Felszólalás adatai

Kedves Államtitkár Asszony! Ön 12 percig tartott egy felolvasást itt a késő esti órán, s közben nekem volt időm megnézni a régi házszabályokat, nevezetesen a dualista idők házszabályát, amelynek a 148. §-a kimondja - ajánlom szíves figyelmébe -, hogy "beszédet olvasni tilos". Ez állt a régi házszabályban. Azt javaslom, ha legközelebb idejön, akkor szíveskedjék felkészülni, és ha lehet, szabadon mondja el a gondolatait, mert amit ön elmondott, az követhetetlen volt. Lehet, hogy csak az én képességeim szerények, és ezért nem tudtam követni ezt a felolvasást, de ne tessék arra gondolni, hogy egy meglehetősen nagy sebességgel felolvasott szakmai szöveget képes követni az ember ilyen kései órán - meg egyáltalán.

Elhangzott már itt, mások elmondták, hogy komolytalan ennek a törvényjavaslatnak ilyen kutyafuttában történő tárgyalása, hiszen tegnap, azaz vasárnap délben 13 óra 02 perckor - felírtam magamnak - került ki a parlamenti honlapra ez a törvényjavaslat. Bevallom férfiasan, én a vasárnap délutánt mással töltöttem, és abban a hitben jöttem be ma, hogy erre itt nem fog sor kerülni, mert hiszen nem nyújtotta be a kormány a törvényjavaslatot. Aztán mégis benyújtotta. Aradszki képviselőtársunk azt mondta, hogy házszabályszerűen tárgyalunk erről. Aradszki képviselőtársam jogász, én közgazdász vagyok, de józan logikával azt gondolom, ha az a gyakorlat, hogy a tisztelt Házban a bizottság állapítja meg, hogy házszabályszerű-e valami, akkor roppant egyszerű az önök helyzete, hiszen a kétharmaduk szerint bármi házszabályszerű. Engedelmével az nem érv, hogy 18-an kimondják - vagy nem tudom, hányan vannak a bizottságban többségben -, hogy ez házszabályszerű. Ez önmagában nem meggyőző érv.

De nem is ez a probléma, hanem az, hogy nem lehet rá felkészülni. Tessék megérteni, az teljesen komolytalan, hogy idehoznak egy tíz törvényt érintő, módosító törvényjavaslatot, mi pedig improvizálni vagyunk kénytelenek. Hallottunk olyan cinikus megjegyzéseket is, hogy miért nem készültünk fel korábban és így tovább. Így nem lehet törvénykezni!

Tisztelt Államtitkár Asszony! Itt az az ősbűn, amiről már sokat vitatkoztam önnel, például fél évvel ezelőtt is, amikor december közepe táján volt itt a nemzeti vagyonról szóló törvényjavaslat, tehát az az alapvető probléma, hogy a nemzeti vagyont önök nem definiálták. Önök az unortodox gazdaságpolitika jegyében átírják a közgazdasági lexikont, a statisztikai alapfogalmakat és az olyan egyezményes kifejezéseket, amikkel a statisztikai tudomány, a közgazdaság-tudomány - ha tudománynak lehet mondani - évtizedek óta foglalkozik. Én akkor is elmondtam önnek, hogy nézze meg a Révai lexikont, ha az Új magyar lexikont nem tartja hitelesnek, hogy hogyan definiálja a nemzeti vagyont. Megismétlem, mert ismétlés a tudás anyja, hogy az összetételét tekintve termelővagyon, aminek része a munkaeszközök, munkatárgyak, a művelés alatt álló földek, a nem termelő vagyon - színházak, iskolák, kórházak, középületek -, a tartalék- és biztonsági alapok, és nem utolsósorban, ami talán a leglényegesebb a felsorolásban, a lakosság tulajdonában lévő házak, telkek, tartós fogyasztási cikkek, külföldi követelések és tartozások különbözete. Tisztelettel, ez a nemzeti vagyon. Magyarországon az önök uralkodása előtt ez egyezményesen így értelmezett fogalom volt, így tanultam jómagam és mások is. Önök ezt átírták, és egy katyvaszt hoztak elénk. Nem tudjuk, hogy mi az állam vagyona, mi az államháztartás vagyona, mi a nemzet vagyona.

