, hogy ebből a költségvetésből semmi nem fog teljesülni, ennek a költségvetésnek egyetlen száma sem igaz, minden gazdasági folyamat rosszabb lesz, mint amit a költségvetés feltüntetett, mert lám, hogy jártunk az ez évi költségvetéssel is. Hát lássuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy jártunk az ez évi költségvetéssel! Úgy jártunk, hogy a kormány beterjesztve és elfogadva is három 4,5 százalékos arány mellett tette le a voksot: 4,5 százalékos infláció, 4,5 százalékos GDP-arányos államháztartási hiány és 4,5 százalékos GDP-növekedés. Az infláció is - amennyire ezt előre be lehet lőni - 2003-ra és az államháztartás várható GDP-arányos hiánya is a várt 4,5 százalék helyett 4,8 százalék körül fog alakulni. Úgy gondolom, hogy ez a három ezrelékes eltérés nem rossz (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Tized!), különösen akkor, ha a Fidesz-kormány annak idején hallott becsléseit és a ténylegesen bekövetkezett eredményeket hasonlítjuk össze.

Való igaz, a 4,5 százalékosra várt gazdasági növekedés a 3 százalékot éppen csak hogy el fogja érni, legalábbis a várakozások szerint. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy a gazdaság az általunk vártnál is nehezebben heverte ki azt a csapást, amelyet az önök kormányzásának második félidejében el kellett szenvedjen az önök által folytatott és Matolcsy György által fémjelzett gazdaságpolitika miatt. A másik, hogy a világgazdasági konjunktúra nehezebben indult be, mint ahogy azt vártuk. Szeretném megjegyezni, hogy ezért mi nem önöket kívánjuk hibáztatni, noha korántsem vagyunk biztosak abban, hogy fordított helyzetben önök nem minket hibáztatnának-e ezért is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004. évben és a 2004-es költségvetéssel vannak folyamatok, amelyeket a költségvetés meg kíván állítani és megállít, és vannak folyamatok, amelyeket ez a költségvetés folytatni kíván. Megtörik előreláthatólag a gazdaság gyengélkedésének folyamata. Az előjelek, tisztelt képviselőtársaim, biztatóak. 2003. I. negyedévében a növekedés 2002. utolsó negyedévéhez képest 0,4 százalékkal növekedett, a II. negyedévben az I. negyedévhez képest 0,6 százalékkal, a konjunktúra előszele tehát mintha megjelent volna a magyar gazdaságban. Ugyanezt mutatja minden konjunktúra, legalábbis minden fenntartható konjunktúra első fecskéje, az ipari export növekedése, amely augusztusban az elmúlt év augusztusához képest 16,9 százalékos volt. Nagyon régen nem volt ennyi. Ugyancsak növekedett augusztusban, mégpedig csaknem 7 százalékkal az ipari termelés volumene, ez is a kilábalás jelét mutatja. Ha ehhez hozzáteszem, hogy hosszú-hosszú gyengélkedés után végre a Budapesti Értéktőzsde magára találni látszik; hozzáteszem azt, hogy enyhén bár, de tovább csökkent a munkanélküliség, és a Fidesz-kormány idejétől eltérően nem úgy csökkent, hogy ez alatt a foglalkoztatás is csökkent, hanem a foglalkoztatás, bizony, tisztelt képviselőtársaim, ha mérsékelten is, de növekedett, akkor azt kell hogy mondjam, hogy a gazdasági reálfolyamatok biztatóak.

A költségvetés, az előttünk fekvő költségvetés-tervezet ezeket a reálfolyamatokat kívánja alátámasztani pénzügyi oldalról, kívánja megteremteni a versenyképesség feltételeit a magyar gazdaságban adókedvezményekkel, aktív foglalkoztatáspolitikával, beruházásösztönzéssel, a gazdasági növekedést szolgáló infrastruktúra, mindenekelőtt az utak, ezen belül is elsősorban a gyorsforgalmi utak gyors ütemű fejlesztésével, azzal az innovációs alappal, amelynek vitája egyébként párhuzamosan zajlik a tisztelt Házban, és kívánta megteremteni monetáris oldalról nem utolsósorban azzal a nyári forintsáveltolással, amely mintegy 600, más számítások szerint 800 milliárd forintot tett át az importálók jövedelméből az exportálók jövedelmébe. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a 6-800 milliárd 10-13 Széchenyi-tervnek felel meg - csak hogy az önök számára is érthető mértékegységekben beszéljek.

