Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Tegnap napirend előtt Kuncze Gábor, a szabad demokraták frakcióvezetője már a népszavazás értékeléséről szólt. Ő elsősorban az első kérdést, tehát a kórház-privatizációra utaló kérdést vizsgálta. Én most a második kérdéssel, a kettős állampolgársággal szeretnék foglalkozni.

Először is azzal szeretném kezdeni a felszólalásomat, hogy nagyon jól tudom, hogy sokakban, elsősorban a határon túli magyarokban csalódást okozott az eredmény. Sokan elkeseredettek, mert úgy érzik, hogy valamiféle szolidaritáshiány nyilvánult meg az anyaország részéről az irányukba. Szeretném leszögezni, hogy azt gondolom, ezek az érzések, még ha meg is értjük őket, alaptalanok. Ugyanis a döntés nem erről szólt. Az emberek nem abban nyilvánították ki a véleményüket vagy úgy, hogy elmentek szavazni és leadták a voksukat, vagy úgy, hogy nem mentek el szavazni - mert nem szabad elfelejteni, az el nem menetel is állásfoglalás volt ebben a népszavazásban, sokan tudatosan nem vettek részt ebben -, hogy mennyire tartják fontosnak a szoros kapcsolattartást a határon túli magyarokkal, hanem arról, hogy e kapcsolattartásnak ezt a formáját, a kettős állampolgárságot elutasítják. És ez az üzenet elég egyértelmű. Olyannyira egyértelmű, hogy azt gondolom, ez után a népszavazás után ez a kérdés, mármint a kettős állampolgárság kérdése le is kerül a politikai napirendről.

Viszont van, ami nem kerülhet le erről az úgynevezett politikai napirendről. Ez az a kérdés, hogy hogyan tud Magyarország a határon túli magyarokkal valóban gyümölcsöző és valóban eredményes kapcsolatot fenntartani; olyat, ami az ő érdekeiket szolgálja, és olyat, ami az anyaországban élők érdekeit szolgálja.

Mi a vitában elmondtuk, hogy miért tartottuk rossz és téves útnak a kettős állampolgárság intézményét, és miért volt határozottan az az álláspontunk, hogy a határon túli magyarok érdekében elsősorban nemet kell mondani.

Azt is szeretném elmondani, hogy én a kampányt nem tartottam jónak, sőt sok vonatkozásában károsnak tartottam, ami az országban folyt; az “igenö-kampányok melletti érzelmi agitációt és a “nemö-kampányban megjelenő, az anyagi nehézségekre való hangsúlyeltolódást is helytelennek és károsnak tartottam, és azt gondolom, rossz következményei is lesznek. Ezért újra szeretném megragadni az alkalmat, hogy arról beszéljek, hogy a határon túli magyarság számára azért lett volna téves út a kettős állampolgárság választása, mert számukra, az ott maradók számára lehetetlen helyzetet teremtett volna.

Gondoljuk csak el, hogy ha az ott élők fellépnek majd kisebbségi jogaikért, fellépnek az autonómiatörekvés érdekében, milyen válaszokat kaptak volna a többségi nemzet tagjaitól: “Magyar állampolgárok vagytok? Menjetek Magyarországra, ott küzdjetek ezekért a jogokért!ö Lehetetlen helyzetbe kerültek volna például egy képviselő-választáson, például az ottani politikai közéletben való részvételnél, amikor megkérdezik tőlük, hogy melyik állam polgárai.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azt gondoljuk, hogy a legfontosabb az autonómiatörekvések támogatása, a küzdelem a kisebbségi jogokért, mert ez ad igazi gyógyírt a kisebbségek számára, ez az, ami az ő helyzetüket hosszú távon stabilizálja, erősíti. Nem ismerünk olyan megoldást Európában és a világon, ahol a kettős állampolgárság javította volna a kisebbségek sorsát. Az összes példa, ahol működő példákat ismerünk és működő gyakorlatot, ott mind az emancipációs törekvések sikere, a jogok biztosítása az, ami győzelemre vitte ezt a kérdéskört. Itt is, a határon túli magyarok vonatkozásában erre kell helyezni a hangsúlyt. Ezért mi a szabad demokraták részéről azon az állásponton vagyunk, hogy amikor arról fogunk majd beszélni és tárgyalni - hiszen ez van most napirenden -, hogy mit csináljunk ez után a helyzet után, azt gondoljuk, helyes, ha leülünk, ha tárgyalunk, megfontoltan kell cselekednünk, gondolva a népszavazás elkapkodott kezdeményezésére, és e megfontolt cselekedet legfontosabb elemeinek a következőnek kell lenni:

Egyfelől egy nyitott szellemű bevándorláspolitika, amely az egyén döntéséből indul ki, és ha már valaki úgy dönt, hogy ide akar jönni Magyarországra, itt akar letelepedni, s magyar származású, számára kedvezményeket kell adni, hogy idejőve, adófizető polgárrá válva könnyen szerezze meg az állampolgárságot.

Másfelől az ott maradók támogatása kulcsfontosságú a számunkra, hogy ott tudjanak boldogulni a szülőföldjükön, kulturális és oktatási támogatásokkal.

Harmadrészt egy nyitott szellemű vízumpolitika szükséges elsősorban a Vajdaság és Kárpátalja irányába, hogy az utazási nehézségeken tudjunk segíteni, és világossá kell tennünk mindannyiuk számára, hogy számíthatnak ránk a határon túli magyarok; a Szabad Demokraták Szövetségére, ahogy eddig, ezután is számíthatnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)