Felszólalás adatai

Azt gondolom, ez a törvényjavaslat ennek a kritériumnak alapvetően megfelel. Azt látjuk, és ezt szeretnénk üdvözölni, hogy a valódi viszonyokra, az élet valóságára, arra reagál, amit nem érdemes és nem szabad izzadságszagú törvényhozási lépésekkel megerőszakolni. Arra a valóságra reagál, ahogy ezt más törvények vitájában is el kellett mondanunk, hogy mindig felülírja a politika akaratát, mert az élet törvényei, alapvető törvényei meghatározóak hosszú távon az emberi életben, és ezeket csak mindig annak megfelelően érdemes szabályozni, ahogy ez a valóságra reflektál. Szakmailag is jónak tartjuk a tervezetet. Nem véletlen, hogy ez egy hosszan, cikluson átívelő módon előkészített, szakmailag egyeztetett javaslat, ennek megfelelően mi is hosszan, már tavasztól kezdve egyeztettünk társadalmi csoportokkal, a Lehet Más a Politika "Nők, férfiak és családok" műhelyével, szakértőkkel. Az ő véleményüket szeretném itt most összefoglalni, példát mutatva arra, hogy ha egy megfelelően, szakmailag és méltányosan, részvétel szempontjából is méltányosan előkészített törvény születik a Házban, mindig jobb eredmény születik, mintha egyik napról a másikra valamit keresztülerőszakolunk a Házon, ami esetleg nem találkozik a társadalom igényével.

Sok mindenben tisztázza az alapelveket ez a törvény, és ahogy még egyszer hangsúlyozni szeretném, a méltányosság és a gyengébb fél védelme kerül előtérbe. A családi jogviszonyokban a gyermek védelme, a gyermek érdeke és jogai fokozottabban védelemben részesülnek. Ez a mi alapelvünk és kiindulásunk is. Tehát azokat az ideológiai túlkapásokat, amelyeket a családvédelmi törvényben joggal kritizáltunk, és amelyek nem is fogják kiállni a valóság próbáját, itt szerencsére nem kell látnunk. Azt gondoljuk, az LMP véleménye az, hogy ez az az európai polgári szellem, amelyben különböző módosításokkal ki tudunk alakítani a kor igényének megfelelően az életünk alapvető viszonyait szabályozó polgári törvénykönyvet.

A családi viszonyokra való tekintettel én négy-öt témát szeretnék érinteni. Ezek között a házastársak, élettársak viszonyai, ezen belül is a tartás, több örökbefogadási kérdést szeretnék érinteni, a házasság, a bejegyzett élettársi közösség körülményeinek a témáját is érintem, majd megihletve Budai Gyula minapi felszólalásától, a közeli hozzátartozóra is szeretnék rátérni, és végül azt a gyönyörű, most már remélhetőleg a múlt körébe tartozó képzelt apa nevű képződményt szeretném néhány szóval illetni, ami remélhetőleg eltűnik hamarosan a magyar szabályozásból.

Az első, amiről szeretnék szólni, és ez egyben megkezdése annak, hogy ismertetjük a módosító javaslatainkat is, szeretnénk azt, hogy a nagyon helyesen rendezett tartási kötelezettségek, tartási viszonyok körében megfontolná a kormánytöbbség azt, hogy az egy évnél rövidebb házasságok idején is tekintsük a valóságot, hiszen könnyen előfordulhat az, hogy egy pár évek, akár évtizedek óta együtt él, nekem a baráti körömben is van számtalan olyan eset, ahol hosszas együttélés után nagyon komoly vagyonközösséget alkotva egy pár egy ponton úgy dönt, hogy megpecsételi ezt a kapcsolatot házassággal, de adott esetben ez egyiküknél kiválthat olyan reakciót, hogy bármi olyan dolog is történhet, ami után ez a házassági közösség megszűnik.

Azt gondoljuk, hogy ezt a tartási kötelezettséget nemcsak erre az időszakra, hanem a valós, együtt töltött életszakaszra kell kiterjeszteni. Ezért mindenképpen azt gondoljuk, hogy érdemes módosítóval korrigálni, hiszen ez megint csak egy olyan vonása lehetne a törvénynek, ami nemcsak azt a szűken vett egy évet veszi figyelembe, amit formálisan házasságban töltöttek a felek, hanem azt a szeretett, elkötelezett életközösséget, ami előtte akár évekig, évtizedekig fennállt.

A másik kérdés, amire szeretnék kitérni, az örökbefogadás kérdése. Próbálunk sokban reflektálni arra a valóságra, ami körülveszi az örökbefogadás kérdését, és azt gondolom, hogy ebben elismerés illeti a kormányt, a korábbi szabályozási módosításokkal az örökbefogadás ügyében pozitív lépések is történtek.

