Felszólalás adatai

Az is bizonyossá vált már a munka törvénykönyvének elfogadásakor, hogy a munka világának ez a szabályozása kerettörvény jellegű, azt is lehet mondani, hogy az új munka törvénykönyvünk a munka világának alaptörvényét jelenti. Nyilvánvaló volt ebből, hogy a munka világának számos egyéb ágazati, számos egyéb eljárásjogi, számos egyéb ellenőrzési területet is szabályozó jogszabályait, törvényeit ehhez a jogszabályi alaphoz, a munka világát érintő új alaptörvényhez kellett igazítani.

Meg kell mondanom, hogy egy kis kritikát kell megfogalmaznom, és ebben némileg igazságot kell adnom az ellenzéki képviselőknek. Én a magam részéről egy kicsivel hamarabb vártam az átmeneti törvény benyújtását, de megismerve annak tartalmát, annak sokszínűségét és annak részletezettségét, hogy 66 törvényen keresztül kellett átvezetni ezeket a változásokat, első olvasatban számomra igen precíz munkának tűnik maga a törvényjavaslat. Úgy gondolom, hogy ez a fajta időtartam, ami 2012. január 1-től máig tartott, ez szükséges volt ahhoz, hogy egy jó átmeneti törvényt hozzunk létre, egy jó átmeneti törvényjavaslatot vizsgáljunk meg.

Abból a szempontból is fontosnak tartom ezt az előkészítést, mert tudomásom van arról, hogy nem álltak meg az egyeztetések a munka törvénykönyvének elfogadásával, hanem a 2011 júniusában megindult egyeztetési folyamat tartott tovább, mert igenis az előkészítés során mind a munkavállalói oldalt, mind a munkaadói érdekképviseleti szervezeteket folyamatosan meghallgatta a kormányzat, folyamatosan tartotta velük a kapcsolatot, amit az is jelez, hogy számos olyan törvényi kitétel épült be a javaslatba, amelyek az egyeztetések során felmerülő anomáliákat próbálták tisztázni, és próbálja olyan helyzetbe hozni ezeken keresztül a munkavállalókat meg a munkaadókat, hogy könnyebben tudják alkalmazni az új munka törvénykönyvének szabályait.

Való igaz, hogy nagyon nehéz, illetve, ahogy már elmondtam korábban, a munka törvénykönyvének vitájánál, a munka törvénykönyve a munka világának újrafogalmazása, új keretek meghatározása, igazából csak az egyik eszköze a munkahelyteremtésnek, de elkerülhetetlenül fontos egy ilyen szabályozás kialakítása, mert Magyarország versenyhelyzetben van. Versenyhelyzetben van nemcsak az Európai Unión belül, hanem a globális gazdaságon keresztül a világ többi részével. Versenyhelyzetben van a tekintetben is, hogy milyen technológiákat, milyen innovációkat tud behozni a magyar gazdaságba, de legfőképpen versenyhelyzetben van a munkaerő árának, a munkaerő hatékonyságának és a rugalmasságának vonalán is.

Azt el kell mondani, hogy örömmel hallottam - idézőjelben mondom ezt is - Kiss Péter képviselő úrtól az Európai Bizottság véleményét is, annak a bizottságnak a véleményét, amely, jelen pillanatban írunk 2012. június 4-ét, képtelen az európai gazdasági válságra választ adni. 2008 óta ez az Európai Bizottság értelmes, konkrét megoldási javaslatot az európai gazdaság vonatkozásában nem tudott letenni az asztalra. Így persze, az elvek szintjén könnyű kritizálni bizonyos megoldási kísérleteket, amelyek remélhetőleg a jövőben nem kísérletek lesznek, hanem sikerek, sikeres megoldások, de azt hiszem, azoktól a gazdasági kihívásoktól, illetve a kihívásokra adott válaszoktól ez a fajta bizottsági hozzáállás, ez a fajta elegánsnak tartott, és politikailag nagyon korrektnek elnevezhető álláspont nem segít senkin. Nem segít az európai gazdaságon, és ha nem segít az európai gazdaságon, ugyanígy nem segít nekünk sem.

E tekintetben azért tartom fontosnak, hogy ez a munka törvénykönyve megszületett, mert versenyképessé teszi a magyar gazdaságot, versenyképesebbé teszi a magyar gazdaságot, és ha hozzá tudjuk tenni a Széll Kálmán-terv 2.0-t, valamint a még meglevő európai uniós keretek felhasználásának meggyorsítását, akkor ezzel a munka törvénykönyvével élve, szerintem, és a KDNP-frakció véleménye szerint is, lehetőség lesz a felnövekvő, a növekvő foglalkoztatási arányokat elérni.