Itt van a hatályban lévő, a nemzeti vagyonról szóló törvény. Ennek az 1. §-a úgy kezdődik, hogy "e törvény szabályozza az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló vagyon (a továbbiakban nemzeti vagyon)" - tehát az önök törvénye expressis verbis azt mondja ki, az van hatályban, hogy az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló vagyon a nemzeti vagyon. Ez egy teljes félreértés, kedves államtitkár asszony. E fogalmi zűrzavar mögött, ami az önök törvénykezését jellemzi, nagyon súlyos tartalmi tudatlanság rejlik. Nincsenek tisztában alapvető közgazdasági, statisztikai fogalmakkal, és az egész követhetetlen, amit idehoznak elénk.

A fél évvel ezelőtti bizottsági vitában is polemizáltam önnel, meg a plenáris ülésen is, és szóba hoztam az országleltár hiányát.

(22.40)

A magyar állami vagyonra - nem a nemzeti vagyonra - vonatkozólag született egy kormányhatározat még 2010 augusztusában, ha jól emlékszem fejből, amely kormányhatározat 2011 végére kérte vagy követelte meg az illetékes tárcák vezetőitől azt, hogy készítsék el az országleltárt, hozzák nyilvánosságra, tegyék hozzáférhetővé mindenki, mindannyiunk számára. Ez nem készült el. Most már ahhoz képest is egy fél év csúszás van, amit a saját kormányuk hozott határozatában. Továbbra nem tudja sem a képviselő, sem az érdeklődő állampolgár, sem a kutató azt, hogy mennyi az ország vagyona, mennyi az állam vagyona, azon belül a gazdálkodói vagyon, a kincstári vagyon, hol nézhető meg a taxatív felsorolás, hol ismerhetők meg ezek az információk. Ez nagyon nagy hiányosság, hogy a nemzeti vagyonkezelő szervezet, az illetékes tárcák, az önök tárcája, a vidékfejlesztési tárca sem képes ezt a feladatot megoldani; pedig ez igencsak ránk férne.

Árulkodó az az általános indokolás, amit önök a törvényjavaslathoz írtak, hogy tudniillik mi a célja ennek a törvényjavaslatnak, mit szeretnének ezzel megoldani. Alig fél év telt el a hatálybalépés óta, a megalkotás óta, és máris itt van előttünk egy módosító javaslat, amire azért kerül sor, mert a visszacsatolások folytán a jogalkalmazóktól beérkező észrevételek alapján - mint írják - szükség volt erre a korrekcióra. Hát most akkor félévenként fogják idehozni az újabb és újabb törvénymódosító javaslatokat? Mert hát a gyakorlat mindig ki fogja termelni ezeket a problémákat. Ha egy jól előkészített és a szakmával megvitatott, kellőképpen végiggondolt törvényt alkottak volna decemberben, akkor most nem kellene ezzel foglalkoznunk.

Egyébként az ellenzéki pártok ezt nem szavazták meg, talán tetszik rá emlékezni. Az LMP és az MSZP nem is szavazott, ha jól emlékszem, a Jobbik pedig nemmel szavazott ilyen és más problémák miatt. Akkor sem volt idő, mert abban a törvénykezési őrületben, ami az év végét jellemezte - ugye, több sarkalatos törvény volt egyszerre napirenden, meg az éves költségvetés mellesleg -, lehetetlen volt megvitatni ezeket a kérdéseket a bizottságban. Most is ez történik. Két bizottság volt kijelölve a mai napon arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak az idebocsátását döntse el. Kérem tisztelettel, a gazdasági és informatikai bizottság összesen 15, azaz tizenöt percig tárgyalt ma, és több napirendi pontja is volt, hát nyilvánvaló, hogy 15 perc alatt nem lehet ezzel megbirkózni. Hasonló eredményt produkált az önkormányzati bizottság is, 13 perces ráfordítással sikerült az általános vitára bocsátást megejteni. Magyarul: nem volt róla vita sem ott, sem itt, sehol. Itt éjféltájban mondunk egymásnak néhány észrevételt, ez nyilván nem a vita helye.

A vitáknak a bizottságokban kellene lezajlania. Sajnos, a magyar parlamentnek ez a gyakorlata, ami az elmúlt két évtizedben kialakult - nem is beszélve az előtte levő 40 évről -, teljesen rossz, alacsony hatásfokú, ezen változtatni kellene. Sajnos, sem az országgyűlési törvény, sem az új Házszabály ezen nem változtatott. Egy jó parlament bizottsági viták nélkül nem tud működni. Nem az lenne a feladat, hogy arról döntsünk, alkalmas-e általános vitára vagy nem. Hát persze, hát minden alkalmas általános vitára. Aradszki képviselőtársam - megint őt idézem - nehezményezte, hogy hát általános vita van, hát bármiről lehet beszélni, csak kérdés, hogy van-e értelme.