Itt most van egy olyan javaslat előttünk, amely 25 évre emelné az örökbefogadás korhatárát. Eltekintve attól, hogy az örökbefogadás alapvetően alkalmassági kérdés, nem konkrétan egy kor kérdése, hiszen egy komoly tanfolyamon, egy ilyen értelemben vett vizsgán és alkalmassági vizsgán kell keresztülmennie annak, aki örökbefogadásra adja a fejét, és elsősorban ezek egészségügyi okok, a házasság vagy a kapcsolat nem tud biológiai, természetes úton utódot produkálni, akkor gyakran fordulnak ehhez a párok. De sajnos vannak olyan esetek is, amikor egy kényszerű haláleset kapcsán szeretné a család továbbvinni azt a természetes közösséget, ahogy évszázadokon keresztül, ha például valakinek meghalt a testvére, akkor a család befogadta és nevelte tovább a gyermeket. Ez az az eset, amire, azt gondolom, a méltányosság jegyében tekintettel kell lennünk, és érdemes megfontolni azt, hogy ez a meglehetősen hasraütősen kijelölt 25 év, ami semmi egyéb jogi korhatárral nem egyezik, tehát nem kötődik semmihez, szakmailag sem igazán megfogható, ezt fontoljuk meg, hogy nem érdemes-e elvetni, hiszen az élet valóságára reflektálni akkor tudunk, ha például egy 23 éves, a saját gyermekeit nevelő nő a megfelelő életközösségben, akár házasságban, akár élettárssal együtt él, a testvére gyermekeit annak halála után miért is ne fogadhatná örökbe. Miért korlátozzuk az ő jogát arra, hogy a természet törvényének megfelelően tovább nevelje azt a gyermeket, és az örökbefogadás, mint tudjuk, több mint a nevelőszülői vagy a helyettes nevelőszülői, az ideiglenes státus. Adjuk meg nekik ezt a lehetőséget.

A másik örökbefogadási kérdés, amit szeretnék érinteni, arra vonatkozik, hogy 14 éves korban megismerheti, most már leszállítjuk ezt a korhatárt, hiszen ma már 14 évesen a gyermekek érettek arra, hogy megismerjék a származásuk körülményeit, tehát nagyon helyesen a törvény azt javasolja, hogy legyen 14 év ennek a határa. Itt egy logikai bukfenc van sajnos, amit módosító indítvánnyal javasolunk korrigálni. Ugyanis ahhoz, hogy a testvérek, féltestvérek is e törvény által megismerik a származásukat, hiszen óhatatlanul rájuk is kihat, nekik is el kell érni ezt a korhatárt, nem dönthet valaki úgy egy másik testvére, féltestvére sorsáról, hogy az megismerhesse a származását anélkül, hogy ő nem járult hozzá ehhez. Tehát mi azt javasoljuk, hogy az érintettek esetében is a 14 éves kort tartsuk tekintetben.

Még egy fontos örökbefogadási kérdés, ami szintén az élet valóságára reflektál: ha egy házasságban, életközösségben egy sajnálatos eset miatt örökbefogadásra kerül sor, egy olyanfajta szituáció keletkezik, amiben a partner gyerekét kellene örökbe fogadni, ma ezt nem teszi lehetővé a javaslat.

(10.50)

Mi azt javasoljuk, hogy ha egy olyan helyzet áll elő, hogy valaki mondjuk bejegyzett élettársi kapcsolatban él, és az előző házasságból vagy kapcsolatból született gyermek velük él egy elkötelezett, stabil, szeretetteli közösségben, amit bejegyzéssel erősítenek meg, ott ezt a lehetőséget adjuk meg annak, aki együtt él ezzel a gyermekkel. Ha adott esetben egy haláleset miatt a bejegyzett élettársi közösség egyik tagja nincs ott tovább, és pont az a szülő, aki a gyermek apja, anyja, tehát vér szerinti szülője, ha ő meghal, miért is kellene kiemelni abból a szeretetteli közösségből azt a gyermeket? Mi azt javasoljuk, hogy váljon lehetővé az örökbefogadás a bejegyzett élettárs számára is.

Még egy, ha már itt rátérünk a bejegyzett élettárs státusra, illetve a házasság státusa vizsgálatára: a Lehet Más a Politika fontosnak tartja, hogy bizonyos tekintetben tartsuk fenn a házasságnak azt a státusát, ami évszázadok során kialakult, de egyben reflektáljunk arra a valóságra, ami körülvesz. Tehát tiszteletben tartjuk azt az egyfajta besorolást, hogy a házasság, élettársi közösség és bejegyzett élettársi közösség megkülönböztetett a jogrendszerben, ugyanakkor pont a bejegyzett élettársi kapcsolatnál a jogalkotó elfelejtett gondolni egy olyan apró, nem is apró körülményre, hogy ezeknek az aktusoknak a nyilvánossága lehetséges-e vagy nem. Míg a házasságot lehet zárt körben, a nyilvánosság kizárásával kötni, a bejegyzett élettársi közösség megkötésénél erre nincs lehetőség, pedig pontosan ez az az aktus, amit a gyakori diszkrimináció miatt adott esetben preferálnának zárt körben tartani a felek. Azt gondoljuk, hogy a méltányosság ebben az esetben megilleti ezt a kört is.