(20.20)

Nem hiszem, hogy nagyon örülnünk kell annak, szemben Gúr Nándor képviselő állításával, hogy 150 ezer mínuszban vagyunk. Én úgy tudom, 50 ezer pluszban vagyunk a foglalkoztatottság tekintetében, és azt hiszem, ez korrektebb adat is, tehát sokkal kevesebbet kell nekünk a következő 12 évben elérni, amiben nagyon bízom, hogy sikerülni fog, és mi fogjuk elérni, abban még jobban bízom. De azt látom, hogy elindult egyfajta folyamat a foglalkoztatottság területén, amely folyamat, ugyan nem hiszem, hogy okot ad arra, hogy határtalan büszkeség öntse el keblünket, de arra bizton okot adott, hogy egy szikrányi reményt adjon mindannyiunknak, hogy ez elindult, a megkezdett út talán sikeresebb lesz, mint az elmúlt nyolc év igencsak kacskaringós és a szakadékba vezető útja.

Visszatérve a törvényjavaslatra, fontosnak tartom elmondani, hogy ez a keretszabályozás, amit említettem, 66 törvényt érint, és nagyon fontos, a munkajog dogmatikájából következő és a kodifikációs gyakorlatból származó elvet visz végig, nevezetesen, hogy főszabályszerűen úgy döntött, úgy határozza meg a hatályba léptető szabályzat a munka törvénykönyve szabályainak alkalmazását, hogy a hatályba lépéskor már fennálló jogviszonyokra alkalmazni kell. Tekintettel arra, hogy a munka világában a létrejövő jogviszonyok folyamatos jellegűek, a munkavégzés természetéből következően praktikus okok is indokolják ezt a hatályba léptetési módszert. Fontosnak tartom mindemellett azt is kiemelni és rögzíteni, hogy szemben az ellenzéki érvekkel és bizonyos szirénhangokkal, azért ez a hatályba léptető törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez az úgynevezett szerzett jogokat nem érinti, tehát visszamenőleges hatálya nincs ennek a javaslatnak. Ilyen visszamenőleges törvényjavaslati tilalom miatt szabályozza úgy a törvény, hogy például a munkaviszony megszüntetésére irányuló szabályok esetében azokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó közlés időpontjában vannak hatályban. De, hogy életszerűbb példát is tudjak mondani, a javaslat értelmében nincs visszamenőleges hatálya ennek a törvénynek, abban az esetben sem, ha például valaki iskolarendszerű képzésben vesz részt, és ez a képzés már elkezdődött, illetve az erre vonatkozó szerződést a munkáltató és a munkavállaló megkötötte, ebben az esetben sem lehet a munka törvénykönyvének rendelkezésére hivatkozással módosítani az ilyen kontraktust.

Mindamellett a 66 jogszabály főként arról szól, hogy a munka világát szabályozó törvényeket módosítják, a közalkalmazotti törvényt, a gazdasági társaságokról szóló törvényt, az adózási törvényeket, s emellett a jogharmonizációs követelményeknek is eleget tesz a javaslat. Fontosnak tartom megemlíteni a magam gyakorlatából, hogy végre a törvényjavaslat könnyebbé teszi a gazdasági társaságok számára a munkáltatói jogkör gyakorlásának szabályozási kérdését. 1988-tól van hatályban a gazdasági társaságokról szóló törvény, és 1988-tól ezt a kérdést sikeresen, a társaságok érdekeinek megfelelően nem sikerült rendezni. Ez a hatályba léptető törvény végre azon az állásponton van, hogy nagyobb szabadságot ad a munkáltató gazdasági társaságoknak a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjét szabályozó kérdésekben, hozzátéve azt, hogy továbbra sem csorbítja azt a kötelességet, nevezetesen, hogy a munkavállalónak pontosan tudnia kell, hogy éppen ki a munkáltatói jogkör gyakorlója, és éppen az a munkáltatói jogkör gyakorló milyen szintű munkáltatói jogokat tud, köteles és képes gyakorolni. Azt gondolom, ez is egy nagyon finom jogi finomsága ennek a jogszabálynak.

A jogharmonizációs követelményeken túl fontos része a javaslatnak, hogy a munka törvénykönyvének egyes rendelkezéseit is módosítja, összhangban azokkal a folyamatos egyeztetésekkel, amelyek során a munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseletekkel megtörtént egyeztetések alapján szükségessé vált némi korrekció is a munka törvénykönyve tekintetében. Ilyennek tartom a próbaidő alkalmazásának a kérdését, nevezetesen, hogy a munkaszerződésben lehetséges szabályozni a próbaidő mértékét a kollektív szerződésben elfogadott keretek között.