Kérem szépen, a már idézett dualista időkben a törvényalkotás úgy folyt a bizottságokban, hogy amikor egy hasonló horderejű törvényjavaslattal bejött a pénzügyminiszter - speciel mondjuk, Széll Kálmán, az önök névadója -, akkor a beterjesztést követően és a hozzácsatolt, a hozzámondott - mondott, és nem felolvasott - expozét követően a házelnök elrendelte a szünetet, méghozzá királyi leirattal a parlament úgymond szünetet tartott mindaddig, amíg az illetékes szakmai bizottság a törvényjavaslatot tételesen át nem vizsgálta, meg nem bírálta, és nem dolgozta ki a saját jelentését a plenáris ülés számára, amiről aztán a vitát lefolytatták. Tehát a parlament a kezébe vette a törvényalkotást, és nem mechanikusan nyomogatta a gombokat, kiszolgálva a végrehajtó hatalmat. A törvényhozáshoz, a jó törvények alkotásához nem sok köze van ennek a gyakorlatnak, és sajnos ez a törvényjavaslat is annak a rossz példája, hogy így nem lehet törvénykezni.

Én persze néhány részeredményét elfogadom ennek az előterjesztésnek, és van néhány fogalom, ami, azt gondolom, jó, hogy megszületett, de a vagyon fogalmi körébe tartozó vagyonelemek listája korántsem teljes. Olyan ez, mint egy ilyen puzzle-játék, csak nem jön össze soha a kép, mindig kitalálnak hozzá valamit. Most beletették a mellékletbe a kiemelt és különleges - nem tudom a pontos kifejezést - vagyontárgyak listájára a Kossuth téren álló szobrokat, a Rákóczi-szobrot, a Kossuth-kompozíciót, a József Attila-szobrot, nagyon helyes. És akkor itt megint vége van a dalnak? Korábban ez nem volt benne, most ez belekerült. De kérdezem, akkor hol van például a Hősök tere panteonja, vagy hol van a Szent István-szobor a Várban, vagy hol van az egyházi vagyon, a Bazilikától a Pannonhalmi Apátságig, ez mind a nemzeti vagyon része, kérem szépen, méghozzá kiemelt jelentőségű része a nemzeti vagyonnak.

Az egyházi vagyonról egy szót nem szólnak. Hát az nem nemzeti vagyon? A korábbi törvényjavaslat tulajdonképpen az államháztartás vagyonára szűkítette a kérdést, és nekem volt is egy módosító indítványom, amiben azt javasoltam, hogy annak a törvénynek, ami most a nemzeti vagyonról szóló törvény, legyen a neve az államháztartás vagyonáról szóló törvény, mert akkor még értelmezhetőnek véltem, lehetett volna vélni azt, ami a törvényben benne van. Most már ez sem igaz, mert már ez is összekuszálódott, most már a kormányzati szektor vagyonelemei is belekerülnek ebbe a körbe, végül is nem lehet tudni, hogy miről van szó.

Hát miről beszélünk? Hát nem tudjuk, hogy miről van szó. Nem tudjuk, hogy mennyi az állam vagyona. Hogy a nemzet vagyona mennyi, az nagyon nehéz kérdés, mert mint mondtam, benne van a lakosság vagyona is, arra ne is vállalkozzunk, ne is vállalkozzon a kormány, hogy ezt megpróbálja rövid távon megfejteni, mert ez egy külön történet lenne. Tehát végül is nem tudom, hogy most miről beszélünk. Megint hozzátettünk jó néhány dolgot, új definíciókat, új besorolásokat, rettentően bonyolult törvényszerkesztéssel. Van itt A. pont, B. pont, 1. pont, I. pont, a) pont, aa) pont, szóval követhetetlenek ezek a mellékletek, hát ezt fehér ember nem tudja fölfogni, hogyha át akarja ezt tekinteni. Tessék elképzelni azt, hogy hogyan tudja ezt egy diák megtanulni vagy egy érdeklődő átlag állampolgár. Hát nem tud vele mit kezdeni.

Úgyhogy ugyanaz a sorsa a mi frakciónk részéről ennek a törvényjavaslatnak, mint az alaptörvény-javaslatnak volt. Nem fogjuk támogatni, nem is javasolok ehhez módosító javaslatokat benyújtani, mert a nyaka véres az egésznek, tehát ebbe nem lehet módosítókkal életet lehelni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)