Végül a közeli hozzátartó ügyre térnék rá. Sok mindent felsorol a törvény, és ezekkel egyet is értünk, de pont a napokban mutatta meg az abszurditását ennek a fogalomnak az a vita, amelyben Budai Gyula a saját családjától igyekezett "szabadulni" a jog szavára és nem szellemére hivatkozva. Az LMP abban hisz, hogy a család alapvetően egy elkötelezett, szeretetteli közösség, és annak a közösségnek az a tagja, akit abba egy közösség befogad és nem az, aki a jogszabályban le van írva. Nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy én megtagadjam a családi státust egy olyan távoli, a jog szerint nem közeli hozzátartozónak minősített rokonomtól, akivel én szeretetteli kapcsolatot tartok; nehezen tudom elképzelni azt a helyzetet, hogy politikai haszonszerzés vagy a bőröm mentése ügyében azt mondjam, hogy az, kérem, nem családom nekem. Ennek a párhuzamával szeretném azt javasolni, hogy az élettársakra is terjesszük ki a közeli hozzátartozó fogalmát, hiszen mi más lenne a közeli hozzátartozónak az egyik legtipikusabb formája a mai magyar társadalomban; ma, amikor jelentősen több életközösség van, mint házasság, kétszer annyi válás van sajnos, mint amennyi házasság, a valóságra az reflektál, hogy bizony az élettárs is közeli hozzátartozó.

Végül egy fél mondatban szeretnék kitérni arra a képzelt apa nevű, teljesen nonszensz jogi formulára, ami az '53-as jogalkotás, tehát a családjogi törvény megszületése óta itt van velünk a mai napig. Ezt szerencsésen a Ptk. csak mint lehetőséget kínálja fel azoknak az anyáknak, akik ezt a meglehetősen szomorúan képmutató megoldást választják. Magyarul, ha az apa ismeretlen, mert adott esetben az apa nem vállalta az apaságot - sajnos ez ma gyakori vagy legalábbis előfordul -, vagy ha ismeretlen, vagy az anya nem óhajtja megnevezni az apát, akkor a képzelt apához fordulhatott eddig a jogrend, mint egy olyan fajta kirakathoz, ami fenntartja azt a látszatot, hogy itt van valahol egy apa, akinek neve van, édesanyja neve, születési dátuma, lakcíme, és ezt beírják az anyakönyvi kivonatba. Azt gondolom, hogy ennél képmutatóbb jogszabály nem nagyon létezik, és nagyon örülök, ha ezt most már nem teszik kötelezővé. Azt gondolom, lehet, elképzelhető olyan közösség, ahol ez az anyának valamiféle vélt védelmet ad a rosszindulatú pletykák és egyebek ellen, de azt gondolom, hogy felnőtt fejjel rátekintve a családi viszonyokra, nincs egyszerűen ok arra, hogy ezt a teljesen nonszensz képzelt apát törvénybe írjuk. A képzelt apák világa maradjon a mesék világában, és még egyszer, ahogy az elején fogalmaztam, a polgári törvénykönyv reflektáljon a valóságra.

Azt gondolom, hogy azokkal a módosításokkal, amelyeket az LMP szeretne benyújtani ebben az ügyben, sikerül közelebb vinnünk még inkább a valósághoz, nem tagadva azokat az értékeket, amelyek az elmúlt évszázadokban kialakították a családi életközösségeket, és ilyen értelemben igazodva ahhoz az elváráshoz és ahhoz a törekvéshez, ami kifejezetten az értékek, az értékközösség alapú valóságot szemléli, és nem valamiféle erőszakolt, ideológia-előíró módon próbálja a családokat szabályozni.

Én megköszönöm a figyelmüket, és azt szeretném javasolni, hogy próbáljanak a valóságban nyitott módon viszonyulni a módosítóinkhoz, ezek nem óhajtanak semmiféle rombolást elvégezni, bárki is gondolná ezt, kifejezetten ahhoz járulnak hozzá, hogy hosszú távon az életünket szabályozó és meghatározó polgári törvénykönyvet alakítsunk ki, ami reflektál a valóságra, de egyben tükrözi az értékrendünket is, a közös értékrendünket, ami ebben az országban, azt gondolom, hogy mindenki számára elfogadható.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)