Felszólalás adatai

ERTSEY KATALIN (LMP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ha már bejglisütés helyett itt ülünk, szerettem volna megosztani néhány gondolatot önökkel, ami így karácsony táján talán elgondolkodtathat mindannyiunkat. Tartozom ezzel azoknak a képviselőtársaimnak, köztük családanyáknak, akik több órát utaztak ma is ennek az ülésnek a kedvéért.

Kifejezetten békés, karácsonyi hangulatú hozzászólást terveztem, de végül kétszer kellett átírnom a felszólalásomat annak kapcsán, ami a héten a Házban történt, és ami most is történik. Ami például hétfőn este történt a Házban, az méltó befejezése volt az elmúlt nyolc hónapnak. Önök nyilvánosan megalázó pofont adtak dr. Szócska Miklósnak, aki az egyik legfelkészültebb kormányzati vezető, és akinek szakmai és emberi tisztességével nem fér össze, amit az általa készített törvénnyel műveltek. Egy szakmailag színvonalas egészségügyi törvényben nyírják ki a Költségvetési Tanács elnökét, a nyilvános vesszőfutásra ítélt, köztiszteletben álló, nem mellesleg konzervatív embert, Kopits Györgyöt. Ezt az eljárást kikéri magának minden tisztességes szakmai, jogászi, és ha még van ilyen, politikai igényességre törekvő ember.

Önök azt ígérték sok jó szándékú, becsületes és szakmailag felkészült vezetőnek, hogy jöjjenek, adják a nevüket és a tudásukat a kormány munkájához, építsék újra együtt ezt az országot, amit leromboltak Gyurcsányék, és én személy szerint őszintén drukkoltam ennek. Ezek a szakemberek, akik közül mi is sokat nagyra becsülünk Ángyán Józseftől kezdve Cséfalvay Zoltánon keresztül többen, most azt tapasztalhatják, bármikor gátlástalanul bele lehet gyalogolni a szakmai munkájukba. Az Orbán-Rogán-féle jogalkotás jegyében durva és nyers politikai érdekből belerondíthatnak a szakmai vezető által készített értelmes, valódi vitára alkalmas, színvonalas szakmai előterjesztésekbe. Mi jöhet ezután? El sem tudjuk képzelni.

Az uniós elnökségnek köszönhetően talán most egy nyugodtabb periódus jön, legalábbis a parlamentben. Jó, hogy egy kis szünet jön a jogállamiságba vetett bizalom szüntelen rombolásában. Őszintén reméljük, hogy a jogalkotás minőségét is emeli, ha végre normális működésmódra áll át a parlament, mert kevés kivétellel ez az elmúlt nyolc hónapban nem volt lehetséges.

Kell szólnom egy másik jelenségről is, különösen a hétfő éjszakai események fényében. Mi nagy reményekkel és talán némileg naivan jöttünk ebbe a Házba májusban. A remény és a változás szele, a változás elemi igénye fújt be minket is a parlamentbe, mint ahogy sokakat, köztük olyanokat is, akik látván a támogatásuk csökkenését, nap mint nap rombolják a Ház méltóságát, beszélnek és cselekszenek a Házon kívül és belül olyan módon, ami reményeik szerint megtarthatja a radikális híveiket, viszont súlyosan negatívan hat az értelmes párbeszédre, elveszi az esélyét a higgadt, szakszerű politizálásnak. Én megértem, hogy kétségbeesésükben miért akarják a cigányozós utcai gyűlések hangulatát behozni a kamerák elé, és miért ülnek csíkos sálas, gárdamellényes tudósítók és szakértők itt, a hátunk mögött, de nagyon remélem és kívánom, hogy a házelnök úr a beígért rendteremtés keretében erre is nagy figyelemmel lesz, és véget vet ennek a tűrhetetlen állapotnak.

Ezen a ponton felhívnám a figyelmüket azoknak is, akik az angol parlamentre hivatkoznak mint a bekiabálás egyik otthonára, időnként talán nézzenek be az angol parlamenti közvetítésbe. Azt fogják látni, hogy két bekiabálás között szigorúan, fegyelemmel, csöndben hallgatják a képviselőket, és akkor szólalnak meg, ha mondanivalójuk van. Nyoma sincs ennek a zsibvásárnak, ami itt folyik.

De nem csak a szétesőben levő szélsőségesek beszélnek elfogadhatatlan módon a parlamentben. Lehet, hogy csak számunkra új jelenség, és ez itt eddig senkit nem zavart, de mivel nekünk nem tetszik, szóvá tesszük; ha bármelyik oldalon bárki a női képviselőtársaimra dehonesztáló kifejezést használ, és nem politikusként, hanem személyében, női identitásában támadja, akár kétértelmű élcelődéssel teszi ezt, akár nénizéssel egy pimasz kamaszként. Harrach frakcióvezető úr hétfői szavait idézném, aki azt mondta: "A politikai harc és a másikat méltóságában való megalázás nem fér össze."

(11.20)

Mindaddig, amíg ezeken a poénokon jót nevet több száz képviselőtársunk, addig nekem hamisan csengenek a szép szavak a családi értékekről, a nők és az édesanyák megbecsüléséről.

Ezen a ponton félretettem a beszédemet, de hétfőn este olyan hangzott el a Házban, ami ezt is alulmúlta. Nagyon kérem önöket, húzzunk egy vonalat, és újévi fogadalomként határozzuk el, mind a kormány, mind az ellenzék és az egyes frakciók, hogy az elnökség alatti tűzszünetben lehiggadva, a harci eszközökben immár igényesen válogatva, az eddig csak szavakban létező nemzeti együttműködést tettekre váltva dolgozunk tovább.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)