Az előttem szólók már említették a vasárnapi munka kérdését. A vasárnapi munkával kapcsolatos újraszabályozásnál elsősorban a gazdasági szereplők, de maguk a munkavállalók is jelentették, hogy nekik igazából az lenne a jó, főleg a kereskedelmi és a közszolgáltatási területen, hogy a régebbi szabályozáshoz térjünk vissza, azaz vasárnap is lehessen rendes munkafeltételeket, rendes munkaidőt alkalmazni. Meg kell mondanom, e tekintetben a Kereszténydemokrata Néppárt a vasárnapi munkavégzéssel kapcsolatban továbbra sem mondott le arról a szándékáról, hogy megfelelő politikai egyeztetéssel, megfelelő gazdasági körülmények között, megfelelő időzítéssel a vasárnapi munka megfelelő szabályozását újragondoljuk. Erre az átmeneti állapotra viszont szükségesnek tartjuk, hogy ez egy korrektebb és a gazdaság, illetve a munkavállalók érdekét jobban szolgáló szabályozás kerüljön vissza a munka törvénykönyvébe. Még egyszer mondom, e tekintetben azonban a KDNP nem mond le arról, hogy a vasárnapi munkavégzés szabályozását újragondoljuk.

A másik, ami a KDNP szempontjából igen fontos része a javaslatnak, hogy a szülési szabadságra, a koraszülött gyermek intézeti ápolása esetére kötelező, kógens szabálynak minősül a szabadság kiadása, és ez azért továbbra is a munka törvénykönyvének azt az irányát erősíti meg, hogy elsősorban a családok érdekét is igyekezett figyelembe venni, mindamellett a hatékonysági, rugalmassági szabályok, elvárások és igények mellett, amelyek remélhetőleg a jövőben a foglalkoztatás kérdését is segíteni fogják.

Én összességében azt tudom mondani, hogy ez a munka törvénykönyvének hatályba léptetési rendelkezése nagyon fontos jogalkotási aktus, nagyon fontos a tekintetben, hogy megbízhatóan szabályozza az új munka törvénykönyvének az alkalmazási körét, kiterjed az ágazati jogszabályokra, nem lesznek konfliktusok, jogszabályi, jogalkotási jogi zavarok, tehát jogszabályok közötti konfliktusok, ezeket igyekszik a törvényjavaslat megoldani.

Végezetül ugyancsak azt tudom mondani a jövőt illetően, hogy remélhetőleg ez a törvényjavaslat az elfogadott munka törvénykönyvünket abba az irányba tudja fejleszteni is, hogy a foglalkoztatás minél hatékonyabb legyen Magyarországon, és minél hamarabb elérjük azt, hogy 55 százalékos legyen a munkaképes emberek között a foglalkoztatottság aránya. Ugyanis azt az igazságot, amit a Rerum novarumban XVI. Leo pápa leír, hogy nincsen munka tőke nélkül, és nincsen tőke munka nélkül, ezt mindig szem előtt kell tartanunk, amikor a munka világának a kérdéseihez nyúlunk, és nem szabad egyoldalúan az érdekvédelem által sugallt politikai célok irányába megengedni a szabályozás irányát. Hozzá kell tennem, változatlanul mondom, hogy a kollektív munkaügyi védelem, a kollektív jogok védelme inkább meg fog erősödni most, mint ami a múltban volt, inkább közelebb kerül a kollektív jogok védekezési pozíciója a munkavégzés tényleges helyéhez, szemben a mai, az eddig gyakorolt iránnyal, ahol igen magas pozícióba helyezett szakszervezeti tisztségviselők mondták el, hogy mire van szükségük a munkavállalóknak. Én azt gondolom, hogy a munka törvénykönyvének és az átmeneti rendelkezések erre vonatkozó módosítása hozzá fogják segíteni a szakszervezeteket az érdekvédelmi tevékenységük megújításához. Ez egyébként a KDNP részéről egy nagyon üdvözlendő dolog, mert hozzá kell tenni azt is, hogy a munka világában a munkavállalók védelmének a legfontosabb eszköze a jól működő érdekvédelmi szervezet, a jól működő szakszervezeti munka.

(20.30)

Azt látom, hogy ezekkel a módosításokkal, ami a munka törvénykönyvét érinti a javaslaton keresztül, ezeket a célokat is el tudjuk érni, vagy legalábbis közelebb tudunk hozzá kerülni. Mindezek alapján kérem azt, hogy a javaslatot a tisztelt képviselő hölgyek és urak támogassák, illetve esetleges módosító javaslataikkal tegyék jobbá. A KDNP részéről mi támogatjuk a javaslat elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.