(17.10)

A másik: azok a folyamatok, amelyeket ez a költségvetés tovább kíván vinni. Ez a jóléti rendszerváltás folyamata, tisztelt képviselőtársaim, amit továbbra is vallunk és továbbra is vállalunk. Hiába tetszenek hivatkozni az augusztus 19-i miniszterelnöki beszédre, az, hogy a hagyományos jóléti államok kora lejárt, ez korántsem jelenti a jóléti rendszerváltás programjának végét.

Azt természetesen meg kell érteni, ha az elmúlt másfél év során, 2002 második felében és 2003-ban a bérek reálértéke 25 százalékkal növekedett, tisztelt képviselőtársaim - azzal a 25 százalékkal, amit a Medgyessy-kormány és a Szocialista Párt programjában az egész négyéves ciklusra ígért -, akkor ilyen ütemű bérnövekedés a továbbiakban nem tartható fenn. A reálbérek továbbra is növekedni fognak, számításaink szerint a jövő esztendőben 1-2 százalékkal, tehát koránt sincs visszalépés, de a béreknek azt a növekedési ütemét, amit eddig produkáltunk, nyilvánvalóan nem lehet tovább fenntartani.

A Medgyessy-kormány intézkedésének következtében mára helyreállt a versenyszféra és a közszféra közötti normális bérarány is. Ez a bérarány 2000-ben azt mutatta, hogy a költségvetési szféra átlagbére 97,5 százaléka volt a versenyszférának, egyszerűbben kifejezve: 2,5 százalékkal maradt el a versenyszféra béreitől. Mára a költségvetési szféra bérei 22,5 százalékkal haladják meg a versenyszféra béreit. Ezt azért nevezem normálisnak, tisztelt képviselőtársaim, mert a költségvetési szférában összehasonlíthatatlanul nagyobb a diplomások aránya, mint a versenyszférában, így tehát egy ilyenfajta bérarány-eltolódás mindenképpen helyénvalónak és normálisnak mondható.

Ezen túlmenően, tisztelt képviselőtársaim, jövőre a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások 12,5 százalékkal fognak nőni a költségvetés szerint. Ez 250 milliárd forintot jelent. A lakásügyekre, települési és közösségi szolgáltatásokra, melyeket önök itt oly nagy mértékben elsirattak, 33,5 százalékkal többet szán a jövő évi költségvetés, 75 milliárd forinttal.

A nyugdíjasok helyzete - mint erre ma már egyszer utaltam - 2002-ben 10 százalékkal, 2003-ban további 7,7 százalékkal javult, ez a nyugdíjak reálértékére vonatkozik, és a jövő évi költségvetés tervezete szerint további 2,5 százalékos javulás várható. Szeretném leszögezni, hogy ez az eddig megtörtént, tehát 2002-ben és 2003-ban bekövetkezett nyugdíjreálérték-emelkedés már önmagában több, mint amennyit a Fidesz, az Orbán-kormány idején, négy év alatt a nyugdíjasok megkaphattak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok szó esett ma már itt a gyereket nevelő családok helyzetéről, és arról, hogy a jövő évi költségvetésben ez hogyan fog alakulni. Keller képviselőtársam idézte azt a számot, amely, azt gondolom, minden itt elhangzott kétségbeesett siránkozás ellenére meggyőző kell hogy legyen: jövőre a gyermek- és ifjúsági célú költségvetési kiadások az idei évhez képest 9,3 százalékkal fognak emelkedni, tehát lényegesen az infláció fölött. Ezt is tessenek szívesek lenni elkönyvelni, amikor a jövő évi költségvetésről beszélnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva tehát: azt gondolom, mindaz, ami itt ma és tegnap elhangzott ellenzéki részről a költségvetésre vonatkozóan, az lehet jogos egy ellenzéki párt szemszögéből, hiszen egy ellenzéki pártnak elvileg semmi sem kell hogy drága legyen, de nevetséges és mulatságos akkor, ha egyrészt azokkal a számokkal hasonlítjuk össze, amelyek a költségvetés-tervezet alaposabb áttanulmányozásából kitűntek volna, és ugyancsak nevetséges akkor, ha összehasonlítjuk azzal, amire az országnak jelen pillanatban lehetősége van. Önök ezeket a lehetőségeket figyelmen kívül hagyva, pusztán a források növelését követelték és követelik egyfolytában, anélkül, hogy egyetlen értékelhető javaslatot tettek volna, honnan teremtsük ezt elő. Ez így, tisztelt képviselőtársaim, biztosan nem fog menni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)